1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
3015 15| amelynek fala tele volt írva mindenféle számokkal. Még
3016 11| tovább foltozott. (Ő anyám iskolájában tanulta, hogy a nőnek illetlenség
3017 7 | cinkefogó tököt, a fénylő, iskolakerülő reggelt és a leguggoló alkonyatot,
3018 7 | ingecskén, szoknyácskán, iskoláslányos cipőcskén kívül: egy álmoskönyvet
3019 13| sok embernek, ismerősnek, ismeretlennek a tekintete, amely mind
3020 8 | a sorompót. A kertekből ismeretlenül hajoltak ki a fák téli gallyai,
3021 14| világot új kalandok, futó ismeretségek után, szíveket törnek össze,
3022 10| senki se alkalmatlankodik ismeretségével - az Isten háta mögé. Ismertem
3023 14| Boldogfalván laktak, ahol úgy ismerik a férfiakat, mint akiknek
3024 14| országúttal és útonjáró emberrel ismerkedtek meg. Keresztet vetett magára,
3025 10| vette fejébe, hogy úgy kell ismernem a főváros külső területeit,
3026 14| eszem volt, hogy lássam: ismerni óhajtanák véleményemet.
3027 14| Tininek Zathureczky volt az ismerőse, míg Zsanett példáit Kunfalviról
3028 1 | emberhangtalan magányban. Az én ismerőseim olyan emberek voltak, akik
3029 6 | nagyon sokan a szomszédaink, ismerőseink közül. Ezért nagyapám mindig
3030 13| meg annak a sok embernek, ismerősnek, ismeretlennek a tekintete,
3031 10| gyönyöreit és titokzatos szavait ismertettem meg velük. Altatóitalukba
3032 10| Bátyámnak mondott. - Csak annyit ismételhetek, hogy boldoggá tettem őket,
3033 14| tanították, kártyáztak rá, míg az ispán megunta a jólétet... "Úgy
3034 15| régi időkben kasznárok, ispánok háza lehetett, mert címer
3035 14| ispánt tartottak, és erről az ispánról sokat pletykáztak a környéken.
3036 14| három esztendő előtt még ispánt tartottak, és erről az ispánról
3037 8 | amelyben a kocsmáros együtt issza le magát a vendégével? Nyolc-kilenc
3038 8 | szakajtóban a téli alma; istálló ajtaja, amely mögött az
3039 11| bejárja az udvart. Elmegy az istállóba a zsíros lószerszámokhoz,
3040 14| mulassza az áldást!~A fiú az istállóból előkerült, amikor az öreg
3041 8 | gyalogutat az udvaron a kútig, az istállóig, a fáskamráig, a kapuig,
3042 9 | a bakter se. A szérűkbe, istállókba, kocsiszínekbe eltalál mindenki,
3043 14| címerét. Demokrata volt az istenadta, mint Kardhordó Árpád. Esőben,
3044 15| imádkoztam hiába a keresztény Istenhez, hogy Monte-Carlóba érve
3045 3 | álomtalanoknak dalolt csak a tücsök istenigazában!~A holdfény végiglépkedett
3046 14| fogadott el egyebet egy ital vízen kívül.~- Nincs valami
3047 14| megízlelte az elébe tett italt.~- Csak hadd menjenek előre
3048 7 | végrendeletek, adóslevelek, bírói ítéletek birtokában színezik a jövendőt.
3049 14| Ónodi-kisasszonyok legalább így ítélték meg a helyzetet, midőn egy
3050 6 | tőkén felejtődött. Arca itt-ott piros volt, mint a dércsípte
3051 8 | Nyolc-kilenc órára mindenki ittas volt egy-egy városvégi kocsmában,
3052 15| fejfákon, amely neveket itthon az ősök a történelembe írtak,
3053 15| ettünk, piros bort nevetve ittunk, és olyan jókedvünk kerekedett,
3054 10| lepkekedvű, de orvosságot ivó nők árnyékai vontak ráncot
3055 14| lebíró élet. E kenyérnek ízében szélmalmok mutatkoztak a
3056 11| csizmáit dugdosta, és fekete, izmos kezét nadrágja zsebébe mélyesztette.
3057 13| égő tűznek keserű mandula ízű füstje, a diófának komoly
3058 10| Idegen nők szappanjától, izzadságától, verejtékétől volt néha
3059 11| ugyan a kemencében, olyan jajgatást végez, mintha öregasszonyokat
3060 11| gallyai a viharban. Búsan jajonganak, mint a vándorló szél a
3061 14| hallotta még életében a Jambónótát? - kérdezte gúnyosan Tini,
3062 12| összekeverednek az országúton, a jámborok és gonoszok egymás sarkába
3063 14| kérdezte gúnyosan Tini, a jambót zsambónak ejtvén.~- És Küry,
3064 10| óbudai Flórián-szobor, a Jánoshegyi út... Különösen egy asszonyismerősöm
3065 12| gyülekezik a csík a jég alatt januárban, hol bujdokolnak a vadludak
3066 10| mintha elfáradt volna a sok járás-kelésben. (Az Útonjárók csillaga
3067 9 | elszokott a hosszadalmas járás-keléstől, erdőkön való andalgástól,
3068 14| Mi sohasem fáradunk el a járáskelésben, nem öregszünk, nem betegszünk,
3069 15| szekerei másfelé vették járásukat, a szélmalom soha sem látta
3070 10| nyomott, mintha bolondját járatná. A háztetőkön elfödte a
3071 15| koromban külföldi iskolába járatott az apám. Beszélni hamar
3072 14| gavallér, aki a világot járja, és a legjámborabbnak is
3073 5 | közülük, hogy csak álmomban járjak vissza, legfeljebb az apám
3074 14| szöktetve, s bizonyára azóta is járják a világot új kalandok, futó
3075 9 | tömlöctöltelék, napközben szabadon járkált a városban, de ő nemigen
3076 10| tennivalóit. Kóborló lovagként járkáltam előkelő külsejű házak ablakai
3077 15| Kerítéseken járó, napi járóföldeket gyalogoló virrasztó és hűséges.
3078 15| hogy megállítsa az úton járókat. A várat elvitte mögötte
3079 8 | meglepetését tartogatnák az úton járóknak. A kis hidak elszoktak attól,
3080 12| Én örömcsináló vagyok. Járom ezt a nagy világot és szeretem,
3081 12| tudok, hogy erre meg amarra járt-kelt az apám... De a lyukról
3082 9 | hallgatva. Betyár korában járta ő ezt a magyar rengeteget,
3083 15| mindazokra, akik az utat járták, lidércekre, vándorlegényekre
3084 4 | hét előtt még a szőlőket jártuk, préposthangú nagy üres
3085 10| vendéglőkbe estünk be. Erdőkbe jártunk, amelyek messzire terültek
3086 15| gépecskén is tapasztalhatjuk a játék örök törvényeit. Megsúgom
3087 14| galambröpködése, a kezüknek játéka, mint az első találkozáskor,
3088 15| beültetett temetőben, közel a játékasztalhoz, mintha darab időre pihenni
3089 15| évszámokból. Tulajdonképpen holt játékosok helyett játszottam - kezdte
3090 15| mindjárt abba a nagyszabású játéktervbe óhajt fogni, uracskám, amelyet
3091 15| emberek nem járnak; - kedvükre játszadozhattak tavaszi reggelen, nyaranta
3092 10| játékos gyermek katonatükrével játszadozna az erdőszélen. Kocsikerék
3093 6 | álmodott, a csárdásnéval játszadozott, sőt peresfeleket is fogadott,
3094 6 | kemencéből, és a piros borban játszik a napsugár. A "Hársfa" volt
3095 15| bevált módszer. Én korrektül játszom, nem úgy, mint egy bizonyos
3096 2 | elvégezte. Pontos időben játszott, nem késett s nem jött korán.
3097 6 | kérték kölcsön, zongorán játszotta a legújabb zenedarabokat,
3098 15| elszállott madarak hangjai játszottak bújósdit. A madárijesztő,
3099 6 | és mindig talált valami javítani valót a családi sírbolton,
3100 10| elnémult tájon. Az ereszek jégcsapja fénylik, mint a fiatalok
3101 7 | mellénykéjében sütkérezett a jeges országúton, a varjakat,
3102 10| Mily karcos a bor, amelyet jegesen öntenek le az emberek a
3103 15| emberek a molnárral, nem jegyeztettek fel a kalendáriumba, elröpültek
3104 12| vándorló. - Ismertem ilyen jegyzőféle embert, aki mindenféle papírdarabokra
3105 14| dínom-dánomot. A kapca utazás jele. Ugye, azelőtt nem voltak
3106 11| múlt századból jött át a jelenbe. Gonosz szavaknak és indulatoknak
3107 10| betegek ezt a gyógyulás jelének vélték.~A kalapskatulyákban,
3108 15| leány szeret, és a délutáni jelenés csupán varázslat volt, amint
3109 6 | vasat.~Nagyatyám (atyám jelenlétében) szokás szerint öregesen
3110 8 | felejteni kívántak múltat és jelent, mindent... Mily jó szaga
3111 1 | A zsebóra csak a delet jelentette. Maga a nagy élet: a természet,
3112 13| Az elveszített dolgok azt jelentik, hogy kedvük van a vándorláshoz.
3113 10| természetes hangon mondtam jelentős szavakat; elhagyott erdei
3114 6 | jelvényeknek megvolt a maguk jelentősége, amiről nagyatyám levelezést
3115 14| Boldogfalván életbevágó jelentőséget szokás tulajdonítani az
3116 10| kisüstön főttek elkészítésén, a jeles hazai konyhaművészeteken,
3117 15| valakinek a múló óraütését jelezné.~Itt barátkoztam meg Szomjas
3118 1 | esztendőnek - amit körülbelül jelképez egy emberélet a maga tavaszával
3119 6 | kötött!)~Ám térjünk vissza Jellához, ahol egykor hárman ütöttük
3120 10| városból, el a rizsporos Jellától, pomádészagú nagyanyámtól,
3121 6 | itt meg kellett elégedni Jellával.~Fene féltékeny volt.~Nagybátyám
3122 9 | volna a házban, hogy egy jellel vagy híradással élt volna,
3123 15| amelyen számok és színek jelölték millió ember gondolatát...
3124 6 | korona a címerben, amely jelvényeknek megvolt a maguk jelentősége,
3125 14| lelkükben kvártélyt vesz.~Az Úr Jézus és a barna Szűz Mária mendegélt
3126 14| kemény földön.~S a mi Urunk, Jézusunk tiszteletére csak akkor
3127 10| sorban meghaltak, mint a jóbarátok, akiknek nagyszerű tulajdonságaival
3128 6 | mint egy királynő, aki jobbágyai hódolatát fogadja.~(Pedig
3129 7 | szomorú legyek.~Még mindig jobban kedveltem a fagyos, őszi
3130 5 | házasságától remélték sorsuk jobbrafordulását, vagy egy százesztendős
3131 15| pincékbe, hogy onnan többé ne jöhessenek a napvilágra. A mindennapi
3132 5 | Magányos tücsök voltam.~Csak jönne valaki, akivel néhány szót
3133 10| többé nem látlak. Hiába jönnél vissza, engem már nem találsz
3134 13| madarak tudnak, mert ők látják jönni az időváltozást.~Juliska
3135 10| mikor éjjeli bolyongásból jöttél. Megmosdattalak, midőn elaludtál.
3136 6 | nagyatyámnak is?~Sohasem jöttem tisztába a lelkes, szentimentális,
3137 14| Aztán, mikor hazafelé jöttünk, a sánták elöl mentek, a
3138 8 | hogy a tizenöt esztendős, jövendőbeli anya annak a háznak a tégláit
3139 4 | hosszadalmasan, jóízűen jövendölgessen. A falusi cigány inkább
3140 10| emberek napról napra való jövését-menését, a haragtalanságot, a néma
3141 1 | látnivalóit, a dérnek és fagynak jövetelét, folyó áradásait, vagy az
3142 10| ölnek disznót. Mi pedig a jövő héten leszúrjuk a hízót.
3143 9 | Szemhunyorítás nélkül nézegette a jövőmenőket. Tisztelettudóan köszönt
3144 15| sarak, kiköpött az ablakon, jövőre úgy sem látja már ezt az
3145 14| álmodni lehetett egy szebb jövőről.~Innen mentek el a múlt
3146 10| tulajdonságaival csak akkor jövünk tisztába, midőn a föld alá
3147 8 | csibuknak finom dohányból szálló jóillatú füstje, a falba épített
3148 15| pedig olvasni csak éjszaka jóízű, mikor kopog odakint az
3149 9 | gazda. A sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és
3150 12| ilyen országúti csárdákkal a Jókai regényeiben, ámde a valóságban
3151 8 | olyanforma lett, mintha egy Jókai-regényből metszették volna. Ennek
3152 10| kölcsönkönyvtár megkopott Jókai-regényeit. Mindenki a vasárnapot várta,
3153 15| hitelüket kiaknázták, és jókedvet, életbölcsességet az őszi
3154 8 | kőművesleányoknak mindig jókedvük volt.~S egyszer, midőn Juliskára
3155 15| nevetve ittunk, és olyan jókedvünk kerekedett, mintha hosszú-hosszú
3156 14| míg az ispán megunta a jólétet... "Úgy bántunk vele, mintha
3157 12| fogát. Vannak emberek, akik jóllaknak a saját beszédjükkel. Csak
3158 10| Falusi étvágy, gondtalan jóllakottság áradt a kosárból. Akik ilyen
3159 15| leszakítására, mert nem volt jóravaló lábbelije. Csak búcsúkra
3160 11| kiszítták pipájukat.~Általában a jóság illata érzett a házon. A
3161 14| parasztmenyecskék odaadó jósága csillogott a szemében, mint
3162 14| kételkednél a mi Urunk végtelen jóságában.~- Nem kételkedem - rebegte
3163 14| ez a szem, mint egy kis jóságot, amellyel legkönnyebben
3164 11| kel s hosszú őszi szelet jósol, beszökik a házba, elbúvik
3165 14| keveredett a mozdulataiba. Az a jószívű, derék menyecske volt, akiről
3166 10| pontján. S így tulajdonképpen jótékony életet folytattam, amiért
3167 6 | el neki: mit olvasott a Journal-ban s a Nyírvidék-ben, a csárdásné,
3168 8 | a bevetődő kucséber volt józan. A rendőrök télszagú bundáikban,
3169 2 | bánattól vagy örömtől, vagy józanok az élet egyhangúságától,
3170 10| pikémellényes városi gavallérok, Juhász Etele babos nyakkendőjével,
3171 4 | Szükség volt az esős, csörgő, juhászbunda-szagú őszi napokra, hogy megszokjuk
3172 12| A kompnál a révészgazda juhászbundájától tudakolta, hogy mit súgott
3173 10| Láttam őket éjszaka utazni juhászbundák alatt a szekereiken, midőn
3174 8 | el, úrfi - szólt komolyan Julis. - Hazavisszük a bort, és
3175 8 | estétől kezdve úgy vonzódtam Juliskához, mint senkihez a világon.
3176 14| szalonna, amellyel megkínál Juliskám: kamrák andalgó csendjét
3177 14| Tini kisasszony -, akiről Juliskánkkal téli délutánokon beszélgettünk.
3178 8 | jókedvük volt.~S egyszer, midőn Juliskára néztem hirtelen - egy szomorú
3179 15| akkor élvezhettem, mikor Julius Lechner von der Lech németre
3180 3 | szegény álomtalan barátom, ne jusson eszedbe az ablakon kibámulni
3181 11| Magyarországon, ahol az embernek nem jut eszébe, hogy éjszaka meggyilkolják;
3182 10| amiért a másvilágon elnyerem jutalmamat.~- És hogy nevezték? Hívta
3183 14| hogy a férfiak szerelmük jutalmául valóban egy ismeretlen,
3184 11| fejjel, este, a tűz előtt jutna eszébe a múlt, amikor én
3185 3 | Senki sem tudja, hogyan jutnak ki a padlásablakokon át
3186 10| akkorára, midőn ismét eszedbe jutok. Elbúvok előled, soha fel
3187 14| hogy ifjúkori szüretek jutottak eszembe, midőn kiszívott
3188 14| céda kocsmárosné karjain, K. a svájci nevelőnőt gyors
3189 8 | mindegyiknek más és más verkli a kabátja alatt, amelynek zenedarabjait
3190 6 | fehér mellényei, karcsú kabátjai, gombos cipői, struflis
3191 10| kiválasztott fogasra akasztottam a kabátomat, megbarátkoztam a cselédekkel
3192 10| egészségesnek lenni, hangosakat kacagni az elnémult tájon. Az ereszek
3193 12| furfang, tréfa. Teli tüdőből kacagott, a zsidó asszonyt Kálmán
3194 14| eget, a szívbajosok úgy kacagtak, hogy a foglyok felrepültek
3195 6 | nagyvilági rafinéria, a hölgyi kacérság (amelyről a regényekben
3196 10| például, hogy merre van a Kacsa utca, a "Zöldvadász" vendéglő,
3197 8 | években, midőn lakkcsizmás, kacsafarkhajú és rézgombos fiúcska voltam:
3198 11| nyakkendőjével, a feje búbján kacsafarrokként kunkorodó hajával.~Amikor
3199 15| szerelmesek szokása, amint kacskaringós útjaikra elindulnak.~Az
3200 14| éjszaka valamerre, és a kakaskukorékolásra nem talált haza. Megrekedt
3201 4 | visszhangzott a táj a napsütéses kakaskukorékolástól vagy jókedvű fehérnép rikkantásától,
3202 14| télnek betegségtelensége, a kakasoknak jókedve, a tehenek bőgése,
3203 15| Csak el kell indulni a kakasos aranyakért, a zizegő bankókért,
3204 12| nyugatra? Volt-e vasgyűrűje Kakucsitól, aki a vándorcigányok vajdája
3205 14| azóta is járják a világot új kalandok, futó ismeretségek után,
3206 10| álmomat, barátomat és röpke kalandomat, életuntságomat és a vagyonszerzés
3207 10| szerelmesek, ábrándosok, kalandorok. Csak az hiányzik, hogy
3208 14| grófokról, színésznőkről, kalandorokról.~- És hogy is hívták a bárónőt,
3209 5 | a csengő, mint a messze kalandozó élet. Az ablakok le voltak
3210 2 | mint kovácsműhely csengő kalapácsainak hallgatása.~Elringatta azokat,
3211 10| porköpönyegben, fácántollas barna kalapban volt, amint vidékünkön a
3212 13| Egy karéj kenyérért egy kalapbillentéssel olyan álmokat hagynak itt
3213 13| míg a háztető félrecsapott kalaphoz hasonlított, amely alatt
3214 15| öregasszonyok. Vadkacsa-tollas kalapja volt, mint akármelyik környékbeli
3215 12| lábaival. Valahonnan, tán a kalapjából, vadvirágcsokrot vont elő,
3216 13| megérkeznek a vándorlók lyukas kalapjai mellett, amikor az őszi
3217 12| rikkantására vágta félre kopott kalapját az utasember. Akinek pénze
3218 9 | Sóvágó hirtelen megfogta a kalapjával. A keblébe rejtette.~Aztán
3219 13| rövid pipával, félrecsapott kalapjuk alatt könyökölnek a gyalogösvényre,
3220 15| szilvafák gallyai lesodornák a kalapomat, és a kezem bátortalanul
3221 10| vendéglő, a divatos- és kalaposbolt a Belvárosban, a ráctemplom
3222 5 | Ilyenkor nem volt szokás kalapot tenni, többnyire csak kendőt
3223 11| parasztember, aki szemére húzott kalappal szokott néha a faluba menni.
3224 11| zöld fátyolt kell kötni a kalapra, valamint számos cukrászsütemény
3225 10| gyógyulás jelének vélték.~A kalapskatulyákban, az ódon bőröndökben, a
3226 14| imádságát:~- Mária, segíts!~Kalászhajjal, Búzaszentelő-napjáról folytatott
3227 6 | sokszor lestem messziről a kalászhajú Sternnét, amint sokatmondó
3228 10| mérgesen üldögélnek, de a kalauz külön fülkét nyit, mert
3229 1 | ember körülöttem egy eleven kalendárium. Fontos volt a holdtölte,
3230 15| nem jegyeztettek fel a kalendáriumba, elröpültek azok a széllel.~
3231 1 | amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak
3232 15| tudtak előrejutni - amint a kaliforniai aranytermő hegyek között
3233 9 | volna, poroszkált vissza Kállóba. Ismerte őt az éjszaka,
3234 9 | sem búcsúzott, elindult Kállóból. Ment haza, a szülőfalujába,
3235 9 | harminc esztendeig volt a kállói várnak állandó lakója.~Mint
3236 9 | Komái, jó ismerősei laktak Kállón, akiket néha, vasárnap délután
3237 15| bezzeg elég volt a tűz a kályhában, hogy téli estéken a legapróbb
3238 10| sötétben fölkelni, amikor még a kályhából virrasztva és meghitten
3239 4 | ajtókat, ablakokat reparálják, kályhákat, kürtőket seprik, friss,
3240 11| jó emberek laknak, mint a kályhalyuk is mutatja, mely nyáron
3241 8 | nyikorgott valamely titkos ajtó; kamara, ahol fiatal nő fekszik,
3242 1 | mint a gondos asszonynak a kamarája, padlása. A perc eliramlik,
3243 7 | mint egy szentimentális kamasz. A szél fütyült a háztető
3244 14| ötkoronással. Olvastuk a fehér kaméliás nő történetét, aki mellbe
3245 11| zsíros lószerszámokhoz, a kamrába, a pincébe, mikor forrni
3246 14| amellyel megkínál Juliskám: kamrák andalgó csendjét vonták
3247 12| tisztelt úr, hogy nem ettem én kanállal a tudományt. Csak nyitva
3248 11| ritkán vonja őket félre. Kanapé horgolt terítői szabályos
3249 2 | megcsömörlött férfiak feküsznek a kanapén, és hosszadalmasan nézik
3250 11| múltból való. A kerti bor kancsójában a nagyanyám üldögélt, és
3251 8 | kendője alá, hidegszájú kancsót a másik kezébe, és én elkísértem
3252 5 | tenni magamat? De kibe? A kantinos kisasszonyba tán, aki rám
3253 14| általában vidám házat mutat. A kántor dínom-dánomot. A kapca utazás
3254 14| kancsó mellett üldögélő kántorral, akinek kapca volt a lábán.~-
3255 15| mozdult el a kertek alatt kanyargó gyalogösvényről, a szilvafák
3256 8 | gyalogút szinte elárvultán kanyargott a kocsma felé, és felette
3257 8 | álló néma fáktól, hirtelen kanyarodó gyalogösvényektől, amelyek
3258 11| amelyek lomhán, rezignáltan kanyarognak mindig ugyanazon ákácok
3259 9 | szótalan nádas kellős közepéből kanyarogva, szőkén szállott fel a füst.
3260 14| hajzatú volt az egykori gólyák kapargálásától) eltűnt a látóhatáron. S
3261 15| egy kéz. A fiú - György kapaszkodott a karomba, mint egy vadmacska.~-
3262 6 | összeborultak, egymásba kapaszkodtak, mintha az utat védelmeznék,
3263 14| félelem és szégyenkezés nélkül kapaszkodtam fel az ablakdeszkára, hisz
3264 6 | némi gondot a temetővel kapcsolatban. Nagyanyám, miután elvált
3265 12| pénze volt, még kvártélyt is kaphatott.~Amikor mi Gyurkával a "
3266 12| tatárok nyila, a szél derékban kapja az öreg fákat, és gyökerestül
3267 2 | amilyent csak egyszer lehet kapni az életben. Vagy megálljon
3268 15| üdvösségesek, mint a csodatévő kápolnák csengettyűi, jöttek el velem
3269 10| Gyula kijelentette, hogy káposztalevesre igenis lehet bort inni,
3270 4 | Faragómunkák készülnek a színben, káposztát gyalul a zergetollas tiroli,
3271 12| Rózsikánál, ahol csak akkor kaptak enni a vándorlók, ha olyan
3272 14| zsidók egyetemes történeté-t kaptuk kézhez, amiért még ma is
3273 6 | csókoltunk neki kezet a kapuban. Jella mindig büszke volt
3274 9 | szabadjára eresztette, a kapufélfától sem búcsúzott, elindult
3275 14| homok. És egyszerű szívüknek kapui boldogan kitárultak, azon
3276 8 | istállóig, a fáskamráig, a kapuig, amely gyalogutakon anyám
3277 14| sarkába szegődött a város kapujánál az öngyilkosjelöltnek, aki
3278 6 | sáros kuvaszokhoz, amelyek a kapuk előtt tanyáztak. A félszemű
3279 14| ismeretlen kis városkába, kapukulcsot szerezzek egy vasrostélyos
3280 10| megvilágította a szobát, mint a karácsonyfa.~- Itt akarsz hagyni minket,
3281 11| hegedül, amikor néha megszólal karácsonyig... Kezdi a padláson, mikor
3282 10| Öregszülőkként megbocsátottak a karácsonyok a tékozló fiúnak, és kancsi
3283 10| szalmából felszáll! Mily karcos a bor, amelyet jegesen öntenek
3284 14| volt az istenadta, mint Kardhordó Árpád. Esőben, sárban, hidegben
3285 6 | táplálja fiókjait. Csillagok, kardot tartó kéz, ötágú korona
3286 13| szarka a sövényben. Egy karéj kenyérért egy kalapbillentéssel
3287 10| vont, amelyben kedvére való karikákat szerkeszthet.~A fák között
3288 14| gavallérok, Vidlicskay József karikatúrája, Dura Máté és Jakab Ödön
3289 15| a leány iránt, akit csak karjaiban láttam a régi ház zöld zsalugáterei
3290 15| Úgy pihegett a boldogság karjaimban, mint pelyhes madárka lélegzik.
3291 14| Z. egy céda kocsmárosné karjain, K. a svájci nevelőnőt gyors
3292 10| A fák sovány, mellbeteg karjait bepólyázta. Tiszta fehér
3293 7 | sóhajtott, és mezítelen karjaival a levegőt ölelte át. Aztán
3294 10| turbékolások voltak. A két karjának az ölelésében erő, amellyel
3295 14| látta nagyanyáink lábát, karját? Igazában csak az, aki a
3296 3 | gerincen, a kémény mellett, és karjukat kitárják a néma hold felé.
3297 14| mesebeli griffmadár, hogy karmaival elragadjon messzire, Juliska
3298 12| nem is, visszahúzódott a kármentőbe. Ott gunnyasztott lehunyt
3299 3 | nótájukat, mint valami másvilági karnagy, aki csupán azokra a különös
3300 15| mint egy szegény, hervadt karó áll a rózsafák mellett,
3301 9 | amelyen a varjú szokott károgni; a tüskék meg azért voltak
3302 15| eltévedt madár. Majd varjak károgtak, de nem láttam őket. A szél
3303 12| keserűséget könyököltek a karok, amelyek itt megtámaszkodtak.
3304 15| bontakozott ki az ölelő karokból. Felénk fordult az alkonyatban.~
3305 14| forgatjuk, mint Veresné Gaál Karolina. Tini Alba Nevis verseiért
3306 12| énekelt.~György megfogta a karom. - Az apám volt - suttogta,
3307 15| György kapaszkodott a karomba, mint egy vadmacska.~- Ugye
3308 1 | kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek.
3309 15| Összepakolta gépezetét, és káromkodást elnyelve, visszaült helyére.~
3310 10| hangodat fogtam a két meleg karommal, midőn hideg tűzzel álmodtál.
3311 15| ezután reggelig sétáltunk karonfogva az országutakon, a gyalogösvényeken.
3312 10| hagytam volna el megszokott karosszékemet. Ámde a sors azt akarta,
3313 11| régi csíziós könyv mellett kártyacsomag feküdt, amelyből esténként
3314 10| nizzai lóversenyre, előkelő kártyaházba, komédiásnak öltözőjébe,
3315 5 | egymás között huszonegyest kártyáznak a leányok. Huray ügyvéd
3316 15| a partnere mellé, mikor kártyázott. Tehet kisebb-nagyobb készpénztételeket,
3317 15| ijedten bújtak össze, mint a kárvallott család. Még fűzfa is akadt
3318 14| éjszaka után egy kis szánkó kas-farában agyonhajszolt lovakon benyargaljak
3319 12| Csak egy kis helyet kér a kasfarban, csak egy kis támasztékot
3320 15| Délutánonként elhitte magáról, hogy kastélyban tölti az életét, pedig a
3321 14| csengve énekelnek, mint a kaszát fenik a szomszédban, lábait
3322 8 | sárgult kottalapról - azután a kaszinóba ment, miután jó családapa
3323 14| Pál mennyit veszített a kaszinóban. Már csak néha levelezünk
3324 5 | mind megöregedtek volna a kaszírnők, akik kegyeiket szívesen
3325 15| házban, amely régi időkben kasznárok, ispánok háza lehetett,
3326 14| kövér unokatestvéremet, Katicát, akinek egyszer itt szép
3327 11| imakönyvekben hordanak a katolikus nők.~- És a tücsök... -
3328 13| valakitől magatartásukat, mint a katonák az őrmesterektől, a civilek
3329 7 | bolondos, korán végződő, katonatiszti életében kellően támogassa;
3330 10| mintha egy játékos gyermek katonatükrével játszadozna az erdőszélen.
3331 8 | üvegszekrényeknek narancs-, tea-, kávé-, olaj-, konyakszaga... Ott
3332 5 | gyaluforgácsos serházak, a gyanús kis kávéházak: a "Betyár", a "Vörös Tehén",
3333 10| miskolci kövezeten, egy kávéházból, mint varjúcsapat, akkor
3334 12| virág megtette a magáét: kávéillat szálldosott a konyha felől.~
3335 12| kutattak, mikor elaludtam. De a kávéjuk jó volt. Én hétszámra feketekávén
3336 12| hangosan hörpintgette a kávét.~- Szép veres lány volt.
3337 10| tartottam. Egyik korán reggel kavicsot dobott az ablakomra Füreden,
3338 7 | fotelek, indiai kendők, kázsmírok, selymek a székeken. A falakon
3339 15| bankókért, a zöld asztal kitárt kebellel várja. Ámde sohase tett
3340 6 | darázsderekú, riszáló, hevült kebelű honleányokkal a bástyán -
3341 6 | felett, s megengedte, hogy keble havát megharapjam. Lehunyta
3342 9 | megfogta a kalapjával. A keblébe rejtette.~Aztán még azon
3343 14| kővé változott a bánat a kebleikben. Egyiknek elfújta a szél
3344 15| simogatását éreztem az arcomon, a keblemen, a szívemen, hogy szinte
3345 9 | vackát, a legény a szeretője keblét, a gazdasszony a kotlóstyúkjait,
3346 10| szekereiken, télen hetyke, kecsegeorrú, kecskecsecs-puha, cifrázva
3347 12| Ismerős volt-e Nagykállóban Kecseginénél, ahol a nótacsinálók szoktak
3348 11| ebédjét.~A fiú leugrott a kecskebakról, és tücsökciripelést utánzott,
3349 10| télen hetyke, kecsegeorrú, kecskecsecs-puha, cifrázva varrott csizmáikban,
3350 12| a kését, megtörölte kis kecskeszakállát.~- Hát az a lyuk - dörmögte
3351 14| amelyet bizonyosan a tekintély kedvéért hordott, hisz még az ilyen
3352 1 | novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások,
3353 7 | legyek.~Még mindig jobban kedveltem a fagyos, őszi fákat, mint
3354 14| keresek egy régi házat, ahol kedvemre elboronghatok estenden a
3355 15| ifjúkoromban a sóstói erdőn kedvenc dalát fuvoláján: Elmerengek
3356 15| krupiénak, mikor csalta meg a kedvese... Arról nem is szólok,
3357 14| poharat koccintottam, akik oly kedvesek voltak, mint a lacibetyárok
3358 10| menj, te rossz álom. Én a kedvesemmel akarok lenni álmomban is.~
3359 12| akitől ifjúságát, elveszített kedvét, örömét viszontláthatja.
3360 10| Kálnay László úr hetyke kedvével és táblabírós bölcsességével,
3361 12| előadása szerint apám bánatos kedvű, magánakvaló, szinte szomorú
3362 15| hol emberek nem járnak; - kedvükre játszadozhattak tavaszi
3363 10| kis kocsis, amint csizmáit kefélte. Az erdei úton messziről
3364 5 | volna a kaszírnők, akik kegyeiket szívesen osztogatták, dalt
3365 9 | hideg szél üvöltözik, a fák kegyetlen hallgatagok az ember kétségbeesett
3366 14| kocsmaasztalok mellett öreg kéjencek mondták el fajtalankodásaikat
3367 7 | lánggal, piros színnel, kékséggel, zölddel, amelyet sokáig
3368 11| amikor a félhold veresen kel s hosszú őszi szelet jósol,
3369 12| Amint feljött a hold, útra kelek, mert én csak holdvilágnál
3370 14| nőknek cselvetéseket feladni, kelepcéket állítani, hűtelenkedni,
3371 15| arcát a szakáll. Az élet kelepelő szekerei másfelé vették
3372 10| betegségekről, éjjeli álmokról, kelésekről, nyavalyákról lészen szó,
3373 10| viseli magát beteg lábuk, kelésük, májuk, szívük: a Sóstó
3374 6 | Sternnét, amint sokatmondó keleties szemeivel a bolt sötétjében
3375 12| elhordják az új nótákat keletről nyugatra? Volt-e vasgyűrűje
3376 10| hogy megint csak vándorútra keljek, ismét csak keressem a forrást,
3377 4 | háztetőn. De nem volt ez azért kellemetlen idő, mert mindnyájan vártuk
3378 7 | végződő, katonatiszti életében kellően támogassa; egyedül volt,
3379 8 | szolgálóleányokkal. Hajnalban kelt (mikor Juliska és a többi
3380 1 | ritkán, oly csodálkozást keltett, mint a vastag hóbunda,
3381 1 | hóbunda, amely reggelre kelve, betakarta a tegnapi tájképet.
3382 7 | kuporgott a lábamnál, közel a kemencéhez, aki télen s ősszel ott
3383 4 | farkcsóváló komondorok, barátságos kemenceóriások tanyáznak, amelyek lángfogaikkal
3384 10| szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod,
3385 14| mint azelőtt, az igaz; a kéményből elszökik a tilinkós, aki
3386 8 | visszahívogat a temetőből; kéményeddel, amely mindig úgy füstölög,
3387 8 | ablakai melegen füstölgő kéményei, szeretetteljes tűzhelyei,
3388 8 | köpcös, állandóan füstölgő kéményeivel, piros cserepeivel, külön
3389 10| utamba, a régi ház füstölgő kéményével, alvó eperfáival majd elmarad
3390 14| felcihelődött. Kimustrált keménykalapját (amelyet bizonyosan a tekintély
3391 10| országúton, zsindelyt és kéményt tör a falvakban, felforgatja
3392 1 | fehér ablakszárnyas, piros kéményű, sötétvörös cserépzetű,
3393 14| emelkedtek, mintha a tájat kémlelnék. A régi szélmalom romjai
3394 7 | magvait ügyesen hámozta, majd kendert font, fehér ruhát varrogatott.
3395 13| lekonyult bajszú vásárosok, kendőbe burkolt asszonyok álldogálnak
3396 8 | Juliska kis lámpást vett a kendője alá, hidegszájú kancsót
3397 10| mikor megéheznek. Tarka kendőjében a cipó úgy illatozott, mint
3398 7 | Aranypiros fotelek, indiai kendők, kázsmírok, selymek a székeken.
3399 10| ropogásából, Benci fehér kendőre illesztett hegedűjéből áramlott
3400 5 | kalapot tenni, többnyire csak kendőt borítottak a fejükre, nem
3401 15| mintha sokat tartotta volna kengyelben a lábát. Ámde minden ruhadarabja
3402 14| férfiak mellé telepedik az a kénköves szagú gavallér, aki a világot
3403 15| aki hibáját szerette másra kenni.)~- A másik szomszédom olyan
3404 11| volna erre ördög, amely kénszagot ereszt magából.~- És egy
3405 12| hétszámra feketekávén meg kenyéren élek. Hát hová lett az a
3406 13| szarka a sövényben. Egy karéj kenyérért egy kalapbillentéssel olyan
3407 10| megváltozik az egész világ képe. Jön a csörgősapkás, kurta
3408 15| Lehet, hogy csak hímszamár képében.~(Csendesen bólintottam.
3409 7 | emberek álmodni szoktak. A képecskék sarkában egy-egy numerus.
3410 7 | nézegettük esténként ezeket a képecskéket.~Juliska az öklendező öregemberrel
3411 14| mindennapi természetből vették képeiket. A nagyanyánk idejében volt
3412 7 | mint az élet. Fára festett képek, amelyeknek értékét senki
3413 14| ragasztva újságból kivágott képekkel, kottaképekkel, divatlapok
3414 2 | illemszabályok zsarnoki képmutatásában, vagy élettől megcsömörlött
3415 8 | lábszáraival. Ma már úgy képzelem, hogy nélkülözött anyai
3416 15| udvarra se lehet kimenni, képzeletben szerelmi viszonyt kezdjen
3417 10| többé nem viszik magukkal a képzeletet. Az öreg doktor bácsi, aki
3418 7 | mezők szagát ébresztette képzeletünkben. A nagyarcú napraforgó magvait
3419 7 | felszisszenni a háztető felett. Képzelt nők visongtak. Öreg halottak
3420 10| sétálni, ugyanezért azt képzeltem magamban, hogy ez az út
3421 12| kocsijára. Csak egy kis helyet kér a kasfarban, csak egy kis
3422 12| alig győzött felelgetni kérdéseikre.~- Mit mondanak?~- Azt mondják,
3423 11| emberek legtöbbet az illedelem kérdésével foglalkoztak.~S a keskeny,
3424 13| mély hallgatásba merült.~Kérdést akartam intézni az öreghez,
3425 15| nők és férfiak mindig azt kérdezgetik egymástól: "Ugyan hová lett
3426 12| árokba dobott bocskoroktól kérdezősködött, hogy merre ment gazdájuk? -
3427 14| vadállatias tekintetei között? kérdezzük magunkban, mikor többé már
3428 12| bolondok az emberek.~Azt kérdi a tisztelt úr, meg tudnám-e
3429 14| a menyegzőre hajtó kocsi kereke. A füst egyenesen száll
3430 15| ittunk, és olyan jókedvünk kerekedett, mintha hosszú-hosszú utazás
3431 10| kellett utaznia azon homokos, kerékmarasztaló, mély utakon, amelyek a
3432 8 | válnak! A végeszakadatlan keréknyomnak, amely az egész világot
3433 10| úton messziről hangzott a kerékpörgés, mint az útra kelő élet.~ ~
3434 15| és tanácsot adott. De, kérem, mindezt csak önnek mondtam
3435 10| Az égbolt magasságában kerengő felhők többé nem viszik
3436 10| kelni, bolyongani fogsz... Keresel engem... Vagy legalábbis
3437 12| tízesztendős vagyok és az apámat keresem, aki nyomtalanul eltűnt -
3438 12| tagadhatta meg a vándorló kérését. Dörmögve vonult vissza
3439 10| pedig ki rendőrkapitány, ki kereskedő lett, és okosan végezte
3440 11| valamit. A városban rabló kereskedők laknak. Egyen még, mert
3441 12| fogai között, mintha valamit keresne. Aztán becsattintotta a
3442 10| Szálldostak, mintha a helyüket keresnék az ismeretlen udvarban.
3443 10| találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz.
3444 14| emlékezett volna, hogy mi keresnivalója van neki ennél a háznál.~-
3445 12| lődörgő, az örökké munkát kereső és soha nem találó csavargó,
3446 10| vándorútra keljek, ismét csak keressem a forrást, mint a zarándokok,
3447 10| valaki megtalálni akarna: itt keressen, a mohos hidacskán lépjen
3448 13| elveszítettünk, azt hiába keressük. Csak akkor találjuk meg,
3449 10| mintha valakit álmunkban keresünk az erdőn. Meg-megállunk,
3450 12| koldusok nyelvén, megértett-e a keresztbe rakott szalmaszálakból,
3451 7 | tekintetem már ott függött keresztbenéző szemén. Elvörösödött, mint
3452 4 | mindjárt készen volt arra, hogy keresztbevetett lábbal a földre üljön, és
3453 10| nevet kaptam a szerelmi keresztelőn. Egy mélyhangú, bajuszos,
3454 3 | találta meg a Krisztust a keresztfán, amely a falu határában
3455 14| illesztette, kezébe vette a keresztformájú vándorbotot, megmozgatta
3456 11| tanulta, hogy a férfiakat keresztnevükön kell szólítani. S ugyancsak
3457 3 | ilyenkor száll le Krisztus a keresztről az útszélen, hogy körülnézzen
3458 15| elődök erélye, nem tudták keresztülvinni akaratukat. És ezeknek a
3459 10| sok szegény lélek, aki a keresztutaknál, ócska szélmalmoknál, egyik
3460 10| mely éjszaka beköszöntött, kérges csizmájában, ropogva taposta
3461 12| parasztok, és a határig kergetik a szekerest. De akkorára
3462 10| közeledve, mint a galamb kering az udvar fölött, mielőtt
3463 10| kutat, a háztetőt. A fehér kerítés, amelyről gyakran azt gondoltam
3464 11| boszorkányokat. A borzas kerítésben végigcsörgött az esti szél.
3465 15| és mámoros a barátságtól. Kerítéseken járó, napi járóföldeket
3466 4 | ligetekre, kopott pirosságú kerítésekre, hirtelen elhagyatottnak
3467 4 | házőrző kuvasz se megy túl a kerítésen, mindenkinek megvan a tennivalója
3468 12| rakott szalmaszálakból, a kerítésre kötött tarka rongydarabokból
3469 5 | nyugalmazott színésszel vitázott, kérkedett, gorombáskodott, kibékült,
3470 8 | amelyeket falusi emberek oly kérkedve viseltek. Az utcákat hó
3471 10| tanácsot, életprogramot kérnek... Elhagyták ágyaikat, kertekben,
3472 11| hogy Juliska eddig minden kérőjét elutasította. A kisasszonyok
3473 13| csacsihasú, magunkhoz való korú kérők hemperegnek le a friss sarjúval
3474 15| életbölcsességet az őszi légytől kértek kölcsön, amely a papirossal
3475 6 | francia divatlapot tőle kérték kölcsön, zongorán játszotta
3476 7 | megérkeztek az erdőkből a kertekbe, és itt csodálatos tréfáikat
3477 8 | leeresztették a sorompót. A kertekből ismeretlenül hajoltak ki
3478 8 | egy cinkostárs. - Aztán a kerteken át megyünk haza, mert arra
3479 10| Új emberek, új életek kerülnek az utamba, a régi ház füstölgő
3480 15| elolvassam.~- Mikor én ide kerültem - mondta darab idő múltán,
3481 13| bogrács alatt égő tűznek keserű mandula ízű füstje, a diófának
3482 12| és örömöt, betegséget és keserűséget könyököltek a karok, amelyek
3483 12| vásárosok, a mérgesek, a keservesek. A padon ezen a meghajlott
3484 11| élnek, mint a madárijesztők. Keservesen átkozódnak, mint a fák száraz
3485 2 | Pontos időben játszott, nem késett s nem jött korán. Nem gondolt
3486 14| svájci nevelőnőt...~Mint későbben észrevettem, az Ónodi-kisasszonyok
3487 10| alázatossággal nézett reám.~- Későn este érkeztem meg, mert
3488 10| visítása hangzik, amelyet éles késsel torkon szúrnak, hogy örömet
3489 4 | házvégébe, és mindjárt készen volt arra, hogy keresztbevetett
3490 10| Végigjárja a háztetőt, kulcsot készít, és eddig földhöz vágott
3491 15| kártyázott. Tehet kisebb-nagyobb készpénztételeket, én majd feljegyzem, hogy
3492 4 | tennivalója a házban. Faragómunkák készülnek a színben, káposztát gyalul
3493 10| nesztelen, hangtalan nézte készülődésemet. Sohasem mondta, hogy szeret.
3494 13| valami nagy mondanivalóra készülődne elalvása előtt.~A szélnek
3495 10| Nem feleltem, de menni készültem...~- Tehát elmégysz, s én
3496 7 | ugyanazt a melódiát, de csak két-három taktust... Aztán elhallgatott.
3497 14| végtelen jóságában.~- Nem kételkedem - rebegte Juliska. - Csak
3498 14| aggodalmasnak látszol, mintha kételkednél a mi Urunk végtelen jóságában.~-
3499 10| sincs egy percük, amikor kételkednének magukban, erejükben, jókedvükben,
3500 9 | tüskés bokrok szegélyezték kétfelől az utat, amelyek azelőtt
3501 5 | A kétlábú tücsök~A Nyírség, ahol a
3502 14| rókák - vélekedett Tini. - Ketrecbe kell őket zárni, hogy meg
3503 14| körülvették őt magányában, a kétségbeesés sikoltásait, amelyek úgy
3504 9 | kegyetlen hallgatagok az ember kétségbeesett panaszára, a szilfa csak
3505 10| a nevemet kiáltotta. Nem kétségbeesetten, sem riadtan hangzott ez
3506 14| elmúlt.~- Akkor sem kell kétségbeesni. Nagyon szép órája van ám
3507 4 | tanyáznak, amelyek lángfogaikkal kettéharapják a Hideg lábát, ha az a ház
3508 10| fonott kosarat állított kettőnk közé a padra, és a kosárból
3509 2 | pipáját, vénasszony orvosságot kevert, a vendég csörömpölve nyitott
3510 8 | köveket, téglákat, a maltert keverték... S így járt a magasban,
3511 11| senki sem dühös, mindenki keveset beszél, sokat alszik, a
3512 10| mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat...
3513 4 | sárga tökök gyorsan pirulni kezdenek, a cinkék a kertre nyíló
3514 15| láthatatlan kis vízimalmok kezdenék gyors munkájukat, az embereknek
3515 8 | udvarában, mintha a világ kezdete óta itt lett volna a helye.
3516 10| Általában minden új szerelem kezdetén új nevet kaptam a szerelmi
3517 10| beköszönt az esős időjárás és kezdetét veszi a kukoricahántás.
3518 10| Elbolyongok sötét éjjel..." kezdetű dalt fújván, amely daltól
|