1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
504 5 | nyomorgott legtovább. Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a
505 12| ásattak az öreg csősszel, majd beleveszett az ingoványba. Talán éppen
506 6 | mindegy volt, mert ő "Hársfa"-beli szobácskáját már csak olyankor
507 15| széllel.~Amint napról napra beljebb bátorkodott az őszi idő,
508 9 | midőn akasztófát faragnak belőle a szegénylegény számára.~
509 6 | fiskálist szándékoztak nevelni belőlem is. Téli estéken, szél és
510 8 | hozzá a gazda lábujjhegyen belopódzkodik; konyhaajtó, ahol üde cselédleány
511 4 | Hideg lábát, ha az a ház belsejébe akarna nyomakodni. Reggelenként
512 15| végig a malom tetején és belsejében. Valakit tán látott a messzeségben
513 10| divatos- és kalaposbolt a Belvárosban, a ráctemplom a Tabánban,
514 9 | nádason kívül volt. Amint bemenekült az öles, buzogányfejes nyughatatlan
515 14| szem, amely megnyitja a bemohosodott zsilipeket az asszonyok
516 10| találnak köpési ügyességük bemutatására.~- Hát hogy és mint van? -
517 2 | lábtörötteknek, a kuckókban guggoló bénáknak, a mankójukkal homokban
518 8 | sok okuk volt arra, hogy benned bízzanak és reménykedjenek! -
519 15| mögötte az idő, a halmot már benövögette a galagonya, mogyoróbokor,
520 10| Alagra, egy vadszőlővel benőtt fogadóba, bécsi derbyre,
521 15| alatt.~Az ide vezető utat benőtte a gyom, mint magáról elfelejtkezett
522 14| kas-farában agyonhajszolt lovakon benyargaljak egy ismeretlen kis városkába,
523 14| nagyobbra növekszik.~Juliska benyitott az ajtón, mintha jóságos
524 10| sovány, mellbeteg karjait bepólyázta. Tiszta fehér lett a bűnösök
525 15| kölcsön, amely a papirossal beragasztott ablakokon dongott. Hallottam
526 12| Ébredjünk című újsággal volt beragasztva az ablak, amelynek megfakult
527 8 | Ott állott a hatalmas Beregszászi-féle zongora, amelyen atyám vasárnap
528 13| csaholó ebekkel, hideg bortól berekedt hangú, jókedvű vadászokkal,
529 1 | messzi-messzi távlatokra volt berendezve, mint a gondos asszonynak
530 10| területeit, mint a legöregebb bérkocsisnak. Három esztendőn keresztül
531 11| szökött meg az udvarból a besötétedés alatt.~Helyén a kocsirúd,
532 10| gondoltam sűrű éjszakákon, hogy besötétedéssel elszökik az udvarból, valahová
533 13| álmokban nem lehet részük. A besötétedett útra nézett, amelyről már
534 11| mellett. És mielőtt végleg besötétednék, napnyugta és holdkelte
535 15| világnak búcsút mondott, és Bessenyei testőrtiszt módjára szótlanul
536 14| a mezőkön.~Az öregember beszéde alatt Juliska természetesen
537 8 | házőrző ebnek télszaga, beszédeknek és daloknak értelmetlensége,
538 8 | A kocsmáros szakállának, beszédének, okoskodásának és az utasembereknek,
539 12| akik jóllaknak a saját beszédjükkel. Csak legyen, aki hallgassa
540 11| megkötjük a kezét-lábát; beszegezzük az ablakot, hogy ne lássa
541 11| még akkor is, ha férfival beszélget.)~- Pedig semmi se fontos,
542 12| üldögélni, és az emberek beszélgetését hallgatni. Többet lehet
543 15| nem nézett a háta mögé, beszélgetett a vadvizekkel, a sunyin
544 10| ott fekete árnyékok arról beszélgetnek: hogyan kell boldognak lenni
545 10| amikor királyleányokkal beszélgettél vagy korhely cimboráiddal
546 11| kifogásolni valót.~- És sokat beszélgetünk magáról, ha együtt vagyunk -
547 10| Fiú?~- Az.~- Hát most beszéljen maga nekem a fiamról.~*~
548 10| ismét a tied lehessek.~Így beszélt-e Juliska, vagy hallgatott
549 11| rengeteg veréb csipogva beszélte el, amit az utasoktól hallott.
550 14| mellett kifogyhatatlanul beszéltek grófokról, színésznőkről,
551 11| hosszú őszi szelet jósol, beszökik a házba, elbúvik a kemence
552 1 | hóbunda, amely reggelre kelve, betakarta a tegnapi tájképet. Ám a
553 10| véled álmodtam, s mindig betakartalak. Ha valami mást kezdtem
554 2 | az ágyak sóhajtozó, nyögő betegeinek, a lábtörötteknek, a kuckókban
555 14| a felhő az égen. Bűneik, betegségeik lehullottak, mint lábukról
556 1 | ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki
557 10| hét, amikor mindig csak betegségekről, éjjeli álmokról, kelésekről,
558 10| amely befőttekkel egy téli betegségemben traktált. A hangjában csörgők,
559 14| jövendő mosolygása, a télnek betegségtelensége, a kakasoknak jókedve, a
560 14| járáskelésben, nem öregszünk, nem betegszünk, meghalni is akkor szoktunk,
561 12| más városokba, falvakba betérni, búcsúsok után gyalogolni,
562 10| éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél,
563 12| ablak, amelynek megfakult betűi azon vitáztak: áruló volt-e
564 11| ajtófélfára írott G. M. B. betűk őriztek egyik vízkereszttől
565 2 | munkáját rakosgatta össze cifra betűkből; öregember ásítozva verte
566 15| téli estéken a legapróbb betűket is elolvassam.~- Mikor én
567 14| felé emelte, mintha közelgő betyárokat nézne.~- Hol kóboroltatok? -
568 8 | többnyire zsiványokról, betyárokról beszélt, akik ott rothadnak
569 12| mestergerendákhoz szutyok tapadt a régi betyárvilágból, amikor a vendégek a fejükkel
570 15| és szomorú fákkal bőven beültetett temetőben, közel a játékasztalhoz,
571 14| festékes skatulyája után beutazgatták a fél országot...~A hervadt
572 14| voltam.~...Igen, most már bevallom, hogy mindig az volt a vágyam,
573 15| Kezdő játékosoknak igen bevált módszer. Én korrektül játszom,
574 8 | aludtak, mintha teljesen bevégezte volna itt mindenki napi
575 13| nekik más szaguk lesz, ha bevégezték futkározásukat.~De mi nem
576 6 | életében, amely nemsokára bevégződött.~Jella nem mulasztotta el,
577 8 | városvégi kocsmában, csupán a bevetődő kucséber volt józan. A rendőrök
578 7 | friss hó orgonavirágaival bevont fákat, a mélyen alvó zöldséges
579 15| a zsalugáter két szárnya bezáródott, mintha szél hajtotta volna
580 10| ilyen szaga volt. S a házak bezárt fehér ablakai, amelyek mögött
581 15| odakint az eső. Régebben bezzeg elég volt a tűz a kályhában,
582 6 | legtöbb magyar familiának. A Bibics-féle milliókat szándékoztunk
583 6 | zúgása mellett megjelentek a Bibics-milliók, amelyek után a gróf-nak
584 8 | szíve.~Úgy adta a bort, mint bibliában a nők a vándorlónak.~Estére,
585 6 | ennének az ajtó mellett bicskáikkal a kupecek, a cipót reggel
586 12| A vándorló megkocogtatta bicskájával a sörösüveg oldalát.~- Icighez
587 12| udvaron a kakas, a kutya, a bika, a veréb, a macska holdas
588 10| miután elunta hosszú füleit billegetni a kukoricásban. Máskor éppen
589 10| Neveztek Kutyulinak, Biminek, Apucinak, de Tücsöknek
590 10| állok bármikor a másvilági bíró elé, hűtlenséget nem követtem
591 7 | végrendeletek, adóslevelek, bírói ítéletek birtokában színezik
592 7 | darabka papiros varázserővel bírt. Késő vénségig a püspöki
593 15| forgolódtam ágyamban, nem bírtam elfelejteni azt a mély,
594 5 | elkótyavetyélt tekintélyre, ősi birtoka és fennhéjázó nemességre.
595 7 | adóslevelek, bírói ítéletek birtokában színezik a jövendőt. A vidéki
596 15| kezét kellene kinyújtani. Birtokokra alkudozott, házat szemelt
597 11| panaszkodhatom a természetre. Kis birtokomon minden megterem, amire szükségünk
598 5 | tartottak, de egyik-másik zsidó birtokosnak jobb agara volt már, mint
599 10| Szüleim meghaltak, kis magyar birtokot örököltem, falusi asszony
600 10| Nem fél a lótól, sem a bivalytól. Végigjárja a háztetőt,
601 15| előlegeztem önnek. Megfelel-e bizalmamnak, az később válik el.~*~Őszi
602 14| az ember, N. N. - mondta bizalmasan Tini kisasszony -, akiről
603 6 | gondoltam nagyatyámra, aki bizalmaskodva közeledett e nőkhöz, s azok
604 15| perctől kezdve szokatlan bizalmat előlegeztem önnek. Megfelel-e
605 14| megnyugvás lehet ilyen világos, bizalommal és hittel sugárzó szempárral
606 15| legjelesebb orvosok gondjaira bízhatja magát; ha megsértették,
607 9 | mintha a legnagyobb titkot bízná rám.~- Mert kell ám, hogy
608 13| mással.~S ha itt maradna: bizonnyal visszatérne elillant ifjúsága,
609 11| hangra figyelve. - Talán bizony megjött az apám.~ ~
610 6 | tisztelgését fogadta.~- Bizonyisten, bolond ez az asszony! -
611 5 | házakat, udvarokat, mintha bizonyosak lehettek volna arról, hogy
612 10| kocsikerék - kezdte. - Ámde bizonyosra vettem, hogy megtalálom
613 1 | különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek
614 3 | tetőn lépegetőnek, amint az bizonytalankodva mendegél a legmagasabb kémény
615 9 | vándormadár csak addig volt bizonytalanságban, amíg a nádason kívül volt.
616 15| elfátyolozott tekintete biztatóan nézegetett alá mindazokra,
617 7 | kemencéből ilyenkor mindig biztatólag, bátorítólag, sőt szeretettel
618 8 | okuk volt arra, hogy benned bízzanak és reménykedjenek! - Sohasem
619 14| tiszteletet parancsoló. Bő, földig érő szoknyáikban
620 9 | megy, tarka bankamadár fut bóbitás fejével a korhadt fűzfatörzsek
621 14| Nem lehet az igaz, hogy Boccaccio élt a világon, vagy legalábbis
622 12| elhagyott, árokba dobott bocskoroktól kérdezősködött, hogy merre
623 12| kávé. Az ördög vigye el a bocskorosait. Még a bőröm alatt is pénzt
624 14| csendesen és határozottan. - Ma böjt van. Majd ha megtisztálkodott
625 15| a virágvasárnapokat és a böjtöket, a régi erkölcsöket és szívhangokat...~
626 10| dolgát. A régi Magyarország bölcsei voltak ők, akik a korhelylevesre
627 10| hetyke kedvével és táblabírós bölcsességével, Csapkay Gyula vaskereskedő,
628 12| viszik tarisznyájukban, amely bölcsességnek a meghallgatására mindig
629 10| zsoldoskatona, aki Európa minden börtönét meglakta, máskor illedelmes
630 7 | Juliskának hívták, s a nagykállói börtönigazgatónak volt a leánya. Valami rossz
631 2 | az ajkuk jég, az álmuk a börtönök lakóinak álmaival azonos.
632 4 | nagy lakattal, mint valami börtönt, amelyben nagyon szökhetnékje
633 15| találkoznak. Hallottam, hogy bogaras ember, de nem sokkal bolondabb
634 5 | mániákus vénasszonyok, bogarászó, elgondolkozó öregemberek
635 14| kakasoknak jókedve, a tehenek bőgése, a tyúkoknak kotkodácsolása.
636 8 | vállukkal, a cimbalom- és bőgőhordozók jókedvűen melegedtek a tűznél.
637 13| messziről még ide kanyarodik a bogrács alatt égő tűznek keserű
638 14| színfalak között, és Baligovics Bojár Terus arcképét asztalunkon
639 6 | mutatta. Szép szavakon, ritka bókokon, finom udvarlásokon kívül
640 12| megpihenni, akinek mindegy, hogy bokor alatt húzza meg magát, vagy
641 3 | csúnya feketeségében a kert bokrai közül, és közvetlenül a
642 6 | Szidott valakit, mint a bokrot.~Én tanulmányaimról referáltam
643 14| folytatta a sopánkodást, hogy Boldogfalva nem fekszik a nagy országút
644 10| annyit ismételhetek, hogy boldoggá tettem őket, midőn nevüket
645 6 | leányasszonyt, aki három generációt boldogított szívével.~Így egyszerre
646 10| beszélgetnek: hogyan kell boldognak lenni a hosszú életen át...
647 14| jövendő életüknek minden boldogsága, egészsége, a kis falusi
648 2 | lakóinak álmaival azonos. A boldogtalanokat mulattatta a tücsök.~Dalt
649 3 | határában emelkedett.~És boldogtalanul bolyonganak a holdkórosak.
650 6 | majdnem a padláson, ahol annyi bolha volt, mint Falstaff fogadójában,
651 6 | cselédszerzőnek végtelen grandezzával bólintott.~Jella körülbelül harmincesztendős
652 15| hímszamár képében.~(Csendesen bólintottam. Ez a Mihály arkangyal se
653 15| bogaras ember, de nem sokkal bolondabb azoknál a különcködő nyírségi
654 12| az a huncut, aki a csőszt bolonddá tette.~A napraforgók, mint
655 15| ember lesz. Lehet ilyen bolonddal érintkezni? - kérdezte Szomjas
656 10| kútra sapkát nyomott, mintha bolondját járatná. A háztetőkön elfödte
657 12| kiejteni. Abból élnek, hogy bolondokat fognak, akik hisznek nekik.
658 9 | harmincadik esztendőben valami bolondot álmodott egy éjszakán, alig
659 14| néztek rám, mint valami bolondra. Tini türelmetlenül és epésen
660 7 | táncosnő és mindenféle egyéb bolondságok, amelyekkel az emberek álmodni
661 12| mindenféle papírdarabokra bolondságokat irkált. Azt mondtad, hogy
662 14| megszökött mellőlük. Sohase bolondultak volna meg, ha vigyázni tudnak.~
663 6 | sokatmondó keleties szemeivel a bolt sötétjében nagyatyámra hallgatott!
664 4 | pince, amelynek vakságát bolygó gyertyafény, némaságát boros
665 3 | emelkedett.~És boldogtalanul bolyonganak a holdkórosak. A tücsök
666 10| egy falusi uraságnak. És bolyongásaimban elvetődtem a Sóstó-fürdőre,
667 10| Ébren vártalak, mikor éjjeli bolyongásból jöttél. Megmosdattalak,
668 10| együtt, máskor külön is bolyongtak szerelmesek, ábrándosok,
669 11| rézpitykés kék ruhában, bomlott nyakkendőjével, a feje búbján
670 15| úr.~Az idegen megrettenve bontakozott ki az ölelő karokból. Felénk
671 12| fehérségét, ahol nyáron is hó bontja a hegyeket... A szemében
672 12| semmit sem tudok.~A fehér bőr-nadrágos a fiú kihallgatása alatt
673 8 | mentünk borért.~Nagyanyám borai a pincében valamely megtisztulási
674 10| csizmás pincéreit, savanyú borait, dohos szobácskáit, töredezett
675 5 | szidta a fekete szakállú Frid borát. A tornyok csodálatos nyugalommal
676 6 | a kemencéből, és a piros borban játszik a napsugár. A "Hársfa"
677 4 | elkészülni minden külső munkával, borbehordással, gőzmalommal, tanyával,
678 7 | lépnie. Kancsi volt, de bőre fehér, mint a kisasszonyoké.
679 12| lány volt. Onnan hozta a bőrének a fehérségét, ahol nyáron
680 8 | Juliskával a kocsmába mentünk borért.~Nagyanyám borai a pincében
681 14| hagyta könnyed lábnyomát a borház felett, kisüstön főzik a
682 15| igénytelen életet prédikáló borházakban, hosszú estéjű falusi portákon,
683 10| barátaikra... Most hófelhők borítják az eget. De lehet, hogy
684 7 | padláson: mintha egy óriásnő borította volna a szoknyáját a világra,
685 5 | tenni, többnyire csak kendőt borítottak a fejükre, nem felejtették
686 15| volt. Korán reggel kezdte a borivást, hogy végigélhesse a napot.
687 10| hegedűlnek a nőknek, mások borízű hangon dúdolgatnak fülükbe,
688 8 | örömteljes mámora a szamorodni bornak! A kolbásznak és a hurkának
689 8 | volt a zsidóleánynak, aki a borodat az asztalra helyezte! A
690 12| el a bocskorosait. Még a bőröm alatt is pénzt kutattak,
691 10| kalapskatulyákban, az ódon bőröndökben, a kapott utazókosarakban
692 4 | döngő hangja, penésszagát boroknak kellemetes savanyú illata
693 14| kiábrándultam: az alkonyat borongásában s nesztelen léptekkel, megfoghatatlan
694 15| most néha visszajár ide egy borongó öreg emlékezete töntörgő
695 10| teli-teli nem lett üres boros- és szolyvai-vizes üvegekkel,
696 8 | nagykendője alól elővette a boroskancsót, és így szólt:~- Igyon egy
697 6 | Hogyan szeretett Jella?~Borpiros őszi délutánokon megengedte,
698 5 | is csodálkoztam, hogy ép bőrrel menekültem. (Bár eljöttem
699 13| teknőkkel, majorannával, sóval, borssal, citrommal, hentesbárddal,
700 13| mezőkön csaholó ebekkel, hideg bortól berekedt hangú, jókedvű
701 11| síkságon az utazót. Szilvafák borultak össze a ház mögött, mint
702 12| hogy minden falunak legyen boszorkánymestere. - Hát csak azt akarom mondani,
703 11| rúdjával távol akarná tartani a boszorkányokat. A borzas kerítésben végigcsörgött
704 12| mi a titka ennek? Semmi boszorkányság, semmi bűvészet. Csak nem
705 10| események elől szököm meg botor módjára. Hisz itt most következik
706 8 | után a szegény vándorlegény botorkál a behavazott éjszakában.
707 12| embereket harapja meg. Én még botot se hordok. Minek az a bot?
708 10| ráncocskák láthatók, mint a bővérű, jól táplálkozó falusi asszonyságok
709 15| tarkabarka nyakkendője és bricsesznadrágja, amelyre fiatalkorukban
710 11| onnan sárgarigó kiáltott a bricskára a kéklő, jó szagokkal teli
711 10| felé. S a nagybőgő hajnalig brúgott álmaikban. Hétfőn reggel
712 10| haragtalanságot, a néma búbánatnélküliséget, az élet gyors és gondolkozás
713 11| bomlott nyakkendőjével, a feje búbján kacsafarrokként kunkorodó
714 7 | kis szobában, ahol meleg, búbos, falusias kemence volt,
715 14| a toronyra.~Ámde az öreg búcsúember, aki eddig a csapat élén
716 15| jóravaló lábbelije. Csak búcsúkra járhatott, ahová mezítláb
717 14| szüksége lesz rád.~Az öreg búcsús ember felcihelődött. Kimustrált
718 13| Szeretne elmenni a búcsúsokkal? - kérdeztem.~- Mária fecskemadaraival...~-
719 14| hússal tért vissza. De a búcsúvezér eltolta magától az ételt.~-
720 12| Gyaloggait, a százötven esztendős búcsúvezért, aki az emberek legtitkosabb
721 9 | eresztette, a kapufélfától sem búcsúzott, elindult Kállóból. Ment
722 14| kérdezte mosolygósan.~- Egy kis budapesti postát hallgattam az öreg
723 14| éreztem magam, mintha nem is Budapestről, hanem a holdból érkeztem
724 10| messze hangzó, tülök módjára búgó csendességében.~- Járni,
725 14| szőlők között. A kedv úgy bugyborékol az ifjonti szívben, mint
726 3 | amely napközben illatos, bujálkodó, méztől terhes, az éj óráiban
727 12| jég alatt januárban, hol bujdokolnak a vadludak a legnémább nádasban,
728 10| lapított: alig érezhető. A Bujdos-liget, amelynek óriás fái úgy
729 14| sugárzó szempárral találkozni bujdosásában. Ilyen az a szem, amely
730 15| mogyoróbokor, vadalma, amely bujdosó növények nagyon szeretnek
731 15| régi szélmalom környékére bujdosott a seprőcsináló öregasszonyok
732 4 | őszi esőt. Ürge módjára bújik putrijába, holott minden
733 10| állongott a tóparton, a bujkáló holdvilág remegő fényénél.
734 10| egy sötét rakéta, hogy itt bujkálok a nádasban, az éren, a csendben,
735 15| madarak hangjai játszottak bújósdit. A madárijesztő, mint egy
736 7 | nedvesen, míg én regényeimet bújtam. - Néha elővettük Petőfi
737 15| szerelmével, az álmodozás zsákjába bújtatni a nyugtalanság malacait,
738 12| mikor a darazsak tántorogva bukdácsolnak az érett szőlőbogyók alatt?
739 10| ne ijedjen meg az árokban bukfencet vető varangytól, a félálomban
740 10| bolondok tarka köntösében bukfenceztek... Ám minden színjátéknak
741 13| magatartást, amint esténként búnak eresztette a fejét elmúlt
742 10| komolyan, hódprémes sapkában és bundában ült mellettem az omnibuszban.
743 9 | leveti meg felveszi báránybőr bundácskáját, a lánggal a levegőbe dobálja
744 10| éjszakai hóesés a maga különös bundáiba öltöztette a fákat, háztetőket.
745 4 | napokra terjedt. A kutyáknak a bundája átázott, mintha többé sohasem
746 10| volt, a házak kék és fehér bundák alatt aludtak, a vasúti
747 4 | vagy parasztfuvaros nyúzott bundás, mit sem érő lovának való.
748 10| háztetőket. Valamely ritka, fehér bundát hozott az éj magával nagy
749 14| mögöttük, mint a felhő az égen. Bűneik, betegségeik lehullottak,
750 12| az emberek legtitkosabb bűneit az orruk hegyéről olvasta
751 10| bepólyázta. Tiszta fehér lett a bűnösök útja a gyalogösvényen. Szűz
752 13| bajszú vásárosok, kendőbe burkolt asszonyok álldogálnak a
753 2 | csillagváróknak, a szótlan búsaknak, a panasztalan némáknak,
754 8 | gyalogutakon, magányosan búsongó jegenyefák mellett, kerítések
755 10| hangosan beszélnek, soha nem búsulnak (még a rossz vásáron sem),
756 15| volna, mivel töltöm a magány búsuló óráit, amikor olyan emberhez
757 11| paraszti, félig kopott úri bútorokkal volt megrakva a ház. Egy
758 7 | láttam. Királyok házába illő bútorzat volt a meglehetős alacsony
759 12| Semmi boszorkányság, semmi bűvészet. Csak nem szabad félni az
760 14| hangjára álmodozva figyeltető búzaföldek szélét vonta elém. Ahol
761 14| Mária, segíts!~Kalászhajjal, Búzaszentelő-napjáról folytatott áhítattal, a
762 9 | Amint bemenekült az öles, buzogányfejes nyughatatlan erdőségbe:
763 11| dűlőúton. A cselédek csendesen cammogtak. A kerten könnyed hervadás.
764 10| Elvittem őket mesemondásaimban Casanova Jakab Hadnagy utcájába,
765 14| századbeli gavallérok. Z. egy céda kocsmárosné karjain, K.
766 14| hazafiak, akiket azon nemes cél vezetett hozzánk, hogy felszólítsanak:
767 14| tudná: a felvidéki akció célja volt az ottani magyarság
768 10| indulnék. Messze, messzire, célját s végét nem látva az útnak,
769 1 | legtávolabbi időkre helyezné a célt, midőn éneklését abbanhagyja.
770 15| számjegyek látszottak vastag ceruzavonásokkal. Egy élet álma volt felírva
771 15| rendelkezett, mint Monte Christo, csak a kezét kellene kinyújtani.
772 9 | fűzfatörzsek között, mintha egy cifrálkodó öregasszony meglátogatná
773 10| kecsegeorrú, kecskecsecs-puha, cifrázva varrott csizmáikban, tulipános
774 10| akkor mendegélt hazafelé a cigánybanda, cigarettájuk tüze fénylett,
775 14| könnyedén gyógyul, mint a cigányoké. Ha még egyszer visszatérne
776 8 | pirítósnak fokhagymája, a részeg cigányoknak a humora. Jurás gazdának
777 7 | falban, valaki mindig egy cigányos, bús románcot fütyült. Mindig
778 11| napnyugta és holdkelte között: cigánypiros szeme végigfutott a tájon
779 15| lovas csendbiztos vagy a cigánypostás. Itt húzódott meg Szomjas
780 14| szentéletű úrnő erkélye alól a cigányputriig, ahol a vadmadarak színes
781 10| hazafelé a cigánybanda, cigarettájuk tüze fénylett, hangjuk mormogott.
782 11| udvarházban laknak, egész nap cigarettáznak, és a legelőkelőbb hölgyek
783 13| tetejéről, és reggelig verik a cimbalmot az ablak alatt. A közelgő
784 8 | táncban kifáradt vénember. A cimbalom vadul pengett. Egymással
785 8 | kocsisok havas vállukkal, a cimbalom- és bőgőhordozók jókedvűen
786 10| beszélgettél vagy korhely cimboráiddal barangoltál, kétkerekű kocsin
787 10| egy másik asztalt és új cimborákat rendelt... És mind eljöttek
788 11| sűrűn feltalálható volt, címe: Illik? Nem illik? Boldog
789 6 | tartó kéz, ötágú korona a címerben, amely jelvényeknek megvolt
790 14| gróf volt, de nem használta címerét. Demokrata volt az istenadta,
791 6 | és verekedések voltak a címerrel ékesített nádasházban. Stuart
792 6 | unokáit. Csupán a családi címert vitte el magával a megunt
793 12| Egy megsárgult Ébredjünk című újsággal volt beragasztva
794 14| mosolyát. A harmadikban úgy cincogott a szomorkodás, mintha egerek
795 9 | pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt elindul
796 7 | vermeket, a meggyfán pirosló cinkefogó tököt, a fénylő, iskolakerülő
797 13| kopogó makkal, zörgő dióval, cinkefüttyel, az első fagyban megdermedt
798 4 | gyorsan pirulni kezdenek, a cinkék a kertre nyíló ablakokig
799 7 | melankólia. A tarkabarka cinkéket, amelyek az első hóval,
800 3 | álmukat. A tücsök a holdvilág cinkosa. Ha lunátikusat lát a háztetőn
801 8 | borral - súgta, mint egy cinkostárs. - Aztán a kerteken át megyünk
802 8 | hidakon, meredek lejtőkön cipelték a házépítő lányok a köveket,
803 10| megéheznek. Tarka kendőjében a cipó úgy illatozott, mint a soha
804 7 | szoknyácskán, iskoláslányos cipőcskén kívül: egy álmoskönyvet
805 6 | karcsú kabátjai, gombos cipői, struflis nadrágjai kellő
806 6 | bicskáikkal a kupecek, a cipót reggel vették ki a kemencéből,
807 10| ajándékozott meg, a másik finom cipővel lepett meg, kvártélyt és
808 15| nizzai országút mentén a ciprusszal és szomorú fákkal bőven
809 3 | álmukból, csupán a tücsök ciripelése kedves zene nekik, amely
810 13| tovább hallgattuk a tücsök ciripelését.~- Ígérje meg, hogy nem
811 9 | Egyszerre csak elkezdett ciripelni, mint a tücsök.~Megtanulta
812 13| majorannával, sóval, borssal, citrommal, hentesbárddal, füsttel,
813 13| katonák az őrmesterektől, a civilek a táncmesterektől. Ez az
814 6 | hölgyeit. Nagyatyám bizonyára a copfos növendékleányok iránt sem
815 14| hajuknak az illata, a szemüknek csábja, az ajkuknak méze, a szívüknek
816 8 | terített asztalai: azok a csábok, amelyek után a szegény
817 13| végigmegyünk. Vidám képű, csacsihasú, magunkhoz való korú kérők
818 13| országúttal, rőt mezőkön csaholó ebekkel, hideg bortól berekedt
819 11| kocsis havas bajusza mögül Csákány Juliska lakóháza után tudakozódik.
820 15| össze, mint a kárvallott család. Még fűzfa is akadt itt
821 8 | kaszinóba ment, miután jó családapa módjára eleget tett kötelességeinek.~
822 15| Igaz, hogy régi keresztény családból származom, de csodatetteidnek
823 9 | a börtönben. - Egy egész családot irtott ki, valami hat-hét
824 8 | magatartása, a cselédeknek családtagsága - anyám többnyire szegény
825 15| Természetesen: érdeklődtem a csalhatatlan szisztéma iránt... És néhány
826 14| szomorú, mintha ráfújt volna a csalódás. Való volna a régi mondás,
827 15| becsüli a játékot semmire? Csalódtam volna önben?~Sötét haraggal
828 8 | gyermekágyas asszonyhoz, bármiként csalogat.~Juliska kis lámpást vett
829 8 | színek, meggyőződések oly csalogatók, mint a lidércek! De mily
830 11| És a tücsök... - mondta csalogatólag, halkan - a tücsök, amit
831 10| fiúnak, és kancsi mosollyal csalogatott az új esztendő. A házak
832 14| ahová hajdanában oly gyakran csalogattak nőket... (És a sűrűségből
833 15| éjszakája a krupiénak, mikor csalta meg a kedvese... Arról nem
834 14| házunk előtt elmaradt a csapattól, és házunkba tért, mintha
835 11| megtaníthatta volna?... csapdába szorult, mint egy öreg róka,
836 12| országútra menni, ahol az eső úgy csapkod, mint a tatárok nyila, a
837 7 | mormogtak. Koporsófedelek csapkodtak. Régi sírboltok visszhangoztak.
838 11| tiszteletére magasabbra csapna. Aranybarna volt ez a fej
839 5 | illedelmesek voltak, csak a kaput csapták be nagy zajjal, mintha végtelenül
840 10| az emberek a torkukon a csapzott bajszok mögé! Mily örökkévalónak
841 12| felkeresne ma estig ebben a csárdában. Amint feljött a hold, útra
842 14| és városvégén meglapuló csárdákban poharat koccintottam, akik
843 12| találkoztam ilyen országúti csárdákkal a Jókai regényeiben, ámde
844 6 | életének nagy részét, a csárdás mondta el neki: mit olvasott
845 5 | az utolsó világosság is a csárdásleány pacsuliillatú, rossz kis
846 6 | Journal-ban s a Nyírvidék-ben, a csárdásné, hogy mit beszélnek a piacon...
847 6 | lutriszámokat álmodott, a csárdásnéval játszadozott, sőt peresfeleket
848 10| az újpesti határcsárda, a császárfürdői sétány, az óbudai Flórián-szobor,
849 14| kertek felett hókísértetek csatáztak, a régi Magyarország bősége
850 14| sok szennyvíz, a poshadt csatornalé, amelybe mindenféle szemetet
851 5 | is hazavergődik, nagyot csattan a kapu a háta mögött, a
852 10| az omnibuszban. A kerekek csattogtak a miskolci kövezeten, egy
853 4 | vágyakozása a szabad levegő, a csavargás, a céltalan kóborlás.~Ilyen
854 13| elgörbítik a lábszárukat a sok csavargással, mindennap könnyedén dobják
855 14| vén Márkus galambősz feje. Csavargók hozakodtak elő mondanivalóikkal
856 12| szája jár, mint azoknak a csavargóknak, aki vacsora fejében mindenféle
857 13| fejbe vágja az éjszakai csavargót... Álmodunk nagy teknőkkel,
858 11| téli éjszakák?~- A fiú kinn csavarog valahol az éren, a réten.
859 14| reggelei, amikor a Bánat elment csavarogni éjszaka valamerre, és a
860 14| lábait ég felé nyújtja a csecsemő a mezőn, és a napból tüzes
861 10| Gyugyilinak nevezzem, mint csecsemőkorában, Györgynek kell szólítanom,
862 7 | de azt rajongva, mint egy cseléd vagy egy szent), közömbös
863 8 | sem lehetett kinyitni. A cseléd-rokonok nagy viháncolással, szinte
864 10| kabátomat, megbarátkoztam a cselédekkel és házi szokásokkal: mintha
865 8 | csöndes magatartása, a cselédeknek családtagsága - anyám többnyire
866 8 | igazság: elkergették a kis cselédet.) De atyám nagylelkűsége -
867 8 | volt anyám, mintha mindig cselédi sorban volna a háznál. Pihenni
868 8 | végighaladt papucsában, és a cselédleányok örvendeztek, ha mindent
869 6 | félszemű Adolfnak, a helybeli cselédszerzőnek végtelen grandezzával bólintott.~
870 6 | kocsmába nem járt, inkább a cselédszobák körül settenkedett. S nem
871 14| folyton-folyvást nőkre gondolni, nőknek cselvetéseket feladni, kelepcéket állítani,
872 12| disznózsírral pedert bajszú csendbiztosok, penészes pandúrok hagyták
873 8 | Percekig tartottam átölelve. Ő csendesdeden állt, nem védekezett, nem
874 12| olyan öregember, akinek csendesebben verne a szíve, ha kukoricahántáskor
875 5 | a "Zabolch-vezér" oly csendesek, mintha már elrepült volna
876 14| ez is igaz; nemkülönben csendesség van a konyhán a fazekak,
877 14| Juliskám: kamrák andalgó csendjét vonták emlékezetembe, amelyekben
878 7 | öreg cigány szeme fénylett, csendőr csizmája s ruházata imponált,
879 7 | találkozást: cigányok és olasz csendőrök között. Tűz piroslott, cigánylány
880 1 | szólalhatott meg a tavasz ezernyi csengettyű-hangján, hogy megértetlenül maradt
881 15| mint a csodatévő kápolnák csengettyűi, jöttek el velem emlékbe.~
882 10| a nyári hajnal, mint egy csengő-bongó komédiáskocsi. Egy pinty
883 4 | szoknyás, igézően karcsú, csengő-lengő cigányleány villantotta
884 1 | megértetlenül maradt volna egyetlen csengőnek is a hangja. Boldog emberek
885 14| görögdinnye külsejű fiatal nők csengve énekelnek, mint a kaszát
886 14| falevelekről az éjszakai eső cseppjei rájuk hullottak, mintha
887 12| a lepke az út porában, a cserebogár az almafán, a legény a kertek
888 10| álmodozva ingatták a fejüket, cserélgették lábukat, és a nagyvilágra
889 8 | füstölgő kéményeivel, piros cserepeivel, külön pincéjével, padlásával,
890 1 | piros kéményű, sötétvörös cserépzetű, nagykapujú, négyszögletes
891 10| erdőt, szerelmeseknek való cserjések, földönfutó, tövistől elkeseredett
892 12| rézdróttal járó szappanos, a cserszagú csizmadia, az álmoskönyv-kereskedő,
893 6 | hetvenesztendős korában is; egy csésze törött darabkáival volt
894 7 | mint a köcsögök és fazekak, csészék, amelyeket különösen szeretett,
895 13| amikor az őszi szél úgy cseveg, mint a szarka a sövényben.
896 8 | kamra kifogyhatatlansága, a csibuknak finom dohányból szálló jóillatú
897 12| halászoktól, hogy hol gyülekezik a csík a jég alatt januárban, hol
898 10| megunja a leányokat. Télen csíkot halász a Tisza kiöntéseiben
899 11| a faluból a kovácsműhely csilingelése hangzott.~- Utasok patkoltatnak -
900 11| hallotta, vagy az Útonjárók csillagából hullott egy porszem a szívére,
901 4 | igazodott az időjárás a csillagászati évhez. Szinte napra ki lehet
902 10| hallgatása... Abba az egy kis csillagba költözött minden a földről,
903 10| hallgatni:~- Ne menj el csillagnak, aki jár. Én sokszor néztem
904 10| Útonjárók csillaga lesz a te csillagod. Keresni fogsz a mezők illatában,
905 8 | nevezni.~Azok találták meg a csillagodat, kocsma, az égboltozaton,
906 8 | rövidebb az út.~*~Az égboltozat csillagos volt.~Amint a kertek alatt
907 8 | a Kocsma-csillag. Ezt a csillagot nézték azok az emberek,
908 10| néptelenségében felnéztem a csillagra, amely a félig alvó állomás
909 15| tartja fenn a világot, a csillagrendszert, a napot, az üstökösöket
910 8 | nélkül meghal. Hát az ő csillaguk az amott, a szegény favágóké,
911 2 | hosszant hallgatóknak, a csillagváróknak, a szótlan búsaknak, a panasztalan
912 10| gyengébb gyomrú férfiak csillagvizsgálatra tűntek el a tó irányába,
913 11| fecskecsicsergést, és a barackvirágon csillog a hópehely. De azért nem
914 10| szisszenésétől, a tó másvilági csillogásától, a síkság felett kísértő
915 14| parasztmenyecskék odaadó jósága csillogott a szemében, mint a gazdagon
916 11| ilyenkor a Nyírségben, és ők csinálják a mozgó árnyakat a homokos
917 5 | tudhattam meg, hogy mit csinálnak a vályogfalak mögött. Az
918 15| örökölt vagy egyéb szerencsét csinált, s felszólította a társulásra
919 13| jönnek el... Álmodunk pirosra csípett tökkel, kopogó makkal, zörgő
920 13| hentesbárddal, füsttel, téli hajnalt csípkedő szalmatűzzel - disznóöléssel...
921 11| környékén rengeteg veréb csipogva beszélte el, amit az utasoktól
922 4 | felében) komoly, esős, ködös, csípős ősz volt mindig. Az eső
923 10| ezért sietve hajtották csirkéiket a vendégszobák felé. S a
924 13| nyelvünkön, és a kezünk fényesre csiszolja a hamvas szilvákat. - Én
925 11| seperve. Az asztalfiókban régi csíziós könyv mellett kártyacsomag
926 11| felé. Onnan jött ez a fiú, csizmában, rézpitykés kék ruhában,
927 12| járó szappanos, a cserszagú csizmadia, az álmoskönyv-kereskedő,
928 10| zsalugátereit, ólálkodó csizmahúzóit, elmélyedt, esős délutánjait,
929 10| kecskecsecs-puha, cifrázva varrott csizmáikban, tulipános bundáikban, friss,
930 10| éjszaka beköszöntött, kérges csizmájában, ropogva taposta az udvar
931 12| században a vándorköltők. A csizmájukon két ország pora. A szájában
932 6 | padláslyukon, meglóbálta a régi csizmákat, száraz vadásztarisznyákat,
933 12| pádimentumon lyukak voltak csizmasarkoktól, amelyeket itt megvetettek.
934 10| A téli hajnal csodái~Télen sötétben fölkelni,
935 12| apám volt - suttogta, és csodálatosan kipirosodott az arca. ~Aztán
936 1 | halál, nagy ritkán, oly csodálkozást keltett, mint a vastag hóbunda,
937 1 | ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep
938 10| Juliska nem szűnt meg csodálkozni szavaimon. Bujiban, az ő
939 14| a szabadban - feleltem.~Csodálkozva néztek rám, mint valami
940 10| külsejű házak ablakai alatt, csodálom, hogy le nem ütöttek a dühös
941 10| bölcsességét, erélyességét egykor csodáltam.~Hajnalban még a nagybőgőt
942 15| családból származom, de csodatetteidnek nem lesz hangosabb hirdetője,
943 6 | hallgatták? Legalább ezeket a csodatevő szavakat hagyta volna nekem
944 15| oly üdvösségesek, mint a csodatévő kápolnák csengettyűi, jöttek
945 10| Gyorsan öltözködtem.~Juliska csöndesen, nesztelen, hangtalan nézte
946 4 | örömei. Szükség volt az esős, csörgő, juhászbunda-szagú őszi
947 10| betegségemben traktált. A hangjában csörgők, mesemondások, dédelgető
948 10| egész világ képe. Jön a csörgősapkás, kurta farkú február, amelynek
949 15| nedvei már szinte hallhatóan csörögtek a lapályon, midőn az esti
950 2 | orvosságot kevert, a vendég csörömpölve nyitott be a kapun, női
951 2 | férfi bámult a pisztoly csövébe magányos szobájában. A tücsök
952 10| és életüket kínálják egy csókjukért... élnek valahol nők, akiknek
953 5 | nyikordul a kerten, hogy lopott csókkal megajándékozzon valaki.
954 15| enyhén, mint a szellő. ~Csókok érték arcomat, amelyek tetőtől
955 10| láthatsz, nem foghatsz, nem csókolhatsz, hisz öregasszony leszek
956 8 | türelmetlenkedett. Csendesen, nyugodtan csókolta vissza az arcomat. A nagykendője
957 10| dörzsölgettelek, a talpadat csókoltam, és a lebontott hajammal
958 6 | nádfödeles házáig. Hárman csókoltunk neki kezet a kapuban. Jella
959 14| a hordólyukon, akit még Csokonai otthagyott. Gondatlanul,
960 10| akartam észrevenni, hogy csókra szomjaznak...~Juliska nem
961 2 | mindenéből kiégett öregember. Csókszomjas fiatalok vergődnek illemszabályok
962 13| a vízbe nézegetnek. És a csónakoknak, amelyek esténként hűségesen
963 5 | megye. Szélmalmok mutogatták csonka vitorláikat a láthatáron,
964 4 | elbírja a kopogós fagyú, csontkemény telet, mint az őszi esőt.
965 15| találnak a bányászok emberi csontvázakat, akik ugyan a helyes úton
966 14| felmagasztosulva mentek csoportban az asszonyok a ház előtt
967 15| odakünn megállott az eső csorgása. Ez a hang (most már világosan
968 4 | Reggelenként hűvös nedvesség csorog a fák kopasz gallyain, a
969 4 | talpának való országút. Csoroghat tehát az eső kedvére, a
970 12| kincset ásattak az öreg csősszel, majd beleveszett az ingoványba.
971 10| vénasszonyok beszélnek, nyáron a csőszkunyhóban alszik, átússza a Tiszát,
972 12| hallottam, amint tudom az öreg csősztől, hogy márciusban melyik
973 11| napraforgók nagy bolond fejüket csóválni látszottak, amint együtt
974 13| napraforgók megindultan csóválták a fejüket, mint kiégett
975 14| sem szóltam, csak fejemet csóváltam az érthetetlen eseten. Tini
976 10| közelebb jött a tölgyfák csúcsához, mintha arról akart volna
977 9 | itt halad a szennyes víz, csúf béka köp undok nótával a
978 8 | szerelemgyerek vagyok.~Zabigyereknek csúfoltak a messzi gyermekkorban.~
979 3 | egy trubadúré. Előbúvik csúnya feketeségében a kert bokrai
980 13| asszonyok álldogálnak a csurgó eresz alatt: ezek a látogatóink,
981 11| kalapra, valamint számos cukrászsütemény receptjét is. Általában
982 15| és a sárban, alkonyatban cuppogva, megkerülte a házat. Egy
983 15| Szomjas úr megigazította a cvikkert, és egy sarokból kis rulettgépet
984 15| ilyen volt ő, szelíd és dacos, bátor a veszedelemben és
985 9 | kiáltása legyen az altató dala. Mindent megismert ő azóta,
986 3 | hangzik fel hirtelen egyhangú dalában? Ilyenkor jár valaki a háztetőn
987 15| ifjúkoromban a sóstói erdőn kedvenc dalát fuvoláján: Elmerengek sötét
988 5 | Mátyánszky-féle vendéglőt, ahol Dalnoki Gaál Gyula nyugalmazott
989 10| pepitanadrágos gavallérok, a gyönyörű dalok és az élet talányainak könnyed
990 8 | télszaga, beszédeknek és daloknak értelmetlensége, a kocsmárosné
991 15| őszökben, érzelmes kertekben, dalokra emlékeztető lugasokban,
992 9 | tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti
993 12| kukorékol, amit útonjárók dalolnak a hajnali csillag alatt,
994 3 | művészete~Az álomtalanoknak dalolt csak a tücsök istenigazában!~
995 1 | egész életet.~Legalább ezt dalolta a tücsök nyárvégi estéken.~ ~
996 10| jártak, olyan régi nótákat daloltak, mintha a nagyapjukkal koccintanának -
997 15| mint a boldog utazóé, aki dalra zendül. Hosszú csókot kaptam
998 10| kezdetű dalt fújván, amely daltól a másnapi befőzést is elfelejtették
999 10| harisnyakötőit mutogatja a dáma; élveteg mosoly, fénylő,
1000 2 | tunyán elmuladozó évek.~Danolgatott a tanyák, kerti házak, lugasok,
1001 6 | korában is; egy csésze törött darabkáival volt telve a szobája, midőn
1002 12| ahová ellátogatott, mikor a darazsak tántorogva bukdácsolnak
1003 6 | szabadságharcban: mindig csak táncolt darázsderekú, riszáló, hevült kebelű
|