Part

3001 6  |           Ancsurka ijedten intett nemet a fejével. ~- Pedig én világosan
3002 6  |             odakünn, annyi sokféle volt a lépések zaja, hogy alig
3003 6  |             Pedig ismerem valamennyinek a lépését... Ülj le ide a
3004 6  |                 a lépését... Ülj le ide a lábamhoz, és melegítsd a
3005 6  |                a lábamhoz, és melegítsd a kezem, Ancsurka. ~A leány
3006 6  |           melegítsd a kezem, Ancsurka. ~A leány engedelmeskedett.
3007 6  |         tündöklő zöld folyadék, amilyen a tengerszem vize. ~Erzsébet
3008 6  |               meghajtott fejjel ült, és a keze reszketett az Ancsurka
3009 6  |                minden éjjel eljönnek... A legelső volt egy bársonymellényes
3010 6  |            bácsi, nemde Ancsurka? Annak a botocskáját mindig hallom
3011 6  |                hiszem, hogy már itt van a szomszéd szobában, csak
3012 6  |           Ancsurka? Jobban szorítsd meg a kezem. ~A szőke hölgy kétségbeesetten
3013 6  |           Jobban szorítsd meg a kezem. ~A szőke hölgy kétségbeesetten
3014 6  |             kétségbeesetten szorítja le a szemhéját, mintha így akarná
3015 6  |               sem hallok. Elmentek mind a folyosó végére, és bizonyosan
3016 6  |               hogy mitévők is legyenek. A középen báránybundásan,
3017 6  |               olyan kalpagban, amilyent a lengyel vojvodák viseltek
3018 6  |          viseltek valamikor - áll ennek a várnak az ura. Biztosan
3019 6  |                 hogy minden éjjel kijön a kriptájából, és mindent
3020 6  |                 mindig rám mereszti azt a nagy gömbölyű szemét. ~Ancsurkának
3021 6  |           gömbölyű szemét. ~Ancsurkának a fejét hátrafelé fordította
3022 6  |          megrázkódott. Egy ember állott a szobában piros arccal, kifent
3023 6  |               arccal, kifent bajusszal, a fején zöld kalpag, a derekán
3024 6  |         bajusszal, a fején zöld kalpag, a derekán aranyos kard, míg
3025 6  |               derekán aranyos kard, míg a lábán zöld sarkantyús csizma.
3026 6  |         Ancsurka nem tudta levenni róla a tekintetét... ~- Csak nézd
3027 6  |              meg jól, ismerned kell őt. A neve Kavaczky György és
3028 6  |                 neve Kavaczky György és a vőlegényem volt. Nézd, milyen
3029 6  |            milyen ifjú, milyen erős itt a menyegzői ruhájában! Nézd
3030 6  |                   Villámgyorsan tűnt el a pirosképű vajda a szoba
3031 6  |               tűnt el a pirosképű vajda a szoba pádimentuma alatt. ~-
3032 6  |         fájdalom, megszólalni nem tud. ~A hölgy tenyerébe hajtotta
3033 6  |                De nemcsak ő gondoskodik a mulattatásomról. Azért,
3034 6  |               megunnék egy udvarlót. Ha a várurat eluntam látni zöld
3035 6  |              zöld kalpagjában, előhívom a másik udvarlómat. Ők kerülik
3036 6  |            Fordulj meg, Ancsurka. ~Azon a helyen, ahol előbb a várúr
3037 6  |               Azon a helyen, ahol előbb a várúr állott, világoskék
3038 6  |                 lépést tett volna előre a várkisasszony felé, de Ancsurka
3039 6  |         Ancsurka csakhamar rájött, hogy a csinos és kedves ifjú éppen
3040 6  |            mozdulatlan, mint társa volt a zöld csizmában. ~Amikor
3041 6  |            Amikor Ancsurka elfordította a fejét, azt látta, hogy úrnője
3042 6  |        csendesen... Egyszerre fölemelte a fejét, az ablakra nézett.
3043 6  |          ablakra nézett. Valahol mélyen a völgyben csendesen, halkan
3044 6  |                 csendesen, halkan szólt a hajnali harangszó. ~- Hajnalodik! -
3045 6  |                 Aztán percek múltak, és a várkisasszony még mindig
3046 6  |     mozdulatlanul, merev nyakkal állott a szekrény előtt. Izgatottan
3047 6  |             előtt. Izgatottan csapta be a szekrényke ajtaját. ~- Nincs
3048 6  |                és gondolkozva nézett ki a homályos hajnalba. Nyugtalansága
3049 6  |                 izgatottan kongatta meg a sarokban álló ezüstharangot. ~
3050 6  |              kaparászás hallatszott, és a szobába a vak ember lépett. ~-
3051 6  |               hallatszott, és a szobába a vak ember lépett. ~- Parancs! ~
3052 6  |           megszólalt: ~- Nyergeljék meg a Szultánt, és állj vele te
3053 6  |                állj vele te meg odakünn a vár alatt a mogyorós mögött. ~
3054 6  |                 meg odakünn a vár alatt a mogyorós mögött. ~A vak
3055 6  |               alatt a mogyorós mögött. ~A vak ember szótlanul megfordult. ~
3056 6  |                dobta le ruháját. ~- Ezt a beszédet Szentpétervárott
3057 6  |                 Ha leskelődöl, kiszúrom a szemed. ~Nem is mert Ancsurka
3058 6  |            Akkor aztán még nagyobb volt a csodálkozása. Egy lovaglócsizmás,
3059 6  |            esetleg fegyver is lehetett. A mély hang mondta: ~- Kisleány,
3060 6  |               mögötte, mire visszakapta a fejét. A lovag már nem volt
3061 6  |               mire visszakapta a fejét. A lovag már nem volt a szobában. ~
3062 6  |             fejét. A lovag már nem volt a szobában. ~Lefeküdt fekhelyére,
3063 6  |             magához szorítva, ezt súgta a fülébe: ~- Tudod-e, ki a
3064 6  |                a fülébe: ~- Tudod-e, ki a mi gazdasszonyunk, Anci?
3065 6  |                mi gazdasszonyunk, Anci? A mi gazdasszonyunk a boszorkány.
3066 6  |               Anci? A mi gazdasszonyunk a boszorkány. És tudod-e,
3067 6  |              Nem hiába mondták útközben a vén fenyők: ne menj, ne
3068 6  |               nagyon magához szorította a macskáját. ~ ~
3069 7  |                         Hetedik fejezet~A ZÖLDKALAPOS BÁBU~Ancsurka
3070 7  |      lassan-lassan hozzászokott azokhoz a különlegességekhez, amelyek
3071 7  |        különlegességekhez, amelyek vele a nizsderi várban történtek.
3072 7  |              nizsderi várban történtek. A várkisasszony jött, ment:
3073 7  |              nem is igen kereste senki. A vak trombitás, akivel Ancsurka
3074 7  |               nap megbarátkozott, midőn a várkisasszony távol volt,
3075 7  |           előhúzta trombitáját, amelyet a poros szekrényben tartott
3076 7  |               poros szekrényben tartott a folyosó végén, és a szomorú
3077 7  |             tartott a folyosó végén, és a szomorú hangú hangszeren
3078 7  |              emlékezetében megmaradott: a Rákóczi-indulót. Ancsurkának
3079 7  |         Rákóczi-indulót. Ancsurkának ez a zene is tetszett, és megveregette
3080 7  |               tetszett, és megveregette a trombitás vállát: ~- Kár,
3081 7  |          trombitás vállát: ~- Kár, hogy a kisasszony nem hallotta. ~
3082 7  |                 zenész fölsóhajtott: ~- A kisasszony nem szereti a
3083 7  |                A kisasszony nem szereti a zenét. Legalábbis igen ritka
3084 7  |                hangszeredet és fújjad!" A macska tudja: ilyenkor azt
3085 7  |                hanem valaki másnak, aki a szobában van. Az a másvalaki
3086 7  |                  aki a szobában van. Az a másvalaki pedig hallgatja,
3087 7  |              pedig hallgatja, hallgatja a nótát, éppen úgy, mint régen
3088 7  |                 ezeknek barátkozásoknak a kis leány és a vén trombitás
3089 7  |          barátkozásoknak a kis leány és a vén trombitás között. A
3090 7  |                 a vén trombitás között. A kisasszony éppen akkor toppant
3091 7  |          kisasszony éppen akkor toppant a szobába - sohasem lehetett
3092 7  |                 hangszerét, és Ancsurka a sarokban ülve hallgatta,
3093 7  |           miközben macskáját simogatta. A kisasszonyt nagy haragra
3094 7  |                 haragra lobbantotta ezt a jelenet. Aranygombos lovaglóvesszőjével
3095 7  |          lovaglóvesszőjével végigvágott a trombitán, hogy kihullott
3096 7  |               trombitán, hogy kihullott a Péter kezéből. Szikrázott
3097 7  |               Péter kezéből. Szikrázott a szeme. ~- Talán bizony még
3098 7  |       ráncbaszedlek. ~Már föl is emelte a lovaglóvesszőt, de aztán
3099 7  |      meggondolta magát. Hátat fordított a jelenetnek, mialatt Péter
3100 7  |            Péter rémülten támolygott ki a szobából, míg Ancsurka éppen
3101 7  |               magát össze, mint amilyen a macskája volt. ~Egyébként
3102 7  |         Egyébként nemigen történt semmi a várban. Vagy ha történt
3103 7  |          Ancsurka nemigen tudott. Attól a naptól fogva, hogy Péter
3104 7  |                 csak akkor mert bejönni a folyosóról, ha az ezüstharang
3105 7  |              magát érezni. ~Az ablakból a mély völgybe nézett, ahol
3106 7  |               mély völgybe nézett, ahol a falusi házikók akkoráknak
3107 7  |             akkoráknak látszottak, mint a gyufaskatulyák. Titokban
3108 7  |           elviszi innen kérésére vissza a podolini házba, ahol az
3109 7  |             csöndesen, de vidáman mozog a barátságos konyhában. De
3110 7  |           Ancsurka már hónapok óta volt a várban anélkül, hogy valami
3111 7  |                 ruhája volt, mint mikor a várba került. A kisasszony
3112 7  |              mint mikor a várba került. A kisasszony egy nap minden
3113 7  |               minden ok nélkül meghúzta a haját, és Ancsurka erre
3114 7  |             Ancsurka erre sírva fakadt. A kisasszony lángoló szemmel
3115 7  |              hogy nagy örömet okoz neki a leány sírása, aztán azt
3116 7  |         Ancsurka persze nagyon megörült a gyönyörű ajándéknak. A sárga
3117 7  |         megörült a gyönyörű ajándéknak. A sárga ruha egy kicsit bő
3118 7  |                 benne, és szeme folyton a háta mögött kígyózó uszályon
3119 7  |           mögött kígyózó uszályon volt. A kis macska nyomában ugrándozott,
3120 7  |                 karmaival természetesen a mozgó uszályt akarta mindig
3121 7  |                 menekült egyik szobából a másikba a kis macska elől.
3122 7  |                egyik szobából a másikba a kis macska elől. Amikor
3123 7  |                 kis macska elől. Amikor a külső szobába ért, csaknem
3124 7  |             pillanatig meglepetve nézte a sárgaruhás leányt, és Ancsurka
3125 7  |          Riminszky már régen védekezett a kézcsók ellen.) ~- Úrnőd
3126 7  |          Ancsurka lábujjhegyen követte. A lakás üres volt, ki tudja
3127 7  |               tudja merre kóborolhatott a várkisasszony! ~Riminszky
3128 7  |            leült, és figyelemmel nézett a leány arcába. Mintha eddig
3129 7  |                kék szeme ragyogott. Még a frizuráját is valamiképpen
3130 7  |             fehér homlokát megcsodálta. A lovaglóruhában kedves ügyetlenséggel
3131 7  |                és tagjai kigömbölyödtek a ruha alól. ~Riminszky csak
3132 7  |               csöndesen, és megcsóválta a fejét. ~Mintha valami rendkívüli
3133 7  |                azon, hogy Prihoda Anna, a toporci árvaleány megnőtt.
3134 7  |            melegség szaladgált ereiben, a fejétől a lábáig, és így
3135 7  |           szaladgált ereiben, a fejétől a lábáig, és így szólt a leányhoz: ~-
3136 7  |          fejétől a lábáig, és így szólt a leányhoz: ~- Ülj le és mondd
3137 7  |           egymást? ~Ancsurka fölvetette a szemét, és halkan felelt: ~-
3138 7  |           Riminszky előrehajolva. ~- És a lakatokra. ~Riminszky elnevette
3139 7  |                valamikor gondolni fogsz a lakatokra. No majd elmondom
3140 7  |                    Ebédet főz - sietett a felelettel Ancsurka. ~-
3141 7  |            csodálkozva hallgatta ezeket a híreket. A szemét tágra
3142 7  |             hallgatta ezeket a híreket. A szemét tágra meresztette,
3143 7  |               férjhez menni, Ancsurka? ~A leány némán csóválta a fejét. ~-
3144 7  |                  A leány némán csóválta a fejét. ~- Podolinba szeretnék
3145 7  |                lesütött szemmel. ~Ebben a pillanatban halkan zörrent
3146 7  |       pillanatban halkan zörrent valami a szoba hátterében. Egy nagy
3147 7  |                nagy olajfestmény, amely a várkisasszonyt ábrázolja
3148 7  |           visszaereszkedett helyére, és a festmény előtt ott állott
3149 7  |               festmény előtt ott állott a várkisasszony rövid macskabőr-bundában,
3150 7  |              szegeződött Riminszkyre és a leányra. Szótlanul állott
3151 7  |           Ancsurka kezet akart csókolni a kisasszonynak, de ez csak
3152 7  |               de ez csak ennyit mondott a fogai között: ~- Kotródj! ~
3153 7  |              között: ~- Kotródj! ~Amint a leány kilépett a szobából,
3154 7  |                  Amint a leány kilépett a szobából, Erzsébet szenvedélyesen
3155 7  |        Riminszkyre: ~- Nem szeretem, ha a cselédeimnek udvarol. Nézzen
3156 7  |            cselédeimnek udvarol. Nézzen a tükörbe és majd elszégyelli
3157 7  |            elszégyelli magát Riminszky. A szakálla, haja szürke és
3158 7  |                szakálla, haja szürke és a pesztonkával mulat távollétemben.
3159 7  |                 sajátságos látvány volt a várkisasszony a férfiöltözetben.
3160 7  |            látvány volt a várkisasszony a férfiöltözetben. Az arcát
3161 7  |               Az arcát pirosra festette a hideg és a felindulás. A
3162 7  |             pirosra festette a hideg és a felindulás. A szemét lehunyta,
3163 7  |                a hideg és a felindulás. A szemét lehunyta, és lecsöndesedve
3164 7  |               szembe Riminszkyvel, arra a helyre, ahol előbb Ancsurka
3165 7  |                is volna féltékeny? Arra a senki gyermekére? ~Erzsébet
3166 7  |       gyermekére? ~Erzsébet fölnyitotta a szemét. Valami nagy szomorúság
3167 7  |              közönséges nő vagyok, mint a többiek. Mi nők nem szeretjük,
3168 7  |           rendelkezem maga fölött, mint a viaszbábuim fölött. Egy
3169 7  |           hívásomra, mint Kavaczky vagy a másik. Most pedig azt tapasztaltam,
3170 7  |                nem válaszolt. Csöndesen a szomszéd szobába ment, ahonnan
3171 7  |               hol járt annyi ideig? Hol a pokolban kószált? Merre
3172 7  |              annak illatát élvezhetem. ~A várkisasszony tréfásan megfenyegette
3173 7  |                 ne legyen közöttünk. Ez a leány körülbelül egy esztendő
3174 7  |               egy esztendő előtt került a házam udvarába. Jószívű
3175 7  |             udvarába. Jószívű cselédeim a megdermedt madárkát sem
3176 7  |              sem küldték az országútra. A leányka ott maradt a házamban,
3177 7  |        országútra. A leányka ott maradt a házamban, nemigen láttam,
3178 7  |               addig amíg eszembe jutott a leány. Megparancsoltam,
3179 7  |               és igen jól elmulattatott a macskájával. Akkor azt gondoltam
3180 7  |        betegségemben, és lezárja valaki a szemem, ha meghalok... ~
3181 7  |                 szemem, ha meghalok... ~A várkisasszony ahelyett,
3182 7  |      elmulattatni, ha együtt lovagolunk a sötét erdőkben, vagy vadászunk
3183 7  |                erdőkben, vagy vadászunk a havasok között. Olyan régen
3184 7  |                 Ön is olyan férfi, mint a többi. ~Riminszky kezet
3185 7  |                 Heidelbergre, emlékszik a régi kis házra?... Mikor
3186 7  |         megszerettem. Ha nem lett volna a másé, régen az enyém lett
3187 7  |                 az enyém lett volna. De a másé volt, mindig a másé. ~
3188 7  |                  De a másé volt, mindig a másé. ~Erzsébet sötéten
3189 7  |             maga, Riminszky. Sok szárad a maga lelkén. Ha maga véletlenül
3190 7  |            véletlenül nem születik erre a világra, más lett volna
3191 7  |                oka mindennek. Maga adta a kezébe annak a félbolond
3192 7  |                Maga adta a kezébe annak a félbolond Kavaczkynak a
3193 7  |                 a félbolond Kavaczkynak a pisztolyt, amellyel az én
3194 7  |                nem tehettünk másképpen. A diáknak meg kellett halni
3195 7  |               hogy ha Kavaczkyé leszek, a magáé is leszek?... ~Riminszky
3196 7  |              gondolom magamban, hogy ha a diák nem szöktette volna
3197 7  |          megláttam. Régen volt, hagyjuk a múltat, Erzsébet. Hisz sohase
3198 7  |             beszélgetünk egyébről, mint a múltról. ~- Hát miről beszéljünk?
3199 7  |                   Hát miről beszéljünk? A jelenről tán, vagy a jövőről?
3200 7  |        beszéljünk? A jelenről tán, vagy a jövőről? Vénasszony leszek
3201 7  |             Vénasszony leszek maholnap. A vénasszonyoknak csak múltjuk
3202 7  |              Mikor Pétervárott eltörtem a lábam, és többé nem kaptam
3203 7  |           fölkeresett. Jöjjek és legyek a nizsderi vár asszonya. Én
3204 7  |              kocsim az est sötétségében a vár felé közeledett, Kavaczkyval
3205 7  |                beszámítható állapotban. A szervezete tönkrement a
3206 7  |                 A szervezete tönkrement a vad dorbézolásban, lelke
3207 7  |            vendégként kopogtatott nála. A szerencsétlennek az volt
3208 7  |         cimboráját. Eleinte mulattatott a dolog. Régen megszoktam
3209 7  |               furcsa oldalait látni meg a máskülönben szomorú emberi
3210 7  |          emberek kegyetlenségével annak a megholt fiúnak az alakját.
3211 7  |             fölcserélődött előtte annak a megölt szerelemnek az alakjával. ~
3212 7  |              míg vele voltam. Vonaglott a lelke, szenvedett, mint
3213 7  |                fogjon reám. Kicsavartam a fegyvert a kezéből és a
3214 7  |                  Kicsavartam a fegyvert a kezéből és a díványra dobtam,
3215 7  |                 a fegyvert a kezéből és a díványra dobtam, mert, megvallom,
3216 7  |           dobtam, mert, megvallom, hogy a bosszú érzete hozott ide
3217 7  |              meg senki, hogyan halt meg a nizsderi várúr. Sokáig gondolkoztam,
3218 7  |                meggyőztem, kezébe adtam a pisztolyt, amelyet előbb
3219 7  |                pisztolyt, amelyet előbb a kezéből kivettem. Ő rémülten
3220 7  |              nem tehetsz!" Kezébe vette a pisztolyt. Egy pillanatig
3221 7  |             vagy velem... Aztán eldobta a pisztolyt. "Nem - mondta -,
3222 7  |                  Reggelig van időm!" Ez a gyávasága dühbe hozott.
3223 7  |                hozott. Már csaknem azon a ponton voltam, hogy fejének
3224 7  |           voltam, hogy fejének szegezem a pisztolyt, amikor a vak
3225 7  |            szegezem a pisztolyt, amikor a vak trombitást a szobába
3226 7  |                 amikor a vak trombitást a szobába szólította... Rémes
3227 7  |                  Rémes éjszaka volt az. A trombitás szünet nélkül
3228 7  |            akartam egy harmadikat - azt a harmadikat, aki eddig is
3229 7  |               harmadik volt - belevonni a dologba. Sürgettem, biztattam,
3230 7  |                 ő mindig vidámabb lett. A kemény, kegyetlen szavak
3231 7  |          megcsókolhat, ha megöli magát. A szeme fölvillant, és nyomban
3232 7  |        fölvillant, és nyomban elfogadta a borzalmas ajánlatát, csak
3233 7  |               csak azt kötötte ki, hogy a pisztoly helyett más halálnemet
3234 7  |                mérget hordtam magammal, a keblemen egy kis arany medalionban,
3235 7  |              egy kis arany medalionban, a szerelmem arcképével együtt.
3236 7  |            arcképével együtt. Elővettem a mérget. És Kavaczky megmérgezte
3237 7  |           halálravált arccal mondta ezt a történetet. ~- Miután megcsókolta? -
3238 7  |                 egy elefántcsont-gombot a falon, és a szoba hátterében
3239 7  |         elefántcsont-gombot a falon, és a szoba hátterében megjelent
3240 7  |              szoba hátterében megjelent a zöldkalapos viaszbábu: Kavaczky
3241 7  |            György. Az asszony odarohant a bábuhoz, és kétszer arcul
3242 7  |                lépésekkel osont kifelé. A külső szobában találta Ancsurkát,
3243 7  |                találta Ancsurkát, amint a macskáját ölében tartotta.
3244 7  |              macskáját ölében tartotta. A leány fülébe súgta: ~- Nemsokára
3245 7  |              Riminszky után. Odabentről a várkisasszony hangos, kétségbeesett
3246 8  |  verébfejnagyságú kerek betűkkel ezeket a sorokat írta be Prihoda
3247 8  |           sorokat írta be Prihoda Anna, a toporci árvaleány: ~Ma szombat
3248 8  |          árvaleány: ~Ma szombat van, és a kisasszonyom egész nap nagyon
3249 8  |                Néha sírva vetette magát a földre, majd fölugrott,
3250 8  |                összetépett mindent, ami a kezeügyébe esett. Zsebkendőt,
3251 8  |             ruhát, függönyt. ~Mikor már a körmei is véreztek, behívott
3252 8  |             éppen olyan érző volt, mint a többi, hogy kőkemény legyen,
3253 8  |              hogy kőkemény legyen, mint a szikla? ~- Tudod-e, hogy
3254 8  |                 Tudod-e, hogy milyen az a szerelem, amely egy csöppnyi
3255 8  |              leány, tudod-e mily keserű a könny, amelyet senki sem
3256 8  |            magamban Ancival s hallgatom a lépéseit, amelyek onnan
3257 8  |              héten nem tért vissza. Már a következő hét szombatján
3258 8  |               még mindig nem mozdult ki a szobájából. ~Vajon mit csinál
3259 8  |             jajgat-e vagy haragszik-e? ~A Poprád kutya az ajtó elébe
3260 8  |                 Azt hiszem, végét járja a vén eb, de úrnőm nem engedi
3261 8  |                olyan keservesen nyög ez a vén kutya! ~Ha engem keresne,
3262 8  |              meddig szenved még idekünn a vén Poprád és odabenn úrnőm?... ~
3263 8  |               az udvarra mehetnék, ahol a mosóleányok énekelnek. De
3264 8  |        mindnyájan rabok vagyunk - súgta a fülembe, és csöndesen betuszkolt. ~-
3265 8  |            nélkül, megállás nélkül. ~Ma a völgyből száncsörgés hallatszott.
3266 8  |                 figyelve hallgatóztam. ~A mély hegyi úton haladt egy
3267 8  |         Riminszky úr ült. Sokáig néztem a szán után, amíg az eltűnt
3268 8  |             boldogok lehetnek, akik ott a szánon ülnek. Talán messzire
3269 8  |            szívesen elmennék velük akár a világ végére is. ~... Fölírom
3270 8  |                 is. ~... Fölírom ezeket a dolgokat, mert nincs egyéb
3271 8  |               mert nincs egyéb dolgom. ~A macskám is belebetegedett
3272 8  |               macskám is belebetegedett a tétlen életbe. Persze, itt
3273 8  |             csakhogy Ancinak nem szabad a szobát elhagyni. S itt ülünk
3274 8  |        szomorkodunk. ~Anci rám mereszti a szemét, és csodálkozni látszik,
3275 8  |                 vagy, Ancsurka - mondja a macskám. - Szép ruhád, szép
3276 8  |             betűket vetsz papírra, mint a kisasszonyok. ~- Talán bizony
3277 8  |              irkálsz, Ancsurka? - kérdi a macskám. ~- Nem - felelek
3278 8  |               elátkozott várban, amikor a boszorkány szobaleánya volt?
3279 8  |       szobaleánya volt? Mit csinált ott a Prihoda Ancsurka? Víg volt-e
3280 8  |             volt-e vagy szomorú? ~Ebből a könyvből megtudhatja, hogy
3281 8  |             szomorú volt, mint Bársony, a tengerszem tündére, akiről
3282 8  |            akiről éppen tegnap olvastam a Lidérc-naptárban. ~Anci
3283 8  |     Lidérc-naptárban. ~Anci megcsóválta a fejét, és a körmét kinyújtotta
3284 8  |                 megcsóválta a fejét, és a körmét kinyújtotta a papiros
3285 8  |                 és a körmét kinyújtotta a papiros után. ~- Ugyan ki
3286 8  |               papiros után. ~- Ugyan ki a manó lenne kíváncsi Prihoda
3287 8  |             elfelejtette, hogy Ancsurka a világon van, hisz elég gondot
3288 8  |               erre nem felelt. Lehunyta a szemét és dorombolt. ~Itt
3289 8  |            nyílott föl előtte. És talán a bánat siettette halálát. ~
3290 8  |              kelve ott feküdt dermedten a küszöbön, és már egy csöpp
3291 8  |             ezért szerette olyan nagyon a Poprádot. ~Vitte, vitte,
3292 8  |              tapogatózva, csöndesen. ~- A vár alatt megásom a sírját
3293 8  |                     A vár alatt megásom a sírját a vén szolgának amely
3294 8  |              vár alatt megásom a sírját a vén szolgának amely annyi
3295 8  |        esztendőn át hűségesen szolgálta a nizsderi várat. ~Erre egész
3296 8  |             késő délután feltűnt mélyen a vár alatt az öreg Péter
3297 8  |                öreg Péter bácsi alakja. A térdig érő hóban lassan
3298 8  |                 hóban lassan bandukolt, a vállán ásó, kapa, mögötte
3299 8  |                kapa, mögötte kis szánon a Poprád hullája feküdt. ~
3300 8  |                 Poprád hullája feküdt. ~A halott kutyát földíszítette
3301 8  |                 arcom pedig piros, mint a nyíló rózsa. ~(Csoda, hogy
3302 8  |              nyíló rózsa. ~(Csoda, hogy a nyíló rózsához hasonlított;
3303 8  |             nyíló rózsához hasonlított; a vak emberek tudatlanságával
3304 8  |      sorozhatott volna egyébhez is...) ~A vak trombitás mély árkot
3305 8  |             trombitás mély árkot húzott a nagy hóban. Ásott, ásott
3306 8  |              nagyon lassan haladt, mert a hó folyton hullott, és amit
3307 8  |                 megtöltötte ismét hóval a szél. ~Alkonyatra járt,
3308 8  |             mire elkészült munkájával. ~A Poprád hulláját óvatosan
3309 8  |                Poprád hulláját óvatosan a gödörbe helyezte, és hóval
3310 8  |                 hóval bekaparta. ~Aztán a szánnal együtt eltűnt az
3311 8  |     estalkonyban... ~Éppen Ali Babát és a negyven rablót olvastam,
3312 8  |            rablót olvastam, amely könyv a Lidérc-naptáron kívül a
3313 8  |                 a Lidérc-naptáron kívül a nizsderi várban található
3314 8  |        valamelyik földalatti folyosón. ~A földalatti folyosót úrnőm
3315 8  |                Riminszky úr nem jött ki a szobából, úrnőm nem hívott
3316 8  |                 Mik fehér szakállát, és a podolini klastrom-tornyocskát. ~
3317 8  |                 majd megbolondulok néha a gondolataimtól; legalább
3318 8  |                 nem vagyok egyedül, míg a leány itt van. ~Riminszky
3319 8  |              Erzsébet. ~Úrnőm lesütötte a szemét, és ebben a pillanatban
3320 8  |            lesütötte a szemét, és ebben a pillanatban nagyon kezdtem
3321 8  |             ebből az elátkozott várból, a boszorkány hatalmából. ~
3322 8  |                 néha úgy fénylett, mint a meztelen kard. ~Riminszky
3323 8  |              hallotta meg, hogy odabenn a szívemben vadul sikoltozom,
3324 8  |           felelni. ~Csak némán intettem a fejemmel. ~Aztán nagyon
3325 8  |                hogy Riminszky úr elment a várból. ~Úrnőm szobájában
3326 8  |             nagyon közel látszott lenni a hegycsúcsokhoz, szikráztak
3327 8  |              hegycsúcsokhoz, szikráztak a csillagok. ~A csillagokat
3328 8  |                szikráztak a csillagok. ~A csillagokat néztem és szomorú
3329 8  |             ágyán ült, az arca fehér és a tekintete zavarosan szegeződik
3330 8  |                szegeződik reám. ~Előtte a háromlábú asztalka a ragyogó
3331 8  |             Előtte a háromlábú asztalka a ragyogó kristályüvegekkel
3332 8  |      kristályüvegekkel és pohárkákkal. ~A kristályüvegben szinte szikráztak
3333 8  |       kristályüvegben szinte szikráztak a különböző színű folyadékok. ~
3334 8  |                itt ront, mint ahogy már a boszorkányok szokták. ~Későbben
3335 8  |          Későbben pedig megtudtam, hogy a ragyogó edényekben igen
3336 8  |             sötéten, amikor meglátott. ~A fejére nyomta a tenyerét. ~-
3337 8  |             meglátott. ~A fejére nyomta a tenyerét. ~- Néha azt hiszem,
3338 8  |           hiszem, hogy megpattan valami a fejemben. Valamely idegszál,
3339 8  |             sohasem lesz ép. Mint mikor a telegráfdrót elszakad valahol
3340 8  |           telegráfdrót elszakad valahol a hegyek között, és két messzefekvő
3341 8  |        messzefekvő állomás, amely eddig a drót révén mindig egymás
3342 8  |               egész idegszál szakadt el a fejemben, amelyen át a való
3343 8  |               el a fejemben, amelyen át a való élet telegrafirozott
3344 8  |        világával. Többé nincsen átmenet a valóságból a képzeletbe.
3345 8  |            nincsen átmenet a valóságból a képzeletbe. Vagy fáj az
3346 8  |       elcsavarásához. ~- Szalagot kötsz a hajadba, mint egy pásztorleány;
3347 8  |             szenvedélyesen nézett rám: ~A szemében ezer mélység sötétlett.
3348 8  |         örvények kavarogtak volna abban a szempárban, amely örvények
3349 8  |                   szólt -, és melegítsd a kezem. ~Egész lényében reszketett,
3350 8  |                és halotthalványan nézte a kezét, amelyet jéghideg
3351 8  |               Mintha csodálkozott volna a kezén, mintha nem is az
3352 8  |               ki, és mohón enni kezdték a zöld füvet. ~A felhők nagyon
3353 8  |             enni kezdték a zöld füvet. ~A felhők nagyon fehérek voltak,
3354 8  |               egészen közel ereszkedtek a fákhoz, amelyek lilásszínű
3355 8  |        reszkettek. ~Mentem, mendegéltem a mezőn. ~A libuskák száma
3356 8  |           Mentem, mendegéltem a mezőn. ~A libuskák száma mindig több
3357 8  |                 száma mindig több lett, a felhők mind közelebb jöttek -
3358 8  |             amelyhez, sajnos, hiányzott a hárfakíséret! ~ ~
3359 9  |            Riminszky Kázmér találta meg a nizsderi várban, akkor amidőn
3360 9  |               Egyszerre eltűnt Ancsurka a várból. ~Hova lett, merre
3361 9  |                ment - senki sem tudta? ~A várkisasszony vállat vont,
3362 9  |             tudakozódott. ~- Megszökött a kis pesztra, mert unatkozott.
3363 9  |         mulatságok. ~Riminszky csóválta a fejét. ~- Ejnye, ejnye,
3364 9  |                 fejét. ~- Ejnye, ejnye, a macska rúgja meg - mormogta
3365 9  |               mint amit hangosan mond. ~A szemével hunyorított, és
3366 9  |        egyszerre ki akart volna olvasni a férfi lelkéből. ~- Igen
3367 9  |                   Kutya mája! Szerettem a macskáját. ~Erzsébet elnevette
3368 9  |                magát, és búcsút mondott a várnak. ~Riminszky egy darabig
3369 9  |                és magában gondolkozott. A manó tudja, igen rossz kedve
3370 9  |        búcsúzott, és gyorsan sietett le a várból. A hó már elolvadt,
3371 9  |            gyorsan sietett le a várból. A hó már elolvadt, és a hegyek
3372 9  |           várból. A hó már elolvadt, és a hegyek között langyos tavaszi
3373 9  |               tavaszi szelek bujkáltak. A hegyoldalak világoszöld
3374 9  |      világoszöld ruhába öltözködtek, és a fenyőfák kemény burkolata
3375 9  |            burkolata alatt megmozdultak a rügyek. ~Riminszky csöndesen
3376 9  |          csöndesen ügetett zsuffa-lován a hegyek között. Addig sohasem
3377 9  |               nyáron szalmakalapot tett a fejére. Hogy a hegyoldalakban
3378 9  |       szalmakalapot tett a fejére. Hogy a hegyoldalakban a fű kiüti
3379 9  |           fejére. Hogy a hegyoldalakban a fű kiüti fejecskéjét, az
3380 9  |       fejecskéjét, az véleménye szerint a birkáknak volt jó. De Riminszky
3381 9  |                   Most mégis meghatotta a langyos szél, amely arcába
3382 9  |             szél, amely arcába fújt, és a kis bokrok színes rügyeikkel
3383 9  |                bokrok színes rügyeikkel a legkülönösebb gondolatokat
3384 9  |                 hogy halottak feküsznek a föld alatt, akik már nem
3385 9  |               Odalenn feküsznek, mélyen a füvek alatt, és kezük összefonva.
3386 9  |             alatt, és kezük összefonva. A szél elsuhan fölöttük, és
3387 9  |               sem tudják, hogy fölöttük a földön gyermekek, nők és
3388 9  |                 férfiak járnak. Odalenn a nagy csöndességben nem járnak
3389 9  |             járnak az álmok, nem járnak a sóhajtások; se az örömök,
3390 9  |            sóhajtások; se az örömök, se a bánatok. Kavaczky se iszik
3391 9  |              nemigen volt filozófus, és a gondolatai, zsuffa-lova
3392 9  |                hátán, addig kalandoztak a földalatti állapotokon,
3393 9  |              mélységesen elszomorodott. A halált csak annyiban ismerte,
3394 9  |             csak annyiban ismerte, mint a legtöbb ember ismeri: meghaltak
3395 9  |            többé nem mozogtak. Még csak a kocsmába se ment el senki,
3396 9  |               se ment el senki, mi után a lábát kinyújtotta, és a
3397 9  |                 a lábát kinyújtotta, és a föld alól semmi hír nem
3398 9  |               csupán annyiban érdekelte a halál, hogy juhnyájait nem
3399 9  |          szolgája, háza és gazdasszonya a másik világon, erre nem
3400 9  |            tudni semmit. ~Útközben érte a lipovnicai barát-kolostort. ~
3401 9  |            lipovnicai barát-kolostort. ~A régi kolostor körülbelül
3402 9  |              négyszáz esztendeje őrizte a hegyek között kanyargó országutat
3403 9  |       bástyáival és mogorva tornyaival. A barátok, akik itt laktak,
3404 9  |               éppen úgy tudták forgatni a kardot, mint az olvasót.
3405 9  |                mint az olvasót. Egyszer a magyar hazáért verekedtek,
3406 9  |             hazáért verekedtek, másszor a lengyel királyok szolgálatába
3407 9  |                ha nagyon fölhalmozódott a puskaporuk -, a saját szakállukra
3408 9  |          fölhalmozódott a puskaporuk -, a saját szakállukra kezdtek
3409 9  |      szakállukra kezdtek valami háborút a szepesi gróffal vagy valamelyik
3410 9  |            valamelyik lengyel vajdával. A kolostorban csak akkor kezdtek
3411 9  |               kezdtek unatkozni, amióta a pápa külön brévében megtiltotta,
3412 9  |             hogy fegyvert tartogassanak a lipovnicai klastromban. ~
3413 9  |                lipovnicai klastromban. ~A pápa még Lipovnicán is pápa.
3414 9  |                 még Lipovnicán is pápa. A fegyveres kamarák kiürültek,
3415 9  |         fegyveres kamarák kiürültek, és a puskaporos hordók helyén
3416 9  |               foglaltak helyet. Ezekben a hordókban is puskapor volt,
3417 9  |             csakhogy folyékony alakban. A lengyel és a magyar uraságok,
3418 9  |         folyékony alakban. A lengyel és a magyar uraságok, akik még
3419 9  |             előtt is hadaikkal támadtak a barátokra, ha kincseik megszaporodtak,
3420 9  |    megszaporodtak, most sem kerülték el a zord falakat. A kapu száz
3421 9  |             kerülték el a zord falakat. A kapu száz esztendő óta nyitva
3422 9  |               volt állandóan, és csupán a hagyományok iránt való kegyeletes
3423 9  |          kegyeletes szokásból silbakolt a kapualjban két lipovnicai
3424 9  |                lándzsájára támaszkodva. A kapu alatt a kis fülkében
3425 9  |               támaszkodva. A kapu alatt a kis fülkében a legvénebb
3426 9  |               kapu alatt a kis fülkében a legvénebb barát olvasta
3427 9  |                 legvénebb barát olvasta a breviáriumot - mert a legvénebb
3428 9  |           olvasta a breviáriumot - mert a legvénebb barát ismerte
3429 9  |            ismerte már mindazokat, akik a kolostort meg szokták látogatni. ~
3430 9  |                 meg szokták látogatni. ~A kapufülkéből egy csengettyű
3431 9  |              csengettyű drótja vezetett a pincemester szobájába. ~
3432 9  |              pincemester szobájába. ~Ez a csengettyűdrót jelezte,
3433 9  |                kaliberű vendég érkezett a kolostorba. ~Egyszeri csöngetés
3434 9  |           torkán az út porát csigerrel. A dupla csengetés már urakat
3435 9  |             vagy vacsorát szoktak főzni a vendégszerető barátok. Háromszor
3436 9  |                 barátok. Háromszor csak a püspöknek - ha éppen erre
3437 9  |            éppen erre járt - csengetett a kapus; azonkívül Riminszky
3438 9  |               Riminszky úrnak, aki ezen a környéken a legelső földesuraság
3439 9  |             úrnak, aki ezen a környéken a legelső földesuraság volt.
3440 9  |         országút is Riminszky úré volt. A barátok megbecsülték az
3441 9  |               Riminszkyben azt is, hogy a borokat szakértelemmel kezelte. ~
3442 9  |        Riminszky úr lován bekanyarodott a kolostor kapuján, és az
3443 9  |             álmos páterek megdörzsölték a szemüket. ~- Azt hittük,
3444 9  |              hozzánk nagyságod - mondta a kapus fráter alázatosan. ~
3445 9  |               kapus fráter alázatosan. ~A silbakok tisztelegtek -
3446 9  |               hosszú dárdájukat kétszer a kövezethez koppantották -,
3447 9  |              koppantották -, fönn pedig a pincemester a legrozsdásabb
3448 9  |                fönn pedig a pincemester a legrozsdásabb lakatkulcsokat
3449 9  |     lakatkulcsokat kereste elő. ~Azokat a rozsdás kulcsokat, amelyeket
3450 9  |              Mária Terézia ajándékozott a hazafias és jómagaviseletű
3451 9  |                háromszor csengettek, és a barátok erre a jelre valamennyien
3452 9  |           csengettek, és a barátok erre a jelre valamennyien fölébredtek. ~
3453 9  |          sohasem lustálkodtak akkor, ha a kolostorban háromszor csöngettek. ~
3454 9  |      kolostorban háromszor csöngettek. ~A pincemester egy kis hordót
3455 9  |                 egy kis hordót gurított a bolthajtásos szobába, és
3456 9  |                 följegyzése szerint ezt a bort Tokajban szüretelték
3457 9  |                az 1722-ik esztendőben. ~A nagyszakállú fejek erre
3458 9  |          Tokajban - mondták csendesen. ~A sarokban egy kerekeken mozgó
3459 9  |                az állványon végezték ki a hordókat a kolostor lakói
3460 9  |        állványon végezték ki a hordókat a kolostor lakói már sok száz
3461 9  |              csöppecske folyadék vala. ~A pincemester - bizonyos Hubennai
3462 9  |            bizonyos Hubennai volt éppen a pincemester - hatalmas karjaival
3463 9  |            hatalmas karjaival fölemelte a hordócskát, és az állványra
3464 9  |                 és az állványra tette. ~A falakon különböző csapok
3465 9  |           pálinkás hordócskába illett. ~A pincemester egy ezüstcsapot
3466 9  |                 egy ezüstcsapot vett le a szögről, és hamarosan a
3467 9  |                 a szögről, és hamarosan a hordóba illesztette. ~A
3468 9  |                 a hordóba illesztette. ~A pincemester megeresztette
3469 9  |               pincemester megeresztette a csapot, és aranyszínű nedv
3470 9  |                aranyszínű nedv csurgott a hordócskából a kristálypohárba. ~
3471 9  |                 csurgott a hordócskából a kristálypohárba. ~A poharat
3472 9  |        hordócskából a kristálypohárba. ~A poharat áhítattal vitte
3473 9  |                 idő szerint főnöke volt a kolostornak. ~Nagy, mély
3474 9  |              ember volt Timóteusz atya, a szakállát, haját behavazta
3475 9  |               bort ivott és nem vizet. ~A főnök kezébe vette a poharat,
3476 9  |            vizet. ~A főnök kezébe vette a poharat, a világosság felé
3477 9  |                 kezébe vette a poharat, a világosság felé tartotta,
3478 9  |            szakértő szemmel vizsgálta. ~A pincemester a hordóra vert
3479 9  |               vizsgálta. ~A pincemester a hordóra vert ezüstlapról
3480 9  |           ezüstlapról kibetűzte ezalatt a fölírást: ~- A Kállay-donációból... ~
3481 9  |        kibetűzte ezalatt a fölírást: ~- A Kállay-donációból... ~A
3482 9  |                 A Kállay-donációból... ~A főnök ajkához emelte a poharat,
3483 9  |                  A főnök ajkához emelte a poharat, és csendesen hörpintett
3484 9  |            belőle. Megforgatta szájában a bort, és aztán csettintett
3485 9  |            csettintett nyelvével: ~- Ez a bor az aranykorból való.
3486 9  |              Amikor kétszer szüreteltek a Hegyalján - mondta. ~És
3487 9  |                 atyák áhítatosan néztek a hordócska felé. ~Riminszky
3488 9  |         Riminszky helyeslőleg bólintott a fejével. ~- Holnap lipovnicai
3489 9  |        tanyámról tizenkét juhot hajt be a juhászgazdám a kolostor
3490 9  |            juhot hajt be a juhászgazdám a kolostor udvarára. ~Az atyák
3491 9  |      bólintottak. ~Áhítatos csend volt, a pincemester a csendben megtöltötte
3492 9  |               csend volt, a pincemester a csendben megtöltötte a poharakat. ~-
3493 9  |      pincemester a csendben megtöltötte a poharakat. ~- Georgius atya,
3494 9  |            hozott magával. ~Lapozgatott a könyvben, és mialatt az
3495 9  |           könyvben, és mialatt az atyák a bort megízlelték, csendes
3496 9  |          imádkozó hangon olvasni kezdte a következőket: ~- Kállay-donáció.
3497 9  |                János. ~Mikor megszólalt a tárogató, menyecskefelesége
3498 9  |           egészségesen. ~Mentek, mentek a magyar urak a Rákóczi táborába,
3499 9  |            Mentek, mentek a magyar urak a Rákóczi táborába, mintha
3500 9  |             valami mulatságba mennének. A legjobb ruhájukat vették