Part

 1 2 |          édesapám éljen. Nostyek Péter, Szalan György meg Jánoska,
 2 3 |     lehajtotta a fejét: ~- Igaz, Péter bácsi, a szolgabíró arra
 3 3 |           Kire hagyjam a várat? ~Péter zenész erre a fogas kérdésre
 4 3 |   magukat. Fontos hely volna ez, Péter bácsi. ~Ábrándozva nézett
 5 3 |     egyszer kisírhatták magukat. Péter bácsi elővette a trombitát,
 6 3 |         oldalon át. ~- Jelentsd, Péter bátya, hogy itt van Riminszky
 7 3 |         Riminszky úr megéhezett, Péter bátya az ablakból kiadta
 8 5 |   zenekarban bizonyos Raffaidesz Péter foglalta el, akinek ugyan
 9 5 |      gyülekezetében. ~Raffaidesz Péter szomorúan ment el, és többé
10 5 |         versenytársa, Raffaidesz Péter. ~- Lizi - mondta csendes
11 7 |        kisasszony nem hallotta. ~Péter zenész fölsóhajtott: ~-
12 7 |       hogy merről jött -, amikor Péter ellágyulva fújta hangszerét,
13 7 |      trombitán, hogy kihullott a Péter kezéből. Szikrázott a szeme. ~-
14 7 |  fordított a jelenetnek, mialatt Péter rémülten támolygott ki a
15 7 |       Attól a naptól fogva, hogy Péter zenész megfenyíttetett,
16 7 |           csak néha találkoztak. Péter csak akkor mert bejönni
17 8 |        mosóleányok énekelnek. De Péter bácsi elzárta az ajtót. ~-
18 8 |        sem volt benne. ~Behívtam Péter bácsit, aki nagy óvatossággal
19 8 |       mélyen a vár alatt az öreg Péter bácsi alakja. A térdig érő
20 8 |      halott kutyát földíszítette Péter bátyó mindenféle ékességekkel,
21 10|         tűrte meg maga mellett. ~Péter három nap múlva megkondította
22 11|       nyomban megismerte: ~- Hé, Péter bátya! - kiáltott fel. -
23 11|           uram - felelt komolyan Péter zenész. - Ha fizetni kell,
24 11|         egész világot. Téged is, Péter, a kutyádat is, Péter. Fújj
25 11|        is, Péter, a kutyádat is, Péter. Fújj egy nótát, öreg, azokból
26 11|   másikból maga ivott. ~- Igyál, Péter... Mintha Kavaczky úrral
27 11|       emberre. ~Az üveg száját a Péter tenyerébe fordította. Abban
28 11|     Riminszky töltött és ivott. ~Péter egy tapodtat se maradt mögötte.
29 11|    Riminszkyvel. ~- Ördögöd van, Péter - mondta egyszer Riminszky,
30 11|          kérdezni akartam tőled, Péter, most magunkra vagyunk.
31 11|          fújta Kavaczky nótáját. Péter bátyó ivott, de lassan-lassan
32 11|          óta a begyét nyomta. ~- Péter bátyó - kezdte -, mi már
33 11|  mondtam-e? ~- Úgy van, úgy van, Péter bácsi, de még ma sem vagyok
34 11|       menyecskék dolga - zörgött Péter -, én már nemigen tudok
35 11|         között. ~- Hallgass ide, Péter. Azt kérdezem én tőled,
36 11|          kísért a környéken?... ~Péter Riminszky úr felé fordította
37 12|         a fuvarosok, mint amikor Péter bátyó táncolt ott. Ültek,
38 12|  elmentek. Csak a vén trombitás, Péter bátyó maradt itt, pedig
39 12|     legöregebb. Hallod-e, Filkó? Péter bátyó volt a legöregebb,
40 12|  megállott előtte: - Te vagy az, Péter? - kérdezte egy mély hang. -
41 12|            Hogyan kerültél ide? ~Péter kinyújtotta a karját: ~-
42 12| elfogytak, eljött vissza az öreg Péter, mert máshol nem tud lenni,
43 12|        hideg kéz megszorította a Péter kezét. ~- Én sem tudok innen
44 12|        itt. ~- Ő meghalt igazán. Péter bátyó. Véle nem tréfált
45 12|        vagyok, senkim sincsen... Péter bátyó, maradj itt velem,
46 12|   lelheted föl máshol a helyed. ~Péter intett galambősz fejével. ~-
47 12|      gondolkodni... Itt maradsz, Péter bátyó, hogy néha megszólaltasd
48 12|        névnapjuk vagyon - felelt Péter. ~A kísértet megfogta az
49 12|        kísértet megfogta az öreg Péter kezét, és bevezette a várba
50 12|       került a boldog párnak. ~- Péter bátyó - kiáltott föl boldogan
51 12|      hozok üdvözletet - mormogta Péter bátyó. - És ezt a kis ajándékot. ~
52 12|          a nizsderi halottakat. ~Péter bátyó eltűnt a tömegben.