1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
6520 15| nyílott ott a búskomoly szilvafákra. Az ablak tárva volt. Két
6521 13| fényesre csiszolja a hamvas szilvákat. - Én az esztendő e szakaszában
6522 13| palackszínű szőlővel, loncsos szilvával: megszólítanak álmainkban
6523 4 | a fák kopasz gallyain, a szín zsindelytetőjére vetett
6524 4 | Faragómunkák készülnek a színben, káposztát gyalul a zergetollas
6525 11| a fát, és a fűrészelés a színből úgy hangzik, mint életünk
6526 5 | láthassak, amelyekről a szép színdarabok szólnak, költők énekelnek!
6527 14| midőn kiszívott tajtékpipa színe van a falevélnek, dér hagyta
6528 1 | lilája, tél fehére az élet színei voltak. Az udvarházban élet
6529 5 | Gaál Gyula nyugalmazott színésszel vitázott, kérkedett, gorombáskodott,
6530 14| kifogyhatatlanul beszéltek grófokról, színésznőkről, kalandorokról.~- És hogy
6531 7 | bírói ítéletek birtokában színezik a jövendőt. A vidéki házak
6532 14| kalandjait a népszínházi színfalak között, és Baligovics Bojár
6533 15| a nagy Sántha, a Nemzeti Színház nyugalmazott tagja talált
6534 14| holdból érkeztem volna. A Színházi Hírnök és a Magyar Bazár
6535 10| bukfenceztek... Ám minden színjátéknak vége lett, amint egy nő
6536 7 | telve sok-sok lánggal, piros színnel, kékséggel, zölddel, amelyet
6537 14| Imre, és hallottuk, hogy Szirmai Imre milyen kunsztokat tud
6538 10| félálomban jelt adó szél szisszenésétől, a tó másvilági csillogásától,
6539 10| pergett a távolban. Az öreg Sziszkay doktor hálóingben kihajolt
6540 15| mint Csillag Annának.~*~Én szisztémámat a monte-carló-i temetőben
6541 1 | megfoghattuk volna szivárványos szitakötő szárnyát. De az élet tovább,
6542 10| bámultam a balerina-ruházatú szitakötők után, amelyek elszállottak
6543 6 | röviden, és elharapta a szivar végét, hogy pattant egészséges
6544 8 | gazdának szép fekete bajusza, a szivarfüstnek illata, sarokba somfordáló
6545 6 | tücsök~A nagyapám negyven szivart szívott el napjában, meg
6546 1 | mielőtt megfoghattuk volna szivárványos szitakötő szárnyát. De az
6547 5 | végtére hazaérkeztek. A szívbajos öregemberek, az álomtalan
6548 14| dicsérték a kék eget, a szívbajosok úgy kacagtak, hogy a foglyok
6549 14| úgy bugyborékol az ifjonti szívben, mint a menyegzőre hajtó
6550 13| megtörölni a szemét, mintha szívből sajnálná azokat, akiknek
6551 15| seregélyekével?... Itt maradt a szívébe nőtt tájakon, mélázó őszökben,
6552 10| hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket...
6553 10| nyitott szájadba beszéltem, a szívedet simogattam. A riadt hangodat
6554 10| Megfordítottalak, midőn a szívedre nehezedtél. A homlokodat
6555 10| gimnasztikájával férkőznek a női szívek közelébe. Voltak, akik a
6556 14| futó ismeretségek után, szíveket törnek össze, lesben állanak
6557 8 | előkelő nyugalma, anyám szívélyes, csöndes magatartása, a
6558 15| az arcomon, a keblemen, a szívemen, hogy szinte könnyes lett
6559 7 | ugyanezért nagyanyám télen szívesebben üldögélt a szomszédos kis
6560 14| kimelegedett malomköveket.~És a szívességben, amellyel kínált Juliska:
6561 2 | nyitott be a kapun, női szívet loptak ki az ablakon át,
6562 6 | három generációt boldogított szívével.~Így egyszerre szerette
6563 15| böjtöket, a régi erkölcsöket és szívhangokat...~Most már végre viszontláttam
6564 6 | nagyapám negyven szivart szívott el napjában, meg is halt
6565 2 | kocsi, benne utazó, akit szívrepesve várnak a tunyán elmuladozó
6566 5 | mindenféle gyönyöröket, szívringatókat, elandalítókat.~Én voltam
6567 14| förtelmességeket beszélnek róluk a szívtelen és elesett férfiak, a már
6568 10| szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára
6569 14| Juliska csendesen kiment a szobából, és fehér kendő alá rejtett
6570 10| pincéreit, savanyú borait, dohos szobácskáit, töredezett zsalugátereit,
6571 6 | volt, mert ő "Hársfa"-beli szobácskáját már csak olyankor foglalta
6572 12| nyelven, amely fogadók külső szobáiban, állomások ivójában szokásos,
6573 8 | padlásával, fehér ajtós nagy szobáival, fénylő, fehér rámás ablakaival -
6574 12| nagyon szerettem e külső szobákban, a lacikonyhákban, duttyánokban
6575 4 | petróleumlámpás-szagú alacsony szobákból a szabadba, hogy eloszoljon
6576 10| megnyugodva foglaltam el szobámat, amelyben bizonyosan régi
6577 10| szinte megvilágította a szobát, mint a karácsonyfa.~- Itt
6578 10| voltam a te ifjúságod. A szöghajad puhasága az én tenyeremben
6579 13| mosolygás üldögél a szája szögletében, mint a pintyőke. Tehát
6580 4 | börtönt, amelyben nagyon szökhetnékje van egy értékes rabnak.
6581 14| őket zárni, hogy meg ne szökjenek. Minden asszony bolond,
6582 10| drágalátos események elől szököm meg botor módjára. Hisz
6583 14| azon törné a fejét, hogyan szöktesse meg ezt vagy amazt a fiatal
6584 14| nevelőnőt gyors lovakon szöktetve, s bizonyára azóta is járják
6585 15| mint egy ordításra kész szörnyeteg a múlt időkből, amely megfogyatkozott,
6586 12| vademberével, nyolclábú kutyáival, szörnyetegeivel, vándorlegényeivel... Az
6587 10| foltozhattak régi fehérneműt, és szőhettek pletykát barátnőjükkel:
6588 8 | mindig úgy füstölög, mint a szójárása egy tarka, ráncos szoknyás,
6589 10| megbarátkoztam a cselédekkel és házi szokásokkal: mintha végre megtaláltam
6590 8 | sokat adott a társadalmi szokásokra. Mégis: nevelőbe nagyanyámhoz
6591 12| szobáiban, állomások ivójában szokásos, ahol beszélnek, mesélnek
6592 10| Etele babos nyakkendőjével, szőke oldalszakállával, Leveleki
6593 9 | kellős közepéből kanyarogva, szőkén szállott fel a füst. Majdnem
6594 11| erdőbe tévedt egy piros szoknya után, a tölgyek kemény makkjai
6595 7 | háztól, néhány ingecskén, szoknyácskán, iskoláslányos cipőcskén
6596 6 | rugalmas trikót, repkedő szoknyácskát viselt volna valódi ruházata
6597 14| parancsoló. Bő, földig érő szoknyáikban megannyi fejedelemnők. A
6598 4 | almafán hintázott lengő szoknyájában, telt lábszáraival, hogy
6599 10| megtörölgette a kezét, leseperte szoknyájáról a morzsákat, és megelégedetten,
6600 7 | óriásnő borította volna a szoknyáját a világra, midőn bealkonyodott.
6601 4 | megtelt bokrok, széles szoknyájú szőlőtőkék, amelyek a kilátást
6602 10| óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok...
6603 10| fát vágtam, és rongyos kis szoknyámban szaladtam: mert estve a
6604 15| ugyanezért a bajuszát lefelé szoktatta. Tüskés, vastag szálú volt
6605 14| betegszünk, meghalni is akkor szoktunk, ha hívjuk a halált. Már
6606 10| lenni álmomban is.~Szürkült, szőkült, derengett odakünn a világ.
6607 8 | megöregszenek, akkor rájuk szól a vén fa, amit éppen kivágni
6608 1 | volna az életkedvet. És nem szólalhatott meg a tavasz ezernyi csengettyű-hangján,
6609 10| végtelenül szenved.~- Csak meg ne szólaljon - gondoltam magamban, amint
6610 7 | tett a tűzre, azért kellett szolgálatba lépnie. Kancsi volt, de
6611 15| amelyek nagyon régen voltak szolgálatban, de nem felejtették el úri
6612 8 | kőműveseknél dolgozott, miután a szolgálatból - nagyanyám házából - ki
6613 8 | állatok párázatában vackán a szolgalegény a hatökrös gazda leányával
6614 14| létrája alá álljon, amikor a szolgálók diót hordanak, hanem azon
6615 12| szedegetni, almát szedni fiatal szolgálókkal és a fosztókában a középre
6616 10| ahol csak azért voltam szolgálóleány, mert téged szerettelek.
6617 13| a jó Istennek legkisebb szolgálóleánya, csendesen szótagolva mondta:~-
6618 8 | őt. Versenyt dolgozott a szolgálóleányokkal. Hajnalban kelt (mikor Juliska
6619 12| falára vont krétajelekből? Szolgált-e Pilisen Rózsikánál, ahol
6620 11| kemence mellett, és mindaddig szolgáltatja az esti zenét, amíg elkezdődnek
6621 11| férfiakat keresztnevükön kell szólítani. S ugyancsak az Ónodi-kisasszonyoknak
6622 12| asszonyt Kálmán bácsinak szólította. Mikor beléptünk: éppen
6623 5 | amelyekről a szép színdarabok szólnak, költők énekelnek! Egy érzelmes
6624 10| fölemeltem, midőn Juliska szólni kezdett. Lássuk, merről
6625 6 | Hervadt és édes volt, mint a szőlő, amely a tőkén felejtődött.
6626 12| tántorogva bukdácsolnak az érett szőlőbogyók alatt? Nem lakott-e egy
6627 15| kedvese... Arról nem is szólok, hogy a legfinomabb gépek
6628 4 | egy-két hét előtt még a szőlőket jártuk, préposthangú nagy
6629 13| ifjúsága, mert én addig szólongatnám, addig hívogatnám, addig
6630 10| lett, az arcán bizonyosan szőlőpiros vonalacskák, ráncocskák
6631 4 | is. A ház mögött elterülő szőlős-, gyümölcsös-, veteményeskerten
6632 4 | bokrok, széles szoknyájú szőlőtőkék, amelyek a kilátást megállítják.
6633 13| hasú dinnyével, palackszínű szőlővel, loncsos szilvával: megszólítanak
6634 12| felénk fordítva.~Mi nem szóltunk semmit. Beszélt a vándorló
6635 10| nem lett üres boros- és szolyvai-vizes üvegekkel, akkor egy másik
6636 10| észrevenni, hogy csókra szomjaznak...~Juliska nem szűnt meg
6637 1 | jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek,
6638 14| harmadikban úgy cincogott a szomorkodás, mintha egerek bújtak volna
6639 7 | A tücsök szomorkodik~Talán már mondtam is, hogy
6640 7 | az őszi estéket, amikor szomorkodni lehetett?~Gyermekkoromnak
6641 1 | hangú tavaszi eső, de nem szomorkodott senki sem, ha megjöttek
6642 14| hol fáj, nem tudom, miért szomorodom el, csak úgy jön valami,
6643 8 | legénykedtem, vidultam és szomorodtam. Mily jó szaga lehet odabent
6644 5 | betegek, a könnyforgató szomorúak az ablakaik mögött mit sem
6645 6 | erős kézzel tiltakozott. Szomorúan mentünk haza a bealkonyodott
6646 4 | hallatszik a tücsök, de annál szomorúbb a hangja. A kovácsműhely
6647 4 | szerettem. A köde, a csendje, a szomorúsága, a lemondó unalma, békésen
6648 15| idő múltán, egy hosszú rab szomorúságával -, nemigen akadt művelt
6649 10| mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni
6650 4 | hogy eloszoljon alkonyati szomorúságuk, csendes egykedvűségük,
6651 5 | attakírozásukat, lógós szomorúságukat.)~*~A városban még nádasházak
6652 6 | mentek el nagyon sokan a szomszédaink, ismerőseink közül. Ezért
6653 8 | gallyai, mint a megöregedett szomszédasszonyok könyökölnek az ablakukba,
6654 14| énekelnek, mint a kaszát fenik a szomszédban, lábait ég felé nyújtja
6655 12| Messziről jövök én, nem pedig a szomszédból, Tyukodról vagy Gályról.
6656 6 | nagyatyám basszusát a távolabbi szomszédok is hallhatták. Edényt tört -
6657 15| harmadikat.)~- A harmadik szomszédomnak az volt a szerencsétlensége,
6658 7 | télen szívesebben üldögélt a szomszédos kis szobában, ahol meleg,
6659 6 | elfelejtődött tán, ha neve szőnyegre került, csak a leszakadt
6660 7 | boglyas gyermek, és ujját szopogatva nézte az erdei vallatást.~
6661 6 | Jella évekig levelezett a szórakozott poétával.~Hogyan szeretett
6662 15| volna mögötte dobogó szívére szorított kézzel.~- Én szerelmesem -
6663 8 | elhagyott helyen magamhoz szorítottam Juliskát. Ő oly gondoskodva
6664 12| temetőbe vágtattak innen. Öreg, szőrös legyek dúdolgattak sarkokban,
6665 8 | szólt komolyan, és olyan szorosan állott mellém, mintha ikrek
6666 10| füstnek, amely a disznóra szórt szalmából felszáll! Mily
6667 10| emelgette lábait; a rövid szőrű gubában, a ló farkánál üldögélő
6668 11| megtaníthatta volna?... csapdába szorult, mint egy öreg róka, amely
6669 13| szolgálóleánya, csendesen szótagolva mondta:~- E hét végén lesz
6670 9 | élete... A látszólag holt, szótalan nádas kellős közepéből kanyarogva,
6671 15| elfelejtettem azt is, hogy a szótárban előfordulnak. Úgy pihegett
6672 4 | kürtőket seprik, friss, tarkán szőtt háziszőnyegekkel vonják
6673 8 | havazott, mintha most szabná a szűcs azokat az apró fürtű, fehér
6674 4 | teljesek az élet örömei. Szükség volt az esős, csörgő, juhászbunda-szagú
6675 14| váltok el. Mikor az apádnak szüksége lesz rád.~Az öreg búcsús
6676 11| birtokomon minden megterem, amire szükségünk van. Ha ruházkodni nem kellene,
6677 7 | Juliska Nagykállóból, a szülei háztól, néhány ingecskén,
6678 10| A faluban?~- Bujiban. Szüleim meghaltak, kis magyar birtokot
6679 4 | emlékszem abnormis időjárásra. A születésem napja körül (október második
6680 8 | egy szomorú este, ismét születésemmel foglalkoztam gondolataimban -,
6681 6 | alkonyatokon ültettek, midőn valaki született a háznál, és az akác együtt
6682 9 | elindult Kállóból. Ment haza, a szülőfalujába, Pazonyba. ~- Megbolondult
6683 15| nedves mezőkhöz ragaszkodni a szülőföld szerelmével, az álmodozás
6684 8 | kívánkoztam el oly ifjan a szülői háztól? Csak az vigasztalt,
6685 10| lefolytatását: mint maguk a szülők.~*~Nem néztem hátra - csak
6686 6 | vált el tőle (féltékenység szülte felháborodásában), élete
6687 11| békák és Szent Mihályig szünet nélkül hegedül, amikor néha
6688 4 | eső meg-megállott, mintha szünetet adott volna az embereknek,
6689 13| az ablak alatt. A közelgő szüret illata szálldos az álombéli
6690 14| íze volt, hogy ifjúkori szüretek jutottak eszembe, midőn
6691 8 | tornyok s hegyek köddé, szürkéskék párázattá válnak! A végeszakadatlan
6692 13| bástyák alkonyati álomban szürkülnek.~Majd egy régi utcában járok,
6693 14| a felhők hátán üldögélő szüzekhez, és a csavargó minden elhagyott
6694 10| amilyen a téli hajnal, a szüzesség csendességében, az álom
6695 5 | hegedűkkel hazafelé bandukolnak a szűk Holló utcán, mint dologtalan
6696 8 | éjjelenként az ágydeszkában, amit szúnak is szokás nevezni.~Azok
6697 10| alatt a pázsiton egykor szundikáltam, a nádas szelíden susogott,
6698 3 | megállnak az égen, mintha egyet szundítanának, mielőtt végtelen útjukat
6699 10| fülükre gyűrt süveggel egyet szundítottak, mint a vándorlók szokták,
6700 10| szomjaznak...~Juliska nem szűnt meg csodálkozni szavaimon.
6701 10| kísérteties álldogálásától, az éji szúnyogok muzsikálásától, amely úgy
6702 10| amelyet éles késsel torkon szúrnak, hogy örömet okozzon az
6703 12| meg. A mestergerendákhoz szutyok tapadt a régi betyárvilágból,
6704 14| én asszonyaimat a pócsi Szűzanyához. Sokan mentek el, akiknek
6705 10| hajtottál, kútba estél, szűzleányt öleltél, öregasszonnyal
6706 10| Belvárosban, a ráctemplom a Tabánban, a vasúti töltés a Zuglóban,
6707 10| László úr hetyke kedvével és táblabírós bölcsességével, Csapkay
6708 15| rulettgépet vett elő a megfelelő táblázattal.~- Igaz, hogy ez csak gyermekjáték,
6709 12| elvette a vadvirágot, nem tagadhatta meg a vándorló kérését.
6710 15| Nemzeti Színház nyugalmazott tagja talált fel? - kérdezte gúnyosan
6711 9 | vadvizén, az örök csend tájain, az emberfiától nem látott
6712 15| fűzfák, nyírfák, búskomoly tájak és nádasok között; az nem
6713 7 | a vidéki ház falán. Majd tájkép, amelyen olyan messzire
6714 1 | kelve, betakarta a tegnapi tájképet. Ám a halottak sem látszottak
6715 14| eszembe, midőn kiszívott tajtékpipa színe van a falevélnek,
6716 13| egyszer elveszítettem a tajtékpipámat. Bolond módjára kerestem
6717 5 | követválasztást várták, a takarékpénztár körül sompolyogtak értéktelen
6718 7 | álmodozók azok sem, akik takarékpénztári könyvekkel bélelik a derékaljukat.
6719 3 | Nesztelenül dugja ki lábát a takaró alól a feleség, hogy mellette
6720 7 | térdével felemeli a teveszőr takarót.~ ~
6721 12| menyecske, akit az éjjel takart? S az elhagyott, árokba
6722 10| haragvó pillantást a sárból tákolt, náddal épített garád megül
6723 7 | melódiát, de csak két-három taktust... Aztán elhallgatott. Mi
6724 12| az ősz: a tücsök egyedül találja magát, és senki se felel
6725 14| kezüknek játéka, mint az első találkozáskor, mikor meghódítottak...
6726 7 | órákig néztem egy erdei találkozást: cigányok és olasz csendőrök
6727 11| ötlenek, ha fiatal fiúval találkozik. Nemigen tett megjegyzést,
6728 15| kalendáriumban, de sohasem találkoznak. Hallottam, hogy bogaras
6729 14| hittel sugárzó szempárral találkozni bujdosásában. Ilyen az a
6730 10| folytatta Juliska. - Lehet, hogy találkozol még leányokkal, akik szeretnek -
6731 14| komámat, a halált, amikor találkozom vele. Rövidülnek az eszem
6732 10| akik hiába jöttek el a találkozóra: a hajnalban való fölkelés
6733 14| amilyen az apád. Akkor találkoztok egymással, és többé soha
6734 11| fiú, akivel az országúton találkozunk. Azt hiszem, szeplős volt
6735 12| valahol-valamerre meg ne találná azt a leányt, akitől ifjúságát,
6736 12| munkát kereső és soha nem találó csavargó, az emberismerő
6737 14| szavaira.~- Hát én mikor találom meg az apámat? - kérdezte.~
6738 11| kisasszonyok mindegyiken találtak valamely kifogásolni valót.~-
6739 8 | is szokás nevezni.~Azok találták meg a csillagodat, kocsma,
6740 8 | gyalogutakat, amelyeket a havon találtam. Vajon ki ment először végig
6741 10| gyönyörű dalok és az élet talányainak könnyed megfejtései! Jön
6742 12| ottmaradtak a megfejtetlen talányokkal a fejükben.~Mire a tanyaház
6743 6 | László ügyvéd úr hajtatott taligáján (bizonyosan a "Kiskorona"
6744 5 | Huray ügyvéd úrra nem vár a taligás a "Hársfa" előtt, Kálnay
6745 10| Forgattalak, dörzsölgettelek, a talpadat csókoltam, és a lebontott
6746 4 | tél, a hó, a fagy, a szán talpának való országút. Csoroghat
6747 10| erre, vagy falusiak széles talpú szánjai tűnnek el a ködben,
6748 11| létra, a seprő, egyiknek se támadt még kedve a vándorláshoz,
6749 12| György a vándorló asztalára támaszkodott, és igen helyesen, alkudozva
6750 12| kasfarban, csak egy kis támasztékot a saroglyán. A jámbor fuvaros
6751 11| módjára körültáncolta a falhoz támasztott kocsirudat, mintha ennek
6752 13| amely a padláshoz volt támasztva. Innen látni lehetett a
6753 7 | katonatiszti életében kellően támogassa; egyedül volt, s mozdulatlan
6754 14| úgy fájt a szívük, hogy támogatni kellett őket a nagy útban.
6755 14| menyecskét, és legényeknek kedves tanácsokat susognak a fülükbe fogatlan
6756 10| ezerfodros szoknyája fellebben a tánc viharában, és lábszárait,
6757 8 | nagybőgő recsegett, mint egy táncban kifáradt vénember. A cimbalom
6758 13| őrmesterektől, a civilek a táncmesterektől. Ez az eperfa, ha tanult
6759 10| klarinét rikolt, és hegedű táncol; farsang van, és a hegyek
6760 10| végezhették mindennapi dolgaikat, Táncolhatták a homlokukat, foltozhattak
6761 14| öreganyjának a házában mindig táncolnak. Akik otthagyták a gazdag
6762 10| hajnallal. Hópelyhek, amelyek táncoltak, forogtak a levegőben, mintha
6763 6 | sáncokon a menyecskéket táncoltatta, amikor a német ágyúzott.
6764 7 | az öklendező öregember, a táncosnő és mindenféle egyéb bolondságok,
6765 7 | szemmel néztem a végtelen táncot, míg valahol, valamerre,
6766 6 | francia nyelvre, illemre, táncra, zongorára tanította a városka
6767 12| mert az mindig hűségre tanít.~A vándorló megkocogtatta
6768 10| szavainkat. Pedig csak az asztmás tanító forgolódott valahol ágyában,
6769 10| faluból, ahol most lakom, a tanítóné itt nyaral. Természetesen
6770 10| kisbirtokosnék, hegyes orrú falusi tanítónék, kendős asszonyságok, vérszegény
6771 10| volt több tanulnivaló, a tanítónő szabadjára engedett.~Juliska
6772 14| országútról. Kihízlalták, móresre tanították, kártyáztak rá, míg az ispán
6773 12| ellátogatott, mikor a darazsak tántorogva bukdácsolnak az érett szőlőbogyók
6774 9 | panaszára, a szilfa csak akkor tanul meg beszélni, midőn akasztófát
6775 10| akitől nemzeti történelmünket tanulja, amikor beköszönt az esős
6776 13| Lehetséges, hogy a fák is tanulják valakitől magatartásukat,
6777 6 | valakit, mint a bokrot.~Én tanulmányaimról referáltam Jellának. Míg
6778 13| vándorcigányok a tengelyszöget, nem tanulnak semmit a holtak szagolgatásából,
6779 5 | régi világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk.
6780 10| Midőn már nem volt több tanulnivaló, a tanítónő szabadjára engedett.~
6781 13| táncmesterektől. Ez az eperfa, ha tanult valaha megjelenést: bizonyosan
6782 10| életről, azt mind asszonyoktól tanultam. A jó barátnők egymástól
6783 11| mint a legtöbb nyírségi tanya, amelynek kis ablakából
6784 2 | elmuladozó évek.~Danolgatott a tanyák, kerti házak, lugasok, toronyszobák
6785 4 | borbehordással, gőzmalommal, tanyával, mert őszkor a nyírségi
6786 4 | barátságos kemenceóriások tanyáznak, amelyek lángfogaikkal kettéharapják
6787 12| megtelepedtünk, egyetlen vendég tanyázott az ivóban. Szarvasbőr nadrágos,
6788 6 | kuvaszokhoz, amelyek a kapuk előtt tanyáztak. A félszemű Adolfnak, a
6789 15| megállottunk és magot szedtünk a tányérokból.~- Hogyne! - felelt a fiú,
6790 10| öregasszonyságok tudták tapasztalatból, hogy a mulatság most kezd
6791 15| griffmadárét. Ámde e gépecskén is tapasztalhatjuk a játék örök törvényeit.
6792 3 | virágokat. Ilyen holdas estéken tapasztalhatni, hogy a növények is alusznak
6793 13| járt, kivel beszélt, mit tapasztalt. Az én lelkemben maga örökre
6794 8 | első hó lehulltával azt tapasztaltam, hogy a gyalogút a kocsma
6795 6 | pelikán, amely önvérével táplálja fiókjait. Csillagok, kardot
6796 10| láthatók, mint a bővérű, jól táplálkozó falusi asszonyságok arcán,
6797 8 | gyalogút, mint valami nóta. Tapossák ezt az utat gyermeklábak,
6798 10| kérges csizmájában, ropogva taposta az udvar göröngyeit.~- Milyen
6799 12| ostorával állongó fuvaros, a tarisznyájából eszegető vándor mesterember,
6800 12| olyan bölcsességét viszik tarisznyájukban, amely bölcsességnek a meghallgatására
6801 4 | kürtőket seprik, friss, tarkán szőtt háziszőnyegekkel vonják
6802 12| hátulról, a keresztútnál vágja tarkón az embert, mint a házinyulat.~
6803 11| ijedten nézett Jeney és társa fotográfus műhelyében a
6804 8 | anyácskám sokat adott a társadalmi szokásokra. Mégis: nevelőbe
6805 10| a holdas éjszakát az úri társadalom felhasználta érzelmességére,
6806 15| szavunk. Férfiak módjára társalogtunk komoly gazdasági dolgokról.
6807 10| mint egy táncmester. Nagy társaság kellős közepén trónoló úrnőknek
6808 12| ámde a valóságban Gyurka társaságában ismertem meg. A mestergerendákhoz
6809 11| nyilván nem érezte jól magát társaságunkban. Míg anyja elküldte, hogy
6810 7 | gyermek fotográfiája, Jeney és társától, a fotográfia alatt reszketeg
6811 15| csinált, s felszólította a társulásra a Monte-Carló-i bank megdöntéséhez.
6812 10| ételek elkészítési módját tartalmazták, s annyit meséltek életükről
6813 8 | Jurás, mintha bolondnak tartaná azt, aki ma este is fizet,
6814 11| hosszú rúdjával távol akarná tartani a boszorkányokat. A borzas
6815 6 | fiókjait. Csillagok, kardot tartó kéz, ötágú korona a címerben,
6816 13| csak az esti embereknek tartogatja a folyó. Révészeknek, halászoknak,
6817 8 | mintha a maguk meglepetését tartogatnák az úton járóknak. A kis
6818 8 | Manapság gyermekes dolognak tartom az efféle gondolatokat -
6819 14| egy messze eltávolodott tartomány alakjai ők, akiknek mintha
6820 13| valahol messzire laknak egy tartományban, ahonnan estére szétrepülnek
6821 15| térdben fényes, mintha sokat tartotta volna kengyelben a lábát.
6822 15| feljegyzem, hogy mennyivel tartozik önnek a bank.~Nem volt kedvem
6823 14| boldogtalan férfiak közé tartoznék magam is, akikkel duttyánokban
6824 15| búskomoly szilvafákra. Az ablak tárva volt. Két fehér leánykar
6825 12| eső úgy csapkod, mint a tatárok nyila, a szél derékban kapja
6826 1 | következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan
6827 1 | jelképez egy emberélet a maga tavaszával s őszével. Nem egy napra
6828 15| öreg volt, mint az ilyen tavaszmúlt embereké szokott lenni,
6829 5 | gyermekkori őszök és az ifjúkori tavaszok elrepültek felettem, telve
6830 10| vége, ahol azelőtt mindig a tavaszt éreztük, és a nagyszerű
6831 1 | holnap: az élet messzi-messzi távlatokra volt berendezve, mint a
6832 6 | visítását, nagyatyám basszusát a távolabbi szomszédok is hallhatták.
6833 10| erdőszélen. Kocsikerék pergett a távolban. Az öreg Sziszkay doktor
6834 6 | lutheránus torony nagyon távolra látszott innen, mintha az
6835 6 | slafrokjába, görögdinnye-ajkába távolról magam is szerelmes voltam,
6836 10| mondtak a fák két lépésnyi távolságból az éj csendességében! Út
6837 1 | mindenkinek élni, amíg ezt a távolságot eléri. Ezért nem féltettük
6838 10| és a világból megvetéssel távozó tölgyeket, ahol mindig úgy
6839 15| elviseli a megszégyenítést? Távozzék uram, amíg nem feledkezem
6840 7 | ibrikre, amelyben kávé vagy tea melegedett, hangtalanul
6841 8 | üvegszekrényeknek narancs-, tea-, kávé-, olaj-, konyakszaga...
6842 14| legszentebben, a nőben, és ezért tébolyodtan korbácsolják a maguk és
6843 8 | volna itt mindenki napi teendőjét. Még csak messzire sem nyikorgott
6844 8 | vette a házhoz, akikkel tegeződött, s akiket öltöztetett, akikkel
6845 6 | megveregette őket. A fiatalokat tegezte.~A szemükbe nézett és olyan
6846 8 | jövendőbeli anya annak a háznak a tégláit hordja, amely házat akkor
6847 8 | házépítő lányok a köveket, téglákat, a maltert keverték... S
6848 10| így láss, mint most, mint tegnap... Hogyha másképpen nem:
6849 1 | reggelre kelve, betakarta a tegnapi tájképet. Ám a halottak
6850 2 | gondolt arra, hogy érdekessé tegye magát váratlan elmaradásával
6851 5 | kávéházak: a "Betyár", a "Vörös Tehén", a "Zabolch-vezér" oly
6852 14| a kakasoknak jókedve, a tehenek bőgése, a tyúkoknak kotkodácsolása.
6853 15| mellé, mikor kártyázott. Tehet kisebb-nagyobb készpénztételeket,
6854 14| és elesett férfiak, a már tehetetlen vének, az erejüket veszített
6855 11| ruházkodni nem kellene, félre is tehetnék valamit. A városban rabló
6856 10| rokonaikkal, fitogtatták tehetségemet és előkelő, befolyásos férfiak
6857 9 | ropogós menyecskék után, kígyó tekergőzik a vizes füvek között, ki
6858 10| jött utánam. A csillagok tekingetnek alá. Vajon hová lett az
6859 14| keménykalapját (amelyet bizonyosan a tekintély kedvéért hordott, hisz még
6860 5 | uraságra, elkótyavetyélt tekintélyre, ősi birtoka és fennhéjázó
6861 14| szeme egyesült Kozsárka tekintetében. Bátor és szelíd volt tekintete,
6862 14| szem az emberek vadállatias tekintetei között? kérdezzük magunkban,
6863 7 | mindjárt levenni rólam, bár tekintetem már ott függött keresztbenéző
6864 10| utoljára emeltem fel hozzá a tekintetemet, a "Szarvas" kocsma felett
6865 10| beszélnek ennyit a férfiak. Tekintetén látszott, hogy nem érti
6866 6 | Itt feküdt napokig Huray tekintetes úr (aki különben szikár,
6867 10| vigasztaló szóval, bátorító tekintettel és bánatot felejtő sokféle
6868 6 | A katonás, nyalka kemény tekintetű öregúr, aki még nógrádi
6869 13| csavargót... Álmodunk nagy teknőkkel, majorannával, sóval, borssal,
6870 10| megbocsátottak a karácsonyok a tékozló fiúnak, és kancsi mosollyal
6871 10| között. A láthatatlan pipás telefújta szürke füstjével az alvó
6872 14| ennivalója, a madárijesztő teleitta magát harmattal, az utakat
6873 14| erőpróbákkal, mint az ifjúkor telhetetlenkedik a sohasem elegendő szerelemmel.~
6874 10| az asztal mellől, amíg az teli-teli nem lett üres boros- és
6875 4 | nélkül nem lettek volna teljesek az élet örömei. Szükség
6876 7 | nagyanyám parancsait örömmel teljesítette, azt hiszem, leginkább akkor
6877 14| gyermekek jövendő mosolygása, a télnek betegségtelensége, a kakasoknak
6878 8 | somfordáló házőrző ebnek télszaga, beszédeknek és daloknak
6879 8 | kucséber volt józan. A rendőrök télszagú bundáikban, a kocsisok havas
6880 12| amelyeknek már mindegy, hogy a temető felé lépegetnek vagy vásárba
6881 6 | felszárította az utat a temetőig, amelyen a kiszemelt öregembert
6882 15| estéjű falusi portákon, a temetőkben pihenő öregek körül... Igen,
6883 13| üvölt a szél, mintha a régi temetőkből hozna figyelmeztető üzeneteket:
6884 7 | Ha künn az utcán, akár a temetőkertben, vagy szabad mezőn lepett
6885 6 | miután elvált nagyatyámtól, temetőlátogató lett, és mindig talált valami
6886 6 | számlái okoztak némi gondot a temetővel kapcsolatban. Nagyanyám,
6887 8 | kocsmába vezetett. S nem a templomba.~A kocsmának külön csillaga
6888 12| asszony a kuruzsló nélkül. A templomban mindig csak azt hallja,
6889 6 | együtt kísértük őt haza a templomból nádfödeles házáig. Hárman
6890 10| Várakoztam utcasarkokon és templomok ajtajában, elmulasztottam
6891 4 | sár fedte. Az országúton tengelyig süllyedt az eltévedtnek
6892 13| mint a vándorcigányok a tengelyszöget, nem tanulnak semmit a holtak
6893 10| nyaranta a még lármásabb tengeri fürdőkkel, divatosan megszállott
6894 7 | A lehántott, lemorzsolt tengericsutkákat a tűzre vetette és a tűz
6895 7 | barátságossá tette az estét az ő tengerireszelése! Kis széken ült, amelynek
6896 7 | nézett ki. A lemorzsolt tengerit majd megeszik a malacok,
6897 14| Gondatlanul, feladat és tennivaló nélkül, csupán örömökre
6898 10| életuntságomat és a vagyonszerzés tennivalóit. Kóborló lovagként járkáltam
6899 13| Milyen különös, hogy mennyi tennivalójuk van az embereknek, s mennyit
6900 7 | és mindig talált valamely tennivalót! Mily barátságossá tette
6901 10| dúdolgatnak fülükbe, egyesek a tenorista arc- és torok gimnasztikájával
6902 10| meggybefőttek illata maradt a tenyerében, amely befőttekkel egy téli
6903 10| szöghajad puhasága az én tenyeremben marad, mert én simogattam,
6904 10| volt még ilyen jó illata a tenyerének. A gyermekkori meggybefőttek
6905 14| majd lesoványodva, megverve tér vissza, mint egy eltévedt
6906 15| gavallérnak. Macskanadrágja térdben fényes, mintha sokat tartotta
6907 10| valahol férfiak, akik mindig térdeplő helyzetben foglalnak helyet
6908 7 | hátgerincén fekszik, és két térdével felemeli a teveszőr takarót.~ ~
6909 11| messziségben, a kocsiúton térdig ér a sár, és lámpát kell
6910 9 | megritkult gallyaira a köd teregeti ki szegényes ruházatát.
6911 10| behavazott házikókat, barátságos tereket, szeretetre méltó tornyokat,
6912 15| szisztéma hátralevő része terem aranyat annak, aki megjátssza.
6913 9 | az nagy hirtelen közöttük teremne az általa jól ismert úton?~
6914 14| Juliska és a fiú menten ott teremnek, hogy megvédelmezzenek.
6915 10| meg az egyszerű, jóságos teremtésnek az én furcsa, eszméletlen
6916 14| kell a férfinak, mert így teremtette őt a mindenható. Mi szegény
6917 8 | attól, hogy ilyen időben terhet vigyenek. Szinte felkölteni
6918 8 | tűzhelyei, puha ágyai, hófehéren terített asztalai: azok a csábok,
6919 11| őket félre. Kanapé horgolt terítői szabályos helyükön voltak.
6920 15| abrosszal, kék asztalkendővel terítünk a nagy diófa alatt, mert
6921 9 | olyan sűrűn, olyan messzire terjedve, mintha soha véget nem érne...
6922 14| megfoghatatlan ruházatban úgy térjenek vissza, mint amikor először
6923 12| szagot, amely az ivóban terjengett, még szökött rabok, disznózsírral
6924 6 | ágyán házasságot kötött!)~Ám térjünk vissza Jellához, ahol egykor
6925 14| meggondolták magukat, és elmentek a terméketlen diófákkal és savanyú gyümölcsöt
6926 1 | jelentette. Maga a nagy élet: a természet, az évszak, az időjárás
6927 14| udvarlására a férfiak a mindennapi természetből vették képeiket. A nagyanyánk
6928 10| trónoló úrnőknek odavetve, természetes hangon mondtam jelentős
6929 1 | volt, amely mindig a külső természeti rendhez igazodott.~Tavasszal
6930 11| azért nem panaszkodhatom a természetre. Kis birtokomon minden megterem,
6931 8 | öregebbek, mert atyám féltékeny természetű volt -, anyácskám sokat
6932 11| és kakaskukorékoláskor térnek vissza. A láng végignyaldosta
6933 14| régi Magyarország bősége terpeszkedett a polcokon, füstölt kolbászokba
6934 15| aki megnyitja a kaput. Ide tértem be, és megbeszéltem Adonaijal
6935 10| ismernem a főváros külső területeit, mint a legöregebb bérkocsisnak.
6936 10| jártunk, amelyek messzire terültek el a főváros határában.
6937 14| között, és Baligovics Bojár Terus arcképét asztalunkon őrizzük.
6938 5 | eldőltétől. A fantasztikus tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott
6939 15| Többet nem mondhatok, uram, tervemről. Azt hiszem, így is többet
6940 10| tisztába, midőn a föld alá tesszük őket... Öregszülőkként megbocsátottak
6941 15| búcsút mondott, és Bessenyei testőrtiszt módjára szótlanul legyintett."
6942 6 | alig ismert, alig látott testvéreim is aludtak. Szegény atyámnak
6943 12| paráználkodjál? Hát mit tesz az udvaron a kakas, a kutya,
6944 14| minden hitében. Mily jól teszik a nők, ha a szeretett férfiút
6945 12| vendégek a fejükkel verdesték a tetőt. A földes pádimentumon lyukak
6946 15| elől. És a vén szélmalom tetőtlenül állott a középen, mint egy
6947 15| uraság, aki először viselte e tetszetős öltözetet.~Hangja almáriumból
6948 1 | mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos
6949 6 | különben szikár, asszonyszemnek tetsző, legényes figura volt, sovány,
6950 10| ismételhetek, hogy boldoggá tettem őket, midőn nevüket elfogadtam,
6951 14| pisztrángot. S a nők úgy tettették magukat, mint a lucernásban
6952 10| mint egy álom.~Hirtelen tettvágy, akaraterő, ambíció, bátorság
6953 15| felelt Szomjas úr, pontot téve a földre pálcájával. - Életemben
6954 14| megfogta a kezét, hogy el ne tévedjenek. Ez a szem volt az, amelyet
6955 14| mint egy sorozó orvos.~- Tévedsz, Tini. Sokkal öregebb, mint
6956 7 | két térdével felemeli a teveszőr takarót.~ ~
6957 10| felett elcikázott, mint útját tévesztett szellem, merőlegesen állott
6958 3 | legmagasabb kémény felé.~Ti nem hallottátok még a tücsköt,
6959 10| az emlékezésedben ismét a tied lehessek.~Így beszélt-e
6960 10| elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.~- Hisz nem az enyém
6961 14| a kéményből elszökik a tilinkós, aki azelőtt nem hagyott
6962 6 | kinyitása ellen erős kézzel tiltakozott. Szomorúan mentünk haza
6963 14| vágott közbe Tini.~Szelíden tiltakoztam.~- Valóban nem ismerem a
6964 14| férfi létezett a világon. Tininek Zathureczky volt az ismerőse,
6965 4 | káposztát gyalul a zergetollas tiroli, aki a legnagyobb pontossággal
6966 9 | ezüstsarkantyúként fénylő Tiszájával: már csak annak lehet iránytűje
6967 12| vándorcigányok vajdája volt a Tiszántúl? Tudott-e koldusok nyelvén,
6968 7 | amelyeket különösen szeretett, s tisztán tartott, mint a kisbabát.~
6969 11| mutatja, mely nyáron is tisztára volt seperve. Az asztalfiókban
6970 11| amelyek az ablakokon lengtek, tisztaságukkal mutatták, hogy kíváncsi
6971 10| elfogadtam, és szeszélyeiket tiszteletben tartottam. Egyik korán reggel
6972 10| változatai. Éberlaszting-cipős tiszteletesnék, környékbeli kisbirtokosnék,
6973 14| Divatjuk méltóságteljes tiszteletet parancsoló. Bő, földig érő
6974 9 | nézegette a jövőmenőket. Tisztelettudóan köszönt a vármegye urainak.
6975 6 | midőn névnapján unokái tisztelgését fogadta.~- Bizonyisten,
6976 15| ősöket, nőket, érzelmeket tisztelni, kutyát és lovat szeretni,
6977 12| kolerának. És vajon mi a titka ennek? Semmi boszorkányság,
6978 6 | védelmeznék, amely a minden titkok megértéséhez vezet. A nap
6979 8 | szerelemről, szeretkezésről, titkokról, amelyeknek rendszerint
6980 10| megérdemelné, hogy minden titkomat közöljem vele, mindent,
6981 8 | meséket mondott, suttogva, titokszerűen, félig alva, mintha az éj
6982 9 | csupa rejtelmességeket, titokszerűségeket látott a virrasztó éjben.
6983 10| szokatlan gyönyöreit és titokzatos szavait ismertettem meg
6984 3 | amelyek földi ember előtt titokzatosak, érthetetlenek. Egy elvarázsolt
6985 12| mogorván a bőrnadrágos.~- Én tízesztendős vagyok és az apámat keresem,
6986 14| szája széle, és a gyomor úgy tobzódott az erőpróbákkal, mint az
6987 6 | város a szent Mihály utcára tódul, s mindenki a két szemével
6988 6 | Milka nénik, Rozik és a többiek homokkővel vagy márvánnyal
6989 5 | tájról, bár ifjúkoromban többször megmutattam, hogy van olyan
6990 9 | mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni
6991 15| Monte-Carló-i gépek sem tökéletesek. Pontosan mutatják az eredmények,
6992 13| Álmodunk pirosra csípett tökkel, kopogó makkal, zörgő dióval,
6993 4 | zsindelytetőjére vetett sárga tökök gyorsan pirulni kezdenek,
6994 7 | meggyfán pirosló cinkefogó tököt, a fénylő, iskolakerülő
6995 11| egy piros szoknya után, a tölgyek kemény makkjai agyonverték?...
6996 10| világból megvetéssel távozó tölgyeket, ahol mindig úgy kiáltozik
6997 10| csend van, éj van, egy tölgyfa alatt ég az üveges gyertyatartó
6998 10| ráctemplom a Tabánban, a vasúti töltés a Zuglóban, az újpesti határcsárda,
6999 2 | amelybe bele lehet lőni a töltést, ahelyett hogy önmagába
7000 15| magáról, hogy kastélyban tölti az életét, pedig a házába
7001 15| valaki meglesett volna, mivel töltöm a magány búsuló óráit, amikor
7002 2 | életuntnak, aki csak akkor áll töltött vadászfegyverrel az ablaknál,
7003 10| vége az életnek.~Amíg a töméntelen nyíri vinkó megtette a magáét,
7004 13| felejteni, ha tíz esztendeig a tömlöcben ült volna...~Juliska elhallgatott,
7005 9 | lakója.~Mint afféle régi tömlöctöltelék, napközben szabadon járkált
7006 4 | háztetőn, mint fehéredő, tömött szakállból bővebben omlik
7007 5 | agaruk és vizslakutyájuk a tönkrement gavalléroknak, és ahol mindig-mindig
7008 15| haditervet eszeltek ki. Akik tönkrementek a hadiállás befejezése előtt.
7009 15| három hét alatt bizonyosan tönkreteszi a bankot. És késő öregségig
7010 15| borongó öreg emlékezete töntörgő lépteivel? Majd könnyű,
7011 10| országúton, zsindelyt és kéményt tör a falvakban, felforgatja
7012 10| borait, dohos szobácskáit, töredezett zsalugátereit, ólálkodó
7013 14| diót hordanak, hanem azon törné a fejét, hogyan szöktesse
7014 14| ismeretségek után, szíveket törnek össze, lesben állanak éjszaka
7015 12| a pihenő emberek, s nem törődnek azzal, hogy valaki hallgat
7016 2 | szokatlan érkezésével. De nem törődött azzal sem, hogy a ház lakói
7017 9 | észrevették, aztán nem sokat törődtek vele. Csak egy öreg porkoláb
7018 7 | megérti a verseket.~Nem sokat törődtem vele, mert akkoriban az
7019 7 | elhallgatott. Mi nem sokat törődtünk vele, mert egyébként nem
|