1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
1504 14| a tenyerét a szeme felé emelte, mintha közelgő betyárokat
1505 10| csillaga?...~Midőn utoljára emeltem fel hozzá a tekintetemet,
1506 15| zaklatták, a vörös Poppert emlegette, aki szerencséjének útjába
1507 14| hogy szerelmes lehetek az emlékeimbe, nem elevenedhetik meg egyetlen
1508 6 | megfordultak. Babérkoszorúk, emlékek, fotográfiák voltak szobájában.
1509 9 | kéznek, amely a megváltó emlékét megkoszorúzni szokta.~De
1510 6 | elhervadtak, mint otthon az emlékezés, árny- és ködlovagok nyargalásztak
1511 10| Hogyha másképpen nem: az emlékezésedben ismét a tied lehessek.~Így
1512 15| őszi bokrok között, mint az emlékezet, amely váratlanul valahonnan
1513 15| visszajár ide egy borongó öreg emlékezete töntörgő lépteivel? Majd
1514 15| menyecskéket felrakosgatta az emlékezetébe, hogy a következő télen,
1515 14| andalgó csendjét vonták emlékezetembe, amelyekben farkasétvággyal
1516 14| a kisasszonyok életében emlékezetes, mert a szobák oly kicsinyek
1517 6 | halmok alatt nyújtózkodtak, emlékezetesen zörögtek a száraz falevelek
1518 4 | mindig. Az eső halhatatlan emlékezetességgel csörgött napokig a háztetőn.
1519 7 | volt neki élet és halál, az emlékezőtehetsége megállott a 48-iki forradalom
1520 15| amelyek a tündérek hintázására emlékeztetnek a harmatos virágokon; sóhajtások,
1521 15| boldogság fészke. - Csak emlékezzetek, öregek, nem így volt mindez,
1522 6 | legújabb zenedarabokat, emlékkönyvében mindazok a művészek s írók
1523 14| hallottuk, hogy Komlóssy Emmát megszöktette az öreg Pálffy
1524 14| dűlőúton ekkor felhangzott az ének, mintha mind egyesültek
1525 9 | kezdett a házitücsök, így énekelgettek egymásnak darab ideig, amíg
1526 1 | dajkám~Mennyi mindenfélét tud énekelni a tücsök egy régi ház környékén,
1527 14| lakik.~- Mária, segíts! - énekelték fáradhatatlanul, mintha
1528 10| amikor nagyon hideg volt. Énekeltem neked, mikor szomorú voltál.
1529 10| levelek írására), megváltó énekes madarait a hajnalodásban
1530 3 | Amikor a tücsök egyhangú éneklése váratlanul megváltozik,
1531 9 | meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására
1532 1 | időkre helyezné a célt, midőn éneklését abbanhagyja. Senki sem öregszik
1533 14| abbahagyták az asszonyok az éneklést, felhangzott a pacsirták,
1534 8 | vidul, ugyanazokat a dalokat énekli, végül hazamegy, a temetőbe!
1535 11| hamuja már; ellenben az éneklő tücsök a lapulevelek között:
1536 15| fiatalkorukban bizonyosan engedékenyen nézegettek az öregasszonyok.
1537 10| tanulnivaló, a tanítónő szabadjára engedett.~Juliska fölkacagott.~-
1538 10| a parasztleányokat, nem engedi, hogy Gyugyilinak nevezzem,
1539 14| a szeretett férfiút nem engedik a kocsmába, ahol a zsoldos
1540 11| az anyámmal, és többé nem engedjük el. De most még vándorol
1541 14| hallgatni és szabadjára engedni a kisasszonyok régen henyélő
1542 8 | csodálatos szépsége - nem sokáig engedte, hogy a tizenöt esztendős,
1543 14| akik részegségükben nem engedték tovább a lószemű idegent.
1544 6 | tűzhelyen, fiatal hagymát ennének az ajtó mellett bicskáikkal
1545 10| A legbölcsebbek még az enni- és innivalókon is vitatkoztak,
1546 14| élet konyháján a madarak ennivalója, a madárijesztő teleitta
1547 10| hálásan nézett rám, mert ennivalóját velem megoszthatta.~- Hát
1548 12| szalmás udvarán mindig akadt ennivalójuk a verebeknek. Menyecske
1549 10| bizonyosan nem beszélnek ennyit a férfiak. Tekintetén látszott,
1550 15| kinyúlott a kislányka, oly enyhén, mint a szellő. ~Csókok
1551 5 | nem is csodálkoztam, hogy ép bőrrel menekültem. (Bár
1552 3 | kimondhatatlan vágyakozás, sóvárgás, epedés, boldogság peng, peng, flótázik...
1553 5 | amelyekben kis ablakok mögött epedő fiatal nők, mániákus vénasszonyok,
1554 10| füstölgő kéményével, alvó eperfáival majd elmarad a hátam mögött.
1555 14| bolondra. Tini türelmetlenül és epésen szólt közbe, mintha igen
1556 10| gyermek lenni, pipázó hóembert építeni az udvar sarkába, hogy megrémüljenek
1557 14| egészsége, a kis falusi házak épsége (ahonnan hajnalhasadtával
1558 10| ébren a földszintes, hosszú épület eresze alatt, ahol a vendégek
1559 10| svájci házikói, földszintes épületei kék függönyök mögé rejtőznek,
1560 8 | megdobbant a szívem, midőn épülő házak mellett elhaladtam.
1561 11| kezdte a tücsökhangot. Nem érdekelte többé az én ifjúkorom, hiszen
1562 2 | Nem gondolt arra, hogy érdekessé tegye magát váratlan elmaradásával
1563 11| tett megjegyzést, nemigen érdeklődött, mikor véleményem szerint
1564 15| szervezni.)~Természetesen: érdeklődtem a csalhatatlan szisztéma
1565 12| tudnád megmondani, hogy Erdélyországban szeretett kóborolni vagy
1566 12| Tyukodról vagy Gályról. Erdélyországból jövök - kezdte a vándorló
1567 7 | sáncokon táncolt - nem történt érdemleges esemény a világon.~E szótlan,
1568 14| akiről a magányos vadász az erdők kunyhójában álmodozik.~-
1569 10| Kis vendéglőkbe estünk be. Erdőkbe jártunk, amelyek messzire
1570 7 | hideggel megérkeztek az erdőkből a kertekbe, és itt csodálatos
1571 9 | hosszadalmas járás-keléstől, erdőkön való andalgástól, nádas
1572 10| mutatta. Az ablakomból az erdőre lehetett látni - mennyi
1573 9 | hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését
1574 9 | buzogányfejes nyughatatlan erdőségbe: mentve volt az élete...
1575 10| katonatükrével játszadozna az erdőszélen. Kocsikerék pergett a távolban.
1576 10| állomás felé, ahol kivágták az erdőt, szerelmeseknek való cserjések,
1577 15| dal vagy zene, amelynek eredetét, nem tudjátok?... Mikor
1578 15| tökéletesek. Pontosan mutatják az eredmények, mikor dobta ideges kéz
1579 6 | beszélt magyarul: nem kis eredményeket mondhatott magáénak a fiatal
1580 10| egészség. Falusi ház illatát eregette a hideg sertéspecsenye.
1581 10| lábbelijét, részben a szél erejének kipróbálása szempontjából.
1582 10| kételkednének magukban, erejükben, jókedvükben, az életben...
1583 14| már tehetetlen vének, az erejüket veszített korhelyek, az
1584 15| unokákból hiányzott az elődök erélye, nem tudták keresztülvinni
1585 10| mulatozáson kívüli bölcsességét, erélyességét egykor csodáltam.~Hajnalban
1586 14| voltam egy egész nemzet erényét látni; Szűz Mária leányai,
1587 10| kacagni az elnémult tájon. Az ereszek jégcsapja fénylik, mint
1588 10| szilaj ló patkolásánál, szóba ereszkedik ijesztő külsejű vándorlegényekkel,
1589 11| erre ördög, amely kénszagot ereszt magából.~- És egy polcon -
1590 6 | csaknem kicsírázott, szakállt eresztett, a konyhából felszállongó
1591 12| tántorogva bukdácsolnak az érett szőlőbogyók alatt? Nem lakott-e
1592 15| finom, amilyent csak álmában érez az ember. Hangok suhogtak
1593 10| a falhoz lapított: alig érezhető. A Bujdos-liget, amelynek
1594 13| napokig lehet egy-egy álmot érezni és folytatni, mint a mesemondásnak
1595 10| azelőtt mindig a tavaszt éreztük, és a nagyszerű szélmalom
1596 15| amely gazdag ember korában éri... Csak el kell indulni
1597 3 | hangtalansággal nyílnak fel kezük érintésére. Senki sem tudja, hogyan
1598 14| pengető szentéletű úrnő erkélye alól a cigányputriig, ahol
1599 2 | elmaradásával vagy szokatlan érkezésével. De nem törődött azzal sem,
1600 14| szólaltak meg, mintha most érkezett volna a posta, csupa nagyszerű
1601 11| tücsök~Körülbelül déltájban érkeztünk Bujiba.~Addig végigkocsiztunk
1602 15| virágvasárnapokat és a böjtöket, a régi erkölcsöket és szívhangokat...~Most
1603 14| Magyarországon, mert itt erkölcsös nők laknak. Könnyű dolga
1604 14| előadásait a nőkről és a nők erkölcstelenségéről, hogy megremegett a szívem.
1605 14| elhagyott faluról és városról erkölcstelenséget hirdet.~S ilyenkor mindig
1606 9 | terjedve, mintha soha véget nem érne... A farkas, a betyár, a
1607 13| él, ahol az emberek nem érnek rá gondolkodni, álmodozni,
1608 7 | addig, mielőtt a végére érnénk. Juliska ilyenkor nem merte
1609 9 | sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni
1610 15| Földet. Nos, az én központi erőm ebben a szobában van. Innen
1611 14| gyomor úgy tobzódott az erőpróbákkal, mint az ifjúkor telhetetlenkedik
1612 6 | harmadik gomb kinyitása ellen erős kézzel tiltakozott. Szomorúan
1613 6 | Gyermekként bánt velem. Sokkal erősebb volt, mint én.~ ~
1614 15| bátor a veszedelemben és erőtlen a melankóliában, önfeláldozó
1615 13| sárban - mert hisz azok errefelé sohasem jönnek, és lekonyult
1616 6 | egyébbel a hölgyeket.~Atyámnak erszényében ezerforintos bankók voltak,
1617 15| mint a szellő. ~Csókok érték arcomat, amelyek tetőtől
1618 4 | nagyon szökhetnékje van egy értékes rabnak. Az esőzés beláthatatlanul,
1619 7 | festett képek, amelyeknek értékét senki sem tudta, mert nagyanyám
1620 5 | takarékpénztár körül sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiák
1621 10| reggelre egy ismerős tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak.
1622 8 | beszédeknek és daloknak értelmetlensége, a kocsmárosné arcának pirossága...
1623 14| De nem jött griffmadár értem, nem jött levél utánam.
1624 12| akinek a lakatjához én nem értenék. Mi kell nekik? ugyanaz,
1625 14| őrizzük. Nagyon jól vagyunk értesülve arról, hogy ki az a nagy
1626 9 | disznóölésnél. Vendégeskedés idején értett a nyársforgatáshoz. Komái,
1627 14| csak fejemet csóváltam az érthetetlen eseten. Tini tehát tovább
1628 3 | ember előtt titokzatosak, érthetetlenek. Egy elvarázsolt tündér
1629 10| Tekintetén látszott, hogy nem érti meg minden kifejezésemet (
1630 10| ajtajában, elmulasztottam értük az álmomat, barátomat és
1631 12| Mire a tanyaház közelébe értünk, a környéken megszólaltak
1632 15| Istenhez, hogy Monte-Carlóba érve elhatároztam: szisztémát
1633 14| mintha csak addig volna érvényes minden munka, amíg a nap
1634 10| gondolataimon, amit napfeltekor érzek tavaszkor? - azt láttam,
1635 10| utazók (hangok, sejtelmek, érzelmek), akik lefeküdtek az éj
1636 15| felejtett el ősöket, nőket, érzelmeket tisztelni, kutyát és lovat
1637 15| lehetetlen, ha szíve megtelt érzelmekkel.~S egyszerre éreztem, hogy
1638 10| társadalom felhasználta érzelmességére, néha együtt, máskor külön
1639 10| esett hóba belépett. Édesded érzések lephették meg az életuntat
1640 10| különös, megmagyarázhatatlan érzést ébresztett bennem, mintha
1641 14| a fülébe, hogy megcsalva érzi magát minden hitében. Mily
1642 15| midőn a tokaji hegy illata érzik a Nyírségen. Rántottat ettünk,
1643 10| megpróbálgatták a lábukat, vajon jól érzik-e a szelet, amely hirtelen
1644 7 | nem történt érdemleges esemény a világon.~E szótlan, büszke,
1645 7 | megállott a 48-iki forradalom eseményeinél, azóta - mióta a gróf a
1646 10| úgy látszik, drágalátos események elől szököm meg botor módjára.
1647 2 | elfelejtette a mindennapi eseményeket, amíg feladatát elvégezte.
1648 13| álmodott, s elmondja nekem - esengett Juliska.~A fiú már aludni
1649 14| csóváltam az érthetetlen eseten. Tini tehát tovább folytatta
1650 14| istenadta, mint Kardhordó Árpád. Esőben, sárban, hidegben érkeztek
1651 1 | és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó
1652 4 | vártuk a hosszadalmas őszi esőket, melyek nélkül nem lettek
1653 13| Hiába hangzik felettük az esőszemek kopogása, mintha koporsószegeket
1654 4 | csontkemény telet, mint az őszi esőt. Ürge módjára bújik putrijába,
1655 7 | hozott a postás, hidegen, esőtől nedvesen, míg én regényeimet
1656 15| pedig a házába befolyt az esővíz. Estefelé azt képzelte,
1657 4 | pádimentumát, a felfogott esővízbe faszenet tesznek, eljön
1658 4 | van egy értékes rabnak. Az esőzés beláthatatlanul, napokra
1659 1 | koppanására emlékeztető őszi esőzések. Nem volt olyan sűrű éjszaka,
1660 15| vigyáznak, hogy bajom ne essen. A vén szélmalom elbújtatta
1661 11| szemmel utánanézett.~*~Az est azután csendesen beköszöntött.
1662 5 | lábujjhegyen járó kisvárosi estéből. A sarki fűszeres ajtóján
1663 10| délutánjait, melankolikus estéit (amikor a fürdővendég ráér
1664 10| főbe magukat a megérkezésük estéjén! Én a nagyvárosból mindig
1665 2 | népesítse be hallgatói közelgő estéjét, vagy megcsalódott férfi
1666 15| prédikáló borházakban, hosszú estéjű falusi portákon, a temetőkben
1667 2 | egyéb örömük sem volt már estéjükön, mint kovácsműhely csengő
1668 8 | megtisztulási folyamaton estek át, nem volt szabad hozzájuk
1669 7 | nagyon szerettem az őszi estéket, amikor szomorkodni lehetett?~
1670 10| kocsin hajtottál, kútba estél, szűzleányt öleltél, öregasszonnyal
1671 14| tornyokba vonszolnak fel nőket, estélyeken és vacsorákon pompáznak,
1672 14| ahol kedvemre elboronghatok estenden a tűz előtt, ahol oly csendben
1673 7 | Mily barátságossá tette az estét az ő tengerireszelése! Kis
1674 8 | töltöttem.~S e naptól, egy estétől kezdve úgy vonzódtam Juliskához,
1675 10| volt addig. Kis vendéglőkbe estünk be. Erdőkbe jártunk, amelyek
1676 7 | közelgett a köd, mint egy északi regényben a melankólia.
1677 14| férfiúnak nemcsak azon jár az esze, hogy a padlás létrája alá
1678 12| fuvaros, a tarisznyájából eszegető vándor mesterember, a céltalan
1679 15| dolgot, és új haditervet eszeltek ki. Akik tönkrementek a
1680 10| teremtésnek az én furcsa, eszméletlen életemet? - Én... én idegen
1681 5 | be a várost, hogy valamit észrevehessek e nyírségi nagyfalu éjszakából!
1682 10| erdei utakon nem akartam észrevenni, hogy csókra szomjaznak...~
1683 11| hoznak kosarukban; s egy észrevétlen órában, amikor a félhold
1684 13| szóltam. Ám az öreg csősz tán észrevett valamit, mert felcihelődött
1685 9 | vármegyén, mikor eltűnését észrevették, aztán nem sokat törődtek
1686 10| nemsokára el kell válnunk; az esztendők sorban meghaltak, mint a
1687 10| legöregebb bérkocsisnak. Három esztendőn keresztül vitt sétálni olyan
1688 1 | éltünk, hanem a hosszadalmas esztendőnek - amit körülbelül jelképez
1689 12| Miskolcon, az Avason, aki esztendőszámra nem olvasott újságot, és
1690 11| telet. De ha megtenné, tíz esztendővel tovább élne. Nem gondolna
1691 8 | meg a börtönben, és többé eszük ágában sincs, hogy kívánkozzanak
1692 6 | József hetilapját: a "Hét"-et, a francia divatlapot tőle
1693 10| városi gavallérok, Juhász Etele babos nyakkendőjével, szőke
1694 10| amelyek az általam szeretett ételek elkészítési módját tartalmazták,
1695 11| érzett illatok szálltak az ételekből. A kenyérnek íze a múltból
1696 14| Máriapócson, akkor nyúlok ételhez.~S csendesen ingatta őszbe
1697 6 | a konyhából felszállongó ételillatokat szagolgatta, lutriszámokat
1698 14| búcsúvezér eltolta magától az ételt.~- Ma nem - mondta csendesen
1699 7 | melegedett, hangtalanul ette meg vacsoráját, szelíden
1700 9 | kérdeztem.~- Akarok - felelt ő.~Ettől a naptól kezdve szerettük
1701 15| érzik a Nyírségen. Rántottat ettünk, piros bort nevetve ittunk,
1702 10| soha el nem fáradnak, jó étvágyuk s egészségük van, mindig
1703 10| félkarú zsoldoskatona, aki Európa minden börtönét meglakta,
1704 13| figyelmeztetés az elröppenő évekre, a szél agár módjára száguldozik
1705 10| fokhagymás, füstölt húst evett - mert ilyen szaga volt.
1706 14| Bazár eljegyzési híreit sok évfolyamon át megtanulták. A pikantériákból
1707 4 | időjárás a csillagászati évhez. Szinte napra ki lehet számítani,
1708 10| kis magyar fürdő kopott evőeszközeit, csizmás pincéreit, savanyú
1709 1 | nagy élet: a természet, az évszak, az időjárás alakulásától
1710 1 | mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek.
1711 15| búcsút vettem életem ezen évszakától is, mint annyi mindent,
1712 1 | megszokottsággal. A forduló évszakok nem hoznak magukkal rendkívüliséget.
1713 1 | észrevétlenül jött és ment évszakokat. Mert még sokáig akartunk
1714 7 | reszketeg vonásokkal egy évszám. Ez volt Ilonka, nagyanyám
1715 15| mégpedig a sírköveken található évszámokból. Tulajdonképpen holt játékosok
1716 15| előtt. Csakhogy: mintha tíz évvel előbbi alakomat öltöttem
1717 13| majd koporsónk fekszik.~És ezekben az álmokban, ha magát látom,
1718 15| viszketegben szenvedő világban. Ezekből a kis ablakokból látszik
1719 15| keresztülvinni akaratukat. És ezeknek a félben hagyott szisztémáknak
1720 10| és mások életéről, hogy ezeregyéjszaka kevés volna meghallgatásukra.
1721 10| a fehér udvarokon; a nők ezerfodros szoknyája fellebben a tánc
1722 6 | hölgyeket.~Atyámnak erszényében ezerforintos bankók voltak, bár férfiasságban
1723 1 | szólalhatott meg a tavasz ezernyi csengettyű-hangján, hogy
1724 14| előrehajolva, mintha az ezüsthasú halat lesné a vízben.~-
1725 4 | a kapun lobogó szemével, ezüstpitykés mellényével, füstös szakállával,
1726 9 | kéklő mentéjével, a lábán ezüstsarkantyúként fénylő Tiszájával: már csak
1727 12| útjukat azok a fehér hasú, ezüstszárnyú madarak, amelyeket napkeletkor
1728 12| mintha a legyeket megenné, s ezzel sikerült felébreszteni a
1729 7 | vázák az elmaradhatatlan fácántollal és száraz virággal. A legfőbb
1730 10| Szürke porköpönyegben, fácántollas barna kalapban volt, amint
1731 10| mozdulatlanul feküdtem, mint egy fadarab.~- Hová, merre mégy az ismeretlenségbe?
1732 10| Szűz Máriáé és egy útszéli fáé... De azért mindig megmaradok
1733 13| dióval, cinkefüttyel, az első fagyban megdermedt országúttal,
1734 1 | látnivalóit, a dérnek és fagynak jövetelét, folyó áradásait,
1735 10| szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján...
1736 7 | mindig jobban kedveltem a fagyos, őszi fákat, mint a nőket.
1737 4 | inkább elbírja a kopogós fagyú, csontkemény telet, mint
1738 10| Bujdos-liget, amelynek óriás fái úgy álldogáltak a szemhatáron,
1739 14| valami fájás. Nem tudom, hol fáj, nem tudom, miért szomorodom
1740 14| Csak néha rám jön valami fájás. Nem tudom, hol fáj, nem
1741 15| nem leli helyét végtelen fájdalmában.~Megsimogattam a fejét.~-
1742 10| az éren, a csendben, a fájdalmas magányban... ha valaki megtalálni
1743 10| hogy ne lássam Juliska fájdalmát...~Mire ismét körülnéztem,
1744 15| ahol mukkanni se tudott, fájó szívvel követte útitársait,
1745 15| akadt itt ama szomorú magyar fajtából, amely elfüttyengeti a szélben
1746 14| öreg kéjencek mondták el fajtalankodásaikat ifjú nőkkel, ősz szakálluk
1747 15| a ciprusszal és szomorú fákkal bőven beültetett temetőben,
1748 1 | a nap. Nyár pirosa, ősz fakója, tavasz lilája, tél fehére
1749 8 | aki félt az úton álló néma fáktól, hirtelen kanyarodó gyalogösvényektől,
1750 7 | mások függtek a vidéki ház falán. Majd tájkép, amelyen olyan
1751 13| aki darab idő óta a ház falának vetette hátát:~- Az én véleményem -
1752 10| újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak
1753 12| rongydarabokból a házak falára vont krétajelekből? Szolgált-e
1754 8 | szálló jóillatú füstje, a falba épített üvegszekrényeknek
1755 7 | valahol, valamerre, talán a falban, valaki mindig egy cigányos,
1756 6 | emlékezetesen zörögtek a száraz falevelek és lehullott ágak a gyalogösvényen,
1757 10| szállott ki a magas ablakon. Falevelekkel volt tele a sétány. A kocsiszín
1758 14| Siettek, mint a gazellanyáj. A falevelekről az éjszakai eső cseppjei
1759 14| kiszívott tajtékpipa színe van a falevélnek, dér hagyta könnyed lábnyomát
1760 10| egész nap harsog a szél a falombok között, üvölt az országúton,
1761 6 | ahol annyi bolha volt, mint Falstaff fogadójában, az őszi eső
1762 9 | az esti ködben, midőn a faluházánál pohár bor felhajtása után
1763 9 | lovagló csendbiztos?~Sóvágó a falujába ment.~Nem volt vele semmi
1764 10| szavaimon. Bujiban, az ő falujában bizonyosan nem beszélnek
1765 12| Ezért szükséges, hogy minden falunak legyen boszorkánymestere. -
1766 14| csavargó minden elhagyott faluról és városról erkölcstelenséget
1767 7 | szobában, ahol meleg, búbos, falusias kemence volt, telve sok-sok
1768 13| messzire innen városok, falvak vannak, ahol az emberek
1769 12| vásárokra járni, más városokba, falvakba betérni, búcsúsok után gyalogolni,
1770 7 | ponyván s néhány garasért. Kis fametszetek, levélbélyeg nagyságúak
1771 6 | pörünk, mint a legtöbb magyar familiának. A Bibics-féle milliókat
1772 5 | családi per eldőltétől. A fantasztikus tervek, légvárak, szépen
1773 6 | foglalkoztatták ifjúkori fantáziámat, s irigyen gondoltam nagyatyámra,
1774 15| a fiatalember csak egy fantom volt, aki nekem az utat
1775 2 | meredő szeműeknek, az őrület fantomjaival viaskodó dézsafejűeknek.~
1776 7 | lehetett látni, mint az élet. Fára festett képek, amelyeknek
1777 14| meghajlítva, az imádságtól, fáradalomtól felmagasztosulva mentek
1778 1 | sokáig akartunk élni.~A fáradhatatlan tücsök volt a dajkám; aki
1779 10| akiknek a mulatozásban való fáradhatatlanságát, mulatozáson kívüli bölcsességét,
1780 10| menyecskeségükben, ropogósságukban, fáradhatatlanságukban... Láttam őket éjszaka utazni
1781 10| mindig frissek, soha el nem fáradnak, jó étvágyuk s egészségük
1782 14| háziasszony meghódításán fáradoznak, virágokat küldenek, párbajokat
1783 10| mindent, amiért szomorú és fáradt vagyok, amiért gúnyosan
1784 2 | az élet egyhangúságától, fáradtak a hétköznapoktól, egykedvűek
1785 11| agarászok már hazafelé mentek a fáradtan utánuk nézegető mezőkről.
1786 10| hetivásárra járnak. Nem látszott fáradtnak, bár körülbelül tíz órát
1787 14| legyintve. - Mi sohasem fáradunk el a járáskelésben, nem
1788 12| nemétől, a másik füstöt farag, a harmadik ablakot, törött
1789 9 | beszélni, midőn akasztófát faragnak belőle a szegénylegény számára.~
1790 4 | a tennivalója a házban. Faragómunkák készülnek a színben, káposztát
1791 12| bolond parasztoknak a gyík farka, a temetők füve. Árulom
1792 10| rövid szőrű gubában, a ló farkánál üldögélő kocsis röviden
1793 14| emlékezetembe, amelyekben farkasétvággyal időzött ifjúkorom téli délutánokon,
1794 14| mindig az volt a vágyam, hogy farkaskalandos téli éjszaka után egy kis
1795 12| Szarvasbőr nadrágos, nyurga farkasszínű férfiú volt. Ádámcsutkája,
1796 11| csősz. Toldi Miklós módjára farkast fogna - monda Juliska, midőn
1797 4 | nagy fehér szelindekek, farkcsóváló komondorok, barátságos kemenceóriások
1798 10| Jön a csörgősapkás, kurta farkú február, amelynek fénylő,
1799 11| éles hangján egy száraz fáról: hová mentek? És a napraforgók
1800 10| rikolt, és hegedű táncol; farsang van, és a hegyek és a disznók
1801 8 | a kútig, az istállóig, a fáskamráig, a kapuig, amely gyalogutakon
1802 4 | pádimentumát, a felfogott esővízbe faszenet tesznek, eljön ideje a korai
1803 7 | éj, gyorsan zártam be a fatáblákat.~Juliska a kályha mellett
1804 7 | van, míg Rembrant-tollas, fátyolos, lengő asszony alakját elfelejtettem. -
1805 11| hogy utazás közben zöld fátyolt kell kötni a kalapra, valamint
1806 8 | szomszéd - szólal meg a fa.~A favágó hazamegy, lefekszik, és
1807 8 | csillaguk az amott, a szegény favágóké, akik már hajnalban elindulnak
1808 10| falvakban, felforgatja a fazekasok kocsiját? A hajnali szél
1809 15| selyemszűr, amelyben többé nem fázik meg senki. Leányillat lengett
1810 10| csörgősapkás, kurta farkú február, amelynek fénylő, sötétpiros
1811 9 | patkói - öreg vásárosok riadt fecsegései az útszéli kocsma pihenőjénél -,
1812 5 | kézilámpást, osontak, halkan fecsegtek, vigyázva nevetgéltek, illedelmesek
1813 11| hóesésben gyakran hallani fecskecsicsergést, és a barackvirágon csillog
1814 13| búcsúsokkal? - kérdeztem.~- Mária fecskemadaraival...~- Majd alszunk rá egyet -
1815 12| közeleg az ősz, és okos tücsök fedél után néz, hol a rossz napokat
1816 13| amit az első éjszakán a fedelem alatt álmodott, s elmondja
1817 7 | hogy valamely különösséget fedezett volna fel az áthatlan, vastag
1818 10| és a lebontott hajammal fedtem el az arcod a gonosz lidércek
1819 1 | fakója, tavasz lilája, tél fehére az élet színei voltak. Az
1820 4 | dércsípte háztetőn, mint fehéredő, tömött szakállból bővebben
1821 15| vörös bort ivott, nyáron fehéret. Délutánonként elhitte magáról,
1822 11| helyükön voltak. És a kőporral fehérített padlón bizonyosan mezítláb
1823 3 | amint tovalebeg a mezőkön, fehérlő országutakon. Ilyenkor válik
1824 10| homlokukat, foltozhattak régi fehérneműt, és szőhettek pletykát barátnőjükkel:
1825 4 | kakaskukorékolástól vagy jókedvű fehérnép rikkantásától, aki az almafán
1826 11| kívül feküdt, földszintes, fehérre meszelt tanyaház volt. Olyan
1827 10| lélegzetével több és több fehérség terjedt el a gömbákácok,
1828 12| Onnan hozta a bőrének a fehérségét, ahol nyáron is hó bontja
1829 11| csapna. Aranybarna volt ez a fej és végtelenül nyugodt és
1830 13| lengő kútostorral, amely fejbe vágja az éjszakai csavargót...
1831 10| egy asszonyismerősöm vette fejébe, hogy úgy kell ismernem
1832 12| csavargóknak, aki vacsora fejében mindenféle hazugságokat
1833 10| Útonjárók csillaga ragyogott a fejed fölött, és reggelre egy
1834 14| érő szoknyáikban megannyi fejedelemnők. A test bűnös formáit eltakarja
1835 8 | nyújtotta a vállát lehajló fejemhez, mint az anya beteg gyermekének.
1836 11| magáról, ha együtt vagyunk - fejezte be Juliska.~Juliska háza,
1837 15| magyar nevek olvashatók fejfákon, amely neveket itthon az
1838 8 | Mindig csak felemelik a fejszét, mindig csak egyet sújtanak
1839 9 | embernek vagdalta össze fejszével a koponyáját, amiért életfogytiglan
1840 10| nőknek ismeretlen fogalmakat fejtegetnek, amelyekről talán maguk
1841 11| lehet látni a tájon. A piros fejű kakas vezetgette népét a
1842 12| Esteledett, és igen megnőtt a fejük azoktól a hírektől, amelyeket
1843 12| megfejtetlen talányokkal a fejükben.~Mire a tanyaház közelébe
1844 5 | csak kendőt borítottak a fejükre, nem felejtették otthon
1845 12| kávéjuk jó volt. Én hétszámra feketekávén meg kenyéren élek. Hát hová
1846 12| kidöcögött a konyhából a feketekávéval. A vándorló megszagolta,
1847 3 | trubadúré. Előbúvik csúnya feketeségében a kert bokrai közül, és
1848 7 | este és sötét hajnalban. Fekhelyemről lehunyó, álmodozó szemmel
1849 10| mert estve a te lábadnál fekhettem le. Gondolj csak anyádra...
1850 6 | aztán, hogy este korábban fektették le, mint arra megérett.
1851 1 | dörzsölték reggel, ha sűrű köd feküdte meg a tájat, de gyorsan
1852 6 | meghízott itt az ágyban fekve, hogy nem ment fel a nadrág.
1853 7 | madár füttyent az erdőn, fekvést változtatott, s tovább aludt.
1854 2 | mindennapi eseményeket, amíg feladatát elvégezte. Pontos időben
1855 14| gondolni, nőknek cselvetéseket feladni, kelepcéket állítani, hűtelenkedni,
1856 12| vadvirágcsokrot vont elő, és felajánlotta a kocsmárosnénak:~- Csak
1857 10| életemet és nyugalmamat felajánlottam a nőknek.~- Legalább hűséges
1858 7 | akiért csaknem mindenét feláldozta, hogy bolondos, korán végződő,
1859 15| monte-carló-i temetőben kezdtem felállítgatni, mégpedig a sírköveken található
1860 15| akaratukat. És ezeknek a félben hagyott szisztémáknak a
1861 10| megszállott üdülőhelyekkel tudják felcserélni, és nem lövik főbe magukat
1862 15| csak a szisztémáknak a fele-útjáig tudtak előrejutni - amint
1863 4 | napja körül (október második felében) komoly, esős, ködös, csípős
1864 14| gondolkozzon. A kisasszonyok felébrednek, és akkor nincs menekvés.
1865 10| nem voltál benne, hirtelen felébredtem, megráztam a fejem... Menj,
1866 12| megenné, s ezzel sikerült felébreszteni a csizmája sarának nézésébe
1867 3 | lárma, kocsikerék nyikorgása felébreszthetné őket különös álmukból, csupán
1868 15| Távozzék uram, amíg nem feledkezem meg magamról. A vendégszeretet
1869 14| kiáltottam. - Csakhogy nem feledkeztél meg rólam.~- Tudom, hogy
1870 8 | kocsma felé: az örömhöz, a felejtéshez, az újjászületéshez. Kocsma?
1871 4 | mondta volna:~- Ne félj, nem felejtettelek el!~ ~
1872 10| messziségbe néztem: vajon nem felejtettem ki valamit életemből, elmondtam-e
1873 10| bátorító tekintettel és bánatot felejtő sokféle hazugságokkal. Várakoztam
1874 6 | mint a szőlő, amely a tőkén felejtődött. Arca itt-ott piros volt,
1875 14| volt az, amelyet évekig nem felejtünk el, és amelyre részvéttel
1876 10| illesztett hegedűjéből áramlott feléjük. Ah, bizonyosan van valahol
1877 11| rábeszélném, hogy maradjon itt. Félek, megszökne egy reggelen,
1878 12| találja magát, és senki se felel a hegedűjére.~Hm, gondoltam
1879 14| mielőtt megvirradt volna. Most félelem és szégyenkezés nélkül kapaszkodtam
1880 8 | szidják.~A hidegtől vagy a félelemtől: az elhagyott helyen magamhoz
1881 8 | finom alakjával; egyszerre felélénkült minden és mindenki. Napsugár
1882 15| elindulnak.~Az őszi éjszaka félelmei elmaradoztak mellőlem, mint
1883 10| mindnyájan szeretünk?~- Nem tudok felelni... Már a kapu előtt vár
1884 14| lábán.~- Nagyon jó álom - felelte Juliska. - A kancsó általában
1885 7 | fekszik, és két térdével felemeli a teveszőr takarót.~ ~
1886 8 | legszegényebb emberek. Mindig csak felemelik a fejszét, mindig csak egyet
1887 10| ambíció, bátorság lepte meg félénk szívemet. Indulni s menni...
1888 11| szem tapadt rám, falusi félénkséggel, zavarodottsággal.~Végignéztem
1889 14| nélkül, csupán örömökre felépítve folydogál az élet patakja:
1890 3 | ki lábát a takaró alól a feleség, hogy mellette alvó férje
1891 14| volna! Visszaszökött öreg feleségéhez, aki mindennap megverte." ~
1892 6 | tán azért nem is kapott feleséget.~A "Hársfá"-ban történt
1893 6 | a sárga kúriában elvált feleségét s unokáit. Csupán a családi
1894 10| álmodban én virrasztottam feletted, anélkül hogy tudtad volna.
1895 12| Az én orvosságom, az én felfogásom, hogy nincs olyan öreg férfi,
1896 5 | érzelmes hangot szerettem volna felfogni a nyíregyházi éjszakákból.
1897 4 | kőportól fehér pádimentumát, a felfogott esővízbe faszenet tesznek,
1898 10| kéményt tör a falvakban, felforgatja a fazekasok kocsiját? A
1899 13| csak mennek, mendegélnek, felfújják kis ügyeiket, kihegyesítik
1900 6 | tőle (féltékenység szülte felháborodásában), élete végéig bolond, szerelmes
1901 9 | a faluházánál pohár bor felhajtása után megtörli bajszát a
1902 9 | egyszer csak bizonyosan felhangzanak a háta mögött a pandurlovak
1903 15| hangok, amelyek körülötte felhangzottak, leereszkedtek a pincékbe,
1904 14| legfőbbképpen minden alkalmat felhasználni, hogy megcsalhassák azt
1905 10| éjszakát az úri társadalom felhasználta érzelmességére, néha együtt,
1906 6 | dolgokról volna szó. A nők arca felhevült, zavartan felelgettek, lesütötték
1907 15| Juliska is őrizgetett egy felhívást, amelyben Szomjas úr a környéken
1908 14| elmaradozott mögöttük, mint a felhő az égen. Bűneik, betegségeik
1909 10| klarinétos előbátorkodott a banda félhomályából, és Kálnay úr füléhez illesztve
1910 11| idegen határokba, ahol a felhorkant hímek felkoncolták?... az
1911 15| vándormadarak húztak át a felhős égboltozat alatt.~Az ide
1912 14| látható szerénység, az arcukon felírt hűség és önfeláldozás a
1913 15| ceruzavonásokkal. Egy élet álma volt felírva a meszelt falakra... Odakünn
1914 4 | és azt mondta volna:~- Ne félj, nem felejtettelek el!~ ~
1915 12| szeretett üldögélni, ahol feljegyezgette a hazugságokat, amit az
1916 15| készpénztételeket, én majd feljegyzem, hogy mennyivel tartozik
1917 7 | eszembe se jutott, hogy féljek valamitől. De otthon, midőn
1918 10| és szappanosnak... Amíg feljön a csillag az országút felett,
1919 10| várja meg, úrfi.~Máskor tán felkacagtam volna Juliska szavain, de
1920 13| De az útra kelő álmok felkapaszkodnak az elkésett szénásszekerekre,
1921 10| beszéltem velük, mint egy félkarú zsoldoskatona, aki Európa
1922 14| romjai boldogan sütkéreztek a felkelő napban, miután elfelejtették
1923 12| púpos ember a kolera, aki felkéredzkedik az útonjárók kocsijára.
1924 12| ha az anyád személyesen felkeresne ma estig ebben a csárdában.
1925 6 | leginkább irodájában szokta felkeresni őt az alkonyati órákban.
1926 6 | szerelmeit minél gyakrabban felkeresse. A galambmellű és kék bajuszkájú
1927 14| rondít, ahol a vándorkomédiás felkiabál a felhők hátán üldögélő
1928 10| révült nevetésed és a haragos felkiáltásod, amelyről nem tudsz, mert
1929 8 | terhet vigyenek. Szinte felkölteni kellett őket lépéseinkkel,
1930 11| ahol a felhorkant hímek felkoncolták?... az erdőbe tévedt egy
1931 10| nők ezerfodros szoknyája fellebben a tánc viharában, és lábszárait,
1932 14| imádságtól, fáradalomtól felmagasztosulva mentek csoportban az asszonyok
1933 15| neki az útnak, de közben felmondott az akaratuk. A szisztéma
1934 10| hótakarta utca néptelenségében felnéztem a csillagra, amely a félig
1935 11| diákos élményeket, amelyek a felnőtt embernek eszébe ötlenek,
1936 14| kérdezte.~Az öregember felnyitotta a szemét, mintha csak most
1937 10| homlokodat simogattam, amikor felnyögtél.~Forgattalak, dörzsölgettelek,
1938 10| ártatlannak és vidámnak felöltöztetni a világot. A kútra sapkát
1939 8 | megpihenője, nyelvek, gondolatok feloldozója. Aztán megint tovább fut
1940 7 | és a rövidebb verseket felolvastam nagyanyámnak és Juliskának.
1941 15| szemrevaló menyecskéket felrakosgatta az emlékezetébe, hogy a
1942 1 | elmenni. Csak egy kicsit félreálltak, megengedték, hogy örököljenek
1943 8 | mindenki, még a kocsmáros is félrecsapta a sapkáját. Ha már hitelbe
1944 14| kacagtak, hogy a foglyok felrepültek a mezőkön.~Az öregember
1945 11| elküldte, hogy fogyassza el félretett ebédjét.~A fiú leugrott
1946 10| Juliska szótlan maradt.~Félrevontam a függönyt, és az udvarra,
1947 15| helyeslő jó barát állott a hold félsarlója alatt. A száraz napraforgók
1948 10| disznóra szórt szalmából felszáll! Mily karcos a bor, amelyet
1949 6 | szakállt eresztett, a konyhából felszállongó ételillatokat szagolgatta,
1950 6 | száraz vadásztarisznyákat, felszárította az utat a temetőig, amelyen
1951 14| volt, amikor a kisasszonyok felszedték az országútról. Kihízlalták,
1952 15| nyitottak ki. Mozdulatai félszegek és szégyenkezők, mintha
1953 6 | szerettek hintázni a varjak a felszélben. A János bácsik, Milka nénik,
1954 6 | kapuk előtt tanyáztak. A félszemű Adolfnak, a helybeli cselédszerzőnek
1955 7 | az éji füttyöt hallottam felszisszenni a háztető felett. Képzelt
1956 3 | megbízást, midőn a holdvilág felszívja az emberek lelkét. Nesztelenül
1957 15| egyéb szerencsét csinált, s felszólította a társulásra a Monte-Carló-i
1958 14| cél vezetett hozzánk, hogy felszólítsanak: vegyünk részt a felvidéki
1959 11| öregasszony segítségével feltálalta. Gyermekkorban érzett illatok
1960 10| védelemnek gondolták, hogy nem féltek még éjfélkor sem az erdőn.
1961 7 | Ismétlem, hogy csupán otthon féltem én is, a négy fal között.
1962 14| hirdet.~S ilyenkor mindig feltettem magamban, hogy csak olyan
1963 1 | távolságot eléri. Ezért nem féltettük az elosonó percet, az elsuhanó
1964 15| észrevétlenül óhajtottak maradni e feltűnési viszketegben szenvedő világban.
1965 8 | atyámat, aki a házépítésre felügyelt.~Késő években, midőn lakkcsizmás,
1966 10| és kukoricát látni. Néha felugrik egy nyúl, miután elunta
1967 9 | másikra ugrik, leveti meg felveszi báránybőr bundácskáját,
1968 7 | felé az ágyakat kellett felvetnie. A párnákat oly szeretettel
1969 15| ciripelt, hogy a szívem felvidámult.~Összeölelkezve mentünk
1970 6 | kellett elégedni Jellával.~Fene féltékeny volt.~Nagybátyám
1971 13| semmit - dörmögte. - Mi a fenének álmodjon az ember? Arról,
1972 14| énekelnek, mint a kaszát fenik a szomszédban, lábait ég
1973 15| egy központi erő tartja fenn a világot, a csillagrendszert,
1974 5 | tekintélyre, ősi birtoka és fennhéjázó nemességre. Itt mindenki
1975 14| gyermekeik. A homlokukról sugárzó fény, a szemükben látható szerénység,
1976 11| amelyek a seregélyeket fenyegetik.)~Ez a fiú nem tudta, hogy
1977 10| bujkáló holdvilág remegő fényénél. Állongott, mint a régi
1978 15| Macskanadrágja térdben fényes, mintha sokat tartotta volna
1979 14| kezdett. Jó sírás volt ez. Fényesebb lett utána a szeme.~Szótlanul
1980 13| nyelvünkön, és a kezünk fényesre csiszolja a hamvas szilvákat. -
1981 13| nyomot a téli szánkó, szeme fényét még nem törte meg annak
1982 10| eddig láthatatlan volt. Fényfoltok tűntek fel a szürke tó vizén,
1983 10| tájon. Az ereszek jégcsapja fénylik, mint a fiatalok szeme.
1984 11| amelynek kis ablakából a gyenge fénysugár messzire elkíséri a síkságon
1985 15| messziségben, nem futott hideg fényű lidércek után, eldugta a
1986 10| matrózkocsmáiba, vagy szűz hegyek méla fenyveseibe álmodták magukat. Néha úgy
1987 10| hallottam, hogy a Sóstón ferdőzik.~- Ugyan kitől hallotta? -
1988 12| kell nekik? ugyanaz, ami a férfiaknak. Egy-két hazugság, amely
1989 6 | ezerforintos bankók voltak, bár férfiasságban és úriasságban sem maradt
1990 14| hogy lecsapják a kezéről a férfiát. Én láttam boglyas dühöngő
1991 13| meghegyesednek, mint öregedő férfiember erősen pödörgeti a bajszát.
1992 14| elgondolkoztam a hangyákon, akikhez férfifejjel visszatértem gyermekkori
1993 8 | asszonytalpak és vaskos férfilábbeliek. Mennek-mennek a kocsma
1994 14| is. Változatosság kell a férfinak, mert így teremtette őt
1995 15| és átölelve tartott egy férfit aki az eresz alatt állott.
1996 12| nadrágos, nyurga farkasszínű férfiú volt. Ádámcsutkája, kis
1997 9 | Kistermetű, ragyás vörhenyes férfiúcska volt, leginkább a hervadt
1998 6 | Hársfá"-ból.~E különös férfiúval történt aztán, hogy este
1999 11| nélkül ülni még akkor is, ha férfival beszélget.)~- Pedig semmi
2000 3 | feleség, hogy mellette alvó férje sem veszi észre. A zárak,
2001 10| ebédet adtak, megismertettek férjeikkel és barátaikkal és rokonaikkal,
2002 7 | sem szeretett (az elvált férjén kívül, de azt rajongva,
2003 10| és torok gimnasztikájával férkőznek a női szívek közelébe. Voltak,
|