Part

 1 1 |             kalapját. ~- Adj ennem - szólt az asszonyhoz. ~Az asszony
 2 2 |      igyekszel? ~- Podolinba, uram - szólt Prihoda Anna. ~- Akkor egy
 3 2 |             kis lány, Isten áldjon - szólt a fehér bajuszú úr, egy
 4 2 |            elhozta a lakatot, és így szólt hozzám: ~- No, öreg Mik,
 5 2 |              megint fecsegtél, Mik - szólt az öreg asszony. - Éjjel-nappal
 6 2 |              Az úr azt parancsolta - szólt Marczinkáné -, hogy fogadjalak
 7 3 |          ördögök játszottak veled! - szólt a kranyokai bíró. - Miért
 8 3 |            az erdőt. ~- Az is igaz - szólt az amerikai. - De sok a
 9 4 |                Mik tiszteletteljesen szólt közbe: ~- Tél van, tekintetes
10 4 |  bolondságokat lát az ember -, s így szólt hozzá: ~- Némely tótócskákból
11 4 |               Hát aztán? ~- Aztán? - szólt Mik, és Ancsurka képzeletében
12 4 |     mutatvánnyal. ~- No és tovább? - szólt kemény hangon. Riminszky
13 4 |            Csak játssz vele mindig - szólt. - Most pedig elmehetsz. ~
14 4 |                Mik, maradj odakünn - szólt Riminszky. ~Az öreg Miket
15 4 |             kemencén. ~- Jer, Anci - szólt hozzá. - Riminszky úr látni
16 5 |              órás estebéd idején így szólt Lizihez: ~- Mi magunkban
17 5 |         Poprád, ezentúl itt lakunk - szólt a kutyához, mintha egy hozzá
18 5 |         Ettől kedves álmai lesznek - szólt és elfújta a szonátát. ~
19 5 |         ugatott. ~- Hallgasson már - szólt magyarul a köpenyeges. -
20 5 |      közelebb lépett. ~- Honfitárs - szólt behízelgő meleg hangon;
21 5 |                  No megyek, pajtás - szólt Pogrányi felemelkedve. ~
22 5 |             Akarok is boldog lenni - szólt ünnepélyesen Kavaczky. -
23 5 |      magyarul, mint a karikacsapás - szólt Riminszky. ~- Tőlünk tanult
24 5 |            percig sem gondolkoznék - szólt erős hangon. ~Lizi összerezzent.
25 5 |            mentegetőzött előtte, így szólt hozzá: ~- Még mindig van
26 5 |              volna érte. ~A diák nem szólt többet. Magára szedte a
27 5 |            Nem baj, hogy nincs itt - szólt Kavaczky. - Némely versét
28 5 |      szekundánsa, kedves izé... ~Így szólt Riminszky, a következő percben
29 6 |           Kezdődjön tehát a vizsga - szólt János barát, és csuhája
30 6 |         ebédünket, szívesen látjuk - szólt alázatosan Marczinkáné. ~
31 6 |                Igen jeles betűvető - szólt közbe János fráter. ~De
32 6 |        lehetett. ~- Jöjj, Ancsurka - szólt Riminszky. - Elviszlek valahová,
33 6 |       udvaron állott. ~- A macskám - szólt pityeregve. ~- Hol van a
34 6 |        ismered-e még a betűket? ~Így szólt a fráter, és a házba visszament,
35 6 |                Szállj le, Ancsurka - szólt Riminszky úr. ~De türelmetlenségében
36 6 |             nézett, de nem Riminszky szólt, meg aztán a Riminszky hangját
37 6 |               A szőke kisasszony így szólt Ancsurkához: ~- Te ide állsz
38 6 |           Néha valami idegen nyelven szólt Riminszky úrhoz, aki gyorsan
39 6 |             féljek én? Féljen maga - szólt nyugodtan a várkisasszony. ~(
40 6 |              ajtót. ~- Jegyezd meg - szólt Ancsurkának -, hogy este
41 6 |           völgyben csendesen, halkan szólt a hajnali harangszó. ~-
42 7 |             fejétől a lábáig, és így szólt a leányhoz: ~- Ülj le és
43 7 |              az asztalt. Egyszer így szólt: "Helyes, megölöm magam,
44 8 |            véreztek, behívott is így szólt hozzám: ~- Te leány, tudod-e,
45 8 |              úrnőm is kijött, és így szólt Riminszky úrhoz: ~- Hagyja
46 8 |         nincs asszony-cselédem. ~Így szólt, és megsimogatta az arcom. ~
47 8 | Megsimogatott és szokása szerint így szólt hozzám: - Aztán jól viseld
48 8 |             beléjük néz. ~- Ülj le - szólt -, és melegítsd a kezem. ~
49 9 |      Búsulhatunk érte! ~A perjel így szólt ünnepélyes hangon: ~- Kállay
50 9 |                 Jer, Ancsurka, jer - szólt Riminszky a leányhoz. -
51 10|            Mert benned van, huncut - szólt Riminszky. ~Az éjjeliőr
52 10|         Szeretném látni a halottat - szólt türelmetlenül a férfi. ~
53 10|                Köszönöm, doktor úr - szólt kinyújtózkodva. - Nemigen
54 11|     tömjénért akart menni. ~- Hohó - szólt a legelső, a helyzet magaslatára
55 11|         csárdás. ~- Fizess, Filkó! - szólt a trombitás, és a kis fekete
56 11|                Tartsd ide a kezed! - szólt a vén emberre. ~Az üveg
57 11|             való, érzem a szagáról - szólt a vak ember. - Kavaczky
58 11|           mint a régi hóhéroké. ~Nem szólt, csak állott mozdulatlanul,
59 12|  gratulálását: ~- Tudtam én mindig - szólt határozott hangon -, hogy