Part
1 4 | elhihette, hogy éjfélkor itt kilép valaki a tűzfalból,
2 4 | keresztül. Ilyenkor csinálták itt a télire való rendet. Korán
3 5 | és fennhéjázó nemességre. Itt mindenki a múltjából akart
4 5 | virtuskodó Magyarország itt hortyogott, ásítozott, unatkozott,
5 5 | se sírás, se nevetés... Itt mindenki aludt, tán mert
6 6 | mutatott ellenszenvet, de itt meg kellett elégedni Jellával.~
7 6 | a pompás illatra, amely itt egykor várta. Mintha éjjel-nappal
8 6 | volt Huray uram tanyája, itt töltötte el életének nagy
9 6 | volt neki az egész világ. Itt feküdt napokig Huray tekintetes
10 6 | ügyük. Egyszer meghízott itt az ágyban fekve, hogy nem
11 7 | erdőkből a kertekbe, és itt csodálatos tréfáikat elfütyölgették.
12 7 | bizonyosan megtelepedtek itt, mint vándorlók. Hányszor
13 8 | a behavazott éjszakában. Itt örömteljes minden szó. Atyám
14 8 | Vajon ki ment először végig itt, aki az utat megcsinálta?
15 8 | teljesen bevégezte volna itt mindenki napi teendőjét.
16 8 | mintha a világ kezdete óta itt lett volna a helye. A lovak
17 9 | jártak.~Tavaszkor és ősszel itt halad a szennyes víz, csúf
18 9 | falusi útra, hisz nem szokott itt este járni senki, még a
19 10| meg botor módjára. Hisz itt most következik a tél, amely
20 10| szívű emberek közé, amikor itt mindenki téged szeret? -
21 10| szobát, mint a karácsonyfa.~- Itt akarsz hagyni minket, fiam? -
22 10| ami elvisz tőlünk, holott itt mindnyájan szeretünk?~-
23 10| a kapott utazókosarakban itt nem mutatkoztak a nagyvilág
24 10| konyhaművészeteken, de már itt is paprikás lett a hangulat,
25 10| mint egy sötét rakéta, hogy itt bujkálok a nádasban, az
26 10| valaki megtalálni akarna: itt keressen, a mohos hidacskán
27 10| vonnák a végső zenét... Itt vagyok. De senki sem jött
28 10| ahol most lakom, a tanítóné itt nyaral. Természetesen nyomban
29 10| nyomban megírta, hogy maga itt időzik, mert téli estéken
30 11| száradnak a mestergerendán. Itt jó emberek laknak, mint
31 11| rábeszélném, hogy maradjon itt. Félek, megszökne egy reggelen,
32 11| ahol örökös csend van. Itt senki sem dühös, mindenki
33 11| szokott néha a faluba menni. Itt soha meg nem áll. Ilyen
34 11| egyhangúsága: akkor kezdődik itt igazán a gyógyulás. Nem
35 11| daru szokott kiáltani.~- Itt van a fiam - szólalt meg
36 12| csizmasarkoktól, amelyeket itt megvetettek. Az asztalokba
37 12| könyököltek a karok, amelyek itt megtámaszkodtak. Egy megsárgult
38 12| penészes pandúrok hagyták itt. Ha a kürtőbe bedudál a
39 12| legfeljebb gyalogos embernek való itt megpihenni, akinek mindegy,
40 12| hallgatni. Többet lehet itt megtudni a világról, mint
41 12| avart, hogy mit álmodtak itt éjjel az utasok? A kompnál
42 12| mint ők engem. Hát estig itt ülök, és elmondom Kálmán
43 13| kezem.~- Nézze, már ismét itt járnak a komédiások! - szólt
44 13| szemmel figyelni. Ámde mi itt mindenre ráérünk, és a valóságban
45 13| kalapbillentéssel olyan álmokat hagynak itt a vándorlók, hogy napokig
46 13| magával és mással.~S ha itt maradna: bizonnyal visszatérne
47 14| nem látjuk őt.~De most még itt volt Kozsárka, és szeme
48 14| biblia lapjai között...~Íme itt volna a hely, Juliska tanyája,
49 14| Katicát, akinek egyszer itt szép szavakat mondott, nyári
50 14| járt Magyarországon, mert itt erkölcsös nők laknak. Könnyű
51 14| vagyok a Magyar Figaró-nak. Itt kiment a divatból az álmoskönyv,
52 14| kakaskukorékoláskor a lábomat, és most itt vagyok, hogy jöjjön haza.~
53 14| vendégekre gondolna, akik itt valamikor piros borral a
54 15| család. Még fűzfa is akadt itt ama szomorú magyar fajtából,
55 15| mindennapi történések, amelyeket itt hajdanában megbeszélgettek
56 15| múló óraütését jelezné.~Itt barátkoztam meg Szomjas
57 15| csendbiztos vagy a cigánypostás. Itt húzódott meg Szomjas úr "
58 15| életét óhajtja megjavítani.~- Itt van a központi erő - mutatott
59 15| vagyok? Az igazi lényem itt maradt a Nyírségben, fűzfák,
60 15| vidám seregélyekével?... Itt maradt a szívébe nőtt tájakon,
|