1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
6020 14| férfiak olyanok, mint a rókák - vélekedett Tini. - Ketrecbe
6021 7 | s ősszel ott aludt tarka rokolyája alá vont meztelen lábával,
6022 12| Magyarországban? Volt-e rokona túl a Dunán, ahová ellátogatott,
6023 10| férjeikkel és barátaikkal és rokonaikkal, fitogtatták tehetségemet
6024 1 | odakünn a házon túl. Az én rokonaim a sárga házban kezüket dörzsölték
6025 8 | anyám többnyire szegény rokonait vette a házhoz, akikkel
6026 10| te második anyád... Hisz rokonod vagyok, anyádnak unokatestvére
6027 11| közeledett. Egy darabig távoli rokonomnak látszott, akivel már találkoztam
6028 14| förtelmességeket beszélnek róluk a szívtelen és elesett férfiak,
6029 7 | mindig egy cigányos, bús románcot fütyült. Mindig ugyanazt
6030 12| elfintorította mozgékony arcát:~- Romániában, ahonnan jövök, jobb a kávé.
6031 14| kémlelnék. A régi szélmalom romjai boldogan sütkéreztek a felkelő
6032 2 | loptak ki az ablakon át, romlott kolbásszal megmérgezték
6033 14| hercegnők alsószoknyájára rondít, ahol a vándorkomédiás felkiabál
6034 10| mutatkoztak a nagyvilág tarka rongyai, a divatszalonok remekei,
6035 9 | vándorszínészek és cigányok színes rongyait fújdogálta a szél. A feszületen
6036 12| a kerítésre kötött tarka rongydarabokból a házak falára vont krétajelekből?
6037 10| hajlékonyságából, a muzsikák ropogásából, Benci fehér kendőre illesztett
6038 1 | káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik
6039 10| kívántos menyecskeségükben, ropogósságukban, fáradhatatlanságukban...
6040 10| beköszöntött, kérges csizmájában, ropogva taposta az udvar göröngyeit.~-
6041 6 | a gróf néven mindenféle rossznak elmondtak.~A gróf köhintett,
6042 11| fokhagymával párolva a rostélyost - szereti így? - kérdezte
6043 13| megdermedt országúttal, rőt mezőkön csaholó ebekkel,
6044 8 | betyárokról beszélt, akik ott rothadnak a nagykállói régi vármegyeház
6045 6 | János bácsik, Milka nénik, Rozik és a többiek homokkővel
6046 5 | részeg emberrel találkoztam a Rózsa táján, aki öklendezve szidta
6047 15| szegény, hervadt karó áll a rózsafák mellett, és egyenesen tartja
6048 10| gyermek- és ifjúkorom, a rőzseláng, a kedves iharfa pattogása,
6049 10| fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában, az őszi
6050 12| krétajelekből? Szolgált-e Pilisen Rózsikánál, ahol csak akkor kaptak
6051 11| országútra ért, mintha hosszú rúdjával távol akarná tartani a boszorkányokat.
6052 6 | fotográfiák voltak szobájában. Rudnyánszky Gyula verseskönyvére húsz
6053 6 | mintha lovarnői ruhát, rugalmas trikót, repkedő szoknyácskát
6054 14| bűnös formáit eltakarja a ruha, hogy a férfiak szerelmük
6055 11| csizmában, rézpitykés kék ruhában, bomlott nyakkendőjével,
6056 15| kengyelben a lábát. Ámde minden ruhadarabja oly avas és kopott, mintha
6057 15| ötvenesztendős volt, s olyan ruhadarabokat viselt, amelyek nagyon régen
6058 7 | emberekkel. Párizsból hozatta a ruháit, s majdnem mindig egyedül
6059 14| ahol a vadmadarak színes ruhájában cifrálkodva sivít a leány.
6060 10| tévedt szegény ifjúval. Egyik ruhával ajándékozott meg, a másik
6061 9 | köd teregeti ki szegényes ruházatát. A keresztútnál a vándorszínészek
6062 14| léptekkel, megfoghatatlan ruházatban úgy térjenek vissza, mint
6063 6 | bajuszú, de választékos ruházatú öreget. Trombita alakú kézelői,
6064 11| amire szükségünk van. Ha ruházkodni nem kellene, félre is tehetnék
6065 15| cvikkert, és egy sarokból kis rulettgépet vett elő a megfelelő táblázattal.~-
6066 6 | fejét. Különböző öreges sajátságai is voltak. Dohogva káromkodott,
6067 13| a szemét, mintha szívből sajnálná azokat, akiknek az álmokban
6068 6 | húsz előfizetőt gyűjtött, sajnos, a költő elfelejtette megküldeni
6069 13| kis ablakai kíváncsian, sandán nézegetnek rám. Valaha erre
6070 11| kötve fekszik Kisfaludy Sándor regéskönyve és a lap a Szent
6071 10| elbandukolt a temetőbe, pedig sánta volt.~Szakállam volt, mint
6072 14| mikor hazafelé jöttünk, a sánták elöl mentek, a vakok dicsérték
6073 2 | mankójukkal homokban író sántáknak, a végképpen megsiketülteknek
6074 9 | oldalán az ördögszekeres, sápadt napraforgós sóhajtozó kukoricaszáras
6075 8 | kocsmáros is félrecsapta a sapkáját. Ha már hitelbe megy!...
6076 4 | óriási köpenyeges, hallgatag, sapkás utazó alakjában, aki Isten
6077 10| felöltöztetni a világot. A kútra sapkát nyomott, mintha bolondját
6078 15| ha elkövetkeztek az őszi sarak, kiköpött az ablakon, jövőre
6079 12| felébreszteni a csizmája sarának nézésébe merült vándorló
6080 10| vetnek haragvó pillantást a sárból tákolt, náddal épített garád
6081 1 | rendezkednek be?~Egy olyan sárgára meszelt, fehér ablakszárnyas,
6082 11| vannak, Oros felé, onnan sárgarigó kiáltott a bricskára a kéklő,
6083 8 | szemmel, pontosan eljátszott a sárgult kottalapról - azután a kaszinóba
6084 13| kérők hemperegnek le a friss sarjúval megrakott szekér tetejéről,
6085 10| csalódottan menekülnek el a szoba sarkaiba a gyertya lángjai elől,
6086 13| csillagok vájták szikrázó sarkantyúikat. Nagyot gondolkozott a táj,
6087 5 | járó kisvárosi estéből. A sarki fűszeres ajtóján csörgött
6088 12| szőrös legyek dúdolgattak sarkokban, amely legyek fiatalkorukban
6089 15| szabadulhattok? Mikor a sarkotokat összeveri valami dal vagy
6090 13| előttem, mint az újhold sarlója.~Az én álmaimban nem múlott
6091 7 | tréfáikat elfütyölgették. A sármányt, amely aranyos mellénykéjében
6092 12| csak egy kis támasztékot a saroglyán. A jámbor fuvaros fölveszi
6093 12| akkorára régen leugrott a saroglyáról a kolera, és elbújt a szalmakazalban.
6094 8 | a szivarfüstnek illata, sarokba somfordáló házőrző ebnek
6095 15| szatmári nénéknél neveltet, Saroltának hívják, és olyan hosszú
6096 15| nap múlva megismerkedtem Saroltával, akinek olyan hosszú haja
6097 6 | ismert. Barátságos volt a sáros kuvaszokhoz, amelyek a kapuk
6098 6 | amely utcák messzire és sárosan nyúltak el, mint a hétköznapi
6099 14| lábait, lábain a kopott sarukat, amelyek harminc esztendő
6100 10| meghalt egy tavaszi napon. Még Sáry úr is elbandukolt a temetőbe,
6101 12| messziről se láttam, mint a réti sast a levegőben. Csak az útjairól
6102 14| magát egy íróért. Tudjuk Satanello kalandjait a népszínházi
6103 10| nagy lánggal égett a tűz, a savanyúvizes üvegek dugaszai nagyokat
6104 2 | A szemük láz, a szívük seb, az ajkuk jég, az álmuk
6105 14| életünk végéig. Míg a férfiak sebe oly könnyedén gyógyul, mint
6106 10| átússza a Tiszát, a kovácsnak segít szilaj ló patkolásánál,
6107 9 | vármegye urainak. Unalomból segített a többi raboknak a vízhordásban.
6108 11| módjára hajladozó öregasszony segítségével feltálalta. Gyermekkorban
6109 15| hangosabb hirdetője, mint én, ha segítsz rajtam. Adonai meghallgatott,
6110 6 | aludtak. Szegény atyámnak sejtelme nem lehetett arról, hogy
6111 10| felett. Kis utazók (hangok, sejtelmek, érzelmek), akik lefeküdtek
6112 8 | padlásablakból lógott, csak sejteni lehetett a sötétségben.
6113 8 | Juráshoz, ahol barátaimat sejtettem.~Ekkor Juliska megfogta
6114 14| hajladozott. Ó, a nők nagyon jól sejtik, hogy a kocsmákban mily
6115 15| vállamra, mint a mesebeli selyemszűr, amelyben többé nem fázik
6116 7 | indiai kendők, kázsmírok, selymek a székeken. A falakon híres
6117 2 | megnyugodni bús fejükkel semmilyen nő ölében sem. A szemük
6118 15| látszik, nem becsüli a játékot semmire? Csalódtam volna önben?~
6119 2 | bánta: sírnak odabent vagy semmiségeken nevetgélnek. Kisbaba figyel
6120 14| mintha sohase ijedt volna meg semmitől, csak jó emberekkel és gyermekekkel
6121 8 | vonzódtam Juliskához, mint senkihez a világon. Elfelejtettem
6122 6 | hölggyel, aki nem panaszkodott senkinek szenvedéseiről. Gyermekként
6123 7 | egyedül volt. Általában senkit sem szeretett (az elvált
6124 5 | és sohasem találkoztam senkivel! A lépéseim kopogását egyedül
6125 11| nyáron is tisztára volt seperve. Az asztalfiókban régi csíziós
6126 4 | reparálják, kályhákat, kürtőket seprik, friss, tarkán szőtt háziszőnyegekkel
6127 11| Helyén a kocsirúd, a létra, a seprő, egyiknek se támadt még
6128 15| szélmalom környékére bujdosott a seprőcsináló öregasszonyok elől. És a
6129 11| Juliska, midőn az ebédet egy seprőnyél módjára hajladozó öregasszony
6130 11| bámész napraforgók táján seregély csapat röppent fel a földekről.
6131 11| rongyos bábjai, amelyek a seregélyeket fenyegetik.)~Ez a fiú nem
6132 15| lelke a gondtalan, vidám seregélyekével?... Itt maradt a szívébe
6133 5 | vaskereskedő. A gyaluforgácsos serházak, a gyanús kis kávéházak:
6134 10| illatát eregette a hideg sertéspecsenye. A só olyan fehér volt,
6135 15| kirándulásomon láthatatlan vagyok, sérthetetlen vagyok, veszélytelen vagyok -
6136 14| szólt közbe, mintha igen sértő dolgot mondtam volna.~-
6137 10| madarait a hajnalodásban és a séták boldog élveit. A Sóstó a
6138 14| A Gigerli-mars kottáján sétáló gavallérok, Vidlicskay József
6139 15| fiú.~*~S ezután reggelig sétáltunk karonfogva az országutakon,
6140 15| midőn a malomköven ült, és sétapálcájával, amely éppen olyan öreg
6141 6 | inkább a cselédszobák körül settenkedett. S nem minden siker nélkül.
6142 12| mindig érdemes volt megállani sietésünkben.~A bozontos vándorló elnyújtózkodott
6143 15| ablaknak, és én mentem el siető, inkább várakozó léptekkel
6144 14| a máriapócsi tornyokat. Siettek, mint a gazellanyáj. A falevelekről
6145 10| összezsugorodott, mint öregasszonyka. A sikátorokban fújdogáló szél, amely nagyböjtben
6146 6 | settenkedett. S nem minden siker nélkül. A katonás, nyalka
6147 12| legyeket megenné, s ezzel sikerült felébreszteni a csizmája
6148 14| magányában, a kétségbeesés sikoltásait, amelyek úgy ficánkoztak
6149 12| kihasad a padlás a vidám sikoltásuktól. Csak a tücsökre nem szabad
6150 15| rám valahol. Két leánykar simogatását éreztem az arcomon, a keblemen,
6151 15| még ártatlanok vagyunk. Simogatások értek, amellyel a végre
6152 15| megérkezett postagalambot szokás simogatni. Szavakat hallottam, amelyekről
6153 8 | sokáig turkált a hajamban, simogatta a hátam, mint valaha szent
6154 8 | Egymással versenyzett hegedű és síp. Huray László mulatott odabent,
6155 10| a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem,
6156 5 | néhány szót válthatnék. Ó, siralmas alvó, szomorú kisváros!~ ~
6157 10| Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint
6158 12| jámbor fuvaros fölveszi a siránkozót, aztán csak a falunál veszi
6159 2 | Kocsma-csillag, asszony siratta a dívány sarkában elköltözött
6160 7 | Koporsófedelek csapkodtak. Régi sírboltok visszhangoztak. Megvadult
6161 6 | javítani valót a családi sírbolton, ahol alig ismert, alig
6162 11| élni. Az akácfa őszidőben sírdogál ugyan a kemencében, olyan
6163 10| amit az álomtalan éjszaka síri sötétjében szoktam gondolni,
6164 15| az eső, mint a halottak sírjaiban, akinek tudományával Szomjas
6165 5 | vissza, legfeljebb az apám sírját látogattam meg néha, sokáig
6166 15| felállítgatni, mégpedig a sírköveken található évszámokból. Tulajdonképpen
6167 8 | hangjától az otthon, sötétben síró asszonyokat, gyermekeket.
6168 10| pomádészagú nagyanyámtól, öreg síroktól a Szent Mihály-temetőben
6169 7 | ölelte át. Aztán egypár sírósat nyögött, mint a madár füttyent
6170 7 | parasztasszony módjára. Sistergett, sustorgott az új bor a
6171 9 | pásztortűzben duruzsoló, hintázó, sistergő, forgolódó öregemberke,
6172 14| színes ruhájában cifrálkodva sivít a leány. Azok közé a boldogtalan
6173 14| vándorkomédiásné festékes skatulyája után beutazgatták a fél
6174 6 | hajába, fehér húsába, piros slafrokjába, görögdinnye-ajkába távolról
6175 12| kért, holott csak egy üveg sör állott előtte.~- Messziről
6176 6 | bizonyosan a "Kiskorona" nevű sörházba), Jella alig várta, hogy
6177 10| is vitatkoztak, borok és sörök minéműségén, a kisüstön
6178 12| megkocogtatta bicskájával a sörösüveg oldalát.~- Icighez menjek
6179 6 | Nagyatyám kissé már lehajtotta sörtés, kerek, törökös fejét. Különböző
6180 9 | Harminc esztendeig nézett ő a sötétbe, volt ideje kigondolni mindent,
6181 2 | panasztalan némáknak, a sötétlő kertbe meredő szeműeknek,
6182 10| február, amelynek fénylő, sötétpiros ablakai mögött nagybőgő
6183 10| égtek, valamerről a reszkető sötétségből kell megérkezni annak a
6184 13| hanem fáradhatatlanul mennek sötétségen, hajnalhasadáson át. Milyen
6185 13| láthatatlan vándorlók, akik sötétséget lehelnek. Ekkor megszólalt
6186 1 | ablakszárnyas, piros kéményű, sötétvörös cserépzetű, nagykapujú,
6187 11| arany púpja mutatkozott sötétzöld nádasok fölött. Az út, amely
6188 13| cseveg, mint a szarka a sövényben. Egy karéj kenyérért egy
6189 8 | gyalogösvényektől, amelyek a sövények mögött rejtőzködtek, mintha
6190 8 | haladtunk, kis átjáró hidakon, sövényekkel szegélyezett gyalogutakon,
6191 7 | egészséges leány halkan sóhajt álmában, a hátgerincén fekszik,
6192 8 | anyám verejtéke, kínja, sóhajtása volt beépítve a kockakövek
6193 10| lélegzetvételed, az alvásbeli sóhajtásod, a nyögésed, a mosolyod,
6194 6 | hozzátartozói feküdtek a magas, sóhajtó akácok alatt, amelyeknek
6195 10| disznóöléshez való időjárás! - sóhajtotta a hátam mögött Juliska. -
6196 15| hívogatását hallotta a kukoricás sóhajtozásában, megtartotta a virágvasárnapokat
6197 1 | szárnyát. De az élet tovább, soká, messzire ér, ahol az égboltozat
6198 6 | kalászhajú Sternnét, amint sokatmondó keleties szemeivel a bolt
6199 12| figyelmesen végighallgatta a sokbeszédű vándorlót.~- Csak annyit
6200 10| tekintettel és bánatot felejtő sokféle hazugságokkal. Várakoztam
6201 8 | szivarfüstnek illata, sarokba somfordáló házőrző ebnek télszaga,
6202 11| kertek alatt élelem után sompolygott kicsinyei részére?... nősténykutyák
6203 5 | a takarékpénztár körül sompolyogtak értéktelen váltókkal, az
6204 14| ütötte fejét a látogató, a sonkák oly nehézkesen lógtak alá,
6205 14| tehát tovább folytatta a sopánkodást, hogy Boldogfalva nem fekszik
6206 7 | bizonyosan nagyon gyengén ment sora. Ott állott a fehér lepedős
6207 6 | művészek s írók hagytak sorokat, akik valaha a városban
6208 14| harmattal, az utakat elzáró sorompófák a magasba emelkedtek, mintha
6209 8 | vámszedőket, midőn leeresztették a sorompót. A kertekből ismeretlenül
6210 14| talpig végignézett, mint egy sorozó orvos.~- Tévedsz, Tini.
6211 10| megszokott karosszékemet. Ámde a sors azt akarta, hogy megint
6212 11| De télire ő is megszokja sorsát. Amikor szánkón hozzák a
6213 5 | fiák házasságától remélték sorsuk jobbrafordulását, vagy egy
6214 10| bolyongásaimban elvetődtem a Sóstó-fürdőre, ahol egy nyáron pihenni
6215 9 | megismerné szilaj szemük az öreg Sóvágót, ha az nagy hirtelen közöttük
6216 13| teknőkkel, majorannával, sóval, borssal, citrommal, hentesbárddal,
6217 3 | kimondhatatlan vágyakozás, sóvárgás, epedés, boldogság peng,
6218 5 | alispánnéba, aki után olyan sóvárogva néztem (a gömbölydedségére),
6219 13| kihegyesítik az orrukat a sok spekulációban, homályossá nézik a szemüket
6220 12| ház előtt elhalad, rövid stációt tart ezen a tájon. Nincsen
6221 6 | lestem messziről a kalászhajú Sternnét, amint sokatmondó keleties
6222 6 | kabátjai, gombos cipői, struflis nadrágjai kellő hatással
6223 4 | Az országúton tengelyig süllyedt az eltévedtnek látszó utazókocsi.
6224 14| pörgő kocsikerekeken.~György sürgetett:~- Ne sokat gondolkozzon.
6225 6 | peresfeleket is fogadott, ha nagyon sürgős volt ügyük. Egyszer meghízott
6226 10| reggeli hangon. - A hasatokra süt már a nap.~- Én ma visszamegyek
6227 7 | amely aranyos mellénykéjében sütkérezett a jeges országúton, a varjakat,
6228 14| szélmalom romjai boldogan sütkéreztek a felkelő napban, miután
6229 6 | éjjel-nappal lacipecsenyét sütöttek volna a tűzhelyen, fiatal
6230 9 | a levegőbe dobálja túri süvegét, mindig csak hazugságokkal
6231 10| partján, s a fülükre gyűrt süveggel egyet szundítottak, mint
6232 9 | tűzrakás mellett? Legyűrt süvegük alól megismerné szilaj szemük
6233 15| Megkérdeztem Szomjas urat, miféle sugallat vezette őt erre a nyomra ~-
6234 14| Andrássy útján, amelyet azelőtt Sugár útnak neveztek? Úgy beszél,
6235 14| láthattak. Úgy tapadt a szemük sugara a vállamhoz, hátamhoz, mint
6236 14| Kozsárka, és szeme áldást sugározva pihent rajtunk. És mi nem
6237 9 | oldalán elterült, rejtélyesen, sugdolózva, visongva, nyiladozva s
6238 10| szobába lopóztak. A füledbe sugdostam, a nyitott szájadba beszéltem,
6239 10| egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?...
6240 12| juhászbundájától tudakolta, hogy mit súgott neki a menyecske, akit az
6241 8 | Mingyárt jövök a borral - súgta, mint egy cinkostárs. -
6242 13| úgy beszélt, mint a nyárfa suhog:~- Maga elszokott attól,
6243 12| valamit a fiú. Egy ostort. Azt suhogatta a kezében, amikor megszólalt:~-
6244 15| álmában érez az ember. Hangok suhogtak be szájamba, fülembe, mint
6245 8 | fejszét, mindig csak egyet sújtanak vele. Soha egyebet nem tesznek.
6246 15| beszélgetett a vadvizekkel, a sunyin lappangó őszökkel, napraforgó
6247 10| téged szerettelek. Mostam, súroltam, fát vágtam, és rongyos
6248 14| mellékes és titkos úton a sűrűség felé, ahová hajdanában oly
6249 14| csalogattak nőket... (És a sűrűségből többé nem jöttek vissza.)~
6250 10| kertek merengése, pincék sustorgó éledezése és mély, nagy
6251 7 | parasztasszony módjára. Sistergett, sustorgott az új bor a pincében, susogott
6252 7 | dolguk: ábrándoznak. (Az öreg Suszternének csupán darabka papirosa
6253 14| legjámborabbnak is olyan dolgokat suttog a fülébe, hogy megcsalva
6254 4 | petróleumlámpás-szagú alacsony szobákból a szabadba, hogy eloszoljon alkonyati
6255 14| hiányzott.~- A napfelkeltét a szabadban - feleltem.~Csodálkozva
6256 9 | tömlöctöltelék, napközben szabadon járkált a városban, de ő
6257 10| vándoréletet, az utazás szabadságát, a levegő változásait, az
6258 9 | városban, de ő nemigen élt szabadságával. Kistermetű, ragyás vörhenyes
6259 6 | egyebet sem tett volna a szabadságharcban: mindig csak táncolt darázsderekú,
6260 15| szerelem, hogy tőle nem szabadulhattok? Mikor a sarkotokat összeveri
6261 11| Kanapé horgolt terítői szabályos helyükön voltak. És a kőporral
6262 8 | pelyhekben havazott, mintha most szabná a szűcs azokat az apró fürtű,
6263 11| a bricskára a kéklő, jó szagokkal teli gyümölcsösökből. A
6264 13| tanulnak semmit a holtak szagolgatásából, azt hiszik, hogy nekik
6265 6 | felszállongó ételillatokat szagolgatta, lutriszámokat álmodott,
6266 10| verejtékétől volt néha szagos a kezed: megmostalak tőlük.
6267 12| embervéren híztak. A nehéz szagot, amely az ivóban terjengett,
6268 13| azt hiszik, hogy nekik más szaguk lesz, ha bevégezték futkározásukat.~
6269 14| és a napból tüzes kocsin száguld le a mindent lebíró élet.
6270 12| csizmájukon két ország pora. A szájában mesemondás, hízelkedés,
6271 10| füledbe sugdostam, a nyitott szájadba beszéltem, a szívedet simogattam.
6272 14| kisasszonyok régen henyélő szájait. S így mihamar kiderült,
6273 15| ember. Hangok suhogtak be szájamba, fülembe, mint édesded vizek,
6274 15| felejthetetlen maradjon szájamon. Kis derekat öleltem, amely
6275 10| és régi dal tolakszik a szájamra - Juliska megérdemelné,
6276 12| hangzik a mesemondás a lányok szájáról. Nincsen olyan öregember,
6277 12| oly könnyedén hagyja el a száját, mint a mosoly.~Azt kérdezi
6278 4 | gyertyafény, némaságát boros szájízű pincemesterek döngő hangja,
6279 13| asztalunknál megtörlik a szájukat - s akik sohasem jönnek
6280 14| volt; az a zene hangozzék a szájukból, amelyről ők maguk sem tudtak,
6281 14| susognak a fülükbe fogatlan szájukkal. A pincében talán az a pap
6282 13| szenvedélyes édességét érezzük a szájunk szélén, a körtének mézét
6283 13| lehunyva voltak, az eső szakadatlanul kopog az ablakon és tetőn,
6284 8 | cselédleány alszik, mint a szakajtóban a téli alma; istálló ajtaja,
6285 15| elfelejtkezett öregember arcát a szakáll. Az élet kelepelő szekerei
6286 12| Kálmán bácsinak, milyen nagy szakálla volt az urának.~...Lefelé
6287 10| temetőbe, pedig sánta volt.~Szakállam volt, mint akár egy falusi
6288 8 | asztalra helyezte! A kocsmáros szakállának, beszédének, okoskodásának
6289 15| valamit a mezőn, mint saját szakállára dolgozó vadászeb. Egy kukoricacsősz
6290 4 | ezüstpitykés mellényével, füstös szakállával, és volt nagy mulatságuk
6291 4 | háztetőn, mint fehéredő, tömött szakállból bővebben omlik a pipafüst
6292 11| könnyed hervadás. A házon szakállnövesztő csend. A közeli kukoricásban
6293 6 | és csaknem kicsírázott, szakállt eresztett, a konyhából felszállongó
6294 5 | öklendezve szidta a fekete szakállú Frid borát. A tornyok csodálatos
6295 14| fajtalankodásaikat ifjú nőkkel, ősz szakálluk oly "igazmondóan" fehérlett
6296 13| szilvákat. - Én az esztendő e szakaszában mindig gulyást főzök álmomban.~
6297 13| láthatjuk.~Az eperfa árnyéka szakasztott egy borzas, bánkódó asszony
6298 14| vigyázni tudnak.~Zsanett szakértőén legyintett:~- Az asszonyokban
6299 10| szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket
6300 9 | esztendő előtt. Most is szaladnak a kocsikerekek, végtelen
6301 10| rongyos kis szoknyámban szaladtam: mert estve a te lábadnál
6302 13| elvitte a font húst, hiába szaladunk utána.~Így szólt az öreg
6303 10| utcájába, a granadai éji szállásra, a zuglói Páskál-malomba,
6304 13| A közelgő szüret illata szálldos az álombéli szél hátán,
6305 12| megtette a magáét: kávéillat szálldosott a konyha felől.~Amíg a zsidó
6306 10| merészelnének leereszkedni a földre. Szálldostak, mintha a helyüket keresnék
6307 8 | sötétségben. A korhelyeket szállító talyiga vagy fiáker oly
6308 14| szóval, mint az élet örökös szállítói indították útnak a zsákokkal
6309 8 | csibuknak finom dohányból szálló jóillatú füstje, a falba
6310 13| nézegetnek rám. Valaha erre szállottak el a vadkacsák, mielőtt
6311 12| saroglyáról a kolera, és elbújt a szalmakazalban. Hát én még a kolerát sem
6312 12| épített fogadót, amelynek szalmás udvarán mindig akadt ennivalójuk
6313 12| megértett-e a keresztbe rakott szalmaszálakból, a kerítésre kötött tarka
6314 4 | egykedvűségük, ásító melankóliájuk, szalmatűzbe néző szemükről lemenjen
6315 13| füsttel, téli hajnalt csípkedő szalmatűzzel - disznóöléssel... Álmodunk
6316 14| falusi mester. Kunfalvi szalongavallér volt.~- Talán nem is hallotta
6317 15| közigazgatás. Szépen hangzó, szaloniasan pengő, hitelképes magyar
6318 12| felett szeretnek járni a szalonkák, tudom a halászoktól, hogy
6319 14| leány mellett melegedik.~A szalonna, amellyel megkínál Juliskám:
6320 15| szoktatta. Tüskés, vastag szálú volt ez a bajusz, mintha
6321 10| az ebédfőzésre, a gyerek szamárköhögésére, akiknek csupa dal, ünnep
6322 4 | évhez. Szinte napra ki lehet számítani, mikor kezdődik az ősz vagy
6323 15| Még a pókhálók alatt is számjegyek látszottak vastag ceruzavonásokkal.
6324 6 | tájt csak a mesteremberek számlái okoztak némi gondot a temetővel
6325 10| hangzanak a zsalugáterek mögül, számlát kell fizetni, és mindennap
6326 15| szerencse-mappát, amelyen számok és színek jelölték millió
6327 15| tele volt írva mindenféle számokkal. Még a pókhálók alatt is
6328 8 | Mily örömteljes mámora a szamorodni bornak! A kolbásznak és
6329 11| kötni a kalapra, valamint számos cukrászsütemény receptjét
6330 11| lakóháza után tudakozódik. A szánban az én királyfim ült.~Kiáltás
6331 10| megyek, mintha többé sohasem szándékoznám visszatérni álmos ágyamhoz.~
6332 6 | ügyvéd; ugyancsak fiskálist szándékoztak nevelni belőlem is. Téli
6333 6 | A Bibics-féle milliókat szándékoztunk visszaperelni Arad városától.
6334 9 | ellenére, valamely ismeretlen szándéktól vezetve.~Őszi idő volt.~
6335 10| vagy falusiak széles talpú szánjai tűnnek el a ködben, zúzmarában.
6336 10| legfeljebb piros képű vadászok szánkója nyargal erre, vagy falusiak
6337 14| pezsgőben szeret fürdeni, és Szapáry Pál mennyit veszített a
6338 10| megtisztítottalak tőlük. Idegen nők szappanjától, izzadságától, verejtékétől
6339 12| mézeskalácsos, a rézdróttal járó szappanos, a cserszagú csizmadia,
6340 10| madárnak, panorámásnak és szappanosnak... Amíg feljön a csillag
6341 8 | Jellát a rizsporos nyakával, szappanszagú arcával, olcsó parfümjével
6342 9 | mezei virágból való koszorú szárad, mintha örök élete volna
6343 4 | átázott, mintha többé sohasem száradna meg. A gyalogutakat mély
6344 11| vizében, és gyötrelmes álmok száradnak a mestergerendán. Itt jó
6345 13| vándorbotokkal, se a padláson szárazan nyikorgó utazócsizmákkal,
6346 13| szél úgy cseveg, mint a szarka a sövényben. Egy karéj kenyérért
6347 14| barázdabillegetők, öreg varjak, hangos szarkák, hogy elfújják a búcsúsok
6348 11| földekről. Az árkok felett szarkamadár lappangott ingujjában. A
6349 15| de nem felejtették el úri származásukat. Volt például zöld vadászmellénye,
6350 15| régi keresztény családból származom, de csodatetteidnek nem
6351 15| messzeségben a legmagasabb szárny, és erről gyorsan híradással
6352 15| megfogyatkozott, letöredezett szárnyaival utolsó leheletig védi a
6353 15| a tájra széttekintő tört szárnyak felől. Mintha egy hang futott
6354 14| naptól függött. A szívük úgy szárnyalt Mária égi köntöse felé,
6355 12| olyan faluba vetődöm, ahol szárnyas egeret látok a kovácsműhelyre
6356 12| vendég tanyázott az ivóban. Szarvasbőr nadrágos, nyurga farkasszínű
6357 15| kisasszonylánya, akit a szatmári nénéknél neveltet, Saroltának
6358 8 | forgolódott, mindenkihez csak jó szava volt, s szabad idejében
6359 10| nem szűnt meg csodálkozni szavaimon. Bujiban, az ő falujában
6360 10| felkacagtam volna Juliska szavain, de most e furcsa hajnalon:
6361 10| mintha valaki kihallgatná szavainkat. Pedig csak az asztmás tanító
6362 6 | azok a különös, varázsló szavak, amelyeket ez a dohogó,
6363 14| mások lelkét gyötrelmes szavakkal... A kocsmában, az állomásokon
6364 6 | ezt sohasem mutatta. Szép szavakon, ritka bókokon, finom udvarlásokon
6365 10| szólítanom, hogy meghallja a szavamat.~És még sok történetet mondott
6366 8 | mindig csöndes és kevés szavú volt. Én tizenöt esztendős
6367 15| Ónodi-kisasszonyokról is volt néhány szavunk. Férfiak módjára társalogtunk
6368 12| eldőlt? Ismerte Gyaloggait, a százötven esztendős búcsúvezért, aki
6369 2 | ajtót, bár ők ezt napjában százszor elképzelik. Himnuszt fújt
6370 14| csak álmodni lehetett egy szebb jövőről.~Innen mentek el
6371 11| mesemondások, amelyek évről évre szebbek lesznek. Minél öregebb leszünk,
6372 3 | háztetőn bolyongani, nyomban szebben dalol, mint valaha. Hangja
6373 10| nádasban vadkacsatojást szed, földhöz vágja a parasztleányokat,
6374 12| mögött az elhullajtott szemet szedegetni, almát szedni fiatal szolgálókkal
6375 10| kosárból mindenféle elemózsiát szedett elő, mint a vasúti állomásokon,
6376 4 | az őszi almákat kosárba szedje.~A padlás, amelyen olyan
6377 12| szemet szedegetni, almát szedni fiatal szolgálókkal és a
6378 15| alatt megállottunk és magot szedtünk a tányérokból.~- Hogyne! -
6379 9 | nyurga ákácok, tüskés bokrok szegélyezték kétfelől az utat, amelyek
6380 6 | élet; akácfélékkel voltak szegélyezve, amelyeket többnyire piros,
6381 15| megjátszására vállalkoztam én. Ők, szegények, csak a szisztémáknak a
6382 9 | akasztófát faragnak belőle a szegénylegény számára.~Hová ment hát Sóvágó
6383 9 | hazugságokkal traktálja a szegénylegényeket. Harminc esztendeig nézett
6384 14| aki a koporsófedelet rájuk szegezte.~Zsanett sziszegett:~- Maga
6385 12| egeret látok a kovácsműhelyre szegezve. A nyavalyás parasztnak
6386 14| lószemű idegent. Vagy sarkába szegődött a város kapujánál az öngyilkosjelöltnek,
6387 14| megvirradt volna. Most félelem és szégyenkezés nélkül kapaszkodtam fel
6388 15| Mozdulatai félszegek és szégyenkezők, mintha már nem tudná bizonyosan,
6389 7 | kendők, kázsmírok, selymek a székeken. A falakon híres hollandi
6390 7 | ő tengerireszelése! Kis széken ült, amelynek egyik oldalában
6391 13| friss sarjúval megrakott szekér tetejéről, és reggelig verik
6392 15| szakáll. Az élet kelepelő szekerei másfelé vették járásukat,
6393 14| útnak a zsákokkal megrakott szekereket. A szél napnyugatról fújt,
6394 12| észre, hogy kit is vitt szekerén, mikor előjönnek a vasvillás
6395 12| és a határig kergetik a szekerest. De akkorára régen leugrott
6396 12| aki csak éjszaka járt a szekerével, mégis megelőzte azokat,
6397 14| szent ember letelepedett a székre, és megízlelte az elébe
6398 11| lezártaknak látszottak, mint szekrények, amelyekben a ház kincseit,
6399 14| eledel, mint Mislainé szája széle, és a gyomor úgy tobzódott
6400 10| szikes kopár síkság, az őszi szeleknek, téli viharoknak e nagyszerű
6401 8 | elhaladtam. A keskeny, lábnyi szélességű deszkákon, hidakon, meredek
6402 14| álmodozva figyeltető búzaföldek szélét vonta elém. Ahol cifrálkodva
6403 10| volt Juliska - öregebben, szelídebben, megbocsátóbban. A barnasága,
6404 10| Nyírséget keresztül-kasul szelik, s rajtuk óraszámra napraforgót
6405 4 | amelyben ama nagy fehér szelindekek, farkcsóváló komondorok,
6406 14| bánkódó arcokat, amelyek, mint szellemek körülvették őt magányában,
6407 7 | kéményeken, az udvar idegen szellemeké lett, akik a sötétségben
6408 15| kislányka, oly enyhén, mint a szellő. ~Csókok érték arcomat,
6409 10| a keresztutaknál, ócska szélmalmoknál, egyik határból a másikba
6410 15| kocsmába, mind többet jártam a szélmalomhoz, ahol egy kimustrált malomkövön
6411 15| úr nem messzire lakott a szélmalomtól egy hosszú földszintes házban,
6412 13| készülődne elalvása előtt.~A szélnek fekete árnyéka futott a
6413 15| volna magamra. Én néztem szembe Szomjas úrral... Én vontam
6414 13| ellopott fényességet a maga szeméből, a homlokán nem utaznak
6415 10| árnyékai vontak ráncot a szemed alatt. Melléd feküdtem,
6416 6 | amint sokatmondó keleties szemeivel a bolt sötétjében nagyatyámra
6417 13| polcokról, mint barátságos szemek, amelyek eddig lehunyva
6418 7 | lezárt szempillák a merev szemekkel, a halál: amely e fotográfiáról
6419 15| Birtokokra alkudozott, házat szemelt ki Nyíregyházán, gyermekét
6420 12| erről beszélni, ha az anyád személyesen felkeresne ma estig ebben
6421 15| Szomjas úr, és erősen a szemembe nézett.~(Ez az utóbbi bolond
6422 12| olyan vidéken is, ahol két szememmel láttam a kolerát. Egy kis
6423 7 | ott függött keresztbenéző szemén. Elvörösödött, mint a láng.~
6424 11| idegen parasztember, aki szemére húzott kalappal szokott
6425 14| lucernásban ülő nyúl.~- Szemérmes, felejthetetlen korszak -
6426 14| Leveleiket mindig oly gondosan és szemérmetesen írták, hogy azt meglophatta
6427 12| lányok mögött az elhullajtott szemet szedegetni, almát szedni
6428 14| csatornalé, amelybe mindenféle szemetet dobált a mindennapi élet.
6429 10| óriás fái úgy álldogáltak a szemhatáron, mint a fosztóka mesemondásaiból
6430 9 | helyen a vármegyeház udvarán. Szemhunyorítás nélkül nézegette a jövőmenőket.
6431 12| veres hajú szolgáló, akinek szemölcsöt gyógyítottam a lábán?~A "
6432 6 | mindig komoran s bozontos szemöldökét összeráncolva, haragtartóan
6433 14| bizalommal és hittel sugárzó szempárral találkozni bujdosásában.
6434 9 | álom ereszkedett volna a szempilláira.~*~Ezt mesélte nekem Juliska
6435 10| szél erejének kipróbálása szempontjából. Vajon egész nap harsog
6436 10| csendes, hamar megbocsátó szemrehányás volt a hangjában.~...Némelyek
6437 12| megtanulhattad volna - szólt némi szemrehányással a vándorló.~György a vándorló
6438 15| megfelelt a divat, és a szemrevaló menyecskéket felrakosgatta
6439 10| levegőbe; részint, hogy szemügyre vegye lábbelijét, részben
6440 6 | A fiatalokat tegezte.~A szemükbe nézett és olyan hangon beszélt
6441 14| homlokukról sugárzó fény, a szemükben látható szerénység, az arcukon
6442 14| ahol kezükkel lábukkal, szemükkel mindig a háziasszony meghódításán
6443 2 | a sötétlő kertbe meredő szeműeknek, az őrület fantomjaival
6444 14| a hajuknak az illata, a szemüknek csábja, az ajkuknak méze,
6445 4 | melankóliájuk, szalmatűzbe néző szemükről lemenjen az őszi füst korma:
6446 15| érdemes volt. Fekete zsinóron szemüveget hordott, amelyet duzzadt
6447 13| elkésett szénásszekerekre, és a széna közé rejtőzve érkeznek meg
6448 11| elásva, fojtogató kötőfék a szénakazalban, hamisság a kút vizében,
6449 10| kiöntéseiben a jég alól, mindig a szénásszekér tetején ül, leereszkedett
6450 13| felkapaszkodnak az elkésett szénásszekerekre, és a széna közé rejtőzve
6451 9 | Tavaszkor és ősszel itt halad a szennyes víz, csúf béka köp undok
6452 14| hogy kiömlik onnan a sok szennyvíz, a poshadt csatornalé, amelybe
6453 14| tüllruhácskájáig, hárfát pengető szentéletű úrnő erkélye alól a cigányputriig,
6454 14| folytatott áhítattal, a Szentháromság nyílt szemével, mezítláb,
6455 11| percben olyan volt, mint a szentképecskéken látható, amelyeket imakönyvekben
6456 10| hátam mögött végtelenül szenved.~- Csak meg ne szólaljon -
6457 10| olvastam. Egy változatos élet szenvedélyeit és örömeit, szokatlan gyönyöreit
6458 13| komoly szaga; a mustnak szenvedélyes édességét érezzük a szájunk
6459 10| maradnak. Egyformán, nyugodtan, szenvedés és öröm nélkül, mindig csak
6460 6 | nem panaszkodott senkinek szenvedéseiről. Gyermekként bánt velem.
6461 13| az embereknek, s mennyit szenvednek ezért! Hiába hangzik felettük
6462 15| e feltűnési viszketegben szenvedő világban. Ezekből a kis
6463 10| betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál,
6464 8 | valamint anyám csodálatos szépsége - nem sokáig engedte, hogy
6465 14| mindent elfelejtő első szerelembe ringassák a szívemet, amelynek
6466 15| melankóliában, önfeláldozó a szerelemben és mámoros a barátságtól.
6467 8 | most vallom be, hogy én: szerelemgyerek vagyok.~Zabigyereknek csúfoltak
6468 10| Olyan szép, mint általában a szerelemgyerekek. Ostora van, amellyel nagyokat
6469 15| nekem az utat megmutatta a szerelemhez, amelyre úgy vágyakoztam,
6470 14| telhetetlenkedik a sohasem elegendő szerelemmel.~És a friss kenyérnek illata:
6471 8 | ifjúságukról, gyümölcsszedésről, szerelemről, szeretkezésről, titkokról,
6472 14| megesküdnek, hogy a férfiak szerelme örökké tart. Elfelejtik,
6473 6 | gátolták nagyatyámat, hogy szerelmeit minél gyakrabban felkeresse.
6474 10| kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi
6475 10| ahol kivágták az erdőt, szerelmeseknek való cserjések, földönfutó,
6476 15| lidércekre, vándorlegényekre és szerelmesekre.~Kopogtatásomra oly gyorsan
6477 15| szívére szorított kézzel.~- Én szerelmesem - mondta egy holdvilágos
6478 5 | vándorló. Szerettem volna szerelmessé tenni magamat? De kibe?
6479 10| új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel,
6480 2 | dívány sarkában elköltözött szerelmét. A tücsök csak énekelt.~
6481 10| ahol az emberek mindig oly szerelmetesen és önfeláldozóén élnek,
6482 15| ragaszkodni a szülőföld szerelmével, az álmodozás zsákjába bújtatni
6483 14| eltakarja a ruha, hogy a férfiak szerelmük jutalmául valóban egy ismeretlen,
6484 15| Szomjas úr kiterítette a szerencse-mappát, amelyen számok és színek
6485 15| vörös Poppert emlegette, aki szerencséjének útjába állott. Képzeletében
6486 15| nyert, örökölt vagy egyéb szerencsét csinált, s felszólította
6487 15| szomszédomnak az volt a szerencsétlensége, hogy egyszer megfordult
6488 14| fény, a szemükben látható szerénység, az arcukon felírt hűség
6489 12| Járom ezt a nagy világot és szeretem, ha mindenütt, ahol megfordulok:
6490 10| házikókat, barátságos tereket, szeretetre méltó tornyokat, víg embereket,
6491 8 | melegen füstölgő kéményei, szeretetteljes tűzhelyei, puha ágyai, hófehéren
6492 14| ráfogjuk valakire, hogy őt szeretjük életünk végéig. Míg a férfiak
6493 8 | gyümölcsszedésről, szerelemről, szeretkezésről, titkokról, amelyeknek rendszerint
6494 10| öleltél, öregasszonnyal szeretkeztél, lidércen lovagoltál vagy
6495 15| tisztelni, kutyát és lovat szeretni, nedves mezőkhöz ragaszkodni
6496 15| nádkerítésen, kutyának és szeretőnek való rés.~Szomjas úr dühtől
6497 15| megmaradt azok mellett, akik szerették, és nem keresett új, múlékony
6498 9 | ő.~Ettől a naptól kezdve szerettük egymást.~ ~
6499 14| kis városkába, kapukulcsot szerezzek egy vasrostélyos házhoz,
6500 10| amelyben kedvére való karikákat szerkeszthet.~A fák között mint álomkép
6501 9 | volt vele semmi gyilkos szerszám, a lelkében sem haragvó
6502 10| felől utazókocsi lovainak szerszámcsörgése hallatszott. Hegyes bajuszkája
6503 15| várja. Ámde sohase tett szert annyi pénzre, hogy Monte-Carlóba
6504 9 | senki, még a bakter se. A szérűkbe, istállókba, kocsiszínekbe
6505 14| legboldogabb korban.~György a szérűskerten át vezetett ki a mezőkre,
6506 15| részvénytársaságot óhajtott szervezni.)~Természetesen: érdeklődtem
6507 15| időben az utazótársaságokat szervezte és vezette, még Egyiptomba
6508 10| midőn nevüket elfogadtam, és szeszélyeiket tiszteletben tartottam.
6509 14| felett, kisüstön főzik a szeszt hozzáértő öregemberek, és
6510 13| tartományban, ahonnan estére szétrepülnek a vadkacsákkal. Leszáll
6511 15| zaj hallatszott a tájra széttekintő tört szárnyak felől. Mintha
6512 8 | ablakukba, és a fiatalságot szidják.~A hidegtől vagy a félelemtől:
6513 6 | szerint öregesen dohogott. Szidott valakit, mint a bokrot.~
6514 5 | Rózsa táján, aki öklendezve szidta a fekete szakállú Frid borát.
6515 9 | az emberfiától nem látott szigetek pázsitjain, kiismerhetetlen
6516 6 | tekintetes úr (aki különben szikár, asszonyszemnek tetsző,
6517 13| porába a csillagok vájták szikrázó sarkantyúikat. Nagyot gondolkozott
6518 8 | Talán ezért nem szerettem a szilárdul megépített falakat? Ezért
6519 9 | kétségbeesett panaszára, a szilfa csak akkor tanul meg beszélni,
|