Part

 1 2 |          Anna rózsaszínű arcát: ~- Te, Ancsurka, te! Te még valamikor
 2 2 |            arcát: ~- Te, Ancsurka, te! Te még valamikor aranycipőben
 3 2 |        arcát: ~- Te, Ancsurka, te! Te még valamikor aranycipőben
 4 2 |      lettek odakünn. Hátha éppen a te apádat is ama szegény tótok
 5 2 |           Ancsurkát: ~- Majd talán te látni fogod még azokat a
 6 2 | hátrafordult: ~- Mit csinálsz ott, te leány? - kiáltotta rekedt
 7 2 |          enni kérnek. No, lépj be, te kis bogár. ~Megcsippentette
 8 2 |   verekedést. Csak ennyi az egész, te kis bogár. Erre fordulj,
 9 2 |            már az öreg asszony. ~- Te voltál az, Ancsurka? A jó
10 2 |      Lublón járt akkoriban, amikor te a világra jöttél. Lehet,
11 2 |   Másképpen hogyan is hasonlítanál te ahhoz a Máriához? ~Ancsurka
12 2 |         bocskorok. Most már viseld te egészséggel. ~Letérdepelt
13 3 |         szóba ereszkedett vele. ~- Te, bátyikám, azon gondolkozom,
14 3 |            Takarodj a szemem elől, te vén szoknyakergető. ~Kitárta
15 3 |      láttam még ilyen embert, mint te, komám. Senki úgy nem győzte
16 3 |           asztalomnál a bort, mint te. Nem is vagy te talán ember?...
17 3 |         bort, mint te. Nem is vagy te talán ember?... Az ördög
18 3 |         már bizonyosan tudom, hogy te vagy az ördög. Mikor ott
19 3 |       egyik se vagy a kettő közül. Te vagy az ördög, aki eljött
20 3 |        öcsém. A föld megnyílik, és te kénköves füst között visszamégy
21 3 |          lett volna, nem férfi. ~- Te bolond! Az ördögök játszottak
22 3 |  parancsolta maga elé Krumplit: ~- Te, amerikai - mondta neki -,
23 4 |          kiáltotta. - Mit csinálsz te ott, Ancsurka! ~- A tekintetes
24 4 |            máma? No, mit felelnél, te kis csirke? Felelj, beszélj,
25 4 |           szomorúságában. ~- Menj, te kis béka! - förmedt rá. -
26 4 |         Riminszky úr parancsainak, te béka?! Ancsurka, ne görbítsd
27 4 |            kis macska vagyok, mint te - suttogta Prihoda Anna
28 4 |          az Ancsurka kebeléhez. ~- Te vagy az én gyerekem! - súgta
29 4 |             súgta neki Ancsurka. - Te vagy az Anci, én pedig az
30 4 |         szenvedélyesen Ancsurka -, te vagy az én gyermekem. ~Riminszky
31 4 |          látszott. ~- Ne féljetek! Te pedig fogd be a szádat,
32 4 |       köhint neked Jarinkó. Elmégy te is, mint a többi tótok. ~
33 4 |          doktor elé állott: ~- Hát te mi vagy? Nem vagy tót? -
34 4 |                He, vén betyár, tán te is meg akarsz házasodni? -
35 4 |          kérdezgette a macskát: ~- Te vagy az én gyermekem? ~Mindjárt
36 4 |            helyett: ~- Én vagyok a te gyereked. ~- No hát akkor
37 4 |           Ancsurkától: ~- Hát ki a te gyereked? ~- A macskám -
38 4 |           felelte Ancsurka. ~- Hát te ki gyereke vagy? - folytatta
39 5 |        szigorúan: ~- Poprád! Csiba te, Poprád! ~A Poprád ugatott,
40 5 |   kiáltotta. - Összetöröm a fejed, te becstelen dög. ~De Poprádnak
41 5 |             Hol jártál az éjszaka, te betyár? ~Poprád persze felelt
42 5 |         ránevetett. ~- Hol jártál, te ördögök kutyája? - kiáltotta
43 5 |       töltötted ismét az éjszakát, te sehonnai? ~Poprád felelet
44 5 |     Pogrányira: ~- Megbolondultál, te kölyök? ~A diák csak nézett
45 5 |    felesége fehér nyakát. ~- Menj, te bolond! - kiáltott fel Kavaczky. -
46 5 |           teszi majd mindazt, amit te vétesz. ~Az esküvő napja
47 5 |         rossz álom az egész. Hess, te rossz álom! Kavaczkyt ugyan
48 5 |    kantárát. ~- Hol volt a szemed, te vén gyámoltalan? - förmed
49 6 |       tetőtől talpig Ancsurkát. ~- Te vagy, kis béka? - kérdezte. -
50 6 |            nevelnek belőled. Jöjj, te kis béka. ~Ancsurka már
51 6 |         nagyságos kisasszonynak... Te kis neveletlen! ~Ancsurka
52 6 |   végignézte Ancsurkát: ~- Ezentúl te leszel az én kis szobalányom,
53 6 |          így szólt Ancsurkához: ~- Te ide állsz a hátam mögé és
54 6 |           a Szultánt, és állj vele te meg odakünn a vár alatt
55 7 |      elfogni. ~- Hess, Anci, hess, te csúnya Anci! - kiáltotta
56 7 |           megöregedett azóta, hogy te elmentél, és Toporcra költözött. ~
57 7 |     Marczinkáné megöregedett... ~- Te pedig megnőttél! Nem is
58 8 |            is így szólt hozzám: ~- Te leány, tudod-e, mit tesz
59 8 |            sem hallotta? ~- Mondd, te leány, tudod-e mily keserű
60 8 |            arról, hogy élek. ~- De te ezt nem érted, te béka.~-
61 8 |               De te ezt nem érted, te béka.~- Te nem értesz máshoz,
62 8 |          ezt nem érted, te béka.~- Te nem értesz máshoz, mint
63 9 |                Ugyan honnan tudnád te azt, szegény vándorló? A
64 9 |     nagyságos úr tudakozódik, mint te vagy, Riminszky úr, annak
65 9 |        ahány ujjad van, és mindnek te parancsolhatsz. ~Ancsurka
66 10|      mondta neki: "Ereggy pihenni, te szegény tót asszony, eleget
67 10|           ebből kiokosodni? ~- Hát te mit gondolsz, tisztelendő
68 10|           az ajtó felé. ~- Doktor, te kőszív - kiáltotta elkeseredve
69 11|      rosszban járó ember lesz ez a te muzsikusod. Majd a szeme
70 11|           az asztal alatt ülne. ~- Te sem ülsz az asztal alatt,
71 11|     szorult. Senki sem tudta, csak te, hogy gyémánt vagyok, nem
72 11|            hogy a füledbe dörögje: te csalfa, hűtlen, gaz barát?
73 11|           a gyémánt erősebb volt a te kemény kezednél is. A gyémánttal
74 11|   Riminszky Kázmér. Mitől is félsz te tulajdonképpen? ~- Tőled,
75 11|          tulajdonképpen? ~- Tőled, te megholt asszony visszatérő
76 11|      kedves és szeretetreméltó, és te megölted őt? ~- Kavaczky
77 11|           tudtam mindent. A diákot te ölted meg. A kezedben pisztoly
78 11|          az én szerelmesemet. És a te pisztolyod terítette le
79 12|          vall, gondoltam magamban. Te meg azt mondtad, Filkó,
80 12|            azt hiszem, Filkó, hogy te nem vagy más, mint az öreg
81 12|         valaki megállott előtte: - Te vagy az, Péter? - kérdezte