1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
2515 15| Az ősz nedvei már szinte hallhatóan csörögtek a lapályon, midőn
2516 5 | ablakaik mögött mit sem hallhattak a lábujjhegyen járó kisvárosi
2517 6 | távolabbi szomszédok is hallhatták. Edényt tört - még hetvenesztendős
2518 15| messze Szomjas úrtól. No de halljuk a harmadikat.)~- A harmadik
2519 10| beszélni, amit a szélben hallok dúdolgatni, amit az álomtalan
2520 12| amelyeket napközben a madaraktól hallottak. A madarak tovább szálltak,
2521 3 | legmagasabb kémény felé.~Ti nem hallottátok még a tücsköt, amint éjfél
2522 15| hangot, amelyet először hallottunk Szomjas úr szobájában, amikor
2523 15| amelyet nagy messziségből hallunk; mintha Virágh Aladár fújdogálná
2524 6 | vagy márvánnyal megjelölt halmok alatt nyújtózkodtak, emlékezetesen
2525 15| szélmalom állongott gyepes halmon, mint valamely öreg vitéz,
2526 15| elvitte mögötte az idő, a halmot már benövögette a galagonya,
2527 10| sohasem betegek ők, úgy halnak meg, mint a csillag lefut
2528 12| Minek az a bot? Ha meg kell halni, nem védelmez meg tőle a
2529 10| Az öreg Sziszkay doktor hálóingben kihajolt az ablakon, és
2530 10| kezed: megmostalak tőlük. A halovány, beesett arcodon olyan kísértős
2531 12| kérdezte hetyke hangon. - Háltam én ebben a kocsmában akkor
2532 8 | megy!... A cigányok minél hamarább leitták magukat. A nagyanyám
2533 11| kötőfék a szénakazalban, hamisság a kút vizében, és gyötrelmes
2534 7 | napraforgó magvait ügyesen hámozta, majd kendert font, fehér
2535 11| hiszen az egy leélt élet hamuja már; ellenben az éneklő
2536 12| méhmagzat kisujja, de még csak hamupogácsa se, amit a boszorkány sütött.
2537 14| mögött üvöltözik a szél; a hamurakást a szívében, amely évről
2538 10| volna mesét egy hang, amely hangban benne van az egész gyermek-
2539 3 | tücsök előveszi azokat a hangjait, amelyek földi ember előtt
2540 10| örömökkel, szánkó és csengő hangjaival, piros tüzekkel. Most jön
2541 14| renyhén álmodozó, pacsirta hangjára álmodozva figyeltető búzaföldek
2542 10| cigarettájuk tüze fénylett, hangjuk mormogott. A kocsi sarkában
2543 10| szívedet simogattam. A riadt hangodat fogtam a két meleg karommal,
2544 15| csodatetteidnek nem lesz hangosabb hirdetője, mint én, ha segítsz
2545 5 | párbajoztak, barátkoztak, hangosak voltak a kurjantásaik, de
2546 10| rohanni, egészségesnek lenni, hangosakat kacagni az elnémult tájon.
2547 14| és drága volt; az a zene hangozzék a szájukból, amelyről ők
2548 11| mormogta a fiú a csengő hangra figyelve. - Talán bizony
2549 10| amikor ismét eljönnek a hangszerekkel a tündérek, a pepitanadrágos
2550 10| Kálnay úr füléhez illesztve hangszerét, teli pofával fújta a recsegő
2551 3 | kilincsek valamely másvilági hangtalansággal nyílnak fel kezük érintésére.
2552 7 | kávé vagy tea melegedett, hangtalanul ette meg vacsoráját, szelíden
2553 10| már itt is paprikás lett a hangulat, amint Csapkay Gyula kijelentette,
2554 8 | más irányuk van, ahol a hangulatok, színek, meggyőződések oly
2555 10| meg velük. Altatóitalukba hangulatot adtam, amitől Kelet háremeibe,
2556 14| S akkor elgondolkoztam a hangyákon, akikhez férfifejjel visszatértem
2557 10| sóhajtások, perlekedések hangzanak a zsalugáterek mögül, számlát
2558 12| Talán ismerte?~A vándorló hanyagul legyintett.~- Hogyne ismertem
2559 11| múlt, amikor én irigység és harag nélkül mindent meghallgatnék,
2560 15| Csalódtam volna önben?~Sötét haraggal nézett maga elé, és unottan
2561 10| a révült nevetésed és a haragos felkiáltásod, amelyről nem
2562 10| való jövését-menését, a haragtalanságot, a néma búbánatnélküliséget,
2563 6 | szemöldökét összeráncolva, haragtartóan nézett a temetők felé, és
2564 4 | rekedt tücsök. Hej, hogy haragudott a gazda, amikor rájött,
2565 6 | közeledett e nőkhöz, s azok nem haragudtak reá. Általában minden nővel
2566 11| hogy meghallja annak a harangnak a hangját, amelynek kongását
2567 4 | hangja. A kovácsműhely esti harangozása nagy messziségből közeledik
2568 10| kukoricásban. Máskor éppen harangoznak a faluban, és napsütötte
2569 15| a tájon egy messzi falu harangszava, mint egy eltévedt madár.
2570 12| torkukban, amely mindjárt harap, amint igaz szót akarnak
2571 12| is csak a gyáva embereket harapja meg. Én még botot se hordok.
2572 10| hangulatot adtam, amitől Kelet háremeibe, kikötővárosok matrózkocsmáiba,
2573 14| balerina tüllruhácskájáig, hárfát pengető szentéletű úrnő
2574 10| viharában, és lábszárait, harisnyakötőit mutogatja a dáma; élveteg
2575 15| Szomjas úrtól. No de halljuk a harmadikat.)~- A harmadik szomszédomnak
2576 14| elmosta az eső a mosolyát. A harmadikban úgy cincogott a szomorkodás,
2577 15| hintázására emlékeztetnek a harmatos virágokon; sóhajtások, amelyek
2578 14| madárijesztő teleitta magát harmattal, az utakat elzáró sorompófák
2579 9 | vármegye lakója lett.~A harmincadik esztendőben valami bolondot
2580 6 | bólintott.~Jella körülbelül harmincesztendős volt ekkor. Inkább fiatal
2581 6 | nem lehetett arról, hogy hármunk közül - megtermett, életerős
2582 6 | egyszerre, s azt hiszem, mind a hármunkat szeretett.~Úrihölgy volt.
2583 10| szempontjából. Vajon egész nap harsog a szél a falombok között,
2584 11| forrni kezd a bor; a ház hasadékaiból rászól a leányokra, akik
2585 10| recsegő reggeli hangon. - A hasatokra süt már a nap.~- Én ma visszamegyek
2586 15| amikor olyan emberhez kezdtem hasonlítani, aki majd ha megszólal,
2587 14| bal kezét nyújtja a nőnek.~Hasonló történetei napestig voltak
2588 15| Aztán az a megdöbbentő hasonlóság, amely az udvarló és köztem
2589 14| állítólag gróf volt, de nem használta címerét. Demokrata volt
2590 9 | vágta az aprófát. Nagyon hasznavehető volt a disznóölésnél. Vendégeskedés
2591 8 | konyakszaga... Ott állott a hatalmas Beregszászi-féle zongora,
2592 5 | láthatáron, mint a vármegye régi hatalmát. Agarászbálokat tartottak,
2593 15| magamról. A vendégszeretet határa véget ért.~*~Ezen az estén
2594 14| gyors szekereiken másik határba, ahonnan majd lesoványodva,
2595 11| ahonnan az apád eltűnt?~- A határban. Kálmán, a zsidó asszony
2596 10| töltés a Zuglóban, az újpesti határcsárda, a császárfürdői sétány,
2597 12| vasvillás parasztok, és a határig kergetik a szekerest. De
2598 11| lappangott ingujjában. A határkocsma környékén rengeteg veréb
2599 11| elcsalták esett hátukkal idegen határokba, ahol a felhorkant hímek
2600 6 | struflis nadrágjai kellő hatással voltak a nőkre. Nagyanyám,
2601 13| óta a ház falának vetette hátát:~- Az én véleményem - kezdte
2602 7 | halkan sóhajt álmában, a hátgerincén fekszik, és két térdével
2603 2 | kutyák veszettül ugatnak: hátha megjelenik az őszi éjszakában
2604 8 | vackán a szolgalegény a hatökrös gazda leányával álmodik...
2605 2 | húzott volna egy ismeretlen hatóságtól. Nem bánta: sírnak odabent
2606 10| furcsa hajnalon: különösen hatottak rám gyermekes hangjai. Valóban,
2607 4 | Leejtettem a könyvet, és fejem hátrahajtva hallgatóztam a rejtekhelyről
2608 10| töltötte el a szívemet. Álltam hátuk mögött vigasztaló szóval,
2609 11| tavaszkor elcsalták esett hátukkal idegen határokba, ahol a
2610 12| meg tőle a bot. A halál hátulról, a keresztútnál vágja tarkón
2611 4 | naplóírásnak, Rocambolenak és más hatvankötetes regényeknek. Az eső fáradhatatlanul
2612 6 | s megengedte, hogy keble havát megharapjam. Lehunyta a
2613 10| mellett, amikor odakünn mély havával beköszöntött a tél. Télen
2614 14| mert rágondoltam, amikor házadat ismét megláttam az országúton.~-
2615 5 | megörültek volna, hogy végtére hazaérkeztek. A szívbajos öregemberek,
2616 14| hidegben érkeztek meg a hazafiak, akiket azon nemes cél vezetett
2617 6 | Atyám sohasem járt Jella házához.~De azon a vasárnapon az
2618 10| főttek elkészítésén, a jeles hazai konyhaművészeteken, de már
2619 6 | a templomból nádfödeles házáig. Hárman csókoltunk neki
2620 15| században meghúzódtak magányos házaikban, mikor minden hitelüket
2621 5 | nézegették az alant elterülő házakat, udvarokat, mintha bizonyosak
2622 5 | lámpavilágot nem láttam a házakban, midőn éjszaka néha egymagámban
2623 9 | magáénak mondhatott. A kis házakból lopva jött egy-egy kis világosság
2624 10| Én valóban ragaszkodtam a házakhoz, amelyek befogadtak, a házigazdák
2625 11| múlt században a vidéki házaknál sűrűn feltalálható volt,
2626 14| kantárral is, ha megszokja a házamat.~- Kantárral?~- Az a legjobb -
2627 6 | nadrágot kellett varratni, hogy hazamehessen végre a "Hársfá"-ból.~E
2628 10| gavalléroknak tán sohasem kell hazamenni és sohasem betegek ők, úgy
2629 15| kapun. Kis ablakok voltak a házán, amelyek észrevétlenül óhajtottak
2630 11| polcon - akár csak az anyám házánál! - pirosba és aranyba kötve
2631 5 | váltókkal, az öregek a fiák házasságától remélték sorsuk jobbrafordulását,
2632 13| távoli mezőkön, és szinte házasságra lépünk a mulattató tűzzel,
2633 15| nesztelenül hagytam el Juliska házát. És meg voltam győződve
2634 10| hajnalban, el a nagyanyám házától, el az ákácos kis városból,
2635 5 | ágyában van, a részeg ember is hazavergődik, nagyot csattan a kapu a
2636 8 | szólt komolyan Julis. - Hazavisszük a bort, és otthon csendesen
2637 8 | láthassa atyámat, aki a házépítésre felügyelt.~Késő években,
2638 8 | meredek lejtőkön cipelték a házépítő lányok a köveket, téglákat,
2639 7 | szellem, aki mindenképpen a háziak kedvében akar járni. Sohasem
2640 14| lábukkal, szemükkel mindig a háziasszony meghódításán fáradoznak,
2641 10| házigazdák gyöngéihez és a háziasszonyok becsületéhez, és a ház nyugalmához
2642 11| esztendeig ült börtönben a házigazda, a padló alá vérfoltos fejsze
2643 10| házakhoz, amelyek befogadtak, a házigazdák gyöngéihez és a háziasszonyok
2644 10| házikóikból, a fürdőhely svájci házikói, földszintes épületei kék
2645 10| csillagok alig bátorkodnak ki házikóikból, a fürdőhely svájci házikói,
2646 2 | így a tücsöknek igen sok házikója volt Magyarországon.~ ~
2647 10| Otthagynak kedves, behavazott házikókat, barátságos tereket, szeretetre
2648 12| tarkón az embert, mint a házinyulat.~A vándorló megelégedetten
2649 4 | seprik, friss, tarkán szőtt háziszőnyegekkel vonják be a szobák kőportól
2650 9 | házból felelgetni kezdett a házitücsök, így énekelgettek egymásnak
2651 8 | munkásleány. Gyűlölettel néztem a házra, amelyben én is laktam,
2652 6 | ban. Igaz, hogy közel a háztetőhöz, majdnem a padláson, ahol
2653 10| bundáiba öltöztette a fákat, háztetőket. Valamely ritka, fehér bundát
2654 10| mintha bolondját járatná. A háztetőkön elfödte a foltokat. A fák
2655 3 | ki a padlásablakokon át a háztetőre. Ámde valóban ott állnak
2656 3 | valaki a nyakad közé zuhan a háztetőről.~ ~
2657 10| életük... A keringők nem hazudnak.~A tölgyfák sűrű lombjai
2658 14| A szél már nem tud úgy hazudni, mint azelőtt, az igaz;
2659 12| vándorlók, ha olyan nagyot hazudtak, hogy a torony majd eldőlt?
2660 10| Talán észrevette, hogy hazudtam neki...~Jó darabig csendesen
2661 12| ami a férfiaknak. Egy-két hazugság, amely oly könnyedén hagyja
2662 14| haladott, a zászló közelében, házunk előtt elmaradt a csapattól,
2663 14| elmaradt a csapattól, és házunkba tért, mintha ott valami
2664 8 | vendég ritkán fordult meg a házunknál - többnyire vörösbor-arcú
2665 4 | gyújtogató szemét a konyhába, házvégébe, és mindjárt készen volt
2666 11| Szent Mihályig szünet nélkül hegedül, amikor néha megszólal karácsonyig...
2667 2 | Jó kis zenész volt, aki hegedűje mellett elfelejtette a mindennapi
2668 10| fehér kendőre illesztett hegedűjéből áramlott feléjük. Ah, bizonyosan
2669 12| magát, és senki se felel a hegedűjére.~Hm, gondoltam magamban,
2670 5 | kis szobájában.~A cigányok hegedűkkel hazafelé bandukolnak a szűk
2671 10| Némelyek érzelmes dalokat hegedűlnek a nőknek, mások borízű hangon
2672 15| reggeleknek, midőn a tokaji hegy illata érzik a Nyírségen.
2673 13| állnak látóhatáron, és a hegyeken finom rajzú tornyok, bástyák
2674 12| ahol nyáron is hó bontja a hegyeket... A szemében kék kő volt,
2675 9 | életről-halálról.~Nem hitt már a hegyeknek sem, amelyek az országút
2676 10| megráncolta a bőrt az ujjak hegyén, és a betegek ezt a gyógyulás
2677 12| legtitkosabb bűneit az orruk hegyéről olvasta le? Utazott-e a
2678 10| Hegyes bajuszkája alatt hegyesen fütyült egy kis kocsis,
2679 9 | akinek még ismeretlen a hegyvidék. Sóvágó tudja, hogy a hegyek
2680 4 | a házban rekedt tücsök. Hej, hogy haragudott a gazda,
2681 6 | amikor, mint mondani szokták: Hekuba volt neki az egész világ.
2682 6 | A félszemű Adolfnak, a helybeli cselédszerzőnek végtelen
2683 11| nem nyugodhatik meg egy helyben, űzi hajtja, ragadja a vágy
2684 8 | kezdete óta itt lett volna a helye. A lovak aludtak, s a kocsisok
2685 15| amellyel üstökösként kilódulok helyemből, és diadalmasan bejárom
2686 15| csontvázakat, akik ugyan a helyes úton indultak neki az útnak,
2687 12| asztalára támaszkodott, és igen helyesen, alkudozva nézett a szemébe:~-
2688 15| A madárijesztő, mint egy helyeslő jó barát állott a hold félsarlója
2689 14| sok időm van hátra. Jöjjön helyettem más, fiatalabb, tudatlanabb,
2690 8 | vagy fiáker oly otthonosan helyezkedett el a kocsma udvarában, mintha
2691 1 | mintha a legtávolabbi időkre helyezné a célt, midőn éneklését
2692 8 | aki a borodat az asztalra helyezte! A kocsmáros szakállának,
2693 7 | És az őszi szél zúgásába helyeztem át egész életemet. Boldog
2694 10| nagyvárosból mindig olyan helyre futottam megpihenni, rejtőzködni,
2695 10| visszaborzadtam még erről a helyről is, amikor egy pipacskalapos
2696 10| földre. Szálldostak, mintha a helyüket keresnék az ismeretlen udvarban.
2697 10| férfiak, akik mindig térdeplő helyzetben foglalnak helyet a hölgyek
2698 14| legalább így ítélték meg a helyzetet, midőn egy napon kóborlásaimban
2699 13| magunkhoz való korú kérők hemperegnek le a friss sarjúval megrakott
2700 5 | és fontoskodó, szomorú és hencegő tájról, bár ifjúkoromban
2701 13| sóval, borssal, citrommal, hentesbárddal, füsttel, téli hajnalt csípkedő
2702 14| engedni a kisasszonyok régen henyélő szájait. S így mihamar kiderült,
2703 14| zsoldos katona liliomfehér hercegnők alsószoknyájára rondít,
2704 12| ingoványba. Talán éppen ez az a herélőforma ember volt. Majd ideküldöm
2705 11| cammogtak. A kerten könnyed hervadás. A házon szakállnövesztő
2706 14| mondanivalójukat. A vadszőlő hervadozott a verandán, mintha azokra
2707 10| disznót. Mi pedig a jövő héten leszúrjuk a hízót. Legalább
2708 10| hajnalig brúgott álmaikban. Hétfőn reggel olyan volt az egész,
2709 6 | humor. Ő olvasta Kiss József hetilapját: a "Hét"-et, a francia divatlapot
2710 10| kiáltozik a szél, mint a hetivásár: a vasúti állomás felé látni
2711 14| Nyíregyházára. Ott ülne minden hetivásárkor a "Kiskoroná"-ban, puszipajtásaival,
2712 10| a falusi úriasszonyok a hetivásárra járnak. Nem látszott fáradtnak,
2713 6 | sárosan nyúltak el, mint a hétköznapi élet; akácfélékkel voltak
2714 2 | egyhangúságától, fáradtak a hétköznapoktól, egykedvűek az elkerülhetetlen
2715 12| De a kávéjuk jó volt. Én hétszámra feketekávén meg kenyéren
2716 13| amely alatt valaki valahol hetykén veszi az országutat.~A fiú
2717 10| mindent meggondoljak. A hetykeségre, virtuskodásra nevelt nyírségi
2718 9 | Vajon miféle betyárok heverésznek mostanában a nádasbeli tűzrakás
2719 7 | nagyanyám hallgatott. A díványon heverésztem, s órákig néztem egy erdei
2720 11| fogadott barátnők. Macska hevert a háztetőn, a láncos kutya
2721 12| szarvasagancsos kését, és oly hevesen turkált fogai között, mintha
2722 6 | táncolt darázsderekú, riszáló, hevült kebelű honleányokkal a bástyán -
2723 11| folytatták a mulatságot. Cigány hiányában a falusi mester zongorázott
2724 15| táncmester. Felső fogai hiányoztak, ugyanezért a bajuszát lefelé
2725 10| ábrándosok, kalandorok. Csak az hiányzik, hogy megszólaljon valahol
2726 14| Az asszonyokban van a hiba. Elbizakodnak hisznek és
2727 15| mint maga Szomjas úr, aki hibáját szerette másra kenni.)~-
2728 7 | hosszadalmasan rajtam felejti a hibás szemét, amelyet nem tudott
2729 10| akarna: itt keressen, a mohos hidacskán lépjen át, ne ijedjen meg
2730 8 | az úton járóknak. A kis hidak elszoktak attól, hogy ilyen
2731 7 | halál: amely e fotográfiáról hidegedett, még ma is eszembe van,
2732 7 | amelyet este hozott a postás, hidegen, esőtől nedvesen, míg én
2733 8 | lámpást vett a kendője alá, hidegszájú kancsót a másik kezébe,
2734 8 | a fiatalságot szidják.~A hidegtől vagy a félelemtől: az elhagyott
2735 13| elszökött a szél, mint egy hím kutya.~- Nézze, ott jön
2736 11| határokba, ahol a felhorkant hímek felkoncolták?... az erdőbe
2737 2 | napjában százszor elképzelik. Himnuszt fújt az ágyak sóhajtozó,
2738 15| álmodnak. Lehet, hogy csak hímszamár képében.~(Csendesen bólintottam.
2739 15| Mozdulatok, amelyek a tündérek hintázására emlékeztetnek a harmatos
2740 6 | gallyain nagyon szerettek hintázni a varjak a felszélben. A
2741 9 | pásztortűzben duruzsoló, hintázó, sistergő, forgolódó öregemberke,
2742 4 | rikkantásától, aki az almafán hintázott lengő szoknyájában, telt
2743 14| városról erkölcstelenséget hirdet.~S ilyenkor mindig feltettem
2744 15| csodatetteidnek nem lesz hangosabb hirdetője, mint én, ha segítsz rajtam.
2745 12| akkor is, amidőn Icignek még híre-hamva se volt. Nadrágban járt
2746 14| Magyar Bazár eljegyzési híreit sok évfolyamon át megtanulták.
2747 12| megnőtt a fejük azoktól a hírektől, amelyeket napközben a madaraktól
2748 10| mind eljöttek ők a régi hírességek, ifjúkorom hősei, akiknek
2749 14| érkeztem volna. A Színházi Hírnök és a Magyar Bazár eljegyzési
2750 14| poroszkálástól. Vagy talán a vidámság hírnökei, vándorcigányok közé keveredett
2751 10| esztendő alatt, hogy még hírt sem adott?~Elgondolkoztam,
2752 14| futottak át a mezőkön, hogy hírül adják a molnárnak: bekövetkezett
2753 12| eltitkolni előttem ezt az egész históriát. Igen sok furcsa ember akad
2754 10| azon fogásával élni, hogy hiszékeny nőknek ismeretlen fogalmakat
2755 10| ámbátor azt hiszem, te sohasem hiszel a nőknek! - de úgy senki
2756 13| holtak szagolgatásából, azt hiszik, hogy nekik más szaguk lesz,
2757 11| öregebb leszünk, annál inkább hiszünk a mesékben. Én téli délutánokon
2758 14| megcsalva érzi magát minden hitében. Mily jól teszik a nők,
2759 15| hangzó, szaloniasan pengő, hitelképes magyar nevek olvashatók
2760 15| házaikban, mikor minden hitelüket kiaknázták, és jókedvet,
2761 9 | mindent, életről-halálról.~Nem hitt már a hegyeknek sem, amelyek
2762 14| ilyen világos, bizalommal és hittel sugárzó szempárral találkozni
2763 14| Tini. Sokkal öregebb, mint hittük. Az ilyen minden hájjal
2764 14| férfiak, akik elveszítették hitüket, a legszentebben, a nőben,
2765 10| ezentúl örökre ez volna a hivatása. És a nagy álomból, amely
2766 10| szemmel nézett körül: kit hívjon ki párbajra, amelyet holnap
2767 14| meghalni is akkor szoktunk, ha hívjuk a halált. Már nem sok időm
2768 15| egyszerre éreztem, hogy hívnak, várnak, nyitott szemmel
2769 15| vetett, ha a boszorkány hívogatását hallotta a kukoricás sóhajtozásában,
2770 13| addig szólongatnám, addig hívogatnám, addig babonáznám, míg a
2771 10| jutalmamat.~- És hogy nevezték? Hívta valaki Tücskének?~- Neveztek
2772 12| A szájában mesemondás, hízelkedés, furfang, tréfa. Teli tüdőből
2773 13| disznóöléssel... Álmodunk kövérre hizlalt pirosan nevető arculatú,
2774 7 | megeszik a malacok, és a hízókat a tűz elégeti, megsüti nekünk.
2775 10| a jövő héten leszúrjuk a hízót. Legalább azt várja meg,
2776 12| fiatalkorukban embervéren híztak. A nehéz szagot, amely az
2777 12| senki se felel a hegedűjére.~Hm, gondoltam magamban, nem
2778 10| leány, aki a frissen esett hóba belépett. Édesded érzések
2779 1 | csodálkozást keltett, mint a vastag hóbunda, amely reggelre kelve, betakarta
2780 6 | királynő, aki jobbágyai hódolatát fogadja.~(Pedig Huray ügyvéd
2781 10| elvisz. Atyám komolyan, hódprémes sapkában és bundában ült
2782 6 | szentimentális, tréfás, érzelmes hölggyel, aki nem panaszkodott senkinek
2783 10| Juliska, bár nem volt művelt hölgy, és csak annyit tudott az
2784 2 | zugában. Énekelt, midőn a ház hölgyei életbevágó leveleiket írogatták,
2785 14| múlt századból maradtak hölgyeinkről. Egy másik ország, egy messze
2786 6 | tanította a városka fiatal hölgyeit. Nagyatyám bizonyára a copfos
2787 14| velünk úgy, mint modern hölgyekkel illik.~- Talán azt sem tudja
2788 6 | nagyvilági rafinéria, a hölgyi kacérság (amelyről a regényekben
2789 10| újra gyermek lenni, pipázó hóembert építeni az udvar sarkába,
2790 12| neveznek.~A vándorló hangosan hörpintgette a kávét.~- Szép veres lány
2791 1 | lángoknak, de a duruzsoló hóesésnek is odakünn a házon túl.
2792 8 | szeretetteljes tűzhelyei, puha ágyai, hófehéren terített asztalai: azok
2793 10| nézegetnek a barátaikra... Most hófelhők borítják az eget. De lehet,
2794 14| téli délutánokon, amikor hófúvás porzott, a kertek felett
2795 10| mint most, mint tegnap... Hogyha másképpen nem: az emlékezésedben
2796 14| porzott, a kertek felett hókísértetek csatáztak, a régi Magyarország
2797 14| férfiak a csillagokat, a holdakat rángatták le az égről, a
2798 14| is Budapestről, hanem a holdból érkeztem volna. A Színházi
2799 10| elmondtam-e mindazt, amit a holddal szoktam beszélni, amit a
2800 3 | falvakban. Köntöse elvegyül a holdfénnyel. Ő maga csak egy árnyék,
2801 3 | jár valaki a háztetőn a holdfényben, és a tücsök előveszi azokat
2802 11| besötétednék, napnyugta és holdkelte között: cigánypiros szeme
2803 3 | boldogtalanul bolyonganak a holdkórosak. A tücsök fújja a nótájukat,
2804 15| mentek a meredélyeken, mint a holdkórosok?~Manapság már nem tudnék
2805 1 | kalendárium. Fontos volt a holdtölte, megjegyeztük a szél irányát,
2806 12| útra kelek, mert én csak holdvilágnál szeretek kutyagolni. Inkább
2807 15| szerelmesem - mondta egy holdvilágos hang, és kinyúlott a kislányka,
2808 7 | székeken. A falakon híres hollandi festők olajfestményei. Rembrandt
2809 5 | hazafelé bandukolnak a szűk Holló utcán, mint dologtalan kísértetek.
2810 8 | nő, akit valaha láttam. Hollófekete haja volt, igen fehér arca
2811 8 | asszonyban, sem gyerekben, sem holnapban nincs többé reménysége,
2812 13| tengelyszöget, nem tanulnak semmit a holtak szagolgatásából, azt hiszik,
2813 15| kis háza úgy lapult meg a homályban, mint a boldogság fészke. -
2814 13| orrukat a sok spekulációban, homályossá nézik a szemüket a kíváncsiságtól,
2815 15| látszik végtelennek a téli hómező, amelynek látóhatárán fekete
2816 13| fényességet a maga szeméből, a homlokán nem utaznak varjak és kis
2817 10| a szívedre nehezedtél. A homlokodat simogattam, amikor felnyögtél.~
2818 15| megráztak. Hajzat simult homlokomhoz, oly finom, amilyent csak
2819 10| dolgaikat, Táncolhatták a homlokukat, foltozhattak régi fehérneműt,
2820 14| maradtak volna gyermekeik. A homlokukról sugárzó fény, a szemükben
2821 14| lehullottak, mint lábukról a homok. És egyszerű szívüknek kapui
2822 2 | bénáknak, a mankójukkal homokban író sántáknak, a végképpen
2823 6 | nénik, Rozik és a többiek homokkővel vagy márvánnyal megjelölt
2824 10| Egy-egy asszony imádásában hónapokig bolyongtam és mindig csak
2825 14| nem vontuk ki magunkat a honleányi kötelesség alól. Megrendeltük
2826 6 | riszáló, hevült kebelű honleányokkal a bástyán - nem sokat beszélt
2827 8 | mindenütt halotti némaság honol - a kertek mélyeket álmodtak,
2828 6 | portorikószagú, káromkodó öreg honvéd a nőknek osztogatott, hogy
2829 6 | Nos, nagyatyám valóban honvédkapitány volt 48-ban, és a komáromi
2830 11| barackvirágon csillog a hópehely. De azért nem panaszkodhatom
2831 10| is érkeztek a hajnallal. Hópelyhek, amelyek táncoltak, forogtak
2832 10| fák gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni kívánná
2833 8 | kék árnyékaikat vetették a hóra, mintha ez az éjszaka az
2834 12| vándorember módjára a szíve helyén hord?~- Minek az a lyuk? - kérdezte
2835 8 | annak a háznak a tégláit hordja, amely házat akkor nagyanyám
2836 4 | préposthangú nagy üres hordókat gurítottunk le a pincékbe,
2837 14| a pap tartja tenyerét a hordólyukon, akit még Csokonai otthagyott.
2838 10| amellyel egykor ölében és hátán hordozott, midőn tizenöt esztendős
2839 10| türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben,
2840 11| vonja őket félre. Kanapé horgolt terítői szabályos helyükön
2841 11| kocsirudat, mintha ennek a hórihorgos lénynek örülne legjobban
2842 10| vasúti állomás felé látni a horizonton, a lankás úton a lutheránus
2843 5 | virtuskodó Magyarország itt hortyogott, ásítozott, unatkozott,
2844 10| régi hírességek, ifjúkorom hősei, akiknek a mulatozásban
2845 7 | nagyanyámnak és Juliskának. A hosszabbakhoz nem volt szabad hozzáfogni,
2846 1 | röpkeségét és az ősz ásítozó hosszadalmasságát. Senki sem gondolt csupán
2847 2 | a tücsök.~Dalt mondott a hosszant hallgatóknak, a csillagváróknak,
2848 5 | girbegurba, gödrös, akácos, hosszant-hosszant alvó utcákat, és sohasem
2849 8 | de ifjúkoromban szerettem hosszasan megálldogálni a gyalogösvényeken,
2850 1 | ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban,
2851 10| az álom mélységében, a hótakarta utca néptelenségében felnéztem
2852 10| kinyit a mellényén!~- Vajon hova mennél? Idegen, hideg szívű
2853 7 | cinkéket, amelyek az első hóval, a hideggel megérkeztek
2854 14| galambősz feje. Csavargók hozakodtak elő mondanivalóikkal a nők
2855 15| házat tavasszal rendbe kell hozatni egy jó kőművessel. A tavaszi
2856 7 | az emberekkel. Párizsból hozatta a ruháit, s majdnem mindig
2857 13| mintha a régi temetőkből hozna figyelmeztető üzeneteket:
2858 12| Szép veres lány volt. Onnan hozta a bőrének a fehérségét,
2859 13| piszkafa, amely az álmokat hozza, és bedugdossa a kéményeken.~
2860 14| kisüstön főzik a szeszt hozzáértő öregemberek, és nagyot visszhangzik
2861 7 | hosszabbakhoz nem volt szabad hozzáfogni, mert úgyis lefekszünk addig,
2862 11| megszokja sorsát. Amikor szánkón hozzák a fát, és a fűrészelés a
2863 14| azon nemes cél vezetett hozzánk, hogy felszólítsanak: vegyünk
2864 6 | temetőbe kísérjem, ahol hozzátartozói feküdtek a magas, sóhajtó
2865 15| elmaradoztak mellőlem, mint a por hull le a kocsikerékről. A hervadt
2866 15| diadalmasan bejárom a pályát, a hulló csillagok pályáját.~Szomjas
2867 11| az Útonjárók csillagából hullott egy porszem a szívére, hogy
2868 14| éjszakai eső cseppjei rájuk hullottak, mintha a vízcseppek is
2869 8 | a részeg cigányoknak a humora. Jurás gazdának szép fekete
2870 6 | emberismerettel, tréfával, humorral volt telve a szája. Száz
2871 12| Pityainak hívják: akkor ő az a huncut, aki a csőszt bolonddá tette.~
2872 6 | primadonna. A szemével sok huncutságot tudott, és emberismerettel,
2873 8 | bornak! A kolbásznak és a hurkának íze, a pirítósnak fokhagymája,
2874 6 | akinek vöröses hajába, fehér húsába, piros slafrokjába, görögdinnye-ajkába
2875 14| szerénység, az arcukon felírt hűség és önfeláldozás a mai nőkön
2876 13| csónakoknak, amelyek esténként hűségesen eljönnek a vízhez, inni
2877 11| a ház mögött, mint örök hűséget fogadott barátnők. Macska
2878 12| hallgatni, mert az mindig hűségre tanít.~A vándorló megkocogtatta
2879 14| kendő alá rejtett hideg hússal tért vissza. De a búcsúvezér
2880 1 | egy kissé. Bizonyos, hogy húsz-harminc esztendő múlva visszatérnek,
2881 13| én lelkemben maga örökre húszesztendős marad. Az enyém volt...
2882 13| Tehát én mindig ifjan, húszéves korában látom magát - bármi
2883 8 | börtönében. Rozsdás láncokat, húszfontos vasgolyókat, kulcsa vesztett
2884 5 | Lámpás"-nál egymás között huszonegyest kártyáznak a leányok. Huray
2885 14| feladni, kelepcéket állítani, hűtelenkedni, turpisságokat kieszelni
2886 10| bármikor a másvilági bíró elé, hűtlenséget nem követtem el, sohase
2887 4 | nyomakodni. Reggelenként hűvös nedvesség csorog a fák kopasz
2888 15| vagy a cigánypostás. Itt húzódott meg Szomjas úr "mióta a
2889 15| legfeljebb néma vándormadarak húztak át a felhős égboltozat alatt.~
2890 12| mindegy, hogy bokor alatt húzza meg magát, vagy a "Lyukas
2891 14| gyúródeszkák között, nem porol az ibrik a levesestállal, nem veszekszik
2892 7 | el, mindig vigyázott az ibrikre, amelyben kávé vagy tea
2893 12| Egy puskalövésnyire innen Icig kőből épített fogadót, amelynek
2894 12| bicskájával a sörösüveg oldalát.~- Icighez menjek tán a feketekávét
2895 12| kocsmában akkor is, amidőn Icignek még híre-hamva se volt.
2896 10| éjszakáján, amikor a nádasokból idáig hangzik Vencel vadász puskázása,
2897 8 | egy eltévedt galamb, amely idegenbe került, s mindenképpen kedvében
2898 15| merészelt egyedül maradni az idegenben, ahol mukkanni se tudott,
2899 11| Végignéztem a fiút.~Az idegenszerűsége lassan lemúlott, amint lépésről
2900 15| eredmények, mikor dobta ideges kéz a golyót, mikor volt
2901 8 | mintha ez az éjszaka az ő idejük volna. Míg az udvarból,
2902 12| herélőforma ember volt. Majd ideküldöm az öreg csőszt, hogy nézzen
2903 5 | Kocsma-csillag egyedül marad az égen, idelent kialszik az utolsó világosság
2904 1 | s az egészség mindig az időjáráshoz igazodott. Minden ember
2905 4 | Nem emlékszem abnormis időjárásra. A születésem napja körül (
2906 15| megérzik például az esős időjárást.~Szomjas úr kiterítette
2907 15| földszintes házban, amely régi időkben kasznárok, ispánok háza
2908 15| ordításra kész szörnyeteg a múlt időkből, amely megfogyatkozott,
2909 1 | sarkában, mintha a legtávolabbi időkre helyezné a célt, midőn éneklését
2910 14| hívjuk a halált. Már nem sok időm van hátra. Jöjjön helyettem
2911 11| tűzoltótoronyról, ahonnan az én időmben leugrálni volt a divat -
2912 10| életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt
2913 15| játékasztalhoz, mintha darab időre pihenni jöttek volna ki
2914 10| Most jön az a várva várt időszak, midőn valóban megváltozik
2915 10| olyan gyorsan vitt, mintha időt sem akarna adni, hogy még
2916 13| mert ők látják jönni az időváltozást.~Juliska lecsüggesztette
2917 6 | mit beszélnek a piacon... Idővel saját szobája is volt a "
2918 10| nyomban megírta, hogy maga itt időzik, mert téli estéken sokszor
2919 14| amelyekben farkasétvággyal időzött ifjúkorom téli délutánokon,
2920 10| múlt században, mikor jóval ifjabbak voltak az emberek... Mikor
2921 14| kedv úgy bugyborékol az ifjonti szívben, mint a menyegzőre
2922 14| az erőpróbákkal, mint az ifjúkor telhetetlenkedik a sohasem
2923 13| magát látom, mindig oly ifjúnak tűnik fel előttem, mint
2924 15| gondtalan, önfeláldozó ifjúság borult a vállamra, mint
2925 13| bizonnyal visszatérne elillant ifjúsága, mert én addig szólongatnám,
2926 10| szerettelek. Én voltam a te ifjúságod. A szöghajad puhasága az
2927 10| keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan
2928 8 | ahol atyám kívánságára ifjúságomat töltöttem.~S e naptól, egy
2929 8 | álmodtak, mint öregemberek ifjúságukról, gyümölcsszedésről, szerelemről,
2930 10| a városba tévedt szegény ifjúval. Egyik ruhával ajándékozott
2931 12| emberek pénzért sem tudnak igazat mondani, gyík van a torkukban,
2932 14| nőkkel, ősz szakálluk oly "igazmondóan" fehérlett elbeszéléseik
2933 1 | tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak
2934 8 | mondják. Valójában pedig az igazság: elkergették a kis cselédet.)
2935 10| városrészből a másikba, hogy az igazságot és az embereket megismerjem.~-
2936 10| kijelentette, hogy káposztalevesre igenis lehet bort inni, mégpedig
2937 15| emlékeztető lugasokban, igénytelen életet prédikáló borházakban,
2938 13| fejét, s álmodozva, barnán, igénytelenül üldögélt a nyárvégi estén,
2939 13| a tücsök ciripelését.~- Ígérje meg, hogy nem felejti el,
2940 11| városokba, ahol üdvözülést ígértek neki; búcsújárókkal ment
2941 4 | komondoroknak. Vagy piros szoknyás, igézően karcsú, csengő-lengő cigányleány
2942 13| elhallgatott, s észrevétlenül igyekezett megtörölni a szemét, mintha
2943 5 | világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk.
2944 8 | boroskancsót, és így szólt:~- Igyon egy kis bort, mingyárt melegebb
2945 10| ifjúkorom, a rőzseláng, a kedves iharfa pattogása, a fosztóka, álompor-hintése,
2946 10| hidacskán lépjen át, ne ijedjen meg az árokban bukfencet
2947 14| tekintete, mintha sohase ijedt volna meg semmitől, csak
2948 14| szélmalmok körül gyermek voltam, ijesztett alkonyattal a vitorla árnyéka,
2949 10| patkolásánál, szóba ereszkedik ijesztő külsejű vándorlegényekkel,
2950 8 | szorosan állott mellém, mintha ikrek volnánk ez éjszakára s azután
2951 14| vendégük a postamesterné után illant.~Régen volt ugyan, hogy
2952 10| csillagod. Keresni fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában,
2953 11| feltálalta. Gyermekkorban érzett illatok szálltak az ételekből. A
2954 3 | Némelyik virág, amely napközben illatos, bujálkodó, méztől terhes,
2955 10| Tarka kendőjében a cipó úgy illatozott, mint a soha véget nem érő
2956 6 | emlékezett az orra arra a pompás illatra, amely itt egykor várta.
2957 3 | terhes, az éj óráiban szinte illattalan. A holdfény hideg, mint
2958 11| az emberek legtöbbet az illedelem kérdésével foglalkoztak.~
2959 5 | fecsegtek, vigyázva nevetgéltek, illedelmesek voltak, csak a kaput csapták
2960 6 | hívták, francia nyelvre, illemre, táncra, zongorára tanította
2961 2 | Csókszomjas fiatalok vergődnek illemszabályok zsarnoki képmutatásában,
2962 14| is lehet gyengéje) fejére illesztette, kezébe vette a keresztformájú
2963 10| félhomályából, és Kálnay úr füléhez illesztve hangszerét, teli pofával
2964 11| iskolájában tanulta, hogy a nőnek illetlenség munka nélkül ülni még akkor
2965 14| meglátogat minket! - szólalt meg illetődötten Juliska. - Istenem, hol
2966 7 | láttam. Királyok házába illő bútorzat volt a meglehetős
2967 7 | vonásokkal egy évszám. Ez volt Ilonka, nagyanyám utolsó gyermeke,
2968 14| Ugye, azelőtt nem voltak ily víg álmai? Álmodik még maga
2969 12| bozontos nagy haja volt. Ilyenek lehettek a múlt században
2970 10| Az is. Egy-egy asszony imádásában hónapokig bolyongtam és
2971 8 | öltöztetett, akikkel együtt imádkozott, és mesét mondott -, a konyha
2972 15| pálcájával. - Életemben annyit imádkoztam hiába a keresztény Istenhez,
2973 14| elfújják a búcsúsok örökös imádságát:~- Mária, segíts!~Kalászhajjal,
2974 14| gerincüket meghajlítva, az imádságtól, fáradalomtól felmagasztosulva
2975 15| országúton áll egy zsidó imaház. Többnyire zárva van, de
2976 11| szentképecskéken látható, amelyeket imakönyvekben hordanak a katolikus nők.~-
2977 10| gondoltam. Esti és reggeli imámba foglaltam nevüket, és ki
2978 14| biblia lapjai között...~Íme itt volna a hely, Juliska
2979 7 | csendőr csizmája s ruházata imponált, vándorkocsi ponyvája alól
2980 10| putrijába, őrültek házába és Indiába. Minden az övék volt: amit
2981 7 | szobában. Aranypiros fotelek, indiai kendők, kázsmírok, selymek
2982 14| az élet örökös szállítói indították útnak a zsákokkal megrakott
2983 15| vezette, még Egyiptomba is: indulást vezényelt. Szomszédom nem
2984 9 | a lelkében sem haragvó indulat. Csak ment, mint álmában
2985 11| jelenbe. Gonosz szavaknak és indulatoknak nyomait semmi sem mutatta
2986 10| bennem, mintha hosszú útra indulnék. Messze, messzire, célját
2987 15| fejét, és csupán azért nem indult el a gyümölcs leszakítására,
2988 15| akik ugyan a helyes úton indultak neki az útnak, de közben
2989 11| mendegélt, mintha a szél ingadozna álmában. A réten egykedvűen
2990 10| ébren voltak, álmodozva ingatták a fejüket, cserélgették
2991 7 | a szülei háztól, néhány ingecskén, szoknyácskán, iskoláslányos
2992 9 | rengeteget, amely lápon, ingoványon, zsombékon, vadvizén, az
2993 11| felett szarkamadár lappangott ingujjában. A határkocsma környékén
2994 10| legbölcsebbek még az enni- és innivalókon is vitatkoztak, borok és
2995 15| elbizakodottságáért... Én intettem búcsút az ablaknak, és én
2996 13| merült.~Kérdést akartam intézni az öreghez, hogy magyarázná
2997 10| csillagvizsgálatra tűntek el a tó irányába, Bakai klarinétos előbátorkodott
2998 1 | holdtölte, megjegyeztük a szél irányát, az eső mennyiségét, a közelgő
2999 10| becsületéhez, és a ház nyugalmához irányítottam magaviseletemet. Nyugodt
3000 9 | Tiszájával: már csak annak lehet iránytűje a sárga őszben, akinek még
3001 8 | ahol a gondolatoknak más irányuk van, ahol a hangulatok,
3002 10| fürdővendég ráér a hosszú levelek írására), megváltó énekes madarait
3003 15| szerettem. Turgenyevtől a Vadász iratai-t.~Néha, alkonyattal zaj hallatszott
3004 6 | ifjúkori fantáziámat, s irigyen gondoltam nagyatyámra, aki
3005 11| eszébe a múlt, amikor én irigység és harag nélkül mindent
3006 12| papírdarabokra bolondságokat irkált. Azt mondtad, hogy szomorú
3007 2 | a mankójukkal homokban író sántáknak, a végképpen megsiketülteknek
3008 6 | alkalmakat. Jella leginkább irodájában szokta felkeresni őt az
3009 14| aki mellbe lőtte magát egy íróért. Tudjuk Satanello kalandjait
3010 2 | hölgyei életbevágó leveleiket írogatták, vagy a költő munkáját rakosgatta
3011 11| amelyet az ajtófélfára írott G. M. B. betűk őriztek egyik
3012 15| időben hosszú leveleket írt Magyarországon mindenkinek,
3013 15| itthon az ősök a történelembe írtak, de az unokákból hiányzott
3014 9 | börtönben. - Egy egész családot irtott ki, valami hat-hét embernek
|