Part

1501 4  |               hogyan lehet elsvindlizni a halált. Az a kutya doktor
1502 4  |               elsvindlizni a halált. Az a kutya doktor tán tud valamit,
1503 4  |               rest, hamar kihúzta fejét a vidrabőr kucsmából, és odanyomta
1504 4  |           kucsmából, és odanyomta fülét a kulcslyukra. Odabentről
1505 4  |                 kulcslyukra. Odabentről a gazdája akadozó szavát hallotta: ~-
1506 4  |         házasságának gyümölcse legyen? ~A doktor krákogott: ~- Hm -
1507 4  |               harminc esztendős, azokra a gyümölcsökre csak akkor
1508 4  |                csak akkor számíthat, ha a felsőbb természeti hatalmak
1509 4  |                hatalmak is beleegyeznek a dologba. Mert, uram, ez
1510 4  |                 mély hangon, mint mikor a medve haragszik. ~A doktor
1511 4  |               mikor a medve haragszik. ~A doktor az ajtóból felelt: ~-
1512 4  |                Az öreg Mik úgy kapta el a fejét, mintha le akarnák
1513 4  |               akarnák vágni. Pedig csak a doktor koppantott rá a pálcájával,
1514 4  |             csak a doktor koppantott rá a pálcájával, mikor észrevette,
1515 4  |            akarsz házasodni? - kérdezte a doktor csúfolódva. ~Sietve
1516 4  |                  Sietve kocogott lefelé a lépcsőkön, Miket pedig gazdája
1517 4  |          lépcsőkön, Miket pedig gazdája a patikába küldte a recepttel. ~-
1518 4  |               gazdája a patikába küldte a recepttel. ~- Menj, öreg
1519 4  |            különös szomorúsággal. - Azt a leányt pedig küldd föl a
1520 4  |                a leányt pedig küldd föl a macskájával. Hadd mulattassanak. ~
1521 4  |              Mik mérgesen ugrált lefelé a lépcsőn. ~- Beteg, tisztára
1522 4  |                 macskát?... ~Bekiáltott a konyhába: ~- Ancsurka, vedd
1523 4  |             konyhába: ~- Ancsurka, vedd a macskát. Az úr hivat. ~Ancsurka
1524 4  |           Ancsurka hamarosan előkereste a macskáját. Nem sokáig kellett
1525 4  |          kellett keresgélnie. Ott aludt a meleg kemencén. ~- Jer,
1526 4  |               Riminszky úr látni akar. ~A két lábánál fogva megfogta
1527 4  |                 vette, és megigazította a kék szalagot, amellyel tegnap
1528 4  |                tegnap óta feldíszítette a macskát. Vidám, fürge lépésekkel
1529 4  |                kedvesen látott vendég. ~A Riminszky szenvedő arcán
1530 4  |                futott keresztül, amikor a leányt meglátta a macskájával.
1531 4  |                amikor a leányt meglátta a macskájával. A sarokba már
1532 4  |                 meglátta a macskájával. A sarokba már oda volt dobva
1533 4  |                az ilyesmire. ~Riminszky a medvebőrre mutatott: ~-
1534 4  |                 Leültek és játszadoztak a maguk módja szerint. Ancsurka
1535 4  |             Ancsurka halkan kérdezgette a macskát: ~- Te vagy az én
1536 4  |          gyermekem? ~Mindjárt felelt is a macska helyett: ~- Én vagyok
1537 4  |            macska helyett: ~- Én vagyok a te gyereked. ~- No hát akkor
1538 4  |                  mit csináltál máma? ~- A kemencén aludtam, édesanyám. ~-
1539 4  |         kemencén aludtam, édesanyám. ~- A háztetőn voltál-e? ~- Voltam,
1540 4  |               Csak az orromat dugtam ki a padláslyukból. Juj, de hideg
1541 4  |              Juj, de hideg van odafent. A konyhán jó meleg van. ~-
1542 4  |            konyhán jó meleg van. ~- Hát a torkoskodással hogy vagyunk? ~-
1543 4  |             Mire az öreg Mik visszajött a patikából az orvossággal,
1544 4  |                Riminszky úr már ott ült a kanapén és nevetett. ~-
1545 4  |                Az öreg Mik földhözvágta a sapkáját: ~- Bizony ez egy
1546 4  |                  Az ördögök kuglizzanak a fejemmel, ha láttam valaha
1547 4  |         kérdezte Ancsurkától: ~- Hát ki a te gyereked? ~- A macskám -
1548 4  |                Hát ki a te gyereked? ~- A macskám - felelte Ancsurka. ~-
1549 4  |           Riminszky. ~Ancsurka behunyta a szemét: ~- Senkié. Én árva
1550 4  |              azt. ~Neki ugyanis az volt a felfogása, hogy aki orvosságot
1551 4  |              volt teljes az öröme. Ezen a napon elgondolkozva ült
1552 4  |                 napon elgondolkozva ült a színben rozsdás lakatjai
1553 4  |          rozsdás lakatjai között, és ha a jó Isten megengedte volna
1554 4  |                Mik vén koponyájába, ott a következőket látta volna: ~
1555 4  |              következőket látta volna: ~A műhelyben található legnagyobb
1556 4  |         négyszögletes, furfangos závárú a Rocskay doktorét. Marczinkánét
1557 4  |                 amelyet az öreg Mik nem a furfangosságáért, mint inkább
1558 4  |           furfangosságáért, mint inkább a csinosságáért vásárolt meg
1559 4  |              csinosságáért vásárolt meg a legutóbbi országos vásáron,
1560 4  |                 vásáron, Ancsurka volt. A macskának nem volt külön
1561 4  |                 együtt volt Ancsurkával a csinos lakatkában. ~Az öreg
1562 4  |        lakatkában. ~Az öreg Mik kezében a kalapács, és a kalapács
1563 4  |              Mik kezében a kalapács, és a kalapács olykor végigkopogtatja
1564 4  |         kalapács olykor végigkopogtatja a lakatokat. Végig valamennyit,
1565 4  |              más és másféle érzelemmel. A lakatok is másféleképpen
1566 4  |                is másféleképpen szólnak a kalapács alatt. ~Mikor végigment
1567 4  |              lakaton, akkor nagyot csap a kalapáccsal a lakatos-üllőre.
1568 4  |               nagyot csap a kalapáccsal a lakatos-üllőre. Kettőt,
1569 4  |                  Mert az üllő, ott benn a vén koponyában, az öreg
1570 4  |             alakját öltötte magára ezen a gondolatteljes délutánon. ~ ~
1571 5  |           Ötödik fejezet~KI IS VOLT HÁT A NIZSDERI VÁRÚR?~Annak a
1572 5  |                 A NIZSDERI VÁRÚR?~Annak a rejtélyes várúrnak a történetét,
1573 5  |              Annak a rejtélyes várúrnak a történetét, aki a nizsderi
1574 5  |              várúrnak a történetét, aki a nizsderi sziklafészekben
1575 5  |                 sziklafészekben lakott, a következőkben lehet összefoglalni: ~
1576 5  |               uram mennyire művész volt a mesterségében, az nem tartozik
1577 5  |    mesterségében, az nem tartozik ennek a történetnek a keretébe.
1578 5  |            tartozik ennek a történetnek a keretébe. Lehet, hogy nagy
1579 5  |            Lehet, hogy nagy művész volt a rugók és kerekek világában,
1580 5  |           meglehet, hogy mit sem értett a mesterségéhez. Utóvégre
1581 5  |                 vezetett az oltár elé - a heidelbergi órások nagyot
1582 5  |            felett. Ezen esztendők alatt a sorsnak akaratából kis leánya
1583 5  |         akaratából kis leánya született a szorgalmas órásnak, és a
1584 5  |                a szorgalmas órásnak, és a leánykát Lizinek keresztelték.
1585 5  |           órásmester leányát. Lizi lett a csöppség, kövérkés, kékszemű
1586 5  |     kimondhatatlan volt az öröme. Azért a csöppségért élt, halt. Midőn
1587 5  |            csöppségért élt, halt. Midőn a rugókat igazgatta a beteg
1588 5  |               Midőn a rugókat igazgatta a beteg órákban, lelki szemei
1589 5  |             órákban, lelki szemei előtt a Lizi kék szeme ragyogott.
1590 5  |               Lizi kék szeme ragyogott. A kerekek halk zörgésében
1591 5  |                 kerekek halk zörgésében a Lizi hangját hallotta. És
1592 5  |              hangját hallotta. És midőn a felettünk kiismerhetetlen
1593 5  |                Wart Sámuelné belefáradt a háztartás gondjaiba, és
1594 5  |             ábrándos alkonyaton, amidőn a hegyek felett úgy búcsúzott
1595 5  |             hegyek felett úgy búcsúzott a napsugár, mint akár Goethénél,
1596 5  |               mint akár Goethénél, ahol a bús szerelmet énekli - a
1597 5  |                a bús szerelmet énekli - a csendes asszony elbúcsúzott
1598 5  |               idevalósiaktól, férjétől, a hozzátartozó rugóktól és
1599 5  |                 és kerekektől, valamint a kis Lizitől: elmenvén egy
1600 5  |                utóvégre is nem dalolnak a diákok éjnek éjszakáján
1601 5  |       éjszakáján az utcasoron. Elment s a rugók tovább munkálkodtak,
1602 5  |              rugók tovább munkálkodtak, a kerekecskék forogtak, a
1603 5  |                 a kerekecskék forogtak, a diákok énekeltek, mert egy
1604 5  |             szokott földrengést okozni. A királynék is meghalnak,
1605 5  |              gyermekruháiból, Sámuel úr a rugókat mindig nehezebben
1606 5  |             fogta meg szerszámjaival és a kerekek, azok a bolondos
1607 5  |       szerszámjaival és a kerekek, azok a bolondos kerekek olykor
1608 5  |              alatt. Így múltak az évek. A fiatal órásból öreg órás
1609 5  |          Heidelbergában vénebbek lettek a házak, és a diákok más nótákat
1610 5  |             vénebbek lettek a házak, és a diákok más nótákat énekeltek
1611 5  |                Mi magunkban vagyunk, és a házunk sokkal nagyobb, mint
1612 5  |             csendesen így folytatta: ~- A szomszédaink és ismerőseink
1613 5  |                  hogy diákokat fogadnak a házukba. Mondd, Lizi, nem
1614 5  |                 nem volna kedved hozzá? A rugókat és kerekeket mind
1615 5  |        kerekeket mind nehezebben látom, a boltocskát maholnap becsukom,
1616 5  |                 karácsonykor téved vevő a boltomba. Próbáljunk megélni
1617 5  |            Próbáljunk megélni úgy, mint a heidelbergaiak már számos
1618 5  |             szőke hajzata volt, és csak a rugók és kerekek embere
1619 5  |           arcának olyan színe van, mint a hamvas őszibaracknak - Lizi,
1620 5  |               nem ellenkezett. Utóvégre a diákok olyan ábrándosan
1621 5  |                  Miért haragudott volna a diákokra? ~Ezen beszélgetés
1622 5  |              volnának házukhoz fogadni. A hirdetés után következő
1623 5  |                semmiben sem különbözött a többi diáktól. Az akkori
1624 5  |                sapkát viselt, pipa volt a kezében. Csak a kutyája
1625 5  |               pipa volt a kezében. Csak a kutyája volt valamiképpen
1626 5  |        Bemutatkozás helyett átnyújtotta a névjegyét Lizinek, aki ajtót
1627 5  |              Lizinek, aki ajtót nyitott a csöndítésre. Azon a névjegyen
1628 5  |             nyitott a csöndítésre. Azon a névjegyen csak ennyi volt: ~
1629 5  |              volt: ~KAVACZKY DE NIZSDER~A látogató ezzel mintha be
1630 5  |          fejezte volna jövetele célját. A lompos komondorra mutatott: ~-
1631 5  |              nyugalommal. Lizi megnézte a kutyát, megnézte az embert,
1632 5  |                 tisztességes férfiú, de a kutyája az semmi esetre
1633 5  |                 az semmi esetre se volt a jó kutyák közül való. Igen
1634 5  |            szaglászva dugta be az orrát a házba, amint a kaput kinyitotta
1635 5  |                 az orrát a házba, amint a kaput kinyitotta Lizi. ~
1636 5  |            mosolygott. ~- Igen egyszerű a dolog, kisasszony. Ez a
1637 5  |                 a dolog, kisasszony. Ez a kutya magyarországi komondor.
1638 5  |               belőle, hogy ott, ahol ez a kutya ugat, ott magyar ember
1639 5  |               kapok én lakótársat ehhez a lakáshoz. ~Lizike furcsának
1640 5  |            egyébként, szépen megmutatta a kutyás embernek a földszinti
1641 5  |            megmutatta a kutyás embernek a földszinti szobákat, amelyeket
1642 5  |          Kavaczkynak módfelett tetszett a szállás. A vasrácsos ablakok,
1643 5  |           módfelett tetszett a szállás. A vasrácsos ablakok, bolthajtásos
1644 5  |                megnyerték tetszését. ~- A gyermekkoromat is éppen
1645 5  |             mondta. ~Lizi kíváncsi volt a Kavaczky gyerekkorára. ~-
1646 5  |              lakott eddig az uraság? ~- A nizsderi várban - felelt
1647 5  |                   Ott várúr az apám, de a múltkoriban összevesztünk,
1648 5  |               nevetett. Felelet helyett a kutyája fejét simogatta
1649 5  |                fejét simogatta és annak a mocskos bundáját nézte. ~-
1650 5  |      magyarországi sár! - mondta végül, a kutyája bundájára mutatva. -
1651 5  |         bundájára mutatva. - Mit kérnek a lakásért? ~Lizi ekkor elmondta,
1652 5  |               és akkor megállapodhatnak a lakás dolgában. ~Kavaczky
1653 5  |                 azért eljövök, már csak a maga kedvéért is, szép kisasszony. ~
1654 5  |                 látta olyan utálatosnak a juhászkutyát, amelynek Kavaczky
1655 5  |                   Poprád! - mondta. ~És a kutya hegyező fülekkel rontott
1656 5  |                 valamikor, hogy furcsák a magyarok. Igen furcsa népség.
1657 5  |           népség. Ám, ha előre kifizeti a lakást, véleményem szerint
1658 5  |              egy lekváros gombócot tolt a szájába. ~- Utóvégre csupa
1659 5  |                urakat nem vehetünk ide. A szegény ember úgy rendezi
1660 5  |          Nizsder délután megszólaltatta a kapucsengettyűt, az utálatos
1661 5  |                alkuba bocsátkozott vele a lakás irányában, mint jóravaló
1662 5  |              illik. Kavaczky de Nizsder a sörtebajusza alatt furcsán
1663 5  |                furcsán nevetett, amikor a Lizi aggodalmait hallotta
1664 5  |               Lizi aggodalmait hallotta a lakáspénz dolgában. Egy
1665 5  |             egykedvűen. ~Egy pillanatra a leány arcába tévedt a tekintete.
1666 5  |        pillanatra a leány arcába tévedt a tekintete. Aztán megfordult,
1667 5  |             megfordult, és megsimogatta a sarkában szaglászó ebet. ~-
1668 5  |              ezentúl itt lakunk - szólt a kutyához, mintha egy hozzá
1669 5  |        lakásában töltött, meghozta neki a lakótársat, mégpedig az
1670 5  |               az első holdvilágos este. A hold magasan barangolt a
1671 5  |                A hold magasan barangolt a heidelbergai csúcsos háztetők
1672 5  |                 enyhe fényt árasztottak a szűk, kacskaringós utcácska
1673 5  |           utcácska kövezetére. Kavaczky a díványon heverészett, és
1674 5  |              egész élet, amikor Poprád, a lompos fehér kutya, jelt
1675 5  |             magáról. Jelezte, hogy ő is a világon van. Két első lábával
1676 5  |            szívvel, odaadással vonított a holdra, amelyet éppen észrevett
1677 5  |             Kavaczky néhányszor rászólt a kutyára, de azt nem lehetett
1678 5  |   nyugalomkedvelő férfiú volt - megunta a kutya csillapítását, ez
1679 5  |                ábrándozással. Sőt mikor a hold a felhő mögé rejtőzködött,
1680 5  |         ábrándozással. Sőt mikor a hold a felhő mögé rejtőzködött,
1681 5  |           Kavaczky, hogy árnyék vetődik a szobába. Az árnyék ott maradt
1682 5  |           szobába. Az árnyék ott maradt a szoba közepén, a kutya erősen
1683 5  |                 maradt a szoba közepén, a kutya erősen ugatott, és
1684 5  |              erősen ugatott, és kaparta a falat. ~Kavaczky végre fölemelte
1685 5  |                Kavaczky végre fölemelte a fejét a dívány karfájáról.
1686 5  |                 végre fölemelte a fejét a dívány karfájáról. A holdvilágos
1687 5  |              fejét a dívány karfájáról. A holdvilágos éjben egy fekete
1688 5  |                egy fekete férfiú állott a függönytelen ablak előtt,
1689 5  |             nagy kedvteléssel hallgatta a kutya ugatását. ~Kavaczky
1690 5  |             mondani akart volna valamit a kutyának. ~Az eb vígan csaholt,
1691 5  |              Poprád! Csiba te, Poprád! ~A Poprád ugatott, mintha fizették
1692 5  |                 fából - feltámaszkodott a díványról, és néhány erőteljes
1693 5  |           erőteljes rúgással elkergette a kutyát az ablaktól. ~- Mit
1694 5  |              terült el az arcán: ~- Azt a kutyát szeretném! - kiáltott
1695 5  |                  Kavaczkyt nem hozta ki a flegmájából ez a beszéd. ~-
1696 5  |               hozta ki a flegmájából ez a beszéd. ~- Majd mindjárt
1697 5  |                   Csípd meg! - kiáltott a kutyára hazai szokás szerint. ~
1698 5  |          kutyára hazai szokás szerint. ~A kutya nem sokáig hagyta
1699 5  |                 igen komolyan fogta fel a dolgát. Négykézlábra ereszkedett,
1700 5  |             ereszkedett, és úgy fordult a kutya felé. Valami különös
1701 5  |               egyszerre megjuhászkodott a dühös eb. Farkát lábai közé
1702 5  |               lábai közé húzva ódalgott a fal mellett. Az idegen pedig,
1703 5  |            dolgában, fejével néhányszor a kutya felé bökött, és szüntelenül
1704 5  |                 és szüntelenül hallatta a különös hangot. A kutya
1705 5  |              hallatta a különös hangot. A kutya szűkölve hátrált. ~
1706 5  |                Kavaczky elképedve nézte a különös jelenetet az ablakból. ~-
1707 5  |                 kiáltotta. - Összetöröm a fejed, te becstelen dög. ~
1708 5  |                 mondhatott már akármit. A kutyát teljesen megbűvölte
1709 5  |                különös magaviseletével. A Poprád szelíden lapult meg
1710 5  |              Poprád szelíden lapult meg a fal mellett, majd mikor
1711 5  |                     Hát most már viszem a kutyát! - mondta az idegen.
1712 5  |           mondta az idegen. Füttyentett a kutyának, és halkan mondta: -
1713 5  |               halkan mondta: - Poprád! ~A kutya - hja, ilyen a kutyabarátság! -
1714 5  |           Poprád! ~A kutya - hja, ilyen a kutyabarátság! - szelíden,
1715 5  |              kezdte magát érezni, amint a kutya és új gazdája eltűntek
1716 5  |      Nyugtalanul sétálgatott fel és alá a szobában; valami nagyon
1717 5  |               hiányzott neki. Nézegette a szobasarkokat, bepislogott
1718 5  |           elkeseredésében földhöz vágta a pipáját, majd lefeküdt,
1719 5  |           Reggel sietve öltözködött, és a szabad levegőre vágyódott,
1720 5  |            bánatát. Hát amint kisietett a kapun, kit talál ott vajon
1721 5  |              kapun, kit talál ott vajon a kapusarok mellett üldögélve?
1722 5  |             üldögélve? Senki mást, mint a hűtlen Poprádot. A kutya
1723 5  |                 mint a hűtlen Poprádot. A kutya farkcsóválva, ragyogó
1724 5  |           Kavaczkynak is nagyot dobbant a szíve. ~- A kakas csípjen
1725 5  |              nagyot dobbant a szíve. ~- A kakas csípjen meg! - kiáltott
1726 5  |             volna. Felelet helyett csak a lompos farkával ütögette
1727 5  |                lompos farkával ütögette a Kavaczky csizmaszárát. Mintha
1728 5  |               lábbal, pipázgatva állott a kapuban, a kutya mellette
1729 5  |            pipázgatva állott a kapuban, a kutya mellette guggolt,
1730 5  |                guggolt, hegyező füllel. A jövő-menőkre legfeljebb
1731 5  |               gazdája nézhet. Talán, ha a nagyherceg jött volna éppen
1732 5  |         csodálkozott volna jobban, mint a szomszéd pékmesteren. ~Egyszerre
1733 5  |                 abba az irányba, amerre a kutya orrát fordította.
1734 5  |             megcsillant aranyszőke haja a tavaszi reggeli napsugárban
1735 5  |                   Már ébren, doktor úr? A doktor urak nem korán kelők. ~(
1736 5  |               doktor volt hajdanában.) ~A "doktor úr" komolyan pislogott,
1737 5  |                korán kelek. Korán, mint a madarak. ~Lizi kisasszony
1738 5  |           kisasszony elmosolyodott erre a különös hasonlatra. De Kavaczky
1739 5  |       kisasszonyra. - Az éjjel ellopták a kutyámat. De Poprád hűséges
1740 5  |                 elcsodálkozva hallgatta a Kavaczky előadását az éjszakai
1741 5  |           mondotta. ~S ezzel már eltűnt a ház ajtajában. Kavaczky
1742 5  |                 utcai járókelőket, amíg a házból harangcsöndítés jelentette,
1743 5  |       Heidelbergában ábrándozni szoktak a magyar diákok. ~Wart uram
1744 5  |             közeledett az asztalhoz, és a Kavaczky bicskájára mutatva
1745 5  |               valódi ezüstkés, amellyel a sültet földarabolni lehet.
1746 5  |                 Kavaczky nagyot szívott a pipájából: ~- Jól van, öreg
1747 5  |                egykedvűen -, de mi lesz a kutyámmal? ~Wart Sámuel
1748 5  |                kedélyesen veregette meg a Kavaczky széles hátát: ~-
1749 5  |                 Ne búsuljon, doktor úr. A Wart házában senki sem éhezik.
1750 5  |               órás bácsinak! Szereted-e a kendermagot? ~Poprád morogva
1751 5  |              Poprád morogva húzódott el a Kavaczky hosszúcsizmás lábai
1752 5  |         dünnyögte Kavaczky -, hogy csak a csontot szereti. ~Wart Sámuel
1753 5  |            gömbölyű szemüvege alatt. ~- A kutya is jóllakik, doktor
1754 5  |           tunyán nyújtózott. Előkereste a legjobb kabátját, a tükör
1755 5  |          Előkereste a legjobb kabátját, a tükör előtt néhányszor megcsavarta
1756 5  |            előtt néhányszor megcsavarta a bajuszát. ~- A kisasszony
1757 5  |              megcsavarta a bajuszát. ~- A kisasszony kedvéért mindenre
1758 5  |                 habár nem szeretném, ha a kutyám éhen maradna. ~Wart
1759 5  |               lökte előre Kavaczky urat a kacskaringós lépcsőkön,
1760 5  |             neki tulajdonképpen mindegy a dolog. Ezt többször elmondta
1761 5  |          ódivatú ebédlőben voltak, ahol a falakon régi rézmetszetekben
1762 5  |             ugrándozott és gubbasztott, a napfényről álmodozva - az
1763 5  |           ebédlőben Kavaczky elfoglalta a számára kijelölt széket,
1764 5  |              kutyaugatást hallott volna a földszintről. Hallgatózott,
1765 5  |            rajta ezen alkalommal -, már a befőttes üvegeket felbontotta,
1766 5  |              meg: ~- Azt hiszem, mégsem a Poprád ugatott! ~Ennyi volt
1767 5  |              tartott kijelenteni. De ez a kijelentés is elég volt
1768 5  |              járni, végre felhajtsa azt a pohár óbort, amelynek színében
1769 5  |               nagyon kéri öntől -, hogy a kaput éjjel nyitva ne hagyja... ~
1770 5  |             miután már nem hallotta azt a nyugtalanító ebugatást,
1771 5  |           ebugatást, megengedte magának a következő kijelentést: ~-
1772 5  |               nem járnak éjszaka. Én és a kutyám ahhoz vagyunk szokva,
1773 5  |                volna először az életben a boldogsággal. Ragyogó szemmel
1774 5  |                  Ragyogó szemmel nézett a sajátságos Kavaczkyra, és
1775 5  |               elfogódva kérdezte: ~- És a dalokkal hogy van a doktor
1776 5  |                  És a dalokkal hogy van a doktor úr? Barátja-e a daloknak,
1777 5  |              van a doktor úr? Barátja-e a daloknak, amelyeket a diákok
1778 5  |         Barátja-e a daloknak, amelyeket a diákok fújnak az utcán és
1779 5  |               diákok fújnak az utcán és a kocsmákban? ~Kavaczky álmosan
1780 5  |                 látta, hogy Wart Sámuel a boldogságtól magánkívül
1781 5  |           boldogságtól magánkívül tipeg a pohárszékig, ahonnan egy
1782 5  |              egy pókhálós palackot vett a kezébe, és nekifeszíti az
1783 5  |                 dugóhúzóját - midőn ezt a nagy örömet látta a tunya
1784 5  |                 ezt a nagy örömet látta a tunya Kavaczky, nem röstelkedett
1785 5  |              nem röstelkedett többé még a következőkre is kiterjeszkedni: ~-
1786 5  |      következőkre is kiterjeszkedni: ~- A zenét se szeretem ám, Wart
1787 5  |                hangszer, amit kedvelek, a kecskeduda. ~Mintha valami
1788 5  |            változás történt volna azzal a pókhálós palackkal, amelyet
1789 5  |                 vett elő az órásmester. A palack, mintha időközben
1790 5  |             állapotban vándorolt vissza a pohárszék sarkába. Ott megállott
1791 5  |            idegenkedve látja maga körül a föld feletti, élet zajgását. ~
1792 5  |                nagy figyelemmel kísérte a dugóhúzó eltűnését, ennyit
1793 5  |             ennyit jegyzett meg: ~- No, a hárfának nem vagyok éppen
1794 5  |        Valamelyes mozdulatot tett ugyan a bársonymellény felé csontos,
1795 5  |                  Kavaczky összeráncolta a homlokát. ~- Megvallom,
1796 5  |          Megvallom, nemigen ismerem ezt a hangszert - mormogta habozva. ~
1797 5  |                  okvetlenül megszereti. A legszebb hangja az oboának
1798 5  |                órásmester. - Az oboa és a hárfa hangjai zavarják meg
1799 5  |               zavarják meg csupán ennek a háznak a csöndességét. Csupán
1800 5  |               meg csupán ennek a háznak a csöndességét. Csupán ezen
1801 5  |                panaszkodni, doktor úr. ~A következő percben az oboa
1802 5  |                 az oboa visszavándorolt a régi fiók mélyére, és a
1803 5  |                 a régi fiók mélyére, és a dugóhúzó is eleget tett
1804 5  |             eleget tett kötelességének. A pince pókhálós szelleme
1805 5  |                 szelleme ott vérzett el a sötét ebédlőben a régi rézmetszetek
1806 5  |            vérzett el a sötét ebédlőben a régi rézmetszetek alatt,
1807 5  |         rámáikkal mozdulatlanul függtek a falakon. Egy nagy álló óra
1808 5  |           komolyan beszélgetett magában a sarokban, és ingáját olykor
1809 5  |              hogy még nem felejtette el a zenét. Valahol, egy közeli
1810 5  |                toronyban rekedten ütött a toronyóra. Az óraütésre
1811 5  |        megmozdult az asztal mellett, és a zsebében levő rézórát hamarosan
1812 5  |             hamarosan összehasonlította a sarokban álló nagy órával,
1813 5  |                 fel az öreg Wart - hogy a heidelbergi órák nem járnak
1814 5  |               járnak pontosan! Íme, itt a példa... ~Miközben beszélt,
1815 5  |               beszélt, gyorsan tipegett a sarok felé, ahonnan előhalászott
1816 5  |                órás kezében, mintha már a világ kezdete óta egyebet
1817 5  |              kopogott volna. Ugyanabból a sarokból előkerült egy igen
1818 5  |                 amely mintha csak abban a percben kezdte volna magát
1819 5  |         kényelmesen elhelyezkedett... S a vén botocska kopogva vitte
1820 5  |            vitte el az ódivatú szobából a régi kalapot. ~Kavaczky
1821 5  |          üldögélt egy sarokban. Ott ült a szőke, fehérarcú leány és
1822 5  |      Kavaczkynak - az ördög igazodna el a férfiak észjárásán - egyszerre
1823 5  |               látott képek merültek fel a lelkében. Bizonyos gyermekkori
1824 5  |                hirtelen az eszébe, ahol a mesebeli leányok éppen így
1825 5  |          megmentőjüket. ~Kavaczky ettől a gondolattól annyira meglepődött,
1826 5  |                 hogy szó nélkül kiosont a szobából s csak akkor mert
1827 5  |               odalenn heverészett végre a földszinti szobában kutyája
1828 5  |                 Szórakozottan simogatta a lompos komondort, és a gondolatai
1829 5  |        simogatta a lompos komondort, és a gondolatai mindenféle kocogó
1830 5  |               körül kalandoztak. Mintha a vén, rejtett ingájú órát
1831 5  |             volna valahol, mint ahogyan a nagyanyó kötőtűinek zörgését
1832 5  |             kötőtűinek zörgését halljuk a szomszéd szobából. S mikor
1833 5  |               régi kalapon is, valamint a furfangosan eltűnő és váratlanul
1834 5  |          dugóhúzón, akkor eszébe jutott a sarokban ülő elátkozott
1835 5  |                 az semmi okot sem adott a rúgásra: ~- Az ördög vigyen
1836 5  |             elkeseredetten nézte sokáig a sarokban meghúzódó Poprádot,
1837 5  |            megfenyegette: ~- Összetöröm a fejed, ha még egyszer elszököl
1838 5  |                 ha még egyszer elszököl a háztól! ~S nemsokára ezután
1839 5  |              ezután felvidulva hallotta a vén botocska kopogását,
1840 5  |          kopogását, amint az utca felől a házba kanyarodott. Wart
1841 5  |                 gondolta volna jó előre a dolgot, ezen alkalommal
1842 5  |              talpra ugrott, és megrázta a Wart Sámuel kezét: ~- Imádom
1843 5  |                 Sámuel kezét: ~- Imádom a zenét - mondta hevesen. ~
1844 5  |             ajtó, ismét kutyájára esett a tekintete. A lompos komondor
1845 5  |            kutyájára esett a tekintete. A lompos komondor mintha gyanakodva
1846 5  |             meresztette volna rá szemét a sarokból, megfenyegette
1847 5  |                 öklével: ~- El ne szökj a házból! - mondta. ~Tehát
1848 5  |              azon az estén zenézés volt a régi házikó ódon ebédlőjében. ~
1849 5  |                onnan komolyan hallgatta a dalokat, amelyeket Lizi
1850 5  |            lélekkel, ábrándozva dalolta a régies melódiákat. Csinos
1851 5  |              volt, és Kavaczky lehunyta a szemét a sötét sarokban,
1852 5  |              Kavaczky lehunyta a szemét a sötét sarokban, még pipáján
1853 5  |                 néha egyet-kettőt, hogy a pipa el ne aludjon. Wart
1854 5  |              mint ahogy Lizi hárfázott. A hárfa sajátos hangjai mintha
1855 5  |                 Mikor Lizi megpihent és a hárfa végső hangjai, mint
1856 5  |          Többnyire maga költötte azokat a dalokat, amelyeket fújdogálni
1857 5  |                 esztendő előtt kilépett a városi polgár-zenekarból,
1858 5  |            műveinek hódol az oboán, míg a többi hangszerek valamely
1859 5  |               szerint szólanak. Az oboa a legünnepélyesebb pillanatokban
1860 5  |               hallatott, amely hangokra a jámbor polgár-muzsikusokban
1861 5  |            kezdett minden csöpp vér, és a vasvillatekintetek azzal
1862 5  |      vasvillatekintetek azzal biztatták a helikonistát, hogy vágja
1863 5  |            Sámuel urat legjobb barátja, a földsüket helikonista is
1864 5  |               Sámuel, nem - mondotta ez a hallgatag férfiú, aki foglalkozására
1865 5  |                amikor Cornelius mester, a városi karmester az oboa
1866 5  |                mint polgártársunkat, de a zenét már csak bízd másra. ~
1867 5  |                   Ó, tudjátok is ti, mi a zene? ~Az öreg órásmester
1868 5  |               azonban mégis legyőzetett a vitában, és helyét a városi
1869 5  |        legyőzetett a vitában, és helyét a városi zenekarban bizonyos
1870 5  |                mintha az oboával együtt a fiatal Raffaidesz szerencséje
1871 5  |               heidelbergai polgár előtt a legtermészetesebb esemény
1872 5  |    legtermészetesebb esemény volt, hogy a győztes Raffaidesz egy napon
1873 5  |                 megkérte Wart Sámueltől a leánya kezét. ~Az öreg órás
1874 5  |                 felindulással hallgatta a fiatal órás kérését, majd
1875 5  |                  majd makacsul megrázta a fejét: ~- Nem Raffaidesz
1876 5  |              míg én élek, szó sem lehet a dologról!... Nálunk kell
1877 5  |            tudni oboázni, nem úgy, mint a városi zenekarban, ebben
1878 5  |                városi zenekarban, ebben a botfülű zenei bolondok gyülekezetében. ~
1879 5  |      mutatkozott. Hogy Lizi mit mondott a dologhoz, bizony azt nemigen
1880 5  |              hogy tavasz táján megkérte a kezed bizonyos Raffaidesz. ~
1881 5  |                 az arca fehérebb lészen a rendesnél. De a dologról
1882 5  |         fehérebb lészen a rendesnél. De a dologról többé nem beszéltek,
1883 5  |                 Wart uram azonban ettől a naptól fogva mégis megérezte
1884 5  |                 nagy szeretettel csupán a romlott órák csüngenek rajta,
1885 5  |                 és tüdejüket kicseréli. A vén kopogó botocskához is
1886 5  |                  rejtett harag. Lizinek a hangját hétszámra nem lehetett
1887 5  |         sértődötten felállni és kimenni a szobából. ~Később aztán
1888 5  |           lassan-lassan el-elmaradoztak a felállások vagy talán Wart
1889 5  |              hosszú pipája társaságában a régi ebédlő sarkába került,
1890 5  |            mozdulatlanul üldögélt, mint a török a Günsberger-féle
1891 5  |    mozdulatlanul üldögélt, mint a török a Günsberger-féle dohánykereskedés
1892 5  |              kibékültek, és megegyeztek a zenei élvezetekben. Míg
1893 5  |                  Míg Lizi hárfázott, és a hárfa mellé kellemes hangján
1894 5  |           hajtotta két tenyerébe fejét. A románcok után az oboa komoly
1895 5  |                 hangulatai töltötték el a csendes ebédlőszobát, amelyre
1896 5  |      változatlanul nyugalommal bámultak a falakról a vén rézmetszetek.
1897 5  |         nyugalommal bámultak a falakról a vén rézmetszetek. S az oboa
1898 5  |              Amikor Kavaczky de Nizsder a sarokba került, többé fölösleges
1899 5  |             órák mesterének ábrándoznia a zenén. Ábrándozott Kavaczky
1900 5  |                az ólomkarikás ablakokon a hold szelíd fénye lopódzott
1901 5  |             hold szelíd fénye lopódzott a szobába. Ez a holdsugár
1902 5  |                 lopódzott a szobába. Ez a holdsugár egyszerre új irányt
1903 5  |            gondolatainak: ~- Nem hallom a kutyámat - mormogta hirtelen
1904 5  |            csillapította: ~- No még ezt a szonátát, doktor úr. Ettől
1905 5  |              lesznek - szólt és elfújta a szonátát. ~Hallott-e valamit
1906 5  |            szonátát. ~Hallott-e valamit a dalból Kavaczky de Nizsder,
1907 5  |                látszott hallgatózni, de a figyelmes szemlélő azt is
1908 5  |       észrevette volna, hogy nem csupán a szonáta hangjaira hallgat,
1909 5  |        elkeseredésében kialudt. S végül a zenei élvezetet is elfelejtve
1910 5  |              mécsessel utána világított a kacskaringós lépcsőkön,
1911 5  |             lépkedett lefelé Kavaczky. ~A földszintre érve halkan
1912 5  |             érve halkan füttyentett, de a füttyre nem kapott feleletet.
1913 5  |         Felnyitotta szobája ajtaját, és a szoba üres volt. Illetőleg
1914 5  |               állott minden bútordarab. A taplósapka éppen úgy az
1915 5  |                 Kavaczky odadobta. Csak a Poprád hiányzott a szobából -
1916 5  |                 Csak a Poprád hiányzott a szobából - Poprádnak nyoma
1917 5  |                 veszett, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. ~Kavaczky
1918 5  |            hirtelen megállapítani, hogy a románcokra haragudjon-e
1919 5  |               haragudjon-e inkább, vagy a hűtlen ebre, amely búcsú
1920 5  |          szemébe ötlik, semmi más, mint a Poprád lompos, fehér bundája,
1921 5  |               már megfordította kezében a pipát. No lesz most nemulass!
1922 5  |                vége lett, amikor Poprád a maga alamuszi modorában
1923 5  |                  Mit akarsz? Végtére is a tied vagyok. ~Mintha csak
1924 5  |           szeretőtől hallotta volna ezt a mondást. És csalfa szerető
1925 5  |                 lesbe állok, és letöröm a derekadat. ~Poprád ezzel
1926 5  |              volna az eszébe. ~Kavaczky a díványról gyanakodva nézte
1927 5  |                 Egy jó furkósbotot vett a kezébe, és meghúzódott a
1928 5  |                a kezébe, és meghúzódott a mély kapuszögletben. A hold
1929 5  |      meghúzódott a mély kapuszögletben. A hold sokáig késett ezen
1930 5  |             sokáig késett ezen az éjen. A hazatérő diákok és korhelyek
1931 5  |           éneklése már régen elhangzott a sötét mély utcácskákban;
1932 5  |           éjjeli bakterok, miután eddig a jókedvű korhelyek bolondos
1933 5  |              tréfái elől elrejtőzködtek a kapuk alatt, most már nyugodt
1934 5  |            kopogtak végig alabárdjukkal a százesztendős köveken. Közel,
1935 5  |               távol semmi nesz. S ebben a nagy csendességben egyszerre
1936 5  |     csendességben egyszerre csak kibújt a teli hold egy százesztendős
1937 5  |         százesztendős ház mögül. Mintha a régi ház padlásán lett volna
1938 5  |                 Enyhe fénnyel szórta be a néptelen utcákat, szelíd
1939 5  |               baktereknek az utcákon és a szerelmeseknek, akik szobájukban
1940 5  |           ilyenkor felébrednek. S ebben a percben felhangzott a Poprád
1941 5  |             ebben a percben felhangzott a Poprád vonítása a ház felől.
1942 5  |           felhangzott a Poprád vonítása a ház felől. Vonított hosszasan,
1943 5  |       megbocsátott neki mindent. ~Ebben a percben az utca vége felől
1944 5  |             öltözött férfiú közeledett. A divat a bő Schiller-köpenyegnek
1945 5  |              férfiú közeledett. A divat a bő Schiller-köpenyegnek
1946 5  |          Schiller-köpenyegnek hódolt és a nagykarimájú tollas kalapoknak,
1947 5  |            ruházatban éjjeli időben még a heidelbergai polgármestert
1948 5  |         téveszteni valamely banditával. A férfiú halkan fütyörészve
1949 5  |           gondja is nagyobb annál, hogy a heidelbergai tornyokban
1950 5  |                az éjfélt az órák. Mikor a kutyaugatást meghallotta,
1951 5  |              egyszerre fölismerte benne a múlt éjszakai férfiút. ~
1952 5  |             múlt éjszakai férfiút. ~Itt a zsivány - gondolta magában. ~
1953 5  |         kedveskedve kopogott Poprádnak. A hűtlen eb erre elhallgatott,
1954 5  |              vakkantott boldogságában. ~A köpenyeges ember ekkor az
1955 5  |               Kavaczkynak összevacogott a foga. Ez a zsivány talán
1956 5  |                összevacogott a foga. Ez a zsivány talán még az öreg
1957 5  |               sokáig kellett várakoznia a kutya elhallgatása után,
1958 5  |                 koppanjon az ablaküveg. A köpönyeges levette kalapját,
1959 5  |              jött, csakhogy Poprádot ez a körülmény végtelenül kihozta
1960 5  |                  hogy csaknem betörte. ~A köpenyeges halkan nevetett,
1961 5  |           tüdejéből kiabálva ugrott elő a kapu alól: ~- Rabló, zsivány! -
1962 5  |                 zsivány! - kiáltotta és a furkósbotot feje felett
1963 5  |                 Mintha megmozdult volna a karja a köpenyeg alatt.
1964 5  |                megmozdult volna a karja a köpenyeg alatt. Poprád a
1965 5  |                a köpenyeg alatt. Poprád a két férfi közé állott, és
1966 5  |         Hallgasson már - szólt magyarul a köpenyeges. - Nekem nem
1967 5  |            köpenyeges. - Nekem nem kell a kutyája. Ha kellene, megtartanám.
1968 5  |           Poprád! - kiáltotta szigorúan a kutyára. ~Az idegen halkan
1969 5  |                idegen halkan nevetett. ~A kutya lesunyított fejjel
1970 5  |            ismételte dühösen Kavaczky. ~A kutya az erélyes hangra
1971 5  |                 az idegenre meresztette a fejét. ~- Lássa, elvihetném,
1972 5  |                mondta most vidám hangon a köpönyeges férfiú -, de
1973 5  |                de nekem nem kell másnak a kutyája. Gyermekkorom óta
1974 5  |            éjjelenkint versenyt ugattak a komondorok. Ezt a régen
1975 5  |               ugattak a komondorok. Ezt a régen nélkülözött komondor-ugatást
1976 5  |          komondor-ugatást hallottam meg a minap erre jártamban, s
1977 5  |          Kavaczky figyelmesen hallgatta a köpönyeges szavait. Majd
1978 5  |             hogy úgy elcsábította tőlem a kutyát, amelyet szeretek!
1979 5  |               magam, hogy golyót küldök a hűtlen eb koponyájába. ~-
1980 5  |                  Igazi példánya azoknak a magyar komondoroknak, amelyek
1981 5  |           magyar komondoroknak, amelyek a farkasokkal szoktak birkózni,
1982 5  |          farkasoktól erednek. Megveszem a kutyát. ~- Nem eladó - felelt
1983 5  |        emlékeztet. ~Kavaczkynak se volt a szíve kőből. Felelet helyett
1984 5  |             Felelet helyett kinyújtotta a tenyerét. Az idegen belecsapott. ~-
1985 5  |         belecsapott. ~- Pogrányi Sámuel a nevem - mondta az idegen. ~-
1986 5  |              idegen. ~- Kvaczk - felelt a másik, szokása szerint elharapva
1987 5  |               el egy pipát! ~Kinyitotta a kaput, és Pogrányit előrebocsátotta.
1988 5  |              Pogrányit előrebocsátotta. A hűtlen Poprád lesunyt fejjel
1989 5  |                  hogy bár oldalba rúgná a csizmasarkával. De Kavaczky
1990 5  |                 is. ~Bevezette vendégét a lakásába. Pogrányi ledobta
1991 5  |              nagyon régen ismerte volna a fiatalembert, pedig bizonyos
1992 5  |               folytonosan otthon járnak a gondolataim. ~Majd a hazai
1993 5  |             járnak a gondolataim. ~Majd a hazai dolgokról beszélgettek.
1994 5  |                 korában maga is bejárta a német egyetemeket, és azt
1995 5  |        óhajtásának. Hiába, nem szeretem a papi pályát. Magam sem tudom,
1996 5  |    szobácskámban, és estére sem keresem a bursok léha, zajos társaságát.
1997 5  |             léha, zajos társaságát. Ami a bursokat mulattatja, azt
1998 5  |      nevetségesnek, unalmasnak találom. A sört nem szeretem, bort
1999 5  |                soha sem iszom. Szeretek a folyóparton sétálgatni,
2000 5  |                 semmiségeken. ~Kavaczky a pipája füstjébe bámult. ~-