Part

 1 3|     előtt ismeretes volt, hogy a Pogrányi névhez még egy másik név
 2 3|          Osztogatta-e a püspök a Pogrányi nevének tudói között a plébániákat -
 3 3|        mély hang hallatszott: ~- Pogrányi Sámuelre. ~A bíró ijedtében
 4 3|          fülledt levegőjében. ~- Pogrányi Sámuelre - ismétli Kavaczky
 5 3|          ki légyen az a bizonyos Pogrányi Sámuel? - kérdezte Kovik
 6 3|         új tulajdonosa, bizonyos Pogrányi Sámuel személyében. Kornidesz
 7 3|          vár küszöbét átallépje, Pogrányi Sámuel, a nizsderi vár új
 8 5|        Az idegen belecsapott. ~- Pogrányi Sámuel a nevem - mondta
 9 5|   Bevezette vendégét a lakásába. Pogrányi ledobta nagy kalapját, köpenyét.
10 5|          óta vagyok itt - mondta Pogrányi -, és unatkozva töltöm az
11 5|          dolgokról beszélgettek. Pogrányi elmesélte, hogy az édesapja
12 5|             Huszonkettő - felelt Pogrányi. - De azt hiszem, ha harminckettő
13 5|          tán szerelmes is vagy? ~Pogrányi sóhajtott, és nem felelt. ~
14 5| elszöktetted szerelmed tárgyát! ~Pogrányi elpirult, zavartan mormogta: ~-
15 5|      aztán pedig elküldött ide. ~Pogrányi felsóhajtott: ~- Boldog
16 5|        No megyek, pajtás - szólt Pogrányi felemelkedve. ~Kavaczky
17 5|   egyebet, mint csupán azt, hogy Pogrányi elragadtatásában e hosszú
18 5|      legalább kezet csókol neki. Pogrányi pedig mozdulatlanul, habozva
19 5|         láttam valaha - mormogta Pogrányi. - Csak azt nem tudom, hogy
20 5|        Megállapodtak abban, hogy Pogrányi már aznap elköltözik régi
21 5|       másik sarok, ahol a fiatal Pogrányi foglalt helyet. A hárfa
22 5|          Wart Sámuel művészetét. Pogrányi csodálkozva hallgatta az
23 5|         gyönyörűséggel hallgatta Pogrányi, azt talán nem is kell külön
24 5|      mellett. A zenés estélyeken Pogrányi képviselte a lelkes, rajongó
25 5|       kapott helyet. Kavaczky és Pogrányi néhanapján már friss virágokat
26 5|    Kavaczky füstkarikáin, mint a Pogrányi ábrándos sóhajtásain. Kavaczky
27 5|          közös borokat tartotta. Pogrányi pedig egész délutánokat
28 5|  csízecske meghalt a kalitkában, Pogrányi szép verset faragott emlékére,
29 5|           midőn házat építenek. ~Pogrányi ugyanakkor csengő-bongó
30 5|    kalandozásukat az éjszakában. Pogrányi korhely bursok társaságába
31 5|          kellett bajlódnia, de a Pogrányi dolga sehogy se ment a fejébe. ~-
32 5|  hirtelen csak arra ébredt, hogy Pogrányi egy rossz gitár mellett
33 5|     rendben lett volna a dolog. ~Pogrányi ilyenkor mindig sírva borult
34 5|      dörmögve szabadkozott, mire Pogrányi szomorúan jelentette ki: ~-
35 5|          Kavaczky megveregette a Pogrányi vállát: ~- Nem is tudtam,
36 5|       már mégis öregember volt. ~Pogrányi tétován bámult a barátjára. ~-
37 5|       mindennap arrafelé, amerre Pogrányi lakott. Mintha híreket,
38 5|           költő" fölkeresésére. ~Pogrányi éppen valami levelet írogatott,
39 5|      menjünk. ~Így került vissza Pogrányi a Wart-házba, ahol ezentúl
40 5|     nyomában. ~Csakhamar megjött Pogrányi Sámuel is. A diák csak korán
41 5|       szeszélyeibe beavatkozni. ~Pogrányi egy vödör vízbe mártotta
42 5|          szolgalelkek - mormogta Pogrányi. ~Riminszky nem sokat törődött
43 5|  vigyázni reá, nehogy betévedjen Pogrányi valamelyik korcsmába. (Véleménye
44 5|          csupán annyit, amennyit Pogrányi elbeszéléséből ismert. A
45 5|     jutott a "költő". ~- Hol van Pogrányi a rímek nagymestere? Az
46 5|        süvöltötte éles hangon. - Pogrányi barátunk verseiből idéz
47 5|    Fagyos nyugalommal mondta: ~- Pogrányi úrral volna egy kis dolgunk! ~
48 9|   Kavaczky se iszik már bort, és Pogrányi valahol messze, egy német