1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
4019 12| olyan asszony, akinek a lakatjához én nem értenék. Mi kell
4020 8 | vasgolyókat, kulcsa vesztett lakatokat viselnek: a rabság rendeit,
4021 4 | úgy lezárták estére nagy lakattal, mint valami börtönt, amelyben
4022 8 | felügyelt.~Késő években, midőn lakkcsizmás, kacsafarkhajú és rézgombos
4023 13| messziségben vágtató, kendős lovú lakodalmas kocsikkal, hosszú öregséggel
4024 11| bajusza mögül Csákány Juliska lakóháza után tudakozódik. A szánban
4025 4 | filagória közelebb jött a lakóházhoz, mintha a közelgő téli hideg
4026 1 | régi ház környékén, ahol a lakók a végtelen életre rendezkednek
4027 10| Abból a faluból, ahol most lakom, a tanítóné itt nyaral.
4028 6 | utcáiból az elnyűtt, elfáradt lakosokat. Jött egy kis szél, befújt
4029 12| érett szőlőbogyók alatt? Nem lakott-e egy öreg atyafi Miskolcon,
4030 8 | a házra, amelyben én is laktam, hisz anyám verejtéke, kínja,
4031 14| holott csak Boldogfalván lakunk. Tudjuk, hogy lett öngyilkos
4032 14| Rövidülnek az eszem nappaljai. Lám, egészen elfelejtettem,
4033 7 | lehetett látni az eloltott lámpa felett a hosszú éjszakában.
4034 10| vasúti állomás piros és zöld lámpásai fáradhatatlanul égtek, valamerről
4035 13| erősen pödörgeti a bajszát. A lámpások lejönnek a polcokról, mint
4036 8 | bármiként csalogat.~Juliska kis lámpást vett a kendője alá, hidegszájú
4037 11| kocsiúton térdig ér a sár, és lámpát kell gyújtani reggel, mikor
4038 5 | függönyözve, soha egyetlen lámpavilágot nem láttam a házakban, midőn
4039 8 | vármegyeház börtönében. Rozsdás láncokat, húszfontos vasgolyókat,
4040 11| Macska hevert a háztetőn, a láncos kutya röviden végzett velünk,
4041 7 | fölemelni a szemét, csak lángba borult arca árulta el, hogy
4042 4 | kemenceóriások tanyáznak, amelyek lángfogaikkal kettéharapják a Hideg lábát,
4043 10| szoba sarkaiba a gyertya lángjai elől, mint szeretők, akik
4044 7 | mennyezetére vetődtek a lángok árnyékai, és ott nagy álarcosbált
4045 1 | tűznek, a fiatalosan lengő lángoknak, de a duruzsoló hóesésnek
4046 10| felé látni a horizonton, a lankás úton a lutheránus torony
4047 11| Sándor regéskönyve és a lap a Szent Mihály hegyi remetével
4048 15| szinte hallhatóan csörögtek a lapályon, midőn az esti köd leereszkedett,
4049 10| nagyböjtben csaknem a falhoz lapított: alig érezhető. A Bujdos-liget,
4050 14| adott virágaik a biblia lapjai között...~Íme itt volna
4051 9 | magyar rengeteget, amely lápon, ingoványon, zsombékon,
4052 15| elüldögéltem, s azt a könyvet lapozgattam, amelyet ifjúkoromban szerettem.
4053 15| a vadvizekkel, a sunyin lappangó őszökkel, napraforgó magját
4054 11| ellenben az éneklő tücsök a lapulevelek között: a valóságos élet.
4055 15| Szomjas úr kis háza úgy lapult meg a homályban, mint a
4056 3 | néma hold felé. Minden zaj, lárma, kocsikerék nyikorgása felébreszthetné
4057 10| zörgetegét nyaranta a még lármásabb tengeri fürdőkkel, divatosan
4058 10| akarom, hogy mindig így láss, mint most, mint tegnap...
4059 11| mintha megsértettük volna.~- Lassú tűzön, fokhagymával párolva
4060 8 | kőműveseknél, hogy néha-néha láthassa atyámat, aki a házépítésre
4061 5 | egyetlen éjszakai regényt láthassak, amelyekről a szép színdarabok
4062 7 | látsszék a patak, a füst láthatatlanná válott a kéményeken, az
4063 14| Mária mendegélt előttük láthatatlanul a homokon. A napsütésben
4064 13| földre, amilyennek őt sohasem láthatjuk.~Az eperfa árnyéka szakasztott
4065 10| vonalacskák, ráncocskák láthatók, mint a bővérű, jól táplálkozó
4066 10| megmaradok neked. Már nem láthatsz, nem foghatsz, nem csókolhatsz,
4067 14| mindaddig utánam néztek, amíg láthattak. Úgy tapadt a szemük sugara
4068 6 | Sternné csaknem mindennap láthatták nagyatyám deres bajszát.
4069 15| volt az idegen, a fejét nem láthattam mindjárt, mert az odabenn
4070 13| madarak tudnak, mert ők látják jönni az időváltozást.~Juliska
4071 10| elmégysz, s én többé nem látlak. Hiába jönnél vissza, engem
4072 4 | reggeltől, csak néha akadt látnivaló egy óriási köpenyeges, hallgatag,
4073 1 | felhők alakját, a naplemente látnivalóit, a dérnek és fagynak jövetelét,
4074 4 | A tücsök őszi látogatása~Én októberben születtem,
4075 13| csurgó eresz alatt: ezek a látogatóink, akik álmainkban arról mesélnek,
4076 15| éjjel nagyravágyó gondolatok látogatták meg, keresztet vetett, ha
4077 5 | legfeljebb az apám sírját látogattam meg néha, sokáig nem tudtam
4078 15| a téli hómező, amelynek látóhatárán fekete pont a lovas csendbiztos
4079 12| vetődöm, ahol szárnyas egeret látok a kovácsműhelyre szegezve.
4080 10| beesett arcodon olyan kísértős látományok nyomai látszottak, amilyeneket
4081 7 | malom hallgatott, megállni látsszék a patak, a füst láthatatlanná
4082 10| az ismeretlenségbe? Mit látsz ott messzire, ami elvisz
4083 14| Juliska. Most aggodalmasnak látszol, mintha kételkednél a mi
4084 9 | mentve volt az élete... A látszólag holt, szótalan nádas kellős
4085 11| látszottak, amint együtt láttak bennünket Juliskával, a
4086 13| sem azóta, mióta utoljára láttuk egymást.~Ifjan, naivan,
4087 10| gyermekkorunkban végtelennek láttunk. Még a tornyok is alacsonyabbak
4088 13| álmok ideje.~Vásároskocsikat látunk a mély sárban - mert hisz
4089 10| messzire, célját s végét nem látva az útnak, csak megyek, mintha
4090 2 | nő ölében sem. A szemük láz, a szívük seb, az ajkuk
4091 7 | börtönigazgatónak volt a leánya. Valami rossz fát tett a
4092 14| erényét látni; Szűz Mária leányai, a magyar parasztmenyecskék
4093 6 | azt a fiatalos, kellemetes leányasszonyt, aki három generációt boldogított
4094 15| a kert alatt, aki a ház leányát akarja elrabolni.~Aztán
4095 8 | szolgalegény a hatökrös gazda leányával álmodik... A gyalogút szinte
4096 6 | asszonyhoz hasonlított, mint leányhoz. Hervadt és édes volt, mint
4097 15| többé nem fázik meg senki. Leányillat lengett körül, amely illatát
4098 10| asszonyságok, vérszegény leánykák forgatták a kölcsönkönyvtár
4099 5 | vágyaim felé nem nyúl ki fehér leánykéz az ablakocskából, kisajtó
4100 8 | melegséget kerestem a fiatal leánynál, mintha az anyám lett volna.~
4101 5 | huszonegyest kártyáznak a leányok. Huray ügyvéd úrra nem vár
4102 10| türelme van és hamar megunja a leányokat. Télen csíkot halász a Tisza
4103 14| mellől elszökdöstek a gajdoló leányokhoz, akik az ördög öreganyjának
4104 10| Lehet, hogy találkozol még leányokkal, akik szeretnek - ámbátor
4105 15| lengett körül, amely illatát a leányoknak akkor érezzük, mikor még
4106 11| ház hasadékaiból rászól a leányokra, akik téli almát hoznak
4107 15| vetést korán kezdjük. A leányról, ott a messzi elmaradó házban,
4108 14| alföldi alkonyat meztelen lábú leányzói futottak át a mezőkön, hogy
4109 14| kocsin száguld le a mindent lebíró élet. E kenyérnek ízében
4110 10| talpadat csókoltam, és a lebontott hajammal fedtem el az arcod
4111 4 | menekülne a gyengéd vékony lécezetű alkotmány a zömök oszlopú
4112 15| mikor Julius Lechner von der Lech németre fordította. Kevés
4113 15| élvezhettem, mikor Julius Lechner von der Lech németre fordította.
4114 14| bolond, aki hagyja, hogy lecsapják a kezéről a férfiát. Én
4115 14| hátamhoz, mint a napsütés. Ha lecsapna egyszer a felhők közül a
4116 13| az időváltozást.~Juliska lecsüggesztette a fejét, s álmodozva, barnán,
4117 10| szoktak, midőn az ereszről lecsurgó eső a fák előtt árkocskát
4118 10| amelyeket én nem ismertem, ledér festett szájú nők nótái:
4119 4 | többé nem voltam árva. Leejtettem a könyvet, és fejem hátrahajtva
4120 11| ifjúkorom, hiszen az egy leélt élet hamuja már; ellenben
4121 10| mintha még nem merészelnének leereszkedni a földre. Szálldostak, mintha
4122 15| körülötte felhangzottak, leereszkedtek a pincékbe, hogy onnan többé
4123 8 | mint a vámszedőket, midőn leeresztették a sorompót. A kertekből
4124 8 | emberek?~Megfigyeltem, midőn leesett a hó, az első gyalogút a
4125 8 | a fa.~A favágó hazamegy, lefekszik, és panasz nélkül meghal.
4126 7 | szabad hozzáfogni, mert úgyis lefekszünk addig, mielőtt a végére
4127 10| sejtelmek, érzelmek), akik lefeküdtek az éj beálltával ott, ahol
4128 4 | tesznek, eljön ideje a korai lefekvésnek, az újságolvasásnak, a könyvforgatásnak,
4129 10| gyors és gondolkozás nélküli lefolytatását: mint maguk a szülők.~*~
4130 10| halnak meg, mint a csillag lefut az égről, új csillag jön
4131 15| kályhában, hogy téli estéken a legapróbb betűket is elolvassam.~-
4132 14| ritka madár erre a vendég, a legátus, a vándorló. Nem lehet az
4133 10| elintézés nem fogadtatik el... A legbölcsebbek még az enni- és innivalókon
4134 14| Lábujjhegyre ugrottam, mint a legboldogabb korban.~György a szérűskerten
4135 10| Mindegyiket ismerem. A legboldogabbak azok, akik mindig a helyükön
4136 12| a középre ülni, amikor a legbővebben hangzik a mesemondás a lányok
4137 10| A Sóstó a világegyetem legcsendesebb fürdőhelye volt. Olyan összetört
4138 11| nap cigarettáznak, és a legelőkelőbb hölgyek a vármegyében. Tőlük
4139 14| lökdösik a menyecskét, és legényeknek kedves tanácsokat susognak
4140 6 | asszonyszemnek tetsző, legényes figura volt, sovány, mint
4141 5 | nagyapja. Furcsa, hetyke, legénykedő, virtuskodó Magyarország
4142 8 | csendesen megisszuk.~Ágaskodtam, legénykedtem, vidultam és szomorodtam.
4143 9 | magát az országúton, amelyen legénykora óta nem járt.~A pocsolyában
4144 15| vadászeb. Egy kukoricacsősz a legénykorára gondolt, és tüzet gyújtott
4145 11| mikor véleményem szerint legérdekesebb történetet meséltem a tűzoltótoronyról,
4146 15| Arról nem is szólok, hogy a legfinomabb gépek is megérzik például
4147 7 | fácántollal és száraz virággal. A legfőbb helyen egy halott gyermek
4148 14| turpisságokat kieszelni és legfőbbképpen minden alkalmat felhasználni,
4149 7 | hiszem, leginkább akkor volt legfürgébb, midőn nyolc óra felé az
4150 4 | volt, az álomtalané, aki a leghosszabb regényeket olvasgattam vagy
4151 14| aki a világot járja, és a legjámborabbnak is olyan dolgokat suttog
4152 15| dolgot, mert nemsokára a legjelesebb orvosok gondjaira bízhatja
4153 14| egy kis jóságot, amellyel legkönnyebben és legnehezebben rendelkezünk.
4154 1 | arra, hogy mi történik a legközelebbi órában vagy holnap: az élet
4155 6 | voltunk - ő, legszálasabb, legkomolyabb, legrendesebb és legvigyázatosabb
4156 14| amellyel legkönnyebben és legnehezebben rendelkezünk. Vajon hová
4157 12| bujdokolnak a vadludak a legnémább nádasban, merre veszik útjukat
4158 7 | nagyanyámnál töltöttem, aki a legnyugodtabb asszony volt, kit valaha
4159 10| külső területeit, mint a legöregebb bérkocsisnak. Három esztendőn
4160 6 | legszálasabb, legkomolyabb, legrendesebb és legvigyázatosabb megy
4161 6 | életerős emberek voltunk - ő, legszálasabb, legkomolyabb, legrendesebb
4162 8 | szegény pórleány volt. De a legszebb nő, akit valaha láttam.
4163 8 | mondják, mert mifelénk ők a legszegényebb emberek. Mindig csak felemelik
4164 14| elveszítették hitüket, a legszentebben, a nőben, és ezért tébolyodtan
4165 1 | a ház sarkában, mintha a legtávolabbi időkre helyezné a célt,
4166 11| Magyarország volt, akkor az emberek legtöbbet az illedelem kérdésével
4167 7 | iskolakerülő reggelt és a leguggoló alkonyatot, amely a füzesben
4168 8 | almának a kamra polcán.~Leguggolt a lábamhoz, és esténként
4169 6 | kölcsön, zongorán játszotta a legújabb zenedarabokat, emlékkönyvében
4170 11| valahol az éren, a réten. Legutóbb Toldi Miklósról mesélt a
4171 5 | A fantasztikus tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott remények,
4172 6 | legkomolyabb, legrendesebb és legvigyázatosabb megy el elsőnek a Morgó-temetőbe.)
4173 10| levelei, amelyek oly gyengéden legyezgették arcunkat, mintha nem akarná
4174 11| szokás járni. Ecetszagú légyfogó az asztal közepén. A falakon
4175 14| szólt az öreg kezével legyintve. - Mi sohasem fáradunk el
4176 15| életbölcsességet az őszi légytől kértek kölcsön, amely a
4177 9 | nádasbeli tűzrakás mellett? Legyűrt süvegük alól megismerné
4178 1 | ahol az égboltozat a földre lehajlik. Addig kell mindenkinek
4179 8 | gondoskodva nyújtotta a vállát lehajló fejemhez, mint az anya beteg
4180 12| mondtad, hogy szomorú volt, és lehajtott fejjel mendegélt az országúton?
4181 6 | Morgó-temetőbe.) Nagyatyám kissé már lehajtotta sörtés, kerek, törökös fejét.
4182 10| nem tudtad volna...~Csak lehajtottam a fejem, mert komoly voltam.~-
4183 7 | egyik oldalában kés volt. A lehántott, lemorzsolt tengericsutkákat
4184 15| és a kezem bátortalanul lehanyatlana, mielőtt megkopogtatnám
4185 12| nyakú üvegek nyakából mindig leharaptak valamit a vásárosok, a mérgesek,
4186 14| felé, mint a boldog tűz lehelete. Vackorképű öregasszonyok
4187 15| letöredezett szárnyaival utolsó leheletig védi a maga dombját, holott
4188 13| vándorlók, akik sötétséget lehelnek. Ekkor megszólalt kuporgásában
4189 10| emlékezésedben ismét a tied lehessek.~Így beszélt-e Juliska,
4190 14| csendben élek, hogy szerelmes lehetek az emlékeimbe, nem elevenedhetik
4191 15| Nem volt neki semmi sem lehetetlen, ha szíve megtelt érzelmekkel.~
4192 10| boldog, egészséges emberek lehetnek azok az emberek, akik a
4193 15| országba tévedt. Koppant a lehulló levél, mintha valakinek
4194 6 | zörögtek a száraz falevelek és lehullott ágak a gyalogösvényen, a
4195 14| égen. Bűneik, betegségeik lehullottak, mint lábukról a homok.
4196 8 | csodálkoztam, midőn az első hó lehulltával azt tapasztaltam, hogy a
4197 7 | hajnalban. Fekhelyemről lehunyó, álmodozó szemmel néztem
4198 6 | keble havát megharapjam. Lehunyta a szemét, arca elváltozott.
4199 13| barátságos szemek, amelyek eddig lehunyva voltak, az eső szakadatlanul
4200 14| kocsmárosnénak, ahol a vándorlók leisszák magukat, de Boldogfalván
4201 11| fiatalemberek. A minap egyik úgy leitta magát, hogy két napig észrevétlenül
4202 8 | cigányok minél hamarább leitták magukat. A nagyanyám bankóforintosának
4203 8 | amelynek zenedarabjait lejátszadozza a kocsmaasztal mellett -
4204 13| pödörgeti a bajszát. A lámpások lejönnek a polcokról, mint barátságos
4205 8 | deszkákon, hidakon, meredek lejtőkön cipelték a házépítő lányok
4206 13| errefelé sohasem jönnek, és lekonyult bajszú vásárosok, kendőbe
4207 10| füstöt fújt a száján. Minden lélegzetével több és több fehérség terjedt
4208 15| szemében, a gyalogösvény lélegzetvételében.~- Azt szereti, akit én
4209 10| simogattam, amikor álmodtál. A lélegzetvételed, az alvásbeli sóhajtásod,
4210 15| karjaimban, mint pelyhes madárka lélegzik. Dombocskák között vezetett
4211 15| volna át a mellét, és nem leli helyét végtelen fájdalmában.~
4212 13| álmok országába viszi a lelkeket.~ ~
4213 14| Majd ha megtisztálkodott a lelkem Máriapócson, akkor nyúlok
4214 13| beszélt, mit tapasztalt. Az én lelkemben maga örökre húszesztendős
4215 14| zsilipeket az asszonyok lelkén, hogy kiömlik onnan a sok
4216 6 | Sohasem jöttem tisztába a lelkes, szentimentális, tréfás,
4217 6 | hogy mennyit adott volna a lelki üdvösségéből, ha az egész
4218 10| megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek...
4219 14| mielőtt a nap leszállna, lelkükben kvártélyt vesz.~Az Úr Jézus
4220 14| szívüknek megindultsága, a lelküknek galambröpködése, a kezüknek
4221 4 | embereknek, hogy az agyukról, a lelkükről eltisztuljon az őszi köd,
4222 11| hogy ki volt az apja... lelőtték, mint a vadlúd-gúnárt, mielőtt
4223 4 | szalmatűzbe néző szemükről lemenjen az őszi füst korma: nagy
4224 6 | megértéséhez vezet. A nap lemenőben volt a szélmalom mögött,
4225 4 | csendje, a szomorúsága, a lemondó unalma, békésen elterülő
4226 11| Az idegenszerűsége lassan lemúlott, amint lépésről lépésre
4227 15| van. Innen merítem majd a lendületet, amellyel üstökösként kilódulok
4228 15| fázik meg senki. Leányillat lengett körül, amely illatát a leányoknak
4229 11| függönyök, amelyek az ablakokon lengtek, tisztaságukkal mutatták,
4230 14| mezőkről, elővették a kék lenvirágot, a tavasz első lepkéjét,
4231 8 | könnyes, barna szeme. A lényéből valamely csodálatos melegség
4232 15| hogy én vagyok? Az igazi lényem itt maradt a Nyírségben,
4233 11| mintha ennek a hórihorgos lénynek örülne legjobban a világon.~
4234 12| jegenyefák alatt megkérdezte a lenyomott avart, hogy mit álmodtak
4235 1 | csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz
4236 7 | sora. Ott állott a fehér lepedős ember, a terhes asszony,
4237 12| mindegy, hogy a temető felé lépegetnek vagy vásárba lopni mennek.
4238 3 | ház alatt dalol a tetőn lépegetőnek, amint az bizonytalankodva
4239 8 | édesanyám, elég egy tévedt lépés, hogy a nyakát kitörje a
4240 5 | találkoztam senkivel! A lépéseim kopogását egyedül hallgattam,
4241 1 | csendes, halott gyermekek lépéseinek koppanására emlékeztető
4242 8 | felkölteni kellett őket lépéseinkkel, mint a vámszedőket, midőn
4243 10| mindent mondtak a fák két lépésnyi távolságból az éj csendességében!
4244 11| közelebb jött. Már alig két lépésnyiről felelgettek. Ők megértették
4245 11| lemúlott, amint lépésről lépésre közeledett. Egy darabig
4246 11| idegenszerűsége lassan lemúlott, amint lépésről lépésre közeledett. Egy
4247 10| az ostordurranás, néhány lépéssel be lehetett járni a kertet,
4248 6 | udvarlásokon kívül nemigen lephette meg egyébbel a hölgyeket.~
4249 10| belépett. Édesded érzések lephették meg az életuntat a meleg
4250 1 | megbeszélhessék az élők. Elmentek, lepihenni egy kissé. Bizonyos, hogy
4251 12| azonban csak azok a lábak lépik át, amelyeknek már mindegy,
4252 10| keressen, a mohos hidacskán lépjen át, ne ijedjen meg az árokban
4253 12| macska holdas éjjelen, a lepke az út porában, a cserebogár
4254 11| kopogásában éjszaka a halál lépked. Pedig a halál egy alacsony,
4255 14| lenvirágot, a tavasz első lepkéjét, a patakból a könnyed pisztrángot.
4256 10| pusztában. Kisütött hajú, lepkekedvű, de orvosságot ivó nők árnyékai
4257 12| gonoszok egymás sarkába lépnek. A "Lyukas Világ" küszöbét
4258 9 | ideig, amíg az igazi tücsök léprement. Mindközelebb jött Sóvágó
4259 10| akaraterő, ambíció, bátorság lepte meg félénk szívemet. Indulni
4260 9 | amelyet keresett, döngő léptei már a magányos sötétben
4261 10| annak a férfiúnak veszélyes lépteit, aki mellőle egykor elment
4262 15| öreg emlékezete töntörgő lépteivel? Majd könnyű, futamodó léptek
4263 15| lépteivel? Majd könnyű, futamodó léptek hangzottak a malomkerék
4264 10| férjek. Mindig olyanformán léptem be egy-egy vendégszerető
4265 13| mezőkön, és szinte házasságra lépünk a mulattató tűzzel, amely
4266 10| fürgén megtörölgette a kezét, leseperte szoknyájáról a morzsákat,
4267 14| mintha az ezüsthasú halat lesné a vízben.~- Akkor, midőn
4268 15| található. A szilvafák gallyai lesodornák a kalapomat, és a kezem
4269 14| másik határba, ahonnan majd lesoványodva, megverve tér vissza, mint
4270 6 | szavai ellen... (Be sokszor lestem messziről a kalászhajú Sternnét,
4271 12| pattant föl az idegen.~A fiú lesütötte a szemét.~- Megvallom, hogy
4272 6 | felhevült, zavartan felelgettek, lesütötték a szemüket, láthatólag védekeztek
4273 15| nem indult el a gyümölcs leszakítására, mert nem volt jóravaló
4274 13| szétrepülnek a vadkacsákkal. Leszáll az udvaromra a vándormadár
4275 10| az udvar fölött, mielőtt leszállana.~Hozzám lépett, és megsimogatta
4276 14| Aki e napon, mielőtt a nap leszállna, lelkükben kvártélyt vesz.~
4277 4 | messziségből közeledik a leszálló ködben. Dúsan, füstösebben
4278 11| Juliska, amint a kocsiról leszálltunk.~Félig paraszti, félig kopott
4279 14| Akkor, midőn éppen olyan leszel, amilyen az apád. Akkor
4280 10| kelésekről, nyavalyákról lészen szó, nyögések, sóhajtások,
4281 11| amelyek évről évre szebbek lesznek. Minél öregebb leszünk,
4282 11| szebbek lesznek. Minél öregebb leszünk, annál inkább hiszünk a
4283 10| disznót. Mi pedig a jövő héten leszúrjuk a hízót. Legalább azt várja
4284 8 | megnyugtatót nem lát a földi létében, sem asszonyban, sem gyerekben,
4285 6 | szemét, arca elváltozott. Letérdepeltem, és ő mellém guggolt...
4286 14| Ónodi-kisasszonyok számára két férfi létezett a világon. Tininek Zathureczky
4287 15| amely megfogyatkozott, letöredezett szárnyaival utolsó leheletig
4288 11| alatt.~Helyén a kocsirúd, a létra, a seprő, egyiknek se támadt
4289 14| jár az esze, hogy a padlás létrája alá álljon, amikor a szolgálók
4290 13| veszi az országutat.~A fiú a létrán ült, amely a padláshoz volt
4291 14| a nap vérveres korongja letűnik a síkság szélén. Az alföldi
4292 11| tűzoltótoronyról, ahonnan az én időmben leugrálni volt a divat - váratlanul
4293 10| ki a tűzszemek, s a szoba levegője álomporral van teli, a hajnali
4294 15| jöttek volna ki a klub forró levegőjéből. És annyi magyar ember fekszik
4295 7 | garasért. Kis fametszetek, levélbélyeg nagyságúak voltak a könyvecskében:
4296 9 | undok nótával a vadvirág levele alól a ropogós menyecskék
4297 10| mint a folyam habjai, a fák levelei, amelyek oly gyengéden legyezgették
4298 15| nyaranta belehenteregtek leveleikbe, és így ősz időben oly ijedten
4299 10| fürdővendég ráér a hosszú levelek írására), megváltó énekes
4300 10| szőke oldalszakállával, Leveleki Molnár Guszti vadkacsa-tollas
4301 6 | a perrel. Nagy Istvánnal levelez. S egyik esztendő múlt a
4302 4 | könyvforgatásnak, az atyafiságos levelezésnek, naplóírásnak, Rocambolenak
4303 6 | jelentősége, amiről nagyatyám levelezést folytatott Nagy Istvánnal,
4304 6 | könyveket, amiért Jella évekig levelezett a szórakozott poétával.~
4305 14| kaszinóban. Már csak néha levelezünk Dura Máté Szerelmesek könyvé-ből;
4306 2 | kapu előtt megjelenjen a levélhordó, valamely olyan üzenettel,
4307 6 | Nagy Istvánnal, a nógrádi levéltárossal. (Nekünk is volt családi
4308 7 | amelyet nem tudott mindjárt levenni rólam, bár tekintetem már
4309 14| között, nem porol az ibrik a levesestállal, nem veszekszik a só a paprikával -
4310 9 | lábáról a másikra ugrik, leveti meg felveszi báránybőr bundácskáját,
4311 10| is csak aznap olvastak a lexikonban vagy az álmoskönyvben),
4312 7 | halotti párnán, a félig lezárt szempillák a merev szemekkel,
4313 4 | világosságánál. A pincét úgy lezárták estére nagy lakattal, mint
4314 11| ablakok felé feküdtek, olyan lezártaknak látszottak, mint szekrények,
4315 11| a királyfi a mesében. A lidérc után megy, amely a kincset
4316 15| mindazokra, akik az utat járták, lidércekre, vándorlegényekre és szerelmesekre.~
4317 10| öregasszonnyal szeretkeztél, lidércen lovagoltál vagy embersárban
4318 11| ablakot, hogy ne lássa a lidércet az országúton nyargalászni;
4319 10| mesemondásaiból való vitézek, a liget kis sétány, amelyen unatkozva
4320 10| Elhagyták ágyaikat, kertekben, ligetekben merengtek, és elmerültségüket
4321 4 | elkomolyodva fekszik rá a ligetekre, kopott pirosságú kerítésekre,
4322 15| vadmacska.~- Ugye onnan jön? - lihegte kíntól, gyötrelemtől fuldokolva,
4323 1 | pirosa, ősz fakója, tavasz lilája, tél fehére az élet színei
4324 14| kocsmába, ahol a zsoldos katona liliomfehér hercegnők alsószoknyájára
4325 14| lakott a malom padlásán, a lisztes csizmás fuvarosok hangos
4326 4 | cigány tévedt be néha a kapun lobogó szemével, ezüstpitykés mellényével,
4327 11| konyhában szalmából nagy tűz lobogott, és veres komondornyelvével
4328 11| ébredne, hogy az ereszről locsog a víz, a kerten köd, bánat
4329 12| mesterember, a céltalan útu lődörgő, az örökké munkát kereső
4330 14| öregasszonyok ágbogas ujjaikkal lökdösik a menyecskét, és legényeknek
4331 10| tudják felcserélni, és nem lövik főbe magukat a megérkezésük
4332 5 | vakmerőségüket, attakírozásukat, lógós szomorúságukat.)~*~A városban
4333 8 | amely a padlásablakból lógott, csak sejteni lehetett a
4334 14| a sonkák oly nehézkesen lógtak alá, mint kövér asszonyok,
4335 13| gyalogösvényen; hazafelé loholó fekete kutya. S Juliska
4336 13| a látóhatáron, mint egy lokomotív szeme, amely az álmok országába
4337 10| hazudnak.~A tölgyfák sűrű lombjai között megbocsátólag, csendesen
4338 4 | lehet látni, nincsenek kövér lombok, megtelt bokrok, széles
4339 11| nyírségi országutakon, amelyek lomhán, rezignáltan kanyarognak
4340 13| dinnyével, palackszínű szőlővel, loncsos szilvával: megszólítanak
4341 2 | ahelyett hogy önmagába lőné?~A tücsök tehát mindenkinek
4342 2 | árnyék, amelybe bele lehet lőni a töltést, ahelyett hogy
4343 12| lépegetnek vagy vásárba lopni mennek. Egy puskalövésnyire
4344 5 | nyikordul a kerten, hogy lopott csókkal megajándékozzon
4345 10| amelyek éjszaka a szobába lopóztak. A füledbe sugdostam, a
4346 2 | nyitott be a kapun, női szívet loptak ki az ablakon át, romlott
4347 9 | mondhatott. A kis házakból lopva jött egy-egy kis világosság
4348 14| előkelőség céljából elővette lorgnette-ját, amelynek egyik üvege hiányzott.~-
4349 14| részegségükben nem engedték tovább a lószemű idegent. Vagy sarkába szegődött
4350 11| Elmegy az istállóba a zsíros lószerszámokhoz, a kamrába, a pincébe, mikor
4351 10| tudománya rengeteg.~- Nem fél a lótól, sem a bivalytól. Végigjárja
4352 14| nő történetét, aki mellbe lőtte magát egy íróért. Tudjuk
4353 13| felettem, mint Szent György lovag a pécsi templom oltárképén,
4354 10| vagyonszerzés tennivalóit. Kóborló lovagként járkáltam előkelő külsejű
4355 9 | után megtörli bajszát a lovagló csendbiztos?~Sóvágó a falujába
4356 10| öregasszonnyal szeretkeztél, lidércen lovagoltál vagy embersárban nyakig
4357 10| kocsiszín felől utazókocsi lovainak szerszámcsörgése hallatszott.
4358 4 | nyúzott bundás, mit sem érő lovának való. Most már otthon marad
4359 8 | világon. Elfelejtettem a lovarnő alakú Jellát a rizsporos
4360 15| látóhatárán fekete pont a lovas csendbiztos vagy a cigánypostás.
4361 15| érzelmeket tisztelni, kutyát és lovat szeretni, nedves mezőkhöz
4362 10| fogadóba, bécsi derbyre, nizzai lóversenyre, előkelő kártyaházba, komédiásnak
4363 13| messziségben vágtató, kendős lovú lakodalmas kocsikkal, hosszú
4364 2 | Danolgatott a tanyák, kerti házak, lugasok, toronyszobák magányos lakóinak,
4365 15| kertekben, dalokra emlékeztető lugasokban, igénytelen életet prédikáló
4366 10| édesded és üde volt, mint a lugasszőlőből való bor. Sohasem ettem
4367 10| füstölgő pipáját.~- No, lumpok és cigányok - kezdte recsegő
4368 3 | a holdvilág cinkosa. Ha lunátikusat lát a háztetőn bolyongani,
4369 12| álmoskönyv-kereskedő, a lusta planétás, a trombitáló pereces
4370 6 | ételillatokat szagolgatta, lutriszámokat álmodott, a csárdásnéval
4371 12| tetőt. A földes pádimentumon lyukak voltak csizmasarkoktól,
4372 6 | az őszi eső befolyt egy lyukon a köddel együtt, a szél
4373 12| járt-kelt az apám... De a lyukról én semmit sem tudok.~A fehér
4374 11| az ajtófélfára írott G. M. B. betűk őriztek egyik
4375 15| környékbeli gavallérnak. Macskanadrágja térdben fényes, mintha sokat
4376 5 | őket vadászkalapjaikban, macskanadrágjaikban, vadmagyarságukban. Csak
4377 15| olvasást megszoktam, így a Madách Ember tragédiájá-t csak
4378 10| írására), megváltó énekes madarait a hajnalodásban és a séták
4379 12| hírektől, amelyeket napközben a madaraktól hallottak. A madarak tovább
4380 13| s olyan egykedvű, mint a madárdal.~Hiszen azt is el lehetne
4381 15| nyugtalanság malacait, egyszerű madárhangba elképzelni azt, amit a messzi
4382 15| karjaimban, mint pelyhes madárka lélegzik. Dombocskák között
4383 10| álmoskönyvnek, a planétahúzó madárnak, panorámásnak és szappanosnak...
4384 10| aztán rágyújtott nótájára a madársereg, amely eddig láthatatlan
4385 9 | elüldögélt.~Mit, mit nem gondolt magában a vén zsivány?~Egyszerre
4386 11| amely kénszagot ereszt magából.~- És egy polcon - akár
4387 14| Úgy bántunk vele, mintha a magáéban volna! Visszaszökött öreg
4388 5 | volna szerelmessé tenni magamat? De kibe? A kantinos kisasszonyba
4389 8 | félelemtől: az elhagyott helyen magamhoz szorítottam Juliskát. Ő
4390 5 | valaki. Magamban voltam, magamnak gondoltam mindenféle gyönyöröket,
4391 15| alakomat öltöttem volna magamra. Én néztem szembe Szomjas
4392 12| szerint apám bánatos kedvű, magánakvaló, szinte szomorú úriember
4393 15| meglesett volna, mivel töltöm a magány búsuló óráit, amikor olyan
4394 14| szellemek körülvették őt magányában, a kétségbeesés sikoltásait,
4395 14| ismerkedtek meg. Keresztet vetett magára, keresztet vetett ránk,
4396 11| mintha az ő tiszteletére magasabbra csapna. Aranybarna volt
4397 14| utakat elzáró sorompófák a magasba emelkedtek, mintha a tájat
4398 10| át a madarak. Az égbolt magasságában kerengő felhők többé nem
4399 10| holdvilág elérte a tölgyfák magasságát. Az álmából ébredő vándorlegény
4400 12| amelyeket napkeletkor látni a magasságban úszni... Csak annyit tudok,
4401 14| megszólaltatták; abba a magasztosságba, önfeledtségbe, mindent
4402 8 | anyám szívélyes, csöndes magatartása, a cselédeknek családtagsága -
4403 13| Juliskától látta ezt a bús magatartást, amint esténként búnak eresztette
4404 6 | emberekre, hogy katonás magatartásúak. Nos, nagyatyám valóban
4405 13| fák is tanulják valakitől magatartásukat, mint a katonák az őrmesterektől,
4406 14| elszökik a kéményen át. A magaunt férfi elszökteti az öreganyját
4407 10| nyugalmához irányítottam magaviseletemet. Nyugodt szívvel állok bármikor
4408 15| lappangó őszökkel, napraforgó magját rágta, és együtt repdesett
4409 15| napraforgók alatt megállottunk és magot szedtünk a tányérokból.~-
4410 10| percük, amikor kételkednének magukban, erejükben, jókedvükben,
4411 14| Természetesen nem vontuk ki magunkat a honleányi kötelesség alól.
4412 14| tekintetei között? kérdezzük magunkban, mikor többé már nem látjuk
4413 13| Vidám képű, csacsihasú, magunkhoz való korú kérők hemperegnek
4414 7 | képzeletünkben. A nagyarcú napraforgó magvait ügyesen hámozta, majd kendert
4415 7 | feltalálható volt az álom magyarázata.~Sokszor nézegettük esténként
4416 13| intézni az öreghez, hogy magyarázná meg bővebben szavait, ellenben
4417 8 | kertek: Juliska a csillagokat magyarázta:~- Van ám Favágók csillaga
4418 10| Elgondolkoztam, hogyan magyarázzam meg az egyszerű, jóságos
4419 12| szeretett kóborolni vagy Magyarországban? Volt-e rokona túl a Dunán,
4420 14| akció célja volt az ottani magyarság megmentése.~Természetesen
4421 6 | nógrádi kiejtéssel beszélt magyarul: nem kis eredményeket mondhatott
4422 10| engem... Vagy legalábbis a magzatot, akit már a szívem alatt
4423 14| hívták a bárónőt, akit a majma megharapott? - kérdezte
4424 13| Álmodunk nagy teknőkkel, majorannával, sóval, borssal, citrommal,
4425 10| magát beteg lábuk, kelésük, májuk, szívük: a Sóstó vize minden
4426 1 | mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz
4427 13| pirosra csípett tökkel, kopogó makkal, zörgő dióval, cinkefüttyel,
4428 11| szoknya után, a tölgyek kemény makkjai agyonverték?... Hová lett,
4429 15| bújtatni a nyugtalanság malacait, egyszerű madárhangba elképzelni
4430 7 | tengerit majd megeszik a malacok, és a hízókat a tűz elégeti,
4431 14| boldogan kitárultak, azon malasztos vendég várásában. Aki e
4432 10| ideig, amíg a meghatottság malaszttal töltötte el a szívemet.
4433 13| arculatú, nadrágszíjukon malmozó vendégekkel, akik az asztalunknál
4434 15| futamodó léptek hangzottak a malomkerék körül, amikor fölemeltem
4435 14| állítsa meg a kimelegedett malomköveket.~És a szívességben, amellyel
4436 15| a szélmalomnál, midőn a malomköven ült, és sétapálcájával,
4437 8 | lányok a köveket, téglákat, a maltert keverték... S így járt a
4438 8 | kucséberkosárnak! Mily örömteljes mámora a szamorodni bornak! A kolbásznak
4439 10| megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák...
4440 15| önfeláldozó a szerelemben és mámoros a barátságtól. Kerítéseken
4441 13| alatt égő tűznek keserű mandula ízű füstje, a diófának komoly
4442 5 | mögött epedő fiatal nők, mániákus vénasszonyok, bogarászó,
4443 2 | kuckókban guggoló bénáknak, a mankójukkal homokban író sántáknak,
4444 1 | örököljenek utánuk, osztozkodjanak maradékaik, s életük történetét apróra
4445 13| magával és mással.~S ha itt maradna: bizonnyal visszatérne elillant
4446 10| elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.~- Hisz nem az enyém voltál -
4447 14| napjai, kotkodácsoló gondjai maradoztak el a lábuk nyomában a homokon:
4448 12| lehetett virágjában, mikor Zöld Marci még fiatal legény volt.
4449 12| tudom az öreg csősztől, hogy márciusban melyik vágás felett szeretnek
4450 10| Igaz. Először a pócsi Szűz Máriáé és egy útszéli fáé... De
4451 14| igaz. De hát mire volna Máriapócs, ha még ezért sem tudna
4452 14| napsütésben ők már látták a máriapócsi tornyokat. Siettek, mint
4453 14| megtisztálkodott a lelkem Máriapócson, akkor nyúlok ételhez.~S
4454 6 | korában meghalt, miután Stuart Máriával halálos ágyán házasságot
4455 14| Arany János versében a vén Márkus galambősz feje. Csavargók
4456 12| búcsúsok után gyalogolni, marokszedő lányok mögött az elhullajtott
4457 15| fuldokolva, mintha kígyó marta volna meg.~A félhold a szélmalom
4458 6 | többiek homokkővel vagy márvánnyal megjelölt halmok alatt nyújtózkodtak,
4459 13| borzas, bánkódó asszony mása volt. Lehetséges, hogy a
4460 10| úgy körüllengi, mint akár másét.~És Juliska, bár nem volt
4461 15| Az élet kelepelő szekerei másfelé vették járásukat, a szélmalom
4462 5 | dologtalankodott, nyomorgott legtovább. Máshol már beletörődtek az emberek,
4463 14| elfújta a szél a nótáját, másiknak elmosta az eső a mosolyát.
4464 15| gondolatát... Megpörgette a masinát.~- Válasszon magának szisztémát,
4465 8 | új névre hallgat, a hold másként világít... Vajon minek is
4466 10| dalt fújván, amely daltól a másnapi befőzést is elfelejtették
4467 11| mindent meghallgatnék, s másnapra elfelejtenék, hogy újra
4468 14| kellett őket a nagy útban. Másoknak kővé változott a bánat a
4469 15| úr, aki hibáját szerette másra kenni.)~- A másik szomszédom
4470 13| azóta a világban, magával és mással.~S ha itt maradna: bizonnyal
4471 3 | A holdfény hideg, mint a másvilág. A felhők is megállnak az
4472 3 | valamely különös, varázslatos, másvilágias zene hangzik fel hirtelen
4473 10| életet folytattam, amiért a másvilágon elnyerem jutalmamat.~- És
4474 10| háremeibe, kikötővárosok matrózkocsmáiba, vagy szűz hegyek méla fenyveseibe
4475 5 | rikkantó hangja nem veri fel a Mátyánszky-féle vendéglőt, ahol Dalnoki
4476 11| országúton nyargalászni; tarka mátyásmadarat fogok neki az erdőn, amely
4477 12| volt, mint a felső Tisza medrében. Olyan nótákat énekelt,
4478 4 | évszakban.~És néha, midőn az eső meg-megállott, mintha szünetet adott volna
4479 10| álmunkban keresünk az erdőn. Meg-megállunk, és elmondjuk a nevet.~Nyomban
4480 5 | kerten, hogy lopott csókkal megajándékozzon valaki. Magamban voltam,
4481 12| is váltottunk. Na, Isten megáldja, szép öcsém! - mondtam a
4482 11| mindig azt vártam, hogy megáll egy idegen szán a tanyaház
4483 12| meghallgatására mindig érdemes volt megállani sietésünkben.~A bozontos
4484 8 | ifjúkoromban szerettem hosszasan megálldogálni a gyalogösvényeken, mezőkön,
4485 12| ezen a tájon. Nincsen miért megállítani a kocsit a "Lyukas Világ"-
4486 4 | szőlőtőkék, amelyek a kilátást megállítják. A fehér filagória közelebb
4487 15| mogyorófabokrok mellett megállított egy kéz. A fiú - György
4488 15| aki várából kirohant, hogy megállítsa az úton járókat. A várat
4489 12| útonjáróktól hallott.~- Megállj csak, te fiú! - pattantott
4490 2 | lehet kapni az életben. Vagy megálljon egy kocsi, benne utazó,
4491 3 | a másvilág. A felhők is megállnak az égen, mintha egyet szundítanának,
4492 7 | bealkonyodott. A malom hallgatott, megállni látsszék a patak, a füst
4493 15| amidőn a napraforgók alatt megállottunk és magot szedtünk a tányérokból.~-
4494 10| csalódottan mosolygott, mintha megbántottam volna. Talán észrevette,
4495 10| akasztottam a kabátomat, megbarátkoztam a cselédekkel és házi szokásokkal:
4496 15| amelyeket itt hajdanában megbeszélgettek az emberek a molnárral,
4497 1 | életük történetét apróra megbeszélhessék az élők. Elmentek, lepihenni
4498 15| kaput. Ide tértem be, és megbeszéltem Adonaijal az ügyemet. Te,
4499 3 | különös éjszakákra kapott megbízást, midőn a holdvilág felszívja
4500 11| fogott velem: komolyan és megbízhatóan nézett a szemem közé, mint
4501 10| Juliska, és csendes, hamar megbocsátó szemrehányás volt a hangjában.~...
4502 10| öregebben, szelídebben, megbocsátóbban. A barnasága, andalgó mosolygása,
4503 10| tölgyfák sűrű lombjai között megbocsátólag, csendesen nézegettek alá
4504 10| tesszük őket... Öregszülőkként megbocsátottak a karácsonyok a tékozló
4505 9 | szülőfalujába, Pazonyba. ~- Megbolondult vénségére - mondták a vármegyén,
4506 15| életemben gondoltam, hogy megbolondultam. Én álltam ott az ablak
4507 14| alkalmat felhasználni, hogy megcsalhassák azt a nőt, aki őket igazán
4508 2 | hallgatói közelgő estéjét, vagy megcsalódott férfi bámult a pisztoly
4509 10| élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás
4510 8 | gyilkolni, mert azok réges-régen megcsalták őket, akiket szerettek.
4511 14| dolgokat suttog a fülébe, hogy megcsalva érzi magát minden hitében.
4512 8 | először végig itt, aki az utat megcsinálta? Manapság gyermekes dolognak
4513 2 | képmutatásában, vagy élettől megcsömörlött férfiak feküsznek a kanapén,
4514 10| oly friss a hóprém, hogy megcsókolni kívánná az ember, sem az
4515 13| cinkefüttyel, az első fagyban megdermedt országúttal, rőt mezőkön
4516 8 | rézgombos fiúcska voltam: mindig megdobbant a szívem, midőn épülő házak
4517 15| akarja elrabolni.~Aztán az a megdöbbentő hasonlóság, amely az udvarló
4518 15| társulásra a Monte-Carló-i bank megdöntéséhez. Még a szegény Juliska is
|