Part

 1 1 |        Egyszer, ősz felé, Riminszky uram éppen azon a hegyen tartott
 2 1 |       hegyek között, hogy Riminszky uram egy véka aranyat takarított
 3 1 |        megenni a bestiák. Riminszky uram, amikor ennek hírét vette,
 4 2 |        pedig onnan merítette Kusnya uram, hogy Ancsurka egyszeri
 5 2 |            igyekszel? ~- Podolinba, uram - szólt Prihoda Anna. ~-
 6 2 |           Lódulj, öreg seprő. Az én uram parancsolta, hogy menj hozzá. ~
 7 2 |      másképpen beszél őkelme. Az én uram, Riminszky úr, a legjobb
 8 2 |             is értek. Egyszer az én uram Lengyelországból hozott
 9 2 |      arrafelé, lelkecském!... Az én uram elhozta a lakatot, és így
10 2 |       Szóról szóra ezt mondta az én uram, nemes Riminszky úr, akinek
11 3 |      megsiratna! ~- Megsiratlak én, uram - felelt a trombitás. ~Kavaczky
12 3 |             Elég nagy baj az neked, uram - sóhajtotta a vak trombitás. -
13 3 |      Behúzta az ajtót maga után. ~- Uram - kiáltott a zenész -, hová
14 4 |      Jegyezd meg, leány, hogy az én uram, Riminszky úr holmijához
15 4 |             ezt felelné: Tekintetes uram, ma januárius tizenharmadika,
16 4 |            csak megértette a Fintor uram szavainak jelentőségét.
17 4 |               mondta sírva. ~Fintor uram kedvetlen arcot vágott. ~-
18 4 |            titkon felhúzta a Fintor uram gombos cipellői helyett. ~-
19 4 |        hozzá. - Aztán, kérem, nemes uram, megvarrták a cipőt. Meg
20 4 |        helyett. Erre az a válaszom, uram, hogy ha én nem egy darab
21 4 |       beleegyeznek a dologba. Mert, uram, ez sem biztos dolog. ~Riminszky
22 5 |           Sámuel. ~Hogy Wart Sámuel uram mennyire művész volt a mesterségében,
23 5 | mesterségéhez. Utóvégre Wart Sámuel uram e regénynek írója szempontjából
24 5 |              És hogyan gondolja azt uram, hogy majd az eb lakótársat
25 5 |      szoktak a magyar diákok. ~Wart uram az ő félszeg, alázatos modorában,
26 5 |          zenét se szeretem ám, Wart uram. Egyetlen hangszer, amit
27 5 |      akarták méltányolni, hogy Wart uram saját műveinek hódol az
28 5 |            szót sem beszéltek. Wart uram azonban ettől a naptól fogva
29 5 |          felállások vagy talán Wart uram felejtett el sóhajtani?
30 5 |     hirtelen és fölemelkedett. Wart uram szelíd szóval csillapította: ~-
31 5 |                 De ez mégsem járja, uram, hogy úgy elcsábította tőlem
32 5 |             amelynek hatásában Wart uram minden lélegzetét kiadta,
33 5 |         gyors elhatározással. ~Wart uram kinyújtotta reszkető kezét: ~-
34 5 |       mormogta megkönnyebbülve Wart uram. - Így már szeretem a dolgot.
35 5 |       ravaszul gondolkozol, barátom uram, de nem egészen egyenesen.
36 5 |            szobájában. ~- No, öcsém uram, józanodjunk ki hamarosan.
37 5 |          szerencsém. Hallgassa meg, uram, például ezt a verset! ~
38 5 |            kabátját: ~- Itt vagyok, uram. Eddig úgyis csupán csak
39 6 |            tisztelendő Felkis János uram jelentkezett a háznál. Marczinkáné
40 6 |              Itthon van az én nemes uram! - kiáltotta és sietve gurult
41 9 |            a fejükbe. ~Kállay János uram gyönyörű szál legény volt. ~
42 9 |             el ne unja magát Kállay uram az udvari életben, elhozatta
43 9 |        urától. ~De hát Kállay János uram erre a levélre már nem küldött
44 9 |             hangon: ~- Kállay János uram emlékezetére! ~Ivott és
45 9 |          útról jött volna. Szuhinka uram nyomban beszélgetésbe eredt
46 9 |          jössz? - kérdezte Szuhinka uram a maskarás kisasszonytól. ~-
47 9 |        úrnőm elkergetett. ~Szuhinka uram csóválta a fejét. ~- Ejnye,
48 9 |            el is indultak. Szuhinka uram a kisasszonykára terített
49 9 |        babákat csinálnak. ~Szuhinka uram vállat vont, és nemigen
50 9 |           hogy kinek vette Szuhinka uram ezt a kékszemű mézesbabát.
51 9 |     feleségével aludt, míg Szuhinka uram a szekerén maradt, és szokása
52 9 |           délfelé érkezett Szuhinka uram a szekerével. Éppen egy
53 9 |     legutolsók között volt Szuhinka uram is. ~Midőn egy-két óra múlva
54 9 |                Nem baj az, nemzetes uram. Reggelre újra a helyén
55 9 |         mint hajdanában? ~- Hogyne, uram, hogyne. ~- Ülj hát lóra.
56 9 |      ahányszor akarod. ~- Köszönöm, uram - felelte a vén szolga. ~-
57 10|            podoliniak. ~Mire Fintor uram, a sánta suszter nyomban
58 10|          Kezét csókolom, nemes nagy uram - kiáltott az öreg Mik lelkendezve. -
59 10|         felé fordította. ~- Száraz, uram, mint a "Jánosik kútja"! ~-
60 10|   alabárdjával: ~- Bennem sincs, jó uram. Szagold meg, légy szíves. ~
61 10|         bizonyosan? Hiszen ismered, uram, a dörgést: nemigen eresztenek
62 10|           Ki hitte volna, nagyságos uram? ~- Szeretném látni a halottat -
63 10|         vajon miért kérdi Riminszky uram éppen tőlem a halál okát?
64 11|        alapítványa. ~Miután Rocskay uram állítását kétségen kívül
65 11|           kapott; a többinek Fintor uram, a cipész, az elmondhatója,
66 11|        békességesen. Mert tudd meg, uram, hogy mikor temetés volt
67 11|         zacskó aranypénzem van. ~De uram, nem tudtam nyugodni, nem
68 11|           csárdába, nemes Riminszky uram. Itt nem csap lármát a csárdás,
69 11|              Azt nem mondhatom meg, uram - felelt komolyan Péter
70 11|        szállott volna. ~- Így volt, uram, bizony így volt! - dohogta,
71 11|           sem ülsz az asztal alatt, uram! ~Riminszky erre megint
72 11|        arcodra még emlékszem, nemes uram. Nagy, bozontos fekete hajad
73 11|             Mit akarsz tudni, nemes uram? - kérdezte csöndesen. ~-
74 11|         Ottan a hátad mögött, nemes uram. ~Riminszky megfordult.
75 11|       Kinyitja az udvar ajtaját. ~- Uram, nemes jó uram!... - kiáltja
76 11|          ajtaját. ~- Uram, nemes jó uram!... - kiáltja tele tüdőből. ~