Part

1001 6  |    elgondolkozva csóválta a fejét, majd az öreg vállára ütött, aki
1002 6  |            semmi sem lett, mert odabenn az összes fazekak üresnek találtattak. ~~
1003 6  |               havas fenyők szegélyezték az országutat is. Halottak
1004 6  |             Halottak a hegyek, halottak az erdők, a mélységes csöndben
1005 6  |             hallik. ~Alkonyatra hajlott az idő, és az erdőben mindenféle
1006 6  |           Alkonyatra hajlott az idő, és az erdőben mindenféle árnyak
1007 6  |               vissza-visszapislogott és az út mentén álló százéves
1008 6  |               Most már igazán elaludtak az erdők, hegyek. Semmi féle
1009 6  |             Midőn már csaknem leszakadt az este, Riminszky hirtelen
1010 6  |            belepett bokrok szegélyezték az utat, és fönn a hegytetőn
1011 6  |               fönn a hegytetőn sötéten, az alkonyat csalékony világosságában
1012 6  |        Riminszky ekkor hátrafordult, és az ostorral a tetőre mutatott: ~-
1013 6  |                foga, de mesélni tudott. Az ő meséiben mindig elindult
1014 6  |          kislány és ment-mendegélt, míg az elátkozott várba jutott.
1015 6  |              várkapu előtt állottak, és az csikorogva ereszkedett le.
1016 6  |              Kezét csókolom! - mondotta az asszonyság, és elkapta Riminszky
1017 6  |          kőlépcsők be hidegek voltak! - az első szobában egy nagyon
1018 6  |               Fáradtan emelte föl fejét az öreg kutya, de ugatni már
1019 6  |           szárnyas ajtó nyílott föl, és az ajtóban sugártermetű, nagyon
1020 6  |              maradsz, Ancsurka... Ugye, az a neved? Hát a macskádat
1021 6  |            várta be Ancsurka feleletét. Az asztalhoz lépett, és egy
1022 6  |             hallatszott a tornác felől, az ajtón egy meggörnyedt vállú,
1023 6  |                megfordult, kicsoszogott az ajtón. A szőke kisasszony
1024 6  |         Ancsurkát: ~- Ezentúl te leszel az én kis szobalányom, a barátném...
1025 6  |                 súlya alatt roskadozott az asztal. Aranylámpásban ragyogó
1026 6  |             Vajon, hol van a boszorkány az ördöngös orsójával, amelyből
1027 6  |             szövi? ~A bútorok ragyogtak az elefántcsonttól és aranytól.
1028 6  |                 vastag szőnyegek lógtak az ajtókon, ablakokon s a pádimentumon
1029 6  |               Vizet öntesz vagy elhozod az ételt, midőn azon a kis
1030 6  |             halk kopogtatás hallatszott az ajtócska felől. Ancsurka
1031 6  |            Ancsurka sietve nyitotta ki. Az ajtó mögött a falban mély
1032 6  |       tanulhatta maga befonni a haját. ~Az ajtócskán mindig kopogtattak,
1033 6  |               megnyom egy fekete gombot az asztal közepén. Az ő kis
1034 6  |               gombot az asztal közepén. Az ő kis leányeszével nagyrészt
1035 6  |          szobákba. ~Véletlenül elhaladt az ablak mellett és természetesen
1036 6  |              természetesen kipillantott az ablakon. Imbolygó, táncoló,
1037 6  |             nagy hópelyhekkel volt tele az éjszaka az égtől a földig.
1038 6  |       hópelyhekkel volt tele az éjszaka az égtől a földig. A hóesés
1039 6  |        sóhajtott magában. - Ha legalább az öreg Mik, vagy Marczinkáné
1040 6  |              hűtlenségbe esett, nyomban az úrnőhöz szökött, és ott
1041 6  |    dörzsölődzött a ruhája körül. Később az igen öreg kutya is bejött
1042 6  |            Lehajtott fejjel járta körül az asztalt és Ancira, bár az
1043 6  |               az asztalt és Ancira, bár az nyomban hadiállapotba helyezkedett:
1044 6  |             duzzogva a várkisasszony. - Az én állataimat ne pusztítsa
1045 6  |               egyik lovam nem tetszett. Az a ló tíz évig táncolt mazurkát
1046 6  |                 Riminszky, mindjárt tíz az óra; azután nem szabad maradnia. ~-
1047 6  |             szoktam félni semmitől. Még az éjszakától sem! ~A szőke
1048 6  |                  Riminszky úr fölállott az asztaltól: ~- A konyhája
1049 6  |                egy csöpp bor nem került az asztalra.) ~- Majd szóljon
1050 6  |                     Nem érek én rá inni az úton. Most szeretnék egy
1051 6  |                  hogy nem lehet. Nálam, az én jelenlétemben nem lehet
1052 6  |                megutálom, Riminszky! ~- Az ördögbe! - morgott nagy
1053 6  |           megutálna. Vajon milyen lehet az? Bizonyosan jobb a mostaninál,
1054 6  |     várkisasszonynak, majd megsimogatta az Ancsurka arcát: ~- Jól viseld
1055 6  |                 már becsukódott mögötte az ajtó. ~A várkisasszony lehajtott
1056 6  |               aztán lábujjhegyen futott az egyik ablakhoz, miközben
1057 6  |             Aztán csendesen felnyitotta az ablakot. A következő pillanatban
1058 6  |            várkisasszony félig kihajolt az ablakon, hogy minél tovább
1059 6  |           kisasszony egyszerre becsapta az ablakot. ~- Feküdjünk le -
1060 6  |             tenne szert a várkisasszony az öreg Mik személyében, akinek
1061 6  |        vetkőzéshez látott. ~Igen ám, de az ablakfüggöny egy részecskéjén
1062 6  |         természetes volt, hogy Ancsurka az ablakhoz lopódzott, és sokáig-sokáig
1063 6  |                egyébért se imádkoznának az egekhez, mint hóért, minél
1064 6  |             teszem azt, krumplicskáért. Az volna aztán a furcsa, ha
1065 6  |                volna aztán a furcsa, ha az Úristen meghallgatná a tótok
1066 6  |           valamelyik kis angyal odafenn az égi éléskamrában annak a
1067 6  |            Korinszky, a toporci kovács, az anyja künn a temetőben és
1068 6  |               anyja künn a temetőben és az öreg Mik, akinek lakatja,
1069 6  |                nézte Ancsurka a hóesést az ablak mellett, amikor egész
1070 6  |             hálószobájába ért. Erzsébet az ágya szélén ült még mindig
1071 6  |     engedelmeskedett. Ekkor látta, hogy az ágy mellett háromlábú asztalka
1072 6  |               ült, és a keze reszketett az Ancsurka kezében. ~- Pedig
1073 6  |              Tudod-e, Ancsurka, hogy ki az az öreg úr? Senki más, mint
1074 6  |           Tudod-e, Ancsurka, hogy ki az az öreg úr? Senki más, mint
1075 6  |                öreg úr? Senki más, mint az én apám, aki órásmester
1076 6  |          valamikor - áll ennek a várnak az ura. Biztosan tudom, hogy
1077 6  |                  eltakart arccal zokog. Az ifjú eltűnt, és erre csendesen
1078 6  |                magához tért. Megtörölte az arcát. ~- Akit láttál, Ancsurka,
1079 6  |            szerettem először és egyedül az életben... Ki volt, mi volt?
1080 6  |            Egyszerre fölemelte a fejét, az ablakra nézett. Valahol
1081 6  |            Talpra ugrott, és félrevonta az ablakfüggönyt. Odakünn kékes-halovány
1082 6  |               zsebkendőjét tépegetve. - Az lehetetlen, régen otthon
1083 6  |                Podolinban kell lennie. ~Az ablakhoz ment ismét, és
1084 6  |           sarokban álló ezüstharangot. ~Az egyik ajtó mögött halk kaparászás
1085 6  |              ember lépett. ~- Parancs! ~Az esteli mély hang ismét megszólalt: ~-
1086 6  |            meresztette szemét úrnőjére. Az izgatottan dobta le ruháját. ~-
1087 7  |              trombitás, akivel Ancsurka az első nap megbarátkozott,
1088 7  |               és csendesen fújta el azt az egy zeneszámot, amely emlékezetében
1089 7  |               Legalábbis igen ritka idő az, hogy így szól hozzám: "
1090 7  |             másnak, aki a szobában van. Az a másvalaki pedig hallgatja,
1091 7  |              adok én nektek! Vén ember, az országútra dobatlak. Téged
1092 7  |                bejönni a folyosóról, ha az ezüstharang hívta. Ancsurka
1093 7  |           rosszul kezdte magát érezni. ~Az ablakból a mély völgybe
1094 7  |           vissza a podolini házba, ahol az öreg Mik olyan vidáman zörget
1095 7  |           valami változás történt volna az állapotokon. Legföljebb
1096 7  |           Ancsurka furcsán nevetett: ~- Az előbb még nem volt itt,
1097 7  |                 először, hogy milyen is az az Ancsurka. Az arca rózsaszínű
1098 7  |              először, hogy milyen is az az Ancsurka. Az arca rózsaszínű
1099 7  |               milyen is az az Ancsurka. Az arca rózsaszínű volt, és
1100 7  |                 Azóta sokszor gondoltam az öreg Mikre, Marczinka nénire
1101 7  |             lakatokra. No majd elmondom az öreg Miknek! Nagyon megörül
1102 7  |               lassan vagyunk, ahogy már az olyan vén házban szokás.
1103 7  |                olyan vén házban szokás. Az öreg Mik... ~- Kalapál! -
1104 7  |              csizmában. Sötétpiros volt az arca és acélszürke szeme
1105 7  |            nyomban. Elgondolkozva nézte az előtte álló hölgyet. Excentrikus,
1106 7  |        várkisasszony a férfiöltözetben. Az arcát pirosra festette a
1107 7  |    várkisasszony tréfásan megfenyegette az ujjával: ~- Az előbb is,
1108 7  |            megfenyegette az ujjával: ~- Az előbb is, míg nem jöttem,
1109 7  |                sem hagynák elveszni, és az árva gyereket sem küldték
1110 7  |               árva gyereket sem küldték az országútra. A leányka ott
1111 7  |            gondoltam magamban, hogy ezt az árva gyermeket fölnevelem,
1112 7  |               hogy ellágyult volna erre az érzelmes beszédre, haragosan
1113 7  |              föl, és duzzogva nézett ki az ablakon. ~- Hálátlan ember.
1114 7  |                lett volna a másé, régen az enyém lett volna. De a másé
1115 7  |                 világra, más lett volna az én életem. Maga ölette meg
1116 7  |             életem. Maga ölette meg azt az embert, akit egyedül szerettem...
1117 7  |       Kavaczkynak a pisztolyt, amellyel az én szegény szerelmemet kivégezte.
1118 7  |              Riminszky elvörösödött. ~- Az ördög tudja - fakadt ki. -
1119 7  |               eljöttem, és mikor kocsim az est sötétségében a vár felé
1120 7  |             találkoztam. Kavaczky ebben az időben már nem volt beszámítható
1121 7  |               egyensúlya megbomlott, és az esze ritka vendégként kopogtatott
1122 7  |                nála. A szerencsétlennek az volt az első dolga, hogy
1123 7  |                szerencsétlennek az volt az első dolga, hogy borral
1124 7  |                 életnek. Versenyt ittam az elborult elméjű emberrel,
1125 7  |              elméjű emberrel, és vártam az alkalmas pillanatot, hogy
1126 7  |             hogy csupán rossz álom volt az én megjelenésem. Mély bánatom
1127 7  |           közepette egyszerre fölidézte az elborult lelkű emberek kegyetlenségével
1128 7  | kegyetlenségével annak a megholt fiúnak az alakját. Hallucinált és
1129 7  |             Hallucinált és rémlátásában az én alakom fölcserélődött
1130 7  |              annak a megölt szerelemnek az alakjával. ~Riminszky fölsóhajtott: ~-
1131 7  |              elhatározni magamat. Végre az az ördögi terv villant meg
1132 7  |           elhatározni magamat. Végre az az ördögi terv villant meg
1133 7  |               hogy Kavaczkyt rábeszélem az öngyilkosságra. Minek szennyezze
1134 7  |                Minek szennyezze be vére az én becsületes kezemet, miért
1135 7  |             üldözzön rémes alakja engem az életen keresztül. Szépen
1136 7  |         próbáltam megértetni vele, hogy az ő sorsán már csak az javíthat,
1137 7  |               hogy az ő sorsán már csak az javíthat, ha megöli magát.
1138 7  |        szólította... Rémes éjszaka volt az. A trombitás szünet nélkül
1139 7  |             Dalolt és öklével csapkodta az asztalt. Egyszer így szólt: "
1140 7  |             hivatásom Kavaczkyt rávenni az öngyilkosságra. Valahogyan
1141 7  |             végső kétségbeesésemben azt az ajánlatot tettem neki, hogy
1142 7  |         halálnemet választhasson. Abban az időben állandóan mérget
1143 7  |           Riminszky hideglelősen nézett az asszonyra, aki halálravált
1144 7  |          megborzongott egész testében. ~Az asszony némán bólintott.
1145 7  |             viaszbábu: Kavaczky György. Az asszony odarohant a bábuhoz,
1146 8  |                leány, tudod-e, mit tesz az, egész életen át szenvedni,
1147 8  |                    Tudod-e, hogy milyen az a szerelem, amely egy csöppnyi
1148 8  |            haragszik-e? ~A Poprád kutya az ajtó elébe feküdt, és ott
1149 8  |                megfeledkezett rólam itt az elátkozott várban? Riminszky
1150 8  |                 lesz velem? Ha legalább az udvarra mehetnék, ahol a
1151 8  |                  De Péter bácsi elzárta az ajtót. ~- Mi itt mindnyájan
1152 8  |                száncsörgés hallatszott. Az ablakot csöndesen fölnyitottam,
1153 8  |                néztem a szán után, amíg az eltűnt egy hegykanyarulatnál. ~
1154 8  |             történt Prihoda Ancsurkával az elátkozott várban, amikor
1155 8  |           Ancsurkával valaki? Talán már az öreg Mik is elfelejtette,
1156 8  |               szemét és dorombolt. ~Itt az az újság, hogy Poprád időközben
1157 8  |            szemét és dorombolt. ~Itt az az újság, hogy Poprád időközben
1158 8  |               nagyon bánkódhatott, hogy az ajtó nem nyílott föl előtte.
1159 8  |              óvatossággal vette karjába az ebet és elvitte. ~- Neki
1160 8  |         nizsderi várat. ~Erre egész nap az ablaknál ültünk Ancival,
1161 8  |              feltűnt mélyen a vár alatt az öreg Péter bácsi alakja.
1162 8  |            lehet. ~Így találta ki, hogy az én hajam szőke és nagyon
1163 8  |                hullott, és amit kiásott az árokból, azt hamar megtöltötte
1164 8  |                 a szánnal együtt eltűnt az estalkonyban... ~Éppen Ali
1165 8  |             választotta. ~Úrnőm ugyanis az utóbbi időben megharagudott
1166 8  |         soha-soha többé nem fogom látni az öreg Mik fehér szakállát,
1167 8  |             ezen nagyon elszomorodtam. ~Az ajtó egyszerre fölpattant,
1168 8  |             hogy valahogy meg ne fázzon az úton, amikor úrnőm is kijött,
1169 8  |            Szívesen itt hagyom, de maga az utóbbi időben nagyon szenvedélyes,
1170 8  |           Riminszky úr, vigyen el ebből az elátkozott várból, a boszorkány
1171 8  |              Így szólt, és megsimogatta az arcom. ~Nem hallotta meg,
1172 8  |             Úrnőm szobájában maradt, és az égboltozaton, amely nagyon
1173 8  |      hallatszott; úrnőm hívott. ~Megint az ágyán ült, az arca fehér
1174 8  |           hívott. ~Megint az ágyán ült, az arca fehér és a tekintete
1175 8  |         Legelsőbb azt hittem, hogy ezen az asztalkán van úrnőm boszorkánykonyhája.
1176 8  |                eltávolodik egymástól... Az az egész idegszál szakadt
1177 8  |             eltávolodik egymástól... Az az egész idegszál szakadt el
1178 8  |               való élet telegrafirozott az álmok világával. Többé nincsen
1179 8  |       valóságból a képzeletbe. Vagy fáj az élet, vagy pedig nem is
1180 8  |                szamár öreg urak fejének az elcsavarásához. ~- Szalagot
1181 8  |            volna a kezén, mintha nem is az ő keze lett volna. ~- Ma
1182 9  |               Addig sohasem vette észre az évszakok változását. Télen
1183 9  |                 a fű kiüti fejecskéjét, az véleménye szerint a birkáknak
1184 9  |              alatt, akik már nem látják az évszak változását. Odalenn
1185 9  |                csöndességben nem járnak az álmok, nem járnak a sóhajtások;
1186 9  |                 járnak a sóhajtások; se az örömök, se a bánatok. Kavaczky
1187 9  |               csöndesen fekszik. Csupán az élőket érdekli az, hogy
1188 9  |                Csupán az élőket érdekli az, hogy ők már meghaltak,
1189 9  |                  erre nem gondolt; csak az fájt neki, hogy az árva
1190 9  |                 csak az fájt neki, hogy az árva tótleánykáról nem fog
1191 9  |                 forgatni a kardot, mint az olvasót. Egyszer a magyar
1192 9  |         köszönettel öblítette le torkán az út porát csigerrel. A dupla
1193 9  |            földesuraság volt. Talán még az országút is Riminszky úré
1194 9  |                  A barátok megbecsülték az uraságot, de tisztelték
1195 9  |    bekanyarodott a kolostor kapuján, és az álmos páterek megdörzsölték
1196 9  |                   Mindössze öten lakták az óriási épületet, ahol egy
1197 9  |                férfiú gyülekezett össze az ebédlőteremben - mert éppen
1198 9  |                   mert éppen délre járt az idő. ~De ha nem lett volna
1199 9  |               bort Tokajban szüretelték az 1722-ik esztendőben. ~A
1200 9  |                 tartott vaslábain. Ezen az állványon végezték ki a
1201 9  |              fölemelte a hordócskát, és az állványra tette. ~A falakon
1202 9  |                 poharat áhítattal vitte az asztalfőn ülő páter Timóteuszhoz,
1203 9  |              szakállát, haját behavazta az idő, de arca rózsaszínű
1204 9  |      csettintett nyelvével: ~- Ez a bor az aranykorból való. Amikor
1205 9  |                 Hegyalján - mondta. ~És az atyák áhítatosan néztek
1206 9  |      juhászgazdám a kolostor udvarára. ~Az atyák ismét bólintottak. ~
1207 9  |                  Georgius atya, üsd föl az Aranykönyvet, amelyben boraink
1208 9  |              szőke férfiú volt, fölállt az asztaltól, és midőn visszatért,
1209 9  |      Lapozgatott a könyvben, és mialatt az atyák a bort megízlelték,
1210 9  |               ne unja magát Kállay uram az udvari életben, elhozatta
1211 9  |          életben, elhozatta Tiszahátról az agarait. A menyecske nem
1212 9  |               mire vélni, hogy mit akar az ura az agarakkal. ~- Tán
1213 9  |             vélni, hogy mit akar az ura az agarakkal. ~- Tán csak nem
1214 9  |              apámuram? - kérdé levélben az urától. ~De hát Kállay János
1215 9  |               gondolni, hogy mi történt az ő drága urával, mikor végre
1216 9  |                 a hónapok múltak, hanem az évek is. A tiszaháti vén
1217 9  |             szálakat rakosgatott titkon az idő. És Jánosról most már
1218 9  |          fejedelemnek türelemmel várnia az uramra - gondolta sokszor
1219 9  |              gondolta sokszor szomorúan az árva menyecske -, de vajon
1220 9  |                 türelemnek a forrását? ~Az atyafiak ellátogattak hozzá,
1221 9  |                 emlékezetére! ~Ivott és az atyák vele ittak. A nagy
1222 9  |               Riminszkynek kipirosodott az arca a pompás italtól. ~-
1223 9  |                Tíz öl fát hoznak holnap az erdőből a kolostor udvarába -
1224 9  |            kolostor udvarába - mondta. ~Az aranykorból való aszú, amely
1225 9  |             hamarosan megtette hatását. Az álmos, mozdulatlan atyák
1226 9  |          egyik-másik mezítelen karjával az asztalra könyökölt. ~Riminszky
1227 9  |                  amidőn páter Georgius, az ábrándos, egy sötét diófaszekrényből
1228 9  |           csendesen belefújt, Riminszky az asztalra hajtotta a fejét. ~
1229 9  |          asztalra hajtotta a fejét. ~De az atyák többsége sem igen
1230 9  |            csóválgatták a fejüket, amíg az éjjel folyamán megérkezett
1231 9  |          maradott a kolostorban, amikor az éji vendégek hajnalhasadáskor
1232 9  |                 kezek ökölbe szorultak, az arcok kipirultak, és a szemek
1233 9  |                 a dologba, most öklével az asztalra csapott: ~- Tíz
1234 9  |              éppen erre járni? ~Ott ült az öreg, reszkető fejjel bólogatott
1235 9  |        bólogatott a melódiákra, amelyek az ölesvastagságú falak között
1236 9  |              vagyunk itt Lipovnicán, de az országút erre elviszen,
1237 9  |                 folytatta a vén barát - az ócska kalitkából egy madárka
1238 9  |          madárka jött Nizsder felől, és az országút néptelen és elhagyott
1239 9  |      összeszedegetni ajkai körül, ahová az kifolyt. ~Csettintett a
1240 9  |               nevében, amikor a madárka az országúton közeledett. Sárga
1241 9  |            fehércseléd volt. ~- Mindegy az - türelmetlenkedett Riminszky. ~
1242 9  |              tovább, fráter, merre ment az aranycipős kisasszony. ~-
1243 9  |        aranycipős kisasszony. ~- Bizony az nem messzire ment, csak
1244 9  |           Szolgálatban voltam idáig, de az úrnőm elkergetett. ~Szuhinka
1245 9  |           felelt a kisasszonyka. - Mert az úrnőm így szerette. ~- Hát
1246 9  |       Lipovnicáról Cservenka felé vette az útját. ~Ott a falusi csárdában
1247 9  |                    Nagyon ügyes emberek az ottani mézeskalácsosok,
1248 9  |                tudni, hogy mikor alszik az élelmes kalmár. ~Hajnalban
1249 9  |              szepesi gyolcsos tanyázott az ivóban. Vásárokról jöttek,
1250 9  |             pohár feneke sűrűn kopogott az ivó asztalán. ~Szuhinkának
1251 9  |                 történt, mi nem történt az ivóban, azt nemigen kell
1252 9  |       asszonyság, egymás után hordta ki az ivóból a végképpen elázott
1253 9  |              földre szórva, odafektette az ital legyőzöttjeit. A legutolsók
1254 9  |                de a szekérről hiányzott az aranycipős kisasszonyka. ~
1255 9  |              vagyok már. Tisztára annyi az egész, hogy megígértem valakinek,
1256 9  |                  hogy nem hagyom el ezt az árva gyereket... Gondolkozz,
1257 9  |                bánod meg, hová lehetett az a kisasszonyka? ~A termetes
1258 9  |             másik rossz szándékkal. Még az is meglehet, hogy valaki
1259 9  |         kilincse, amidőn oda benyitott. Az öreg Mik, aki gazdája körül
1260 9  |        forgolódott, felemelte a földről az eltört kilincset, és megnyugtatólag
1261 9  |       megnyugtatólag mondta: ~- Nem baj az, nemzetes uram. Reggelre
1262 9  |             különös ellágyulással nézte az öreg szolgát, aki csizmájába
1263 9  |                hogyne. ~- Ülj hát lóra. Az éjjel holdvilágos, el nem
1264 9  |        holdvilágos, el nem tévesztheted az utat. Nyargalj Toporcra
1265 9  |         Nyargalj Toporcra és keresd fel az öreg Marczinkánét. Ha nála
1266 9  |                hisz szép volt a szeme. ~Az öreg Mik mély felindulással
1267 9  |                 sarkantyú a kamarában. ~Az öreg Miknek már nem kellett
1268 9  |               úr nemigen aludt, gyorsan az ablakhoz lépett, és felnyitotta
1269 9  |          következő percben odalenn volt az utcán. Két karjával leemelte
1270 9  |                arcát, tündöklő szemét. ~Az öreg Mik a földre zörrent,
1271 9  |                úr hálásan veregette meg az öreg Mik hátát. ~- Derék
1272 9  |         engedlek el magamtól. ~Felvitte az emeletre, és ott a legnagyobb
1273 9  |           széknek piros bársonyból volt az ülése, és a lábai aranyozott
1274 9  |             Bántani nem bántottak. Csak az emberek olyan furcsán néztek
1275 9  |                lehajolt, és megcsókolta az Ancsurka kezét. ~Amire Ancsurkának
1276 9  |               Ancsurkának vérvörös lett az arca. ~ ~
1277 10 |               időn belül arra vitte, és az ódon háznak nyomát kereste. ~
1278 10 |                 időtöltéssel várakozván az időre, amíg vagy itt e földön,
1279 10 |                 vajdaság bizonyos volt. Az egyik Riminszky - valamikor -
1280 10 |            Odaát talán győzedelmeskedik az igazság. ~Megnyugodtak-e
1281 10 |         legendák rendesen elhanyagolják az efféle részletdolgokat. ~
1282 10 |              sokszínű zsindelyt raktak. Az új kapun rézkilincs ragyogott,
1283 10 |             ember sűrűn fényesített. És az ablakokból a zordon vasrácsok
1284 10 |            függönyök nevettek ki. ~Amíg az ódon ház így megifjodott,
1285 10 |          bajusza gácsérformájú lett, és az arca piros, mint a rózsa. ~-
1286 10 |           esztendőt eltett annak idején az ifjúságából, hogy elővehesse,
1287 10 |               rá. ~Hová tette Riminszky az ifjú esztendőket, és honnan
1288 10 |      egyházmegyét. ~Riminszky szakított az európai viselettel. Szárnyas
1289 10 |               lépésnél finoman muzsikál az ezüstsarkantyú? De még zöld
1290 10 |            vigyázott reá a bölcsőjében, az vezette a kezénél fogva
1291 10 |                szüksége Prihoda Annának az édesanyjára. Mária azt mondta
1292 10 |          kapáltál már; majd én vigyázok az árvádra." És akire Mária
1293 10 |                  Bolond ez a Riminszky, az Isten elvette az eszét.
1294 10 |             Riminszky, az Isten elvette az eszét. Minek neki Prihoda
1295 10 |                 Lőcse és Podolin között az országutat. A mezőkön mindenütt
1296 10 |                olyan igen nagy úr éppen az ő városukat választja ki,
1297 10 |           valamelyik csak ráragad, hisz az odavaló levegőt szívja,
1298 10 |                 is boldog ember lehet. ~Az üveges batár sohasem jött
1299 10 |              Riminszky úr - mintha csak az Ancsurka gondolatát találta
1300 10 |                sem fogyott el soha. Még az öreg Marczinkánénak is olyan
1301 10 |               Istenkém, ki hitte volna? Az egyik Riminszky bocskorokat
1302 10 |               mintha csiklandozta volna az Ancsurka hangja. ~Történt,
1303 10 |                fehér ló vígan szántotta az országutat; a huszár a bakon,
1304 10 |           árnyék imbolygott tova. ~- Mi az? - kiáltott nyugtalankodva
1305 10 |                 lelket láttak a lovak. ~Az ostorával a mezők felé mutatott: ~-
1306 10 |             felindulás közepette állott az öreg Mik, és a városi bakteroknak
1307 10 |              nemes nagy uram - kiáltott az öreg Mik lelkendezve. -
1308 10 |               perccel előbb - folytatta az öreg szolga - a kapun bejött
1309 10 |              fel, hogy lépések kopognak az emeleten, amely lépések
1310 10 |           Márton éjjeliőr megerősítette az öreg Mik szavait. ~- Éppen
1311 10 |            Éppen a piacon álldogáltunk, az óra egyet ütött, a kapu
1312 10 |                Társammal, Gavra Pállal, az árnyék után siettünk, de
1313 10 |                a maga megnyugtatására. ~Az öreg Mik némán csóválta
1314 10 |              huncut - szólt Riminszky. ~Az éjjeliőr tisztelgett alabárdjával: ~-
1315 10 |              száját, Riminszky odadugta az orrát, majd megcsóválta
1316 10 |            elaludt, nyomban felköltötte az öreg Mik. ~Lovas ember hozott
1317 10 |           jókedvűen szokta megtenni ezt az utat, most a hideg lelte
1318 10 |                 hideg lelte egész úton. Az üveges hintó vitte a kis
1319 10 |                 doktor járt ott csupán. Az a hóbortos se mondott többet: ~-
1320 10 |               hintaja döngve gördült be az udvarra. ~Az udvar sarkában
1321 10 |                 gördült be az udvarra. ~Az udvar sarkában már összegyülekeztek
1322 10 |                 türelmetlenül a férfi. ~Az udvar sötét hátteréből halk
1323 10 |             félig szundikálva mormogták az imát. A kápolnában senki
1324 10 |              egy középkori ifjú király. Az arca semmit sem változott
1325 10 |                 vonás rajzolódott volna az ajka mellé. ~- És a halottat
1326 10 |                volna ideállítani, ahogy az dukál. A halottakra vigyázni
1327 10 |      elszöknének - habár már előfordult az is. ~- Az első éjszaka -
1328 10 |                már előfordult az is. ~- Az első éjszaka - felelt suttogva
1329 10 |            valamennyien elszöktek, mert az egyik bolond fejjel azt
1330 10 |                 parancsolóan pillantott az ajtó felé. Reggelig nem
1331 10 |       Főtisztelendő Timóteusz atya volt az első, aki szentelt vízzel
1332 10 |                a temetéssel - ajánlotta az atya -, mert a halott visszakívánkozik
1333 10 |              lépcsőkön. Hátha megmozdul az a széles pallos a halott
1334 10 |             Amikor a kápolnát elhagyta, az udvaron doktor Rocskay uramba
1335 10 |              magát a Riminszky kezéből. Az ujjával a szívére bökött: ~-
1336 10 |                 a hóbortos doktor után. Az egyenesen a kápolnába ment,
1337 10 |   csodálkozással tapasztalta, hogy azok az ajtók, amelyek valamikor
1338 10 |                 megkérdezte, hogy kinek az intézkedésére történt ez,
1339 10 |             Amikor a kőmívesek berakták az ajtókat, ablakokat, a várúr
1340 10 |                 hóbortos asszonytól még az is kitelik, hogy tréfát
1341 10 |                eljöttek, ahol hallottak az excentrikus várúrról, aki
1342 10 |                 kacabajkát. Mindezt még az elhunyt várúr rendezte,
1343 10 |                 leskelődve figyelte azt az arcot: ~- Nem, Wart Erzsébet -
1344 10 |              több mázsa súlyú fedelét. ~Az óriási márványdarab csendesen
1345 10 |              egy perc és örökre eltűnik az élők elől a nizsderi várúr. ~
1346 10 |       felindulását. ~Egyetlen szökéssel az emelvényen termett, ott
1347 10 |            eszébe a lovagterembe menni, az urak pedig csak messziről
1348 10 |               csak messziről szemlélték az ökörsütést. ~A kiürült kápolnában
1349 10 |        fáradhatatlan munkájának meglett az a következménye, hogy a
1350 10 |            nyílott a koporsó oldalán és az ajtón először egy pár hosszú
1351 10 |                 koporsója elzárásánál! ~Az izmos Erzsébetnek csakhamar
1352 10 |          Erzsébetnek csakhamar sikerült az, amivel a doktor hiába próbálkozott. ~
1353 10 |                   Lépések hallatszottak az udvaron. A léptek egyenesen
1354 10 |             Jéghideg nyugalommal indult az ajtó felé. ~- Doktor, te
1355 10 |            felelt Rocskay. ~- A manóba! Az a dolgod van, hogy itt vagyok
1356 10 |                rendetlenül dolgozik. És az a legnagyobb baj, hogy nincsen
1357 10 |          háziorvosnak. Menjen a pokolba az úr az ijesztgetésével. Én
1358 10 |                  Menjen a pokolba az úr az ijesztgetésével. Én ugyan
1359 11 |               kezdték a sütést-főzést. ~Az utolsó Kavaczky virágkora
1360 11 |            Kázmér Gácsországból, Lukai, az eperjesi legátus tartották
1361 11 |                 aludtak, kidőltek, csak az országos korhelyek nem adták
1362 11 |          egyszerre különös nesz üti meg az ivók fülét. ~A terem fekete
1363 11 |                majd elfüstölöm én innen az ördögöt, hogy békén mulathassunk. ~
1364 11 |                magaslatára emelkedve -, az eszme enyém volt, én hozom
1365 11 |                 vár haszonélvezeti joga az övé. Aztán pedig alapítványé
1366 11 |                 között találkoztak vele az országúton jámbor tót emberek. ~
1367 11 |              dolgot. ~Angyalffy György, az akkori lublói főbíró figyelmesen
1368 11 |           csóválta a fejét, és nevetett az egész dolgon. ~- A tótok
1369 11 |        kísértettel vesződni. Közeledett az esküvő napja. Lőcsén éjjel-nappal
1370 11 |          faragtak a podolini házban is. Az öreg Mik fényes új lakatokat
1371 11 |         többinek Fintor uram, a cipész, az elmondhatója, aki halála
1372 11 |                 hogy milyen kényes volt az egyszerű tót leányka, amikor
1373 11 |            egyszerű tót leányka, amikor az első pár cipőhöz mértéket
1374 11 |              jövendőbelije lett volna. ~Az esküvő előtti héten - nyárba
1375 11 |              héten - nyárba hajlott már az idő, és szénaillattal meg
1376 11 |                juhtúrószaggal volt tele az egész Szepesség -, Riminszky
1377 11 |            veszi, hogy bár éjfélre járt az idő, a csárdában világosság
1378 11 |         reszketeg trombitaszó mormogott az alacsony ablakok mögött. ~
1379 11 |                   Riminszkynek tetszett az ilyen beszéd. Megsodorta
1380 11 |             fiam. ~A huszár megrugdalta az ajtót, és a csaplár előbújt.
1381 11 |                 tudta volna, hogy ki ez az uraság odabenn a kocsiban.
1382 11 |    Kíváncsiságtól ösztökélve nyitott be az ivóba, amelyben egy árva
1383 11 |                 vezetett ide, mert most az gondoskodik rólam, mióta
1384 11 |               mióta árva lettem. ~- Hát az aranyakat is a kutyádtól
1385 11 |        megvakarta a fejét. ~- Jaj, azok az aranyak! Bár már ne volna
1386 11 |                egy fia se belőlük. Azok az aranyak kergetnek engem,
1387 11 |           tovább uraság nélkül? Meghalt az uraság, oda a szolgaság.
1388 11 |                 lábam még elég jó. Neki az országútnak, a hegyeknek.
1389 11 |                 se volt, megvettem tőle az egyik kutyát. ~- Erre rábízhatod
1390 11 |          zsandártól tartani. Ez a kutya az útszéli árkokat meg a rejtett
1391 11 |         aranypénzzel fizetek neki; mert az aranypénz valódi. - De azért
1392 11 |                    Hát aztán hol tartod az aranyaidat, hogy eddig el
1393 11 |              kis fekete kutya kimászott az asztal alól, s egy kerek
1394 11 |                 kerek aranypénzt ejtett az ivó keményre vert pádimentumára. ~
1395 11 |           legjobban szeretném megölelni az egész világot. Téged is,
1396 11 |                  Kavaczky úr - mormogta az öreg - nagyon jó úr volt. ~
1397 11 |               Mintha a Kavaczky nevének az említésére megmozdult volna
1398 11 |             dallamai tódultak ki. Fújta az öreg elboruló arccal, Riminszky
1399 11 |                tekintete, aztán duhajon az asztalra csapott: ~- Egy
1400 11 |              kocsmáros! ~Két perc múlva az ivó közepén állott a bor.
1401 11 |            voltak, kétliteres üvegeket. Az egyiket a trombitás elé
1402 11 |              szájával lefelé fordította az üveget, és egy csepp sem
1403 11 |                   szólt a vén emberre. ~Az üveg száját a Péter tenyerébe
1404 11 |             tenyerébe fordította. Abban az üvegben sem maradt egy csöpp
1405 11 |                már semmit sem látok. Mi az ördögöt láttam volna? ~Riminszky
1406 11 |             ember a helyedben már régen az asztal alatt ülne. ~- Te
1407 11 |              alatt ülne. ~- Te sem ülsz az asztal alatt, uram! ~Riminszky
1408 11 |                megint dohogott valamit. Az arca már tüzes volt, a szeme
1409 11 |                 bánok. Mit ér nekem már az egész világ! ~Újra az asztalra
1410 11 |               már az egész világ! ~Újra az asztalra ütött. A kocsmáros
1411 11 |           csendesen emelgette magát: ~- Az álmoknak nem parancsolsz,
1412 11 |               álmodom, amit akarok. Még az apámtól tanultam, hogy este
1413 11 |               Mert később arról álmodik az ember. ~- Helyes, helyes -
1414 11 |           lépett. Lapos, nagy üveg volt az, szalmába, vesszőbe fonva.
1415 11 |           kutyájához, mintha legalábbis az öregapjához beszélgetne.
1416 11 |             egyszer elérkezettnek látta az időt, hogy megkezdje annak
1417 11 |              időt, hogy megkezdje annak az elmondását, ami egy darab
1418 11 |                 mormogta a vak ember. - Az arcodra még emlékszem, nemes
1419 11 |                valahogy takarékoskodtam az időmmel. Nincsen olyan ember
1420 11 |             kacsintanék, ha akarnék. ~- Az a menyecskék dolga - zörgött
1421 11 |         embertől, hogy igazán meghalt-e az, akit mi a nizsderi várban
1422 11 |              eltemettünk? Halott volt-e az, akit a koporsóba tettünk,
1423 11 |                kocsmáros! - ordította. ~Az alak pedig mozdulatlanul
1424 11 |            hangon. ~Riminszky eltakarta az arcát. Mintha a hideg rázta
1425 11 |           gyerek. ~- A szeretőm voltál, az életem voltál, mindenem
1426 11 |                   Hóbortos voltam, mert az akartam lenni a kedvedért.
1427 11 |          megcsaltál. És akiért eldobtad az én gyémánt szívemet, az
1428 11 |                 az én gyémánt szívemet, az egy darab sár. Egy kis nőstény
1429 11 |            elkergetett rossz cselédet - az utamat is elfelejtetted
1430 11 |              vissza ne jöjj. ~- Kázmér, az egész életemről számolok
1431 11 |              számolok most veled. Arról az életemről, amely fiatalságomtól
1432 11 |                akinek cérnaszálon csüng az élete. ~Riminszky ijedt
1433 11 |           mozdulatot tett. ~- Ne bántsd az ártatlant. ~A pallos nagyot
1434 11 |             Györggyel szembe állítottad az én szerelmesemet. És a te
1435 11 |                csókolj meg. Mondd, hogy az enyém vagy, csupán az enyém
1436 11 |              hogy az enyém vagy, csupán az enyém vagy... ~Riminszky
1437 11 |             kísértet kitárta karját. ~- Az ajkamat csókold meg. Jöjj,
1438 11 |                arccal bukott a földre. ~Az üveges hintó robogott a
1439 11 |           fölébredt a hegyek fölött, és az út mentén a virágok felemelték
1440 11 |          kondulás, és a kapu feltárult. Az öreg Mik kacskaringós lábain
1441 11 |         kacskaringós lábain sietve üget az udvar fenekéről. Kinyitja
1442 11 |               udvar fenekéről. Kinyitja az udvar ajtaját. ~- Uram,
1443 11 |               De Riminszky nem mozdul. ~Az öreg Mik rázza jéghideg
1444 12 |              Riminszky urat is utolérte az, amit ő olyan nagyon keresett.
1445 12 |          számítás szerint nemigen lehet az ifjúságot és lenge szerelmet
1446 12 |        szerelmet, mely dalra nyitja fel az ajkakat, és a szíveket megdobogtatja... ~
1447 12 |                más nem sírt utána, mint az öreg Mik, akinek utóvégre
1448 12 |                  Már készen volt minden az utolsó öltésig, és a templomokban
1449 12 |                 már halott volt, és Mik az ajtókat csupán abból a szempontból
1450 12 |        Riminszky Kázmér alakjában... el az egész Szepességből! ~És
1451 12 |             körül a különös zenét, amíg az csöndesen el nem szunnyad
1452 12 |               csöndesen el nem szunnyad az éjszakában ~- A kísértet
1453 12 |     fenyőszálakba - a kísértet künn jár az égiháború közepette a szabadban.
1454 12 |       hegyormokon, és hosszan hallgatja az égi dördüléseket, belemereszti
1455 12 |               villámok vakító fényébe. ~Az eget beírják a kék, tüzes
1456 12 |             paripák tüzét ragadnák tova az ismeretlen országokba -
1457 12 |                 sziklacsúcson, s szemét az égre veti. ~A tótok keresztet
1458 12 |                elhaladó vándor lábához. Az aranypénz éppen úgy cseng,
1459 12 |                kidugta zöld fejecskéjét az északi bástya repedései
1460 12 |             állt vagy ült mozdulatlanul az ezüstruhás kísértet odafönn
1461 12 |        mélységes mély bánat lakik, hogy az már a bánatnál is több...
1462 12 |             fehérszárnyú madár röpködne az öreg fej körül. ~Ment az
1463 12 |                az öreg fej körül. ~Ment az öreg, mendegélt a kegyetlen
1464 12 |          jöttünk... ~Filkó letelepedett az út közepére, és ez annyit
1465 12 |             fáradt. Pihenni kell neki. ~Az öregember kifújta magát,
1466 12 |                 be hideg csókjai vannak az éjnek! Ez a novemberi hó
1467 12 |               Ez a novemberi hó még nem az igazi, becsületes hó. Ez
1468 12 |                 hó. Ez csak olyan, mint az agg ember szerelme: több
1469 12 |                 mással csókolózni, mint az éjjellel. A borral csókolózni,
1470 12 |                 jóformán kialudni, amíg az utolsó arany el nem gurult
1471 12 |    mulattatására, Filkó - sóhajtotta. - Az ivókban azóta se ülnek olyan
1472 12 |             szokott a völgybe dobni. Ha az aranyakról nem hallottunk
1473 12 |             kutya?... De hát hallottunk az aranyakról. Ez a nizsderi
1474 12 |                  Hátha ad újból azokból az aranyakból? Nem látod sehol
1475 12 |              hogy te nem vagy más, mint az öreg Poprád, az én régi
1476 12 |               más, mint az öreg Poprád, az én régi barátom. Vagy legalábbis
1477 12 |             megállott előtte: - Te vagy az, Péter? - kérdezte egy mély
1478 12 |                kinyújtotta a karját: ~- Az aranyak elfogytak, eljött
1479 12 |                elfogytak, eljött vissza az öreg Péter, mert máshol
1480 12 |                szél zúgva vágta a havat az udvar mélyére, a hideg kéz
1481 12 |             Péter. ~A kísértet megfogta az öreg Péter kezét, és bevezette
1482 12 |                 a rejtett úton. ~~Ebben az időben Toporcon egy régen
1483 12 |         Toporcon nevezték. Kinevelődött az új világban. Fényes csizmát
1484 12 |              podolini házban ott maradt az öreg Mik és hozzá költözött
1485 12 |      Marczinkáné, míg Ancsurka apjával, az előkelő misterrel nagyobb
1486 12 |             gyakorlottságával tette meg az előkészületeket az elutazáshoz,
1487 12 |            tette meg az előkészületeket az elutazáshoz, és fényes csizmái
1488 12 |              Általában igen büszke volt az amerikai gentleman, és még
1489 12 |               nevű lublói úriember volt az a szerencsés, akit Ancsurka
1490 12 |              kezével boldogított. Ennek az Angyalffy Gábornak az édesatyja
1491 12 |             Ennek az Angyalffy Gábornak az édesatyja volt az, aki sok
1492 12 |              Gábornak az édesatyja volt az, aki sok esztendő előtt
1493 12 |             országúton szánkójába vette az elárvult, világnak indult
1494 12 |                vitte Ancsurkát a szánkó az ismeretlen jövő felé a podolini
1495 12 |          országúton. S immár elérkezvén az ismeretlen országba, a jövő
1496 12 |                vallott neki szerelmet. ~Az esküvőt a vén lipovnicai
1497 12 |           kolostorban tartották meg, és az öreg barátok nagyon örvendeztek,
1498 12 |           Prihoda igen komolyan fogadta az urak üdvözlését, gratulálását: ~-
1499 12 |               felejtett el. ~- Mit akar az öreg gentleman? - kérdezte
1500 12 |                 kiáltozása hallatszott, az öreg Mik mindig újabb és