1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
1 14| nagy házból a kis házba, 1900-iki úrhölgy bőven lengő
2 15| életben történt velem.~(1919. Tél.)~
3 1 | a célt, midőn éneklését abbanhagyja. Senki sem öregszik meg.
4 5 | könnyforgató szomorúak az ablakaik mögött mit sem hallhattak
5 8 | szobáival, fénylő, fehér rámás ablakaival - ahol anyám és atyám laktak,
6 15| mert az odabenn volt az ablakban, és bizonyára jól érezte
7 14| nélkül kapaszkodtam fel az ablakdeszkára, hisz odalent állt György,
8 5 | nyúl ki fehér leánykéz az ablakocskából, kisajtó nem nyikordul a
9 4 | napokra évről évre, ajtókat, ablakokat reparálják, kályhákat, kürtőket
10 4 | a cinkék a kertre nyíló ablakokig bátorkodnak, és halkan kocognak
11 15| odakint, a felhők a kis ablakokra könyököltek, a bokrok úgy
12 10| ember arcmását mutatta. Az ablakomból az erdőre lehetett látni -
13 10| reggel kavicsot dobott az ablakomra Füreden, és mindig jó reggelt
14 11| öreg biblia is fekszik az ablakpárkányon, amelyben minden vigasztalás
15 1 | olyan sárgára meszelt, fehér ablakszárnyas, piros kéményű, sötétvörös
16 8 | szomszédasszonyok könyökölnek az ablakukba, és a fiatalságot szidják.~
17 4 | a tavasz. Nem emlékszem abnormis időjárásra. A születésem
18 5 | kicirkalmazott remények, édesded ábrándok jól kifejlődtek ezen a mocsaras,
19 10| bolyongtak szerelmesek, ábrándosok, kalandorok. Csak az hiányzik,
20 7 | embereknek nincs egyéb dolguk: ábrándoznak. (Az öreg Suszternének csupán
21 15| egyenesen tartja őket.~Piros abrosszal, kék asztalkendővel terítünk
22 11| közepén. A falakon rezes acélmetszetek, mint a legtöbb magyar házban,
23 12| farkasszínű férfiú volt. Ádámcsutkája, kis Petőfi-szakálla, bozontos
24 12| még azt sem tudod: hogyan adhassam vissza neked az apádat? -
25 14| át a mezőkön, hogy hírül adják a molnárnak: bekövetkezett
26 10| fejem felett, mintha jelt adna valakinek, mint egy sötét
27 10| varangytól, a félálomban jelt adó szél szisszenésétől, a tó
28 10| nyit, mert egy forintot adok majd kezébe.~Gyorsan öltözködtem.~
29 6 | előtt tanyáztak. A félszemű Adolfnak, a helybeli cselédszerzőnek
30 15| mint én, ha segítsz rajtam. Adonai meghallgatott, és tanácsot
31 15| tértem be, és megbeszéltem Adonaijal az ügyemet. Te, zsidó isten,
32 7 | Ismét mások végrendeletek, adóslevelek, bírói ítéletek birtokában
33 15| esztendő múlva is, midőn adóvégrehajtással zaklatták, a vörös Poppert
34 8 | melegebb lesz a szíve.~Úgy adta a bort, mint bibliában a
35 10| Altatóitalukba hangulatot adtam, amitől Kelet háremeibe,
36 8 | börtönben, és többé eszük ágában sincs, hogy kívánkozzanak
37 6 | száraz falevelek és lehullott ágak a gyalogösvényen, a bokrok
38 5 | egyik-másik zsidó birtokosnak jobb agara volt már, mint az elnöknek.
39 5 | vármegye régi hatalmát. Agarászbálokat tartottak, de egyik-másik
40 11| az utasoktól hallott. Az agarászok már hazafelé mentek a fáradtan
41 5 | hely, ahol legtovább volt agaruk és vizslakutyájuk a tönkrement
42 8 | otthon csendesen megisszuk.~Ágaskodtam, legénykedtem, vidultam
43 14| Vackorképű öregasszonyok ágbogas ujjaikkal lökdösik a menyecskét,
44 14| kedved volt, Juliska. Most aggodalmasnak látszol, mintha kételkednél
45 10| féltékenység, csak gond és aggodalom, mintha képzeletében követné
46 9 | Csak egy öreg porkoláb aggódott, hogy valamely baleset érte
47 14| pletykáztak a környéken. Valami ágrólszakadt vándorlólegény volt, amikor
48 11| abban a rámában, az anyám ágya fölött, a feszület alatt,
49 10| Én melegítettem meg az ágyad, amikor nagyon hideg volt.
50 8 | szeretetteljes tűzhelyei, puha ágyai, hófehéren terített asztalai:
51 10| életprogramot kérnek... Elhagyták ágyaikat, kertekben, ligetekben merengtek,
52 7 | midőn nyolc óra felé az ágyakat kellett felvetnie. A párnákat
53 15| nyugtalanul forgolódtam ágyamban, nem bírtam elfelejteni
54 6 | Stuart Máriával halálos ágyán házasságot kötött!)~Ám térjünk
55 15| soha sem látni?" Míg estére ágyba dőlt, és minden éjszaka
56 12| tudjon kelni éjfélkor a meleg ágyból és az országútra menni,
57 8 | kopogtat éjjelenként az ágydeszkában, amit szúnak is szokás nevezni.~
58 14| egy kis szánkó kas-farában agyonhajszolt lovakon benyargaljak egy
59 11| a tölgyek kemény makkjai agyonverték?... Hová lett, merre ment?
60 6 | került, csak a leszakadt ágyra emlékeztek az emberek; tán
61 11| kisasszonyok nyomban fölkeltek ágyukból, és tovább folytatták a
62 4 | volna az embereknek, hogy az agyukról, a lelkükről eltisztuljon
63 6 | táncoltatta, amikor a német ágyúzott. Mintha egyebet sem tett
64 10| hegedűjéből áramlott feléjük. Ah, bizonyosan van valahol
65 2 | bele lehet lőni a töltést, ahelyett hogy önmagába lőné?~A tücsök
66 1 | meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan
67 14| Búzaszentelő-napjáról folytatott áhítattal, a Szentháromság nyílt szemével,
68 10| szegény ifjúval. Egyik ruhával ajándékozott meg, a másik finom cipővel
69 10| befolyásos férfiak pártfogásába ajánlottak. Sok életrövidítő küzdelemtől
70 2 | szemük láz, a szívük seb, az ajkuk jég, az álmuk a börtönök
71 14| a szemüknek csábja, az ajkuknak méze, a szívüknek megindultsága,
72 8 | szakajtóban a téli alma; istálló ajtaja, amely mögött az állatok
73 10| utcasarkokon és templomok ajtajában, elmulasztottam értük az
74 1 | novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek
75 8 | barátságos nőszemélynek; ajtóddal, amelynek nyílásával a friss
76 11| halk helyen, amelyet az ajtófélfára írott G. M. B. betűk őriztek
77 5 | estéből. A sarki fűszeres ajtóján csörgött néha a csengő,
78 3 | sem veszi észre. A zárak, ajtók, kilincsek valamely másvilági
79 4 | esős napokra évről évre, ajtókat, ablakokat reparálják, kályhákat,
80 10| és reggelenként a nyitott ajtókból, ablakokból elmondogatták
81 14| növekszik.~Juliska benyitott az ajtón, mintha jóságos szemű galambokat
82 12| újságokból és könyvből. Az ajtónál ostorával állongó fuvaros,
83 8 | pincéjével, padlásával, fehér ajtós nagy szobáival, fénylő,
84 6 | született a háznál, és az akác együtt növekedett a gyerekekkel,
85 11| észrevétlenül lehet élni. Az akácfa őszidőben sírdogál ugyan
86 6 | mint a hétköznapi élet; akácfélékkel voltak szegélyezve, amelyeket
87 6 | feküdtek a magas, sóhajtó akácok alatt, amelyeknek kopasz
88 5 | nádtetős, girbegurba, gödrös, akácos, hosszant-hosszant alvó
89 10| nagyanyám házától, el az ákácos kis városból, el a rizsporos
90 12| históriát. Igen sok furcsa ember akad az útonjárók között. Hallottam
91 9 | mint álmában megy az ember, akarata ellenére, valamely ismeretlen
92 10| álom.~Hirtelen tettvágy, akaraterő, ambíció, bátorság lepte
93 15| de közben felmondott az akaratuk. A szisztéma hátralevő része
94 15| nem tudták keresztülvinni akaratukat. És ezeknek a félben hagyott
95 15| Vadkacsa-tollas kalapja volt, mint akármelyik környékbeli gavallérnak.
96 10| kerekek, mintha utoljára akarnák megmutatni, mily könnyedén
97 10| szívemet vágjam fel, mert látni akarod: nem sokat gondolkoztam
98 10| karosszékemet. Ámde a sors azt akarta, hogy megint csak vándorútra
99 10| gyöngülő véredbe. Ha azt akartad volna, hogy a szívemet vágjam
100 10| nyáron pihenni és megnyugodni akartain. Ezek a kis fürdőhelyek,
101 14| mintha a vízcseppek is ott akarták volna befejezni múlandóságukat,
102 1 | évszakokat. Mert még sokáig akartunk élni.~A fáradhatatlan tücsök
103 10| kocsija után. Vad kutyák akaszkodnak a lovak elé minden falunál,
104 14| közben, füstös állomásokon, akasztófa-zsírral megkent asztalokon, rabvallató
105 9 | tanul meg beszélni, midőn akasztófát faragnak belőle a szegénylegény
106 10| senki, mert a vaksi tükör akasztott ember arcmását mutatta.
107 10| házba, kiválasztott fogasra akasztottam a kabátomat, megbarátkoztam
108 14| Ha nem tudná: a felvidéki akció célja volt az ottani magyarság
109 14| vegyünk részt a felvidéki akcióban, amely József főherceg védnöksége
110 7 | szeretett, meghalt egy fia, akiért csaknem mindenét feláldozta,
111 14| olyan nőhöz leszek hűséges, akire én magam zárom az ajtót.
112 7 | sokat törődtem vele, mert akkoriban az volt a foglalkozásom,
113 10| láttunk. Még a tornyok is alacsonyabbak lettek a városban, a kerítések
114 14| szobák oly kicsinyek és alacsonyak voltak, hogy azokban csak
115 8 | áradott. Ha a szobába lépett alacsonykás, kövérkés, de finom alakjával;
116 10| a zuglói Páskál-malomba, Alagra, egy vadszőlővel benőtt
117 10| világon vagyok...~Asszonyi alak állongott a tóparton, a
118 10| láttam őt.~Mintha emberi alakja lett volna. Mégpedig egy
119 4 | hallgatag, sapkás utazó alakjában, aki Isten tudná milyen
120 14| messze eltávolodott tartomány alakjai ők, akiknek mintha nem maradtak
121 8 | alacsonykás, kövérkés, de finom alakjával; egyszerre felélénkült minden
122 15| mintha tíz évvel előbbi alakomat öltöttem volna magamra.
123 1 | az évszak, az időjárás alakulásától függött. Nem a percnek éltünk,
124 14| főherceg védnöksége alatt volt alakulóban. Ha nem tudná: a felvidéki
125 5 | nyugalommal nézegették az alant elterülő házakat, udvarokat,
126 15| mehetett volna, pedig oly alapossággal kidolgozott nyerési szisztémát
127 7 | lángok árnyékai, és ott nagy álarcosbált rendeztek este és sötét
128 10| szeme látszott, amely a régi alázatossággal nézett reám.~- Későn este
129 14| Veresné Gaál Karolina. Tini Alba Nevis verseiért rajong,
130 14| Vajon hová lehetett ez a jó, áldásos szem az emberek vadállatias
131 14| letűnik a síkság szélén. Az alföldi alkonyat meztelen lábú leányzói
132 10| fohászkodásommal. Nyugodtan alhattak, mulatozhattak, végezhették
133 5 | kisasszonyba, kit nem ismertem? Az alispánnéba, aki után olyan sóvárogva
134 9 | raboknak a vízhordásban. Az alispánnénak ő vágta az aprófát. Nagyon
135 6 | káromkodott, ha erre a legkisebb alkalma nyílt. Abban az időben azt
136 6 | ugyancsak megválogatta az alkalmakat. Jella leginkább irodájában
137 10| rejtőzködni, ahol senki se alkalmatlankodik ismeretségével - az Isten
138 7 | vele, mert egyébként nem alkalmatlankodott a kísértet.~Nagyanyám többnyire
139 5 | szeles, egyhangú vidék nagyon alkalmatos arra, hogy magányos embereket
140 4 | unalma, békésen elterülő alkonyata és mesemondásosan hosszú
141 6 | piros, hideg, szeles tavaszi alkonyatokon ültettek, midőn valaki született
142 11| esztendeje hallgatjuk téli alkonyaton, pedig csak Milánóban járt.~
143 7 | iskolakerülő reggelt és a leguggoló alkonyatot, amely a füzesben letelepedett
144 4 | gyengéd vékony lécezetű alkotmány a zömök oszlopú udvarházhoz,
145 15| kellene kinyújtani. Birtokokra alkudozott, házat szemelt ki Nyíregyházán,
146 12| támaszkodott, és igen helyesen, alkudozva nézett a szemébe:~- Azt
147 14| szíveket törnek össze, lesben állanak éjszaka nők elrablása céljából,
148 9 | esztendeig volt a kállói várnak állandó lakója.~Mint afféle régi
149 10| Mint egy kék mutatóujj álldogál a messziségben a torony
150 10| messzi akácfák kísérteties álldogálásától, az éji szúnyogok muzsikálásától,
151 13| kendőbe burkolt asszonyok álldogálnak a csurgó eresz alatt: ezek
152 10| amelynek óriás fái úgy álldogáltak a szemhatáron, mint a fosztóka
153 14| cselvetéseket feladni, kelepcéket állítani, hűtelenkedni, turpisságokat
154 14| barátja kíséretében, aki állítólag gróf volt, de nem használta
155 14| bekövetkezett már az este, állítsa meg a kimelegedett malomköveket.~
156 14| hogy a padlás létrája alá álljon, amikor a szolgálók diót
157 8 | nő volt, aki félt az úton álló néma fáktól, hirtelen kanyarodó
158 10| magaviseletemet. Nyugodt szívvel állok bármikor a másvilági bíró
159 8 | világot végigfutja, egy kis állomása minden kocsma, amely felett
160 10| pillantottam meg a vasúti állomáson. Szerencsére, a pipacsos
161 12| könyvből. Az ajtónál ostorával állongó fuvaros, a tarisznyájából
162 12| mint megannyi útmutatók állongtak a mezőkön. Esteledett, és
163 15| A szélmalom mellett úgy álltak a hervadt, nedves fák, mint
164 11| elindult. És akkor lesben állunk az anyámmal, és többé nem
165 8 | mint a szakajtóban a téli alma; istálló ajtaja, amely mögött
166 15| ceruzavonásokkal. Egy élet álma volt felírva a meszelt falakra...
167 10| tölgyfák magasságát. Az álmából ébredő vándorlegény mindig
168 14| savanyú gyümölcsöt termő vén almafákkal szegélyezett mellékes és
169 14| azelőtt nem voltak ily víg álmai? Álmodik még maga kantárral
170 10| nagybőgő hajnalig brúgott álmaikban. Hétfőn reggel olyan volt
171 13| az újhold sarlója.~Az én álmaimban nem múlott el tíz esztendő,
172 13| látjuk közelgő éjszakai álmainkat.~Mert az álmok valahol messzire
173 13| elszokott attól, hogy az álmait lássa, mert olyan helyen
174 2 | álmuk a börtönök lakóinak álmaival azonos. A boldogtalanokat
175 8 | fiatal nőnek. Mint a téli almának a kamra polcán.~Leguggolt
176 15| tetszetős öltözetet.~Hangja almáriumból hangzott, amelyet régen
177 11| zenét, amíg elkezdődnek az álmatag tollfosztások, szép mesemondások,
178 7 | kísértet.~Nagyanyám többnyire álmatlanul feküdt az ágyban, míg én
179 11| az álmokat őrizgetik. Mit álmodhat Juliska ebben a keskeny
180 14| kisasszonyok valószínűleg most álmodják meg mondanivalójukat. A
181 13| dörmögte. - Mi a fenének álmodjon az ember? Arról, ami volt,
182 15| akiket sohasem látott, véle álmodnak. Lehet, hogy csak hímszamár
183 15| szülőföld szerelmével, az álmodozás zsákjába bújtatni a nyugtalanság
184 7 | vidéki házak tele vannak álmodozásokkal. Az embereknek nincs egyéb
185 14| vadász az erdők kunyhójában álmodozik.~- Nos, mit álmodott?~-
186 13| nem érnek rá gondolkodni, álmodozni, lehunyt szemmel figyelni.
187 7 | minden jóval.) De nem utolsó álmodozók azok sem, akik takarékpénztári
188 10| alvó állomás kéménye felett álmodozott. Ráfüggesztettem a szemem,
189 15| dőlt, és minden éjszaka azt álmodta, hogy az őrültek házába
190 10| hegyek méla fenyveseibe álmodták magukat. Néha úgy beszéltem
191 10| csak betegségekről, éjjeli álmokról, kelésekről, nyavalyákról
192 12| cserszagú csizmadia, az álmoskönyv-kereskedő, a lusta planétás, a trombitáló
193 10| olvastak a lexikonban vagy az álmoskönyvben), arca elváltozásain nem
194 7 | beszélni!~Juliskának csak egy álmoskönyve volt, amilyent a vásáron
195 7 | iskoláslányos cipőcskén kívül: egy álmoskönyvet hozott magával. Ez az álmoskönyv
196 10| mézeskalács-huszárnak, a perecnek, az álmoskönyvnek, a planétahúzó madárnak,
197 7 | kedvében akar járni. Sohasem álmosodott el, mindig vigyázott az
198 13| hogy napokig lehet egy-egy álmot érezni és folytatni, mint
199 2 | szívük seb, az ajkuk jég, az álmuk a börtönök lakóinak álmaival
200 3 | nekik, amely nem zavarja álmukat. A tücsök a holdvilág cinkosa.
201 3 | végiglépkedett a mezőn. Álmukban lehet látni a virágokat.
202 3 | felébreszthetné őket különös álmukból, csupán a tücsök ciripelése
203 10| csak úgy mintha valakit álmunkban keresünk az erdőn. Meg-megállunk,
204 13| tornyok, bástyák alkonyati álomban szürkülnek.~Majd egy régi
205 13| szüret illata szálldos az álombéli szél hátán, messziről még
206 10| volna a hivatása. És a nagy álomból, amely a világot átkarolja,
207 10| szerkeszthet.~A fák között mint álomkép mutatkozott az alvó tó és
208 10| iharfa pattogása, a fosztóka, álompor-hintése, kocsiszínek és őszi kertek
209 10| tűzszemek, s a szoba levegője álomporral van teli, a hajnali álmok
210 4 | éjszakája az enyém volt, az álomtalané, aki a leghosszabb regényeket
211 3 | A tücsök művészete~Az álomtalanoknak dalolt csak a tücsök istenigazában!~
212 15| hervadt, nedves fák, mint álruhás kísértetek, amelyek az éjféli
213 14| katona liliomfehér hercegnők alsószoknyájára rondít, ahol a vándorkomédiás
214 13| fecskemadaraival...~- Majd alszunk rá egyet - vélekedett az
215 9 | hirtelen közöttük teremne az általa jól ismert úton?~Sóvágó
216 10| recepteket is, amelyek az általam szeretett ételek elkészítési
217 9 | éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.~-
218 9 | vadmadár kiáltása legyen az altató dala. Mindent megismert
219 10| szavait ismertettem meg velük. Altatóitalukba hangulatot adtam, amitől
220 14| Jakab Ödön ifjúkori arcképe altattak el. Hajnalodott, a zsalugáter
221 10| mindenféle mesékkel el nem altattam. Elvittem őket mesemondásaimban
222 14| pócsi búcsú-vezér. Azóta nem aludtam ágyban, mindig csak kemény
223 3 | tapasztalhatni, hogy a növények is alusznak éjszaka, mert az éj mindenkinek
224 10| álmodtál. A lélegzetvételed, az alvásbeli sóhajtásod, a nyögésed,
225 10| mögé rejtőznek, mintha az alvók nyugalmát őrizgetnék, csend
226 12| annyit tudok, hogy erre meg amarra járt-kelt az apám... De
227 14| hogyan szöktesse meg ezt vagy amazt a fiatal leányt a környékről.
228 10| Hirtelen tettvágy, akaraterő, ambíció, bátorság lepte meg félénk
229 11| mellett kártyacsomag feküdt, amelyből esténként megnézetik a jövendőt.
230 1 | életünk, hanem sok-sok napra, amelyekbe belekombináltuk a tavaszi
231 7 | mint a nőket. A mezőket, amelyeken úgy közelgett a köd, mint
232 7 | mindenféle egyéb bolondságok, amelyekkel az emberek álmodni szoktak.
233 8 | szerettek. A tűzhelyek mellett, amelyeknél melegedtek, mások ülnek,
234 15| fülembe, mint édesded vizek, amelyektől örök életet nyerünk. Gyöngéd,
235 7 | szobája volt.~Az egyik szalon, amelynél különbet azóta sem láttam.
236 15| többet árultam el, mint amennyit szabad.~Megkérdeztem Szomjas
237 13| olyan árnyékot vet a földre, amilyennek őt sohasem láthatjuk.~Az
238 14| el, csak úgy jön valami, aminek csak az árnyékát látjuk,
239 11| birtokomon minden megterem, amire szükségünk van. Ha ruházkodni
240 6 | megvolt a maguk jelentősége, amiről nagyatyám levelezést folytatott
241 8 | meghal. Hát az ő csillaguk az amott, a szegény favágóké, akik
242 9 | megtépjék a szegény ember amúgy is rongyos gúnyáját, mert
243 9 | járás-keléstől, erdőkön való andalgástól, nádas feje felett futó
244 7 | vándorlók. Hányszor csodálkoztam Andráson, aki kézilámpásával nyugodtan
245 14| utcában lakik ott? Sohase járt Andrássy útján, amelyet azelőtt Sugár
246 10| látszottak, amilyeneket Szent Antalnak mutatott az ördög a pusztában.
247 8 | féltékeny természetű volt -, anyácskám sokat adott a társadalmi
248 10| Hisz rokonod vagyok, anyádnak unokatestvére vagyok. Most
249 10| fekhettem le. Gondolj csak anyádra... Elmegyek messze, és sohasem
250 8 | képzelem, hogy nélkülözött anyai gyengédséget s melegséget
251 15| kaptam emlékbe, hogy az anyajegyként felejthetetlen maradjon
252 11| És akkor lesben állunk az anyámmal, és többé nem engedjük el.
253 12| mesélnek este a tűz körül az anyámnak. Ugyan micsoda utakon járhatott
254 4 | gurítottunk le a pincékbe, anyányi rozsdás kulcsokkal nyitottuk
255 15| Nyíregyházán, gyermekét az apácáknál neveltette: ha elkövetkeztek
256 14| sem váltok el. Mikor az apádnak szüksége lesz rád.~Az öreg
257 12| háta mögött. Ezt ugyan az apádtól is megtanulhattad volna -
258 9 | ugyanazt gondolják, amelyeket apáik, nagyapáik gondoltak. A
259 10| látogatóba jött férjek és apák, valamint a pikémellényes
260 12| járhatott kend, ha még az apámmal sem találkozott!~A vándorló
261 13| csősz véleménye a tücsök apjáról~Este a ház előtt üldögéltünk,
262 14| hogy a fiad, Juliska, az apját keresi... Pedig tudtam,
263 9 | alispánnénak ő vágta az aprófát. Nagyon hasznavehető volt
264 1 | maradékaik, s életük történetét apróra megbeszélhessék az élők.
265 10| Neveztek Kutyulinak, Biminek, Apucinak, de Tücsöknek nem mondott
266 6 | szándékoztunk visszaperelni Arad városától. Ezért lett nagyatyám
267 1 | fagynak jövetelét, folyó áradásait, vagy az első hó beköszöntését.
268 8 | valamely csodálatos melegség áradott. Ha a szobába lépett alacsonykás,
269 10| gondtalan jóllakottság áradt a kosárból. Akik ilyen kosárral
270 10| kendőre illesztett hegedűjéből áramlott feléjük. Ah, bizonyosan
271 15| el kell indulni a kakasos aranyakért, a zizegő bankókért, a zöld
272 11| anyám házánál! - pirosba és aranyba kötve fekszik Kisfaludy
273 11| tiszteletére magasabbra csapna. Aranybarna volt ez a fej és végtelenül
274 7 | meglehetős alacsony szobában. Aranypiros fotelek, indiai kendők,
275 13| országokban járok álmomban, aranysárga palotákba megyek ki és be,
276 15| előrejutni - amint a kaliforniai aranytermő hegyek között is találnak
277 10| fülükbe, egyesek a tenorista arc- és torok gimnasztikájával
278 8 | értelmetlensége, a kocsmárosné arcának pirossága... Ámde a kezemet
279 8 | rizsporos nyakával, szappanszagú arcával, olcsó parfümjével és fess
280 7 | egyedül volt, s mozdulatlan arccal kötögetett az ablaknál,
281 14| Máté és Jakab Ödön ifjúkori arcképe altattak el. Hajnalodott,
282 8 | az asszonyok szívében más arcképek élnek, a házőrző kutya új
283 11| amelyben az én gyermekkori arcképem szokott helyet foglalni...
284 10| vaksi tükör akasztott ember arcmását mutatta. Az ablakomból az
285 7 | A puffadt, mozdulatlan arcocska a halotti párnán, a félig
286 10| lebontott hajammal fedtem el az arcod a gonosz lidércek ellen,
287 10| tőlük. A halovány, beesett arcodon olyan kísértős látományok
288 10| alatt hordok.~Eltakartam az arcom a két kezemmel, hogy ne
289 15| leánykar simogatását éreztem az arcomon, a keblemen, a szívemen,
290 10| a faluban, és napsütötte arcú, sötét szemű asszonyok vetnek
291 14| szemükben látható szerénység, az arcukon felírt hűség és önfeláldozás
292 13| kövérre hizlalt pirosan nevető arculatú, nadrágszíjukon malmozó
293 10| oly gyengéden legyezgették arcunkat, mintha nem akarná elmondani
294 15| bólintottam. Ez a Mihály arkangyal se lehetett messze Szomjas
295 10| lecsurgó eső a fák előtt árkocskát vont, amelyben kedvére való
296 11| röppent fel a földekről. Az árkok felett szarkamadár lappangott
297 6 | mint otthon az emlékezés, árny- és ködlovagok nyargalásztak
298 11| és ők csinálják a mozgó árnyakat a homokos úton. A réteken
299 8 | volt, a városvégi házak kék árnyékaikat vetették a hóra, mintha
300 11| tanyaház mellett elvezetett, árnyékkal telt meg a lengő kukoricaszáraktól.
301 10| gyertyatartó és ott fekete árnyékok arról beszélgetnek: hogyan
302 13| kútostor, háztető olyan árnyékot vet a földre, amilyennek
303 12| takart? S az elhagyott, árokba dobott bocskoroktól kérdezősködött,
304 10| lépjen át, ne ijedjen meg az árokban bukfencet vető varangytól,
305 14| istenadta, mint Kardhordó Árpád. Esőben, sárban, hidegben
306 10| messziségből. Kedve lett ártatlannak és vidámnak felöltöztetni
307 15| akkor érezzük, mikor még ártatlanok vagyunk. Simogatások értek,
308 9 | mezőkön őgyelgő falusiak árulkodása az esti ködben, midőn a
309 7 | volt, amilyent a vásáron is árulnak, ponyván s néhány garasért.
310 12| megfakult betűi azon vitáztak: áruló volt-e Görgei vagy nem?
311 12| gyík farka, a temetők füve. Árulom én is jó pénzért, ha éppen
312 7 | csak lángba borult arca árulta el, hogy hallja s megérti
313 15| Azt hiszem, így is többet árultam el, mint amennyit szabad.~
314 4 | voltam, többé nem voltam árva. Leejtettem a könyvet, és
315 8 | kelet felé, amely olyan árván, egymagában ragyog. Némely
316 12| hisznek nekik. Tavaly kincset ásattak az öreg csősszel, majd beleveszett
317 1 | napok röpkeségét és az ősz ásítozó hosszadalmasságát. Senki
318 5 | Magyarország itt hortyogott, ásítozott, unatkozott, dologtalankodott,
319 10| útjukat: nyújtózkodtak, ásítoztak, a levegőben megpróbálgatták
320 2 | cifra betűkből; öregember ásítozva verte ki pipáját, vénasszony
321 14| fehér Tisza mellől az én asszonyaimat a pócsi Szűzanyához. Sokan
322 12| kötőfékét vetik a fejére.~Asszonyállat meg visít örömében, ha füstre
323 8 | lát a földi létében, sem asszonyban, sem gyerekben, sem holnapban
324 10| hogy a világon vagyok...~Asszonyi alak állongott a tóparton,
325 10| Jánoshegyi út... Különösen egy asszonyismerősöm vette fejébe, hogy úgy kell
326 10| bajuszos, negyvenesztendős asszonyka állandóan Bátyámnak mondott. -
327 14| szakértőén legyintett:~- Az asszonyokban van a hiba. Elbizakodnak
328 15| szerelmi viszonyt kezdjen az asszonyokkal. Sült bolond volt mondom,
329 10| tudok az életről, azt mind asszonyoktól tanultam. A jó barátnők
330 10| Juliska hangját.~Kövérebb, asszonyosabb lett, az arcán bizonyosan
331 6 | úr (aki különben szikár, asszonyszemnek tetsző, legényes figura
332 8 | ezt az utat gyermeklábak, asszonytalpak és vaskos férfilábbeliek.
333 12| vidáman közelgett a vándorló asztalához, mintha legyeket fogdosna.
334 8 | ágyai, hófehéren terített asztalai: azok a csábok, amelyek
335 12| vándorló.~György a vándorló asztalára támaszkodott, és igen helyesen,
336 11| tisztára volt seperve. Az asztalfiókban régi csíziós könyv mellett
337 15| őket.~Piros abrosszal, kék asztalkendővel terítünk a nagy diófa alatt,
338 12| Mózes-szakálla volt. Mindig annál az asztalnál szoktam ülni már tíz esztendő
339 12| amelyeket itt megvetettek. Az asztalokba bánatot és örömöt, betegséget
340 14| akasztófa-zsírral megkent asztalokon, rabvallató bor mellett
341 10| üvegekkel, akkor egy másik asztalt és új cimborákat rendelt...
342 13| malmozó vendégekkel, akik az asztalunknál megtörlik a szájukat - s
343 14| Baligovics Bojár Terus arcképét asztalunkon őrizzük. Nagyon jól vagyunk
344 10| szavainkat. Pedig csak az asztmás tanító forgolódott valahol
345 4 | terjedt. A kutyáknak a bundája átázott, mintha többé sohasem száradna
346 10| Minden az övék volt: amit átéltem és olvastam. Egy változatos
347 10| múltán, midőn a múltakat átgondoltam.~Juliska mosolygott. Vállat
348 7 | különösséget fedezett volna fel az áthatlan, vastag sötétségben!~De
349 8 | kertek alatt haladtunk, kis átjáró hidakon, sövényekkel szegélyezett
350 10| álomból, amely a világot átkarolja, a disznó visítása hangzik,
351 15| könnyes szemmel jött elénk, és átkarolt mindkettőnket, mint egy
352 11| madárijesztők. Keservesen átkozódnak, mint a fák száraz gallyai
353 5 | virtusaikat, vakmerőségüket, attakírozásukat, lógós szomorúságukat.)~*~
354 10| a csőszkunyhóban alszik, átússza a Tiszát, a kovácsnak segít
355 15| hangját sem ismeri meg?~Néha átvándorolt a tájon egy messzi falu
356 10| A jó barátnők egymástól átvettek, olykor elkérték egymástól
357 12| alatt? Nem lakott-e egy öreg atyafi Miskolcon, az Avason, aki
358 4 | a könyvforgatásnak, az atyafiságos levelezésnek, naplóírásnak,
359 11| malom körül. Ismeretlen atyjuknak ormótlan nagy kalapjában
360 10| és mindennap közeleg az augusztus, amikor haza kell menni
361 12| megkérdezte a lenyomott avart, hogy mit álmodtak itt éjjel
362 15| Ámde minden ruhadarabja oly avas és kopott, mintha réges-régen
363 12| öreg atyafi Miskolcon, az Avason, aki esztendőszámra nem
364 10| amelyekről talán maguk is csak aznap olvastak a lexikonban vagy
365 14| alacsonyak voltak, hogy azokban csak álmodni lehetett egy
366 15| de nem sokkal bolondabb azoknál a különcködő nyírségi uraknál,
367 12| és igen megnőtt a fejük azoktól a hírektől, amelyeket napközben
368 12| Lyukas Világ" küszöbét azonban csak azok a lábak lépik
369 2 | börtönök lakóinak álmaival azonos. A boldogtalanokat mulattatta
370 11| ajtófélfára írott G. M. B. betűk őriztek egyik vízkereszttől
371 6 | a városban megfordultak. Babérkoszorúk, emlékek, fotográfiák voltak
372 11| nevetségesek, mint a mezők rongyos bábjai, amelyek a seregélyeket
373 12| amit a boszorkány sütött. Babonás, bolond parasztoknak a gyík
374 2 | mielőtt tojna, hogy majd babonasággal, mesékkel, furcsa mondanivalókkal
375 13| addig hívogatnám, addig babonáznám, míg a valóságban visszatérne
376 10| gavallérok, Juhász Etele babos nyakkendőjével, szőke oldalszakállával,
377 6 | varjak a felszélben. A János bácsik, Milka nénik, Rozik és a
378 14| elfelejtették az éj kísérteteit, a baglyokat, denevéreket.~Az országúton
379 11| szellem, lappangott el a bagoly a kémény mellett. És mielőtt
380 10| hajnalban. Miskolcról, egy bágyadt szagú fogadóból, félálomban
381 6 | olvastunk) a beillatszeresített báj és a csengő humor. Ő olvasta
382 15| akik reám vigyáznak, hogy bajom ne essen. A vén szélmalom
383 10| emberek a torkukon a csapzott bajszok mögé! Mily örökkévalónak
384 14| elmegyógyítóban, akiknek nem volt más bajuk, minthogy a férfi megszökött
385 15| vastag szálú volt ez a bajusz, mintha sok csókot megkóstolt
386 15| hiányoztak, ugyanezért a bajuszát lefelé szoktatta. Tüskés,
387 10| szerszámcsörgése hallatszott. Hegyes bajuszkája alatt hegyesen fütyült egy
388 6 | felkeresse. A galambmellű és kék bajuszkájú Fánika, a dohánytőzsdében,
389 10| keresztelőn. Egy mélyhangú, bajuszos, negyvenesztendős asszonyka
390 10| tűntek el a tó irányába, Bakai klarinétos előbátorkodott
391 9 | este járni senki, még a bakter se. A szérűkbe, istállókba,
392 14| szokás kötni, hogy a vőlegény bal kezét nyújtja a nőnek.~Hasonló
393 14| lengő szoknyája mellől a balerina tüllruhácskájáig, hárfát
394 10| üldögéltem és hosszan bámultam a balerina-ruházatú szitakötők után, amelyek
395 9 | aggódott, hogy valamely baleset érte az öreg rabot. Csak
396 14| népszínházi színfalak között, és Baligovics Bojár Terus arcképét asztalunkon
397 14| lakik? Csak futkározunk vagy ballagunk egyik határból a másikba,
398 10| meleg szem, ringató illat a bálterem - míg kívül a mély, hallgatag
399 10| ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál
400 11| gyümölcsösökből. A nagyfejű, bámész napraforgók táján seregély
401 2 | vagy megcsalódott férfi bámult a pisztoly csövébe magányos
402 10| partján üldögéltem és hosszan bámultam a balerina-ruházatú szitakötők
403 2 | megtalálni.~Néki sohasem volt bánata, mindig egyforma kedve volt.
404 2 | lakói betegek az unalomtól, bánattól vagy örömtől, vagy józanok
405 10| klarinétos előbátorkodott a banda félhomályából, és Kálnay
406 5 | cigányok hegedűkkel hazafelé bandukolnak a szűk Holló utcán, mint
407 14| álmoskönyv, uracskám, azért bánjon velünk úgy, mint modern
408 9 | merre s hová megy, tarka bankamadár fut bóbitás fejével a korhadt
409 8 | leitták magukat. A nagyanyám bankóforintosának nem is nagyon örült Jurás,
410 6 | erszényében ezerforintos bankók voltak, bár férfiasságban
411 15| kakasos aranyakért, a zizegő bankókért, a zöld asztal kitárt kebellel
412 15| bizonyosan tönkreteszi a bankot. És késő öregségig nem mond
413 2 | ismeretlen hatóságtól. Nem bánta: sírnak odabent vagy semmiségeken
414 10| volna meghallgatásukra. Úgy bántak velem, mint a városba tévedt
415 9 | éjszakát. Nem is történt semmi bántódása.~Reggelre beállított a vármegyeházára,
416 14| megunta a jólétet... "Úgy bántunk vele, mintha a magáéban
417 15| hegyek között is találnak a bányászok emberi csontvázakat, akik
418 11| fecskecsicsergést, és a barackvirágon csillog a hópehely. De azért
419 12| nyáron, jókedvűen a világban barangolni. De ha jön az ősz: a tücsök
420 10| vagy korhely cimboráiddal barangoltál, kétkerekű kocsin hajtottál,
421 5 | vajon hová lettek?~Egyedül barangoltam az őszi éjszakában, mint
422 9 | ugrik, leveti meg felveszi báránybőr bundácskáját, a lánggal
423 15| madárijesztő, mint egy helyeslő jó barát állott a hold félsarlója
424 10| megismertettek férjeikkel és barátaikkal és rokonaikkal, fitogtatták
425 10| és reggelig nézegetnek a barátaikra... Most hófelhők borítják
426 8 | nyomulni Juráshoz, ahol barátaimat sejtettem.~Ekkor Juliska
427 14| esztendő előtt utazott erre egy barátja kíséretében, aki állítólag
428 10| szelíden susogott, mintha jó barátját a vadrécét várná, a denevér,
429 5 | tartottak, párbajoztak, barátkoztak, hangosak voltak a kurjantásaik,
430 15| múló óraütését jelezné.~Itt barátkoztam meg Szomjas úrral, akit
431 11| útközben elmondta, hogy legjobb barátnői az elszegényedett Ónodi-kisasszonyok,
432 9 | az élettől visszavonult barátnőit.~Sóvágó otthonosan érezte
433 10| fehérneműt, és szőhettek pletykát barátnőjükkel: egy szív, egy férfi mindig
434 10| elmulasztottam értük az álmomat, barátomat és röpke kalandomat, életuntságomat
435 7 | valamely tennivalót! Mily barátságossá tette az estét az ő tengerireszelése!
436 15| szerelemben és mámoros a barátságtól. Kerítéseken járó, napi
437 14| pacsirták, fecskék, verebek, barázdabillegetők, öreg varjak, hangos szarkák,
438 9 | az éjszakán, anélkül hogy bárkit is felköltött volna a házban,
439 5 | olyan kemény öklöm, mint bármelyiknek közöttük. Tizenhat esztendős
440 8 | gyermekágyas asszonyhoz, bármiként csalogat.~Juliska kis lámpást
441 1 | nyári estéken. Lehetett bármily körmönfont a gondolat: a
442 4 | a hangját meghallottam. Bármilyen egyedül voltam, többé nem
443 10| szelídebben, megbocsátóbban. A barnasága, andalgó mosolygása, kimondhatatlan
444 14| kalandorokról.~- És hogy is hívták a bárónőt, akit a majma megharapott? -
445 6 | gombot kinyitott feszes, bársonyos lovarnői derekán, közvetlenül
446 10| gyermekkoromban. A piros bársonyüléseken mogorva utasok mérgesen
447 10| félálomban az omnibusz piros bársonyülésén. Tél volt, a házak kék és
448 6 | Mária visítását, nagyatyám basszusát a távolabbi szomszédok is
449 13| hegyeken finom rajzú tornyok, bástyák alkonyati álomban szürkülnek.~
450 6 | hevült kebelű honleányokkal a bástyán - nem sokat beszélt különben
451 10| mögött vigasztaló szóval, bátorító tekintettel és bánatot felejtő
452 7 | ilyenkor mindig biztatólag, bátorítólag, sőt szeretettel nézett
453 15| Amint napról napra beljebb bátorkodott az őszi idő, mint a vén
454 10| tettvágy, akaraterő, ambíció, bátorság lepte meg félénk szívemet.
455 12| mit szoktam enni? Az én bátorságomhoz nem kell kígyózsír, se méhmagzat
456 15| a kalapomat, és a kezem bátortalanul lehanyatlana, mielőtt megkopogtatnám
457 10| negyvenesztendős asszonyka állandóan Bátyámnak mondott. - Csak annyit ismételhetek,
458 14| Színházi Hírnök és a Magyar Bazár eljegyzési híreit sok évfolyamon
459 11| visszajön. Egyszer csak beállít ismét a "Lyukas Világ"-ba,
460 11| akikhez muzsikaszóval szoktak beállítani a nyíregyházi fiatalemberek.
461 9 | semmi bántódása.~Reggelre beállított a vármegyeházára, és még
462 10| Juliska megérdemelné, hogy beavassam őt a misztériumba, amely
463 12| mintha valamit keresne. Aztán becsattintotta a kését, megtörölte kis
464 10| vadszőlővel benőtt fogadóba, bécsi derbyre, nizzai lóversenyre,
465 10| gyöngéihez és a háziasszonyok becsületéhez, és a ház nyugalmához irányítottam
466 15| elkomorodott.~- Ön úgy látszik, nem becsüli a játékot semmire? Csalódtam
467 8 | petróleumlámpásoddal, amely tán még a bederesedett ablakon át is visszahívogat
468 12| hagyták itt. Ha a kürtőbe bedudál a szél, a kürtő olyan nótákat
469 13| amely az álmokat hozza, és bedugdossa a kéményeken.~Én nem láttam
470 8 | verejtéke, kínja, sóhajtása volt beépítve a kockakövek közé. Talán
471 10| megmostalak tőlük. A halovány, beesett arcodon olyan kísértős látományok
472 9 | vezetve.~Őszi idő volt.~Korán beesteledett a kis nyírségi faluban,
473 15| tönkrementek a hadiállás befejezése előtt. Akik elveszítették
474 1 | váratlan volna. Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek
475 14| vízcseppek is ott akarták volna befejezni múlandóságukat, ahol Mária
476 1 | gondol senki az életnek a befejeződésére. Az egyik esztendő a másik
477 10| ragaszkodtam a házakhoz, amelyek befogadtak, a házigazdák gyöngéihez
478 10| tehetségemet és előkelő, befolyásos férfiak pártfogásába ajánlottak.
479 10| maradt a tenyerében, amely befőttekkel egy téli betegségemben traktált.
480 10| amely daltól a másnapi befőzést is elfelejtették a nyíregyházi
481 6 | lakosokat. Jött egy kis szél, befújt a padláslyukon, meglóbálta
482 15| nem tudjátok?... Mikor behunyt szemmel mentek a meredélyeken,
483 6 | regényekben olvastunk) a beillatszeresített báj és a csengő humor. Ő
484 9 | ház végét, gazda a pince bejáratát. Falun kell a sötétség,
485 11| között ablak alatt. Nyaranta bejárja az udvart. Elmegy az istállóba
486 15| helyemből, és diadalmasan bejárom a pályát, a hulló csillagok
487 9 | halad a szennyes víz, csúf béka köp undok nótával a vadvirág
488 11| György napján kezdi, mint a békák és Szent Mihályig szünet
489 4 | szomorúsága, a lemondó unalma, békésen elterülő alkonyata és mesemondásosan
490 4 | amikor rájött, hogy a tücsök beköltözött a házába! - De én mindig
491 1 | áradásait, vagy az első hó beköszöntését. A zsebóra csak a delet
492 14| hírül adják a molnárnak: bekövetkezett már az este, állítsa meg
493 4 | értékes rabnak. Az esőzés beláthatatlanul, napokra terjedt. A kutyáknak
494 2 | éjszakában egy árnyék, amelybe bele lehet lőni a töltést, ahelyett
495 14| mintha egerek bújtak volna belé... Aztán, mikor hazafelé
496 11| kezére hajtotta a fejét, és belebámult a sötét udvarba.~- Hol van
497 15| tavaszi reggelen, nyaranta belehenteregtek leveleikbe, és így ősz időben
498 1 | sok-sok napra, amelyekbe belekombináltuk a tavaszi napok röpkeségét
499 7 | takarékpénztári könyvekkel bélelik a derékaljukat. Mennyi mindent
500 10| udvarra, a kertre néztem. Már belépegetett a vándorlegény a nagy kőoszlopos
501 10| aki a frissen esett hóba belépett. Édesded érzések lephették
502 8 | kötelességeinek.~Az ősi házat belepte a hó, hogy az üvegajtót
503 12| bácsinak szólította. Mikor beléptünk: éppen fogvájót kért, holott
|