Part

 1 1 |         mesterségét, hogy az öreg majd kibújt örömében a bőréből.
 2 1 |          nekifogott a kásának. ~- Majd megmutatom én Riminszky
 3 1 |          szaglászott a levegőben. Majd nagyot nyelt: ~- Álmodom,
 4 1 |           A juhászné vállat vont. Majd szakadozott bocskorára esett
 5 2 |         Megcsókolta Ancsurkát: ~- Majd talán te látni fogod még
 6 3 |         sem kell, hogy megsirass. Majd megleszek én anélkül is.
 7 3 |             Végem van - hörögte. ~Majd teljes tüdejéből ordítani
 8 3 |       szárnyas ajtót és benézett. Majd belépett, a bíró kíváncsian
 9 3 |      Ügyvédet fogadok - ordítá. - Majd megmutatom én nektek, hogy
10 3 |       vont elő. ~- Ebben meglátod majd, hogy milyen nagyra nőtt
11 4 |  tekintete az Ancsurka bocskorán, majd Mikhez fordult: ~- Megbolondultál,
12 4 |        kedvetlen arcot vágott. ~- Majd megtanulsz benne járni,
13 4 |    bocsássa szabadon a macskát. Ő majd - tudniillik az öreg Mik -
14 4 |            hadd csókoljalak meg! ~Majd kérdezgetni kezdte halkan,
15 4 |        volna, a kakas csípje meg, majd elbánnék vele - dörmögte
16 4 |              No, azért ne sírjál, majd csak valahogy gondoskodom
17 5 |        komondorra mutatott: ~- Ez majd szerez lakótársat! ~Így
18 5 |           gondolja azt uram, hogy majd az eb lakótársat szerez
19 5 |     magában, hogy az éjjeli ember majd csak elunja az álldogálást,
20 5 |       flegmájából ez a beszéd. ~- Majd mindjárt kinyitom az ablakot,
21 5 |         lapult meg a fal mellett, majd mikor az éjszakai látogató
22 5 |          földhöz vágta a pipáját, majd lefeküdt, és nyugtalanul
23 5 |            Nem szokásom dalolni. ~Majd midőn látta, hogy Wart Sámuel
24 5 |          de az arca borús maradt. Majd szégyenkezve, félig elfordulva
25 5 |  hangszerét. Néhányszor belefújt, majd valamely régi dalnak kezdetét
26 5 |  hallgatta a fiatal órás kérését, majd makacsul megrázta a fejét: ~-
27 5 |        felől. Vonított hosszasan, majd néhányat csaholt. Kavaczky
28 5 |        magyarul szólott, különben majd megkeserülte volna éjszakai
29 5 |   hallgatta a köpönyeges szavait. Majd hirtelen elkeseredéssel
30 5 |     otthon járnak a gondolataim. ~Majd a hazai dolgokról beszélgettek.
31 5 |              Sajnálom, az enyém. ~Majd felállott, és egy palack
32 5 |         óra és a pókhálós palack; majd egy szőke női konty. ~-
33 5 |           Mindig itthon találsz. ~Majd az ajtónál más jutott eszébe: ~-
34 5 |          meg is lehet halni. Hogy majd nem fogok többé oboázni
35 5 |       csak megleszünk valahogyan. Majd én felhúzom őket holnap -
36 5 |           fiam, és hálásan gondol majd az öreg Wartra. ~Kavaczky
37 5 |        nem loptad el az egészet? ~Majd a csipkéket vette végszámra,
38 5 |        hunyorított a szemével. ~- Majd csak megleszünk valahogyan
39 5 |           az asszonynak kedve jön majd valami mulatsághoz - vagy
40 5 |    asszonyi lélek, aki jóvá teszi majd mindazt, amit te vétesz. ~
41 5 |     Parasztokat szólongatott meg, majd hosszasan tárgyalt egy mezei
42 5 |       lovásszal az erdőbe küldte. Majd szétnézett a kocsma ivójában.
43 5 |       aztán lassan térdre zuhant, majd féloldalra dőlt. Még kinyújtotta
44 5 | Nyomtalanul eltűnik néha hetekre, majd ismét felbukkan valahol
45 6 |        lakatokban található volt, majd jókedvűen forgatta meg a
46 6 |     kevesebbet törődik ma velük. ~Majd kalapácsával a lakatra ütött,
47 6 |     vissza. Az asztalra helyezte, majd ünnepélyesen fordult Ancsurkához. ~-
48 6 |   elgondolkozva csóválta a fejét, majd az öreg vállára ütött, aki
49 6 |      Remegő kézzel tapogatódzott, majd mozdulatlanul megállott. ~-
50 6 |        szobalányom, a barátném... Majd megtanítalak mindenre. Ha
51 6 |           került az asztalra.) ~- Majd szóljon odalenn Komárominénak -
52 6 |        Riminszky ostobát beszél. ~Majd, mintha hirtelen valami
53 6 |       csókolt a várkisasszonynak, majd megsimogatta az Ancsurka
54 7 |           néha - kiáltotta. - No, majd adok én nektek! Vén ember,
55 7 |    gondolni fogsz a lakatokra. No majd elmondom az öreg Miknek!
56 7 |      udvarol. Nézzen a tükörbe és majd elszégyelli magát Riminszky.
57 7 |          asszony némán bólintott. Majd hirtelen megnyomott egy
58 8 |           vetette magát a földre, majd fölugrott, és összetépett
59 8 |  Ancsurkát, Riminszky. Anélkül is majd megbolondulok néha a gondolataimtól;
60 9 |          szolgálatába szegődtek - majd - ha nagyon fölhalmozódott
61 10|         öreg nénikéjének, ahonnan majd illendő módon elhozhassa
62 10|          dolgoztál, kapáltál már; majd én vigyázok az árvádra."
63 10|          kiválaszt magának egyet. Majd megunja, majd eldobja...
64 10|      magának egyet. Majd megunja, majd eldobja... A legszebb bocskorból
65 10|        Csak várj sorodra, egyszer majd férjhez adlak. ~Marczinkáné
66 10|        mindjárt akadna kérőm is. ~Majd elgondolkozva tette hozzá. ~-
67 10|      Riminszky odadugta az orrát, majd megcsóválta a fejét: ~-
68 10|         egy pár hosszú sarkantyú, majd a hozzája tartozó skarlátszínű
69 11|           Hamar hozzatok tömjént, majd elfüstölöm én innen az ördögöt,
70 11|          lesz ez a te muzsikusod. Majd a szeme közé nézek. ~Kíváncsiságtól
71 11|       belenyúlok a zacskóba, hogy majd egy kis italt veszek rajta,