Part

 1 1 |                ménesekben fekszik. De hát itt nincsenek se földek,
 2 1 |                Én mondom, Riminszky. ~Hát a Riminszky mondása nem
 3 1 |            aki meg tudná főzni. Pedig hát volt, volt. Aminthogy mindenféle
 4 1 |            lett több mint hat pár. De hát hat pár bocskor is nagy
 5 2 |         idekünn tölt a temetőben. ~De hát Prihodáné már nemigen törődött
 6 2 |         felakasztott a feszületre, de hát mit ér egy csöpp rongyos
 7 2 |              nagy szemrehányással: ~- Hát miért is nem jöttél már,
 8 2 |       megcsóválta a fejét: ~- Ej, no, hát egészen eltévesztettek volna
 9 2 |               úr mit fog kérdezni. De hát Mik tudja a dolgát, nem
10 2 |            próbálgatom, nyitogatom... Hát nem nyílt a kutya. Lengyel
11 3 |          búvóhelye a kurucoknak -, de hát a törvény is olyan, hogy
12 3 |             haragos kedvük támadt, de hát éppen azért hozták a törvényt,
13 3 |               lantoló ritterekre. ~De hát lehet - minden lehetséges,
14 3 |              lublói szolgabírónak. De hát ki az ördögnek jutna eszébe
15 3 |             volnának olyan szépek. De hát a nizsderi várúrról semmit
16 3 |      vaddisznókra vadásztak volna, de hát nem volt asszonyféle a várban,
17 3 |               a szolgabírósághoz.) No hát Borocskay Gyurka fehér kötényt
18 3 |          hosszadalmas ivások után, de hát annak a ragyavert, gyérszakállú,
19 3 |               az álom folytatását, de hát az már nem jutott eszébe.
20 3 |            vak ember megnyugtatta: ~- Hát a szolgabíró mire való? ~
21 3 |          szolgabíró arra való. Fújjad hát tovább... ~Egy újabb szünetnél
22 3 |           fújta a Rákóczi-indulót. De hát a legendák nem mindig mondanak
23 3 |          ördög sem törődött vele. ~De hát a legendának vége lett. ~
24 3 |              sohasem muzsikáltak. ~De hát ki is volt a rendkívüli
25 3 |             vadász úr eltűnt. ~- Nos, hát mi van ezen csodálkoznivaló? -
26 3 |              és a levegőbe bámult. ~- Hát csak az - felelt -, hogy
27 4 |             teregetem. ~- Az ördögbe! Hát Mik meghalt, eltemettétek
28 4 |             meg nagy szakállát. ~- No hát Mik ezt felelné: Tekintetes
29 4 |               dünnyögte. - A manóban! Hát miben járj? Cipőben, mint
30 4 |         értette mindjárt a dolgot, de hát leány volt, és lassan-lassan
31 4 |            kisasszony legyen belőled, hát kisasszony leszel. ~Marczinkánénak
32 4 |           sóhajtva tette hozzá: ~- De hát ha az úr parancsolta, mit
33 4 |                dörmögött Riminszky. - Hát aztán? ~- Aztán? - szólt
34 4 |            van rajta, megolvastam. ~- Hát a leány? ~- A bocskorai
35 4 |              a leányt: ~- No, beszélj hát! Mit szoktál mondani a macskádnak?
36 4 |            dörmögte elkeseredve -, de hát nem lakat!... Ha egyszer
37 4 |           Ördög bújjon beléd, doktor. Hát azt gondolod bolond fejeddel,
38 4 |               a doktor elé állott: ~- Hát te mi vagy? Nem vagy tót? -
39 4 |              bolond, úgyis megmondom. Hát igenis én nem vagyok tót.
40 4 |           vagyok a te gyereked. ~- No hát akkor mondd el, mit csináltál
41 4 |              konyhán jó meleg van. ~- Hát a torkoskodással hogy vagyunk? ~-
42 4 |              kérdezte Ancsurkától: ~- Hát ki a te gyereked? ~- A macskám -
43 4 |        macskám - felelte Ancsurka. ~- Hát te ki gyereke vagy? - folytatta
44 5 |             Ötödik fejezet~KI IS VOLT HÁT A NIZSDERI VÁRÚR?~Annak
45 5 |               királynék is meghalnak, hát még az órásnék! Lizike is
46 5 |            múltkoriban összevesztünk, hát eljöttem onnan. Az öregúr
47 5 | farkcsóválással közeledett feléje. ~- Hát most már viszem a kutyát! -
48 5 |              hogy elfelejtse bánatát. Hát amint kisietett a kapun,
49 5 |      Koccintott fiatal barátjával. ~- Hát én meg azért kerültem ebbe
50 5 |             szerelem örvényében... De hát szerencsére elég mély az
51 5 |           diófaszekrény fiókjában. De hát lehet, minden lehetséges.
52 5 |         oboázni nem tudott Kavaczky. ~Hát Lizi körül hogyan töltötte
53 5 |           nagyon sokat gondolt rá. De hát Lizikével jóformán sohasem
54 5 |              kiáltott föl Kavaczky. - Hát az öreg úr mire való? ~-
55 5 |          leginkább elbeszélgetni.) ~- Hát ön miért nem próbálja meg
56 5 |           Kavaczky elgondolkozott. ~- Hát csak nekik is jobb talán,
57 5 |       tisztaeszű ember lett volna. De hát nem jó nagyurak szeszélyeibe
58 5 |          valami megvetendő bérlet. ~- Hát csak öltözködjünk, fiatal
59 5 |         versét tudom könyv nélkül. ~- Hát mondd el - felelte Riminszky. -
60 5 |                  Hová? Bolond kérdés! Hát utánuk, a szökevények után.
61 6 |               kisasszonyok lettek. De hát mindegyiknek volt valami
62 6 |              a betűket, mint egy pap. Hát a számokkal hogy vagyunk? ~
63 6 |               egyik-másik fazékra. ~- Hát ez mit rejt magában? - kérdezte
64 6 |         Ancsurka... Ugye, az a neved? Hát a macskádat hogy hívják? ~
65 6 |               és pompás bútorokat. ~- Hát a kályha hol van? - kérdezte
66 6 |              dolgozott magas iskolát, hát nem olyan fiatal, mint ez
67 6 |          régen otthon kell lennie. De hát mért nem értesített szokás
68 7 |              árvaleány megnőtt. Pedig hát megnőtt, és sárga bársonyruhájában
69 7 |               bizalmasan kérdezte: ~- Hát mit csinálnak otthon? ~-
70 7 |      Riminszky erre újra nevetett: ~- Hát csak megvagyunk, lassan
71 7 |          egyébről, mint a múltról. ~- Hát miről beszéljünk? A jelenről
72 7 |               Ő rémülten nézett rám: "Hát igazán meg kell halnom?" -
73 9 |          kedves arcocskája volt... De hát unta magát. Hiába, elunta
74 9 |               levélben az urától. ~De hát Kállay János uram erre a
75 9 |               fejét. ~- Ejnye, ejnye, hát aztán ebben a ruhában szolgáltál? ~-
76 9 |             az úrnőm így szerette. ~- Hát mostan hová mégy? - kérdezte
77 9 |            ott van egy öreg néném. ~- Hát akkor ülj föl a szekeremre,
78 9 |          Hogyne, uram, hogyne. ~- Ülj hát lóra. Az éjjel holdvilágos,
79 10|            Riminszky új bocskort? ~De hát ezek a beszédek nem jutottak
80 10|                a másik selyemruhákat. Hát olyan szép vagyok én? Hittem
81 10|                dörmögött Riminszky. - Hát ez megint miféle babonaság? ~
82 10|              Örökké nem élhet senki. ~Hát már most hogyan lehet ebből
83 10|            lehet ebből kiokosodni? ~- Hát te mit gondolsz, tisztelendő
84 10|         bökött: ~- Itt volt a baj. De hát vajon miért kérdi Riminszky
85 10|        jóllakva indultak el hazulról. Hát még mennyire érdeklődtek
86 11|          rólam, mióta árva lettem. ~- Hát az aranyakat is a kutyádtól
87 11|              uraság, oda a szolgaság. Hát mentem... ~Amikor Lipovnicára
88 11|               kis italt veszek rajta, hát a kocsmáros zsandárt, tolvajt
89 11|           történetnek a hallatára. ~- Hát aztán hol tartod az aranyaidat,
90 11|               mindenféle italt. ~- No hát igyunk Szaniszló király
91 11|           nagyot koppant a földön. ~- Hát a diák nem volt ártatlan?
92 12|           mintha valódi volna - pedig hát macskát valódi, gondolják
93 12|           Ugye, nem, vén kutya?... De hát hallottunk az aranyakról.