Part
1 1 | kezüket dörzsölték reggel, ha sűrű köd feküdte meg a tájat,
2 1 | ablaknak mind a két szárnyát, ha napsugár volt. Öröm volt
3 1 | szomorkodott senki sem, ha megjöttek a csendes, halott
4 3 | tücsök a holdvilág cinkosa. Ha lunátikusat lát a háztetőn
5 4 | kettéharapják a Hideg lábát, ha az a ház belsejébe akarna
6 6 | voltak. Dohogva káromkodott, ha erre a legkisebb alkalma
7 6 | volna a lelki üdvösségéből, ha az egész város a szent Mihály
8 6 | dolga elfelejtődött tán, ha neve szőnyegre került, csak
9 6 | végéig nem felejtette el. Ha tíz esztendő múlva jött
10 6 | peresfeleket is fogadott, ha nagyon sürgős volt ügyük.
11 7 | én is, a négy fal között. Ha künn az utcán, akár a temetőkertben,
12 7 | életemet. Boldog voltam, ha az éji füttyöt hallottam
13 8 | Egyszer így szólt a tücsök:~- Ha elfelejtettem volna mondani,
14 8 | csodálatos melegség áradott. Ha a szobába lépett alacsonykás,
15 8 | cselédleányok örvendeztek, ha mindent rendben talált.~
16 8 | vagy te, kocsma, akkor, ha a levegő a mellre telepedik
17 8 | félrecsapta a sapkáját. Ha már hitelbe megy!... A cigányok
18 9 | szemük az öreg Sóvágót, ha az nagy hirtelen közöttük
19 10| vagyok. Most megmondom, ha eddig nem tudtad volna...~
20 10| egészséget a te gyöngülő véredbe. Ha azt akartad volna, hogy
21 10| s mindig betakartalak. Ha valami mást kezdtem volna
22 10| a fájdalmas magányban... ha valaki megtalálni akarna:
23 10| a lutheránus toronnyal. Ha kissé világos volna az éjjel,
24 10| semmi, mióta nem láttam. Még ha történt volna is valami,
25 10| élettelen szavakat. Pedig ha valaki megérdemelné, hogy
26 11| sokat beszélgetünk magáról, ha együtt vagyunk - fejezte
27 11| megterem, amire szükségünk van. Ha ruházkodni nem kellene,
28 11| nélkül ülni még akkor is, ha férfival beszélget.)~- Pedig
29 11| megpróbáljon egy falusi telet. De ha megtenné, tíz esztendővel
30 11| embernek eszébe ötlenek, ha fiatal fiúval találkozik.
31 12| penészes pandúrok hagyták itt. Ha a kürtőbe bedudál a szél,
32 12| nagy világot és szeretem, ha mindenütt, ahol megfordulok:
33 12| hordok. Minek az a bot? Ha meg kell halni, nem védelmez
34 12| Árulom én is jó pénzért, ha éppen olyan faluba vetődöm,
35 12| parasztnak gyógyulás már az is, ha az ördögök kötőfékét vetik
36 12| Asszonyállat meg visít örömében, ha füstre ültetik. Megveszkődne
37 12| csendesebben verne a szíve, ha kukoricahántáskor a kukoricahéjban
38 12| kaptak enni a vándorlók, ha olyan nagyot hazudtak, hogy
39 12| lyuk? - kérdezte a fiú.~- Ha még azt sem tudod: hogyan
40 12| micsoda utakon járhatott kend, ha még az apámmal sem találkozott!~
41 12| is tudnék erről beszélni, ha az anyád személyesen felkeresne
42 12| hogy nézzen a szemébe. Ha Pityainak hívják: akkor
43 12| világban barangolni. De ha jön az ősz: a tücsök egyedül
44 13| táncmesterektől. Ez az eperfa, ha tanult valaha megjelenést:
45 13| olyant keresni, ami nincs. Ha a farkas elvitte a font
46 13| hogy nekik más szaguk lesz, ha bevégezték futkározásukat.~
47 13| És ezekben az álmokban, ha magát látom, mindig oly
48 13| világban, magával és mással.~S ha itt maradna: bizonnyal visszatérne
49 13| is el lehetne felejteni, ha tíz esztendeig a tömlöcben
50 13| csősz. - Már mondtam, hogy ha valamit elveszítettünk,
51 13| Csak akkor találjuk meg, ha az is akarja, hogy megtaláljuk,
52 14| Álmodik még maga kantárral is, ha megszokja a házamat.~- Kantárral?~-
53 14| meghalni is akkor szoktunk, ha hívjuk a halált. Már nem
54 14| tiszteletére csak akkor eszem húst, ha azzal jámbor emberek megkínálnak.~
55 14| határozottan. - Ma böjt van. Majd ha megtisztálkodott a lelkem
56 14| hát mire volna Máriapócs, ha még ezért sem tudna megvigasztalni?
57 14| hátamhoz, mint a napsütés. Ha lecsapna egyszer a felhők
58 14| Mily jól teszik a nők, ha a szeretett férfiút nem
59 14| Sohase bolondultak volna meg, ha vigyázni tudnak.~Zsanett
60 14| gyógyul, mint a cigányoké. Ha még egyszer visszatérne
61 14| védnöksége alatt volt alakulóban. Ha nem tudná: a felvidéki akció
62 15| kezdtem hasonlítani, aki majd ha megszólal, a saját hangját
63 15| az apácáknál neveltette: ha elkövetkeztek az őszi sarak,
64 15| már ezt az életunt tájat; ha köhögés kínozta álmatlan
65 15| gondjaira bízhatja magát; ha megsértették, kezét dörzsölgette
66 15| hangosabb hirdetője, mint én, ha segítsz rajtam. Adonai meghallgatott,
67 15| látogatták meg, keresztet vetett, ha a boszorkány hívogatását
68 15| neki semmi sem lehetetlen, ha szíve megtelt érzelmekkel.~
|