1900-belep | belet-daraz | darda-emelk | emelt-ferko | fess-hallg | hallh-irtot | irva-kezde | kezdi-ladak | lakat-megdo | megec-mutat | mutog-orias | orizg-rohan | rokak-szilf | szilv-torod | torok-vegez | vegig-zuzma
Part
7020 7 | az ágyban, míg én egy kis török díványon gyorsan elaludtam.
7021 6 | lehajtotta sörtés, kerek, törökös fejét. Különböző öreges
7022 15| neveket itthon az ősök a történelembe írtak, de az unokákból hiányzott
7023 10| öreg csősz, akitől nemzeti történelmünket tanulja, amikor beköszönt
7024 15| napvilágra. A mindennapi történések, amelyeket itt hajdanában
7025 6 | telve a szája. Száz meg száz története volt vén emberekről, akik
7026 14| hogy A zsidók egyetemes történeté-t kaptuk kézhez, amiért még
7027 14| nyújtja a nőnek.~Hasonló történetei napestig voltak a két Ónodi-kisasszonynak.
7028 5 | arról, hogy odalent nem történhetik semmi rendellenesség. Mindenki
7029 14| volt, veranda, ahol minden történni szokott, ami a kisasszonyok
7030 15| tapasztalhatjuk a játék örök törvényeit. Megsúgom önnek, hogy a
7031 11| években azt hittem, hogy a törvénytelen gyermekek oly boldogtalan
7032 15| volt, mint a tavaszi fák törzse. Mozdulatok, amelyek a tündérek
7033 10| való cserjések, földönfutó, tövistől elkeseredett bokrok váltják
7034 2 | közelében, mint a tyúk, mielőtt tojna, hogy majd babonasággal,
7035 6 | volt, mint a szőlő, amely a tőkén felejtődött. Arca itt-ott
7036 10| torkomon ver, és régi dal tolakszik a szájamra - Juliska megérdemelné,
7037 11| amíg elkezdődnek az álmatag tollfosztások, szép mesemondások, amelyek
7038 10| amiért néha a szívem a torkomon ver, és régi dal tolakszik
7039 10| hangzik, amelyet éles késsel torkon szúrnak, hogy örömet okozzon
7040 12| igazat mondani, gyík van a torkukban, amely mindjárt harap, amint
7041 10| öntenek le az emberek a torkukon a csapzott bajszok mögé!
7042 11| vágy idegen városok idegen tornyai felé?~A fiú csendesen ült.
7043 14| elrablása céljából, elhagyott tornyokba vonszolnak fel nőket, estélyeken
7044 10| egyesek a tenorista arc- és torok gimnasztikájával férkőznek
7045 10| vonalba esik a lutheránus toronnyal. Ha kissé világos volna
7046 14| mint a menekülő madarak a toronyra.~Ámde az öreg búcsúember,
7047 2 | tanyák, kerti házak, lugasok, toronyszobák magányos lakóinak, akikre
7048 6 | s erről lett nevezetes további életében, amely nemsokára
7049 3 | árnyék, test nélkül, amint tovalebeg a mezőkön, fehérlő országutakon.
7050 15| megszoktam, így a Madách Ember tragédiájá-t csak akkor élvezhettem,
7051 9 | mindig csak hazugságokkal traktálja a szegénylegényeket. Harminc
7052 10| befőttekkel egy téli betegségemben traktált. A hangjában csörgők, mesemondások,
7053 12| mesemondás, hízelkedés, furfang, tréfa. Teli tüdőből kacagott,
7054 7 | kertekbe, és itt csodálatos tréfáikat elfütyölgették. A sármányt,
7055 8 | kocsma felé. Hogy hajladozik, tréfálkozik, görbül és megpihen ez a
7056 10| pénzüket olvasgatni, jókedvűen tréfálkozni. Láttam őket a vásárokon,
7057 6 | tudott, és emberismerettel, tréfával, humorral volt telve a szája.
7058 6 | lovarnői ruhát, rugalmas trikót, repkedő szoknyácskát viselt
7059 6 | választékos ruházatú öreget. Trombita alakú kézelői, fehér mellényei,
7060 12| álmoskönyv-kereskedő, a lusta planétás, a trombitáló pereces és mindazok, akik
7061 10| társaság kellős közepén trónoló úrnőknek odavetve, természetes
7062 3 | andalgó, ringató, mint egy trubadúré. Előbúvik csúnya feketeségében
7063 12| révészgazda juhászbundájától tudakolta, hogy mit súgott neki a
7064 11| Csákány Juliska lakóháza után tudakozódik. A szánban az én királyfim
7065 14| helyettem más, fiatalabb, tudatlanabb, aki még nem ismeri az országutat
7066 12| ember a fejét, és így ne tudhassa meg, hogy sírnak vagy nevetnek
7067 7 | volna álmodni... Miért? Ki tudhatná ezt manapság, ennyi esztendő
7068 5 | bár köztük éltem, sohasem tudhattam meg, hogy mit csinálnak
7069 10| megszállott üdülőhelyekkel tudják felcserélni, és nem lövik
7070 15| amelynek eredetét, nem tudjátok?... Mikor behunyt szemmel
7071 14| Máriapócs, ha még ezért sem tudna megvigasztalni? Az a kis
7072 12| meglepte az éjszaka? Nem tudnád megmondani, hogy Erdélyországban
7073 15| házban, többé szó sem volt.~- Tudnád-e a tücsköt utánozni? - kérdeztem
7074 12| a fiú.~- Ha még azt sem tudod: hogyan adhassam vissza
7075 10| csősz Milánóban szolgált és tudománya rengeteg.~- Nem fél a lótól,
7076 15| halottak sírjaiban, akinek tudományával Szomjas úr saját életét
7077 12| nem ettem én kanállal a tudományt. Csak nyitva tartottam a
7078 15| olyanképpen, mint András napjának tudomása van József napjáról a kalendáriumban,
7079 8 | amelyeknek rendszerint tudósai a kisvárosi kertek: Juliska
7080 12| vajdája volt a Tiszántúl? Tudott-e koldusok nyelvén, megértett-e
7081 10| bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül
7082 14| pihent rajtunk. És mi nem tudtunk néki semmit sem adni, mert
7083 10| hogy nevezték? Hívta valaki Tücskének?~- Neveztek Kutyulinak,
7084 5 | felettem, telve volt magányos tücskökkel.~Ez az álmos álmodozó, ködös,
7085 9 | egész életét.~- Akarsz az én tücsköm lenni, Juliska? - kérdeztem.~-
7086 4 | hallgatóztam a rejtekhelyről hangzó tücsökciripelésre. Mintha messziről eljött
7087 11| leugrott a kecskebakról, és tücsökciripelést utánzott, amint a ház felé
7088 11| nyomban utánozni kezdte a tücsökhangot. Nem érdekelte többé az
7089 12| vidám sikoltásuktól. Csak a tücsökre nem szabad sohasem hallgatni,
7090 10| lakott senki, mert a vaksi tükör akasztott ember arcmását
7091 14| szoknyája mellől a balerina tüllruhácskájáig, hárfát pengető szentéletű
7092 10| őszi délután messze hangzó, tülök módjára búgó csendességében.~-
7093 3 | érthetetlenek. Egy elvarázsolt tündér énekel a kertben. Valaki,
7094 10| amikor haza kell menni a tündérhonból... A gavalléroknak tán sohasem
7095 10| faluban. A könyvhöz nem sok türelme van és hamar megunja a leányokat.
7096 8 | állt, nem védekezett, nem türelmetlenkedett. Csendesen, nyugodtan csókolta
7097 10| nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál
7098 14| mint valami bolondra. Tini türelmetlenül és epésen szólt közbe, mintha
7099 9 | varjú szokott károgni; a tüskék meg azért voltak a világon,
7100 10| cigánybanda, cigarettájuk tüze fénylett, hangjuk mormogott.
7101 10| szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének
7102 10| csengő hangjaival, piros tüzekkel. Most jön az a várva várt
7103 14| csecsemő a mezőn, és a napból tüzes kocsin száguld le a mindent
7104 15| legénykorára gondolt, és tüzet gyújtott a messziségben,
7105 14| életbevágó jelentőséget szokás tulajdonítani az elejtett szavaknak, ezért
7106 10| jóbarátok, akiknek nagyszerű tulajdonságaival csak akkor jövünk tisztába,
7107 10| cifrázva varrott csizmáikban, tulipános bundáikban, friss, egészséges
7108 10| házak kisebbek lettek, a fák túlnőttek a tetőn, az udvarban nem
7109 13| látom, mindig oly ifjúnak tűnik fel előttem, mint az újhold
7110 10| falusiak széles talpú szánjai tűnnek el a ködben, zúzmarában.
7111 14| szökött, aki tíz év előtt tűnt el a faluból. Eddig minden
7112 2 | akit szívrepesve várnak a tunyán elmuladozó évek.~Danolgatott
7113 10| mesemondások, dédelgető turbékolások voltak. A két karjának az
7114 15| ifjúkoromban szerettem. Turgenyevtől a Vadász iratai-t.~Néha,
7115 9 | lánggal a levegőbe dobálja túri süvegét, mindig csak hazugságokkal
7116 14| állítani, hűtelenkedni, turpisságokat kieszelni és legfőbbképpen
7117 14| nyári hajnalokat, a cigány tust húzott, és a vendégek elmentek
7118 12| nótákat énekelt, amilyeneket tutajosoktól hallani, amikor feljött
7119 13| mindennap könnyedén dobják a tűzbe szívüket, mint a vándorcigányok
7120 4 | éjfélkor itt kilép valaki a tűzfalból, és a pince, amelynek vakságát
7121 2 | Vénasszony kotorja helyét a tűzhely közelében, mint a tyúk,
7122 8 | kéményei, szeretetteljes tűzhelyei, puha ágyai, hófehéren terített
7123 8 | őket, akiket szerettek. A tűzhelyek mellett, amelyeknél melegedtek,
7124 6 | lacipecsenyét sütöttek volna a tűzhelyen, fiatal hagymát ennének
7125 8 | bőgőhordozók jókedvűen melegedtek a tűznél. Az égboltozaton szikrázott
7126 11| megsértettük volna.~- Lassú tűzön, fokhagymával párolva a
7127 11| legérdekesebb történetet meséltem a tűzoltótoronyról, ahonnan az én időmben leugrálni
7128 9 | heverésznek mostanában a nádasbeli tűzrakás mellett? Legyűrt süvegük
7129 10| meghitten nézegetnek ki a tűzszemek, s a szoba levegője álomporral
7130 2 | tűzhely közelében, mint a tyúk, mielőtt tojna, hogy majd
7131 12| nem pedig a szomszédból, Tyukodról vagy Gályról. Erdélyországból
7132 14| jókedve, a tehenek bőgése, a tyúkoknak kotkodácsolása. Minden e
7133 10| akiknek nincs gondjuk a tyúkültetésre, az ebédfőzésre, a gyerek
7134 8 | helyezkedett el a kocsma udvarában, mintha a világ kezdete
7135 11| fejét, és belebámult a sötét udvarba.~- Hol van az apád? - kérdeztem
7136 7 | valamitől. De otthon, midőn az udvarház ablakából rám meredt az
7137 4 | alkotmány a zömök oszlopú udvarházhoz, amelyben ama nagy fehér
7138 11| fölébredt, és kopogtatott az udvarházon. A kisasszonyok nyomban
7139 8 | nevelőbe nagyanyámhoz adtak, az udvari házba, ahol atyám kívánságára
7140 14| századbeli ember, amikor a nőknek udvarlására a férfiak a mindennapi természetből
7141 6 | szavakon, ritka bókokon, finom udvarlásokon kívül nemigen lephette meg
7142 15| megdöbbentő hasonlóság, amely az udvarló és köztem volt! Talán elvesztem
7143 5 | alant elterülő házakat, udvarokat, mintha bizonyosak lehettek
7144 10| piros vére folyik a fehér udvarokon; a nők ezerfodros szoknyája
7145 6 | két szemével látja, hogyan udvarol három generáció egyszerre
7146 6 | atyámat s engem. Hárman udvaroltunk neki egyszerre, s azt hiszem,
7147 13| a sötétség beálltával az udvaromba, így nyár vége felé sokat
7148 13| vadkacsákkal. Leszáll az udvaromra a vándormadár pelyhe, és
7149 10| fürdőkkel, divatosan megszállott üdülőhelyekkel tudják felcserélni, és nem
7150 15| amit a messzi nagyvilág üdvként kínál...~Igen, ilyen volt
7151 6 | mennyit adott volna a lelki üdvösségéből, ha az egész város a szent
7152 14| ringassák a szívemet, amelynek üdvösségéről csak akkor tudunk, mikor
7153 15| önfeláldozó hangok, amelyek oly üdvösségesek, mint a csodatévő kápolnák
7154 6 | mulasztotta el, hogy az összes üdvözléseket zsebre vágja a hosszú Szent
7155 14| piros borral a kezükben üdvözölték a nyári hajnalokat, a cigány
7156 11| magukkal messzi városokba, ahol üdvözülést ígértek neki; búcsújárókkal
7157 10| nevelt nyírségi ló hosszú ügetésben emelgette lábait; a rövid
7158 13| mendegélnek, felfújják kis ügyeiket, kihegyesítik az orrukat
7159 15| megbeszéltem Adonaijal az ügyemet. Te, zsidó isten, mondtam
7160 7 | nagyarcú napraforgó magvait ügyesen hámozta, majd kendert font,
7161 10| alkalmat találnak köpési ügyességük bemutatására.~- Hát hogy
7162 6 | fogadott, ha nagyon sürgős volt ügyük. Egyszer meghízott itt az
7163 10| mindig a szénásszekér tetején ül, leereszkedett az elhagyott
7164 13| varjak és kis mosolygás üldögél a szája szögletében, mint
7165 10| mogorva utasok mérgesen üldögélnek, de a kalauz külön fülkét
7166 10| erre. Inkább a tó partján üldögéltem és hosszan bámultam a balerina-ruházatú
7167 13| apjáról~Este a ház előtt üldögéltünk, mikor is a fa, kútostor,
7168 11| Juliskával, a kis kocsi sárga ülésben.~Juliska útközben elmondta,
7169 4 | keresztbevetett lábbal a földre üljön, és hosszadalmasan, jóízűen
7170 14| csak Nyíregyházára. Ott ülne minden hetivásárkor a "Kiskoroná"-
7171 14| magukat, mint a lucernásban ülő nyúl.~- Szemérmes, felejthetetlen
7172 12| ők engem. Hát estig itt ülök, és elmondom Kálmán bácsinak,
7173 10| vagy embersárban nyakig ültél: álmodban én virrasztottam
7174 12| visít örömében, ha füstre ültetik. Megveszkődne az a sok bolond
7175 15| szomszédom, aki szép nejét ültette mindig a partnere mellé,
7176 6 | szeles tavaszi alkonyatokon ültettek, midőn valaki született
7177 10| szamárköhögésére, akiknek csupa dal, ünnep és ragyogás az életük...
7178 10| Pirult a paprika, mint az ünnepnapok neve a kalendáriumban. A
7179 4 | telet, mint az őszi esőt. Ürge módjára bújik putrijába,
7180 11| úton. A réteken az egerek, ürgék mendegéltek egymáshoz látogatóba.
7181 10| hajtottam, hogy hideg vízzel üssem el álmomat: úgy éreztem,
7182 4 | országúton. Legfeljebb az üstfoltozó cigány tévedt be néha a
7183 15| majd a lendületet, amellyel üstökösként kilódulok helyemből, és
7184 15| csillagrendszert, a napot, az üstökösöket és pályáján a Földet. Nos,
7185 15| szeretnek olyan helyen tanyát ütni, hol emberek nem járnak; -
7186 14| polcokon, füstölt kolbászokba ütötte fejét a látogató, a sonkák
7187 10| alatt, csodálom, hogy le nem ütöttek a dühös szeretők és a férjek.
7188 7 | írták valaha a nevüket, s ütötték pecsétnyomójukat. Ismét
7189 6 | Jellához, ahol egykor hárman ütöttük a vasat.~Nagyatyám (atyám
7190 8 | házat belepte a hó, hogy az üvegajtót sem lehetett kinyitni. A
7191 14| lorgnette-ját, amelynek egyik üvege hiányzott.~- A napfelkeltét
7192 10| boros- és szolyvai-vizes üvegekkel, akkor egy másik asztalt
7193 4 | bátorkodnak, és halkan kocognak az üvegen.~Az ősz elkomolyodva fekszik
7194 10| egy tölgyfa alatt ég az üveges gyertyatartó és ott fekete
7195 8 | Az ősi, sárga ház, színes üvegfolyosójával, köpcös, állandóan füstölgő
7196 10| éledezése és mély, nagy tél üveghangú hallgatása... Abba az egy
7197 8 | füstje, a falba épített üvegszekrényeknek narancs-, tea-, kávé-, olaj-,
7198 8 | felette csillag szikrázott az üvegtisztaságú égboltozaton. Dideregve,
7199 14| mellett néha hallgattam a szél üvöltözését és a zsoldos katona, a vándorlegény,
7200 13| temetőkből hozna figyelmeztető üzeneteket: ők csak mennek, mendegélnek,
7201 2 | levélhordó, valamely olyan üzenettel, amilyent csak egyszer lehet
7202 2 | udvarra, a kutyák veszettül ugatnak: hátha megjelenik az őszi
7203 9 | egyik lábáról a másikra ugrik, leveti meg felveszi báránybőr
7204 10| hajtási művészetében. Nagyokat ugrottak a könnyű kerekek, mintha
7205 14| minden gyanútól. Lábujjhegyre ugrottam, mint a legboldogabb korban.~
7206 6 | gondolkoztam: vajon Jella ugyanannyit megenged a nagyatyámnak
7207 9 | esztendő alatt sem változott.~Ugyanazok a nyurga ákácok, tüskés
7208 8 | mellett - okoskodik, vidul, ugyanazokat a dalokat énekli, végül
7209 12| újság a nagyvilágban, s ugyanekkor jó vacsorát főzetett? Ismerős
7210 7 | szabad hozzáfogni, mert úgyis lefekszünk addig, mielőtt
7211 10| lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk
7212 13| tűnik fel előttem, mint az újhold sarlója.~Az én álmaimban
7213 15| meg olyan gyorsan, mert újholdkor nem nézett a háta mögé,
7214 14| Vackorképű öregasszonyok ágbogas ujjaikkal lökdösik a menyecskét, és
7215 10| fürdővíz megráncolta a bőrt az ujjak hegyén, és a betegek ezt
7216 14| odáig történt vele. Ezek az újjászületés reggelei, amikor a Bánat
7217 8 | örömhöz, a felejtéshez, az újjászületéshez. Kocsma? Csak vidéki ember
7218 7 | egy boglyas gyermek, és ujját szopogatva nézte az erdei
7219 12| te fiú! - pattantott az ujjával a bőrnadrágos vándorló. -
7220 8 | nagy viháncolással, szinte ujjongva csinálták meg a gyalogutat
7221 10| vasúti töltés a Zuglóban, az újpesti határcsárda, a császárfürdői
7222 12| kérdezte meg mindig, hogy mi újság a nagyvilágban, s ugyanekkor
7223 14| fala tele volt ragasztva újságból kivágott képekkel, kottaképekkel,
7224 12| megsárgult Ébredjünk című újsággal volt beragasztva az ablak,
7225 7 | példátlan komolysággal olvasta újságját, amelyet este hozott a postás,
7226 12| megtudni a világról, mint az újságokból és könyvből. Az ajtónál
7227 4 | a korai lefekvésnek, az újságolvasásnak, a könyvforgatásnak, az
7228 12| esztendőszámra nem olvasott újságot, és az országjárótól kérdezte
7229 4 | a szomorúsága, a lemondó unalma, békésen elterülő alkonyata
7230 9 | köszönt a vármegye urainak. Unalomból segített a többi raboknak
7231 2 | hogy a ház lakói betegek az unalomtól, bánattól vagy örömtől,
7232 4 | volt nagy mulatságuk az unatkozó, ázott komondoroknak. Vagy
7233 5 | itt hortyogott, ásítozott, unatkozott, dologtalankodott, nyomorgott
7234 10| liget kis sétány, amelyen unatkozva szállnak át a madarak. Az
7235 9 | szennyes víz, csúf béka köp undok nótával a vadvirág levele
7236 6 | szobája, midőn névnapján unokái tisztelgését fogadta.~-
7237 6 | kúriában elvált feleségét s unokáit. Csupán a családi címert
7238 15| történelembe írtak, de az unokákból hiányzott az elődök erélye,
7239 10| rokonod vagyok, anyádnak unokatestvére vagyok. Most megmondom,
7240 14| elhoznám mulattatására a kövér unokatestvéremet, Katicát, akinek egyszer
7241 15| haraggal nézett maga elé, és unottan pörgette a golyót. Összepakolta
7242 7 | Késő vénségig a püspöki uradalom látta el minden jóval.)
7243 9 | Tisztelettudóan köszönt a vármegye urainak. Unalomból segített a többi
7244 12| elszokott ő attól, hogy uraknak feketekávét főzzön. Meg
7245 15| azoknál a különcködő nyírségi uraknál, akik a múlt században meghúzódtak
7246 9 | Mindközelebb jött Sóvágó uramhoz, amíg Sóvágó hirtelen megfogta
7247 12| milyen nagy szakálla volt az urának.~...Lefelé szállott a nap,
7248 15| alá költözött volna az az uraság, aki először viselte e tetszetős
7249 10| volt, mint akár egy falusi uraságnak. És bolyongásaimban elvetődtem
7250 8 | laktak, mint választékos uraságok ebben a szegényes világban -
7251 14| meggyőződéssel Juliska. - Az nagy uraságot mutat.~A pálinkának, amit
7252 5 | mindig-mindig emlékeztek a régi uraságra, elkótyavetyélt tekintélyre,
7253 15| szabad.~Megkérdeztem Szomjas urat, miféle sugallat vezette
7254 14| házból a kis házba, 1900-iki úrhölgy bőven lengő szoknyája mellől
7255 6 | voltak, bár férfiasságban és úriasságban sem maradt el nagyatyám
7256 10| amint vidékünkön a falusi úriasszonyok a hetivásárra járnak. Nem
7257 6 | mind a hármunkat szeretett.~Úrihölgy volt. Jellának hívták, francia
7258 6 | utcában. Mint jól nevelt úrilányhoz illik: öregasszonyoknak
7259 14| hárfát pengető szentéletű úrnő erkélye alól a cigányputriig,
7260 10| társaság kellős közepén trónoló úrnőknek odavetve, természetes hangon
7261 5 | a leányok. Huray ügyvéd úrra nem vár a taligás a "Hársfa"
7262 15| lehetett messze Szomjas úrtól. No de halljuk a harmadikat.)~-
7263 12| napkeletkor látni a magasságban úszni... Csak annyit tudok, hogy
7264 10| kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet
7265 15| Dombocskák között vezetett utam, mint a boldog utazóé, aki
7266 10| emberek, új életek kerülnek az utamba, a régi ház füstölgő kéményével,
7267 11| amint könnybe borult szemmel utánanézett.~*~Az est azután csendesen
7268 11| kecskebakról, és tücsökciripelést utánzott, amint a ház felé sietett.~-
7269 8 | beszédének, okoskodásának és az utasembereknek, akik a messziségből jöttek,
7270 11| csipogva beszélte el, amit az utasoktól hallott. Az agarászok már
7271 14| gyermeket rejtegetek...~...Utazásaim közben, füstös állomásokon,
7272 10| fáradhatatlanságukban... Láttam őket éjszaka utazni juhászbundák alatt a szekereiken,
7273 10| körülbelül tíz órát kellett utaznia azon homokos, kerékmarasztaló,
7274 13| padláson szárazan nyikorgó utazócsizmákkal, se lengő kútostorral, amely
7275 15| vezetett utam, mint a boldog utazóé, aki dalra zendül. Hosszú
7276 10| messzi mezők felett. Kis utazók (hangok, sejtelmek, érzelmek),
7277 6 | legjobban tudtak főzni a kocsin utazóknak, vásárosoknak, kupeceknek.
7278 10| ódon bőröndökben, a kapott utazókosarakban itt nem mutatkoztak a nagyvilág
7279 11| messzire elkíséri a síkságon az utazót. Szilvafák borultak össze
7280 15| aki abban az időben az utazótársaságokat szervezte és vezette, még
7281 14| fővárosban. Két esztendő előtt utazott erre egy barátja kíséretében,
7282 12| orruk hegyéről olvasta le? Utazott-e a híres Gogolyák fuvarján,
7283 8 | hajlik, és a messziségbe utaztak, ahol a tornyok s hegyek
7284 10| kocsis röviden vette az utcafordulókat, mintha isten tudja, milyen
7285 6 | Vasúti-temető elrakosgatták a maguk utcáiból az elnyűtt, elfáradt lakosokat.
7286 10| mesemondásaimban Casanova Jakab Hadnagy utcájába, a granadai éji szállásra,
7287 10| keresztül vitt sétálni olyan utcákba, amelyekről fogalmam sem
7288 6 | De azon a vasárnapon az utcákon kísértük Jellát, amely utcák
7289 6 | egész város a szent Mihály utcára tódul, s mindenki a két
7290 10| hazugságokkal. Várakoztam utcasarkokon és templomok ajtajában,
7291 13| S innen tudom én azt az utcát, amelyben maga járt talán...~-
7292 15| tudott, fájó szívvel követte útitársait, ámde húsz esztendő múlva
7293 10| Tiszta fehér lett a bűnösök útja a gyalogösvényen. Szűz lett
7294 15| emlegette, aki szerencséjének útjába állott. Képzeletében annyi
7295 15| szokása, amint kacskaringós útjaikra elindulnak.~Az őszi éjszaka
7296 14| gyermekekkel találkozott útjain, akiknek megfogta a kezét,
7297 12| sast a levegőben. Csak az útjairól hallottam, amint tudom az
7298 14| ott? Sohase járt Andrássy útján, amelyet azelőtt Sugár útnak
7299 8 | a Kocsma-csillag, és jó útmutatással szolgált mindenkinek, aki
7300 12| napraforgók, mint megannyi útmutatók állongtak a mezőkön. Esteledett,
7301 15| szemembe nézett.~(Ez az utóbbi bolond szomszéd, ez volt
7302 14| előre az asszonyok, majd utolérem őket, mert én úgy járok,
7303 14| alatt annyi országúttal és útonjáró emberrel ismerkedtek meg.
7304 14| ismeri az országutat és útonjárókat - az egész világot. Kisasszony
7305 10| Útonjárók csillaga együtt jár az útonjárókkal.) Vajon mit csinál ma éjszaka
7306 12| a hazugságokat, amit az útonjáróktól hallott.~- Megállj csak,
7307 9 | Miért nem tért le az egyenes útról, amelyen egyszer csak bizonyosan
7308 3 | Krisztus a keresztről az útszélen, hogy körülnézzen a közeli
7309 12| mesterember, a céltalan útu lődörgő, az örökké munkát
7310 11| nyugodhatik meg egy helyben, űzi hajtja, ragadja a vágy idegen
7311 10| mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel,
7312 8 | mögött az állatok párázatában vackán a szolgalegény a hatökrös
7313 9 | éjszakában is megtalálja a vackát, a legény a szeretője keblét,
7314 14| mint a boldog tűz lehelete. Vackorképű öregasszonyok ágbogas ujjaikkal
7315 12| azoknak a csavargóknak, aki vacsora fejében mindenféle hazugságokat
7316 7 | melegedett, hangtalanul ette meg vacsoráját, szelíden és barnán nézett,
7317 14| fel nőket, estélyeken és vacsorákon pompáznak, ahol kezükkel
7318 12| nagyvilágban, s ugyanekkor jó vacsorát főzetett? Ismerős volt-e
7319 10| megül az utazó kocsija után. Vad kutyák akaszkodnak a lovak
7320 14| áldásos szem az emberek vadállatias tekintetei között? kérdezzük
7321 15| galagonya, mogyoróbokor, vadalma, amely bujdosó növények
7322 15| saját szakállára dolgozó vadászeb. Egy kukoricacsősz a legénykorára
7323 2 | aki csak akkor áll töltött vadászfegyverrel az ablaknál, midőn a hold
7324 5 | mindig nagyon szerettem őket vadászkalapjaikban, macskanadrágjaikban, vadmagyarságukban.
7325 11| a szemem közé, mint egy vadászkutya. Hallgatagon foglalt helyet
7326 15| származásukat. Volt például zöld vadászmellénye, tarkabarka nyakkendője
7327 10| midőn legfeljebb piros képű vadászok szánkója nyargal erre, vagy
7328 13| berekedt hangú, jókedvű vadászokkal, a messziségben vágtató,
7329 6 | a régi csizmákat, száraz vadásztarisznyákat, felszárította az utat a
7330 12| Aztán jön az álom a maga vademberével, nyolclábú kutyáival, szörnyetegeivel,
7331 13| Valaha erre szállottak el a vadkacsák, mielőtt a nyírségi vadvizekre
7332 13| ahonnan estére szétrepülnek a vadkacsákkal. Leszáll az udvaromra a
7333 10| vándorlegényekkel, a nádasban vadkacsatojást szed, földhöz vágja a parasztleányokat,
7334 10| Barátom volt az útszéli vadkörtefa árnyéka, még nem felejtett
7335 11| csendesen beköszöntött. A vadkörtefának árnyéka az országútra ért,
7336 11| apja... lelőtték, mint a vadlúd-gúnárt, mielőtt fiát repülni megtaníthatta
7337 15| kapaszkodott a karomba, mint egy vadmacska.~- Ugye onnan jön? - lihegte
7338 14| a cigányputriig, ahol a vadmadarak színes ruhájában cifrálkodva
7339 5 | vadászkalapjaikban, macskanadrágjaikban, vadmagyarságukban. Csak el erről a ködös,
7340 10| susogott, mintha jó barátját a vadrécét várná, a denevér, amely
7341 14| meg mondanivalójukat. A vadszőlő hervadozott a verandán,
7342 10| Páskál-malomba, Alagra, egy vadszőlővel benőtt fogadóba, bécsi derbyre,
7343 10| hogy a mulatság most kezd vadulni, ezért sietve hajtották
7344 9 | béka köp undok nótával a vadvirág levele alól a ropogós menyecskék
7345 12| Valahonnan, tán a kalapjából, vadvirágcsokrot vont elő, és felajánlotta
7346 12| zsidó asszony már elvette a vadvirágot, nem tagadhatta meg a vándorló
7347 15| háta mögé, beszélgetett a vadvizekkel, a sunyin lappangó őszökkel,
7348 13| vadkacsák, mielőtt a nyírségi vadvizekre értek volna. S innen tudom
7349 9 | ingoványon, zsombékon, vadvizén, az örök csend tájain, az
7350 12| hogy márciusban melyik vágás felett szeretnek járni a
7351 9 | valami hat-hét embernek vagdalta össze fejszével a koponyáját,
7352 10| akartad volna, hogy a szívemet vágjam fel, mert látni akarod:
7353 10| szerettelek. Mostam, súroltam, fát vágtam, és rongyos kis szoknyámban
7354 13| vadászokkal, a messziségben vágtató, kendős lovú lakodalmas
7355 12| akik talán már a temetőbe vágtattak innen. Öreg, szőrös legyek
7356 11| helyben, űzi hajtja, ragadja a vágy idegen városok idegen tornyai
7357 5 | fütyürészésemre nem felelt senki, a vágyaim felé nem nyúl ki fehér leánykéz
7358 3 | szerelem, kimondhatatlan vágyakozás, sóvárgás, epedés, boldogság
7359 4 | putrijába, holott minden vágyakozása a szabad levegő, a csavargás,
7360 14| bevallom, hogy mindig az volt a vágyam, hogy farkaskalandos téli
7361 10| kalandomat, életuntságomat és a vagyonszerzés tennivalóit. Kóborló lovagként
7362 12| Kakucsitól, aki a vándorcigányok vajdája volt a Tiszántúl? Tudott-e
7363 13| Az út porába a csillagok vájták szikrázó sarkantyúikat.
7364 15| gyűlöltem én is ezt az idegent vakmerő elbizakodottságáért... Én
7365 5 | tudtam elhagyni virtusaikat, vakmerőségüket, attakírozásukat, lógós
7366 14| a sánták elöl mentek, a vakok dicsérték a kék eget, a
7367 2 | megsiketülteknek és a mélázó figyelmező vakoknak.~Szép hangokat pengetett
7368 4 | tűzfalból, és a pince, amelynek vakságát bolygó gyertyafény, némaságát
7369 10| nem lakott senki, mert a vaksi tükör akasztott ember arcmását
7370 12| nincs olyan öreg férfi, aki valahol-valamerre meg ne találná azt a leányt,
7371 10| besötétedéssel elszökik az udvarból, valahová a pajtásaihoz, már láthatólag
7372 14| vagy legalábbis ráfogjuk valakire, hogy őt szeretjük életünk
7373 13| hogy a fák is tanulják valakitől magatartásukat, mint a katonák
7374 5 | tán, aki rám se nézett? Valamelyik zsidó kisasszonyba, kit
7375 10| Útonjárók csillaga. Akkor valamennyien összepakolnak, sietve elindulnak,
7376 10| lámpásai fáradhatatlanul égtek, valamerről a reszkető sötétségből kell
7377 7 | eszembe se jutott, hogy féljek valamitől. De otthon, midőn az udvarház
7378 15| Megpörgette a masinát.~- Válasszon magának szisztémát, uram.
7379 10| önfeláldozóén élnek, mint a valcerben... vannak valahol férfiak,
7380 14| galambokat hozott volna a vállain. Rozmaring illata és a friss
7381 15| szisztémáknak a megjátszására vállalkoztam én. Ők, szegények, csak
7382 8 | épített. Anyám csupán azért vállalta a nehéz munkát a kőműveseknél,
7383 14| tapadt a szemük sugara a vállamhoz, hátamhoz, mint a napsütés.
7384 15| önfeláldozó ifjúság borult a vállamra, mint a mesebeli selyemszűr,
7385 8 | gondoskodva nyújtotta a vállát lehajló fejemhez, mint az
7386 7 | szopogatva nézte az erdei vallatást.~A falakat mind elborították
7387 7 | ablaknál, késő vénségéig vállfűzőt viselt, alig állott szóba
7388 8 | erdőbe.~Melegen hangzott a vállkendő alól Juliskának oktató hangja.
7389 8 | elfelejtettem volna mondani, most vallom be, hogy én: szerelemgyerek
7390 8 | bundáikban, a kocsisok havas vállukkal, a cimbalom- és bőgőhordozók
7391 8 | köddé, szürkéskék párázattá válnak! A végeszakadatlan keréknyomnak,
7392 10| hogy nemsokára el kell válnunk; az esztendők sorban meghaltak,
7393 6 | szoknyácskát viselt volna valódi ruházata alatt.~Huray László
7394 12| nehéz a sok ismerős között válogatni. (A vándorló a levegőbe
7395 8 | lépnie. (Ezt ma így mondják. Valójában pedig az igazság: elkergették
7396 3 | országutakon. Ilyenkor válik valósággá a vándorkatona meséje, aki
7397 14| egyetlen emlék sem, hogy valósággal rám nyissa az ajtót... ahol
7398 14| mindenki aludt. A kisasszonyok valószínűleg most álmodják meg mondanivalójukat.
7399 7 | patak, a füst láthatatlanná válott a kéményeken, az udvar idegen
7400 6 | negyvenesztendős korában vált el tőle (féltékenység szülte
7401 5 | valaki, akivel néhány szót válthatnék. Ó, siralmas alvó, szomorú
7402 10| tövistől elkeseredett bokrok váltják fel a némán élő és a világból
7403 14| egymással, és többé soha sem váltok el. Mikor az apádnak szüksége
7404 5 | sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiák házasságától
7405 4 | kellemetes savanyú illata váltotta fel: a padlás és a pince
7406 12| utaztam vele. Parolát is váltottunk. Na, Isten megáldja, szép
7407 10| utazás szabadságát, a levegő változásait, az emberek napról napra
7408 4 | pince az esős napokon nagy változásokon mentek keresztül. Ilyenkor
7409 10| divatszalonok remekei, a parfőmök változatai. Éberlaszting-cipős tiszteletesnék,
7410 10| átéltem és olvastam. Egy változatos élet szenvedélyeit és örömeit,
7411 14| elszökteti az öreganyját is. Változatosság kell a férfinak, mert így
7412 15| végigélhesse a napot. Azt volt a változatossága, hogy télen vörös bort ivott,
7413 15| elhatároztam: szisztémát változtatok. A nizzai országúton áll
7414 7 | füttyent az erdőn, fekvést változtatott, s tovább aludt. Juliskának
7415 5 | meg, hogy mit csinálnak a vályogfalak mögött. Az úri hölgyeket
7416 8 | őket lépéseinkkel, mint a vámszedőket, midőn leeresztették a sorompót.
7417 12| tarisznyájából eszegető vándor mesterember, a céltalan
7418 12| furcsaságokkal mesterkedő vándorárus, a kihízott mézeskalácsos,
7419 13| A kútostor egy eltörött vándorbot alakját mutatta, míg a háztető
7420 13| soha sarokból megszólaló vándorbotokkal, se a padláson szárazan
7421 14| kezébe vette a keresztformájú vándorbotot, megmozgatta lábait, lábain
7422 4 | a nyírségi országút csak vándorcigány ötpengős gebéjének vagy
7423 10| születnek, éppen úgy kívánják a vándoréletet, az utazás szabadságát,
7424 12| az a lyuk, amelyet igaz vándorember módjára a szíve helyén hord?~-
7425 3 | Ilyenkor válik valósággá a vándorkatona meséje, aki nem találta
7426 7 | csizmája s ruházata imponált, vándorkocsi ponyvája alól kidugta fejét
7427 12| lehettek a múlt században a vándorköltők. A csizmájukon két ország
7428 14| alsószoknyájára rondít, ahol a vándorkomédiás felkiabál a felhők hátán
7429 14| nemzetesasszonyt, és egy vándorkomédiásné festékes skatulyája után
7430 12| kutyáival, szörnyetegeivel, vándorlegényeivel... Az álomnak nem parancsol
7431 14| útszéli kocsmában gajdoló vándorlegények között, akik részegségükben
7432 10| ereszkedik ijesztő külsejű vándorlegényekkel, a nádasban vadkacsatojást
7433 15| utat járták, lidércekre, vándorlegényekre és szerelmesekre.~Kopogtatásomra
7434 9 | is várták már az életunt vándorlegényt, hogy hurkot vessen a gallyra,
7435 14| környéken. Valami ágrólszakadt vándorlólegény volt, amikor a kisasszonyok
7436 12| kellene végigverni minden vándorlón. Ezek az emberek pénzért
7437 8 | mint bibliában a nők a vándorlónak.~Estére, midőn nagyanyám
7438 12| végighallgatta a sokbeszédű vándorlót.~- Csak annyit tudok, hogy
7439 15| jártak erre, legfeljebb néma vándormadarak húztak át a felhős égboltozat
7440 12| S jókedve volt, mint a vándormadárnak. Egy bánatos úriember üldögélt
7441 11| engedjük el. De most még vándorol valamerre. Az örökségét
7442 10| zarándokok, akik keresztül-kasul vándorolnak Magyarországon a búcsújárókkal...
7443 5 | korhelyek a kocsmából a temetőbe vándoroltak. Mintha már mind megöregedtek
7444 10| darvak, gémek, vadludak, vándorrécék éjszakáján, amikor a nádasokból
7445 9 | ruházatát. A keresztútnál a vándorszínészek és cigányok színes rongyait
7446 10| akarta, hogy megint csak vándorútra keljek, ismét csak keressem
7447 15| valamely öreg vitéz, aki várából kirohant, hogy megállítsa
7448 15| tetején állott. A hajnal várakozásteljes csendje üldögélt a csillagok
7449 15| mentem el siető, inkább várakozó léptekkel a szilvafák alatt,
7450 10| felejtő sokféle hazugságokkal. Várakoztam utcasarkokon és templomok
7451 10| az árokban bukfencet vető varangytól, a félálomban jelt adó szél
7452 14| kitárultak, azon malasztos vendég várásában. Aki e napon, mielőtt a
7453 15| megállítsa az úton járókat. A várat elvitte mögötte az idő,
7454 7 | neve. Ez a darabka papiros varázserővel bírt. Késő vénségig a püspöki
7455 15| délutáni jelenés csupán varázslat volt, amint a délibábban
7456 3 | éjfél felé valamely különös, varázslatos, másvilágias zene hangzik
7457 6 | hová lettek azok a különös, varázsló szavak, amelyeket ez a dohogó,
7458 7 | sütkérezett a jeges országúton, a varjakat, amelyek a fa tetejéről
7459 9 | vessen a gallyra, amelyen a varjú szokott károgni; a tüskék
7460 10| kövezeten, egy kávéházból, mint varjúcsapat, akkor mendegélt hazafelé
7461 11| a legelőkelőbb hölgyek a vármegyében. Tőlük tanulta, hogy utazás
7462 9 | bántódása.~Reggelre beállított a vármegyeházára, és még vagy tíz esztendeig
7463 9 | Megbolondult vénségére - mondták a vármegyén, mikor eltűnését észrevették,
7464 5 | is kellene. Legfeljebb a vármegyét nyomorították meg, mert
7465 9 | várta a reggelt, amikor a várnagy szabadjára eresztette, a
7466 6 | szándékoztunk visszaperelni Arad városától. Ezért lett nagyatyám s
7467 10| Úgy bántak velem, mint a városba tévedt szegény ifjúval.
7468 10| házától, el az ákácos kis városból, el a rizsporos Jellától,
7469 10| valamint a pikémellényes városi gavallérok, Juhász Etele
7470 6 | táncra, zongorára tanította a városka fiatal hölgyeit. Nagyatyám
7471 14| benyargaljak egy ismeretlen kis városkába, kapukulcsot szerezzek egy
7472 10| rendelkezésükre állott a városnak egy messzi pontján. S így
7473 15| délibábban meglátjuk néha a városokat, ahová kívánkozunk.~Régen
7474 12| szeret, el tudjon menni a városokból és kocsmákból, ahol jól
7475 10| kellett kutyagolnom egyik városrészből a másikba, hogy az igazságot
7476 14| minden elhagyott faluról és városról erkölcstelenséget hirdet.~
7477 5 | estéken hányszor jártam be a várost, hogy valamit észrevehessek
7478 14| határból a másikba, egyik várostoronytól a másikig, nagy házból a
7479 14| akikkel duttyánokban és városvégén meglapuló csárdákban poharat
7480 10| útban. Láttam őket állomások várótermeiben pénzüket olvasgatni, jókedvűen
7481 6 | nadrág. Új nadrágot kellett varratni, hogy hazamehessen végre
7482 7 | kendert font, fehér ruhát varrogatott. Oly illedelmes és hallgatag
7483 10| kecskecsecs-puha, cifrázva varrott csizmáikban, tulipános bundáikban,
7484 10| tüzekkel. Most jön az a várva várt időszak, midőn valóban megváltozik
7485 10| mikor szomorú voltál. Ébren vártalak, mikor éjjeli bolyongásból
7486 11| téli délutánokon mindig azt vártam, hogy megáll egy idegen
7487 4 | kellemetlen idő, mert mindnyájan vártuk a hosszadalmas őszi esőket,
7488 10| tüzekkel. Most jön az a várva várt időszak, midőn valóban
7489 12| temető felé lépegetnek vagy vásárba lopni mennek. Egy puskalövésnyire
7490 6 | felejthetetlen napja volt. Egy vasárnapi dél, mikor is hárman együtt
7491 6 | Jella házához.~De azon a vasárnapon az utcákon kísértük Jellát,
7492 10| Jókai-regényeit. Mindenki a vasárnapot várta, amikor Nyíregyházáról
7493 10| tréfálkozni. Láttam őket a vásárokon, ahol mindenkinek jókedve
7494 13| ez az őszi álmok ideje.~Vásároskocsikat látunk a mély sárban - mert
7495 6 | főzni a kocsin utazóknak, vásárosoknak, kupeceknek. Valami olyan
7496 6 | egykor hárman ütöttük a vasat.~Nagyatyám (atyám jelenlétében)
7497 8 | Rozsdás láncokat, húszfontos vasgolyókat, kulcsa vesztett lakatokat
7498 12| keletről nyugatra? Volt-e vasgyűrűje Kakucsitól, aki a vándorcigányok
7499 7 | elfelejtettem. - Ez a szalon csupán vaskályhával volt fűthető, ugyanezért
7500 8 | gyermeklábak, asszonytalpak és vaskos férfilábbeliek. Mennek-mennek
7501 14| kapukulcsot szerezzek egy vasrostélyos házhoz, amelyben ifjú nőt
7502 6 | Mihály-temető, a Morgó-temető, a Vasúti-temető elrakosgatták a maguk utcáiból
7503 12| találkozott!~A vándorló vasvilla-szemmel mérte végig a fiút.~- Én
7504 12| szekerén, mikor előjönnek a vasvillás parasztok, és a határig
7505 7 | sarokban embernyi kínai vázák az elmaradhatatlan fácántollal
7506 8 | Ő csendesdeden állt, nem védekezett, nem türelmetlenkedett.
7507 6 | lesütötték a szemüket, láthatólag védekeztek nagyatyám szavai ellen... (
7508 10| elmerültségüket oly szent védelemnek gondolták, hogy nem féltek
7509 12| Ha meg kell halni, nem védelmez meg tőle a bot. A halál
7510 6 | kapaszkodtak, mintha az utat védelmeznék, amely a minden titkok megértéséhez
7511 15| szárnyaival utolsó leheletig védi a maga dombját, holott ellenségek
7512 14| akcióban, amely József főherceg védnöksége alatt volt alakulóban. Ha
7513 6 | pórleánnyal a város másik végébe költözött, meghagyván a
7514 13| szótagolva mondta:~- E hét végén lesz Mária napja, holnap
7515 7 | lefekszünk addig, mielőtt a végére érnénk. Juliska ilyenkor
7516 8 | szürkéskék párázattá válnak! A végeszakadatlan keréknyomnak, amely az egész
7517 11| kemencében, olyan jajgatást végez, mintha öregasszonyokat
7518 10| alhattak, mulatozhattak, végezhették mindennapi dolgaikat, Táncolhatták
7519 10| kereskedő lett, és okosan végezte a dolgát. A régi Magyarország
|