Part

   1 Val|              jött vásárosok megpihentek az egyetlen vendégfogadóban,
   2 Val|        vendégfogadóban, a Rókában, ahol az ivó sötét falain százesztendős
   3 Val|            podoliniak számkivetettsége, az ódon városházán az egymás
   4 Val|    számkivetettsége, az ódon városházán az egymás után következő polgármesterek
   5 Val|             polgármesterről tudnak, aki az iskolai tudományokat a debreceni
   6 Val|              régen sínylődtek a városok az idegen zálogban. A nagy
   7 Val|          rányomta bélyegét a városkára. Az idegen uralom alatt a városka
   8 Val|          városaival. Mit törődtek volna az idegen jószággal? Annyit
   9 Val|          idejében egyszerre fölébredtek az emberek hosszú álmukból,
  10 Val|            téglát sem azóta - talán még az emberek is ugyanazok voltak.
  11 Val|           állapotokról. ~- Itten - írja az ezredes -, egyetlen polgárt
  12 Val|              mit csináljanak most azzal az átaludott száz esztendőkkel?
  13 Val|                egyszerre ugrani. Azokat az elaludt századokat végig
  14 Val|               régen el fogjuk felejteni az egész középkort, a szepesi
  15 Val|                 ez a kor. Ők elmaradtak az időtől, és talán sohasem
  16 Val|     belvillongástól mentes idők jártak, az idegen gyámság alól felszabadult
  17 Val|                rendeltek, amely ügyelte az utazókat, vándorlókat, kereskedőket.
  18 Val|            középkori csendesség borult. Az utcákon nem járt senki,
  19 Val|              arra vigyáztak volna, hogy az átaludott esztendőkből nem
  20 Val|         sikkasztott el egy hónapot sem. Az új házakat, amelyeket itt-ott
  21 Val|         középkorias stílusban tervezték az építők. Lubomirszky hercegnek,
  22 Val|           városháza számára... És abban az időben, amikor én a városka
  23 1  |        legfiatalabb, de a legvénebb sem az az emeletes, keskeny, nyurga
  24 1  |     legfiatalabb, de a legvénebb sem az az emeletes, keskeny, nyurga
  25 1  |                véletlen viszonyok: elég az hozzá, hogy a vén házról
  26 1  |            mosta le teljesen a föstéket az idő. Így aztán bizonyos
  27 1  |                 akkora vasrácsok voltak az ablakon, mintha hosszú ostromra
  28 1  |                 ellenséges sereg; aztán az ellenfél nem kér, hanem
  29 1  |          leggazdagabb podolini polgár. ~Az alföldi embereknek a gazdagsága
  30 1  |          elvitték őket a majorságokba. ~Az ördög tudná, hogy hány nyája
  31 1  |            juhászok elkapnák a juhokat, az olló nyírna, a lenyírt juhok
  32 1  |             feledkeztek meg arról, hogy az őseik valamikor vajdák voltak
  33 1  |         nevetett fel: ~- Megbolondultak az urak? Ha akarnám, herceg
  34 1  |       Lengyelországban, hogyan lehessen az Podolinban polgármester?
  35 1  |      Riminszkyeket semmiféle hivatalnak az elfogadására. Habár az idők
  36 1  |       hivatalnak az elfogadására. Habár az idők során akadt olyan is
  37 1  |                 a bizonyos Riminszkynek az apja - akinek annyi tenger
  38 1  |                földből, már úgy értette az apja mesterségét, hogy az
  39 1  |               az apja mesterségét, hogy az öreg majd kibújt örömében
  40 1  |           fürösztötte a birkákat; fejte az anyajuhokat, és olyan sajtokat
  41 1  |             olyan sajtokat küldött haza az apjának, hogy az öreg két
  42 1  |           küldött haza az apjának, hogy az öreg két hétig se bírta
  43 1  |                juhászságból hazakerült, az öreget éppen aznap terítették
  44 1  |               apja végrendelkezését: ~- Az öreg úr azt hagyta, hogy
  45 1  |           ládában vannak, meg miegymás. Az öreg úr az utolsó percig
  46 1  |                meg miegymás. Az öreg úr az utolsó percig nem hitte,
  47 1  |                volt. ~Kázmér megfogadta az apai tanácsot. Szaporította,
  48 1  |                kényelmesen legelhettek. Az ő idejében keletkezett a
  49 1  |                pedig marékszámra szórta az aranyat. De meglehet, hogy
  50 1  |                 megelégedetten rakta ki az asztalra a félpatkót, ócska
  51 1  |          vigyázz rá, mert én találtam. ~Az ördög tudja, miért gyűjtötte
  52 1  |                szaladt előtte keresztül az úton, megfordult, az öregasszonyokat
  53 1  |          keresztül az úton, megfordult, az öregasszonyokat csak hátulról
  54 1  |            Pedig már megszokhatta volna az úrfi. ~Tudniillik Marczinkáné
  55 1  |               idejében került a házhoz. Az öregnek ugyanis különös
  56 1  |                  amíg megvirrad. Ezeken az álombéli ebédeken, olyan
  57 1  |           szakácsnője nem tud megfőzni. Az éjjel éppen juhhúsos kásával
  58 1  |             látott annyit egy csomóban; az öreg Riminszky pedig nemhogy
  59 1  |            pedig nemhogy megbánta volna az ígértét, hanem sokszor megismételte: ~-
  60 1  |                 a híre mindenfelé, ahol az asszonyok főzni tudnak,
  61 1  |               szobájában. Oda volt téve az asztal közepére. És azé
  62 1  |                főzi. ~Nosza, nekifogtak az asszonyok a juhhúsos kásának.
  63 1  |                 de talán még tovább is, az asszonyok egy fél esztendeig
  64 1  |            hátha éppen akkor viszi arra az útja? Meg aztán elvitték
  65 1  |                 dünnyögi: ~- Eh, ez sem az igazi. ~Még a híres Dócziné
  66 1  |           főzőasszony volt, akit vittek az ország egyik szélétől a
  67 1  |                készülőben, oda elhívták az újhelyi főzőasszonyt. Főzött
  68 1  |               Főzött a Dunántúl, főzött az Alföldön, Erdélyben, mindig
  69 1  |              volt és örökké útban. Vagy az is meglehet, hogy boszorkány
  70 1  |               olyan kását, mint amilyen az én kásám, még álmában sem
  71 1  |               mint a többire: ~- Ez sem az igazi. Hibázik belőle valaminek
  72 1  |                Hibázik belőle valaminek az íze... ~Dócziné haragosan
  73 1  |          kásáját is meg tudta főzni. Ez az asszony pedig senki más
  74 1  |             összetákolt kunyhóban főzte az ebédet a juhászoknak - persze
  75 1  |          fenyves erdőben, dél felé járt az idő, a nagy útban elfáradt,
  76 1  |             ébren vagyok! - dörmögte. - Az álombéli kásának illatát
  77 1  |          kalapját. ~- Adj ennem - szólt az asszonyhoz. ~Az asszony
  78 1  |                   szólt az asszonyhoz. ~Az asszony szó nélkül engedelmeskedett
  79 1  |            Akkor felemelte a szemét, és az asszony rózsás arcába nézett. ~-
  80 1  |                 a bocskorokkal... ~Azon az őszön az történt, hogy hamarább
  81 1  |          bocskorokkal... ~Azon az őszön az történt, hogy hamarább hullott
  82 1  |              hírét vette, nyomban üzent az asszonyért. Legyen ezentúl
  83 1  |              asszonyért. Legyen ezentúl az ő gazdasszonya. Marczinkáné
  84 1  |              sokáig főzte a híres kását az ő gazdájának. A bocskorok
  85 1  |      Marczinkánénak annyi bocskora volt az idők folyamán, hogy már
  86 1  |                 nem szeretett Riminszky az arcába nézni, ha rossz kedve
  87 1  |                 rossz kedve volt. Talán az apja jutott az eszébe az
  88 1  |              volt. Talán az apja jutott az eszébe az új bocskorokkal,
  89 1  |                az apja jutott az eszébe az új bocskorokkal, vagy talán,
  90 1  |                  pihenés nélkül, mintha az ördög kergetné. Megvirradt,
  91 1  |            Riminszky szünet nélkül járt az emeleten. A vén ház korhadt
  92 2  |           GALAMB A VARJÚFÉSZEKBEN~Ebben az időben történt, hogy Toporcon
  93 2  |                 bizonyos Prihoda Mária. Az öreg tót asszonyoknak az
  94 2  |                Az öreg tót asszonyoknak az a sorsuk, hogy meghaljanak
  95 2  |              lészen a földön. Nevezetes az ő halálában csupán az, hogy
  96 2  |         Nevezetes az ő halálában csupán az, hogy olyan kemény téli
  97 2  |               halt meg - mondogatták. - Az első éjszaka csonttá fagy,
  98 2  |          Prihodáné már nemigen törődött az ilyen csekélységgel. Az
  99 2  |                 az ilyen csekélységgel. Az ő jámbor, egyszerű lelke
 100 2  |         visszanézett a magasságból erre az elhagyott csillagra, bizonyosan
 101 2  |             fájt valami ebben a percben az eltávozott lelkének, csupán
 102 2  |             eltávozott lelkének, csupán az fájhatott, hogy azt a leánykát
 103 2  |                olyan árván maradt, mint az ujjam, amilyen árván csak
 104 2  |                falucskában tél közepén. Az apjáról csak annyit tudott,
 105 2  |                 tótok közül választotta az Úristen? ~Prihoda Anna értelmes
 106 2  |                 betűt, azonkívül ő volt az, aki legszebben énekelt
 107 2  |           felelt Ancsurka: ~- Nem lehet az, hogy az én édesapám éljen.
 108 2  |         Ancsurka: ~- Nem lehet az, hogy az én édesapám éljen. Nostyek
 109 2  |                hogy tehénkét vásároltak az itthon maradottak. Az én
 110 2  |        vásároltak az itthon maradottak. Az én édesapám pedig egy dollárt
 111 2  |          hazatoppanni, egyszerre akarja az ő feleségét meg Ancsurkáját
 112 2  |          Ancsurkáját gazdaggá tenni. De az is lehet, hogy egyszer csak
 113 2  |                és boldogan sietett haza az anyjához. ~Így csurrant,
 114 2  |             néha valami kis vigasztalás az elhagyottak közé, ha a világot
 115 2  |               nem volt éppen részeg. De az esztendők múltak, muladoztak,
 116 2  |           holmicskáját, még azt is, ami az édesanyja után maradt reá.
 117 2  |                ott találta a feszületet az út szélén, rajta a megfeszített
 118 2  |                csak egyetlen egyszer is az elhagyott szegények régi
 119 2  |              mellett. ~- Hó! - kiáltott az, aki a szánt hajtotta, egy
 120 2  |                a zúzmarától, vagy talán az időtől. A csengős lovak
 121 2  |                a szán. (A kapukat ebben az időben már leemelték sarkaikról,
 122 2  |              piac túlsó oldalán, amerre az országút kifelé visz a városból. ~
 123 2  |                 keresett. Sokat hallott az anyjától mesélni a sárga
 124 2  |              Prihodáné nagyban tartotta az atyafiságot Marczinkánéval,
 125 2  |            sűrűn meglátogatta, már csak az új bocskorok miatt is. Egy
 126 2  |                  Mit akarsz? - kérdezte az mérgesen. Ancsurka megigazította
 127 2  |                 bogár. ~Megcsippentette az Ancsurka hidegtől kipirult
 128 2  |                  verekedést. Csak ennyi az egész, te kis bogár. Erre
 129 2  |                 máma? Mit feleljen erre az öreg Mik, mikor még a nevedet
 130 2  |             kicsinyt nagyot hallott már az öreg asszony. ~- Te voltál
 131 2  |              öreg asszony. ~- Te voltál az, Ancsurka? A jó Istenke
 132 2  |         hamarább, rongyos a bocskorod. ~Az öreg Mik, a leányka mellett
 133 2  |                 télen. ~Ebben a percben az emeletről egy kemény férfihang
 134 2  |             iramodott fel a kőlépcsőn. ~Az egyik emeleti ablakban egy
 135 2  |                 kendője alól félszemmel az emeletre pislogott. Azon
 136 2  |             Olyan vagy, mint a Mária... Az anyád tán Lublón járt akkoriban,
 137 2  |                 ekkor jutott szóhoz: ~- Az anyám meghalt, néni, már
 138 2  |            annak a szájnak a mozgásából az Ancsurka szavait: ~- Meghalt -
 139 2  |          Meghalt - ismételte hangosan. ~Az öreg Marczinkáné erre sírva
 140 2  |                 hóban olyan keveset tud az ember a világ folyásáról!
 141 2  |                kapun. Fél a nagy hótól. Az ilyen öreg embernek legjobb
 142 2  |            rakás. Persze, tellett bőven az erdőkből. Riminszky jókedvében
 143 2  |                 is maradt volna elég fa az erdeiben. De Riminszkynek
 144 2  |                 át abba a világba, amit az ódon ház udvarán láthatott.
 145 2  |              lakatok lógtak mindenfelé. Az udvar sarkában egy óriási
 146 2  |                deszkáját szürkére mosta az idő. A vasrészeket megette
 147 2  |         beleülni. ~Marczinkáné már jött az új bocskorokkal. Valóban
 148 2  |              Prihoda Anna és belepirult az arca. ~Marczinkáné ráncos
 149 2  |             régen is adta már ezt nekem az öreg úr. Fiatal menyecske
 150 2  |            jegyezte meg. - Talán bizony az Úristen eltévesztette a
 151 2  |              bocskorokat viselt volna. ~Az öreg Mik köhögése hallatszott
 152 2  |     nagyszakállú törpe fürgén gurult be az ajtón karikalábain. Csodálkozott
 153 2  |                hízelkedve simogatta meg az Ancsurka arcát. ~- Megmondtam
 154 2  |                  Megmondtam ugye előre? Az én gazdám, nemes Riminszky
 155 2  |                  mint azt, hogy ki volt az, aki a kapun csöndített.
 156 2  |            mondasz olyat, ami nem igaz. Az Úristen úgyis tud mindent,
 157 2  |                     Lódulj, öreg seprő. Az én uram parancsolta, hogy
 158 2  |              okvetlenül meggyőzte volna az idegen leányzót arról, hogy
 159 2  |              fel a kőlépcsőkön. A törpe az ablakból mogorván nézett
 160 2  |           groteszk arcán. A nagyujjával az emelet felé bökött. ~- Persze,
 161 2  |                másképpen beszél őkelme. Az én uram, Riminszky úr, a
 162 2  |                csak addig, amíg öklével az asztalra üt. Akkor pusztuljon
 163 2  |               egész életére megsiketült az ütéstől. Tudja azt mindenki
 164 2  |             ütéstől. Tudja azt mindenki az én uramról, hogy vele nem
 165 2  |              olyannak nem jó, aki félti az életét. ~Prihoda Anna csodálkozva
 166 2  |              rossz törpének. Ott állott az ablaknál ódivatú, kopott
 167 2  |                 sürgősen akarna mindent az Ancsurka tudomására hozni. ~-
 168 2  |           lelkecském, akármit beszél is az a vénasszony - tudom, nagyon
 169 2  |             mégiscsak nagy szüksége van az én uramnak. Ha én nem volnék,
 170 2  |              nem volnék, teszem fel, ki az ördögnek jutna mindig eszébe
 171 2  |             lakatokat? Ki reparálná meg az ajtókat, ablakokat? Én kovács
 172 2  |            lakatokhoz is értek. Egyszer az én uram Lengyelországból
 173 2  |                lakatot. Ott még értenek az ilyesmihez. Nagyszerű lakatosok
 174 2  |                arrafelé, lelkecském!... Az én uram elhozta a lakatot,
 175 2  |            hozzám: ~- No, öreg Mik, itt az alkalom, most mutasd meg,
 176 2  |               legény vagy-e a talpadon? Az angyalát, öreg Mik, tedd
 177 2  |                 Szóról szóra ezt mondta az én uram, nemes Riminszky
 178 2  |                nyitni azt a lakatot... ~Az elbeszélés hevében Marczinkáné
 179 2  |           megint fecsegtél, Mik - szólt az öreg asszony. - Éjjel-nappal
 180 2  |              rád. Pedig tudhatnád, hogy az Úristennek nem lehet hazudni,
 181 2  |                levegőbe egy darabig. ~- Az úr azt parancsolta - szólt
 182 2  |                 éppen kedved van hozzá. Az úr azt mondta, minek csavarogna
 183 2  |                mondta, minek csavarogna az a szegény Ancsurka az országúton?
 184 2  |        csavarogna az a szegény Ancsurka az országúton? Vajon minek? -
 185 2  |             mennél? ~A törpe, aki eddig az Úristennel vitázott magában,
 186 2  |         kályhában lobog a rőzseláng, és az udvaron annyi tüzelőfa van,
 187 2  |           látszott fogadalmat tenni Mik az imént arra nézve, hogy ezentúl
 188 2  |               elmondani, amely dologról az Úristennek is tudomása van.
 189 2  |                 szeme megtelt könnyel. ~Az öreg Mik még mindig harsogó
 190 3  |           törvény, hogy el kell tűnniök az ország mappájáról, és a
 191 3  |                 virágzottak, de mi volt az a régi élethez képest, amidőn
 192 3  |              bánatukat? Igaz, hogy ezek az ágyúk olyankor is megszólalhattak,
 193 3  |               törvényt, hogy ne szóljon az ágyú, ha a várúr megharagszik.
 194 3  |                hegytetőkön, a várnépség az oromról a völgybe költözött,
 195 3  |             zordon katonák kard helyett az ásót kalapálták, ha élén
 196 3  |                 kezükbe a várak dolgát, az a sok gömbölyű, egészséges
 197 3  |                 és bánatos asszonyféle. Az ember az olvasmányai révén
 198 3  |           bánatos asszonyféle. Az ember az olvasmányai révén azt hihetné,
 199 3  |            disznót is fagyos télben, és az asszonyoknak nagyobb gondjuk
 200 3  |       asszonyoknak nagyobb gondjuk volt az ugorkás edényekre, mint
 201 3  |                  minden lehetséges, még az is, hogy a költőknek van
 202 3  |          kedélyességével vakargatja meg az eledelüket habzsoló hízók
 203 3  |              bizonysággal, hogy hol van az igazság. Azaz, hogy a várak
 204 3  |                 különös fennmaradásának az a története van, hogy a
 205 3  |             falucska - a hazáé volt, és az odavaló tótokat a lublói
 206 3  |                szolgabírónak. De hát ki az ördögnek jutna eszébe az
 207 3  |                az ördögnek jutna eszébe az a gondolat, hogy annak a
 208 3  |            vármegye területéhez, de még az országhoz sem, hagyjanak
 209 3  |              másfelé akadt tennivalója, az ódon vár megmaradott éppen
 210 3  |          másfelé, ha rájött a sorja, és az öreg emberek meghaltak itt
 211 3  |            egyiknek se eszébe rárohanni az utazó kereskedőkre, vagy
 212 3  |                 antul jobban megviselte az idő. Amint az emberek nem
 213 3  |                megviselte az idő. Amint az emberek nem élhetnek örökké,
 214 3  |              felvidéki anekdota szerint az ilyen tudós embernek bátran
 215 3  |            tudói között a plébániákat - az nem tartozik ennek a történetnek
 216 3  |            történetnek a keretébe. Elég az hozzá, hogy a nizsderi várúr
 217 3  |                tódítanak vagy elvesznek az igazságból. Utóvégre nem
 218 3  |                 várának egyszer megholt az utolsó gazdája, bizonyos
 219 3  |       keményítették meg a tekintetüket. Az utolsó Kavaczkyt semmiképpen
 220 3  |              volna valami jó vége, mert az utolsó Kavaczky nem volt
 221 3  |              volt, aki végigtivornyázta az életét. A nizsderi várban
 222 3  |           megsütötte, feltálalta volna. Az volt a jó szerencse, ha
 223 3  |          időzött volt Borocskay Gyurka, az északi részek utolsó ingyenélője.
 224 3  |            fogyott ki a pincéből, folyt az néha patakokban a várudvaron,
 225 3  |            valamelyik felvidéki püspök, az utolsó Kavaczky egyedül
 226 3  |               szátokat. Menjetek íziben az országútra; amelyik hamarább
 227 3  |              napszámban lesték odalenn, az országúton a vendéget. Csakhogy
 228 3  |         Kavaczky napról napra veszített az eszéből. (Mindig nagyon
 229 3  |          pisztollyal a gyuvodai kántort az ivásra. A szegény ember
 230 3  |               Fegyveres cselédek álltak az ajtókban, akik lándzsát
 231 3  |              töltött pisztolyt vont elő az asztalfiából, és a kántort
 232 3  |               kidobatta a cselédségével az országútra. ~- Ne lássam
 233 3  |                  Mert a legnevezetesebb az volt az utolsó Kavaczkyban,
 234 3  |                 legnevezetesebb az volt az utolsó Kavaczkyban, hogy
 235 3  |               annál inkább győzte. Csak az arca lett nagyon fehér hosszadalmas
 236 3  |         elhallgattak, nyomban felébredt az a nyugtalan lélek: ~- Fújjátok,
 237 3  |           Hogyan folytassam én most ezt az álmot? ~A banda megszólalt,
 238 3  |             lehunyta a szemét. Látszott az arcán, hogy gondolatban
 239 3  |       gondolatban igen nagyon keresgéli az álom folytatását, de hát
 240 3  |                álom folytatását, de hát az már nem jutott eszébe. Csóválgatta
 241 3  |               lábával elrúgta maga elől az asztalt: ~- Gazemberek vagytok -
 242 3  |               ha békén meghagynák halni az utolsó Kavaczkyt. ~A folytonos
 243 3  |                Kavaczky agya. Különösen az bosszantotta, hogy nem tud
 244 3  |             hogy nem tud vendéget kapni az asztalához. ~- Hej, Borocskay -
 245 3  |               vagy effélét vettek észre az őrködő cselédek az országúton.
 246 3  |                észre az őrködő cselédek az országúton. Az asszonyoknak
 247 3  |                 cselédek az országúton. Az asszonyoknak a váron kívül
 248 3  |             mulattatták a várurat, amíg az ebrúdon dobatta ki őket
 249 3  |                 már valami nagyon bőven az utolsó Kavaczkynak. A cselédség
 250 3  |               maradni... ~... És eljött az idő, hogy a híres kranyokai
 251 3  |      elfelejtették magukkal vinni, vagy az is meglehet, hogy ő maga
 252 3  |              közelebb a hatvanhoz, mint az ötvenhez. A Rákóczin kívül
 253 3  |            cselédek nem fogtak vendéget az országúton, mert már nem
 254 3  |          gondolat motoszkált a fejében, az nem hagyta békén. Amíg a
 255 3  |                 dúdoltak búgó hangokon, az ablakok, ajtók megreccsentek.
 256 3  |                régimódi olajlámpába, és az arcán egymást váltották
 257 3  |           nemsokára meghalok. Talán még az éjjel. ~Megborzongott, talpra
 258 3  |              Pedig még meg sem csókolta az ifjú asszonyt. ~- Mindig
 259 3  |              Kavaczky. - Mi közöm nekem az asszonyokhoz? Én úgy születtem,
 260 3  |                őket... ~- Elég nagy baj az neked, uram - sóhajtotta
 261 3  |                meg, utállak... Most már az sem kell, hogy megsirass.
 262 3  |                szoknyakergető. ~Kitárta az ajtót, és kitaszította rajta
 263 3  |                  és dideregve hallgatta az odabévülről hangzó nehéz
 264 3  |                   Egyszer újra kitárult az ajtó. Kavaczky alakja jelent
 265 3  |                 lebegnének, a zúgó szél az arcába vágta a havat. Behúzta
 266 3  |           arcába vágta a havat. Behúzta az ajtót maga után. ~- Uram -
 267 3  |                  Elhangzottak a lépései az éjben. A trombitás egy darabig
 268 3  |                 trombitás ekkor elaludt az oszlopok alatt. Arra tért
 269 3  |            valami különös dolog történt az alatt az idő alatt, amíg
 270 3  |          különös dolog történt az alatt az idő alatt, amíg aludt. Valami
 271 3  |             részeg lett volna Kavaczky. Az ördög bújjon belé, csak
 272 3  |               csak nem kapta le lábáról az ital? ~Mindig hangosabb
 273 3  |            folyton többet beszélt ahhoz az idegenhez, akinek a kupájához
 274 3  |                 vagy te talán ember?... Az ördög vagy, aki eljött értem.
 275 3  |             vagyok, pajtás, elvihetsz. ~Az idegen nem felelt se igent,
 276 3  |             Csak a kupájával ütötte meg az asztalt. A nehéz ércedény
 277 3  |          bizonyosan tudom, hogy te vagy az ördög. Mikor ott szembe
 278 3  |                gondoltam magamban, hogy az nem lehet mindennapi ember,
 279 3  |             vagy a kettő közül. Te vagy az ördög, aki eljött az utolsó
 280 3  |               vagy az ördög, aki eljött az utolsó Kavaczkyért. ~Az
 281 3  |                 az utolsó Kavaczkyért. ~Az idegen még mindig nem felelt
 282 3  |                megállapíthasson valamit az idegenről... Fiatal-e vagy
 283 3  |             öreg? Tót-e vagy magyar? De az idegen hallgatott, némán
 284 3  |                 utoljára fújod. Elviszi az ördög az utolsó Kavaczkyt. ~
 285 3  |                 fújod. Elviszi az ördög az utolsó Kavaczkyt. ~A vénember
 286 3  |              mindig mondanak igazat. Ám az is meglehet, hogy igazat
 287 3  |              hogy igazat mondanak. Elég az hozzá, hogy a rejtélyes
 288 3  |                 aztán még mindig megvan az a reménységem, hogy én leszek
 289 3  |               hogy én leszek a győztes. Az asztal alá iszlak, öcsém.
 290 3  |          gazdátok. ~A trombitás kitárta az ajtót, és néhány cseléd
 291 3  |                 kiáltott Pohánka János, az udvaros. ~Kavaczky révedezve
 292 3  |             hentergett: ~- Most hal meg az utolsó Kavaczky. ~Beletellett
 293 3  |                   Ha már nem szólhatnak az ágyúim a bástyákon, legalább
 294 3  |                 egy Kavaczky haldoklik, az utolsó Kavaczky. ~A szomszéd
 295 3  |            szoba ajtaja nem nyílott fel az egész idő alatt, bár Kavaczky
 296 3  |                Kavaczky sokszor figyelé az onnan kihangzó lépteket.
 297 3  |             onnan kihangzó lépteket. De az ajtó nem nyílott... ~A várúr
 298 3  |               János, aki értett valamit az orvosi mesterséghez, sietve
 299 3  |                bekecsét. Szétfeszítette az ingét és elborzadva látta,
 300 3  |               valami torz mosolygás ült az arcára: ~- Bolondság, tisztelendő
 301 3  |                   Csak egy kis mérgezés az egész, de most hagyjuk ezt.
 302 3  |                tudta a pap becsalogatni az udvarról. Kavaczky intett
 303 3  |              szoba csukott ajtajára. De az ajtó nem nyílott. ~- Rendelem -
 304 3  |           György, m. p. ~- És ki légyen az a bizonyos Pogrányi Sámuel? -
 305 3  |                ajtajára mutatott. A pap az ajtóhoz lépett és felnyitotta
 306 3  |          szobában pedig nem volt senki. Az egyik ablak nyitva. Az üres,
 307 3  |                  Az egyik ablak nyitva. Az üres, bútorozatlan szoba
 308 3  |               pap és a bíró berohantak. Az utolsó Kavaczky lefordult
 309 3  |               hallgatódzott. ~- Megtért az örök nyugalomba - mondta
 310 3  |              kezdte a Rákóczi-indulót. ~Az utolsó Kavaczky mozdulatlanul,
 311 3  |               torz mosolygás jelent meg az arcán. Mintha azon nevetett
 312 3  |           megsiratják.~~A Kavaczky-ősök az ő torzonborz bajuszukkal,
 313 3  |                darabig mereven bámultak az üres folyosóra. Aztán -
 314 3  |             tovább a kopasz hegy ormán, az ördög sem törődött vele. ~
 315 3  |            rendesen elvégezte a dolgát, az utolsó Kavaczky végrendelkezése
 316 3  |                 kedve törődni senkinek. Az új gazda nyugodtan beköltözhetett
 317 3  |               ősi szokáshoz híven ebben az esztendőben is tiszteletét
 318 3  |                a holtat fölélesztette), az utolsó Kavaczky halála után
 319 3  |            esténként nem raktak máglyát az udvar közepén dologtalan
 320 3  |                világosság volt valahol, az legfeljebb csak egyetlen
 321 3  |                eresztékein szűrődhetett az éjszakába. A vak trombitás,
 322 3  |         éjszakába. A vak trombitás, aki az új birtokos idejében a kulcsári
 323 3  |                 Ő hozta föl a konyhából az ételt, ő közvetítette a
 324 3  |                  éppen ellenkezője volt az új várúr a réginek. Amíg
 325 3  |                új várúr a réginek. Amíg az utolsó Kavaczky asszonyfélének
 326 3  |             tartott. Azok is valahonnan az Alföldről kerültek ide.
 327 3  |          környékén csupán annyit tudtak az új várúrról, hogy Budapestről
 328 3  |               világát is odaadták volna az asszonyságnak. Talán nem
 329 3  |            Talán nem csupán azért, mert az asszonyság zsebe mindig
 330 3  |     szolgabírónál is nagyobb úr volt ez az asszony. A pörlekedők között
 331 3  |          egyszerűen. ~A legnevezetesebb az volt a dologban, hogy Sámuel
 332 3  |             ingyenélői - tulajdonképpen az utolsó Kavaczky jobbágya
 333 3  |                  a gazdám parancsából. ~Az egykori várnépség megragadta
 334 3  |                   Így jár mindenki, aki az erkölcsök ellen vét. ~A
 335 3  |                 mindenfelé új eszmékkel az urak ellen heccelte. Ez
 336 3  |               pirosszoknyás Komárominé. Az egykori várnépség csakhamar
 337 3  |     összegyülekezett a kis kocsi körül. Az öregebb tótok tiszteletteljesen
 338 3  |                 huszonötöt, mert vétett az igazság ellen. ~Krumpli
 339 3  |                 kihívólag vitette magát az asszony-bíró elé. ~- Én
 340 3  |               Verjétek rá a porcióját! ~Az amerikai hiába tiltakozott
 341 3  |                 saroglyájából előkerült az a bizonyos spanyol nádvessző. ~
 342 3  |           György a harmadik huszonötöt, az nem tartozik ennek a történetnek
 343 3  |               kegyetlenül végrehajtotta az ítéleteket, amelyeket odafönn
 344 3  |                 láthatatlan ember talán az ördög segélyével tartott
 345 3  |             részeges embereket üldözte. Az utolsó Kavaczky idejében,
 346 3  |          völgyében. Részeg volt ott még az útszéli fa is. A tótocskák,
 347 3  |             különben se nagy ellenségei az alkoholnak, Kavaczky idejében
 348 3  |                 a rezesbanda - márpedig az mindig szólott -, boldog-boldogtalan
 349 3  |              boldog-boldogtalan ihatott az udvaron csapravert hordóból.
 350 3  |             Kavaczky nevetve nézte őket az ablakból. ~- Legalább még
 351 3  |               világba. Lehet, hogy ezen az úton járt ki a várúr a világba,
 352 3  |             pontosan fizette a bérüket. Az egykori trombitás - a kürtöt
 353 3  |                mintha kripta lett volna az, egy élőhalottnak a kriptája... ~
 354 3  |                vendég is jött a várba. ~Az a vendég se volt olyan vendég,
 355 3  |           Riminszky szerette a bort, és az ő tiszteletére a várpince
 356 3  |                 megéhezett, Péter bátya az ablakból kiadta a rendeletet: ~-
 357 3  |             Paprikás csirkét főzzetek! ~Az ablak bezárult, és Komárominé
 358 3  |          megjelent egy fehér kendőcske. Az lobogott a hajnali szürkületben
 359 3  |                között. ~Krumpli György, az amerikai gentleman, aki
 360 3  |            odafönn a várban! Minek neki az a sok vászoncseléd! Minek
 361 3  |                vászoncseléd! Minek neki az éjjeli lovas, akitől olyan
 362 3  |                 olyan nehezen búcsúzik? Az ördög tudna eligazodni ezen
 363 3  |                aztán hirtelen eltakarta az arcát egy fekete kendővel.
 364 3  |                 megállj!... de már csak az üres levegőnek beszéltem,
 365 3  |            levegőbe bámult. ~- Hát csak az - felelt -, hogy a vadász
 366 3  |                nem férfi. ~- Te bolond! Az ördögök játszottak veled! -
 367 3  |                  miért? Hiszen éppen ez az, amit tudni szeretnék! Azt
 368 3  |       mosolyogva néztek össze, nevettek az amerikai ostobaságán. De
 369 3  |          bajuszát, akkor megemlegeted. ~Az amerikai vállat vont: ~-
 370 3  |        szamarait, és kordéján elgurult. Az amerikai csúfondáros nevetéssel
 371 3  |                várban asszony lakik. ~- Az bizony, még pedig szép asszony -
 372 3  |             pedig szép asszony - felelt az amerikai. ~Dehogy is félt
 373 3  |                túl a határszélen. Ennek az erdőségnek meghalt a gondozója,
 374 3  |                  Nem hozhatjuk közelebb az erdőt. ~- Az is igaz - szólt
 375 3  |         hozhatjuk közelebb az erdőt. ~- Az is igaz - szólt az amerikai. -
 376 3  |            erdőt. ~- Az is igaz - szólt az amerikai. - De sok a vaddisznó. ~-
 377 3  |            ehetsz vaddisznó-pecsenyét. ~Az amerikai még mindig ellenkezett. ~-
 378 3  |                 nagyon búsulni utánad. ~Az amerikai elnevette magát: ~-
 379 3  |                 akkor már elmegyek abba az erdőbe. Nagyon útjába vagyok
 380 3  |                házaló zsidó levelet írt az Úristenhez, a választ erre
 381 3  |           fölkeresem. ~S így levelezett az élelmes Kohn Móric az Úristennel
 382 3  |        levelezett az élelmes Kohn Móric az Úristennel a nizsderi vár
 383 4  |     Riminszky-házba, ahol Prihoda Anna, az anyátlan-apátlan tót leányka,
 384 4  |          egyenesen olybá vették, mintha az Úristen küldte volna nekik
 385 4  |       Ancsurkának, hogy szellőztesse ki az úr bundáját, sapkáját. (
 386 4  |            farkasbőr bundát kiteregette az emeleti folyosó vasrácsára.
 387 4  |             emeleti folyosó vasrácsára. Az öreg Mik, aki ebben az időben
 388 4  |                  Az öreg Mik, aki ebben az időben valamely furfangos
 389 4  |               úr bundáját teregetem. ~- Az ördögbe! Hát Mik meghalt,
 390 4  |               meghalt, eltemettétek már az öreg Miket? Hol van az öreg
 391 4  |              már az öreg Miket? Hol van az öreg Mik? Hol? - kiáltotta. -
 392 4  |                 a következőket adta elő az udvar közepéről: ~- Jegyezd
 393 4  |                Jegyezd meg, leány, hogy az én uram, Riminszky úr holmijához
 394 4  |              persze nem tudott felelni. Az öreg Mik diadalmasan rázta
 395 4  |                 Saturnus bolygó látható az égen. A százesztendős jövendőmondó
 396 4  |           hózivatar lészen. Ezt felelné az öreg Mik, ha az ő gazdájának,
 397 4  |                 felelné az öreg Mik, ha az ő gazdájának, nemes Riminszky
 398 4  |              sem. Már most mit ér azzal az én gazdám, ha csak azt tudja,
 399 4  |             hogy csütörtök van? Semmit. Az ördögbe, éppen semmit. Hagyd
 400 4  |                indult volna. Pedig csak az emeletre igyekezett. A nagy
 401 4  |         pillanatra megakadt a tekintete az Ancsurka bocskorán, majd
 402 4  |    Megbolondultál, hogy úgy kiáltozol? ~Az öreg Mik lekapta vidrabőr
 403 4  |                 vén bolond... Nem harap az én bundám. ~A szeme akaratlanul
 404 4  |                Ancsurkának elvörösödött az arca, maga sem tudta miért.
 405 4  |            mormogta. - Bizonyosan ez is az apám bocskorai közül való,
 406 4  |          szólott Riminszky, és becsapta az ajtót maga mögött. ~Az öreg
 407 4  |         becsapta az ajtót maga mögött. ~Az öreg Miknek szinte tátva
 408 4  |               bezárt ajtóra nézett, hol az Ancsurka bocskorára. Csóválta
 409 4  |                 szakállát, aztán megint az ajtóra nézett, és azután
 410 4  |               Jer, Ancsurka, segíthetsz az öreg Miknek a Riminszky
 411 4  |               megsértődvén önérzetében, az ő kezemunkájának a lebecsülését
 412 4  |               kis béka! - förmedt rá. - Az első pár cipőt már csak
 413 4  |                szokás. A Riminszkyeknek az a bogaruk, hogy a lábára
 414 4  |         sarkában, mert ő süket volt. De az öreg Mik elkeseredve vetette
 415 4  |               elkeseredve vetette hátát az ajtófélfának. Mogorván nézett
 416 4  |                 szavainak jelentőségét. Az arca olyan vörös lett, mint
 417 4  |         szempilláin. ~- Aztán jó legyen az a cipő - mondta kényeskedve. ~
 418 4  |                a hatalmas férfiút látta az udvaron végigmenni, megrázkódott,
 419 4  |             Tizenkét gomb volt a cipőn, az orra hegyes, mint a kecsegéé,
 420 4  |                benne járni, ne félj. Ha az Úristen azt rendelte, hogy
 421 4  |               tette hozzá: ~- De hát ha az úr parancsolta, mit csinálhatunk
 422 4  |                semmit sem csinálni. Sőt az öreg Mik, aki Riminszky
 423 4  |           házirendre, mint akkor, midőn az úr otthon volt, nagy patáliát
 424 4  |                 Ez a hála? - kiáltozott az öreg Mik. - Felfogadtunk
 425 4  |                öreg Mik. - Felfogadtunk az utcáról, mint talált gyereket,
 426 4  |           szájgörbítésnek mégis megvolt az az eredménye, hogy Prihoda
 427 4  |        szájgörbítésnek mégis megvolt az az eredménye, hogy Prihoda
 428 4  |              nagyon ennek a kisleánynak az, hogy többé bocskort nem
 429 4  |               Erre kedves álmai voltak. Az anyja simogatta az arcát
 430 4  |              voltak. Az anyja simogatta az arcát és becézgette. Egyszer
 431 4  |            mindenféle bolondságokat lát az ember -, s így szólt hozzá: ~-
 432 4  |                 tótocskák lesznek odaát az új világban. Nagyon hiszem,
 433 4  |           világban. Nagyon hiszem, hogy az a furfangos Prihoda kifundált
 434 4  |                 szaladgáltak a réteken; az égen bárányfelhők úszkáltak, -
 435 4  |                    Megvarrták a cipőt? ~Az öreg Mik szokásos bőbeszédűségével
 436 4  |                képzeletében látta, hogy az öreg szolga milyen hősies
 437 4  |                hiába próbálta folytatni az álmot ott, ahol elhagyta:
 438 4  |              képek vonultak fel előtte: az öreg Mik, a lakatos, amint
 439 4  |                amíg végre eszébe jutott az a fehér macskácska, amely
 440 4  |             lett arra, hogy mit kalapál az öreg Mik örökösen a színben.
 441 4  |               így szólongatta valamikor az édesanyja, amikor még nagyon
 442 4  |         dajkálta, táplálta, dédelgette. Az öreg Mik, aki nemigen szerette,
 443 4  |            macskát. Ő majd - tudniillik az öreg Mik - készít neki egy
 444 4  |           bizonyossággal állítani. Csak az bizonyos, hogy nagyon odasimult
 445 4  |         bizonyos, hogy nagyon odasimult az Ancsurka kebeléhez. ~- Te
 446 4  |          Ancsurka kebeléhez. ~- Te vagy az én gyerekem! - súgta neki
 447 4  |                neki Ancsurka. - Te vagy az Anci, én pedig az öreg Prihodáné
 448 4  |               Te vagy az Anci, én pedig az öreg Prihodáné vagyok. Jer
 449 4  |                halkan, szomorúan, amint az anyjától hallotta egyszer: ~-
 450 4  |            hallotta egyszer: ~- Hol van az apád! Mondd meg, hol van
 451 4  |                apád! Mondd meg, hol van az apád?... Elment, elhagyott
 452 4  |             Elment, elhagyott bennünket az a rossz apád. Talán sohase
 453 4  |      szenvedélyesen Ancsurka -, te vagy az én gyermekem. ~Riminszky
 454 4  |               betegen jött vissza abból az útból és se másnap, se harmadnap
 455 4  |                nap hirtelen így szólott az öreg Mikhez, aki mindenféle
 456 4  |                 bejöhet a macskájával. ~Az öreg Mik hamarosan elővezette
 457 4  |             valami fogháznak lett volna az őrmestere. Riminszky tunyán
 458 4  |              Üljetek le itt - folytatta az öreg Mik. - Aztán játsszatok
 459 4  |               nagyon ijedtnek látszott. Az öreg Mik dirigálta a leányt: ~-
 460 4  |     szégyenlősen nézett a macskájára: - Az én gyerekem... ~Az öreg
 461 4  |        macskájára: - Az én gyerekem... ~Az öreg Mik elégedetlenül sodorta
 462 4  |               Csendesen ódalgott kifelé az ajtón, mintha azt várta
 463 4  |             kezet csókolt Riminszkynek. Az megsimogatta a macskát a
 464 4  |               reuma kötötte szobájához. Az öreg Mik minden tudománya
 465 4  |         bölcsészkedő ember volt, akinek az volt a szokása, hogy leült
 466 4  |             gonosztevők közül is mindig az a szimpatikus, amelyik nyugodtan,
 467 4  |              szabad gyávaságot mutatni. Az egész néhány esztendei föld
 468 4  |           Riminszky. ~Riminszky dühében az asztalra csapott: ~- Ördög
 469 4  |              Riminszky -, hogy Jarinkó, az erdei szellem köhint egyet,
 470 4  |             Semmiféle ivadékom nem volt az. Nekem köhöghet Jarinkó...
 471 4  |                 hogy hosszabbra nyújtsa az életét, mint a tótokét.
 472 4  |                  Először is ne tegezzen az úr - sziszegte Riminszky,
 473 4  |         fabrikálni a régi helyett. Erre az a válaszom, uram, hogy ha
 474 4  |               újjáteremteni, kicserélni az emberi testben, akkor meg
 475 4  |          testben, akkor meg volna oldva az örök élet titka. Annyit
 476 4  |         ötlettől megkapatva, rákiáltott az öreg Mikre, aki a sarokból
 477 4  |           doktor úr? - kérdezte ijedten az öreg Mik, aki mellette ballagott. -
 478 4  |       Riminszkyhez: ~- No, mit akar még az úr? - kérdezte. ~- Mik,
 479 4  |             odakünn - szólt Riminszky. ~Az öreg Miket módfelett meglepte
 480 4  |            lehet elsvindlizni a halált. Az a kutya doktor tán tud valamit,
 481 4  |               beszélni Riminszky úrral. Az öreg Mik sem volt rest,
 482 4  |           mindenféle bolondság történik az emberrel. Néha még meg is
 483 4  |                   sok minden függ attól az ötvenéves embertől. De ha
 484 4  |              medve haragszik. ~A doktor az ajtóból felelt: ~- Ámbátor
 485 4  |           Ámbátor minden lehetséges... ~Az öreg Mik úgy kapta el a
 486 4  |               Ancsurka, vedd a macskát. Az úr hivat. ~Ancsurka hamarosan
 487 4  |             fürge lépésekkel futott föl az emeletre, mint aki tudja,
 488 4  |               dobhatta oda előre? Talán az öreg Mik? Nem, Mik nem gondol
 489 4  |                Mik? Nem, Mik nem gondol az ilyesmire. ~Riminszky a
 490 4  |       kérdezgette a macskát: ~- Te vagy az én gyermekem? ~Mindjárt
 491 4  |               haragudj, édesanyám. Csak az orromat dugtam ki a padláslyukból.
 492 4  |               jól viselted magad. Akkor az én gyerekem vagy. ~Mire
 493 4  |                 én gyerekem vagy. ~Mire az öreg Mik visszajött a patikából
 494 4  |              Mik visszajött a patikából az orvossággal, Riminszky úr
 495 4  |          kiáltotta és mindig nevetett. ~Az öreg Mik földhözvágta a
 496 4  |         ördöngös macska! - lódította. - Az ördögök kuglizzanak a fejemmel,
 497 4  |         valahogy gondoskodom rólatok... Az az ördöngös macskád csaknem
 498 4  |               gondoskodom rólatok... Az az ördöngös macskád csaknem
 499 4  |               csaknem meggyógyított. ~- Az az ördöngös macska! - üvöltötte
 500 4  |            csaknem meggyógyított. ~- Az az ördöngös macska! - üvöltötte