Part

  1 1 |           kisfiú még alig látszott ki a földből, már úgy értette
  2 1 |      öreget éppen aznap terítették ki. Valami mérges légy csípte
  3 1 |         meg. Körülbelül azt vettük ki, hogy a családi papirosok
  4 1 |   hazakerült, megelégedetten rakta ki az asztalra a félpatkót,
  5 1 |           nyugodott, amíg étvágyát ki nem elégítette. Kövér, puffadt
  6 1 |          bocskorokkal, vagy talán, ki tudja, miért haragudott
  7 2 |      rézoroszlánfő szájából lógott ki. Meghúzta a karikát, és
  8 2 |             Még azt se tudom, hogy ki vagy, mi vagy, honnan jössz.
  9 2 |         hogy: mondd csak öreg Mik, ki csöngetett máma? Mit feleljen
 10 2 |         határt, ha ebben a percben ki nem nyílik a konyha ajtaja,
 11 2 |       világon van. Mik se igen jár ki a kapun. Fél a nagy hótól.
 12 2 |      szíjak, bőrök elrongyolódtak. Ki tudja, mikor jártak ezen
 13 2 |            fiatalságom nem tartott ki a bocskorok mellett. Hamarább
 14 2 |    kérdezett tőlem, mint azt, hogy ki volt az, aki a kapun csöndített.
 15 2 |            nem volnék, teszem fel, ki az ördögnek jutna mindig
 16 2 |            be van-e csukva a kapu? Ki olajozná meg a zárakat,
 17 2 |          meg a zárakat, lakatokat? Ki reparálná meg az ajtókat,
 18 2 |      kuglizni a fejeddel, akkor is ki kell nyitni azt a lakatot... ~
 19 2 |       hevében Marczinkáné nyitotta ki a konyhaajtót. A törpe csúnya
 20 3 |       lublói szolgabírónak. De hát ki az ördögnek jutna eszébe
 21 3 |         látta soha szemtől szembe. Ki volt, mi volt? A legendák,
 22 3 |             A bor soha nem fogyott ki a pincéből, folyt az néha
 23 3 |            amíg az ebrúdon dobatta ki őket végezetül. ~A sziklafészek
 24 3 |        császár kezére jutna a vár. Ki tudja, mi történik Magyarországon
 25 3 |       Kavaczky György, m. p. ~- És ki légyen az a bizonyos Pogrányi
 26 3 |          úr. ~Kavaczkynak hab jött ki a száján, vonagló kezével
 27 3 |              Szeretném látni, hogy ki parancsol nekem. ~- A nizsderi
 28 3 |         megmutatom én nektek, hogy ki vagyok én!... ~Komárominé
 29 3 |       sohasem muzsikáltak. ~De hát ki is volt a rendkívüli várúr,
 30 3 |             hogy ezen az úton járt ki a várúr a világba, ügyelni
 31 3 |       vállat vont: ~- Hogy pödörje ki azt, ami nincs? ~Erre a
 32 4 |     Ancsurkának, hogy szellőztesse ki az úr bundáját, sapkáját. (
 33 4 |       Riminszky dühöngése se hozta ki sodrából. Szelíden összefonta
 34 4 |           egy nagy medvebőr. Ugyan ki dobhatta oda előre? Talán
 35 4 |             Csak az orromat dugtam ki a padláslyukból. Juj, de
 36 4 |       kérdezte Ancsurkától: ~- Hát ki a te gyereked? ~- A macskám -
 37 4 |        felelte Ancsurka. ~- Hát te ki gyereke vagy? - folytatta
 38 5 |                     Ötödik fejezet~KI IS VOLT HÁT A NIZSDERI VÁRÚR?~
 39 5 |           csomó aranypénzt markolt ki zsebéből. ~- Akár egy esztendőre
 40 5 |  ábrándozás különös hangokat csalt ki belőle. ~Kavaczky - természeténél
 41 5 |   tenyeréből. ~Kavaczkyt nem hozta ki a flegmájából ez a beszéd. ~-
 42 5 |               honfitárs, béküljünk ki. Ígérem, nem csalom el többé
 43 5 |           az ifjú vállára: ~- Csak ki vele bátran! Nem haragszom
 44 5 |         mindenféle képek alakultak ki a szürke fátyolból. A kis
 45 5 |     borzalmas a nizsderi várpince, ki tudja, talán magam is benne
 46 5 |         botocskát, jókedvűen tárta ki ajtaját: ~- Wart bácsi -
 47 5 |      Pogrányi szomorúan jelentette ki: ~- Meglátod, még sok keserűséget
 48 5 |         este mégiscsak oda lyukadt ki Kavaczky, hogy hirtelen
 49 5 |            aranytekercseket izzadt ki Riminszky a tarsolyából. -
 50 5 | Búzavirágszínű mentét, amely bőven ki volt hányva aranyhímzéssel,
 51 5 |            menj már a bogaraiddal! Ki a manó utazik manapság hintón? ~-
 52 5 |            János is úgy akarja. ~- Ki az a Korenyák? Miféle Korenyákról
 53 5 |            öcsém uram, józanodjunk ki hamarosan. Délben esküvőre
 54 5 |        után futni? ~- Kutya máját! Ki beszél itt a hűtelenről?
 55 5 |            lovasok gyorsan ügettek ki a visszhangos kapuboltozat
 56 5 |          lapos fekete táskát emelt ki, s egy lovásszal az erdőbe
 57 5 |       mögül Lizi kisasszony ugrott ki fehér ruhában. ~Krétafehérré
 58 5 |      szívethasító éles sikoly tört ki a melléből. Aztán odaroskadt
 59 5 |           meg többé a fáradozását? Ki tudott volna eligazodni
 60 6 |     búscsengésű hangja volt. Ugyan ki szólhatott tehát a vak embernek? ~
 61 6 |           Ancsurka sietve nyitotta ki. Az ajtó mögött a falban
 62 6 |    tapasztva, hallgatódzva figyelt ki a havas éjszakába. Aztán
 63 6 |            ezüstcsengő domborodott ki: ~- Mikor ezt a csengőt
 64 6 |        pedig még macskája is van. ~Ki tudja, meddig nézte Ancsurka
 65 6 |            Tudod-e, Ancsurka, hogy ki az az öreg úr? Senki más,
 66 6 |           és egyedül az életben... Ki volt, mi volt? Minek azt
 67 6 |       ismét, és gondolkozva nézett ki a homályos hajnalba. Nyugtalansága
 68 6 |        súgta a fülébe: ~- Tudod-e, ki a mi gazdasszonyunk, Anci?
 69 7 |          Péter rémülten támolygott ki a szobából, míg Ancsurka
 70 7 |        követte. A lakás üres volt, ki tudja merre kóborolhatott
 71 7 |            föl, és duzzogva nézett ki az ablakon. ~- Hálátlan
 72 7 |            Az ördög tudja - fakadt ki. - Néha úgy gondolom magamban,
 73 7 |        ajánlatát, csak azt kötötte ki, hogy a pisztoly helyett
 74 8 |           ő még mindig nem mozdult ki a szobájából. ~Vajon mit
 75 8 |           a papiros után. ~- Ugyan ki a manó lenne kíváncsi Prihoda
 76 8 |           szép lehet. ~Így találta ki, hogy az én hajam szőke
 77 8 |           De Riminszky úr nem jött ki a szobából, úrnőm nem hívott
 78 8 |         kipirosodott arccal lépett ki: ~- Jöjj, Ancsurka - mondta -
 79 8 |         libácskák, kacsák ugrottak ki, és mohón enni kezdték a
 80 9 |           mintha mindent egyszerre ki akart volna olvasni a férfi
 81 9 |         Ezen az állványon végezték ki a hordókat a kolostor lakói
 82 9 |        parancsára Párizsba utazik. Ki tudja, mikor kerül onnan
 83 9 |     kalitkából egy madárka röppent ki. Erre járt Lipovnica felé,
 84 9 |     asszonyság, egymás után hordta ki az ivóból a végképpen elázott
 85 9 |           történt, öreg Mik? Nyisd ki a füled, öreg! Ellopták
 86 10|         világos függönyök nevettek ki. ~Amíg az ódon ház így megifjodott,
 87 10|        ahol egy egész házat bérelt ki a leánynak és öreg nénikéjének,
 88 10|           az ő városukat választja ki, hogy onnan asszonyt vigyen.
 89 10|           gondolatát találta volna ki - három varrónőt beállított
 90 10|                Istenkém, Istenkém, ki hitte volna? Az egyik Riminszky
 91 10|             és fehér árnyék suhant ki a házból. Társammal, Gavra
 92 10|         kiáltotta Riminszky. - Még ki sem hűlt, már elindult kóborló
 93 10|      fráter a vállát vonogatta: ~- Ki tudná azt bizonyosan? Hiszen
 94 10|     csókolt kezet Riminszkynek: ~- Ki hitte volna, nagyságos uram? ~-
 95 10|           azt állították, hogy nő. Ki tudott volna eligazodni
 96 11|           hogyne tudta volna, hogy ki ez az uraság odabenn a kocsiban.
 97 11|          éppen azt parancsolja. ~- Ki mulat odabenn? - kérdezte
 98 11|          Rákóczi dallamai tódultak ki. Fújta az öreg elboruló
 99 11|      üveget, és egy csepp sem jött ki belőle. ~Riminszky nevetett
100 11|           Amióta ismertél, tudtad, ki vagyok. Asszony, akibe három
101 12|          halálomban. Tudod-e, hogy ki vagyok én? Én a kísértet
102 12|     meghalt, vetették ellen mások. Ki tudna eligazodni a legendákon? ~