Part

 1 Val|               csakhogy mit csináljanak most azzal az átaludott száz
 2 2  |           koptam el, mint a bocskorok. Most már viseld te egészséggel. ~
 3 2  |        valamely kisasszonyka rejtegeti most a harisnya alatt. ~- A vállam
 4 2  |         tartozó tőr tokjának. A tokban most egy nagy kapukulcs volt
 5 2  |              öreg Mik, itt az alkalom, most mutasd meg, hogy mit tudsz?
 6 2  |           Úristennel vitázott magában, most szintén megszólalt, és gyöngéden
 7 3  |                   Hogyan folytassam én most ezt az álmot? ~A banda megszólalt,
 8 3  |            muzsikushoz: ~- Arra felelj most nekem, bátyikám, hogy mit
 9 3  |               meggondolom, uraság, még most is néhanapság kívánja a
10 3  |          Utállak, tudd meg, utállak... Most már az sem kell, hogy megsirass.
11 3  |         döngéstől: ~- Úgy van, pajtás, most már bizonyosan tudom, hogy
12 3  |                 hogy szökött katona... Most már tudom, hogy egyik se
13 3  |              medvebőrön hentergett: ~- Most hal meg az utolsó Kavaczky. ~
14 3  |              kis mérgezés az egész, de most hagyjuk ezt. Hol van a bíró? ~
15 3  |              amerikai. ~Dehogy is félt most már attól, hogy huszonötöt
16 4  |              Talán még annyit sem. Már most mit ér azzal az én gazdám,
17 4  |         utcáról, mint talált gyereket, most pedig ellenszegülsz Riminszky
18 4  |          játssz vele mindig - szólt. - Most pedig elmehetsz. ~Riminszkyt
19 5  |                vígan csaholt, Kavaczky most hiába figyelmeztette szelíden
20 5  |              közeledett feléje. ~- Hát most már viszem a kutyát! - mondta
21 5  |              felderült az arca, mintha most találkozott volna először
22 5  |               az asztal közepén hevert most is, mint ahogy Kavaczky
23 5  |               kezében a pipát. No lesz most nemulass! De minden rossz
24 5  |          elrejtőzködtek a kapuk alatt, most már nyugodt biztonsággal
25 5  |        elvihetném, ha akarnám - mondta most vidám hangon a köpönyeges
26 5  |          önteni akart belőle. ~- Igaz, most jut eszembe, hogy bort sohasem
27 5  | fejbiccentéssel vett tudomást. Szemeit most is csak olyankor nyitotta
28 5  |                Szomorú méla hangja még most is fülembe cseng, és a legkülönösebb,
29 5  |               kopogtass ajtaján. ~Lizi most már nem csodálkozott ezen
30 5  |               ketyegett tovább, mintha most is a mellényben volna. Pedig
31 5  |                  Kavaczky, mintha csak most ébredt volna tudatára annak,
32 5  |              már eddig együtt voltunk, most csak nem hagyjuk el egymást? ~
33 5  |                   Eltaláltad, csakhogy most másféleképpen, mint legutoljára.
34 5  |       másféleképpen, mint legutoljára. Most komoly a szándékom, és a
35 5  |                 Lizi kisasszony, éppen most kapom Magyarországból a
36 5  |        fölcsillanó szemmel Kavaczky. - Most pedig lépj érintkezésbe
37 5  |            várurat. Zajosan ünnepelték most, és ősi szokás szerint meghordozták
38 5  |             volna, ha hadaim volnának. Most szétveretném az egész csűrhet. ~
39 5  |           üvöltötte az előbbi óriás. - Most jön a szerelmi vallomás. ~
40 5  |      visszafordult egy pillanatra. No, most itt a legfőbb ideje, hogy
41 5  |        mozgatta. Miután a szólás éppen most megtiltatott, így hozta
42 5  |            lesz a feleségem. ~Az angol most már választ sem kapott,
43 6  |              ütött, s így dohogott: ~- Most már csak a macskákat szereti. ~
44 6  |               az Ancsurka betűvetését, most nagyot szusszantva előlépett: ~-
45 6  |             vissza a sarokba, csakhogy most háttal. ~A barát hatalmasan
46 6  |          hosszú hidakat raktak a hóra. Most már igazán elaludtak az
47 6  |        hozzalak el téged a macskáddal. Most itt vagyunk, és ezentúl
48 6  |      tálalhatják a vacsorát - mondotta most valaki mély hangon. ~Ancsurka
49 6  |              megtépem, még akkor se... Most pedig menjünk vacsorázni.
50 6  |         összerezzent. ~- Igaza van. De most már menjen, menjen. Szeretném,
51 6  |               érek én rá inni az úton. Most szeretnék egy pohár jó bort.
52 6  |       mindenkitől elhagyott árva volt, most pedig még macskája is van. ~
53 6  |             órásmester volt valamikor. Most már tudod, ugye, Ancsurka?
54 6  |                hallgatózni látszik. ~- Most semmit sem hallok. Elmentek
55 6  |            körülnéz, megvizsgál. Lásd, most is engem figyel, mindig
56 6  |            szoba pádimentuma alatt. ~- Most elment, de amikor akarom,
57 6  |      Szentpétervár? Dehogyis tudod!... Most pedig fordulj meg, amíg
58 6  |            Kisleány, jól viseld magad. Most menj, és feküdj le. ~Lassú
59 7  |             ruha alól. ~Riminszky csak most vette észre, hogy tulajdonképpen
60 7  |                 Azaz, hogy lehet, hogy most is főz, de már nem nekem.
61 7  |                Nem is igen tudom, hogy most már mit csináljak veled.
62 7  |            mint Kavaczky vagy a másik. Most pedig azt tapasztaltam,
63 8  |                magától. Kikergetett és most itt ülök magamban Ancival
64 8  |          mindenfélét összefirkálok. ~- Most már igazán kisasszony vagy,
65 9  |           evett, és hozzá bort ivott. ~Most mégis meghatotta a langyos
66 9  |               kincseik megszaporodtak, most sem kerülték el a zord falakat.
67 9  |                 Háromszor csendítettek most is, amikor Riminszky úr
68 9  |           fájdalomtól, szomorúságtól. ~Most már nemcsak a hónapok múltak,
69 9  |             titkon az idő. És Jánosról most már semmi hír sem érkezett. ~-
70 9  |               lipovnicai kolostorban. ~Most is azt fújta a szőke szakállú
71 9  |          nemigen avatkozott a dologba, most öklével az asztalra csapott: ~-
72 9  |               nem gondoltam semmit. De most már azt gondolom, hogy aki
73 10 |           Azelőtt komor zöldek voltak, most rózsaszínűek lettek. A tetőről
74 10 |             ahol hajdanában kapu volt, most pedig rombadőlt bástyák
75 10 |           szokta megtenni ezt az utat, most a hideg lelte egész úton.
76 10 |              nem élhet senki. ~Hát már most hogyan lehet ebből kiokosodni? ~-
77 10 |              annyi volt bizonyos, hogy most meghalt a szeretett várúr,
78 11 |                szokásból raktak tüzet. Most egyszerre fölelevenedni
79 11 |          Futottak, futottak, talán még most is futnának, ha Cservenkán
80 11 |         emberektől hallottam ilyesmit, most pedig ezek a jámborok állítják. ~-
81 11 |              kutyám vezetett ide, mert most az gondoskodik rólam, mióta
82 11 |         kérdezni akartam tőled, Péter, most magunkra vagyunk. A kocsis
83 11 |                lovaimat, azt sem bánom most... Semmit sem bánok. Mit
84 11 |               egész életemről számolok most veled. Arról az életemről,
85 11 |               onnan visszajöhessek. ~- Most itt vagyok. Mit gondolsz,
86 11 |            csaltál, raboltál értem. És most elhagysz, eldobsz, elfelejtesz.
87 12 |               tudott mulatni, mint mi. Most pedig, mert minden elfogyott,
88 12 |              megvoltunk valahogyan. De most sehogyan sem vagyunk. ~-
89 12 |               mögött - de Riminszky úr most nincs itt. ~- Ő meghalt