1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
3519 1 | kinyugodták magukat. S elölről kezdik az egész életet.~Legalább
3520 15| képzeletben szerelmi viszonyt kezdjen az asszonyokkal. Sült bolond
3521 15| A tavaszi vetést korán kezdjük. A leányról, ott a messzi
3522 10| hosszadalmas elbeszélésekbe kezdtek fiatalkorukról, a konyhán
3523 12| ostort. Azt suhogatta a kezében, amikor megszólalt:~- Így
3524 10| verejtékétől volt néha szagos a kezed: megmostalak tőlük. A halovány,
3525 6 | ruházatú öreget. Trombita alakú kézelői, fehér mellényei, karcsú
3526 8 | arcának pirossága... Ámde a kezemet fogta Juliska.~- Mingyárt
3527 10| Eltakartam az arcom a két kezemmel, hogy ne lássam Juliska
3528 11| elhallgatott, néma lett. A két kezére hajtotta a fejét, és belebámult
3529 14| hagyja, hogy lecsapják a kezéről a férfiát. Én láttam boglyas
3530 11| majd visszajön, megkötjük a kezét-lábát; beszegezzük az ablakot,
3531 14| mint a szél - szólt az öreg kezével legyintve. - Mi sohasem
3532 14| egyetemes történeté-t kaptuk kézhez, amiért még ma is pörben
3533 7 | csodálkoztam Andráson, aki kézilámpásával nyugodtan végigment a sötét
3534 5 | nem felejtették otthon a kézilámpást, osontak, halkan fecsegtek,
3535 9 | örök élete volna annak a kéznek, amely a megváltó emlékét
3536 3 | hangtalansággal nyílnak fel kezük érintésére. Senki sem tudja,
3537 14| valamikor piros borral a kezükben üdvözölték a nyári hajnalokat,
3538 1 | rokonaim a sárga házban kezüket dörzsölték reggel, ha sűrű
3539 14| vacsorákon pompáznak, ahol kezükkel lábukkal, szemükkel mindig
3540 14| lelküknek galambröpködése, a kezüknek játéka, mint az első találkozáskor,
3541 13| mézét a nyelvünkön, és a kezünk fényesre csiszolja a hamvas
3542 14| akiket ismertem, és belőlük kiábrándultam: az alkonyat borongásában
3543 15| mikor minden hitelüket kiaknázták, és jókedvet, életbölcsességet
3544 5 | egyedül marad az égen, idelent kialszik az utolsó világosság is
3545 11| előtt, mint a daru szokott kiáltani.~- Itt van a fiam - szólalt
3546 9 | Kiöregedett abból, hogy vadmadár kiáltása legyen az altató dala. Mindent
3547 14| odalent.~- Hál' istennek! - kiáltottam. - Csakhogy nem feledkeztél
3548 10| tölgyeket, ahol mindig úgy kiáltozik a szél, mint a hetivásár:
3549 7 | amelyek a fa tetejéről kiáltoztak az ismeretlen nyelven, a
3550 3 | jusson eszedbe az ablakon kibámulni a néma kertbe, mert tán
3551 5 | szerelmessé tenni magamat? De kibe? A kantinos kisasszonyba
3552 5 | kérkedett, gorombáskodott, kibékült, s véle nagyokat ivott,
3553 10| gondolkoztam volna, szívesen kibontottam volna a szívemet előtted.~
3554 15| ajtót, a sötét pitvaron kibotorkált, és a sárban, alkonyatban
3555 5 | tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott remények, édesded ábrándok
3556 11| élelem után sompolygott kicsinyei részére?... nősténykutyák
3557 14| emlékezetes, mert a szobák oly kicsinyek és alacsonyak voltak, hogy
3558 6 | a városban), és csaknem kicsírázott, szakállt eresztett, a konyhából
3559 1 | örökre elmenni. Csak egy kicsit félreálltak, megengedték,
3560 14| illik.~- Talán azt sem tudja kicsoda vizenkei Török-Gyolcs Kazimir? -
3561 14| henyélő szájait. S így mihamar kiderült, hogy három esztendő előtt
3562 12| lábán?~A "zsidó asszony" kidöcögött a konyhából a feketekávéval.
3563 15| pedig oly alapossággal kidolgozott nyerési szisztémát állított
3564 10| a városban, a kerítések kidőltek-bedőltek, rossz szagú a város vége,
3565 8 | délutánonként régi zenedarabokat kidülledt szemmel, pontosan eljátszott
3566 7 | vándorkocsi ponyvája alól kidugta fejét egy boglyas gyermek,
3567 12| amint igaz szót akarnak kiejteni. Abból élnek, hogy bolondokat
3568 6 | öregúr, aki még nógrádi kiejtéssel beszélt magyarul: nem kis
3569 9 | kukoricaszáras mezőségéből kiemelkedtek. Az a tokaji Kopasz, a maga
3570 14| hűtelenkedni, turpisságokat kieszelni és legfőbbképpen minden
3571 8 | recsegett, mint egy táncban kifáradt vénember. A cimbalom vadul
3572 10| hogy nem érti meg minden kifejezésemet (holott valóban nem akartam
3573 5 | remények, édesded ábrándok jól kifejlődtek ezen a mocsaras, ködös,
3574 11| mindegyiken találtak valamely kifogásolni valót.~- És sokat beszélgetünk
3575 8 | vendégszeretete, a kamra kifogyhatatlansága, a csibuknak finom dohányból
3576 14| A petróleumlámpa mellett kifogyhatatlanul beszéltek grófokról, színésznőkről,
3577 10| dalokat, egyik-másik úriember kigombolta mellényét, és öklendező
3578 9 | ő a sötétbe, volt ideje kigondolni mindent, életről-halálról.~
3579 12| én bátorságomhoz nem kell kígyózsír, se méhmagzat kisujja, de
3580 10| Sziszkay doktor hálóingben kihajolt az ablakon, és kinyújtotta
3581 12| fehér bőr-nadrágos a fiú kihallgatása alatt elővette szarvasagancsos
3582 10| beszélgettünk, mintha valaki kihallgatná szavainkat. Pedig csak az
3583 12| gurulnak a lányok, hogy kihasad a padlás a vidám sikoltásuktól.
3584 13| felfújják kis ügyeiket, kihegyesítik az orrukat a sok spekulációban,
3585 14| felszedték az országútról. Kihízlalták, móresre tanították, kártyáztak
3586 12| mesterkedő vándorárus, a kihízott mézeskalácsos, a rézdróttal
3587 5 | amelyet egyszer okvetlenül kihúznak. Alig jutott eszébe valakinek,
3588 9 | látott szigetek pázsitjain, kiismerhetetlen utakon nőtt olyan sűrűn,
3589 10| férfiak, vezettek nők, hogy kiismerjem magam a városban. De mégis
3590 10| hangulat, amint Csapkay Gyula kijelentette, hogy káposztalevesre igenis
3591 12| mondogatnak a víz hátán, amit kikapós szájú menyecskék susognak
3592 15| elkövetkeztek az őszi sarak, kiköpött az ablakon, jövőre úgy sem
3593 10| amitől Kelet háremeibe, kikötővárosok matrózkocsmáiba, vagy szűz
3594 4 | szoknyájú szőlőtőkék, amelyek a kilátást megállítják. A fehér filagória
3595 4 | elhihette, hogy éjfélkor itt kilép valaki a tűzfalból, és a
3596 3 | veszi észre. A zárak, ajtók, kilincsek valamely másvilági hangtalansággal
3597 15| lendületet, amellyel üstökösként kilódulok helyemből, és diadalmasan
3598 14| a fát, pedig a Bánat már kilógatta a nyelvét a poroszkálástól.
3599 14| már az este, állítsa meg a kimelegedett malomköveket.~És a szívességben,
3600 4 | eltisztuljon az őszi köd, hogy kimenjenek a petróleumlámpás-szagú
3601 15| hogy az udvarra se lehet kimenni, képzeletben szerelmi viszonyt
3602 9 | fák, állatok és emberek. A kimerített kút megtelik vízzel, pirossággal
3603 7 | olajfestmények. A sarokban embernyi kínai vázák az elmaradhatatlan
3604 15| messzi nagyvilág üdvként kínál...~Igen, ilyen volt ő, szelíd
3605 10| hölgyek előtt, és életüket kínálják egy csókjukért... élnek
3606 14| a szívességben, amellyel kínált Juliska: hajlandó voltam
3607 15| állott. Képzeletében annyi kinccsel rendelkezett, mint Monte
3608 7 | álmoskönyv volt az ő legnagyobb kincse. Mások őriznek mindenféle
3609 11| szekrények, amelyekben a ház kincseit, az álmokat őrizgetik. Mit
3610 8 | laktam, hisz anyám verejtéke, kínja, sóhajtása volt beépítve
3611 11| hosszú téli éjszakák?~- A fiú kinn csavarog valahol az éren,
3612 15| életunt tájat; ha köhögés kínozta álmatlan éjjeleken, könnyedén
3613 15| Ugye onnan jön? - lihegte kíntól, gyötrelemtől fuldokolva,
3614 11| benne a bort.~Ezután ismét kinyargalt a szilaj láng a konyhaajtón,
3615 10| és mindenki egy gombot kinyit a mellényén!~- Vajon hova
3616 6 | guggolt... De a harmadik gomb kinyitása ellen erős kézzel tiltakozott.
3617 8 | az üvegajtót sem lehetett kinyitni. A cseléd-rokonok nagy viháncolással,
3618 6 | Mihály-temetőből.~Jella két gombot kinyitott feszes, bársonyos lovarnői
3619 15| légycsapót kapott fel.~Óvatosan kinyitotta a rozoga ajtót, a sötét
3620 1 | visszatérnek, miután jól kinyugodták magukat. S elölről kezdik
3621 10| kihajolt az ablakon, és kinyújtotta füstölgő pipáját.~- No,
3622 15| egy holdvilágos hang, és kinyúlott a kislányka, oly enyhén,
3623 10| köhögött, mintha valami kínzó emlék jutott volna eszébe.~
3624 14| az asszonyok lelkén, hogy kiömlik onnan a sok szennyvíz, a
3625 10| Télen csíkot halász a Tisza kiöntéseiben a jég alól, mindig a szénásszekér
3626 9 | Sóvágó csak ment, mendegélt. Kiöregedett abból, hogy vadmadár kiáltása
3627 12| suttogta, és csodálatosan kipirosodott az arca. ~Aztán elhagyott,
3628 15| való rés.~Szomjas úr dühtől kipirulva hajította a légycsapót az
3629 10| részben a szél erejének kipróbálása szempontjából. Vajon egész
3630 10| akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül
3631 11| örökségét keresi, mint a királyfi a mesében. A lidérc után
3632 11| tudakozódik. A szánban az én királyfim ült.~Kiáltás hangzott fel
3633 10| álmodban történt: amikor királyleányokkal beszélgettél vagy korhely
3634 6 | fiskális köszönését, mint egy királynő, aki jobbágyai hódolatát
3635 15| győződve arról, hogy e szerelmi kirándulásomon láthatatlan vagyok, sérthetetlen
3636 15| öreg vitéz, aki várából kirohant, hogy megállítsa az úton
3637 5 | leánykéz az ablakocskából, kisajtó nem nyikordul a kerten,
3638 15| Hallottam azt is, hogy van egy kisasszonylánya, akit a szatmári nénéknél
3639 7 | volt, de bőre fehér, mint a kisasszonyoké. Néha észrevettem, hogy
3640 11| beszélt a szegény Ónodi kisasszonyokról, akikhez muzsikaszóval szoktak
3641 14| postát hallgattam az öreg kisasszonyoktól - feleltem -, s elhatároztam,
3642 2 | semmiségeken nevetgélnek. Kisbaba figyel zenélgetésére vagy
3643 7 | tisztán tartott, mint a kisbabát.~Juliska Nagykállóból, a
3644 10| tiszteletesnék, környékbeli kisbirtokosnék, hegyes orrú falusi tanítónék,
3645 15| mikor kártyázott. Tehet kisebb-nagyobb készpénztételeket, én majd
3646 10| az új esztendő. A házak kisebbek lettek, a fák túlnőttek
3647 14| utazott erre egy barátja kíséretében, aki állítólag gróf volt,
3648 6 | megengedte, hogy a temetőbe kísérjem, ahol hozzátartozói feküdtek
3649 6 | kiszemelt öregembert el kell kísérni, így mentek el nagyon sokan
3650 14| miután elfelejtették az éj kísérteteit, a baglyokat, denevéreket.~
3651 10| hangjától, a messzi akácfák kísérteties álldogálásától, az éji szúnyogok
3652 10| csillogásától, a síkság felett kísértő vadludak más országbeli
3653 10| halovány, beesett arcodon olyan kísértős látományok nyomai látszottak,
3654 11| és aranyba kötve fekszik Kisfaludy Sándor regéskönyve és a
3655 6 | taligáján (bizonyosan a "Kiskorona" nevű sörházba), Jella alig
3656 14| ülne minden hetivásárkor a "Kiskoroná"-ban, puszipajtásaival,
3657 15| holdvilágos hang, és kinyúlott a kislányka, oly enyhén, mint a szellő. ~
3658 13| mellől.~- Mióta nincsen kislutri, azóta nem álmodtam semmit -
3659 6 | csengő humor. Ő olvasta Kiss József hetilapját: a "Hét"-
3660 9 | nemigen élt szabadságával. Kistermetű, ragyás vörhenyes férfiúcska
3661 10| mutatott az ördög a pusztában. Kisütött hajú, lepkekedvű, de orvosságot
3662 12| kígyózsír, se méhmagzat kisujja, de még csak hamupogácsa
3663 5 | siralmas alvó, szomorú kisváros!~ ~
3664 6 | utat a temetőig, amelyen a kiszemelt öregembert el kell kísérni,
3665 11| nemesemberek voltak, mert jól kiszítták pipájukat.~Általában a jóság
3666 14| jutottak eszembe, midőn kiszívott tajtékpipa színe van a falevélnek,
3667 8 | akik az első gyalogutat kitaposták a friss havon a kocsma felé.
3668 3 | kémény mellett, és karjukat kitárják a néma hold felé. Minden
3669 15| bankókért, a zöld asztal kitárt kebellel várja. Ámde sohase
3670 1 | meg a tájat, de gyorsan kitárták az ablaknak mind a két szárnyát,
3671 15| lettek, mert nem volt elég kitartásuk a szisztéma végigjátszásához.
3672 14| szívüknek kapui boldogan kitárultak, azon malasztos vendég várásában.
3673 15| ebben a temetőben, hogy kitelne belőlük az egész közigazgatás.
3674 15| esős időjárást.~Szomjas úr kiterítette a szerencse-mappát, amelyen
3675 8 | tévedt lépés, hogy a nyakát kitörje a szegény munkásleány. Gyűlölettel
3676 10| Sóstón ferdőzik.~- Ugyan kitől hallotta? - kérdeztem.~-
3677 14| volt ugyan, hogy ablakokon kiugráltam, mielőtt megvirradt volna.
3678 8 | szól a vén fa, amit éppen kivágni akarnak:~- Elég lesz már
3679 14| volt ragasztva újságból kivágott képekkel, kottaképekkel,
3680 10| vasúti állomás felé, ahol kivágták az erdőt, szerelmeseknek
3681 10| egy-egy vendégszerető házba, kiválasztott fogasra akasztottam a kabátomat,
3682 2 | lakott, aki nem volt az élet kiválasztottja, boldog ember... Talán nincs
3683 14| Valóban nem ismerem a kiváló férfiút.~- Ő pedig mindenkit
3684 1 | elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni.
3685 10| férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek:
3686 13| százesztendős házak kis ablakai kíváncsian, sandán nézegetnek rám.
3687 13| homályossá nézik a szemüket a kíváncsiságtól, elgörbítik a lábszárukat
3688 10| akik születnek, éppen úgy kívánják a vándoréletet, az utazás
3689 8 | megépített falakat? Ezért kívánkoztam el oly ifjan a szülői háztól?
3690 15| néha a városokat, ahová kívánkozunk.~Régen nem érzett könnyedséggel
3691 8 | eszük ágában sincs, hogy kívánkozzanak a szabad mezők után. Minek
3692 10| hóprém, hogy megcsókolni kívánná az ember, sem az őszi délután
3693 8 | udvari házba, ahol atyám kívánságára ifjúságomat töltöttem.~S
3694 10| Füreden, és mindig jó reggelt kívánt. A másik nem tudott aludni
3695 8 | emberek, akik felejteni kívántak múltat és jelent, mindent...
3696 10| egészséges jókedvükben, kívántos menyecskeségükben, ropogósságukban,
3697 13| közöm, hogy merre járt, kivel beszélt, mit tapasztalt.
3698 6 | nagyatyámat, hogy más nők után is "kivesse a hurkot" (mint mondani
3699 10| amikor elmúlik a hóesés, kivillan egy-két csillag.~Már láthatólag
3700 10| fáradhatatlanságát, mulatozáson kívüli bölcsességét, erélyességét
3701 10| mögött nagybőgő mormog, klarinét rikolt, és hegedű táncol;
3702 10| el a tó irányába, Bakai klarinétos előbátorkodott a banda félhomályából,
3703 15| pihenni jöttek volna ki a klub forró levegőjéből. És annyi
3704 12| hegyeket... A szemében kék kő volt, mint a felső Tisza
3705 12| puskalövésnyire innen Icig kőből épített fogadót, amelynek
3706 4 | a csavargás, a céltalan kóborlás.~Ilyen volt a pontosan megérkező
3707 14| helyzetet, midőn egy napon kóborlásaimban elvetődtem hozzájuk.~- Maga
3708 10| vagyonszerzés tennivalóit. Kóborló lovagként járkáltam előkelő
3709 12| Erdélyországban szeretett kóborolni vagy Magyarországban? Volt-e
3710 14| betyárokat nézne.~- Hol kóboroltatok? - kérdezte mosolygósan.~-
3711 10| daloltak, mintha a nagyapjukkal koccintanának - nappalra pedig ki rendőrkapitány,
3712 14| meglapuló csárdákban poharat koccintottam, akik oly kedvesek voltak,
3713 8 | sóhajtása volt beépítve a kockakövek közé. Talán ezért nem szerettem
3714 4 | ablakokig bátorkodnak, és halkan kocognak az üvegen.~Az ősz elkomolyodva
3715 10| épített garád megül az utazó kocsija után. Vad kutyák akaszkodnak
3716 12| felkéredzkedik az útonjárók kocsijára. Csak egy kis helyet kér
3717 10| felforgatja a fazekasok kocsiját? A hajnali szél mindezt
3718 9 | előtt. Most is szaladnak a kocsikerekek, végtelen vonalat vonva
3719 14| vendégek elmentek pörgő kocsikerekeken.~György sürgetett:~- Ne
3720 15| mellőlem, mint a por hull le a kocsikerékről. A hervadt fák között a
3721 13| kendős lovú lakodalmas kocsikkal, hosszú öregséggel és egy
3722 11| kérdezte Juliska, amint a kocsiról leszálltunk.~Félig paraszti,
3723 11| besötétedés alatt.~Helyén a kocsirúd, a létra, a seprő, egyiknek
3724 11| körültáncolta a falhoz támasztott kocsirudat, mintha ennek a hórihorgos
3725 10| Mingyárt visszajövök, csak a kocsisom után nézek. Csak Szent György
3726 10| Falevelekkel volt tele a sétány. A kocsiszín felől utazókocsi lovainak
3727 10| fosztóka, álompor-hintése, kocsiszínek és őszi kertek merengése,
3728 9 | A szérűkbe, istállókba, kocsiszínekbe eltalál mindenki, ki hová
3729 12| Nincsen miért megállítani a kocsit a "Lyukas Világ"-nál; legfeljebb
3730 11| bánat a messziségben, a kocsiúton térdig ér a sár, és lámpát
3731 8 | szomorú vagy jókedvű volt. A kocsmaajtó oly boldogan nyikorgott,
3732 8 | zenedarabjait lejátszadozza a kocsmaasztal mellett - okoskodik, vidul,
3733 14| megremegett a szívem. E kocsmaasztalok mellett öreg kéjencek mondták
3734 5 | a régi híres korhelyek a kocsmából a temetőbe vándoroltak.
3735 12| az apám volt, és útszéli kocsmák eresze alatt szeretett üldögélni,
3736 10| tornyokat, víg embereket, tréfás kocsmákat, üres ládákat: egy egész
3737 12| tudjon menni a városokból és kocsmákból, ahol jól érezte magát,
3738 8 | vezetett. S nem a templomba.~A kocsmának külön csillaga van az égboltozaton:
3739 8 | nagybajuszú Juráshoz, a kocsmároshoz, mert nagyon félt. Este
3740 7 | gyermekei lettek volna, mint a köcsögök és fazekak, csészék, amelyeket
3741 8 | ahol a tornyok s hegyek köddé, szürkéskék párázattá válnak!
3742 6 | eső befolyt egy lyukon a köddel együtt, a szél koncertet
3743 4 | Én nagyon szerettem. A köde, a csendje, a szomorúsága,
3744 6 | otthon az emlékezés, árny- és ködlovagok nyargalásztak a messziségben,
3745 1 | napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok,
3746 6 | temetők felé, és nem mert köhinteni, krákogni, amit pedig szeretett. (
3747 6 | rossznak elmondtak.~A gróf köhintett, és ifjú gazdasszonyával,
3748 15| ezt az életunt tájat; ha köhögés kínozta álmatlan éjjeleken,
3749 10| és olykor hosszadalmasan köhögött, mintha valami kínzó emlék
3750 10| vérszegény leánykák forgatták a kölcsönkönyvtár megkopott Jókai-regényeit.
3751 6 | tizenhat esztendős voltam, s költőnek készülődtem.~Jellának egy
3752 11| mondta az anyja, amint könnybe borult szemmel utánanézett.~*~
3753 15| kívánkozunk.~Régen nem érzett könnyedséggel öltözködtem fel, és nesztelenül
3754 14| amikor az ember elfelejti a könnyeket, amelyeket látott; a bánkódó
3755 4 | csend volt, hogy az ember könnyen elhihette, hogy éjfélkor
3756 14| alatt Juliska természetesen könnyezni kezdett. Jó sírás volt ez.
3757 5 | az álomtalan betegek, a könnyforgató szomorúak az ablakaik mögött
3758 10| Voltak, akik a bolondok tarka köntösében bukfenceztek... Ám minden
3759 14| a fiúra, aki az asztalra könyökölve, nyitott szemmel figyelt
3760 11| asztalfiókban régi csíziós könyv mellett kártyacsomag feküdt,
3761 12| világról, mint az újságokból és könyvből. Az ajtónál ostorával állongó
3762 14| levelezünk Dura Máté Szerelmesek könyvé-ből; modernebb írók műveit forgatjuk,
3763 11| nevelését mutatta még egy könyvecske, amely a múlt században
3764 7 | levélbélyeg nagyságúak voltak a könyvecskében: az álmokat rajzolta meg
3765 7 | Mennyi mindent tudnak azok a könyvecskék beszélni!~Juliskának csak
3766 8 | idejében az "Illik? Nem illik?" könyvecskét forgatta. Bár vendég ritkán
3767 6 | elfelejtette megküldeni a könyveket, amiért Jella évekig levelezett
3768 7 | sem, akik takarékpénztári könyvekkel bélelik a derékaljukat.
3769 4 | lefekvésnek, az újságolvasásnak, a könyvforgatásnak, az atyafiságos levelezésnek,
3770 10| vágott mindenkit a faluban. A könyvhöz nem sok türelme van és hamar
3771 9 | szennyes víz, csúf béka köp undok nótával a vadvirág
3772 8 | színes üvegfolyosójával, köpcös, állandóan füstölgő kéményeivel,
3773 4 | akadt látnivaló egy óriási köpenyeges, hallgatag, sapkás utazó
3774 10| parasztok alkalmat találnak köpési ügyességük bemutatására.~-
3775 10| György napja óta van nálam, körmére kell nézni.~...Az éj hátralevő
3776 1 | estéken. Lehetett bármily körmönfont a gondolat: a szem, a lélek,
3777 15| szellem, aki a régi szélmalom környékére bujdosott a seprőcsináló
3778 14| amazt a fiatal leányt a környékről. Mint Kunfalvi a svájci
3779 15| különböző vonalakat és köröket vont a nedves földre.~-
3780 13| érezzük a szájunk szélén, a körtének mézét a nyelvünkön, és a
3781 10| az én életemet éppen úgy körüllengi, mint akár másét.~És Juliska,
3782 3 | keresztről az útszélen, hogy körülnézzen a közeli falvakban. Köntöse
3783 15| vidéken. A hangok, amelyek körülötte felhangzottak, leereszkedtek
3784 11| konyhaajtón, játékos kutya módjára körültáncolta a falhoz támasztott kocsirudat,
3785 14| baj a háznál? - kérdezte körültekintve. - Tavaly, mikor erre jártam,
3786 14| amelyek, mint szellemek körülvették őt magányában, a kétségbeesés
3787 6 | elfogadja a korhely fiskális köszönését, mint egy királynő, aki
3788 11| az Ónodi-kisasszonyoknak köszönhető, hogy Juliska eddig minden
3789 14| ki magunkat a honleányi kötelesség alól. Megrendeltük a könyvet.
3790 8 | családapa módjára eleget tett kötelességeinek.~Az ősi házat belepte a
3791 8 | vissza az emberek közé. Kötelességük volna újra gyilkolni, mert
3792 7 | volt, s mozdulatlan arccal kötögetett az ablaknál, késő vénségéig
3793 14| morganatikus házasságot kötöttek, amit úgy szokás kötni,
3794 11| fejsze van elásva, fojtogató kötőfék a szénakazalban, hamisság
3795 12| már az is, ha az ördögök kötőfékét vetik a fejére.~Asszonyállat
3796 11| házánál! - pirosba és aranyba kötve fekszik Kisfaludy Sándor
3797 8 | cipelték a házépítő lányok a köveket, téglákat, a maltert keverték...
3798 10| megismertem Juliska hangját.~Kövérebb, asszonyosabb lett, az arcán
3799 8 | szobába lépett alacsonykás, kövérkés, de finom alakjával; egyszerre
3800 13| disznóöléssel... Álmodunk kövérre hizlalt pirosan nevető arculatú,
3801 10| botor módjára. Hisz itt most következik a tél, amely telve van örömökkel,
3802 1 | évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza,
3803 10| aggodalom, mintha képzeletében követné annak a férfiúnak veszélyes
3804 15| se tudott, fájó szívvel követte útitársait, ámde húsz esztendő
3805 10| bíró elé, hűtlenséget nem követtem el, sohase hagytam volna
3806 5 | Nyírségben még mindig a követválasztást várták, a takarékpénztár
3807 10| kerekek csattogtak a miskolci kövezeten, egy kávéházból, mint varjúcsapat,
3808 10| olvasott rege, amelynek semmi köze sincs a valóságos élethez:
3809 4 | harangozása nagy messziségből közeledik a leszálló ködben. Dúsan,
3810 8 | vadul, mintha a világ vége közeledne, dolgozott már délután óta
3811 10| kérdezte olyan halkan közeledve, mint a galamb kering az
3812 11| a pulykatojás. De mire a közelembe ért, két nagy barna szem
3813 15| ez csak gyermekjáték, nem közelíti meg az igazi nagy gépek
3814 14| Maga a fővárosból jött közénk? Talán a Nemtudom utcában
3815 9 | holt, szótalan nádas kellős közepéből kanyarogva, szőkén szállott
3816 4 | utazókocsi. Azért kellett október közepéig elkészülni minden külső
3817 15| szélmalom tetőtlenül állott a középen, mint egy ordításra kész
3818 12| szolgálókkal és a fosztókában a középre ülni, amikor a legbővebben
3819 15| kitelne belőlük az egész közigazgatás. Szépen hangzó, szaloniasan
3820 10| megérdemelné, hogy minden titkomat közöljem vele, mindent, amiért szomorú
3821 13| azóta. Ahhoz nekem semmi közöm, hogy merre járt, kivel
3822 15| vontam vállat ama gőgös közönnyel, amit bizonyára gyűlöltek
3823 15| hasonlóság, amely az udvarló és köztem volt! Talán elvesztem valahol
3824 5 | öregemberek laktak. S bár köztük éltem, sohasem tudhattam
3825 5 | menekültem. (Bár eljöttem közülük, hogy csak álmomban járjak
3826 2 | ki az ablakon át, romlott kolbásszal megmérgezték a házőrző ebet,
3827 8 | mámora a szamorodni bornak! A kolbásznak és a hurkának íze, a pirítósnak
3828 14| terpeszkedett a polcokon, füstölt kolbászokba ütötte fejét a látogató,
3829 12| volt a Tiszántúl? Tudott-e koldusok nyelvén, megértett-e a keresztbe
3830 12| szép öcsém! - mondtam a kolerának. És vajon mi a titka ennek?
3831 9 | értett a nyársforgatáshoz. Komái, jó ismerősei laktak Kállón,
3832 14| nemsokára meg kell szólítanom a komámat, a halált, amikor találkozom
3833 6 | honvédkapitány volt 48-ban, és a komáromi sáncokon a menyecskéket
3834 14| vándorlegény, a csavargó komédiás előadásait a nőkről és a
3835 10| hajnal, mint egy csengő-bongó komédiáskocsi. Egy pinty kezdte félálomban...
3836 10| lóversenyre, előkelő kártyaházba, komédiásnak öltözőjébe, cigánylány putrijába,
3837 13| már ismét itt járnak a komédiások! - szólt s az országútra
3838 14| életből. Tőle hallottuk, hogy Komlóssy Emmát megszöktette az öreg
3839 10| Nyíren ilyenkor szokott komolyra fordulni.~Juliska észrevette
3840 7 | hol nagyanyám példátlan komolysággal olvasta újságját, amelyet
3841 14| mint egy eltévedt házőrző komondor?~Ismétlem, vannak reggelek,
3842 11| nagy tűz lobogott, és veres komondornyelvével végignyalta az udvart, mintha
3843 4 | szelindekek, farkcsóváló komondorok, barátságos kemenceóriások
3844 4 | mulatságuk az unatkozó, ázott komondoroknak. Vagy piros szoknyás, igézően
3845 1 | négyszögletes oszlopú, hűséges komondorú, mélyen hallgató magyar
3846 6 | közül. Ezért nagyapám mindig komoran s bozontos szemöldökét összeráncolva,
3847 12| álmodtak itt éjjel az utasok? A kompnál a révészgazda juhászbundájától
3848 8 | hogy nehéz munkájukban a kőművesleányoknak mindig jókedvük volt.~S
3849 15| rendbe kell hozatni egy jó kőművessel. A tavaszi vetést korán
3850 11| élet. Vidáman folyt tehát a koncert a kertben és a diófa alatt.
3851 6 | a köddel együtt, a szél koncertet tartott, mint megőrült muzsikus -
3852 10| amellyel nagyokat durrant a konda után. Pártfogója az öreg
3853 11| harangnak a hangját, amelynek kongását eddig csak szívében hallotta,
3854 8 | aludtak, s a kocsisok a vendég kontójára ittak.~Természetesen: be
3855 8 | narancs-, tea-, kávé-, olaj-, konyakszaga... Ott állott a hatalmas
3856 8 | lábujjhegyen belopódzkodik; konyhaajtó, ahol üde cselédleány alszik,
3857 11| kinyargalt a szilaj láng a konyhaajtón, játékos kutya módjára körültáncolta
3858 4 | be a gyújtogató szemét a konyhába, házvégébe, és mindjárt
3859 11| tücsök és a fiú.~A nyitott konyhában szalmából nagy tűz lobogott,
3860 12| Dörmögve vonult vissza konyhájába. Régen elszokott ő attól,
3861 6 | jó szaga volt a "Hársfa" konyhájának, hogy utasember élete végéig
3862 10| elkészítésén, a jeles hazai konyhaművészeteken, de már itt is paprikás
3863 10| belépegetett a vándorlegény a nagy kőoszlopos kapun át az udvarra, és
3864 10| mutatkozott az alvó tó és a szikes kopár síkság, az őszi szeleknek,
3865 6 | gyalogösvényen, a bokrok kopaszodó, tüskés gallyai összeborultak,
3866 13| hangzik felettük az esőszemek kopogása, mintha koporsószegeket
3867 11| azt hittem, hogy az eső kopogásában éjszaka a halál lépked.
3868 13| pirosra csípett tökkel, kopogó makkal, zörgő dióval, cinkefüttyel,
3869 4 | cigány inkább elbírja a kopogós fagyú, csontkemény telet,
3870 4 | Az eső fáradhatatlanul kopogott a háztetőn éjfélkor vagy
3871 4 | lábak, amelyek a háztetőn kopogtak, elvándoroltak... ilyenkor
3872 8 | reménysége, legfeljebb a halál kopogtat éjjelenként az ágydeszkában,
3873 15| vándorlegényekre és szerelmesekre.~Kopogtatásomra oly gyorsan nyílott a zsalugáter,
3874 11| Éjféltáján fölébredt, és kopogtatott az udvarházon. A kisasszonyok
3875 9 | vagdalta össze fejszével a koponyáját, amiért életfogytiglan a
3876 11| szabályos helyükön voltak. És a kőporral fehérített padlón bizonyosan
3877 7 | ember, a terhes asszony, a koporsó, az öklendező öregember,
3878 15| munkájukat, az embereknek való koporsódeszkákat fűrészelvén. Nagyot futamodott
3879 7 | Öreg halottak mormogtak. Koporsófedelek csapkodtak. Régi sírboltok
3880 14| Igazában csak az, aki a koporsófedelet rájuk szegezte.~Zsanett
3881 13| nyárfával, amely alatt majd koporsónk fekszik.~És ezekben az álmokban,
3882 13| esőszemek kopogása, mintha koporsószegeket vernének be; hiába üvölt
3883 4 | háziszőnyegekkel vonják be a szobák kőportól fehér pádimentumát, a felfogott
3884 1 | halott gyermekek lépéseinek koppanására emlékeztető őszi esőzések.
3885 15| ellenséges országba tévedt. Koppant a lehulló levél, mintha
3886 6 | vén emberekről, akik utána koptatták a lábukat a Szent Mihály
3887 15| nótáit, amelyeket a mai kor már nem ért meg. Nyírfa
3888 6 | történt aztán, hogy este korábban fektették le, mint arra
3889 4 | faszenet tesznek, eljön ideje a korai lefekvésnek, az újságolvasásnak,
3890 14| nőben, és ezért tébolyodtan korbácsolják a maguk és mások lelkét
3891 14| ugrottam, mint a legboldogabb korban.~György a szérűskerten át
3892 9 | bankamadár fut bóbitás fejével a korhadt fűzfatörzsek között, mintha
3893 8 | lehetett a sötétségben. A korhelyeket szállító talyiga vagy fiáker
3894 14| puszipajtásaival, a legnagyobb korhelyekkel, és a lovak meggémberednének
3895 10| bölcsei voltak ők, akik a korhelylevesre mindig vizet ittak.~A sóstói
3896 10| gömbákácok, orgonafák és kőrisek között. A láthatatlan pipás
3897 4 | szemükről lemenjen az őszi füst korma: nagy csendben, szinte észrevétlenül
3898 14| mendegéltem, amíg a tanyaház kormos kéménye (amely bozontos
3899 6 | kardot tartó kéz, ötágú korona a címerben, amely jelvényeknek
3900 14| munka, amíg a nap vérveres korongja letűnik a síkság szélén.
3901 15| igen bevált módszer. Én korrektül játszom, nem úgy, mint egy
3902 14| Szemérmes, felejthetetlen korszak - feleltem meggyőződéssel. -
3903 13| csacsihasú, magunkhoz való korú kérők hemperegnek le a friss
3904 14| gyűjteményük volt, mint az ő korukban levő férfiak a fidibuszt
3905 10| volna eszébe.~Juliska fonott kosarat állított kettőnk közé a
3906 4 | lábszáraival, hogy az őszi almákat kosárba szedje.~A padlás, amelyen
3907 10| áradt a kosárból. Akik ilyen kosárral utaznak: nem is veszíthetik
3908 11| akik téli almát hoznak kosarukban; s egy észrevétlen órában,
3909 14| Mária, segíts!~...Egyedül kószáltam a réten, az éren, a nádasban,
3910 9 | feszületen mezei virágból való koszorú szárad, mintha örök élete
3911 6 | temetőben nem volt látogató, a koszorúk elhervadtak, mint otthon
3912 14| tehenek bőgése, a tyúkoknak kotkodácsolása. Minden e búcsújáró naptól
3913 14| esztendő szürke napjai, kotkodácsoló gondjai maradoztak el a
3914 9 | keblét, a gazdasszony a kotlóstyúkjait, öreg ember a ház végét,
3915 2 | nézik a levegőt. Vénasszony kotorja helyét a tűzhely közelében,
3916 14| mellékleteivel. A Gigerli-mars kottáján sétáló gavallérok, Vidlicskay
3917 14| újságból kivágott képekkel, kottaképekkel, divatlapok mellékleteivel.
3918 8 | pontosan eljátszott a sárgult kottalapról - azután a kaszinóba ment,
3919 10| nyugalmát. És a kulacsban kotyogó bor édesded és üde volt,
3920 12| szárnyas egeret látok a kovácsműhelyre szegezve. A nyavalyás parasztnak
3921 10| alszik, átússza a Tiszát, a kovácsnak segít szilaj ló patkolásánál,
3922 14| őket a nagy útban. Másoknak kővé változott a bánat a kebleikben.
3923 6 | és nem mert köhinteni, krákogni, amit pedig szeretett. (
3924 12| rongydarabokból a házak falára vont krétajelekből? Szolgált-e Pilisen Rózsikánál,
3925 3 | éjben, tán ilyenkor száll le Krisztus a keresztről az útszélen,
3926 3 | meséje, aki nem találta meg a Krisztust a keresztfán, amely a falu
3927 15| volt álmatlan éjszakája a krupiénak, mikor csalta meg a kedvese...
3928 2 | betegeinek, a lábtörötteknek, a kuckókban guggoló bénáknak, a mankójukkal
3929 8 | kocsmában, csupán a bevetődő kucséber volt józan. A rendőrök télszagú
3930 8 | jó szaga lehet odabent a kucséberkosárnak! Mily örömteljes mámora
3931 14| meghódításán fáradoznak, virágokat küldenek, párbajokat vívnak - amint
3932 9 | Nem ment el, pedig már küldték is. Ott halt meg börtönében,
3933 15| németül, mert ifjú koromban külföldi iskolába járatott az apám.
3934 7 | Az egyik szalon, amelynél különbet azóta sem láttam. Királyok
3935 15| sokkal bolondabb azoknál a különcködő nyírségi uraknál, akik a
3936 1 | életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara
3937 7 | a hírrel, hogy valamely különösséget fedezett volna fel az áthatlan,
3938 7 | is, a négy fal között. Ha künn az utcán, akár a temetőkertben,
3939 12| kürtőbe bedudál a szél, a kürtő olyan nótákat énekel, amilyeneket
3940 12| pandúrok hagyták itt. Ha a kürtőbe bedudál a szél, a kürtő
3941 4 | ablakokat reparálják, kályhákat, kürtőket seprik, friss, tarkán szőtt
3942 14| jambót zsambónak ejtvén.~- És Küry, Pálmai, Hegyi ismerősei
3943 12| lépnek. A "Lyukas Világ" küszöbét azonban csak azok a lábak
3944 10| ajánlottak. Sok életrövidítő küzdelemtől menekültem meg, hogy életemet
3945 12| Azt mutatja, amit a kakas kukorékol, amit útonjárók dalolnak
3946 15| szakállára dolgozó vadászeb. Egy kukoricacsősz a legénykorára gondolt,
3947 12| csendesebben verne a szíve, ha kukoricahántáskor a kukoricahéjban gurulnak
3948 12| ha kukoricahántáskor a kukoricahéjban gurulnak a lányok, hogy
3949 15| boszorkány hívogatását hallotta a kukoricás sóhajtozásában, megtartotta
3950 13| nem láttam semmit, csak a kukoricást, amely hajladozott a szélben.
3951 11| árnyékkal telt meg a lengő kukoricaszáraktól. Régi betyárok lelke száguldozik
3952 9 | sápadt napraforgós sóhajtozó kukoricaszáras mezőségéből kiemelkedtek.
3953 10| óraszámra napraforgót és kukoricát látni. Néha felugrik egy
3954 10| az életük nyugalmát. És a kulacsban kotyogó bor édesded és üde
3955 8 | húszfontos vasgolyókat, kulcsa vesztett lakatokat viselnek:
3956 4 | pincékbe, anyányi rozsdás kulcsokkal nyitottuk és zártuk a présházat,
3957 10| Végigjárja a háztetőt, kulcsot készít, és eddig földhöz
3958 14| Hegyi ismerősei önnek, mint Kunfalvinak, aki órákig tudott beszélni
3959 14| ismerőse, míg Zsanett példáit Kunfalviról vette. Kár hogy mind a két
3960 11| feje búbján kacsafarrokként kunkorodó hajával.~Amikor kezet fogott
3961 14| hogy Szirmai Imre milyen kunsztokat tud az ötkoronással. Olvastuk
3962 14| magányos vadász az erdők kunyhójában álmodozik.~- Nos, mit álmodott?~-
3963 13| egy reggel megtaláltam a kunyhómban. Visszajött a pipa onnan,
3964 12| annyit beszél, mint egy kupec. Ám a virág megtette a magáét:
3965 6 | ajtó mellett bicskáikkal a kupecek, a cipót reggel vették ki
3966 6 | utazóknak, vásárosoknak, kupeceknek. Valami olyan különös jó
3967 13| lehelnek. Ekkor megszólalt kuporgásában az öreg csősz is, aki darab
3968 7 | Bár egy fiatal cselédleány kuporgott a lábamnál, közel a kemencéhez,
3969 6 | költözött, meghagyván a sárga kúriában elvált feleségét s unokáit.
3970 5 | barátkoztak, hangosak voltak a kurjantásaik, de már mindenki tudta,
3971 10| képe. Jön a csörgősapkás, kurta farkú február, amelynek
3972 10| füstjével az alvó kertet, a kutat, a háztetőt. A fehér kerítés,
3973 12| Még a bőröm alatt is pénzt kutattak, mikor elaludtam. De a kávéjuk
3974 8 | gyalogutat az udvaron a kútig, az istállóig, a fáskamráig,
3975 13| utazócsizmákkal, se lengő kútostorral, amely fejbe vágja az éjszakai
3976 10| felöltöztetni a világot. A kútra sapkát nyomott, mintha bolondját
3977 12| csak holdvilágnál szeretek kutyagolni. Inkább lássam én az embereket,
3978 10| nekem csak Pesten kellett kutyagolnom egyik városrészből a másikba,
3979 12| vademberével, nyolclábú kutyáival, szörnyetegeivel, vándorlegényeivel...
3980 4 | beláthatatlanul, napokra terjedt. A kutyáknak a bundája átázott, mintha
3981 15| rés volt a nádkerítésen, kutyának és szeretőnek való rés.~
3982 15| nőket, érzelmeket tisztelni, kutyát és lovat szeretni, nedves
3983 11| este is sokáig hallani a kutyaugatást, amitől majd nem tud aludni.~
3984 10| valaki Tücskének?~- Neveztek Kutyulinak, Biminek, Apucinak, de Tücsöknek
3985 4 | az eső kedvére, a házőrző kuvasz se megy túl a kerítésen,
3986 6 | Barátságos volt a sáros kuvaszokhoz, amelyek a kapuk előtt tanyáztak.
3987 6 | ahová éppen nászutasokat kvártélyozott a fogadós. Huray ügyvéd
3988 10| szaladtam: mert estve a te lábadnál fekhettem le. Gondolj csak
3989 10| mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb
3990 14| vándorbotot, megmozgatta lábait, lábain a kopott sarukat, amelyek
3991 12| vándorló elnyújtózkodott hosszú lábaival. Valahonnan, tán a kalapjából,
3992 10| előre megmondja. S ezért lábamat csendesen fölemeltem, midőn
3993 8 | kamra polcán.~Leguggolt a lábamhoz, és esténként hosszú-hosszú
3994 9 | forgolódó öregemberke, aki egyik lábáról a másikra ugrik, leveti
3995 14| van a konyhán a fazekak, lábasok, gyúródeszkák között, nem
3996 7 | rokolyája alá vont meztelen lábával, édesdeden, mozdulatlanul,
3997 4 | arra, hogy keresztbevetett lábbal a földre üljön, és hosszadalmasan,
3998 15| mert nem volt jóravaló lábbelije. Csak búcsúkra járhatott,
3999 10| részint, hogy szemügyre vegye lábbelijét, részben a szél erejének
4000 8 | mellett elhaladtam. A keskeny, lábnyi szélességű deszkákon, hidakon,
4001 10| tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak. Keresni fogsz, mint
4002 14| falevélnek, dér hagyta könnyed lábnyomát a borház felett, kisüstön
4003 12| Lyukas Világ" ivójában.~A lábnyomok összekeverednek az országúton,
4004 14| vettem kakaskukorékoláskor a lábomat, és most itt vagyok, hogy
4005 10| fellebben a tánc viharában, és lábszárait, harisnyakötőit mutogatja
4006 9 | ment hát Sóvágó a két rövid lábszárával, amely elszokott a hosszadalmas
4007 13| kíváncsiságtól, elgörbítik a lábszárukat a sok csavargással, mindennap
4008 2 | sóhajtozó, nyögő betegeinek, a lábtörötteknek, a kuckókban guggoló bénáknak,
4009 14| alföldi alkonyat meztelen lábú leányzói futottak át a mezőkön,
4010 14| megvédelmez minden gyanútól. Lábujjhegyre ugrottam, mint a legboldogabb
4011 14| pompáznak, ahol kezükkel lábukkal, szemükkel mindig a háziasszony
4012 14| betegségeik lehullottak, mint lábukról a homok. És egyszerű szívüknek
4013 14| kedvesek voltak, mint a lacibetyárok vagy melankolikusok, mint
4014 12| szerettem e külső szobákban, a lacikonyhákban, duttyánokban üldögélni,
4015 10| Mézeskalácsosnéhoz, perecesnéhez vagy lacikonyhásnéhoz hasonlított, akiket gyakran
4016 6 | várta. Mintha éjjel-nappal lacipecsenyét sütöttek volna a tűzhelyen,
4017 15| maradnak meg az emberek ládafiában), és most néha visszajár
4018 10| tréfás kocsmákat, üres ládákat: egy egész napot, amilyen
|