1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
4519 5 | elvadulva, eldugaszolva, megecetesedve éldegélik napjaikat. A Nyírség
4520 10| szoktak a falusiak, mikor megéheznek. Tarka kendőjében a cipó
4521 14| elő mondanivalóikkal a nők megejthetőségéről, és annyi titkot mondának,
4522 5 | tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk. A Nyírségben még mindig
4523 5 | mindenki a múltjából akart megélni. Abból, hogy valamikor volt
4524 12| járt a szekerével, mégis megelőzte azokat, akik egész nap hajtottak?
4525 6 | vajon Jella ugyanannyit megenged a nagyatyámnak is?~Sohasem
4526 1 | egy kicsit félreálltak, megengedték, hogy örököljenek utánuk,
4527 12| tett, mintha a legyeket megenné, s ezzel sikerült felébreszteni
4528 8 | nem szerettem a szilárdul megépített falakat? Ezért kívánkoztam
4529 6 | fektették le, mint arra megérett. Nyugtalankodva forgolódott
4530 13| ellenben Juliska csendesen megérintette a kezem.~- Nézze, már ismét
4531 10| nem lövik főbe magukat a megérkezésük estéjén! Én a nagyvárosból
4532 10| várta, amikor Nyíregyházáról megérkezik Benci bandája és vele a
4533 13| jönnek ide az álmok, hanem megérkeznek a vándorlók lyukas kalapjai
4534 10| reszkető sötétségből kell megérkezni annak a vonatnak, amely
4535 4 | kóborlás.~Ilyen volt a pontosan megérkező ősz a múlt században Magyarországon.
4536 7 | az első hóval, a hideggel megérkeztek az erdőkből a kertekbe,
4537 6 | védelmeznék, amely a minden titkok megértéséhez vezet. A nap lemenőben volt
4538 1 | csengettyű-hangján, hogy megértetlenül maradt volna egyetlen csengőnek
4539 12| Tudott-e koldusok nyelvén, megértett-e a keresztbe rakott szalmaszálakból,
4540 11| lépésnyiről felelgettek. Ők megértették egymást. Míg én már nem
4541 7 | árulta el, hogy hallja s megérti a verseket.~Nem sokat törődtem
4542 15| hogy a legfinomabb gépek is megérzik például az esős időjárást.~
4543 14| Elbizakodnak hisznek és megesküdnek, hogy a férfiak szerelme
4544 7 | lemorzsolt tengerit majd megeszik a malacok, és a hízókat
4545 12| beragasztva az ablak, amelynek megfakult betűi azon vitáztak: áruló
4546 10| élet talányainak könnyed megfejtései! Jön egy hosszú hét, amikor
4547 12| napraforgók ottmaradtak a megfejtetlen talányokkal a fejükben.~
4548 15| bizalmat előlegeztem önnek. Megfelel-e bizalmamnak, az később válik
4549 15| kis rulettgépet vett elő a megfelelő táblázattal.~- Igaz, hogy
4550 15| menni; Mihály arkangyalnak megfelelt a divat, és a szemrevaló
4551 8 | innen a lábak, az emberek?~Megfigyeltem, midőn leesett a hó, az
4552 14| borongásában s nesztelen léptekkel, megfoghatatlan ruházatban úgy térjenek
4553 1 | perc eliramlik, mielőtt megfoghattuk volna szivárványos szitakötő
4554 15| szörnyeteg a múlt időkből, amely megfogyatkozott, letöredezett szárnyaival
4555 10| anélkül hogy tudtad volna. Megfordítottalak, midőn a szívedre nehezedtél.
4556 12| szeretem, ha mindenütt, ahol megfordulok: örülnek az emberek. Kálmán
4557 6 | akik valaha a városban megfordultak. Babérkoszorúk, emlékek,
4558 10| visszamegyek Bujiba, amint megfürödtem a gyógyforrásban - szólt
4559 14| korhelyekkel, és a lovak meggémberednének a hidegben a vendéglő előtt.
4560 10| hogy még egyszer mindent meggondoljak. A hetykeségre, virtuskodásra
4561 10| tenyerének. A gyermekkori meggybefőttek illata maradt a tenyerében,
4562 7 | alvó zöldséges vermeket, a meggyfán pirosló cinkefogó tököt,
4563 11| jut eszébe, hogy éjszaka meggyilkolják; valamint arra sem gondol,
4564 8 | ahol a hangulatok, színek, meggyőződések oly csalogatók, mint a lidércek!
4565 6 | másik végébe költözött, meghagyván a sárga kúriában elvált
4566 14| madarak, napraforgó gerincüket meghajlítva, az imádságtól, fáradalomtól
4567 12| keservesek. A padon ezen a meghajlott hátú paripán olyan emberek
4568 8 | lefekszik, és panasz nélkül meghal. Hát az ő csillaguk az amott,
4569 12| tarisznyájukban, amely bölcsességnek a meghallgatására mindig érdemes volt megállani
4570 10| ezeregyéjszaka kevés volna meghallgatásukra. Úgy bántak velem, mint
4571 11| és harag nélkül mindent meghallgatnék, s másnapra elfelejtenék,
4572 15| ha segítsz rajtam. Adonai meghallgatott, és tanácsot adott. De,
4573 4 | kis pajtásomnak a hangját meghallottam. Bármilyen egyedül voltam,
4574 12| országúton születnek, élnek és meghalnak: az élet olyan bölcsességét
4575 10| vonat... Pestre! Már majdnem meghaltam, úgy vágyakoztam Pest után.~
4576 6 | megengedte, hogy keble havát megharapjam. Lehunyta a szemét, arca
4577 14| a bárónőt, akit a majma megharapott? - kérdezte Tini kisasszony,
4578 10| Bizonyos ideig, amíg a meghatottság malaszttal töltötte el a
4579 14| és amelyre részvéttel és meghatottsággal gondolunk vissza. Nem kért
4580 13| elveszítik leveleiket, és meghegyesednek, mint öregedő férfiember
4581 10| kályhából virrasztva és meghitten nézegetnek ki a tűzszemek,
4582 6 | sürgős volt ügyük. Egyszer meghízott itt az ágyban fekve, hogy
4583 14| első találkozáskor, mikor meghódítottak... minden téli estve visszatérjenek,
4584 11| csak az, hogy életünket meghosszabbítsuk. Ez pedig csak ilyen helyen
4585 15| uraknál, akik a múlt században meghúzódtak magányos házaikban, mikor
4586 15| csillagok pályáját.~Szomjas úr megigazította a cvikkert, és egy sarokból
4587 13| a szélben. A napraforgók megindultan csóválták a fejüket, mint
4588 14| ajkuknak méze, a szívüknek megindultsága, a lelküknek galambröpködése,
4589 12| menjek tán a feketekávét meginni? - kérdezte hetyke hangon. -
4590 8 | hozzám simult, mert azért mégiscsak nő volt, aki félt az úton
4591 10| igazságot és az embereket megismerjem.~- Tehát búcsújáró volt?~-
4592 15| akivel érdemes lett volna megismerkedni. Az egyik szomszédom éjjel-nappal
4593 15| iránt... És néhány nap múlva megismerkedtem Saroltával, akinek olyan
4594 9 | mellett? Legyűrt süvegük alól megismerné szilaj szemük az öreg Sóvágót,
4595 9 | az altató dala. Mindent megismert ő azóta, mióta fiatalkorában
4596 10| elmondjuk a nevet.~Nyomban megismertem Juliska hangját.~Kövérebb,
4597 10| kvártélyt és ebédet adtak, megismertettek férjeikkel és barátaikkal
4598 8 | bort, és otthon csendesen megisszuk.~Ágaskodtam, legénykedtem,
4599 14| letelepedett a székre, és megízlelte az elébe tett italt.~- Csak
4600 15| terem aranyat annak, aki megjátssza. Többet nem mondhatok, uram,
4601 15| hagyott szisztémáknak a megjátszására vállalkoztam én. Ők, szegények,
4602 15| úr saját életét óhajtja megjavítani.~- Itt van a központi erő -
4603 1 | Fontos volt a holdtölte, megjegyeztük a szél irányát, az eső mennyiségét,
4604 11| találkozik. Nemigen tett megjegyzést, nemigen érdeklődött, mikor
4605 13| eperfa, ha tanult valaha megjelenést: bizonyosan Juliskától látta
4606 2 | veszettül ugatnak: hátha megjelenik az őszi éjszakában egy árnyék,
4607 2 | várják, hogy a kapu előtt megjelenjen a levélhordó, valamely olyan
4608 10| Szarvas"-kocsma felett újra megjelent a kis csillag.~De most már
4609 6 | szél és tűz zúgása mellett megjelentek a Bibics-milliók, amelyek
4610 6 | homokkővel vagy márvánnyal megjelölt halmok alatt nyújtózkodtak,
4611 11| figyelve. - Talán bizony megjött az apám.~ ~
4612 1 | szomorkodott senki sem, ha megjöttek a csendes, halott gyermekek
4613 15| el, mint amennyit szabad.~Megkérdeztem Szomjas urat, miféle sugallat
4614 14| ment az országútra, hogy megkeresse a legmagasabb fát. És az
4615 15| sárban, alkonyatban cuppogva, megkerülte a házat. Egy zöld zsalugáteres
4616 14| melegedik.~A szalonna, amellyel megkínál Juliskám: kamrák andalgó
4617 14| ha azzal jámbor emberek megkínálnak.~Juliska csendesen kiment
4618 10| időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok...
4619 12| hűségre tanít.~A vándorló megkocogtatta bicskájával a sörösüveg
4620 11| őrzi. De majd visszajön, megkötjük a kezét-lábát; beszegezzük
4621 15| bátortalanul lehanyatlana, mielőtt megkopogtatnám az ablakot. Ámde nem így
4622 14| feküdtek a napsugárnak. Valaki megkopogtatta az ablakot.~György, a fiú
4623 10| forgatták a kölcsönkönyvtár megkopott Jókai-regényeit. Mindenki
4624 15| bajusz, mintha sok csókot megkóstolt volna, amíg ez érdemes volt.
4625 12| A vándorló megszagolta, megkóstolta, elfintorította mozgékony
4626 9 | amely a megváltó emlékét megkoszorúzni szokta.~De Sóvágó ismerte
4627 6 | sajnos, a költő elfelejtette megküldeni a könyveket, amiért Jella
4628 10| aki Európa minden börtönét meglakta, máskor illedelmes és választékos
4629 14| duttyánokban és városvégén meglapuló csárdákban poharat koccintottam,
4630 15| volt, amint a délibábban meglátjuk néha a városokat, ahová
4631 14| tennivalója lett volna.~- Kozsárka meglátogat minket! - szólalt meg illetődötten
4632 9 | egy cifrálkodó öregasszony meglátogatná megvénült, az élettől visszavonult
4633 9 | akiket néha, vasárnap délután meglátogatott. Sohase volt vele semmi
4634 14| rágondoltam, amikor házadat ismét megláttam az országúton.~- Hát mikor? -
4635 9 | kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére,
4636 7 | házába illő bútorzat volt a meglehetős alacsony szobában. Aranypiros
4637 8 | rejtőzködtek, mintha a maguk meglepetését tartogatnák az úton járóknak.
4638 15| így volt mindez, amikor meglepett a szerelem, hogy tőle nem
4639 1 | örökké tart. A betegség oly meglepően jött, mint a váratlan vihar.
4640 12| volt minden faluban, hol meglepte az éjszaka? Nem tudnád megmondani,
4641 15| olvasmányból; mintha valaki meglesett volna, mivel töltöm a magány
4642 6 | befújt a padláslyukon, meglóbálta a régi csizmákat, száraz
4643 14| szemérmetesen írták, hogy azt meglophatta a postamesterné. Divatjuk
4644 10| fölkelés olyan különös, megmagyarázhatatlan érzést ébresztett bennem,
4645 10| útszéli fáé... De azért mindig megmaradok neked. Már nem láthatsz,
4646 15| körül... Igen, ő az, aki megmaradt azok mellett, akik szerették,
4647 14| volt az ottani magyarság megmentése.~Természetesen nem vontuk
4648 2 | ablakon át, romlott kolbásszal megmérgezték a házőrző ebet, feljött
4649 12| meglepte az éjszaka? Nem tudnád megmondani, hogy Erdélyországban szeretett
4650 10| hajnali szél mindezt előre megmondja. S ezért lábamat csendesen
4651 10| unokatestvére vagyok. Most megmondom, ha eddig nem tudtad volna...~
4652 10| éjjeli bolyongásból jöttél. Megmosdattalak, midőn elaludtál. Talán
4653 10| volt néha szagos a kezed: megmostalak tőlük. A halovány, beesett
4654 14| keresztformájú vándorbotot, megmozgatta lábait, lábain a kopott
4655 10| mintha utoljára akarnák megmutatni, mily könnyedén és frissen
4656 15| volt, aki nekem az utat megmutatta a szerelemhez, amelyre úgy
4657 5 | bár ifjúkoromban többször megmutattam, hogy van olyan kemény öklöm,
4658 11| feküdt, amelyből esténként megnézetik a jövendőt. De öreg biblia
4659 10| elhagyott pusztai kútba, hogy megnézze az ördögöt, amelyről a vénasszonyok
4660 12| mezőkön. Esteledett, és igen megnőtt a fejük azoktól a hírektől,
4661 10| elutazott a vonattal, s így megnyugodva foglaltam el szobámat, amelyben
4662 1 | elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt,
4663 1 | hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan
4664 8 | elkomorodik, mert semmi megnyugtatót nem lát a földi létében,
4665 14| hogy bűnös embernek nagy megnyugvás lehet ilyen világos, bizalommal
4666 8 | fák téli gallyai, mint a megöregedett szomszédasszonyok könyökölnek
4667 5 | vándoroltak. Mintha már mind megöregedtek volna a kaszírnők, akik
4668 10| helyet, ahol majd csendesen megöregszem. Én valóban ragaszkodtam
4669 8 | kopogását. Mikor nagyon megöregszenek, akkor rájuk szól a vén
4670 5 | zajjal, mintha végtelenül megörültek volna, hogy végtére hazaérkeztek.
4671 6 | koncertet tartott, mint megőrült muzsikus - de Huray ügyvéd
4672 10| mert ennivalóját velem megoszthatta.~- Hát most mondja el maga,
4673 8 | tréfálkozik, görbül és megpihen ez a gyalogút, mint valami
4674 8 | útszéli lámpás, az utasok megpihenője, nyelvek, gondolatok feloldozója.
4675 15| millió ember gondolatát... Megpörgette a masinát.~- Válasszon magának
4676 10| ásítoztak, a levegőben megpróbálgatták a lábukat, vajon jól érzik-e
4677 11| is merem rábeszélni, hogy megpróbáljon egy falusi telet. De ha
4678 11| kopott úri bútorokkal volt megrakva a ház. Egy pipatórium mutatta,
4679 10| betegséget gyógyított. A fürdővíz megráncolta a bőrt az ujjak hegyén,
4680 15| amelyek tetőtől talpig megráztak. Hajzat simult homlokomhoz,
4681 10| benne, hirtelen felébredtem, megráztam a fejem... Menj, menj, te
4682 14| kakaskukorékolásra nem talált haza. Megrekedt tán egy útszéli kocsmában
4683 14| erkölcstelenségéről, hogy megremegett a szívem. E kocsmaasztalok
4684 10| építeni az udvar sarkába, hogy megrémüljenek tőle a nőcselédek, szánkón
4685 14| honleányi kötelesség alól. Megrendeltük a könyvet. Csak az a kár,
4686 15| kiáltott Szomjas úr.~Az idegen megrettenve bontakozott ki az ölelő
4687 9 | nagyapáik gondoltak. A magas fák megritkult gallyaira a köd teregeti
4688 12| itt megtámaszkodtak. Egy megsárgult Ébredjünk című újsággal
4689 15| gondjaira bízhatja magát; ha megsértették, kezét dörzsölgette azon
4690 11| röviden végzett velünk, mintha megsértettük volna.~- Lassú tűzön, fokhagymával
4691 2 | író sántáknak, a végképpen megsiketülteknek és a mélázó figyelmező vakoknak.~
4692 15| helyét végtelen fájdalmában.~Megsimogattam a fejét.~- Én az apád vagyok -
4693 7 | a hízókat a tűz elégeti, megsüti nekünk. Így élünk.~Jó, egészséges
4694 15| a játék örök törvényeit. Megsúgom önnek, hogy a Monte-Carló-i
4695 1 | senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az
4696 12| feketekávéval. A vándorló megszagolta, megkóstolta, elfintorította
4697 10| tengeri fürdőkkel, divatosan megszállott üdülőhelyekkel tudják felcserélni,
4698 14| visszhangzik a kiáltás a megszedett szőlők között. A kedv úgy
4699 15| néz engem, aki elviseli a megszégyenítést? Távozzék uram, amíg nem
4700 15| illesztett, és az üveg alatt megszelídült szeme.~- Olvasgatunk, olvasgatunk? -
4701 11| hogy maradjon itt. Félek, megszökne egy reggelen, mikor ismét
4702 11| pedig ők minden éjszaka megszöknek, és kakaskukorékoláskor
4703 14| bajuk, minthogy a férfi megszökött mellőlük. Sohase bolondultak
4704 14| hallottuk, hogy Komlóssy Emmát megszöktette az öreg Pálffy gróf, és
4705 4 | juhászbunda-szagú őszi napokra, hogy megszokjuk kissé az otthonülést. Hisz
4706 10| sohase hagytam volna el megszokott karosszékemet. Ámde a sors
4707 1 | másik után múlik tökéletes megszokottsággal. A forduló évszakok nem
4708 15| németet, de az olvasást megszoktam, így a Madách Ember tragédiájá-t
4709 10| Csak az hiányzik, hogy megszólaljon valahol a tóparton Virágfi
4710 13| nem álmodunk soha sarokból megszólaló vándorbotokkal, se a padláson
4711 14| maguk sem tudtak, midőn megszólaltatták; abba a magasztosságba,
4712 13| szőlővel, loncsos szilvával: megszólítanak álmainkban a madárijesztők,
4713 9 | kutya sötét éjszakában is megtalálja a vackát, a legény a szeretője
4714 13| meg, ha az is akarja, hogy megtaláljuk, amit elvesztettünk... Én
4715 10| bizonyosra vettem, hogy megtalálom még ma este, mert hallottam,
4716 11| amelyben minden vigasztalás megtaláltatik a nehéz órákban.~Mintha
4717 15| hosszú-hosszú utazás után végre megtaláltuk volna egymást.~Aztán nemsokára
4718 12| könyököltek a karok, amelyek itt megtámaszkodtak. Egy megsárgult Ébredjünk
4719 11| vadlúd-gúnárt, mielőtt fiát repülni megtaníthatta volna?... csapdába szorult,
4720 12| Ezt ugyan az apádtól is megtanulhattad volna - szólt némi szemrehányással
4721 9 | ciripelni, mint a tücsök.~Megtanulta a tücsök hangját a börtönben,
4722 14| híreit sok évfolyamon át megtanulták. A pikantériákból gyűjteményük
4723 6 | a szeretője lett volna. Megtapogatta, megsimogatta, megveregette
4724 15| kukoricás sóhajtozásában, megtartotta a virágvasárnapokat és a
4725 7 | a sötétségben bizonyosan megtelepedtek itt, mint vándorlók. Hányszor
4726 12| Gyurkával a "Lyukas Világ"-nál megtelepedtünk, egyetlen vendég tanyázott
4727 11| egy falusi telet. De ha megtenné, tíz esztendővel tovább
4728 9 | azért voltak a világon, hogy megtépjék a szegény ember amúgy is
4729 11| természetre. Kis birtokomon minden megterem, amire szükségünk van. Ha
4730 6 | arról, hogy hármunk közül - megtermett, életerős emberek voltunk -
4731 14| Ma böjt van. Majd ha megtisztálkodott a lelkem Máriapócson, akkor
4732 10| festett szájú nők nótái: megtisztítottalak tőlük. Idegen nők szappanjától,
4733 8 | borai a pincében valamely megtisztulási folyamaton estek át, nem
4734 14| egy zugot, ahol a nők oly megtisztultan élnek, mint emlékbe adott
4735 9 | pohár bor felhajtása után megtörli bajszát a lovagló csendbiztos?~
4736 13| vendégekkel, akik az asztalunknál megtörlik a szájukat - s akik sohasem
4737 10| jóízűen, Juliska fürgén megtörölgette a kezét, leseperte szoknyájáról
4738 13| észrevétlenül igyekezett megtörölni a szemét, mintha szívből
4739 12| becsattintotta a kését, megtörölte kis kecskeszakállát.~- Hát
4740 12| hallgatni. Többet lehet itt megtudni a világról, mint az újságokból
4741 15| be a kéményen, amelyről megtudtam, hogy idegen jár a ház körül.
4742 14| volt vendégünk és mindent megtudtunk a fővárosi életből. Tőle
4743 10| tákolt, náddal épített garád megül az utazó kocsija után. Vad
4744 10| sok türelme van és hamar megunja a leányokat. Télen csíkot
4745 14| kártyáztak rá, míg az ispán megunta a jólétet... "Úgy bántunk
4746 7 | sírboltok visszhangoztak. Megvadult paripák vittek egy fogatot,
4747 12| fiú lesütötte a szemét.~- Megvallom, hogy én az apámat még olyan
4748 6 | volt, és ezentúl ugyancsak megválogatta az alkalmakat. Jella leginkább
4749 4 | a kerítésen, mindenkinek megvan a tennivalója a házban.
4750 14| odalent állt György, aki megvédelmez minden gyanútól. Lábujjhegyre
4751 14| menten ott teremnek, hogy megvédelmezzenek. De nem jött griffmadár
4752 9 | öregasszony meglátogatná megvénült, az élettől visszavonult
4753 6 | Megtapogatta, megsimogatta, megveregette őket. A fiatalokat tegezte.~
4754 14| feleségéhez, aki mindennap megverte." ~Erre sem szóltam, csak
4755 14| ahonnan majd lesoványodva, megverve tér vissza, mint egy eltévedt
4756 12| örömében, ha füstre ültetik. Megveszkődne az a sok bolond asszony
4757 10| némán élő és a világból megvetéssel távozó tölgyeket, ahol mindig
4758 12| csizmasarkoktól, amelyeket itt megvetettek. Az asztalokba bánatot és
4759 6 | atyám mindig szótlan, büszke megvető maradt.~De Jella boldog
4760 14| ha még ezért sem tudna megvigasztalni? Az a kis Gyermek, akit
4761 10| kimondhatatlan melegsége szinte megvilágította a szobát, mint a karácsonyfa.~-
4762 14| ablakokon kiugráltam, mielőtt megvirradt volna. Most félelem és szégyenkezés
4763 10| amelyet holnap reggel kell megvívni nehéz kardokkal a huszárlaktanyában -
4764 6 | címerben, amely jelvényeknek megvolt a maguk jelentősége, amiről
4765 10| egy fadarab.~- Hová, merre mégy az ismeretlenségbe? Mit
4766 5 | mert hisz az övék volt a megye. Szélmalmok mutogatták csonka
4767 8 | cinkostárs. - Aztán a kerteken át megyünk haza, mert arra rövidebb
4768 15| híradással volt. Máskor megzörrent valami az őszi bokrok között,
4769 15| pénzre, hogy Monte-Carlóba mehetett volna, pedig oly alapossággal
4770 12| bátorságomhoz nem kell kígyózsír, se méhmagzat kisujja, de még csak hamupogácsa
4771 10| matrózkocsmáiba, vagy szűz hegyek méla fenyveseibe álmodták magukat.
4772 7 | mint egy északi regényben a melankólia. A tarkabarka cinkéket,
4773 15| veszedelemben és erőtlen a melankóliában, önfeláldozó a szerelemben
4774 4 | csendes egykedvűségük, ásító melankóliájuk, szalmatűzbe néző szemükről
4775 10| elmélyedt, esős délutánjait, melankolikus estéit (amikor a fürdővendég
4776 14| mint a lacibetyárok vagy melankolikusok, mint az eresz alatt gombolygó
4777 8 | Igyon egy kis bort, mingyárt melegebb lesz a szíve.~Úgy adta a
4778 7 | amelyben kávé vagy tea melegedett, hangtalanul ette meg vacsoráját,
4779 14| vénségére fiatal leány mellett melegedik.~A szalonna, amellyel megkínál
4780 10| mert komoly voltam.~- Én melegítettem meg az ágyad, amikor nagyon
4781 8 | lényéből valamely csodálatos melegség áradott. Ha a szobába lépett
4782 10| mosolygása, kimondhatatlan melegsége szinte megvilágította a
4783 8 | nélkülözött anyai gyengédséget s melegséget kerestem a fiatal leánynál,
4784 14| kaméliás nő történetét, aki mellbe lőtte magát egy íróért.
4785 10| foltokat. A fák sovány, mellbeteg karjait bepólyázta. Tiszta
4786 10| vontak ráncot a szemed alatt. Melléd feküdtem, és az én egészségemből,
4787 14| almafákkal szegélyezett mellékes és titkos úton a sűrűség
4788 14| kottaképekkel, divatlapok mellékleteivel. A Gigerli-mars kottáján
4789 6 | Trombita alakú kézelői, fehér mellényei, karcsú kabátjai, gombos
4790 10| mindenki egy gombot kinyit a mellényén!~- Vajon hova mennél? Idegen,
4791 10| egyik-másik úriember kigombolta mellényét, és öklendező szemmel nézett
4792 4 | lobogó szemével, ezüstpitykés mellényével, füstös szakállával, és
4793 7 | sármányt, amely aranyos mellénykéjében sütkérezett a jeges országúton,
4794 15| mintha dárda fúrta volna át a mellét, és nem leli helyét végtelen
4795 3 | takaró alól a feleség, hogy mellette alvó férje sem veszi észre.
4796 10| sapkában és bundában ült mellettem az omnibuszban. A kerekek
4797 10| férfiúnak veszélyes lépteit, aki mellőle egykor elment az ismeretlen
4798 15| éjszaka félelmei elmaradoztak mellőlem, mint a por hull le a kocsikerékről.
4799 14| minthogy a férfi megszökött mellőlük. Sohase bolondultak volna
4800 8 | kocsma, akkor, ha a levegő a mellre telepedik az otthon négy
4801 3 | és megtelik ismeretlen melódiákkal, vigyázz, szegény álomtalan
4802 7 | fütyült. Mindig ugyanazt a melódiát, de csak két-három taktust...
4803 10| barátságos tereket, szeretetre méltó tornyokat, víg embereket,
4804 14| postamesterné. Divatjuk méltóságteljes tiszteletet parancsoló.
4805 4 | bokrok. A múlt században, melybe az én gyermekkorom esik,
4806 4 | hosszadalmas őszi esőket, melyek nélkül nem lettek volna
4807 8 | némaság honol - a kertek mélyeket álmodtak, mint öregemberek
4808 11| izmos kezét nadrágja zsebébe mélyesztette. A földre nézett, nyilván
4809 10| szerelmi keresztelőn. Egy mélyhangú, bajuszos, negyvenesztendős
4810 10| csendességében, az álom mélységében, a hótakarta utca néptelenségében
4811 3 | amint az bizonytalankodva mendegél a legmagasabb kémény felé.~
4812 13| üzeneteket: ők csak mennek, mendegélnek, felfújják kis ügyeiket,
4813 14| mint a madár fészkét. Addig mendegéltem, amíg a tanyaház kormos
4814 10| egyik határból a másikba mendegélve: hiába pillant fel az égboltozatra?
4815 4 | közelgő téli hideg elől menekülne a gyengéd vékony lécezetű
4816 10| hajnali álmok csalódottan menekülnek el a szoba sarkaiba a gyertya
4817 14| égi köntöse felé, mint a menekülő madarak a toronyra.~Ámde
4818 10| nagyvárosok zajgása elől menekültek. Mily boldog, egészséges
4819 14| felébrednek, és akkor nincs menekvés. Elhíresztelik, hogy a postamesterné
4820 12| sörösüveg oldalát.~- Icighez menjek tán a feketekávét meginni? -
4821 14| azzal, hogy nagyvásárkor menjen csak Nyíregyházára. Ott
4822 14| tett italt.~- Csak hadd menjenek előre az asszonyok, majd
4823 11| nyárvégi délután, mintha sohase menne tovább.~- Kár, hogy az ősz
4824 8 | és vaskos férfilábbeliek. Mennek-mennek a kocsma felé: az örömhöz,
4825 10| mellényén!~- Vajon hova mennél? Idegen, hideg szívű emberek
4826 7 | hosszú éjszakában. A szoba mennyezetére vetődtek a lángok árnyékai,
4827 1 | megjegyeztük a szél irányát, az eső mennyiségét, a közelgő felhők alakját,
4828 15| én majd feljegyzem, hogy mennyivel tartozik önnek a bank.~Nem
4829 9 | nagy bolond fejével, kéklő mentéjével, a lábán ezüstsarkantyúként
4830 14| messzire, Juliska és a fiú menten ott teremnek, hogy megvédelmezzenek.
4831 10| tudná, hány veszedelemből mentettem meg őket hő fohászkodásommal.
4832 9 | nyughatatlan erdőségbe: mentve volt az élete... A látszólag
4833 10| egészséges jókedvükben, kívántos menyecskeségükben, ropogósságukban, fáradhatatlanságukban...
4834 14| ágbogas ujjaikkal lökdösik a menyecskét, és legényeknek kedves tanácsokat
4835 14| ifjonti szívben, mint a menyegzőre hajtó kocsi kereke. A füst
4836 9 | sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök,
4837 8 | szélességű deszkákon, hidakon, meredek lejtőkön cipelték a házépítő
4838 15| behunyt szemmel mentek a meredélyeken, mint a holdkórosok?~Manapság
4839 2 | némáknak, a sötétlő kertbe meredő szeműeknek, az őrület fantomjaival
4840 7 | az udvarház ablakából rám meredt az éj, gyorsan zártam be
4841 11| igazán a gyógyulás. Nem is merem rábeszélni, hogy megpróbáljon
4842 10| kocsiszínek és őszi kertek merengése, pincék sustorgó éledezése
4843 10| ágyaikat, kertekben, ligetekben merengtek, és elmerültségüket oly
4844 10| levegőben, mintha még nem merészelnének leereszkedni a földre. Szálldostak,
4845 15| vezényelt. Szomszédom nem merészelt egyedül maradni az idegenben,
4846 7 | félig lezárt szempillák a merev szemekkel, a halál: amely
4847 12| leharaptak valamit a vásárosok, a mérgesek, a keservesek. A padon ezen
4848 10| bársonyüléseken mogorva utasok mérgesen üldögélnek, de a kalauz
4849 11| Kálmán, a zsidó asszony méri benne a bort.~Ezután ismét
4850 15| ebben a szobában van. Innen merítem majd a lendületet, amellyel
4851 10| szólni kezdett. Lássuk, merről fúj a szél.~- A gyermekét
4852 7 | érnénk. Juliska ilyenkor nem merte fölemelni a szemét, csak
4853 12| vándorló vasvilla-szemmel mérte végig a fiút.~- Én nem mondtam,
4854 10| előtted.~Mint egy távoli szép mese, egy régen olvasott rege,
4855 11| keresi, mint a királyfi a mesében. A lidérc után megy, amely
4856 3 | valósággá a vándorkatona meséje, aki nem találta meg a Krisztust
4857 11| annál inkább hiszünk a mesékben. Én téli délutánokon mindig
4858 8 | esténként hosszú-hosszú meséket mondott, suttogva, titokszerűen,
4859 10| módját tartalmazták, s annyit meséltek életükről és mások életéről,
4860 11| legérdekesebb történetet meséltem a tűzoltótoronyról, ahonnan
4861 8 | félig alva, mintha az éj mesemondása jött volna száján. S ő maga
4862 10| szemhatáron, mint a fosztóka mesemondásaiból való vitézek, a liget kis
4863 10| altattam. Elvittem őket mesemondásaimban Casanova Jakab Hadnagy utcájába,
4864 13| érezni és folytatni, mint a mesemondásnak nincsen vége kukoricahántás
4865 4 | békésen elterülő alkonyata és mesemondásosan hosszú éjszakája az enyém
4866 15| belsejében. Valakit tán látott a messzeségben a legmagasabb szárny, és
4867 1 | órában vagy holnap: az élet messzi-messzi távlatokra volt berendezve,
4868 12| tarisznyájából eszegető vándor mesterember, a céltalan útu lődörgő,
4869 6 | Atyámnak ez idő tájt csak a mesteremberek számlái okoztak némi gondot
4870 12| társaságában ismertem meg. A mestergerendákhoz szutyok tapadt a régi betyárvilágból,
4871 11| gyötrelmes álmok száradnak a mestergerendán. Itt jó emberek laknak,
4872 12| vásáros, furcsaságokkal mesterkedő vándorárus, a kihízott mézeskalácsos,
4873 8 | mintha egy Jókai-regényből metszették volna. Ennek a háznak világos,
4874 14| szemüknek csábja, az ajkuknak méze, a szívüknek megindultsága,
4875 9 | fújdogálta a szél. A feszületen mezei virágból való koszorú szárad,
4876 10| van, vevőnek, eladónak, a mézeskalács-huszárnak, a perecnek, az álmoskönyvnek,
4877 12| mesterkedő vándorárus, a kihízott mézeskalácsos, a rézdróttal járó szappanos,
4878 10| asszonyhoz hasonlított. Mézeskalácsosnéhoz, perecesnéhez vagy lacikonyhásnéhoz
4879 13| szájunk szélén, a körtének mézét a nyelvünkön, és a kezünk
4880 7 | néha mélyen sóhajtott, és mezítelen karjaival a levegőt ölelte
4881 9 | megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal
4882 7 | őszi fákat, mint a nőket. A mezőket, amelyeken úgy közelgett
4883 15| és lovat szeretni, nedves mezőkhöz ragaszkodni a szülőföld
4884 14| szérűskerten át vezetett ki a mezőkre, ahol már forrt az élet
4885 9 | sóhajtozó kukoricaszáras mezőségéből kiemelkedtek. Az a tokaji
4886 3 | napközben illatos, bujálkodó, méztől terhes, az éj óráiban szinte
4887 12| körül az anyámnak. Ugyan micsoda utakon járhatott kend, ha
4888 8 | csillagának mondják, mert mifelénk ők a legszegényebb emberek.
4889 6 | temetőben végződtek. A Szent Mihály-temető, a Morgó-temető, a Vasúti-temető
4890 10| nagyanyámtól, öreg síroktól a Szent Mihály-temetőben és el a Juliskától. Ő fájt
4891 6 | lehetne látni innen a Szent Mihály-temetőből.~Jella két gombot kinyitott
4892 11| kezdi, mint a békák és Szent Mihályig szünet nélkül hegedül, amikor
4893 14| régen henyélő szájait. S így mihamar kiderült, hogy három esztendő
4894 10| mit álmodtak az éjszaka, miként viseli magát beteg lábuk,
4895 11| mindentudó csősz. Toldi Miklós módjára farkast fogna -
4896 11| a réten. Legutóbb Toldi Miklósról mesélt a mindentudó csősz.
4897 13| én véleményem - kezdte a milánói hadfi -, hogy nem érdemes
4898 6 | felszélben. A János bácsik, Milka nénik, Rozik és a többiek
4899 15| számok és színek jelölték millió ember gondolatát... Megpörgette
4900 6 | familiának. A Bibics-féle milliókat szándékoztunk visszaperelni
4901 11| nyíregyházi fiatalemberek. A minap egyik úgy leitta magát,
4902 15| biztatóan nézegetett alá mindazokra, akik az utat járták, lidércekre,
4903 10| valamit életemből, elmondtam-e mindazt, amit a holddal szoktam
4904 11| elutasította. A kisasszonyok mindegyiken találtak valamely kifogásolni
4905 10| néztem éjszaka a csillagokat. Mindegyiket ismerem. A legboldogabbak
4906 8 | nyiladozó emberek nyomulnak be, mindegyiknek más és más verkli a kabátja
4907 2 | figyel zenélgetésére vagy mindenéből kiégett öregember. Csókszomjas
4908 7 | egy fia, akiért csaknem mindenét feláldozta, hogy bolondos,
4909 1 | tücsök volt a dajkám~Mennyi mindenfélét tud énekelni a tücsök egy
4910 14| mert így teremtette őt a mindenható. Mi szegény nők csak egyszer
4911 8 | a konyháján forgolódott, mindenkihez csak jó szava volt, s szabad
4912 11| Toldi Miklósról mesélt a mindentudó csősz. Toldi Miklós módjára
4913 15| emlékezzetek, öregek, nem így volt mindez, amikor meglepett a szerelem,
4914 5 | tönkrement gavalléroknak, és ahol mindig-mindig emlékeztek a régi uraságra,
4915 15| jött elénk, és átkarolt mindkettőnket, mint egy szegény, hervadt
4916 9 | igazi tücsök léprement. Mindközelebb jött Sóvágó uramhoz, amíg
4917 10| vitatkoztak, borok és sörök minéműségén, a kisüstön főttek elkészítésén,
4918 14| akiknek nem volt más bajuk, minthogy a férfi megszökött mellőlük.
4919 10| A kerekek csattogtak a miskolci kövezeten, egy kávéházból,
4920 12| lakott-e egy öreg atyafi Miskolcon, az Avason, aki esztendőszámra
4921 10| valóban utaztam hajnalban. Miskolcról, egy bágyadt szagú fogadóból,
4922 14| volt minden eledel, mint Mislainé szája széle, és a gyomor
4923 10| megérdemelné, hogy beavassam őt a misztériumba, amely az én életemet éppen
4924 15| valaki meglesett volna, mivel töltöm a magány búsuló óráit,
4925 5 | ábrándok jól kifejlődtek ezen a mocsaras, ködös, szegényes, kidőlt-bedőlt
4926 14| bánjon velünk úgy, mint modern hölgyekkel illik.~- Talán
4927 14| Szerelmesek könyvé-ből; modernebb írók műveit forgatjuk, mint
4928 10| szeretett ételek elkészítési módját tartalmazták, s annyit meséltek
4929 15| játékosoknak igen bevált módszer. Én korrektül játszom, nem
4930 14| homokon: életük elmaradozott mögöttük, mint a felhő az égen. Bűneik,
4931 10| A piros bársonyüléseken mogorva utasok mérgesen üldögélnek,
4932 12| akarsz, fiú? - kérdezte mogorván a bőrnadrágos.~- Én tízesztendős
4933 1 | és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik,
4934 15| körül. A szélmalomnál, a mogyorófabokrok mellett megállított egy
4935 10| mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a
4936 10| akarna: itt keressen, a mohos hidacskán lépjen át, ne
4937 10| oldalszakállával, Leveleki Molnár Guszti vadkacsa-tollas kalapjában,
4938 14| mezőkön, hogy hírül adják a molnárnak: bekövetkezett már az este,
4939 15| megbeszélgettek az emberek a molnárral, nem jegyeztettek fel a
4940 15| bankot. És késő öregségig nem mond le a reményről, hogy valaha
4941 11| módjára farkast fogna - monda Juliska, midőn az ebédet
4942 12| felelgetni kérdéseikre.~- Mit mondanak?~- Azt mondják, hogy közeleg
4943 14| megejthetőségéről, és annyi titkot mondának, hogy az asztal hajladozott.
4944 14| Csavargók hozakodtak elő mondanivalóikkal a nők megejthetőségéről,
4945 1 | amelynek ne lett volna mondanivalója. Nem lehetett oly komor
4946 10| szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők,
4947 14| valószínűleg most álmodják meg mondanivalójukat. A vadszőlő hervadozott
4948 2 | babonasággal, mesékkel, furcsa mondanivalókkal népesítse be hallgatói közelgő
4949 13| táj, mintha valami nagy mondanivalóra készülődne elalvása előtt.~
4950 14| csalódás. Való volna a régi mondás, hogy sohasem találjuk meg
4951 15| aki megjátssza. Többet nem mondhatok, uram, tervemről. Azt hiszem,
4952 10| megoszthatta.~- Hát most mondja el maga, hol járt annyi
4953 12| a levegőbe nézett.) Azt mondod, hogy az apád volt?... Lehetséges,
4954 12| pálinkaszagú révészlegények mondogatnak a víz hátán, amit kikapós
4955 12| bolondságokat irkált. Azt mondtad, hogy szomorú volt, és lehajtott
4956 10| lehetett látni - mennyi mindent mondtak a fák két lépésnyi távolságból
4957 15| kinccsel rendelkezett, mint Monte Christo, csak a kezét kellene
4958 15| hogy egyszer megfordult Monte-Carlóban, néhány aranyat nyert, ám
4959 14| országútról. Kihízlalták, móresre tanították, kártyáztak rá,
4960 14| az öreg Pálffy gróf, és morganatikus házasságot kötöttek, amit
4961 6 | A Szent Mihály-temető, a Morgó-temető, a Vasúti-temető elrakosgatták
4962 6 | legvigyázatosabb megy el elsőnek a Morgó-temetőbe.) Nagyatyám kissé már lehajtotta
4963 10| ablakai mögött nagybőgő mormog, klarinét rikolt, és hegedű
4964 10| cigarettájuk tüze fénylett, hangjuk mormogott. A kocsi sarkában aranyos
4965 11| Utasok patkoltatnak - mormogta a fiú a csengő hangra figyelve. -
4966 7 | visongtak. Öreg halottak mormogtak. Koporsófedelek csapkodtak.
4967 10| leseperte szoknyájáról a morzsákat, és megelégedetten, hálásan
4968 10| órában, midőn arcomat a mosdótálra hajtottam, hogy hideg vízzel
4969 10| tékozló fiúnak, és kancsi mosollyal csalogatott az új esztendő.
4970 14| másiknak elmosta az eső a mosolyát. A harmadikban úgy cincogott
4971 13| nem utaznak varjak és kis mosolygás üldögél a szája szögletében,
4972 8 | vonzó vagy te a boldog, mosolygó családi körben, mint egy
4973 10| vagyok, amiért gúnyosan mosolygok, amiért néha a szívem a
4974 14| kóboroltatok? - kérdezte mosolygósan.~- Egy kis budapesti postát
4975 10| sóhajtásod, a nyögésed, a mosolyod, a révült nevetésed és a
4976 15| arcokat, amelyek mostanában mosolyognak ezen a vidéken. A hangok,
4977 6 | életben: úgy sohasem láttam mosolyogni nőket, mint nagyatyámra
4978 10| mert téged szerettelek. Mostam, súroltam, fát vágtam, és
4979 15| amelyet régen nyitottak ki. Mozdulatai félszegek és szégyenkezők,
4980 14| kenyér szaga keveredett a mozdulataiba. Az a jószívű, derék menyecske
4981 15| mint a tavaszi fák törzse. Mozdulatok, amelyek a tündérek hintázására
4982 15| és nádasok között; az nem mozdult el a kertek alatt kanyargó
4983 12| Nadrágban járt Kálmán, és Mózes-szakálla volt. Mindig annál az asztalnál
4984 12| megkóstolta, elfintorította mozgékony arcát:~- Romániában, ahonnan
4985 11| Nyírségben, és ők csinálják a mozgó árnyakat a homokos úton.
4986 11| Jeney és társa fotográfus műhelyében a fekete kendő felé. Onnan
4987 15| maradni az idegenben, ahol mukkanni se tudott, fájó szívvel
4988 14| akarták volna befejezni múlandóságukat, ahol Mária lakik.~- Mária,
4989 14| hol van a fiam, hogy el ne mulassza az áldást!~A fiú az istállóból
4990 10| egész éjszaka, hogy el ne mulasszam az órát, amelyben indul
4991 6 | nemsokára bevégződött.~Jella nem mulasztotta el, hogy az összes üdvözléseket
4992 8 | hegedű és síp. Huray László mulatott odabent, persze hitelbe,
4993 10| ifjúkorom hősei, akiknek a mulatozásban való fáradhatatlanságát,
4994 10| való fáradhatatlanságát, mulatozáson kívüli bölcsességét, erélyességét
4995 10| fohászkodásommal. Nyugodtan alhattak, mulatozhattak, végezhették mindennapi
4996 10| tudták tapasztalatból, hogy a mulatság most kezd vadulni, ezért
4997 11| és tovább folytatták a mulatságot. Cigány hiányában a falusi
4998 4 | szakállával, és volt nagy mulatságuk az unatkozó, ázott komondoroknak.
4999 14| visszatérne Kunfalvi, elhoznám mulattatására a kövér unokatestvéremet,
5000 13| szinte házasságra lépünk a mulattató tűzzel, amely nem alszik
5001 2 | azonos. A boldogtalanokat mulattatta a tücsök.~Dalt mondott a
5002 15| szerették, és nem keresett új, múlékony pásztortüzeket a messziségben,
5003 1 | egyik esztendő a másik után múlik tökéletes megszokottsággal.
5004 15| levél, mintha valakinek a múló óraütését jelezné.~Itt barátkoztam
5005 13| sarlója.~Az én álmaimban nem múlott el tíz esztendő, de még
5006 10| darab idő múltán, midőn a múltakat átgondoltam.~Juliska mosolygott.
5007 8 | akik felejteni kívántak múltat és jelent, mindent... Mily
5008 11| ételekből. A kenyérnek íze a múltból való. A kerti bor kancsójában
5009 5 | nemességre. Itt mindenki a múltjából akart megélni. Abból, hogy
5010 15| vízimalmok kezdenék gyors munkájukat, az embereknek való koporsódeszkákat
5011 8 | az vigasztalt, hogy nehéz munkájukban a kőművesleányoknak mindig
5012 8 | nyakát kitörje a szegény munkásleány. Gyűlölettel néztem a házra,
5013 4 | elkészülni minden külső munkával, borbehordással, gőzmalommal,
5014 13| diófának komoly szaga; a mustnak szenvedélyes édességét érezzük
5015 15| isten, mondtam neki, most mutasd meg, hogy mit tudsz. Igaz,
5016 15| sem tökéletesek. Pontosan mutatják az eredmények, mikor dobta
5017 10| gömbös fejét. Mint egy kék mutatóujj álldogál a messziségben
5018 11| lengtek, tisztaságukkal mutatták, hogy kíváncsi kéz ritkán
|