1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
1004 15| vergődött a fiú, mintha dárda fúrta volna át a mellét,
1005 11| fel a ház előtt, mint a daru szokott kiáltani.~- Itt
1006 10| helyére.~*~Teliholdas éjjelen, darvak, gémek, vadludak, vándorrécék
1007 10| hangjában csörgők, mesemondások, dédelgető turbékolások voltak. A két
1008 6 | napja volt. Egy vasárnapi dél, mikor is hárman együtt
1009 1 | beköszöntését. A zsebóra csak a delet jelentette. Maga a nagy
1010 15| varázslat volt, amint a délibábban meglátjuk néha a városokat,
1011 11| igazi tücsök~Körülbelül déltájban érkeztünk Bujiba.~Addig
1012 15| ez a leány szeret, és a délutáni jelenés csupán varázslat
1013 10| csizmahúzóit, elmélyedt, esős délutánjait, melankolikus estéit (amikor
1014 15| kezdte Szomjas úr egy őszi délutánon a szélmalomnál, midőn a
1015 14| de nem használta címerét. Demokrata volt az istenadta, mint
1016 10| barátját a vadrécét várná, a denevér, amely a víz felett elcikázott,
1017 14| kísérteteit, a baglyokat, denevéreket.~Az országúton állt a diadalmas,
1018 15| mikor Julius Lechner von der Lech németre fordította.
1019 14| színe van a falevélnek, dér hagyta könnyed lábnyomát
1020 10| vadszőlővel benőtt fogadóba, bécsi derbyre, nizzai lóversenyre, előkelő
1021 14| mozdulataiba. Az a jószívű, derék menyecske volt, akiről a
1022 7 | takarékpénztári könyvekkel bélelik a derékaljukat. Mennyi mindent tudnak azok
1023 6 | feszes, bársonyos lovarnői derekán, közvetlenül a szíve felett,
1024 6 | dohánytőzsdében, valamint a ropogós, derekas, kívánatos Sternné csaknem
1025 15| felejthetetlen maradjon szájamon. Kis derekat öleltem, amely oly hajlékony
1026 12| a tatárok nyila, a szél derékban kapja az öreg fákat, és
1027 5 | koromban nehéz kardokkal, derékig mezítelenül párbajoztam
1028 10| álmomban is.~Szürkült, szőkült, derengett odakünn a világ. A zsebórám
1029 6 | mindennap láthatták nagyatyám deres bajszát. Nem panaszképpen
1030 1 | naplemente látnivalóit, a dérnek és fagynak jövetelét, folyó
1031 8 | keskeny, lábnyi szélességű deszkákon, hidakon, meredek lejtőkön
1032 2 | őrület fantomjaival viaskodó dézsafejűeknek.~Ciripelt azoknak, akik
1033 14| denevéreket.~Az országúton állt a diadalmas, boldog élet. Hosszú léptekkel
1034 15| kilódulok helyemből, és diadalmasan bejárom a pályát, a hulló
1035 11| hallgatta azokat az ifjúkori diákos élményeket, amelyek a felnőtt
1036 14| sánták elöl mentek, a vakok dicsérték a kék eget, a szívbajosok
1037 8 | üvegtisztaságú égboltozaton. Dideregve, fénylően, mint a cigányleány
1038 13| sokat álmodunk piros hasú dinnyével, palackszínű szőlővel, loncsos
1039 14| vidám házat mutat. A kántor dínom-dánomot. A kapca utazás jele. Ugye,
1040 11| még nem fogyott el a téli dió, és folytatja a violák között
1041 14| és elmentek a terméketlen diófákkal és savanyú gyümölcsöt termő
1042 13| keserű mandula ízű füstje, a diófának komoly szaga; a mustnak
1043 4 | rakni a télire való almákat, diókat a padláslyuk gyenge világosságánál.
1044 14| álljon, amikor a szolgálók diót hordanak, hanem azon törné
1045 13| tökkel, kopogó makkal, zörgő dióval, cinkefüttyel, az első fagyban
1046 7 | Néha elővettük Petőfi díszkiadását, és a rövidebb verseket
1047 10| amely a világot átkarolja, a disznó visítása hangzik, amelyet
1048 10| farsang van, és a hegyek és a disznók piros vére folyik a fehér
1049 10| göröngyeit.~- Milyen jó, disznóöléshez való időjárás! - sóhajtotta
1050 9 | Nagyon hasznavehető volt a disznóölésnél. Vendégeskedés idején értett
1051 13| csípkedő szalmatűzzel - disznóöléssel... Álmodunk kövérre hizlalt
1052 10| szaga van a füstnek, amely a disznóra szórt szalmából felszáll!
1053 10| látszik az élet, midőn a disznótor elkezdődik, és mindenki
1054 12| terjengett, még szökött rabok, disznózsírral pedert bajszú csendbiztosok,
1055 2 | Kocsma-csillag, asszony siratta a dívány sarkában elköltözött szerelmét.
1056 14| Figaró-nak. Itt kiment a divatból az álmoskönyv, uracskám,
1057 14| meglophatta a postamesterné. Divatjuk méltóságteljes tiszteletet
1058 14| képekkel, kottaképekkel, divatlapok mellékleteivel. A Gigerli-mars
1059 14| fotográfiákat, leveleket, sőt divatlapokat, amelyek a múlt századból
1060 6 | hetilapját: a "Hét"-et, a francia divatlapot tőle kérték kölcsön, zongorán
1061 10| Zöldvadász" vendéglő, a divatos- és kalaposbolt a Belvárosban,
1062 10| lármásabb tengeri fürdőkkel, divatosan megszállott üdülőhelyekkel
1063 10| nagyvilág tarka rongyai, a divatszalonok remekei, a parfőmök változatai.
1064 9 | bundácskáját, a lánggal a levegőbe dobálja túri süvegét, mindig csak
1065 14| amelybe mindenféle szemetet dobált a mindennapi élet. Az oroszlán
1066 13| csavargással, mindennap könnyedén dobják a tűzbe szívüket, mint a
1067 15| régen állott volna mögötte dobogó szívére szorított kézzel.~-
1068 15| mutatják az eredmények, mikor dobta ideges kéz a golyót, mikor
1069 12| meg a vándorló kérését. Dörmögve vonult vissza konyhájába.
1070 6 | forgolódott rozoga ágyában, dörömbözött, káromkodott - míg egyszerre
1071 15| ha megsértették, kezét dörzsölgette azon nagyszerű elégtétel
1072 10| felnyögtél.~Forgattalak, dörzsölgettelek, a talpadat csókoltam, és
1073 1 | rokonaim a sárga házban kezüket dörzsölték reggel, ha sűrű köd feküdte
1074 8 | kifogyhatatlansága, a csibuknak finom dohányból szálló jóillatú füstje,
1075 6 | mindig őt a hetvenesztendős, dohányszita-arcú, szürke bajuszú, de választékos
1076 6 | kék bajuszkájú Fánika, a dohánytőzsdében, valamint a ropogós, derekas,
1077 6 | varázsló szavak, amelyeket ez a dohogó, portorikószagú, káromkodó
1078 6 | szokás szerint öregesen dohogott. Szidott valakit, mint a
1079 6 | öreges sajátságai is voltak. Dohogva káromkodott, ha erre a legkisebb
1080 10| pincéreit, savanyú borait, dohos szobácskáit, töredezett
1081 10| végezhették mindennapi dolgaikat, Táncolhatták a homlokukat,
1082 10| lett, és okosan végezte a dolgát. A régi Magyarország bölcsei
1083 15| mezőn, mint saját szakállára dolgozó vadászeb. Egy kukoricacsősz
1084 15| Nagyon egyszerű volt a dolog - felelt Szomjas úr, pontot
1085 8 | megcsinálta? Manapság gyermekes dolognak tartom az efféle gondolatokat -
1086 5 | a szűk Holló utcán, mint dologtalan kísértetek. A "Veres Lámpás"-
1087 5 | ásítozott, unatkozott, dologtalankodott, nyomorgott legtovább. Máshol
1088 15| látni?" Míg estére ágyba dőlt, és minden éjszaka azt álmodta,
1089 15| utolsó leheletig védi a maga dombját, holott ellenségek már nem
1090 15| pelyhes madárka lélegzik. Dombocskák között vezetett utam, mint
1091 15| papirossal beragasztott ablakokon dongott. Hallottam azt is, hogy
1092 10| hangjai. Valóban, úgy látszik, drágalátos események elől szököm meg
1093 10| nőknek, mások borízű hangon dúdolgatnak fülükbe, egyesek a tenorista
1094 10| beszélni, amit a szélben hallok dúdolgatni, amit az álomtalan éjszaka
1095 12| innen. Öreg, szőrös legyek dúdolgattak sarkokban, amely legyek
1096 10| meleg, puha kendő. A fülembe dudorászott a téli szél hangján, amelyet
1097 13| idején. A fagallyak, bokrok, dudvák, virágok elveszítik leveleiket,
1098 14| férfiát. Én láttam boglyas dühöngő asszonyokat a nagykállói
1099 15| Szomjas úr megfordult, és dühösen végigmért.~- Mit tett ön
1100 15| szeretőnek való rés.~Szomjas úr dühtől kipirulva hajította a légycsapót
1101 10| tűz, a savanyúvizes üvegek dugaszai nagyokat pattantak, mintha
1102 11| sarokban: elvadult csizmáit dugdosta, és fekete, izmos kezét
1103 3 | emberek lelkét. Nesztelenül dugja ki lábát a takaró alól a
1104 12| Magyarországban? Volt-e rokona túl a Dunán, ahová ellátogatott, mikor
1105 10| Ostora van, amellyel nagyokat durrant a konda után. Pártfogója
1106 10| mintha egész éjszaka róla duruzsolt volna mesét egy hang, amely
1107 4 | közeledik a leszálló ködben. Dúsan, füstösebben pipázik a kémény
1108 15| szemüveget hordott, amelyet duzzadt orrára illesztett, és az
1109 11| amitől majd nem tud aludni.~Ebéd után egy nagy diófa alá
1110 10| gondjuk a tyúkültetésre, az ebédfőzésre, a gyerek szamárköhögésére,
1111 11| hogy fogyassza el félretett ebédjét.~A fiú leugrott a kecskebakról,
1112 14| embernek és a bolondnak. Az ebédnek és a halálnak. A fiatalságnak
1113 13| országúttal, rőt mezőkön csaholó ebekkel, hideg bortól berekedt hangú,
1114 10| a parfőmök változatai. Éberlaszting-cipős tiszteletesnék, környékbeli
1115 2 | kolbásszal megmérgezték a házőrző ebet, feljött az égen a Kocsma-csillag,
1116 8 | sarokba somfordáló házőrző ebnek télszaga, beszédeknek és
1117 10| csendesen ültünk.~A nyári hajnal ébredezett a messzi mezők felett. Kis
1118 12| megtámaszkodtak. Egy megsárgult Ébredjünk című újsággal volt beragasztva
1119 11| reggelen, mikor ismét csak arra ébredne, hogy az ereszről locsog
1120 10| tölgyfák magasságát. Az álmából ébredő vándorlegény mindig a lábát
1121 15| sohasem érzett szerelem ébredt fel bennem a leány iránt,
1122 10| percig a szempillák előtt, az ébrenlétkor. Róla gondolkoztam, mintha
1123 10| megmagyarázhatatlan érzést ébresztett bennem, mintha hosszú útra
1124 7 | magával, ami a mezők szagát ébresztette képzeletünkben. A nagyarcú
1125 10| hajlékonyságában, az őszi reggelek ecetfavirág pirosságában, midőn egész
1126 9 | volt, leginkább a hervadt ecetfavirághoz hasonlított. Naphosszat
1127 11| bizonyosan mezítláb szokás járni. Ecetszagú légyfogó az asztal közepén.
1128 6 | piros volt, mint a dércsípte ecetvirág. A haja mindig nedves a
1129 6 | mint leányhoz. Hervadt és édes volt, mint a szőlő, amely
1130 8 | szíve alatt velem egykor az édesanyám, elég egy tévedt lépés,
1131 7 | alá vont meztelen lábával, édesdeden, mozdulatlanul, mint a kenyér,
1132 13| a mustnak szenvedélyes édességét érezzük a szájunk szélén,
1133 8 | gyermekes dolognak tartom az efféle gondolatokat - régen eltévedtem
1134 10| szállnak át a madarak. Az égbolt magasságában kerengő felhők
1135 10| mendegélve: hiába pillant fel az égboltozatra? Ő talán már el is felejtette,
1136 6 | szegény volt, mint a templom egere, bár gavallérságában ezt
1137 12| faluba vetődöm, ahol szárnyas egeret látok a kovácsműhelyre szegezve.
1138 14| életüknek minden boldogsága, egészsége, a kis falusi házak épsége (
1139 1 | káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az
1140 10| Melléd feküdtem, és az én egészségemből, az én fiatal véremből küldtem
1141 10| nőcselédek, szánkón rohanni, egészségesnek lenni, hangosakat kacagni
1142 10| fiatal véremből küldtem egészséget a te gyöngülő véredbe. Ha
1143 10| fáradnak, jó étvágyuk s egészségük van, mindig hangosan beszélnek,
1144 11| mintha öregasszonyokat égetnének. De télire ő is megszokja
1145 10| a konyhán nagy lánggal égett a tűz, a savanyúvizes üvegek
1146 14| szívük úgy szárnyalt Mária égi köntöse felé, mint a menekülő
1147 13| kanyarodik a bogrács alatt égő tűznek keserű mandula ízű
1148 10| lámpásai fáradhatatlanul égtek, valamerről a reszkető sötétségből
1149 13| A fiú már aludni ment. Égy nagy csillag állott a látóhatáron,
1150 6 | kívül nemigen lephette meg egyébbel a hölgyeket.~Atyámnak erszényében
1151 11| rabló kereskedők laknak. Egyen még, mert hosszú a nap.
1152 9 | versengéstől? Miért nem tért le az egyenes útról, amelyen egyszer csak
1153 10| hangon dúdolgatnak fülükbe, egyesek a tenorista arc- és torok
1154 14| oroszlán és az őz szeme egyesült Kozsárka tekintetében. Bátor
1155 14| felhangzott az ének, mintha mind egyesültek volna a pacsirták, fecskék,
1156 6 | hisz magam is próbáltam egyet-mást az életben: úgy sohasem
1157 14| az a kár, hogy A zsidók egyetemes történeté-t kaptuk kézhez,
1158 2 | sohasem volt bánata, mindig egyforma kedve volt. Jó kis zenész
1159 11| úgy hangzik, mint életünk egyhangúsága: akkor kezdődik itt igazán
1160 2 | örömtől, vagy józanok az élet egyhangúságától, fáradtak a hétköznapoktól,
1161 15| néhány frankért előkerül az egyházszolga, aki megnyitja a kaput.
1162 15| a nagy diófa alatt, mert egyike volt a reggel ama fénylő
1163 15| szervezte és vezette, még Egyiptomba is: indulást vezényelt.
1164 13| jó és nemes volt s olyan egykedvű, mint a madárdal.~Hiszen
1165 2 | fáradtak a hétköznapoktól, egykedvűek az elkerülhetetlen végzettől,
1166 11| ingadozna álmában. A réten egykedvűen állott a nyárvégi délután,
1167 4 | alkonyati szomorúságuk, csendes egykedvűségük, ásító melankóliájuk, szalmatűzbe
1168 14| bozontos hajzatú volt az egykori gólyák kapargálásától) eltűnt
1169 8 | felé, amely olyan árván, egymagában ragyog. Némely vidéken vontatók
1170 5 | házakban, midőn éjszaka néha egymagámban bolyongtam. Sehol egy hang,
1171 6 | tüskés gallyai összeborultak, egymásba kapaszkodtak, mintha az
1172 12| szélben, se viharban, se égzengésben. A kutya is csak a gyáva
1173 10| életen át... teliholdas éjeken magányosan bolyongtam a
1174 3 | hallottátok még a tücsköt, amint éjfél felé valamely különös, varázslatos,
1175 15| álruhás kísértetek, amelyek az éjféli órát várják.~Éjjel nyugtalanul
1176 11| észrevétlenül aludt a lucernásban. Éjféltáján fölébredt, és kopogtatott
1177 5 | Istenem, hányszor jártam éjféltájban a kisvárosi utcákat, a nádtetős,
1178 12| nagypéntek éjszakáján, se András éjjelén, se szélben, se viharban,
1179 8 | legfeljebb a halál kopogtat éjjelenként az ágydeszkában, amit szúnak
1180 5 | észrevehessek e nyírségi nagyfalu éjszakából! Csak egyetlen éjszakai
1181 5 | volna felfogni a nyíregyházi éjszakákból. Legfeljebb részeg emberrel
1182 10| gyakran azt gondoltam sűrű éjszakákon, hogy besötétedéssel elszökik
1183 3 | csupán azokra a különös éjszakákra kapott megbízást, midőn
1184 8 | mintha ikrek volnánk ez éjszakára s azután is.~Tél volt, este
1185 10| az érzelmes nők a holdas éjtől tanácsot, életprogramot
1186 14| Tini, a jambót zsambónak ejtvén.~- És Küry, Pálmai, Hegyi
1187 6 | verekedések voltak a címerrel ékesített nádasházban. Stuart Mária
1188 13| lássa, mert olyan helyen él, ahol az emberek nem érnek
1189 10| mindenkinek jókedve van, vevőnek, eladónak, a mézeskalács-huszárnak,
1190 10| veled, anyám!~*~A hóesés elállt. A felhők eltakarodtak az
1191 8 | Estére, midőn nagyanyám elaludt, az ölébe vette a fejem,
1192 10| jöttél. Megmosdattalak, midőn elaludtál. Talán rossz nők szagát
1193 10| sötétjében szoktam gondolni, amit elalvás előtt végigfuttatok a gondolataimon,
1194 13| mondanivalóra készülődne elalvása előtt.~A szélnek fekete
1195 5 | gyönyöröket, szívringatókat, elandalítókat.~Én voltam a tücsök.~És
1196 4 | látszó gyalogösvényekre, elárvult folyócskákra, amelyeknek
1197 8 | álmodik... A gyalogút szinte elárvultán kanyargott a kocsma felé,
1198 11| alá vérfoltos fejsze van elásva, fojtogató kötőfék a szénakazalban,
1199 13| az emberrel is.~A csősz elballagott a sötétben. Mi tovább hallgattuk
1200 12| amikor a "Lyukas Világ"-ból elballagtunk a fiúval. Útközben nyírfavesszőből
1201 10| tavaszi napon. Még Sáry úr is elbandukolt a temetőbe, pedig sánta
1202 14| igazmondóan" fehérlett elbeszéléseik közben, mint az Arany János
1203 10| Öreg asszonyok hosszadalmas elbeszélésekbe kezdtek fiatalkorukról,
1204 4 | A falusi cigány inkább elbírja a kopogós fagyú, csontkemény
1205 14| asszonyokban van a hiba. Elbizakodnak hisznek és megesküdnek,
1206 15| is ezt az idegent vakmerő elbizakodottságáért... Én intettem búcsút az
1207 10| Virágfi Aladár fuvolája: "Elbolyongok sötét éjjel..." kezdetű
1208 7 | vallatást.~A falakat mind elborították a nagyszerű olajfestmények.
1209 14| régi házat, ahol kedvemre elboronghatok estenden a tűz előtt, ahol
1210 12| saroglyáról a kolera, és elbújt a szalmakazalban. Hát én
1211 15| ne essen. A vén szélmalom elbújtatta üres, nagy fejét a ködben,
1212 11| jósol, beszökik a házba, elbúvik a kemence mellett, és mindaddig
1213 6 | nőknek osztogatott, hogy elbűvölve hallgatták? Legalább ezeket
1214 10| midőn ismét eszedbe jutok. Elbúvok előled, soha fel nem találhatsz,
1215 10| denevér, amely a víz felett elcikázott, mint útját tévesztett szellem,
1216 11| nősténykutyák tavaszkor elcsalták esett hátukkal idegen határokba,
1217 5 | eldugaszolva, megecetesedve éldegélik napjaikat. A Nyírség az
1218 12| hazudtak, hogy a torony majd eldőlt? Ismerte Gyaloggait, a százötven
1219 5 | százesztendős családi per eldőltétől. A fantasztikus tervek,
1220 5 | neveljen, akik félig elvadulva, eldugaszolva, megecetesedve éldegélik
1221 15| hideg fényű lidércek után, eldugta a fejét a párna alá, mint
1222 14| székre, és megízlelte az elébe tett italt.~- Csak hadd
1223 14| asszonyok, fűszeres volt minden eledel, mint Mislainé szája széle,
1224 10| merengése, pincék sustorgó éledezése és mély, nagy tél üveghangú
1225 14| mint gondoltuk. Maga nem elégedne meg azzal, hogy nagyvásárkor
1226 6 | ellenszenvet, de itt meg kellett elégedni Jellával.~Fene féltékeny
1227 14| telhetetlenkedik a sohasem elegendő szerelemmel.~És a friss
1228 8 | miután jó családapa módjára eleget tett kötelességeinek.~Az
1229 7 | malacok, és a hízókat a tűz elégeti, megsüti nekünk. Így élünk.~
1230 6 | Fánika és Sternné éppen eléggé foglalkoztatták ifjúkori
1231 15| dörzsölgette azon nagyszerű elégtétel reményében, amely gazdag
1232 14| szokás tulajdonítani az elejtett szavaknak, ezért azt véltem,
1233 11| róka, amely a kertek alatt élelem után sompolygott kicsinyei
1234 14| búzaföldek szélét vonta elém. Ahol cifrálkodva áll a
1235 10| és a kosárból mindenféle elemózsiát szedett elő, mint a vasúti
1236 14| búcsúember, aki eddig a csapat élén haladott, a zászló közelében,
1237 15| Juliska könnyes szemmel jött elénk, és átkarolt mindkettőnket,
1238 1 | élni, amíg ezt a távolságot eléri. Ezért nem féltettük az
1239 13| oltárképén, amikor az álom ideje elérkezik.~A hajába még nem vont nyomot
1240 10| síkságon, amint a holdvilág elérte a tölgyfák magasságát. Az
1241 14| beszélnek róluk a szívtelen és elesett férfiak, a már tehetetlen
1242 15| kiaknázták, és jókedvet, életbölcsességet az őszi légytől kértek kölcsön,
1243 14| mindent megtudtunk a fővárosi életből. Tőle hallottuk, hogy Komlóssy
1244 10| nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél,
1245 10| menni... Új emberek, új életek kerülnek az utamba, a régi
1246 15| elutaztam, s búcsút vettem életem ezen évszakától is, mint
1247 10| nem felejtettem ki valamit életemből, elmondtam-e mindazt, amit
1248 13| öregek, akiknek a maguk életén kívül már semmi sem fontos
1249 10| meséltek életükről és mások életéről, hogy ezeregyéjszaka kevés
1250 6 | hármunk közül - megtermett, életerős emberek voltunk - ő, legszálasabb,
1251 9 | fejszével a koponyáját, amiért életfogytiglan a vármegye lakója lett.~
1252 10| semmi köze sincs a valóságos élethez: úgy hangzottak a fülembe
1253 1 | végleg elvette volna az életkedvet. És nem szólalhatott meg
1254 10| a holdas éjtől tanácsot, életprogramot kérnek... Elhagyták ágyaikat,
1255 1 | ahol a lakók a végtelen életre rendezkednek be?~Egy olyan
1256 10| pártfogásába ajánlottak. Sok életrövidítő küzdelemtől menekültem meg,
1257 9 | ideje kigondolni mindent, életről-halálról.~Nem hitt már a hegyeknek
1258 10| Juliskának magamról, csak üres, élettelen szavakat. Pedig ha valaki
1259 14| napra volna feltéve jövendő életüknek minden boldogsága, egészsége,
1260 10| tartalmazták, s annyit meséltek életükről és mások életéről, hogy
1261 10| érzések lephették meg az életuntat a meleg kályha mellett,
1262 2 | Szép hangokat pengetett az életuntnak, aki csak akkor áll töltött
1263 10| barátomat és röpke kalandomat, életuntságomat és a vagyonszerzés tennivalóit.
1264 1 | Minden ember körülöttem egy eleven kalendárium. Fontos volt
1265 14| lehetek az emlékeimbe, nem elevenedhetik meg egyetlen emlék sem,
1266 10| tíz esztendő múlva, amikor elfáradtam.~És eliramlottak az évek,
1267 15| éjjelen, amikor a félhold elfátyolozott tekintete biztatóan nézegetett
1268 10| mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új
1269 11| meghallgatnék, s másnapra elfelejtenék, hogy újra elmondhassa kalandjait.
1270 10| lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind
1271 14| férfiak szerelme örökké tart. Elfelejtik, hogy a megunt szerelem
1272 15| benőtte a gyom, mint magáról elfelejtkezett öregember arcát a szakáll.
1273 14| önfeledtségbe, mindent elfelejtő első szerelembe ringassák
1274 6 | vele életében. Minden dolga elfelejtődött tán, ha neve szőnyegre került,
1275 12| megszagolta, megkóstolta, elfintorította mozgékony arcát:~- Romániában,
1276 10| bolondját járatná. A háztetőkön elfödte a foltokat. A fák sovány,
1277 6 | Jella alig várta, hogy elfogadja a korhely fiskális köszönését,
1278 10| tettem őket, midőn nevüket elfogadtam, és szeszélyeiket tiszteletben
1279 15| szomorú magyar fajtából, amely elfüttyengeti a szélben a régi boldog
1280 7 | itt csodálatos tréfáikat elfütyölgették. A sármányt, amely aranyos
1281 14| varjak, hangos szarkák, hogy elfújják a búcsúsok örökös imádságát:~-
1282 14| bánat a kebleikben. Egyiknek elfújta a szél a nótáját, másiknak
1283 13| szemüket a kíváncsiságtól, elgörbítik a lábszárukat a sok csavargással,
1284 10| fordulni.~Juliska észrevette elgondolkozásomat. A hátamhoz simult, mint
1285 5 | vénasszonyok, bogarászó, elgondolkozó öregemberek laktak. S bár
1286 10| elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi
1287 4 | pirosságú kerítésekre, hirtelen elhagyatottnak látszó gyalogösvényekre,
1288 5 | néha, sokáig nem tudtam elhagyni virtusaikat, vakmerőségüket,
1289 14| ahol új tanyát vertem, elhagyogattam reggelenként, mint a madár
1290 10| életprogramot kérnek... Elhagyták ágyaikat, kertekben, ligetekben
1291 15| is, mint annyi mindent, elhagytam és elfelejtettem, ami az
1292 12| keréknyom, amely a ház előtt elhalad, rövid stációt tart ezen
1293 8 | midőn épülő házak mellett elhaladtam. A keskeny, lábnyi szélességű
1294 10| nagyvilágba.~Aztán, mikor végleg elhallgattam és elgondolkozva a messziségbe
1295 6 | asszony! - szólt röviden, és elharapta a szivar végét, hogy pattant
1296 6 | volt látogató, a koszorúk elhervadtak, mint otthon az emlékezés,
1297 4 | volt, hogy az ember könnyen elhihette, hogy éjfélkor itt kilép
1298 14| és akkor nincs menekvés. Elhíresztelik, hogy a postamesterné után
1299 15| nyáron fehéret. Délutánonként elhitte magáról, hogy kastélyban
1300 14| a víz néz a napsütésbe. Elhittem ebben a percben, hogy bűnös
1301 12| összegyülekezni minden esztendőben, és elhordják az új nótákat keletről nyugatra?
1302 14| egyszer visszatérne Kunfalvi, elhoznám mulattatására a kövér unokatestvéremet,
1303 12| marokszedő lányok mögött az elhullajtott szemet szedegetni, almát
1304 13| maradna: bizonnyal visszatérne elillant ifjúsága, mert én addig
1305 9 | őszi cinke még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését
1306 14| ahonnan hajnalhasadtával elindultak), az alva hagyott gyermekek
1307 10| huszárlaktanyában - de papiroson való elintézés nem fogadtatik el... A legbölcsebbek
1308 1 | kamarája, padlása. A perc eliramlik, mielőtt megfoghattuk volna
1309 10| múlva, amikor elfáradtam.~És eliramlottak az évek, mint a folyam habjai,
1310 7 | papirosa volt. Ráírva ennyi: Elismerem... S egy meghalt püspök
1311 8 | kidülledt szemmel, pontosan eljátszott a sárgult kottalapról -
1312 14| Hírnök és a Magyar Bazár eljegyzési híreit sok évfolyamon át
1313 4 | esővízbe faszenet tesznek, eljön ideje a korai lefekvésnek,
1314 10| cimborákat rendelt... És mind eljöttek ők a régi hírességek, ifjúkorom
1315 5 | bőrrel menekültem. (Bár eljöttem közülük, hogy csak álmomban
1316 3 | hirtelen a tücsök hangjában. Elképzelhetetlenül édesded zene vibrál, olthatatlan,
1317 2 | ők ezt napjában százszor elképzelik. Himnuszt fújt az ágyak
1318 15| malacait, egyszerű madárhangba elképzelni azt, amit a messzi nagyvilág
1319 8 | Valójában pedig az igazság: elkergették a kis cselédet.) De atyám
1320 10| egymástól átvettek, olykor elkérték egymástól a recepteket is,
1321 2 | hétköznapoktól, egykedvűek az elkerülhetetlen végzettől, reménységesek
1322 7 | hajtott.~Bár az álom sokáig elkerült, jó darab idő múlva vettem
1323 10| cserjések, földönfutó, tövistől elkeseredett bokrok váltják fel a némán
1324 13| álmok felkapaszkodnak az elkésett szénásszekerekre, és a széna
1325 10| minéműségén, a kisüstön főttek elkészítésén, a jeles hazai konyhaművészeteken,
1326 10| általam szeretett ételek elkészítési módját tartalmazták, s annyit
1327 4 | kellett október közepéig elkészülni minden külső munkával, borbehordással,
1328 9 | zsivány?~Egyszerre csak elkezdett ciripelni, mint a tücsök.~
1329 9 | hogy téli vendégszereplését elkezdje az emberek között.~Mire
1330 10| élet, midőn a disznótor elkezdődik, és mindenki egy gombot
1331 11| szolgáltatja az esti zenét, amíg elkezdődnek az álmatag tollfosztások,
1332 11| gyenge fénysugár messzire elkíséri a síkságon az utazót. Szilvafák
1333 8 | kancsót a másik kezébe, és én elkísértem őt a nagybajuszú Juráshoz,
1334 15| füstje fölemelkedett, mint az elkívánkozó élet. Az ősz nedvei már
1335 2 | siratta a dívány sarkában elköltözött szerelmét. A tücsök csak
1336 15| apácáknál neveltette: ha elkövetkeztek az őszi sarak, kiköpött
1337 4 | kocognak az üvegen.~Az ősz elkomolyodva fekszik rá a ligetekre,
1338 8 | leszakadt nadrággomb, a szem elkomorodik, mert semmi megnyugtatót
1339 15| vállat vontam, Szomjas úr elkomorodott.~- Ön úgy látszik, nem becsüli
1340 5 | emlékeztek a régi uraságra, elkótyavetyélt tekintélyre, ősi birtoka
1341 11| társaságunkban. Míg anyja elküldte, hogy fogyassza el félretett
1342 12| rokona túl a Dunán, ahová ellátogatott, mikor a darazsak tántorogva
1343 15| arkangyalnak képzelte magát. Ellenállhatatlannak hitte magát, mindig a nők
1344 9 | álmában megy az ember, akarata ellenére, valamely ismeretlen szándéktól
1345 15| védi a maga dombját, holott ellenségek már nem jártak erre, legfeljebb
1346 15| vette volna észre, hogy ellenséges országba tévedt. Koppant
1347 6 | növendékleányok iránt sem mutatott ellenszenvet, de itt meg kellett elégedni
1348 13| a tekintete, amely mind ellopott fényességet a maga szeméből,
1349 10| kéményével, alvó eperfáival majd elmarad a hátam mögött. Ismét jön
1350 2 | érdekessé tegye magát váratlan elmaradásával vagy szokatlan érkezésével.
1351 7 | embernyi kínai vázák az elmaradhatatlan fácántollal és száraz virággal.
1352 15| A leányról, ott a messzi elmaradó házban, többé szó sem volt.~-
1353 14| nyomában a homokon: életük elmaradozott mögöttük, mint a felhő az
1354 14| közelében, házunk előtt elmaradt a csapattól, és házunkba
1355 11| Nyaranta bejárja az udvart. Elmegy az istállóba a zsíros lószerszámokhoz,
1356 10| Gondolj csak anyádra... Elmegyek messze, és sohasem találhatsz
1357 14| asszonyokat a nagykállói elmegyógyítóban, akiknek nem volt más bajuk,
1358 10| menni készültem...~- Tehát elmégysz, s én többé nem látlak.
1359 15| ablak mellett: a Nagy-Garcia elmélet. Kezdő játékosoknak igen
1360 15| határozottan megírta nekem, hogy elmélete nem való kezdő játékosoknak.~
1361 10| ólálkodó csizmahúzóit, elmélyedt, esős délutánjait, melankolikus
1362 11| azokat az ifjúkori diákos élményeket, amelyek a felnőtt embernek
1363 15| kedvenc dalát fuvoláján: Elmerengek sötét éjjel... Ez a hang
1364 10| ligetekben merengtek, és elmerültségüket oly szent védelemnek gondolták,
1365 10| arcunkat, mintha nem akarná elmondani azt a nagy titkot, hogy
1366 11| elfelejtenék, hogy újra elmondhassa kalandjait. A csőszt már
1367 13| fedelem alatt álmodott, s elmondja nekem - esengett Juliska.~
1368 10| erdőn. Meg-megállunk, és elmondjuk a nevet.~Nyomban megismertem
1369 10| nyitott ajtókból, ablakokból elmondogatták egymásnak a fürdővendégek,
1370 12| Hát estig itt ülök, és elmondom Kálmán bácsinak, milyen
1371 11| ülésben.~Juliska útközben elmondta, hogy legjobb barátnői az
1372 6 | néven mindenféle rossznak elmondtak.~A gróf köhintett, és ifjú
1373 10| felejtettem ki valamit életemből, elmondtam-e mindazt, amit a holddal
1374 14| szél a nótáját, másiknak elmosta az eső a mosolyát. A harmadikban
1375 2 | szívrepesve várnak a tunyán elmuladozó évek.~Danolgatott a tanyák,
1376 10| és templomok ajtajában, elmulasztottam értük az álmomat, barátomat
1377 10| fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.~-
1378 14| csak akkor tudunk, mikor az elmúlott. Valahol, valamerre keresek
1379 11| tíz esztendővel tovább élne. Nem gondolna a nőkre. Legfeljebb
1380 10| lenni, hangosakat kacagni az elnémult tájon. Az ereszek jégcsapja
1381 10| hasonlított, akiket gyakran elnézegettem mindig útban levő szekereiken,
1382 5 | agara volt már, mint az elnöknek. Kártyáztak, ittak, vetélkedtek,
1383 15| gépezetét, és káromkodást elnyelve, visszaült helyére.~Egyszerre
1384 10| folytattam, amiért a másvilágon elnyerem jutalmamat.~- És hogy nevezték?
1385 12| sietésünkben.~A bozontos vándorló elnyújtózkodott hosszú lábaival. Valahonnan,
1386 14| kenyérnek illata: hosszan elnyúló, renyhén álmodozó, pacsirta
1387 6 | elrakosgatták a maguk utcáiból az elnyűtt, elfáradt lakosokat. Jött
1388 10| bokrok váltják fel a némán élő és a világból megvetéssel
1389 12| felelt György. - Az anyám előadása szerint apám bánatos kedvű,
1390 14| vándorlegény, a csavargó komédiás előadásait a nőkről és a nők erkölcstelenségéről,
1391 10| irányába, Bakai klarinétos előbátorkodott a banda félhomályából, és
1392 15| Csakhogy: mintha tíz évvel előbbi alakomat öltöttem volna
1393 3 | ringató, mint egy trubadúré. Előbúvik csúnya feketeségében a kert
1394 15| az unokákból hiányzott az elődök erélye, nem tudták keresztülvinni
1395 14| hazafelé jöttünk, a sánták elöl mentek, a vakok dicsérték
1396 1 | jól kinyugodták magukat. S elölről kezdik az egész életet.~
1397 14| persze Kunfalvi neve alatt) előfizetője vagyok a Magyar Figaró-nak.
1398 6 | Gyula verseskönyvére húsz előfizetőt gyűjtött, sajnos, a költő
1399 15| azt is, hogy a szótárban előfordulnak. Úgy pihegett a boldogság
1400 10| csaknem minden város határában előfordultak, igazi pihenői voltak azoknak,
1401 12| is vitt szekerén, mikor előjönnek a vasvillás parasztok, és
1402 1 | apróra megbeszélhessék az élők. Elmentek, lepihenni egy
1403 14| szeret? - kérdezte Zsanett, s előkelőség céljából elővette lorgnette-ját,
1404 15| van, de néhány frankért előkerül az egyházszolga, aki megnyitja
1405 14| áldást!~A fiú az istállóból előkerült, amikor az öreg szent ember
1406 10| ismét eszedbe jutok. Elbúvok előled, soha fel nem találhatsz,
1407 15| kezdve szokatlan bizalmat előlegeztem önnek. Megfelel-e bizalmamnak,
1408 7 | sokáig lehetett látni az eloltott lámpa felett a hosszú éjszakában.
1409 15| estéken a legapróbb betűket is elolvassam.~- Mikor én ide kerültem -
1410 14| mikor? - kérdezte a fiú jól előrehajolva, mintha az ezüsthasú halat
1411 10| zsebórám sietett, mert este előreigazítottam. Nem feleltem, de menni
1412 15| szisztémáknak a fele-útjáig tudtak előrejutni - amint a kaliforniai aranytermő
1413 1 | Ezért nem féltettük az elosonó percet, az elsuhanó napokat,
1414 4 | szobákból a szabadba, hogy eloszoljon alkonyati szomorúságuk,
1415 12| csak egy üveg sör állott előtte.~- Messziről jövök én, nem
1416 10| kibontottam volna a szívemet előtted.~Mint egy távoli szép mese,
1417 14| barna Szűz Mária mendegélt előttük láthatatlanul a homokon.
1418 3 | holdfényben, és a tücsök előveszi azokat a hangjait, amelyek
1419 14| le az égről, a mezőkről, elővették a kék lenvirágot, a tavasz
1420 7 | regényeimet bújtam. - Néha elővettük Petőfi díszkiadását, és
1421 14| lesben állanak éjszaka nők elrablása céljából, elhagyott tornyokba
1422 15| aki a ház leányát akarja elrabolni.~Aztán az a megdöbbentő
1423 14| griffmadár, hogy karmaival elragadjon messzire, Juliska és a fiú
1424 6 | Morgó-temető, a Vasúti-temető elrakosgatták a maguk utcáiból az elnyűtt,
1425 5 | oly csendesek, mintha már elrepült volna felettük az a húsz
1426 5 | és az ifjúkori tavaszok elrepültek felettem, telve volt magányos
1427 2 | kalapácsainak hallgatása.~Elringatta azokat, akik már nem tudnak
1428 13| örökös figyelmeztetés az elröppenő évekre, a szél agár módjára
1429 15| jegyeztettek fel a kalendáriumba, elröpültek azok a széllel.~Amint napról
1430 6 | legvigyázatosabb megy el elsőnek a Morgó-temetőbe.) Nagyatyám
1431 1 | féltettük az elosonó percet, az elsuhanó napokat, észrevétlenül jött
1432 5 | utcán; de néha estefelé is elsuhantak a házak mentén, amint látogatóba
1433 14| mint a füstnek.~- Majd elszáll a füst, s vele megy árnyéka -
1434 15| fák között a tájról régen elszállott madarak hangjai játszottak
1435 10| szitakötők után, amelyek elszállottak a messzi szikes pusztaság
1436 11| hogy legjobb barátnői az elszegényedett Ónodi-kisasszonyok, akik
1437 13| útra nézett, amelyről már elszökött a szél, mint egy hím kutya.~-
1438 14| kéményen át. A magaunt férfi elszökteti az öreganyját is. Változatosság
1439 8 | úton járóknak. A kis hidak elszoktak attól, hogy ilyen időben
1440 14| fejedelemnők. A test bűnös formáit eltakarja a ruha, hogy a férfiak szerelmük
1441 10| hóesés elállt. A felhők eltakarodtak az égről. A még félálomban
1442 10| már a szívem alatt hordok.~Eltakartam az arcom a két kezemmel,
1443 9 | istállókba, kocsiszínekbe eltalál mindenki, ki hová való.
1444 15| már nem tudnék nappal sem eltalálni ahhoz a réshez, amely a
1445 14| másik ország, egy messze eltávolodott tartomány alakjai ők, akiknek
1446 9 | az országút egyik oldalán elterült, rejtélyesen, sugdolózva,
1447 8 | efféle gondolatokat - régen eltévedtem az élet keskeny gyalogútjáról -,
1448 4 | országúton tengelyig süllyedt az eltévedtnek látszó utazókocsi. Azért
1449 4 | az agyukról, a lelkükről eltisztuljon az őszi köd, hogy kimenjenek
1450 12| Bizonyosan valami oka lehetett eltitkolni előttem ezt az egész históriát.
1451 12| néz, hol a rossz napokat eltöltheti. Mert könnyű ám nyáron,
1452 13| élete miatt.~A kútostor egy eltörött vándorbot alakját mutatta,
1453 10| érkeztem meg, mert útközben eltört a kocsikerék - kezdte. -
1454 14| vissza. De a búcsúvezér eltolta magától az ételt.~- Ma nem -
1455 1 | alakulásától függött. Nem a percnek éltünk, hanem a hosszadalmas esztendőnek -
1456 9 | mondták a vármegyén, mikor eltűnését észrevették, aztán nem sokat
1457 9 | előtt a padkára, és hosszan elüldögélt.~Mit, mit nem gondolt magában
1458 15| kimustrált malomkövön hosszan elüldögéltem, s azt a könyvet lapozgattam,
1459 7 | elégeti, megsüti nekünk. Így élünk.~Jó, egészséges illat volt
1460 10| felugrik egy nyúl, miután elunta hosszú füleit billegetni
1461 11| Juliska eddig minden kérőjét elutasította. A kisasszonyok mindegyiken
1462 10| Szerencsére, a pipacsos elutazott a vonattal, s így megnyugodva
1463 15| egymást.~Aztán nemsokára elutaztam, s búcsút vettem életem
1464 11| foglalt helyet a sarokban: elvadult csizmáit dugdosta, és fekete,
1465 5 | embereket neveljen, akik félig elvadulva, eldugaszolva, megecetesedve
1466 10| az álmoskönyvben), arca elváltozásain nem mutatkozott féltékenység,
1467 6 | Lehunyta a szemét, arca elváltozott. Letérdepeltem, és ő mellém
1468 4 | amelyek a háztetőn kopogtak, elvándoroltak... ilyenkor valahol megszólalt
1469 3 | titokzatosak, érthetetlenek. Egy elvarázsolt tündér énekel a kertben.
1470 2 | eseményeket, amíg feladatát elvégezte. Pontos időben játszott,
1471 3 | közeli falvakban. Köntöse elvegyül a holdfénnyel. Ő maga csak
1472 10| hajnalodásban és a séták boldog élveit. A Sóstó a világegyetem
1473 13| mondtam, hogy ha valamit elveszítettünk, azt hiába keressük. Csak
1474 13| bokrok, dudvák, virágok elveszítik leveleiket, és meghegyesednek,
1475 15| udvarló és köztem volt! Talán elvesztem valahol ezen a tájon, amidőn
1476 13| hogy megtaláljuk, amit elvesztettünk... Én például szegény ember
1477 10| harisnyakötőit mutogatja a dáma; élveteg mosoly, fénylő, meleg szem,
1478 11| amely a tanyaház mellett elvezetett, árnyékkal telt meg a lengő
1479 15| tragédiájá-t csak akkor élvezhettem, mikor Julius Lechner von
1480 10| mégpedig vereset...~A zenekart élvező öregasszonyságok tudták
1481 1 | kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt
1482 15| embernek néz engem, aki elviseli a megszégyenítést? Távozzék
1483 14| keveredett a Bánat, akik elvitték őt gyors szekereiken másik
1484 10| mesékkel el nem altattam. Elvittem őket mesemondásaimban Casanova
1485 7 | függött keresztbenéző szemén. Elvörösödött, mint a láng.~És tovább
1486 14| magát harmattal, az utakat elzáró sorompófák a magasba emelkedtek,
1487 15| mint az ilyen tavaszmúlt embereké szokott lenni, különböző
1488 6 | azt mondták a káromkodó emberekre, hogy katonás magatartásúak.
1489 6 | száz története volt vén emberekről, akik utána koptatták a
1490 1 | körülbelül jelképez egy emberélet a maga tavaszával s őszével.
1491 9 | az örök csend tájain, az emberfiától nem látott szigetek pázsitjain,
1492 1 | az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban. Az én ismerőseim
1493 15| búsuló óráit, amikor olyan emberhez kezdtem hasonlítani, aki
1494 6 | sok huncutságot tudott, és emberismerettel, tréfával, humorral volt
1495 12| nem találó csavargó, az emberismerő vásáros, furcsaságokkal
1496 7 | olajfestmények. A sarokban embernyi kínai vázák az elmaradhatatlan
1497 10| lidércen lovagoltál vagy embersárban nyakig ültél: álmodban én
1498 12| amely legyek fiatalkorukban embervéren híztak. A nehéz szagot,
1499 8 | Elég lesz már a fejsze emelgetéséből, szomszéd - szólal meg a
1500 10| nyírségi ló hosszú ügetésben emelgette lábait; a rövid szőrű gubában,
1501 10| vándorlegény mindig a lábát emeli föl először a levegőbe;
1502 3 | amely a falu határában emelkedett.~És boldogtalanul bolyonganak
1503 14| elzáró sorompófák a magasba emelkedtek, mintha a tájat kémlelnék.
|