Part

   1 Val|            szepességi városkának voltam a lakosa. Úgy hívják a városkát:
   2 Val|             voltam a lakosa. Úgy hívják a városkát: Podolin. Közel
   3 Val|                városkát: Podolin. Közel a határszélhez, a Kárpátok
   4 Val|          Podolin. Közel a határszélhez, a Kárpátok alatt, mély völgyben
   5 Val|             alatt, mély völgyben feküdt a városka, és vasútnak híre-hamva
   6 Val|                 volt messzi vidéken. Ám a városka mégis útjába esett
   7 Val|                mégis útjába esett annak a nagy országútnak, amely
   8 Val|       országútnak, amely keresztülvezet a határon, és így nem volt
   9 Val|               nem volt teljesen elzárva a külvilágtól. A furmányos-szekerek
  10 Val|         teljesen elzárva a külvilágtól. A furmányos-szekerek nagy
  11 Val|                 csörömpöléssel döcögtek a városka kövezetén, amely
  12 Val|            városka kövezetén, amely még a középkorból maradt itten.
  13 Val|               egyetlen vendégfogadóban, a Rókában, ahol az ivó sötét
  14 Val|            lengyel hercegek mulatoztak. A derék Zsigmond király zálogba
  15 Val|            esztendőkig el volt szakítva a hazától a kis középkori
  16 Val|                 volt szakítva a hazától a kis középkori város. Lengyel
  17 Val|                 kapitányok parancsoltak a népességnek. De akármilyen
  18 Val|                 akármilyen soká tartott a podoliniak számkivetettsége,
  19 Val|    polgármesterek féltő gonddal őrizték a város régi, magyarvilágbéli
  20 Val|               és fájó szívvel gondoltak a messzi hazára, mint a száműzöttek
  21 Val|         gondoltak a messzi hazára, mint a száműzöttek gondolnak a
  22 Val|                 a száműzöttek gondolnak a honukra. A gazdagabb patríciusok
  23 Val|        száműzöttek gondolnak a honukra. A gazdagabb patríciusok Magyarországba
  24 Val|      patríciusok Magyarországba küldték a fiaikat iskolába, és a régi
  25 Val|          küldték a fiaikat iskolába, és a régi krónikák akárhány polgármesterről
  26 Val|                 az iskolai tudományokat a debreceni nagy kollégiumban
  27 Val|                 kollégiumban nyeldeste. A száz esztendők múltak, és
  28 Val|               száz esztendők múltak, és a szegény podoliniak már azt
  29 Val|            többé vissza nem váltja őket a haza a zálogból. Míg egyszer
  30 Val|           vissza nem váltja őket a haza a zálogból. Míg egyszer Mária
  31 Val|               közepette eszébe jutottak a szegény szepesi városok.
  32 Val|                 nagyon régen sínylődtek a városok az idegen zálogban.
  33 Val|             városok az idegen zálogban. A nagy királynő egy szekér
  34 Val|              egy szekér aranyat küldött a lengyel királynak a városok
  35 Val|             küldött a lengyel királynak a városok váltságdíja fejében,
  36 Val|                 váltságdíja fejében, és a városok, közöttük Podolin
  37 Val|                közöttük Podolin is újra a magyar haza tartozékai lettek... ~
  38 Val|              haza tartozékai lettek... ~A hosszú középkori rabság
  39 Val|               azonban rányomta bélyegét a városkára. Az idegen uralom
  40 Val|                  Az idegen uralom alatt a városka semmit sem fejlődött.
  41 Val|                Elég bajuk, gondjuk volt a lengyel királyoknak a saját
  42 Val|              volt a lengyel királyoknak a saját országukkal, országuk
  43 Val|                lándzsás katonát küldtek a városka őrizetére, akik
  44 Val|          őrizetére, akik megvédelmezték a polgárokat a hegyvidéki
  45 Val|             megvédelmezték a polgárokat a hegyvidéki rablóbandáktól.
  46 Val|              hegyvidéki rablóbandáktól. A várost magas kőfal vette
  47 Val|             magas kőfal vette körül, és a falakon négy kapu nyílott
  48 Val|               falakon négy kapu nyílott a négy égitáj felé. A Poprád
  49 Val|             nyílott a négy égitáj felé. A Poprád ott szaladt el a
  50 Val|                 A Poprád ott szaladt el a bástyák alatt, mintha csak
  51 Val|              bástyák alatt, mintha csak a Poprádot is zálogba csapta
  52 Val|                 is zálogba csapta volna a könnyelmű Zsigmond: a Poprád
  53 Val|             volna a könnyelmű Zsigmond: a Poprád is kifelé folyt Lengyelországba;
  54 Val|              Lengyelországba; keresztül a határszéli hegyláncokon,
  55 Val|                  hanem felfelé folyván. A pirospöttyös pisztrángok
  56 Val|              honnak csemegéi voltak, és a hűtelen folyó folyását már
  57 Val|              hűtelen folyó folyását már a nagy királynő sem tudta
  58 Val|               sem tudta megváltoztatni. A Poprád örökre a lengyeleké
  59 Val|         megváltoztatni. A Poprád örökre a lengyeleké maradt: örökre
  60 Val|              folyik, nem pedig kifelé. ~A zálogba töltött száz évek
  61 Val|                évek tehát úgy múltak el a városka felett, mintha valami
  62 Val|                 álmukból, megdörzsölték a szemüket: ~- Nini - mondták -,
  63 Val|             mindig Zsigmond uralkodik. ~A regebeli Rip van Winkle
  64 Val|               van Winkle ébredt fel itt a mély völgyben, csakhogy
  65 Val|               helyett századokat aludt. A városka ugyanabban a középkori,
  66 Val|             aludt. A városka ugyanabban a középkori, ódon állapotban
  67 Val|            emberek is ugyanazok voltak. A lengyel kultúrát, műveltséget
  68 Val|               király korában. Ugyanazok a divatok, szokások uralkodtak;
  69 Val|           uralkodtak; Coronini ezredes, a nagy királynő kiküldött
  70 Val|              királynő kiküldött biztosa a maga egyszerű katona-eszével
  71 Val|         csodálkozva írja meg jelentését a városokban talált állapotokról. ~-
  72 Val|            előtt mely uralkodók valának a magas trónuson. Csodálkozva
  73 Val|            Csodálkozva hallgatták, hogy a habsburgi ház uralkodik
  74 Val|                 habsburgi ház uralkodik a birodalomban - Isten szent
  75 Val|                Isten szent akaratából. ~A lengyel lándzsásokat elrendelték
  76 Val|                lándzsásokat elrendelték a városkapuk őrizetétől és
  77 Val|                városkapuk őrizetétől és a kapukon, különösen a dél
  78 Val|                 és a kapukon, különösen a dél felé nyílókon új áramlatok,
  79 Val|            szelek kezdtek befújdogálni. A városka, felébredvén hosszú
  80 Val|            átaludott száz esztendőkkel? A dolgok természetes rendje
  81 Val|          természetes rendje szerint azt a lemúlott időt nem lehetett
  82 Val|             Mária Terézia sem húzhatott a visszaváltott városkák lábára,
  83 Val|                  maga is elcsodálkozott a városok középkorias állapotain. ~-
  84 Val|           felejteni az egész középkort, a szepesi városokban még mindig
  85 Val|           mindig föltalálható leszen ez a kor. Ők elmaradtak az időtől,
  86 Val|                 sohasem fogják utolérni a valóságos időt - mondta
  87 Val|                 valóságos időt - mondta a bölcs alispán, és látszólag
  88 Val|               és látszólag igaza volt. ~A városkák folytatták a fejlődésüket
  89 Val|                   A városkák folytatták a fejlődésüket ott, ahol elhagyták
  90 Val|             felszabadult városnak mégis a legelső gondja volt a hosszú
  91 Val|             mégis a legelső gondja volt a hosszú századokon át megrongált
  92 Val|               kijavítani, megerősíteni. A kapukhoz polgárőrséget rendeltek,
  93 Val|           kereskedőket. Éjjel becsukták a kapukat, és a városra középkori
  94 Val|                 becsukták a kapukat, és a városra középkori csendesség
  95 Val|              nem járt senki, legfeljebb a Rókában búsult néhány utazó
  96 Val|               néhány utazó idegen, amíg a városi darabontok aludni
  97 Val|               aludni nem zavarták őket. A Poprád sietett, futott a
  98 Val|                A Poprád sietett, futott a határ felé, a nagy hegyek,
  99 Val|           sietett, futott a határ felé, a nagy hegyek, sötét erdők
 100 Val|             nagy árnyékukkal ráfeküdtek a városkára. Mintha arra vigyáztak
 101 Val|              Lubomirszky hercegnek, aki a városkának templomot építtetett,
 102 Val|       építtetett, arcképét megföstették a városháza számára... És
 103 Val|              abban az időben, amikor én a városka lakója voltam, a
 104 Val|                a városka lakója voltam, a városi tanács mindenféle
 105 1  |                 KÜLÖNC EMBER TÖRTÉNETE ~A podolini háromszáz esztendős
 106 1  |         esztendős házak között, amelyek a piacteret négyszög alakban
 107 1  |            alakban határolták, nem volt a legfiatalabb, de a legvénebb
 108 1  |                 volt a legfiatalabb, de a legvénebb sem az az emeletes,
 109 1  |                csupán abban különbözött a többitől, hogy állandóan
 110 1  |             szép sárgára volt beföstve. A tulajdonos, hiúsága tette
 111 1  |          viszonyok: elég az hozzá, hogy a vén házról soha nem mosta
 112 1  |              soha nem mosta le teljesen a föstéket az idő. Így aztán
 113 1  |            tekintélyre tett szert e ház a többiek között, amelyeket
 114 1  |               király óta sem festettek. A kapuja ennek is zárva volt,
 115 1  |               ennek is zárva volt, mint a többieké általában. Mintha
 116 1  |          örökösen attól rettegtek volna a lakosok, hogy valamelyik
 117 1  |             ellenséges hadak csapnak le a városra, és kirabolják a
 118 1  |                a városra, és kirabolják a házat. Legalábbis akkora
 119 1  |              berendezkedve. Hiába, őket a békés idők meg nem csalják!
 120 1  |                Egyszer mégiscsak átcsap a határon, valamely ellenséges
 121 1  |                 hanem visz mindent, ami a keze ügyébe akad. A sárga
 122 1  |                 ami a keze ügyébe akad. A sárga háznak a kapuja tehát
 123 1  |             ügyébe akad. A sárga háznak a kapuja tehát csöppet sem
 124 1  |           nagyobb gonddal bezárva, mint a többieké. A kapu felett
 125 1  |               bezárva, mint a többieké. A kapu felett három kőből
 126 1  |            faragott kutyafej emelte még a háznak külső díszét. Közönségesen
 127 1  |                 Riminszky-háznak hívták a házat, és bennelakóját Riminszky
 128 1  |        Kázmérnak. Riminszky Kázmér volt a leggazdagabb podolini polgár. ~
 129 1  |                   Az alföldi embereknek a gazdagsága földekben, gulyákban,
 130 1  |                 Miben volt Riminszkynek a gazdagsága? Juhnyájakban,
 131 1  |               kora tavasztól késő őszig a hegyek között tanyáztak,
 132 1  |          tanyáztak, aztán elvitték őket a majorságokba. ~Az ördög
 133 1  |                volt Riminszkynek szerte a hegyek között. A felvidéki
 134 1  |                 szerte a hegyek között. A felvidéki fantázia így festette
 135 1  |               így festette Riminszkynek a gazdagságát: állítanának
 136 1  |            tenne, mint folyton-folyvást a juhokat nyírná. Riminszky
 137 1  |               Amint egy számot kiejtene a száján, a juhászok mindig
 138 1  |               számot kiejtene a száján, a juhászok mindig egy birkát
 139 1  |           mindig egy birkát kapnának el a hátulsó lábánál fogva, s
 140 1  |             lábánál fogva, s odanyomnák a nagy olló alá, amely egyszerre
 141 1  |                amely egyszerre lenyírná a bundáját. Riminszky olvasna,
 142 1  |            bundáját. Riminszky olvasna, a juhászok elkapnák a juhokat,
 143 1  |            olvasna, a juhászok elkapnák a juhokat, az olló nyírna,
 144 1  |                juhokat, az olló nyírna, a lenyírt juhok száma annyi
 145 1  |                 száma annyi volna, hogy a majorosok se tudnák már
 146 1  |              tudnák már számon tartani, a gyapjú olyan garmadává nőne,
 147 1  |               nőne, hogy magasabb volna a Lynt hegynél, - Riminszky
 148 1  |            pedig még mindig olvasna, és a juhászok szakadatlanul kapdosnák
 149 1  |                 szakadatlanul kapdosnák a birkák hátulsó lábát. Így
 150 1  |              még akkorára se volna vége a birkáknak. ~Riminszkynek
 151 1  |                semhogy belefogott volna a végtelen számadásba, azaz
 152 1  |              hogy semmi dolga sem volt. A podoliniak azt mondták,
 153 1  |                 él, mint egy király. Én a magam eszével azt gondolom,
 154 1  |               volt tudomása arról, hogy a szerelem valamikor megkörnyékezte
 155 1  |          valamikor megkörnyékezte volna a gazdag ember szívét. Pedig
 156 1  |                menyecskék teremtek ezen a vidéken is, nem szebbek,
 157 1  |                kereste Riminszky Kázmér a szerelem gyönyörűségét,
 158 1  |                vendégnek tartotta magát a városban. Néha még el is
 159 1  |                itt, amíg visszaállítják a lengyel királyságot, és
 160 1  |              háromszáz esztendeje, hogy a Riminszkyek Podolinba költöztek,
 161 1  |            valamikor vajdák voltak ott, a határon túl levő országban,
 162 1  |              Jártak rossz idők, jó idők a Riminszkyekre, a családi
 163 1  |                jó idők a Riminszkyekre, a családi hagyományokat mindig
 164 1  |              megválasztani. Felkeresték a városka vénei, és felajánlották
 165 1  |              nézzenek egész bolondnak. ~A tanácsurak összenéztek,
 166 1  |       polgármester? Nem is kérték többé a Riminszkyeket semmiféle
 167 1  |              Büszkén nélkülözött. Annak a bizonyos Riminszkynek az
 168 1  |              hogy már nem rejtegethette a nyomorúságát. A csizmája,
 169 1  |           rejtegethette a nyomorúságát. A csizmája, köntöse leszakadozott
 170 1  |             köntöse leszakadozott róla, a tanácsbeli urak már azt
 171 1  |       jelentkezett. Elbujdosott, eltűnt a vidékről. A podolini urak
 172 1  |         Elbujdosott, eltűnt a vidékről. A podolini urak gúnyosan mondogatták: ~-
 173 1  |         gúnyosan mondogatták: ~- Elment a hercegségét keresni. Vajon
 174 1  |             visszakerült. Csak elkezdte a juhnyájakat vásárolni. Egyiket
 175 1  |          juhnyájakat vásárolni. Egyiket a másik után vette, építtette
 176 1  |             másik után vette, építtette a majorokat, és a juhászaiból
 177 1  |               építtette a majorokat, és a juhászaiból kitellett volna
 178 1  |                volna egy nagy hadsereg. A kisfiát - Kázmért - mindig
 179 1  |               mindig maga mellé ültette a szekérbe, ha elment a juhászokat
 180 1  |           ültette a szekérbe, ha elment a juhászokat ellenőrizni a
 181 1  |                a juhászokat ellenőrizni a hegyek közé. A kisfiú még
 182 1  |              ellenőrizni a hegyek közé. A kisfiú még alig látszott
 183 1  |             kisfiú még alig látszott ki a földből, már úgy értette
 184 1  |               öreg majd kibújt örömében a bőréből. A juhászokkal nagyszerűen
 185 1  |              kibújt örömében a bőréből. A juhászokkal nagyszerűen
 186 1  |       káromkodni, és ismerte névszerint a komondorokat, majorosokat,
 187 1  |   juhászgazdákat. Annyira tetszett neki a juhászság, hogy kamaszkorában
 188 1  |      kamaszkorában félesztendeig lakott a virágos hegyek között. Ott
 189 1  | juhászlegénykedett, nyírta, fürösztötte a birkákat; fejte az anyajuhokat,
 190 1  |            bírta megenni. Amikor Kázmér a juhászságból hazakerült,
 191 1  |                 mérges légy csípte meg. A légycsípés két nap alatt
 192 1  |            végzett vele. Klebák Mihály, a városi nótárius ebben a
 193 1  |                 a városi nótárius ebben a pár szóban terjesztette
 194 1  |                 pár szóban terjesztette a fiú elé apja végrendelkezését: ~-
 195 1  |                 hagyta, hogy szaporítsd a juhokat, mindig csak szaporítsd.
 196 1  |              kiütni, és akkor felszökik a birkahús ára. ~Kázmér levágta
 197 1  |           birkahús ára. ~Kázmér levágta a fejét. ~- Mást nem mondott? ~-
 198 1  |               Klebák Mihály -, de annak a felét sem értettük meg.
 199 1  |          Körülbelül azt vettük ki, hogy a családi papirosok a nagy
 200 1  |                hogy a családi papirosok a nagy ládában vannak, meg
 201 1  |                mindig csak szaporította a juhokat a hegyek között.
 202 1  |             csak szaporította a juhokat a hegyek között. Ha egyik-másik
 203 1  |               egyik-másik nyájat eladta a lengyelországi vásárokon,
 204 1  |                 hegyeket vett meg, ahol a nyájai kényelmesen legelhettek.
 205 1  |               Az ő idejében keletkezett a legenda a nagy ollóról és
 206 1  |          idejében keletkezett a legenda a nagy ollóról és a tömérdek
 207 1  |               legenda a nagy ollóról és a tömérdek birkáról. Ősei
 208 1  |              Kázmértól oly távol állott a mulatozás, mint amilyen
 209 1  |                  mint amilyen távol van a fösvény embertől a pazarlás.
 210 1  |            távol van a fösvény embertől a pazarlás. Még csak kocsit
 211 1  |                gyalogszerrel tette meg. A nyájait a hegyek között
 212 1  |      gyalogszerrel tette meg. A nyájait a hegyek között amúgy gyalogosan
 213 1  |           akárhányszor verekedett ezzel a bottal útonálló farkassal.
 214 1  |             csontos feje, mintha mindig a földre nézne. ~- Hátha valaki
 215 1  |             ezüst húszast - mondogatták a rossznyelvű podoliniak. ~
 216 1  |     megelégedetten rakta ki az asztalra a félpatkót, ócska vasdarabokat.
 217 1  |            ördög tudja, miért gyűjtötte a rozsdás patkókat? Lehet,
 218 1  |               amolyan babona volt, mint a többi: templomba nem járt,
 219 1  |                tudod, hogy nem szeretem a boszorkányarcodat látni. ~
 220 1  |              Tudniillik Marczinkáné még a megboldogult Riminszky idejében
 221 1  |               Riminszky idejében került a házhoz. Az öregnek ugyanis
 222 1  |       eledelekkel traktálnak, amelyeket a világ semmiféle szakácsnője
 223 1  |                 amelynek íze még mindig a számban van. ~Egy véka arany
 224 1  |                 mondom, Riminszky. ~Hát a Riminszky mondása nem maradhatott
 225 1  |            maradhatott titokban. Elment a híre mindenfelé, ahol az
 226 1  |            asszonyok főzni tudnak, ahol a juhhúsos kását ismerik.
 227 1  |                 juhhúsos kását ismerik. A véka arany izgatta a fantáziákat.
 228 1  |           ismerik. A véka arany izgatta a fantáziákat. Akadtak olyanok
 229 1  |                 olyanok is, akik látták a véka aranyat Riminszkynek
 230 1  |               véka aranyat Riminszkynek a szobájában. Oda volt téve
 231 1  |            közepére. És azé lészen, aki a legjobb juhhúsos kását főzi. ~
 232 1  |                 nekifogtak az asszonyok a juhhúsos kásának. Késmárktól
 233 1  |             aztán elvitték Riminszkyhez a kását nagy cseréptálakban,
 234 1  |             lesték, hogyan veszi kezébe a kanalat a puffadt, szőrös
 235 1  |           hogyan veszi kezébe a kanalat a puffadt, szőrös ember, hogyan
 236 1  |              szőrös ember, hogyan veszi a szájába a kását, megforgatja
 237 1  |                  hogyan veszi a szájába a kását, megforgatja nyelvével,
 238 1  |               Eh, ez sem az igazi. ~Még a híres Dócziné is megpróbálkozott
 239 1  |             megpróbálkozott versenyezni a véka aranyért. A maga korában
 240 1  |            versenyezni a véka aranyért. A maga korában a leghíresebb
 241 1  |                aranyért. A maga korában a leghíresebb főzőasszony
 242 1  |                az ország egyik szélétől a másikig. Ahol valami nagyszabású
 243 1  |            újhelyi főzőasszonyt. Főzött a Dunántúl, főzött az Alföldön,
 244 1  |                 hogy boszorkány volt ez a Dócziné, aki egyszerre többfelé
 245 1  |              Tehát ő is megpróbálkozott a Riminszky juhhúsos kásájával.
 246 1  |           Riminszky juhhúsos kásájával. A szepesi püspöknél főzött
 247 1  |               ott elvégezte, nekifogott a kásának. ~- Majd megmutatom
 248 1  |                 De bizony Riminszky még a Dócziné kásájára se mondott
 249 1  |                se mondott egyebet, mint a többire: ~- Ez sem az igazi.
 250 1  |                  Nem is jött többet még a tájékára sem Podolinnak. ~
 251 1  |               tájékára sem Podolinnak. ~A Dócziné kudarca után a többi
 252 1  |                  A Dócziné kudarca után a többi asszonyokban is megszeppent
 253 1  |             asszonyokban is megszeppent a versengési kedv. A macskába,
 254 1  |          megszeppent a versengési kedv. A macskába, ha már Dócziné
 255 1  |                 ha már Dócziné se tudta a bizonyos kását megfőzni,
 256 1  |        Aminthogy mindenféle asszony van a világon. Még olyan is akadt,
 257 1  |                 Még olyan is akadt, aki a Riminszky juhhúsos kásáját
 258 1  |           Marczinka nevű juhászgazdának a felesége. Marczinka János
 259 1  |            Marczinka János odakünn volt a juhokkal a hegyek között
 260 1  |                 odakünn volt a juhokkal a hegyek között tavasztól
 261 1  |            olyan juhászgazda volt, mint a többi. Öreg se volt, fiatal
 262 1  |                se volt, fiatal se volt, a felesége se volt szebb,
 263 1  |            felesége se volt szebb, mint a többi juhászgazdák felesége.
 264 1  |              fehér ingvállban járt-kelt a nyáj után. A fenyőfából
 265 1  |       ingvállban járt-kelt a nyáj után. A fenyőfából összetákolt kunyhóban
 266 1  |               kunyhóban főzte az ebédet a juhászoknak - persze juhhúst,
 267 1  |        tokánynak, harmadik nap kásának. A juhászok sohase panaszkodtak
 268 1  |            juhászok sohase panaszkodtak a koszt miatt. ~Egyszer, ősz
 269 1  |               Riminszky uram éppen azon a hegyen tartott vizsgálatot,
 270 1  |               tartott vizsgálatot, ahol a Marczinkára bízott nyájak
 271 1  |            Gyalogosan ballagott fölfelé a hegynek a mély fenyves erdőben,
 272 1  |             ballagott fölfelé a hegynek a mély fenyves erdőben, dél
 273 1  |          erdőben, dél felé járt az idő, a nagy útban elfáradt, megéhezett.
 274 1  |             útban elfáradt, megéhezett. A juhásztanya pedig még messzire
 275 1  |          szerint. Amint ment-mendegélt, a mély hegyi útban, ahol birkanyomon
 276 1  |               megállott, és szaglászott a levegőben. Majd nagyot nyelt: ~-
 277 1  |                illatát érzem. ~Kifutott a nyála a szája szélén, nekivörösödött,
 278 1  |                érzem. ~Kifutott a nyála a szája szélén, nekivörösödött,
 279 1  |             lábait. ~Egyszerre elmaradt a fenyves erdő, és nagy erdei
 280 1  |               nagy erdei tisztásra ért. A tisztás szegletén kis juhásztanya
 281 1  |           ahonnan kékes füst kanyargott a tiszta levegőbe. A kis tanya
 282 1  |           kanyargott a tiszta levegőbe. A kis tanya felől sodorta
 283 1  |                 kis tanya felől sodorta a szél a remek illatot a Riminszky
 284 1  |              tanya felől sodorta a szél a remek illatot a Riminszky
 285 1  |          sodorta a szél a remek illatot a Riminszky orrába. Marczinkáné
 286 1  |           orrába. Marczinkáné főzte ott a juhászok ebédjét. ~Riminszky
 287 1  |            juhászok ebédjét. ~Riminszky a földre dobta a kalapját. ~-
 288 1  |                Riminszky a földre dobta a kalapját. ~- Adj ennem -
 289 1  |                 nélkül engedelmeskedett a gazda parancsának. Riminszky
 290 1  |                 Riminszky pedig nekiült a kásának és evett, evett,
 291 1  |                 tudott. Akkor felemelte a szemét, és az asszony rózsás
 292 1  |                  kérdezte megfontolva. ~A juhászné vállat vont. Majd
 293 1  |            szakadozott bocskorára esett a tekintete. ~- Egy pár új
 294 1  |                 életed végéig. ~Persze, a szekérderék bocskorból,
 295 1  |                amire Riminszky elküldte a juhásztanyára, nem lett
 296 1  |           kásáért. Főzte is Marczinkáné a kását, valahányszor csak
 297 1  |          gondolta, hogy Riminszkyt útja a juhásztanyára viszi. Riminszky
 298 1  |                 pár új bocskort küldött a juhásznénak. Szaporodtak
 299 1  |                juhásznénak. Szaporodtak a bocskorok, messzi vidéken
 300 1  |            gazdagabb, boldogabb asszony a juhásznénál. Persze, ő nem
 301 1  |            Persze, ő nem tudta odafönn, a hegyek között, hogy Riminszky
 302 1  |             véka aranyat takarított meg a bocskorokkal... ~Azon az
 303 1  |                hogy hamarább hullott le a hó a hegyek között, mint
 304 1  |                hamarább hullott le a hó a hegyek között, mint várták.
 305 1  |                  És hamarább jöttek elő a farkasok is a hegyek közül.
 306 1  |                jöttek elő a farkasok is a hegyek közül. Marczinka
 307 1  |           holdvilágos éjjelen meglepték a farkasok, és a derék, szép
 308 1  |                meglepték a farkasok, és a derék, szép szál emberből
 309 1  |                nem maradt meg más, mint a tüszője. Azt nem bírták
 310 1  |                  Azt nem bírták megenni a bestiák. Riminszky uram,
 311 1  |      gazdasszonya. Marczinkáné vállalta a hivatalt, és még sokáig
 312 1  |           hivatalt, és még sokáig főzte a híres kását az ő gazdájának.
 313 1  |            híres kását az ő gazdájának. A bocskorok mindig kijártak.
 314 1  |                neki. Tellett, volt elég a kamrában. Még öregasszony
 315 1  |           korában is mindig ugyanazokat a bocskorokat hordta, amelyeket
 316 1  |           bocskorokat hordta, amelyeket a megboldogult Riminszky ajándékozott
 317 1  |                 neki. Mindig fehér volt a bocskora, új volt a bocskorszíja,
 318 1  |                volt a bocskora, új volt a bocskorszíja, pedig már
 319 1  |               miért haragudott meg néha a vénasszonyokra? Néha napokig
 320 1  |              mást sem engedett olyankor a közelébe. Bezárkózott a
 321 1  |                 a közelébe. Bezárkózott a szobájába, és járt fel-alá,
 322 1  |        besötétedett, újra éjszaka lett; a rosszkedvű Riminszky szünet
 323 1  |                nélkül járt az emeleten. A vén ház korhadt padlózata
 324 1  |            nehéz lépései alatt. Ezekről a végtelen sétákról tartotta
 325 1  |              végtelen sétákról tartotta a podolini közvélemény azt,
 326 1  |       Riminszkyt ilyenkor látogatja meg a gonosz szellem. Gyötri,
 327 1  |                micsoda nagy bűn terheli a Riminszky Kázmér lelkét!...
 328 1  |               azelőtt, görcsös botjával a hegyek közé menni. A kucsmáját
 329 1  |           botjával a hegyek közé menni. A kucsmáját a fülére húzta;
 330 1  |                 közé menni. A kucsmáját a fülére húzta; közben nem
 331 2  |                  Második fejezet~GALAMB A VARJÚFÉSZEKBEN~Ebben az
 332 2  |                öreg tót asszonyoknak az a sorsuk, hogy meghaljanak
 333 2  |                  hogy örök életű lészen a földön. Nevezetes az ő halálában
 334 2  |              kemény téli idő volt, hogy a sírásók fejszével ásták
 335 2  |             sírásók fejszével ásták meg a sírt a hegyoldali kis temetőben. ~-
 336 2  |              fejszével ásták meg a sírt a hegyoldali kis temetőben. ~-
 337 2  |                 fagy, amit idekünn tölt a temetőben. ~De hát Prihodáné
 338 2  |            gazdagság. S ha visszanézett a magasságból erre az elhagyott
 339 2  |          csillagra, bizonyosan megakadt a szeme ott a toporci temető
 340 2  |         bizonyosan megakadt a szeme ott a toporci temető akácfái között
 341 2  |                  S ha fájt valami ebben a percben az eltávozott lelkének,
 342 2  |           csupán az fájhatott, hogy azt a leánykát nem vihette magával
 343 2  |                 nem vihette magával oda a másik országba. ~Prihoda
 344 2  |                másképpen szólították el a világból, bizony azt nemigen
 345 2  |            sohasem megtudni. Korinszki, a falubeli vén kovács, aki
 346 2  |               volt részeg, megsimogatta a Prihoda Anna rózsaszínű
 347 2  |             lettek odakünn. Hátha éppen a te apádat is ama szegény
 348 2  |                 értelmes leányka volt. (A toporci tanító, Kusnya György
 349 2  |                  aki legszebben énekelt a templomban.) ~A világot
 350 2  |                 énekelt a templomban.) ~A világot járt kovács beszédére
 351 2  |                 sem küldött. ~Korinszki a fejét csóválta: ~- Lehet,
 352 2  |         lehetséges... De én ismerem azt a ravasz Prihodát. Furfangos,
 353 2  |               hogy egyszer csak elküldi a hajójegyet. Azzal, hogy
 354 2  |               hogy menjetek utána... ~- A hajójegyet - rebegte Ancsurka,
 355 2  |                 az elhagyottak közé, ha a világot járt Korinszki nem
 356 2  |          odakintről még mindig nem jött a várva várt hajójegy, a kovács
 357 2  |             jött a várva várt hajójegy, a kovács is többet volt részeg,
 358 2  |                s így történhetett, hogy a szegény Prihodáné megunta
 359 2  |                 Prihodáné megunta várni a szegény tótocskából lett
 360 2  |               te látni fogod még azokat a dollárokat, gyöngyöm. Addig
 361 2  |                 sohase felejtkezzél meg a jó Istenről. Ha pedig el
 362 2  |               pedig el találna szakadni a bocskorod, menj Podolinba
 363 2  |                 pár új bocskora valahol a padláson, ha takarékosan
 364 2  |                  Körülbelül ezek voltak a Prihodáné utolsó szavai.
 365 2  |                 utolsó szavai. Ancsurka a temetés után egy-két napig
 366 2  |               egy-két napig meghúzódott a szomszédoknál. Sírdogált,
 367 2  |                 melengette fázós kezeit a fenyőfa lángjainál, amíg
 368 2  |             lángjainál, amíg valaki azt a tanácsot adta neki, hogy
 369 2  |             munkában van. Elbírja tehát a dolgot. Ancsurka azt gondolta
 370 2  |            magában, hogy bizony ez lesz a legjobb, amit tehet. Egy
 371 2  |              Egy piros abroszba kötötte a holmicskáját, még azt is,
 372 2  |              édesanyja után maradt reá. A batyut a nyakába kerítette,
 373 2  |               után maradt reá. A batyut a nyakába kerítette, aztán
 374 2  |              kerítette, aztán otthagyta a falut. Amikor a falusi dűlőútról
 375 2  |               otthagyta a falut. Amikor a falusi dűlőútról a nagy
 376 2  |               Amikor a falusi dűlőútról a nagy országútra ért, ott
 377 2  |             országútra ért, ott találta a feszületet az út szélén,
 378 2  |          feszületet az út szélén, rajta a megfeszített Krisztussal.
 379 2  |                 előtt állott? Leoldozta a batyut a nyakából, odatérdepelt
 380 2  |              állott? Leoldozta a batyut a nyakából, odatérdepelt a
 381 2  |                a nyakából, odatérdepelt a hóra a feszület elé. A feszületen
 382 2  |           nyakából, odatérdepelt a hóra a feszület elé. A feszületen
 383 2  |     odatérdepelt a hóra a feszület elé. A feszületen vastagon feküdt
 384 2  |              feszületen vastagon feküdt a hó, és a nagy hidegben dideregni
 385 2  |                vastagon feküdt a hó, és a nagy hidegben dideregni
 386 2  |           hidegben dideregni látszottak a megfeszített mezítelen tagjai.
 387 2  |        színehagyott kendőt felakasztott a feszületre, de hát mit ér
 388 2  |                 csöpp rongyos kendőcske a csontig járó hidegségben?
 389 2  |               csontig járó hidegségben? A megfeszített szemei behunyvák,
 390 2  |           Károgó varjúcsapat szállt fel a közeli mezőkön, sebes vágtatva
 391 2  |                  Hó! - kiáltott az, aki a szánt hajtotta, egy vidrakucsmás,
 392 2  |     vidrakucsmás, nagybundás úr, akinek a bajusza fehér volt a zúzmarától,
 393 2  |             akinek a bajusza fehér volt a zúzmarától, vagy talán az
 394 2  |       zúzmarától, vagy talán az időtől. A csengős lovak párologva
 395 2  |                 párologva állottak meg, a fehérbajuszú úr hátrafordult: ~-
 396 2  |                 hangon. - Megfagysz ott a hóban! Hová igyekszel? ~
 397 2  |                fölemelkedett térdeiről. A Megfeszített még mindig
 398 2  |              még mindig nem nyitotta rá a szemét. Ancsurka tehát a
 399 2  |                a szemét. Ancsurka tehát a földre nézett, és megpillantotta
 400 2  |                 már - türelmetlenkedett a szánkós. - Hová igyekszel? ~-
 401 2  |                 úton megyünk - kiáltott a fehér bajuszú úriember. -
 402 2  |                ide hátra, János segítsd a kis leány batyuját. ~A cifra
 403 2  |          segítsd a kis leány batyuját. ~A cifra urasági kocsis leugrott
 404 2  |                 urasági kocsis leugrott a bakról, felsegítette Ancsurkát
 405 2  |              felsegítette Ancsurkát meg a butyrát a hátulsó ülésbe.
 406 2  |                 Ancsurkát meg a butyrát a hátulsó ülésbe. Ancsurka
 407 2  |     szégyenkezett, alig merte fölemelni a szemét. A fehérbajuszú úr
 408 2  |               merte fölemelni a szemét. A fehérbajuszú úr nem sokat
 409 2  |              törődött vele. Csettintett a nyelvével, aztán hajrá,
 410 2  |                aztán hajrá, megindultak a remek lovak a könnyű szánnal.
 411 2  |               megindultak a remek lovak a könnyű szánnal. Csak úgy
 412 2  |               szánnal. Csak úgy porzott a hó a nyomukba. ~Ancsurka
 413 2  |          szánnal. Csak úgy porzott a hó a nyomukba. ~Ancsurka észre
 414 2  |               sem vette, egyszerre csak a podolini kapun nyargalt
 415 2  |              podolini kapun nyargalt be a szán. (A kapukat ebben az
 416 2  |              kapun nyargalt be a szán. (A kapukat ebben az időben
 417 2  |                leemelték sarkaikról, de a várfalak még megvoltak.) ~-
 418 2  |              lány, Isten áldjon - szólt a fehér bajuszú úr, egy pillanatra
 419 2  |               egy pillanatra megállítva a vágtató fogatot. Ancsurka
 420 2  |           fogatot. Ancsurka leszállott, a szán már tovább iramodott,
 421 2  |                 és csakhamar el is tűnt a piac túlsó oldalán, amerre
 422 2  |                 az országút kifelé visz a városból. ~Ancsurka hamarosan
 423 2  |                hamarosan megtalálta azt a házat, amelyiket keresett.
 424 2  |             hallott az anyjától mesélni a sárga házról és a benne
 425 2  |               mesélni a sárga házról és a benne lakó uraságról. A
 426 2  |                 a benne lakó uraságról. A boldogult Prihodáné nagyban
 427 2  |            darabig tanácstalanul állott a kapu alatt, amely kovácsolt
 428 2  |                  Egypárszor megpróbálta a kilincset megnyomni, de
 429 2  |           kilincset megnyomni, de mivel a kapu csak sehogy sem akart
 430 2  |              fohászkodások között ahhoz a karikához nyúlni, amely
 431 2  |            szájából lógott ki. Meghúzta a karikát, és odabenn a kapuboltban
 432 2  |          Meghúzta a karikát, és odabenn a kapuboltban visszhangzó,
 433 2  |              mély kondulás hallatszott. A kondulás még jobban megijesztette
 434 2  |           Prihoda Annát, ijedten lapult a falhoz. ~Odabévülről a kapu
 435 2  |           lapult a falhoz. ~Odabévülről a kapu alatt csoszogó lépések
 436 2  |          lépések hallatszottak. Zörrent a kulcs a zárban, és a kapu
 437 2  |          hallatszottak. Zörrent a kulcs a zárban, és a kapu kinyílott
 438 2  |            Zörrent a kulcs a zárban, és a kapu kinyílott Prihoda Anna
 439 2  |          kinyílott Prihoda Anna előtt. ~A félhomályos kapualjban egy
 440 2  |             alól éles pillantást vetett a leánykára. Nagyszakállú,
 441 2  |        báránybőrsipkás öreg legény volt a kapunyitó. Ancsurka szorongva
 442 2  |               Ancsurka szorongva nézett a törpére. ~- Mit akarsz? -
 443 2  |                  Ancsurka megigazította a fejkendőjét, és halkan mondta: ~-
 444 2  |                Öreg nénikémhez jöttem. ~A törpe Ancsurka bocskorára
 445 2  |                hidegtől kipirult arcát. A leányka belépett a sötét
 446 2  |               arcát. A leányka belépett a sötét kapualjba, a törpe
 447 2  |             belépett a sötét kapualjba, a törpe megfordította a kulcsot
 448 2  |        kapualjba, a törpe megfordította a kulcsot a zárban, aztán
 449 2  |                 megfordította a kulcsot a zárban, aztán megfogta a
 450 2  |                a zárban, aztán megfogta a leányka kezét. ~- No, ne
 451 2  |                 harapósak, mint ahogyan a világ hiszi. Én, és a gazdám,
 452 2  |           ahogyan a világ hiszi. Én, és a gazdám, nemes Riminszky
 453 2  |              Riminszky úr nem szeretjük a lármát, kiabálást, verekedést.
 454 2  |                kis bogár. Erre fordulj, a konyha felé. ~A konyhaajtó
 455 2  |                fordulj, a konyha felé. ~A konyhaajtó előtt hirtelen
 456 2  |                Ha véletlenül eszébe jut a gazdámnak megkérdezni, hogy:
 457 2  |             erre az öreg Mik, mikor még a nevedet se tudja? Nálunk
 458 2  |        csöngetni, mert mi nem szeretjük a lármát, se én, se gazdám,
 459 2  |            gazdám, nemes Riminszky úr. ~A törpe bőbeszédűsége talán
 460 2  |              ért volna határt, ha ebben a percben ki nem nyílik a
 461 2  |                 a percben ki nem nyílik a konyha ajtaja, és Marczinkáné
 462 2  |                 Te voltál az, Ancsurka? A jó Istenke áldjon meg. Milyen
 463 2  |             volna már hamarább, rongyos a bocskorod. ~Az öreg Mik,
 464 2  |                bocskorod. ~Az öreg Mik, a leányka mellett állva, a
 465 2  |                a leányka mellett állva, a fejével biccentett minden
 466 2  |               nem jöttél már, Ancsurka? A macska vigye el a dolgod,
 467 2  |             Ancsurka? A macska vigye el a dolgod, rongyos bocskorban
 468 2  |               lehet járni télen. ~Ebben a percben az emeletről egy
 469 2  |              szólalt meg: ~- Öreg Mik. ~A vén szolga ijedten fordította
 470 2  |               szolga ijedten fordította a fejét a hang irányába. ~-
 471 2  |              ijedten fordította a fejét a hang irányába. ~- Jövök,
 472 2  |       lábszáraival fürgén iramodott fel a kőlépcsőn. ~Az egyik emeleti
 473 2  |             pillanatig még látható volt a Riminszky feje. Ancsurka
 474 2  |                Riminszky feje. Ancsurka a kendője alól félszemmel
 475 2  |                emeletre pislogott. Azon a kemény, zordon arcon mintegy
 476 2  |          kíváncsiság tükröződött vissza a kis paraszt leány láttára.
 477 2  |                 Aztán sietve bezáródott a színesüvegű ablak. Marczinkáné
 478 2  |           Marczinkáné betuszkolta Annát a konyhába. Süketek szokása
 479 2  |                és melegedj... - Tedd le a bocskort, mindjárt hozok
 480 2  |             Olyanféle lehet, amilyenben a lublói Mária járhatott akkor,
 481 2  |            járhatott akkor, amikor ezen a tájon lakott, ~Megsimogatta
 482 2  |             tájon lakott, ~Megsimogatta a leányka arcát. ~- Olyan
 483 2  |              arcát. ~- Olyan vagy, mint a Mária... Az anyád tán Lublón
 484 2  |               járt akkoriban, amikor te a világra jöttél. Lehet, lehet.
 485 2  |                is hasonlítanál te ahhoz a Máriához? ~Ancsurka csak
 486 2  |              Marczinkáné egy pillanatig a leány száján felejtette
 487 2  |                 leány száján felejtette a tekintetét, mintha nem értette
 488 2  |                 értette volna meg annak a szájnak a mozgásából az
 489 2  |               volna meg annak a szájnak a mozgásából az Ancsurka szavait: ~-
 490 2  |         sírdogált, talán nem is annyira a haláleset miatt, csupán
 491 2  |           Istenem - sóhajtotta -, ebben a nagy hóban olyan keveset
 492 2  |              olyan keveset tud az ember a világ folyásáról! Bizony,
 493 2  |              elfelejtettem, hogy Toporc a világon van. Mik se igen
 494 2  |                 van. Mik se igen jár ki a kapun. Fél a nagy hótól.
 495 2  |                igen jár ki a kapun. Fél a nagy hótól. Az ilyen öreg
 496 2  |              odahaza ülni. No, de hozom a bocskort. ~Ancsurka azalatt
 497 2  |          fölmelegítette dermedt tagjait a kályha lobogó rőzselángjánál.
 498 2  |        rőzselángjánál. Volt fa elegendő a Riminszky udvarán. Olyan
 499 2  |          hatalmas rakásokban állott ott a tüzelőfa, hogy tán még a
 500 2  |                a tüzelőfa, hogy tán még a király udvarán se volt nagyobb