Part

 1 1 |        Riminszky úgy élt, mint egy - kutya. Mint egy vén, fogatlan
 2 1 |               templomba nem járt, ha kutya szaladt előtte keresztül
 3 2 |        nyitogatom... Hát nem nyílt a kutya. Lengyel lakatosok csinálták,
 4 4 |          elsvindlizni a halált. Az a kutya doktor tán tud valamit,
 5 5 |            fehérszőrű, középnagyságú kutya volt. ~Bemutatkozás helyett
 6 5 |              dolog, kisasszony. Ez a kutya magyarországi komondor.
 7 5 |          belőle, hogy ott, ahol ez a kutya ugat, ott magyar ember van.
 8 5 |              Poprád! - mondta. ~És a kutya hegyező fülekkel rontott
 9 5 |         kapucsengettyűt, az utálatos kutya társaságában, Lizi nem utasította
10 5 |        amikor Poprád, a lompos fehér kutya, jelt adott magáról. Jelezte,
11 5 |              férfiú volt - megunta a kutya csillapítását, ez pedig
12 5 |            maradt a szoba közepén, a kutya erősen ugatott, és kaparta
13 5 |             kedvteléssel hallgatta a kutya ugatását. ~Kavaczky álmosan
14 5 |             hazai szokás szerint. ~A kutya nem sokáig hagyta magát
15 5 |        ereszkedett, és úgy fordult a kutya felé. Valami különös hangot
16 5 |       dolgában, fejével néhányszor a kutya felé bökött, és szüntelenül
17 5 |         hallatta a különös hangot. A kutya szűkölve hátrált. ~Kavaczky
18 5 |          halkan mondta: - Poprád! ~A kutya - hja, ilyen a kutyabarátság! -
19 5 |         kezdte magát érezni, amint a kutya és új gazdája eltűntek az
20 5 |            mint a hűtlen Poprádot. A kutya farkcsóválva, ragyogó szemmel
21 5 |       pipázgatva állott a kapuban, a kutya mellette guggolt, hegyező
22 5 |            abba az irányba, amerre a kutya orrát fordította. Mintha
23 5 |       gömbölyű szemüvege alatt. ~- A kutya is jóllakik, doktor úr se
24 5 |          románcok, és ez az átkozott kutya! ~Nem tudta hirtelen megállapítani,
25 5 |         akarja tréfálni egy ármányos kutya, de Poprádnak hiába füttyentett. ~
26 5 |          sokáig kellett várakoznia a kutya elhallgatása után, hogy
27 5 |           idegen halkan nevetett. ~A kutya lesunyított fejjel állott
28 5 |       ismételte dühösen Kavaczky. ~A kutya az erélyes hangra néhány
29 5 |            is tudtam, hogy tied ez a kutya. Azt hittem, a másé... ~
30 5 |       Naphosszat csavargott a Poprád kutya társaságában, és este is
31 5 |        azelőtti szelíd költő, hogy a kutya belekapaszkodott a köpönyege
32 5 |        engedte be magához. A hűséges kutya azonban mégis elcsavargott
33 5 |        csöndesen ingatta a fejét. ~- Kutya mája! - kiáltotta türelmetlenül
34 5 |               hogy valami rendkívüli kutya. Odahaza Nizsderen akár
35 5 |             a hűtelen után futni? ~- Kutya máját! Ki beszél itt a hűtelenről?
36 6 |          nagyon öreg, fogatlan fehér kutya feküdt a szőrtakarón. Fáradtan
37 6 |             emelte föl fejét az öreg kutya, de ugatni már nem tudott.
38 6 |           körül. Később az igen öreg kutya is bejött valahonnan olyan
39 7 |            is elszégyellte magát. ~- Kutya mája! - dörmögte Riminszky. -
40 8 |          vagy haragszik-e? ~A Poprád kutya az ajtó elébe feküdt, és
41 8 |             keservesen nyög ez a vén kutya! ~Ha engem keresne, már
42 8 |           alig hörgött néha. Szegény kutya nagyon bánkódhatott, hogy
43 9 |          keservesen felsóhajtott: ~- Kutya mája! Szerettem a macskáját. ~
44 11|             zsandártól tartani. Ez a kutya az útszéli árkokat meg a
45 11| sokadalmakban szeret kóborolni. Ez a kutya, amit neked adok, eddig
46 11|           trombitás, és a kis fekete kutya kimászott az asztal alól,
47 11|       kocsmáros hamarosan számolt. A kutya szájába vette a visszaadott
48 11|           öregapjához beszélgetne. A kutya figyelmesen hallgatta a
49 12|         tartva, amely egy kis fekete kutya nyakába volt erősítve. A
50 12|        alszunk bőven, öreg Filkó. ~A kutya megindult, és a vak ember
51 12|           öreg Filkó? Ugye, nem, vén kutya?... De hát hallottunk az
52 12|          várban, a bástya alatt... A kutya vonított, és a vak ember