Part

 501 4  |            ördöngös macska! - üvöltötte az öreg Mik, és már rohant
 502 4  |              öreg Mik, és már rohant is az orvosságos üveggel, hogy
 503 4  |                zúzza azt. ~Neki ugyanis az volt a felfogása, hogy aki
 504 4  |                 aki orvosságot használ, az bizonyosan meghal. Azért
 505 4  |                meghal. Azért összetörte az üveget, de mégsem volt teljes
 506 4  |           üveget, de mégsem volt teljes az öröme. Ezen a napon elgondolkozva
 507 4  |              valakinek, hogy belelásson az öreg Mik vén koponyájába,
 508 4  |            vadonatúj kis lakat, amelyet az öreg Mik nem a furfangosságáért,
 509 4  |                 nem volt külön lakatja, az együtt volt Ancsurkával
 510 4  |       Ancsurkával a csinos lakatkában. ~Az öreg Mik kezében a kalapács,
 511 4  |           Kettőt, hármat, négyet. ~Mert az üllő, ott benn a vén koponyában,
 512 4  |              ott benn a vén koponyában, az öreg Mik alakját öltötte
 513 5  |            művész volt a mesterségében, az nem tartozik ennek a történetnek
 514 5  |                és kerekek világában, de az is meglehet, hogy mit sem
 515 5  |            Clara nevű leányzót vezetett az oltár elé - a heidelbergi
 516 5  |               órások nagyot ittak ennek az örömére, és egy nagy rakás
 517 5  |                 lemúlott Heidelberga és az órás kis emeletes háza felett.
 518 5  |           Sámuelnek kimondhatatlan volt az öröme. Azért a csöppségért
 519 5  |             csendes asszony elbúcsúzott az idevalósiaktól, férjétől,
 520 5  |                 diákok éjnek éjszakáján az utcasoron. Elment s a rugók
 521 5  |             szegény egyszerű asszonynak az eltemetése nem szokott földrengést
 522 5  |         királynék is meghalnak, hát még az órásnék! Lizike is kinőtt
 523 5  |          kezdtek keze alatt. Így múltak az évek. A fiatal órásból öreg
 524 5  |                 sok esztendő elmúlott - az öreg órás estebéd idején
 525 5  |                felelt alázatosan Lizi. ~Az órás habozva, csendesen
 526 5  |               éldegélünk. ~Lizi - ebben az időben már igen tömör szőke
 527 5  |               ábrándosan énekeltek néha az utcasoron, hogy kedves álmai
 528 5  |            különbözött a többi diáktól. Az akkori idők divatja szerinti
 529 5  |             megnézte a kutyát, megnézte az embert, és semmi jót sem
 530 5  |       tisztességes férfiú, de a kutyája az semmi esetre se volt a jó
 531 5  |               amely szaglászva dugta be az orrát a házba, amint a kaput
 532 5  |            kaput kinyitotta Lizi. ~Lizi az ebet nézte, és azt kérdést
 533 5  |            gondolja azt uram, hogy majd az eb lakótársat szerez önnek? ~
 534 5  |           magyarországi komondor. Ennek az ugatását nyomban meghallja
 535 5  |                Lizike furcsának találta az okoskodást, de mert igen
 536 5  |        amelyeket diákoknak rendezett be az órásmester. ~Kavaczkynak
 537 5  |                     És hol lakott eddig az uraság? ~- A nizsderi várban -
 538 5  |         nyugodtan Kavaczky. - Ott várúr az apám, de a múltkoriban összevesztünk,
 539 5  |      összevesztünk, hát eljöttem onnan. Az öregúr ugyanis nem egészen
 540 5  |               Ugyan, hogy beszélhet így az édesapjáról? ~Kavaczky furcsán
 541 5  |              tehet, fáradjon el délután az uraság, és akkor megállapodhatnak
 542 5  |              igen nagy tanácskozás volt az óráséknál. Lizi elmondta
 543 5  |               tapasztalatait, amelyeket az idegen úr felől szerzett.
 544 5  |         embernek - vetette ellen Lizi. ~Az órásmester egy lekváros
 545 5  |            szegény ember úgy rendezi be az életét, ahogyan lehetséges. ~
 546 5  |       megszólaltatta a kapucsengettyűt, az utálatos kutya társaságában,
 547 5  |                Kavaczkynak igaza volt. ~Az első este, amelyet új lakásában
 548 5  |             neki a lakótársat, mégpedig az első holdvilágos este. A
 549 5  |    tulajdonképpen roppant unalmas dolog az egész élet, amikor Poprád,
 550 5  |                 lábával felkapaszkodott az ablakpárkányra, és teljes
 551 5  |                 nem lehetett lebeszélni az égen úszó sajtról, egy olyan
 552 5  |                 de aztán csak folytatta az éjszakai ábrándozást amely
 553 5  |                ez pedig nem hagyott fel az ábrándozással. Sőt mikor
 554 5  |              ugatással követelte vissza az égi sajtot. ~Egyszerre azt
 555 5  |               árnyék vetődik a szobába. Az árnyék ott maradt a szoba
 556 5  |              Azt gondolta magában, hogy az éjjeli ember majd csak elunja
 557 5  |           éjjeli ember majd csak elunja az álldogálást, és tovább megy.
 558 5  |               és tovább megy. De bizony az nem mozdult. Sőt inkább
 559 5  |               halkan kopogtatni kezdett az ablakon, mintha mondani
 560 5  |              volna valamit a kutyának. ~Az eb vígan csaholt, Kavaczky
 561 5  |               szeretett volna kirohanni az utcára, és lábszárába kapni
 562 5  |             utcára, és lábszárába kapni az idegennek. ~Kavaczky - végtére
 563 5  |            rúgással elkergette a kutyát az ablaktól. ~- Mit akar itt,
 564 5  |                 hé? - kérdezte mérgesen az idegentől. Az idegennek
 565 5  |         kérdezte mérgesen az idegentől. Az idegennek széles mosolygás
 566 5  |              széles mosolygás terült el az arcán: ~- Azt a kutyát szeretném! -
 567 5  |                  Majd mindjárt kinyitom az ablakot, aztán elviheti -
 568 5  |               felelt és már nyitotta is az ablakszárnyat. - Csípd meg! -
 569 5  |                 egykettőre odafönn volt az ablakon, aztán kiugrott
 570 5  |                 ablakon, aztán kiugrott az utcára. ~Az idegen ezalatt
 571 5  |              aztán kiugrott az utcára. ~Az idegen ezalatt csendesen
 572 5  |                 ódalgott a fal mellett. Az idegen pedig, mint aki teljesen
 573 5  |               nézte a különös jelenetet az ablakból. ~- Poprád! - kiáltotta. -
 574 5  |              kutyát teljesen megbűvölte az idegen különös magaviseletével.
 575 5  |                 fal mellett, majd mikor az éjszakai látogató talpra
 576 5  |               viszem a kutyát! - mondta az idegen. Füttyentett a kutyának,
 577 5  |              Kavaczky mérgesen vágta be az ablakot. Megsértett büszkesége
 578 5  |            kutya és új gazdája eltűntek az utca kanyarulatánál. Nyugtalanul
 579 5  |              szobasarkokat, bepislogott az ágy alá, mintha keresne
 580 5  |           csodálkozásából. - Hol jártál az éjszaka, te betyár? ~Poprád
 581 5  |         Kavaczky gyanakodva nézett abba az irányba, amerre a kutya
 582 5  |                 sem volt veszedelemről. Az utca végén kék ruhában,
 583 5  |            nagyot szívott pipájából: ~- Az éjjel nagy dolog történt -
 584 5  |        hunyorított Lizi kisasszonyra. - Az éjjel ellopták a kutyámat.
 585 5  |          hallgatta a Kavaczky előadását az éjszakai kutyalopásról.
 586 5  |             pipázgatva nézegette tovább az utcai járókelőket, amíg
 587 5  |                nagy érdeklődéssel várta az első ebédet. Az ajtó fölnyílott,
 588 5  |     érdeklődéssel várta az első ebédet. Az ajtó fölnyílott, és Wart
 589 5  |             fölnyílott, és Wart Sámuel, az öreg órásmester lépett be
 590 5  |            órásmester lépett be rajta. ~Az órák mestere ebben az időben
 591 5  |                   Az órák mestere ebben az időben már olyan rövidlátó
 592 5  |                 kését, ezüstkanalát már az asztalra készítette, és
 593 5  |               magyar diákok. ~Wart uram az ő félszeg, alázatos modorában,
 594 5  |          modorában, félénken közeledett az asztalhoz, és a Kavaczky
 595 5  |                 szólalt meg: ~- Odafenn az emeleten is van kés, valódi
 596 5  |               Leányom is nagy kedvelője az állatoknak... Jelenleg három
 597 5  |             odafönn. ~Kavaczky megrúgta az asztal alatt fekvő ebet. ~-
 598 5  |                kendermag ebédre? Felelj az órás bácsinak! Szereted-e
 599 5  |             elmondta és végül, - amidőn az ódivatú ebédlőben voltak,
 600 5  |       kisasszonyok lógtak szögeiken, és az ablak mellett nagy zöld
 601 5  |                a napfényről álmodozva - az ebédlőben Kavaczky elfoglalta
 602 5  |          ugatott! ~Ennyi volt mindössze az, amit érdemesnek tartott
 603 5  |                is elég volt ahhoz, hogy az öreg Wart úr, aki ebéd ideje
 604 5  |              doktor úr, ha félreismerné az öreg Wartot és házát. Mi
 605 5  |              Csak egyet kérünk - és ezt az öreg Wart Sámuel nagyon
 606 5  |             hogy korán aludni menjünk. ~Az öreg Wart Sámuelnek erre
 607 5  |            Sámuelnek erre úgy felderült az arca, mintha most találkozott
 608 5  |               találkozott volna először az életben a boldogsággal.
 609 5  |               amelyeket a diákok fújnak az utcán és a kocsmákban? ~
 610 5  |                a kezébe, és nekifeszíti az üveg fejének dugóhúzóját -
 611 5  |            amelyet felnyitásra vett elő az órásmester. A palack, mintha
 612 5  |              pincebeli kis szellem, aki az örök sötétségből napvilágra
 613 5  |                feletti, élet zajgását. ~Az öreg Wart úr szomorúan tette
 614 5  |            csontos, hosszú ujjaival, de az arca borús maradt. Majd
 615 5  |              elfordulva kérdezte: ~- És az oboával hogy van, doktor
 616 5  |            oboával hogy van, doktor úr? Az oboát gondolom, amelyet
 617 5  |          hangszert - mormogta habozva. ~Az öreg Wart Sámuelnek megcsillant
 618 5  |           megszereti. A legszebb hangja az oboának van: mély, szomorú,
 619 5  |        megmondtam előre? - kiáltott fel az öreg órásmester. - Az oboa
 620 5  |               fel az öreg órásmester. - Az oboa és a hárfa hangjai
 621 5  |                úr. ~A következő percben az oboa visszavándorolt a régi
 622 5  |         megvillantotta kis házikójában. Az ablak melletti kalitkában
 623 5  |             rekedten ütött a toronyóra. Az óraütésre Wart Sámuel megmozdult
 624 5  |        óraütésre Wart Sámuel megmozdult az asztal mellett, és a zsebében
 625 5  |           Mindig mondtam - kiáltott fel az öreg Wart - hogy a heidelbergi
 626 5  |             pontosan kezdett el kopogni az öreg órás kezében, mintha
 627 5  |               igazán jól érezni, amikor az öreg órás fejére került,
 628 5  |               botocska kopogva vitte el az ódivatú szobából a régi
 629 5  |        fehérarcú leány és Kavaczkynak - az ördög igazodna el a férfiak
 630 5  |                 mesék jutottak hirtelen az eszébe, ahol a mesebeli
 631 5  |                 így ülnek mozdulatlanul az elátkozott várban, és várják
 632 5  |              már túlesett gondolataiban az öreg órásmester fején kényelmesen
 633 5  |                 rúgta meg Poprádot, bár az semmi okot sem adott a rúgásra: ~-
 634 5  |                 sem adott a rúgásra: ~- Az ördög vigyen el - dörmögte. -
 635 5  |               botocska kopogását, amint az utca felől a házba kanyarodott.
 636 5  |                úr csendesen felnyitotta az ajtót, és rejtelmes mosollyal
 637 5  |              doktor úr, velünk töltheti az estét. Ma zenélni fogunk. ~
 638 5  |               Wart úr mögött bezáródott az ajtó, ismét kutyájára esett
 639 5  |                 sarokból, megfenyegette az öklével: ~- El ne szökj
 640 5  |           házból! - mondta. ~Tehát azon az estén zenézés volt a régi
 641 5  |                aludjon. Wart Sámuel úr, az öreg órás ragyogó szemüveggel
 642 5  |              úrra. Meggyőződése szerint az angyalok sem hárfázhatnak
 643 5  |            hárfázhatnak szebben odafönn az égben, mint ahogy Lizi hárfázott.
 644 5  |             szívébe lopództak volna, és az ottani kerekecskék között
 645 5  |             visszhangoztak pillanatokig az ódon ebédlőben és az ebédlőben
 646 5  |       pillanatokig az ódon ebédlőben és az ebédlőben levő ódon s fiatal
 647 5  |        észrevétlenül úgy tette szájához az oboát, hogy megszólaltassa
 648 5  |               uram saját műveinek hódol az oboán, míg a többi hangszerek
 649 5  |            útmutatása szerint szólanak. Az oboa a legünnepélyesebb
 650 5  |               vágja hatalmas hangszerét az oboához. Áldatlan viszálykodások,
 651 5  |    torzsalkodások magvát hordta magában az oboa gyakori megfeledkezése,
 652 5  |       megfeledkezése, míg elkövetkezett az az idő is, hogy Wart Sámuel
 653 5  |    megfeledkezése, míg elkövetkezett az az idő is, hogy Wart Sámuel
 654 5  |              mester, a városi karmester az oboa feletti bosszúságában
 655 5  |                 fürteit - ami nem megy, az nem megy. Tisztelünk, becsülünk
 656 5  |             tudjátok is ti, mi a zene? ~Az öreg órásmester azonban
 657 5  |           akinek ugyan fogalma sem volt az oboázásról, de órás volt
 658 5  |             órás volt szintén. S mintha az oboával együtt a fiatal
 659 5  |           virágzani kezdett üzlete, míg az öreg Wartot végképpen elhagyta
 660 5  |              bőven. S ekkor történt meg az, amely minden heidelbergai
 661 5  |              Sámueltől a leánya kezét. ~Az öreg órás nagy felindulással
 662 5  |              mégis szóba került egyszer az ügy, mégpedig azon esztendőnek
 663 5  |         éjszakáján, midőn visszagondolt az elmúlt év eseményeire, az
 664 5  |               az elmúlt év eseményeire, az eladott órákra, az órákhoz
 665 5  |         eseményeire, az eladott órákra, az órákhoz tartozó emberekre,
 666 5  |                bizonyos Raffaidesz. ~Ha az öreg órásnak nem lett volna
 667 5  |          észrevette volna, hogy Lizinek az arca fehérebb lészen a rendesnél.
 668 5  |                 aki figyelemmel kísérte az öreg botocskát. Apa és lánya
 669 5  |             hallani, dacára annak, hogy az öreg ember mindent elkövetett
 670 5  |                ültek egymás mellett, és az öreg Wart néha elkeseredetten
 671 5  |             ember miatt, aki annyit ért az oboához, mint egy tyúk -
 672 5  |            felejtett el sóhajtani? Elég az hozzá, hogy abban az időben,
 673 5  |               Elég az hozzá, hogy abban az időben, amikor Kavaczky
 674 5  |           cégérében, Lizi kisasszony és az öreg órás kibékültek, és
 675 5  |        tenyerébe fejét. A románcok után az oboa komoly hangulatai töltötték
 676 5  |          falakról a vén rézmetszetek. S az oboa hangjai Lizi kisasszonyt
 677 5  |                 volt akár Lizinek, akár az órák mesterének ábrándoznia
 678 5  |                későre vette észre, hogy az ólomkarikás ablakokon a
 679 5  |                  A taplósapka éppen úgy az asztal közepén hevert most
 680 5  |           elkeseredve dörmögte: ~- Azok az átkozott románcok, és ez
 681 5  |                átkozott románcok, és ez az átkozott kutya! ~Nem tudta
 682 5  |            füttyentett. ~Reggel, amidőn az utcára lépett - mintha az
 683 5  |               az utcára lépett - mintha az ördög játszott volna vele -
 684 5  |             ördög játszott volna vele - az első, ami szemébe ötlik,
 685 5  |                örömmel közeledik feléje az utca végéről. Kavaczky már
 686 5  |         Kavaczky. - Hol töltötted ismét az éjszakát, te sehonnai? ~
 687 5  |                is nem tudott ellenállni az alattomos eb kedvességének
 688 5  |               nem felejtette hozzátenni az intő figyelmeztetést: ~-
 689 5  |            vidám emlékek jutottak volna az eszébe. ~Kavaczky a díványról
 690 5  |              díványról gyanakodva nézte az álmodó kutyát. ~- No megállj! -
 691 5  |                 mormogta sötéten. ~Azon az éjszakán lesbe állott Kavaczky.
 692 5  |                 hold sokáig késett ezen az éjen. A hazatérő diákok
 693 5  |                sötét mély utcácskákban; az éjjeli bakterok, miután
 694 5  |             szelíd világosságot gyújtva az öreg baktereknek az utcákon
 695 5  |             gyújtva az öreg baktereknek az utcákon és a szerelmeseknek,
 696 5  |               mindent. ~Ebben a percben az utca vége felől gyors lépések
 697 5  |            gyors lépések hallatszottak. Az akkori idők divatja szerint
 698 5  |          tornyokban már régen elütötték az éjfélt az órák. Mikor a
 699 5  |               régen elütötték az éjfélt az órák. Mikor a kutyaugatást
 700 5  |            zsivány - gondolta magában. ~Az éjjeli férfiú megállott
 701 5  |                 éjjeli férfiú megállott az ablak előtt és halkan, kedveskedve
 702 5  |                A köpenyeges ember ekkor az utca közepére állott és
 703 5  |                 és hosszasan nézett fel az emeleti ablakra. ~Kavaczkynak
 704 5  |                  Ez a zsivány talán még az öreg órást is meg akarja
 705 5  |                odafönn halkan koppanjon az ablaküveg. A köpönyeges
 706 5  |              kezdett ugatni, és kaparta az ablakot, hogy csaknem betörte. ~
 707 5  |             köpenyeges halkan nevetett, az ablakhoz lépett és megnyomta,
 708 5  |      kimondhatatlan boldogsággal ugrott az utcára. ~Ezt már Kavaczky
 709 5  |      furkósbotot feje felett forgatta. ~Az idegen meglepetve fordult
 710 5  |               Azért kószál éjnek idején az utcákon, mert nem tud aludni?
 711 5  |                nem tud aludni? Köszönje az úr annak, hogy magyarul
 712 5  |         kiáltotta szigorúan a kutyára. ~Az idegen halkan nevetett. ~
 713 5  |               lesunyított fejjel állott az utca közepén, nem tudta,
 714 5  |              dühösen Kavaczky. ~A kutya az erélyes hangra néhány tétovázó
 715 5  |             aztán megint csak leült, és az idegenre meresztette a fejét. ~-
 716 5  |                 Kár volna érte - felelt az idegen -, nagyon jeles állat.
 717 5  |                felelt kurtán Kavaczky. ~Az idegen ekkor közelebb lépett. ~-
 718 5  |                 kinyújtotta a tenyerét. Az idegen belecsapott. ~- Pogrányi
 719 5  |                 Sámuel a nevem - mondta az idegen. ~- Kvaczk - felelt
 720 5  |         Pogrányi -, és unatkozva töltöm az időmet. Nemigen ismerek
 721 5  |                Pogrányi elmesélte, hogy az édesapja pap egy alföldi
 722 5  |             csak a költők - dünnyögte. ~Az ifjú hátrasimította hullámos
 723 5  |               Kavaczky tréfásan csapott az ifjú vállára: ~- Csak ki
 724 5  |               vállat vont. ~- Sajnálom, az enyém. ~Majd felállott,
 725 5  |                 és egy palack bort tett az asztalra. Már éppen önteni
 726 5  |                  Vén fiú vagyok én már. Az idejét se tudom, mikor múltam
 727 5  |               hát szerencsére elég mély az a pince. ~Mondta és megelégedetten
 728 5  |               Odakünn virradni kezdett. Az ólomkarikás ablakokon szürke
 729 5  |          szemmel pislogott be a hajnal. Az alabárdosok az utcákon hazafelé
 730 5  |                a hajnal. Az alabárdosok az utcákon hazafelé kopogtak,
 731 5  |            Kavaczky két kezét nyújtotta az ifjúnak: ~- Gyere el máskor
 732 5  |            Mindig itthon találsz. ~Majd az ajtónál más jutott eszébe: ~-
 733 5  |           fiatal leány van a háznál, és az öregember azt tartja, hogy
 734 5  |           mozdulatlanul, habozva állott az ajtóban. ~- Min gondolkozol? -
 735 5  |            ugyan bátran ideköltözhetsz. Az öreg Wart bácsi igen mulatságos
 736 5  |                lépcsőkön lefelé kopogni az öreg botocskát, jókedvűen
 737 5  |                   Nagyon derék - felelt az öreg Wart Sámuel, ezt is
 738 5  |                meg száz rossz óra várná az ő reszkető kezét, pedig
 739 5  |              foglalt helyet. A hárfa és az oboa felváltva andalították
 740 5  |                 hallotta megszólalni és az oboa legszebb futamai hatástalanul
 741 5  |          Pogrányi csodálkozva hallgatta az öreg hiú ember muzsikáját,
 742 5  |                 csendes elemet alkotta. Az öreg Wart úr lassan-lassan
 743 5  |            gondolatát, hisz otthon várt az oboa, amely számára nagyobb
 744 5  |                 múlott el néhány hónap. Az órásházban csend és nyugalom
 745 5  |           Poprádnak sem volt oka ugatni az éjszakai csendháborítókra,
 746 5  |             ahol virágot szedtek. Mikor az egyik csízecske meghalt
 747 5  |               könnyezett; máskor, midőn az akadozó órásüzlet következtében
 748 5  |          háztartási erszényéből nemcsak az aranypénzek, de még az ezüst
 749 5  |          nemcsak az aranypénzek, de még az ezüst tallérok is nyomtalanul
 750 5  |             kutyának lett volna fogalma az emberi szív érzelmeiről,
 751 5  |            maradt volna sokáig titokban az a sok mindenféle változás,
 752 5  |              szívek világában megesett. Az özvegy Wart Sámuel fia gyanánt
 753 5  |                  hisz a költők érzelmei az időjárással együtt változnak. ~
 754 5  |        változásoknak következménye volt az a beszélgetés, amely egy
 755 5  |               csendes éjszakán - amidőn az ifjak már aludni tértek
 756 5  |              hárfa, oboa már elpihent - az öreg Wart Sámuel és leánya
 757 5  |            lefolyt: ~- Ma este - kezdte az öreg Wart, kezében tartva
 758 5  |                  amikor hazafelé jövet, az esti félhomályban, a régi
 759 5  |              emberrel találkoztam ebben az időben, valakivel találkoztam...
 760 5  |                volt másféle kalap, mint az enyémen... Azaz, az én régi,
 761 5  |                mint az enyémen... Azaz, az én régi, fekete nagy kalapom
 762 5  |          biztatására felcseréltem ebben az esztendőben másikkal. ~Mentünk,
 763 5  |           szemeim nem látják bizonyosan az utat. Csodálkozva és nem
 764 5  |              mindjárt próbára is tettem az álmot. ~Hirtelen megálltam -
 765 5  |            Midőn így próbálkoztam volna az álommal és valósággal, egyszerre
 766 5  |            fordulni, a haja ezüstfehér, az orcája beesett, szemén vastag
 767 5  |             előbb állott, s észreveszem az alacsony, rozsdás kis vasajtót
 768 5  |             hagyomány szerint valamikor az elhalt barátok koporsóit
 769 5  |         nemsokára meghalok. ~Lizi, akit az egész történet csak a vége
 770 5  |                 gondoltam. ~Wart Sámuel az asztalra eresztette a mécsest: ~-
 771 5  |              Mikor legrosszabbul jártak az órácskák, mikor egyre-másra
 772 5  |            betenni megillető helyükre. ~Az öreg órás bácsi elgondolkozva
 773 5  |                oda, ahol már nem ketyeg az óra, az örökös csendességbe.
 774 5  |             ahol már nem ketyeg az óra, az örökös csendességbe. Vajon
 775 5  |              sem tudott mit felelni, és az öreg órás bácsinak se jutott
 776 5  |              jutott eszébe semmi. ~Ezen az estén különösen érzelmesen
 777 5  |              különösen érzelmesen fújta az oboát, és vastag szemüvege
 778 5  |        nézegetett Kavaczkyra, Lizire és az ábrándos Pogrányira. A hárfa
 779 5  |              különösen hosszú fúga után az öreg Wart bácsi kimerülve
 780 5  |                bácsi kimerülve tette le az oboát. Betette a diófaszekrény
 781 5  |             időre szándékozik lemondani az oboázásról. ~A diákok is
 782 5  |              támasztotta karjára fejét. Az öreg Wart úr a pohárszék
 783 5  |               Lizi ellágyulva fogta meg az öregember keskeny kezét: ~-
 784 5  |          keskeny kezét: ~- Nem kellenek az órák, papa!... Az kellene,
 785 5  |              kellenek az órák, papa!... Az kellene, hogy mindig hazajöjj,
 786 5  |          szeretnék hazajárni - mormogta az órás bácsi -, de nem tudom,
 787 5  |                haza?... ~Lizi eltakarta az arcát. Hihetetlennek látszott
 788 5  |             kacskaringós garádicson, és az oboa hangtalanul, némán
 789 5  |          indította arra Lizit, hogy azt az öreg keskeny kezet el ne
 790 5  |               rekedtes hangon ütögették az időt a toronyórák, mint
 791 5  |                 tudni - mormogta halkan az öreg órás -, hogy Kavaczky
 792 5  |              amint megszokta, hogy ezen az estén semmin se csodálkozzon.
 793 5  |                a mécsessel világított. ~Az öreg Wart Sámuel akkor már
 794 5  |              félig fekvő helyzetben, és az arca hamuszürke volt. ~-
 795 5  |                 csakhamar belátta ennek az kérdésnek a felesleges voltát,
 796 5  |                feleletet nem kapott rá. Az öreg Wart közelebb intette
 797 5  |         holnaptól kezdve... Éppen ebben az irányban szeretnék tanácskozni
 798 5  |       megnyugtatni Kavaczkyt: ~- Csupán az óráimról van szó, kedves
 799 5  |                 nagyot lélegzett. ~- No az órákkal még csak megleszünk
 800 5  |            Utóvégre ez teljesen mindegy az óráknak, csupán Wart Sámuelnek
 801 5  |             közbe: ~- Már mondtam, hogy az órák miatt teljesen nyugodt
 802 5  |              sohasem fogja megszüntetni az idő méricskélését. ~- Helyes,
 803 5  |                  és hálásan gondol majd az öreg Wartra. ~Kavaczky átvette
 804 5  |           komoly arccal így szólott: ~- Az öreg úrnak nagyon megromlott
 805 5  |           átszólítanánk a szomszédból. ~Az öreg Wart a haldoklók csodálatos
 806 5  |               Nincs már olyan órás, aki az én szerkezetemet megjavítaná.
 807 5  |           Kavaczky úrnak tartozol azzal az engedelmességgel, amellyel
 808 5  |                 édesapám - zokogta. ~De az öreg már nem felelt. Talán
 809 5  |                aztán megszűnt ketyegni. Az óra teljesen elromlott,
 810 5  |                 összeköttetésben voltak az öreg órás bácsival, így
 811 5  |      hangulatban forgatta meg a kulcsot az órában. A sötétbarna nagyapó
 812 5  |              odalenn a föld alatt, ahol az órások és királyok összefont
 813 5  |                elkészült munkájával. ~S az óra komolyan kreccsentett
 814 5  |                 bátran helyettesíthetné az öreg urat, és az utca kései
 815 5  |       helyettesíthetné az öreg urat, és az utca kései járókelői azt
 816 5  |               gondolhatnák magukban: ~- Az öreg Wart Sámuel nem is
 817 5  |                halála után. Mintha csak az öreg órásmester iránt érzett
 818 5  |               gonosz ördög jelentkezett az ifjúban. Naphosszat csavargott
 819 5  |               folytassák kalandozásukat az éjszakában. Pogrányi korhely
 820 5  |               és úgy tudott hazatalálni az azelőtti szelíd költő, hogy
 821 5  |                sok mindenféle változás. Az nem volt éppen ellenére,
 822 5  |               volt éppen ellenére, hogy az órákkal kellett bajlódnia,
 823 5  |         mindenféle költeményeket szaval az utca közepén és Poprád,
 824 5  |        keveredtek komoly összeütközésbe az alabárdos éjjeli bakterekkel,
 825 5  |            Kavaczky betuszkolta a házba az elázott költőt, néhányszor
 826 5  |              azért mégsem kéne bánkódni az öreg Wart úr után. Igaz,
 827 5  |                  Mindennek a betetőzése az volt, hogy Pogrányit egyszer
 828 5  |           folyóba ott, ahol legsebesebb az ár. Sehogy se akart beleegyezni
 829 5  |          nemsokára elmegyek innen. Hisz az esküvő után mit keresnék
 830 5  |            keresnék már itt? Mikor lesz az esküvőd, Kavaczky? ~Kavaczky,
 831 5  |           folytatta: ~- Pedig itt volna az ideje. A gyászév nemsokára
 832 5  |         bolondságaival. ~Lizi felemelte az arcát: ~- Ne menjen érte -
 833 5  |                vont. ~- Tudom biztosan, az öreg Wart úrnak se volna
 834 5  |             hárfát. ~A szép együttlétet az zavarta meg, hogy egyszer
 835 5  |       megköthetjük a további szerződést az uradalomra nézvést. ~- Hó -
 836 5  |            kiáltott föl Kavaczky. - Hát az öreg úr mire való? ~- Az
 837 5  |                az öreg úr mire való? ~- Az öreg urat egy biztos gutaütés
 838 5  |                 mindig hadilábon állott az apjával -, de a megdöbbenés
 839 5  |                 tudott szóhoz jutni. ~- Az öreg úr meghalt volna? -
 840 5  |             bolonddá akar tenni. Úgy is az volt a fixa ideája, mint
 841 5  |                azt hitték, hogy itt van az orosz hadsereg. ~Kavaczky
 842 5  |              ide, Riminszky, hogy aztán az öreg újra lecsukasson a
 843 5  |               Riminszky felkacagott. ~- Az ördögbe! Ismét meg akarsz
 844 5  |                ünnepélyesen Kavaczky. - Az uradalomban tovább is gazdálkodhatsz.
 845 5  |             örökre lehunyta szemét, így az utolsó akadály is elmúlt,
 846 5  |               boldogtalanságába visz ez az út, akkor is megmaradna
 847 5  |                  Pogrányival és lássunk az esküvői előkészületekhez. ~
 848 5  |            mennénk haza Magyarországba. Az okmányok sincsenek teljesen
 849 5  |             magaddal pénzt, Riminszky? ~Az esküvői előkészületeket
 850 5  |           lehetett semmi hasznát venni, az Poprád társaságában minden
 851 5  |                    Hadd szegényt. Búsul az öreg házigazdánk után. ~-
 852 5  |               volna ilyen bolondságra? ~Az esküvő napja mindig jobban
 853 5  |            Riminszky, még nem loptad el az egészet? ~Majd a csipkéket
 854 5  |                 álomlátás fagyott volna az arcára. Járt-kelt nyitott
 855 5  |            múlna. Olyan furcsa dolog is az a házasság! ~Lizi kisasszony
 856 5  |                 gazdasszonyom, akit még az apámtól örököltem, aki minden
 857 5  |            Éreztette vele eleget ezután az ellenszenvét. Nemigen felelt
 858 5  |                 van kedve beleavatkozni az ilyen dologba. Kavaczky
 859 5  |             kellene megszólalni, amikor az esküvőre megyünk. ~Riminszky
 860 5  |           valahogyan kard nélkül is. Mi az ördögnek a kard a házassághoz?
 861 5  |                Riminszkynek volt egyben az a gondja is, hogy előteremtse
 862 5  |     tanácskozott a főzőasszonnyal, amíg az esküvői lakoma ételrendjében
 863 5  |      ételrendjében megállapodtak; végül az egész menü nem tetszett
 864 5  |               tetszett Riminszkynek. ~- Az ördögbe, nem tudnak főzni
 865 5  |                tartományban! Bezzeg, ha az én Marczinkáném itt volna! ~
 866 5  |      Magyarországba, hanem hintón, mint az ősei jártak. Négylovas hintón
 867 5  |                hogy kihez ment férjhez. Az esküvői násznagyok egy darabig
 868 5  |                Riminszky. Hintón utazik az, aki a kényelmet szereti,
 869 5  |                 A hintóban legyen helye az én kedves kutyámnak, a Poprádnak
 870 5  |               magaddal? Még érteném, ha az valami ritka agár volna,
 871 5  |            százszámra fogdoshatod össze az ilyen kuvaszokat. ~Kavaczky
 872 5  |                  barátom, Riminszky, ha az embernek valahol van egy
 873 5  |              vára, amelyben meghúzódhat az ellenségei elől. ~- Nincsenek
 874 5  |                 vannak a vár tarackjai? Az én gyermekkoromban volt
 875 5  |                    mindössze három van, az is rozsdás fülig. Arra használhatók,
 876 5  |              János is úgy akarja. ~- Ki az a Korenyák? Miféle Korenyákról
 877 5  |               egyedül ő reszkírozza meg az életét, hogy a nizsderi
 878 5  |          Szeretem a bátor embereket. Ha az asszonynak kedve jön majd
 879 5  |               derülök kedvre - leüzenek az udvarra Korenyáknak, hogy
 880 5  |                 tarackokból. Hadd tudja az egész vidék, hogy a nizsderi
 881 5  |              jobb talán, ha nem haragos az uraság. Meg azután így faluhelyen
 882 5  |            többet esznek, többet isznak az emberek. ~- Nagyon ravaszul
 883 5  |               zörgött Kavaczky. - Annak az a mestersége. Nálam kapnak
 884 5  |               mindazt, amit te vétesz. ~Az esküvő napja is elkövetkezett.
 885 5  |               virágot rendelt, amellyel az ócska Wart-házat feldíszítették.
 886 5  |              éppen olyan pontosan mérte az időt, mintha még mindig
 887 5  |                még mindig életben volna az öreg Wart úr. ~Szobaleányok,
 888 5  |         Csakhamar megjött a vőlegény is az ismeretes búzavirágszínű
 889 5  |                díszruhában. Széles kard az oldalán, sastollas kalpag
 890 5  |             gondoltam - dadogta -, hogy az egész csak tréfa. Kavaczkynak
 891 5  |              Szerény véleményem szerint az én igen tisztelt barátom,
 892 5  |              fordult Riminszky felé: ~- Az egészben csak az a legfurcsább,
 893 5  |               felé: ~- Az egészben csak az a legfurcsább, hogy egy
 894 5  |                  ahol vígan voltak azok az ismerős diákok, akiket Kavaczky
 895 5  |             földszintjén. Kihallatszott az utcára, és mindig szaporodott
 896 5  |              várba vonul. Azonkívül még az is roppant tetszett a diákoknak ("
 897 5  |                  mielőtt búcsút mondana az egyetemnek. Egymást kergették
 898 5  |               percről percre közeledett az esküvő órája, a diákoknak
 899 5  |             fiatalság néha szétbontotta az egész korcsmahelyiséget.
 900 5  |      korcsmahelyiséget. A Pannónia volt az, amely szakítva az összes
 901 5  |                 volt az, amely szakítva az összes heidelbergi hagyományokkal,
 902 5  |          vagdossák össze évszázadok óta az arcokat a diákpárbajoknál.
 903 5  |                éppen úgy kijutott része az ünneplésből, mint a nizsderi
 904 5  |          Riminszky órájára pillantva. - Az eskető pap vár. ~Kavaczky
 905 5  |        kiáltozása. ~Egy bikanyakú óriás az ajtó elé ugrott: ~- Hohó,
 906 5  |                     Hohó, nem addig van az! - kiáltotta. - A nizsderi
 907 5  |        szokásról. A Pannóniában ugyanis az az ízléstelen szokás kezdett
 908 5  |                A Pannóniában ugyanis az az ízléstelen szokás kezdett
 909 5  |                de nem hiányzott ezekből az áldomásokból gyakran a trágár
 910 5  |             volnának. Most szétveretném az egész csűrhet. ~A diákok
 911 5  |        Riminszky haragosan dörmögte: ~- Az ördög bújjon a szokásaitokba.
 912 5  |                fel és mondj valamit. ~- Az öregapám se tudott verselni -
 913 5  |           Pogrányi a rímek nagymestere? Az segíthetne rajtunk hirtelenében. ~
 914 5  |        híre-hamva se volt. ~- Hol lehet az a korhely? - mormogta Riminszky. -
 915 5  |           Riminszky. - Csak nem bújt el az ivás elől? ~- Nem baj, hogy
 916 5  |                Csend legyen - üvöltötte az előbbi óriás. - Most jön
 917 5  |                 a holdvilágos éjről, és az éjben bolyongó kesergő szerelemről
 918 5  |              Jer - kiáltotta -, hagyjuk az ostobáskodást. Fontosabb
 919 5  |                roppant erős ember volt. Az óriási diákot, akit legelsőnek
 920 5  |                  akit legelsőnek talált az ajtóhoz vezető úton, úgy
 921 5  |          Kavaczkyt. ~Riminszky felrúgta az ajtót, és három-négy lépcsőt
 922 5  |                nyomába rohant. ~Odafönn az emeleten tárva-nyitva minden
 923 5  |        Riminszkynek kidagadtak homlokán az erek. Olyan pillantást vetett
 924 5  |               megbénult férfiú fülébe. ~Az némán rámeredt. Egy szónak
 925 5  |           rámeredt. Egy szónak nem volt az ura. Mintha valami rémet
 926 5  |              azt hinné, hogy rossz álom az egész. Hess, te rossz álom!
 927 5  |              meg akarta tréfálni, ennyi az egész... ~Riminszky azonban
 928 5  |                 menyasszony szobájából. Az ajtóból Kavaczky visszafordult
 929 5  |                 hátra a lakását Szemben az ajtóval egy nagy álló velencei
 930 5  |          velencei tükör, Kavaczky vette az esküvő előtti napon, hogy
 931 5  |             vele a pokol előtornácáig. ~Az ajtó becsapódott. Eltűnt
 932 5  |                ajtó becsapódott. Eltűnt az illatos szoba, a ragyogó
 933 5  |                 semmit, ment vele, mint az álomjáró. A falakon, lépcsőkarokon
 934 5  |               fogadó udvaráról hiányzik az a nagy delizsánc, amelyet
 935 5  |                mosolyogva közeledik. ~- Az uraságok immár elutaztak.
 936 5  |               Kavaczky! Ne vesztegessük az időt, drága minden perc.
 937 5  |           minden perc. Lóra, Kavaczky! ~Az öreg Mik már el is kapta
 938 5  |                öreg Mik már el is kapta az egyik csizmáját, amelynél
 939 5  |                beszél itt a hűtelenről? Az ördög vigye a szökős kisasszonykáját.
 940 5  |               hogy nem neveti-e valaki? Az udvaron csak a fogadós hajlongott. ~-
 941 5  |        Riminszky. ~A fogadós megmutatta az irányt. Riminszky oldalba
 942 5  |                Riminszky oldalba nyomta az almásszürkét, amelyen ült.
 943 5  |               érdeklődve nézett utánuk, az udvaron csak egy alak maradt
 944 5  |                 bokrocskák szegélyezték az utat, másfelől virágos fák
 945 5  |              mezei csősz-féle emberrel. Az utakat tudakolta, és figyelmesen
 946 5  |                 udvarára. ~- Hol vannak az uraságok? - kérdezte kipirult
 947 5  |             lováról, nyomában Kavaczky. Az erdőcske felé indultak,
 948 5  |             őket. Kavaczky visszamaradt az erdőcskében. ~A diák bevezette
 949 5  |               emelt ki, s egy lovásszal az erdőbe küldte. Majd szétnézett
 950 5  |              vándorlegény iddogált ott. Az egyik, egy hegyesszakállú,
 951 5  |           Riminszky aggodalmasan nézett az udvarra. A diák még nem
 952 5  |                 lovagról... ~- A lovag, az én vagyok! - mondta mosolyogva,
 953 5  |         Schiller Siegfried meghallgatta az esetet, aztán kigombolta
 954 5  |                 szalmakalapja megjelent az udvaron. ~- Annak az úrnak
 955 5  |          megjelent az udvaron. ~- Annak az úrnak lesz a szekundánsa,
 956 5  |             mosolygott. Rózsaszínű volt az arca, és a szeme ragyogott.
 957 5  |                kilépett. ~Sietve mentek az erdőcske felé. Kavaczky
 958 5  |                Hogyne, hogyne - felelte az komolyan. ~Riminszky kimérte
 959 5  |         Riminszky kimérte a távolságot. Az ellenfeleket háttal egymásnak
 960 5  |              üveges tekintettel bámulta az előtte pillanat alatt lejátszódó
 961 5  |            rémületes arccal menekült be az erdőbe. ~A dördülésre a
 962 5  |            sikoltott reá: ~- Verjen meg az isten, veretlen ne maradj!...~
 963 5  |                él - mondta. ~És eltette az ólomgolyócskákat legtitkosabb
 964 5  |                 a nagy szemfényvesztő - az egykori heidelbergai órás
 965 5  |               alatt. A legsajátságosabb az volt a dologban, hogy a
 966 5  |            nélkül hagyja el a cirkuszt. Az artista-újságok mesés dolgokat
 967 5  |                szakmabeli férfiú előtt. Az jelentéktelen körülmény
 968 5  |                  és minden este ott ült az első sorban. Mielőtt a három
 969 5  |             vagy nem lesz a feleségem. ~Az angol most már választ sem
 970 5  |              meg se rebbent a tekintete az öngyilkosságra. A durranástól
 971 5  |               fejbevágta a nemes mént. ~Az angolon kívül számos más
 972 5  |    pisztolygolyót. Riminszky is beleunt az üldözésbe. Talán az érdeklődése
 973 5  |             beleunt az üldözésbe. Talán az érdeklődése csappant meg,
 974 6  |           macskájával oda letelepedjen. Az öreg Mik tovább foglalkozott
 975 6  |               bolyongott a nagy házban. Az öreg Mik szívesen mutogatta
 976 6  |                kevésbé furfangos zárak. Az öreg Mik alaposan megmagyarázott
 977 6  |                kisasszonyka - folytatta az öreg Mik -, hajdanában még
 978 6  |              szereti. ~A sors könyvében az volt megírva Prihoda Anna
 979 6  |                  Egyik szolgálatba ment az Alföldre a másiknak szép
 980 6  |         kisasszony Podolinban, de talán az egész vármegyében sem. A
 981 6  |                kezére, mint egy papucs, az öreg Mik is tiszteletteljesen
 982 6  |                  Onnan nézte nyivákolva az udvart és az udvarban történteket. ~-
 983 6  |                 nyivákolva az udvart és az udvarban történteket. ~-
 984 6  |                  hogy a nevén említsék. Az öreg Mik azonban, aki Riminszky
 985 6  |           voltam, amikor megismerkedtem az öreg A-val. ~Marczinkáné,
 986 6  |                dolgotok lehet akkor, ha az úr is idehaza van! ~Az öreg
 987 6  |               ha az úr is idehaza van! ~Az öreg Mik ezalatt gyorsan
 988 6  |         megtévesztésére. Mikor Ancsurka az X betűt is hiba nélkül írta
 989 6  |                 is hiba nélkül írta föl az ajtóra, János tisztelendő
 990 6  |           vizsgálatot itt megakasztotta az a körülmény, hogy Marczinkáné
 991 6  |                alázatosan Marczinkáné. ~Az öreg Mik, aki eddig mozdulatlanul
 992 6  |     félreismerhetetlen bámulattal nézte az Ancsurka betűvetését, most
 993 6  |        gyöngyöző palackkal tért vissza. Az asztalra helyezte, majd
 994 6  |                 mormogta meghatottan. - Az ördög bújjon belém, hogyha
 995 6  |            talpra ugrott. ~- Itthon van az én nemes uram! - kiáltotta
 996 6  |               Lusta léptekkel ballagott az öreg Mik után. Riminszky
 997 6  |           történik vele. Marczinkáné és az öreg Mik sietve öltöztette.
 998 6  |                 kis béka. ~Ancsurka már az udvaron állott. ~- A macskám -
 999 6  |              indulatosan Riminszky úr. ~Az öreg Miknek se kellett ismételni
1000 6  |      betakargatták-e Ancsurkát cselédei az útra, aztán csettintett