Part

   1 Val|             völgyben feküdt a városka, és vasútnak híre-hamva se volt
   2 Val|              keresztülvezet a határon, és így nem volt teljesen elzárva
   3 Val|         tizenöt másik várossal együtt, és hosszú száz esztendőkig
   4 Val|         Lengyel urak mulatoztak benne, és lengyel kapitányok parancsoltak
   5 Val|               felejtették el teljesen, és fájó szívvel gondoltak a
   6 Val|            küldték a fiaikat iskolába, és a régi krónikák akárhány
   7 Val|               A száz esztendők múltak, és a szegény podoliniak már
   8 Val|           városok váltságdíja fejében, és a városok, közöttük Podolin
   9 Val|               magas kőfal vette körül, és a falakon négy kapu nyílott
  10 Val|                honnak csemegéi voltak, és a hűtelen folyó folyását
  11 Val|                a városkapuk őrizetétől és a kapukon, különösen a dél
  12 Val|               Ők elmaradtak az időtől, és talán sohasem fogják utolérni
  13 Val|                mondta a bölcs alispán, és látszólag igaza volt. ~A
  14 Val|             Éjjel becsukták a kapukat, és a városra középkori csendesség
  15 Val|    megföstették a városháza számára... És abban az időben, amikor
  16 1  |            hadak csapnak le a városra, és kirabolják a házat. Legalábbis
  17 1  |       Riminszky-háznak hívták a házat, és bennelakóját Riminszky Kázmérnak.
  18 1  |              pedig még mindig olvasna, és a juhászok szakadatlanul
  19 1  |  visszaállítják a lengyel királyságot, és én visszakapom családi méltóságomat
  20 1  |       visszakapom családi méltóságomat és birtokomat. ~Habár régen
  21 1  |            határon túl levő országban, és fejedelmekkel voltak atyafiságban.
  22 1  |           Felkeresték a városka vénei, és felajánlották neki e méltóságot.
  23 1  |             lehetnék Lengyelországban, és mert nem akarok, azért podolini
  24 1  |                tanácsurak összenéztek, és elszégyellték magukat. Persze-persze,
  25 1  |                 építtette a majorokat, és a juhászaiból kitellett
  26 1  |         nagyszerűen tudott káromkodni, és ismerte névszerint a komondorokat,
  27 1  |        birkákat; fejte az anyajuhokat, és olyan sajtokat küldött haza
  28 1  |          Egyszer éhínség talál kiütni, és akkor felszökik a birkahús
  29 1  |               a legenda a nagy ollóról és a tömérdek birkáról. Ősei
  30 1  |    figyelmeztetőleg mondta: ~- Rakd el és vigyázz rá, mert én találtam. ~
  31 1  |            megkívánt egyes eledeleket, és addig nem nyugodott, amíg
  32 1  |             Kövér, puffadt ember volt, és beszéde hevében néha nevetve
  33 1  |           elalszom, elkezdek ebédelni, és még mindig asztalnál ülök,
  34 1  |               téve az asztal közepére. És azé lészen, aki a legjobb
  35 1  |             kását nagy cseréptálakban, és aggódva lesték, hogyan veszi
  36 1  |        Erdélyben, mindig szekéren volt és örökké útban. Vagy az is
  37 1  |         látszott, egyszerre megállott, és szaglászott a levegőben.
  38 1  |               elmaradt a fenyves erdő, és nagy erdei tisztásra ért.
  39 1  |                pedig nekiült a kásának és evett, evett, amíg mozdulni
  40 1  |              Akkor felemelte a szemét, és az asszony rózsás arcába
  41 1  |           valahányszor jött, jóllakott és mindig hat pár új bocskort
  42 1  |            hegyek között, mint várták. És hamarább jöttek elő a farkasok
  43 1  |          éjjelen meglepték a farkasok, és a derék, szép szál emberből
  44 1  |       Marczinkáné vállalta a hivatalt, és még sokáig főzte a híres
  45 1  |               Bezárkózott a szobájába, és járt fel-alá, szünet nélkül,
  46 2  |               sorsuk, hogy meghaljanak és bizonyos, hogy Prihoda Mária
  47 2  |                fogsz járni, négy lovon és inasokkal. Mert sokat hallottam
  48 2  |         hajójegyet - rebegte Ancsurka, és boldogan sietett haza az
  49 2  |       feszületen vastagon feküdt a hó, és a nagy hidegben dideregni
  50 2  |        Ancsurka tehát a földre nézett, és megpillantotta ott saját
  51 2  |             szán már tovább iramodott, és csakhamar el is tűnt a piac
  52 2  |        anyjától mesélni a sárga házról és a benne lakó uraságról.
  53 2  |                hatalmas zárjával némán és sötéten állott előtte. Egypárszor
  54 2  |                ki. Meghúzta a karikát, és odabenn a kapuboltban visszhangzó,
  55 2  |              Zörrent a kulcs a zárban, és a kapu kinyílott Prihoda
  56 2  |           megigazította a fejkendőjét, és halkan mondta: ~- Öreg nénikémhez
  57 2  |             ahogyan a világ hiszi. Én, és a gazdám, nemes Riminszky
  58 2  |                nyílik a konyha ajtaja, és Marczinkáné meg nem jelenik.
  59 2  |               Jövök, jövök - kiáltotta és rövid, görbe lábszáraival
  60 2  |                beszélt: ~- Ülj le itt, és melegedj... - Tedd le a
  61 2  |              kiáltott fel Prihoda Anna és belepirult az arca. ~Marczinkáné
  62 2  |            Letérdepelt Ancsurka elébe, és felhúzta a lábára a bocskort. ~-
  63 2  |    kisasszonykának a lábát adta neked, és Prihoda Anna lábát valamely
  64 2  |                fehér - mondta Ancsurka és elpirosodott. ~Marczinkáné
  65 2  |            volt Ancsurkának. Felállott és tetszelegve nézegette a
  66 2  |              egy percig a bocskorokon, és háromszor is elmondta, hogy
  67 2  |                nem lop, nem káromkodik és nem iszik... ~- Ej, ej -
  68 2  |              én minden voltam. Lakatos és még minden... Nincsen olyan
  69 2  |                uram elhozta a lakatot, és így szólt hozzám: ~- No,
  70 2  |          Dohogott valamit a szakállába és elfordult. ~- Már megint
  71 2  |                 dünnyögte elkeseredve, és elgondolkozva nézett a levegőbe
  72 2  |                A leányka arcába nézett és elgondolkozva folytatta: -
  73 2  |               most szintén megszólalt, és gyöngéden hátba verte Prihoda
  74 2  |             nem nyitotta fel a szemét, és íme mégis meghallgatta,
  75 2  |                íme mégis meghallgatta, és már gondoskodott is róla,
  76 2  |           kályhában lobog a rőzseláng, és az udvaron annyi tüzelőfa
  77 2  |              benne a jó Marczinkánéval és Mikkel, akitől egyszer megtudja
  78 2  |            Úristennek is tudomása van. És, ami a legfontosabb, a gyönyörű
  79 3  |          tűnniök az ország mappájáról, és a középkori lovagvárak,
  80 3  |           oromról a völgybe költözött, és a zordon katonák kard helyett
  81 3  |              valami varázslat folytán, és lett belőlük a sarokszobában
  82 3  |       oltárterítőket hímező, ábrándozó és bánatos asszonyféle. Az
  83 3  |        dologról beszéltek: szerelemről és háborúról. Pedig én azt
  84 3  |              disznót is fagyos télben, és az asszonyoknak nagyobb
  85 3  |        igazságuk a régi várak ügyében, és én fantáziálok, amidőn a
  86 3  |               rettenetes kaszabörtönök és sínylődő foglyok merülnek
  87 3  |        gazdasági udvar, ahol a malacok és baromfiak között a várúr
  88 3  |      elpusztultak, a várurak eltűntek, és így nem tudható teljes bizonysággal,
  89 3  |               falucska - a hazáé volt, és az odavaló tótokat a lublói
  90 3  |            másfelé, ha rájött a sorja, és az öreg emberek meghaltak
  91 3  |        valamelyik szomszéd földesúrra, és haragjában hadat üzent neki.
  92 3  |                megugrott a hadak elől, és évekig nem mert hazakerülni.
  93 3  |             Salamon is kifújta mérgét, és a háborúból semmi sem lett... ~
  94 3  |           Vastag falai mindig közelebb és közelebb lapultak a földhöz,
  95 3  |               jegyez föl a történelem, és így azt kell elfogadni,
  96 3  |            fogadta, mint a cselédjeit, és ugyanígy fogadta fel egyik-másik
  97 3  |          megszólaltatta a rezesbandát, és csapra üttette a hordókat,
  98 3  |            kell tudni annak, aki munka és foglalkozás nélkül akarja
  99 3  |               kötényt kötött maga elé, és naphosszat sütött-főzött
 100 3  |              csoportra oszlott, éjjeli és nappali csoportra. A bor
 101 3  |            utóvégre neki is elég volt, és szökött volna valamerre
 102 3  |              vont elő az asztalfiából, és a kántort megcélozta: ~-
 103 3  |              akadt a lefejezett ősnek, és álmában mindig fej nélküli
 104 3  |                zsidók mindenféle hamis és olcsó borokat hoztak szekereiken
 105 3  |                egyedül maradni... ~... És eljött az idő, hogy a híres
 106 3  |            hallgatta a vak trombitást, és egymás után ürítgette a
 107 3  |             megfelelni. Nagyokat nyelt és hallgatott. Kavaczky titkolózva
 108 3  |                a régimódi olajlámpába, és az arcán egymást váltották
 109 3  |           amelyen a lakodalomból jött, és nyomban meghalt. Nyomban,
 110 3  |           azokat a fránya asszonyokat. És ha meggondolom, uraság,
 111 3  |     szoknyakergető. ~Kitárta az ajtót, és kitaszította rajta a vén
 112 3  |               várudvar oszlopai alatt, és dideregve hallgatta az odabévülről
 113 3  |          kezdte Kavaczky kedves dalát, és Kavaczky mély medvehangján
 114 3  |                 Mindig hangosabb lett, és folyton többet beszélt ahhoz
 115 3  |               öcsém. A föld megnyílik, és te kénköves füst között
 116 3  |                ember már félig aludott és fújta, fújta még álmában
 117 3  |            trombitás kitárta az ajtót, és néhány cseléd futott a szobába.
 118 3  |                 A cselédek fölemelték, és a medvebőr pamlagra fektették. ~-
 119 3  |                tisztelendő Kovik János és Korubány, a nizsderi bíró.
 120 3  |            égett, mint a parázs. A pap és a bíró leverték csizmájukról
 121 3  |                Szétfeszítette az ingét és elborzadva látta, hogy Kavaczkynak
 122 3  |            legutolsó sarjadéka a nemes és vitézlő Kavaczky nemzetségnek,
 123 3  |           Fölemelkedett a medvebőrről, és kimeresztett szemmel bámult
 124 3  |       mindennemű ingatlanom, ingóságom és nizsderi váram örökségben
 125 3  |          tüszőjéből a községi pecsétet és megnyálazva, odanyomta azt
 126 3  |               Aztán megkapta a tollat, és nekivetette a papirosnak.
 127 3  |              Kavaczky György, m. p. ~- És ki légyen az a bizonyos
 128 3  |                A pap az ajtóhoz lépett és felnyitotta azt. Kitárta
 129 3  |               Kitárta a szárnyas ajtót és benézett. Majd belépett,
 130 3  |                feküdt. A pap felvette, és megforgatta a kezében. ~
 131 3  |             zuhanás hallatszott. A pap és a bíró berohantak. Az utolsó
 132 3  |        Kavaczky lefordult a pamlagról, és holtan nyúlt el a szoba
 133 3  |            bácsi elővette a trombitát, és halkan fújdogálni kezdte
 134 3  |                  lehunyták a szemüket, és aludni mentek sok százesztendős
 135 3  |         telekkönyvnél, járásbíróságnál és még mindazokon a helyeken,
 136 3  |            kifogása, a nizsderi várral és környékével nemigen volt
 137 3  |                hajlékába. Beköltözött, és többé hír sem hallatszott
 138 3  |                borokat a vár udvarára. És a rezesbanda elfújván a
 139 3  |           szomszédok, vándorlólegények és ingyenélők (egyszer Borocskayt
 140 3  |                bort hordtak a pincéből és bortól elgyöngült vendégeket
 141 3  |              vitézi köntöst levetették és halinás, bocskoros tótok
 142 3  |           birtokos idejében a kulcsári és várnagyi teendőkkel megbízatott,
 143 3  |             szolgálókkal. Tudniillik - és ez jellemző a legendákra -
 144 3  |           hébe-korban lejött a várból, és a szamarak ugyancsak emelték
 145 3  |          asszony keze alatt. A faluban és környékén csupán annyit
 146 3  |             várúrról, hogy Budapestről és Bécsből látja el magát mindennel.
 147 3  |               kendőben, csizmában ült, és cifra huszáros káromkodással
 148 3  |                mindig tele volt ezüst- és aranypénzzel, hanem azért
 149 3  |              Segített a szűkölködőkön, és köszönetet nem fogadott
 150 3  |                pálinkával leitta magát és részegségében megverte a
 151 3  |      Komárominé kordéja a hegytetőről, és Veszelka Jánost előparancsolta. (
 152 3  |               minden nizsderi lakos) - és ezek a régi cselédek tartották
 153 3  |           szamaras kordéján felállott, és Veszelka Jánost elítélte: ~-
 154 3  |            megragadta Veszelka Jánost, és rámérte a huszonötöt, akárhogyan
 155 3  |          gurult a hatalmas asszonnyal, és a tótok alázatosan vették
 156 3  |              Amerikát, csizmát hordott és vasárnap szivarozott. A
 157 3  |                Éppen csizma volt rajta és a szájában szivar. Igen
 158 3  |               lekapták a tíz körméről, és a szamaras kordé saroglyájából
 159 3  |              is.) Aztán talpra állott, és ökölbe szorította a kezét. ~-
 160 3  |         huszonötöt - mondta nyugodtan, és megindította a szamarakat. ~
 161 3  |           nizsderi várban tejet ittak, és sohasem muzsikáltak. ~De
 162 3  |               ezt tudni? Ott ült éjjel és nappal, és a harangkondításra
 163 3  |               Ott ült éjjel és nappal, és a harangkondításra siető
 164 3  |               Kavaczky György mulatott és ivott. Régen volt... A várba
 165 3  |              végezte, kiugrott ágyából és felzörgette a vak trombitást
 166 3  |             Riminszky szerette a bort, és az ő tiszteletére a várpince
 167 3  |               talpon volt egész éjjel, és ha Riminszky úr megéhezett,
 168 3  |          főzzetek! ~Az ablak bezárult, és Komárominé sütött-főzött,
 169 3  |                nyálával a szivar tüzét és bagó alakjában a fogára
 170 3  |              nyomta. Nagyot sercentett és a levegőbe bámult. ~- Hát
 171 3  |            asszony nagyon mérges volt, és izgatottan parancsolta maga
 172 3  |               Megdöfködte a szamarait, és kordéján elgurult. Az amerikai
 173 4  |              cselédnek, Marczinkánénak és Miknek, a lakatosnak; a
 174 4  |             Ancsurka engedelmeskedett, és a nehéz farkasbőr bundát
 175 4  |            mondani akart. Határozottan és terjedelmesen a következőket
 176 4  |        udvarmestere, lakatosa, kovácsa és a többi. Én vigyázok a zsebkendőkre,
 177 4  |                a zsebkendőkre, ingekre és a többire. Én vágom a dohányt,
 178 4  |           többire. Én vágom a dohányt, és szurkálom a pipát, és tartom
 179 4  |         dohányt, és szurkálom a pipát, és tartom számon a vasárnapokat
 180 4  |           tartom számon a vasárnapokat és ünnepnapokat. Ti nem tudtok
 181 4  |            napja vagyon. Újhold vagyon és a Saturnus bolygó látható
 182 4  |               kucsmáját deres fejéről, és magyarázni kezdte a kiáltozás
 183 4  |                 Így szólott Riminszky, és becsapta az ajtót maga mögött. ~
 184 4  |               megint az ajtóra nézett, és azután a bocskorra. ~- Nem
 185 4  |             dolgot, de hát leány volt, és lassan-lassan mégis csak
 186 4  |            törpe a kapukulcshoz nyúlt, és előrefutott kaput nyitni.
 187 4  |              végigmenni, megrázkódott, és hevesen kezdett dobogni
 188 4  |           felállott. Csúnyán nevetett, és gúnyosan felelt: ~- Szép
 189 4  |            előkereste régi bocskorait, és titkon felhúzta a Fintor
 190 4  |              éjjel is felkelt ágyából, és megtapogatta a bocskorokat. ~-
 191 4  |                van - suttogta magában, és a feje alá tette. Erre kedves
 192 4  |               anyja simogatta az arcát és becézgette. Egyszer még
 193 4  |                szólott éppen a kovács, és a nagy fa alatt állott bőrkötényében,
 194 4  |               tavaszi virágok nyíltak, és fehér báránykák szaladgáltak
 195 4  |            Ancsurka nyomban fölébredt, és ijedten felült ágyában.
 196 4  |          voltam érte, magam hoztam el, és magam szóltam így hozzá:
 197 4  |                    Aztán? - szólt Mik, és Ancsurka képzeletében látta,
 198 4  |           semmit. Felment a szobájába, és nehéz lépései sokáig visszhangoztak
 199 4  |            méltatlankodó sánta suszter és végül Riminszky, amint komoran
 200 4  |                háztetőkön kalandozott, és kíváncsi lett arra, hogy
 201 4  |             megtudni lejött a tetőről, és Ancsurka nyomban foglyul
 202 4  |             macska így fogságba esett, és Ancsurkának egyéb gondolatja
 203 4  |              belátni a csere előnyeit, és Anci ígyen továbbra is megmaradt
 204 4  |          együtt sétálgatott úrnőjével, és néha nagyon boldogan simultak
 205 4  |             jött vissza abból az útból és se másnap, se harmadnap
 206 4  |             hamarosan elővezette Ancit és Ancsurkát. ~- Itt vannak -
 207 4  |      megelégedve a mutatvánnyal. ~- No és tovább? - szólt kemény hangon.
 208 4  |             hogy meggondolják a dolgot és mégis csak visszahívják.
 209 4  |              csendesen, mozdulatlanul, és folyton egymásra néztek.
 210 4  |           megunta a nagy csöndességet, és felnyitotta lezárt szemét. ~-
 211 4  |                kezébe fogta a macskát, és Riminszky felé vitte. ~-
 212 4  |           haldokló tótok ágya szélére, és vitázott velük a múlandóságról.
 213 4  |     hozzászólani a dologhoz, de felelt és kérdezett helyettük Rocskay. ~
 214 4  |             összefonta kövérkés kezeit és áldott mosollyal hallgatta.
 215 4  |            erdei szellem köhint egyet, és egy pár bocskor gazdátlan
 216 4  |           beszéd. Összefonta a karját, és a doktor elé állott: ~-
 217 4  |       fájdalmát. ~Leült, receptet írt, és igen komoly arccal ajánlotta
 218 4  |            fejét a vidrabőr kucsmából, és odanyomta fülét a kulcslyukra.
 219 4  |            erős valaki, mint Herkules, és legyen bár csak harminc
 220 4  |           megfogta Ancit, ölébe vette, és megigazította a kék szalagot,
 221 4  |            mutatott: ~- No üljetek oda és játsszatok. ~Leültek és
 222 4  |                és játsszatok. ~Leültek és játszadoztak a maguk módja
 223 4  |               úr már ott ült a kanapén és nevetett. ~- Ördöngös macskája! -
 224 4  |         Ördöngös macskája! - kiáltotta és mindig nevetett. ~Az öreg
 225 4  |         Riminszky még mindig nevetett, és úgy kérdezte Ancsurkától: ~-
 226 4  |                 üvöltötte az öreg Mik, és már rohant is az orvosságos
 227 4  |               rozsdás lakatjai között, és ha a jó Isten megengedte
 228 4  |                Mik kezében a kalapács, és a kalapács olykor végigkopogtatja
 229 4  |           valamennyit, mindegyiket más és másféle érzelemmel. A lakatok
 230 5  |               nagy művész volt a rugók és kerekek világában, de az
 231 5  |              emeletes házikót vásárolt és benne családi fészket alapított.
 232 5  |                ittak ennek az örömére, és egy nagy rakás esztendő
 233 5  |          esztendő lemúlott Heidelberga és az órás kis emeletes háza
 234 5  |        született a szorgalmas órásnak, és a leánykát Lizinek keresztelték.
 235 5  |           csöppség, kövérkés, kékszemű és szőke hajú csöppség, és
 236 5  |                és szőke hajú csöppség, és Wart Sámuelnek kimondhatatlan
 237 5  |               a Lizi hangját hallotta. És midőn a felettünk kiismerhetetlen
 238 5  |      belefáradt a háztartás gondjaiba, és egy ábrándos alkonyaton,
 239 5  |                a hozzátartozó rugóktól és kerekektől, valamint a kis
 240 5  |               fogta meg szerszámjaival és a kerekek, azok a bolondos
 241 5  |               vénebbek lettek a házak, és a diákok más nótákat énekeltek
 242 5  |                  Mi magunkban vagyunk, és a házunk sokkal nagyobb,
 243 5  |           folytatta: ~- A szomszédaink és ismerőseink kitűnő kenyérkeresetre
 244 5  |                kedved hozzá? A rugókat és kerekeket mind nehezebben
 245 5  |              diákot veszünk házunkhoz, és csendesen éldegélünk. ~Lizi -
 246 5  |              tömör szőke hajzata volt, és csak a rugók és kerekek
 247 5  |          hajzata volt, és csak a rugók és kerekek embere nem látta
 248 5  |          meghirdették, hogy két komoly és rendes magaviseletű diák
 249 5  |            kutyát, megnézte az embert, és semmi jót sem látott rajtuk.
 250 5  |             Lizi. ~Lizi az ebet nézte, és azt kérdést intézte Kavaczkyhoz,
 251 5  |                aki Nizsderről jött: ~- És hogyan gondolja azt uram,
 252 5  |              Kavaczky gyerekkorára. ~- És hol lakott eddig az uraság? ~-
 253 5  |                kutyája fejét simogatta és annak a mocskos bundáját
 254 5  |         fáradjon el délután az uraság, és akkor megállapodhatnak a
 255 5  |            kisasszony. ~Lizi elpirult, és többé nem látta olyan utálatosnak
 256 5  |     füttyentett. ~- Poprád! - mondta. ~És a kutya hegyező fülekkel
 257 5  |          apjának helyes gondolkozását, és így történt, hogy midőn
 258 5  |           tekintete. Aztán megfordult, és megsimogatta a sarkában
 259 5  |               csúcsos háztetők fölött, és ábrándos sugarai enyhe fényt
 260 5  |                a díványon heverészett, és éppen azon elmélkedett,
 261 5  |     felkapaszkodott az ablakpárkányra, és teljes szívvel, odaadással
 262 5  |                a kutya erősen ugatott, és kaparta a falat. ~Kavaczky
 263 5  |              függönytelen ablak előtt, és látszólag nagy kedvteléssel
 264 5  |            csak elunja az álldogálást, és tovább megy. De bizony az
 265 5  |              Ugatott torkaszakadtából, és legjobban szeretett volna
 266 5  |             volna kirohanni az utcára, és lábszárába kapni az idegennek. ~
 267 5  |           feltámaszkodott a díványról, és néhány erőteljes rúgással
 268 5  |                aztán elviheti - felelt és már nyitotta is az ablakszárnyat. -
 269 5  |              Négykézlábra ereszkedett, és úgy fordult a kutya felé.
 270 5  |        néhányszor a kutya felé bökött, és szüntelenül hallatta a különös
 271 5  |                Füttyentett a kutyának, és halkan mondta: - Poprád! ~
 272 5  |            magát érezni, amint a kutya és új gazdája eltűntek az utca
 273 5  |            Nyugtalanul sétálgatott fel és alá a szobában; valami nagyon
 274 5  |                pipáját, majd lefeküdt, és nyugtalanul aludt. ~- Poprád! -
 275 5  |             Reggel sietve öltözködött, és a szabad levegőre vágyódott,
 276 5  |                fölemelte fejét Poprád, és vígan elvakkantotta magát. ~
 277 5  |            tavaszi reggeli napsugárban és Kavaczky ünnepélyesen emelte
 278 5  |                úr" komolyan pislogott, és fejét bólogatta hozzá: ~-
 279 5  |             lehetett volna, pocakjával és vékony lábszárával. ~Kavaczky
 280 5  |              dolog történt - folytatta és szemével hunyorított Lizi
 281 5  |                De Poprád hűséges volt, és szépen hazajött, mire megvirradt. ~
 282 5  |             Csinos teremtés - dörmögte és lábait újra szétterpesztette,
 283 5  |          engedékeny pillantást vetett, és pipázgatva nézegette tovább
 284 5  |                ekkor szobájába vonult, és nagy érdeklődéssel várta
 285 5  |            ebédet. Az ajtó fölnyílott, és Wart Sámuel, az öreg órásmester
 286 5  |                az asztalra készítette, és mindenféle töltött káposztáról
 287 5  |               közeledett az asztalhoz, és a Kavaczky bicskájára mutatva
 288 5  |           dolog. Ezt többször elmondta és végül, - amidőn az ódivatú
 289 5  |         kisasszonyok lógtak szögeiken, és az ablak mellett nagy zöld
 290 5  |       elkeseredett madárka ugrándozott és gubbasztott, a napfényről
 291 5  |               számára kijelölt széket, és többé semmi mondanivalója
 292 5  |             volt. Szórakozottan evett, és mintha mindig valami kutyaugatást
 293 5  |           Hallgatózott, elgondolkozott és midőn Lizi - nagy fehér
 294 5  |               óbort, amelynek színében és illatában már régóta gyönyörködött,
 295 5  |              már régóta gyönyörködött, és megszólaljon, mint aki már
 296 5  |            félreismerné az öreg Wartot és házát. Mi becsületes, rendes
 297 5  |             van... Csak egyet kérünk - és ezt az öreg Wart Sámuel
 298 5  |          hozzám nem járnak éjszaka. Én és a kutyám ahhoz vagyunk szokva,
 299 5  |               a sajátságos Kavaczkyra, és elfogódva kérdezte: ~- És
 300 5  |              és elfogódva kérdezte: ~- És a dalokkal hogy van a doktor
 301 5  |               a diákok fújnak az utcán és a kocsmákban? ~Kavaczky
 302 5  |                palackot vett a kezébe, és nekifeszíti az üveg fejének
 303 5  |                elfordulva kérdezte: ~- És az oboával hogy van, doktor
 304 5  |              van: mély, szomorú, borús és ábrándos. Hallgassa csak
 305 5  |          diófaszekrény elzárt fiókját, és onnan sebesen elővette különös
 306 5  |             öreg órásmester. - Az oboa és a hárfa hangjai zavarják
 307 5  |            töltik be ezen vén falakat. És még sohasem panaszkodott
 308 5  |   visszavándorolt a régi fiók mélyére, és a dugóhúzó is eleget tett
 309 5  |       beszélgetett magában a sarokban, és ingáját olykor megvillantotta
 310 5  |          megmozdult az asztal mellett, és a zsebében levő rézórát
 311 5  |               a szőke, fehérarcú leány és Kavaczkynak - az ördög igazodna
 312 5  |    mozdulatlanul az elátkozott várban, és várják megmentőjüket. ~Kavaczky
 313 5  |          simogatta a lompos komondort, és a gondolatai mindenféle
 314 5  |          valamint a furfangosan eltűnő és váratlanul megjelenő dugóhúzón,
 315 5  |                zenét tudnék játszani. ~És mert semmiféle zenéhez nem
 316 5  |        csendesen felnyitotta az ajtót, és rejtelmes mosollyal mondta: ~-
 317 5  |      gondolkozás nélkül talpra ugrott, és megrázta a Wart Sámuel kezét: ~-
 318 5  |              meghúzódott egy sarokban, és onnan komolyan hallgatta
 319 5  |               régi német dalok voltak, és Lizi teljes szívvel és lélekkel,
 320 5  |                 és Lizi teljes szívvel és lélekkel, ábrándozva dalolta
 321 5  |                Csinos alt hangja volt, és Kavaczky lehunyta a szemét
 322 5  |               szívébe lopództak volna, és az ottani kerekecskék között
 323 5  |     előfordulni. ~Mikor Lizi megpihent és a hárfa végső hangjai, mint
 324 5  |         pillanatokig az ódon ebédlőben és az ebédlőben levő ódon s
 325 5  |          amelyeket fújdogálni szokott, és éppen ez volt annak is okozója,
 326 5  |          kottáról, karmesteri pálcáról és minden zenei fegyelemről,
 327 5  |              minden zenei fegyelemről, és olyan hangokat hallatott,
 328 5  |              kezdett minden csöpp vér, és a vasvillatekintetek azzal
 329 5  |          viszálykodások, gyűlölködések és torzsalkodások magvát hordta
 330 5  |           mégis legyőzetett a vitában, és helyét a városi zenekarban
 331 5  |                tudott volna lenni bolt és körülötte heverő beteg órák
 332 5  |               Péter szomorúan ment el, és többé nem mutatkozott. Hogy
 333 5  |            emberekre, üzleti barátaira és ellenfeleire. Ekkor jutott
 334 5  |             csontjait újakkal pótolja, és tüdejüket kicseréli. A vén
 335 5  |           jobban ragaszkodott ezentúl, és többé sohasem felejtette
 336 5  |         kísérte az öreg botocskát. Apa és lánya között így keletkezett
 337 5  |      Hangtalanul ültek egymás mellett, és az öreg Wart néha elkeseredetten
 338 5  |              volt sértődötten felállni és kimenni a szobából. ~Később
 339 5  |            régi ebédlő sarkába került, és ott oly mozdulatlanul üldögélt,
 340 5  |             cégérében, Lizi kisasszony és az öreg órás kibékültek,
 341 5  |               az öreg órás kibékültek, és megegyeztek a zenei élvezetekben.
 342 5  |      élvezetekben. Míg Lizi hárfázott, és a hárfa mellé kellemes hangján
 343 5  |              arra, hogy lehajtsa fejét és gondolkozzon, elgondolkozzon. ~
 344 5  |           kutyámat - mormogta hirtelen és fölemelkedett. Wart uram
 345 5  |           kedves álmai lesznek - szólt és elfújta a szonátát. ~Hallott-e
 346 5  |           Felnyitotta szobája ajtaját, és a szoba üres volt. Illetőleg
 347 5  |             Azok az átkozott románcok, és ez az átkozott kutya! ~Nem
 348 5  |          hallotta volna ezt a mondást. És csalfa szerető szokása szerint
 349 5  |             alattomos eb kedvességének és nagy meggondolással ugyan,
 350 5  |          megállj! Ezentúl lesbe állok, és letöröm a derekadat. ~Poprád
 351 5  |           Nagyon vidám volt egész nap, és még délutáni álmában is
 352 5  |             furkósbotot vett a kezébe, és meghúzódott a mély kapuszögletben.
 353 5  |                éjen. A hazatérő diákok és korhelyek éneklése már régen
 354 5  |            öreg baktereknek az utcákon és a szerelmeseknek, akik szobájukban
 355 5  |            Schiller-köpenyegnek hódolt és a nagykarimájú tollas kalapoknak,
 356 5  |          meggyorsította volna lépteit. És Kavaczky leshelyéről egyszerre
 357 5  |               megállott az ablak előtt és halkan, kedveskedve kopogott
 358 5  |           hűtlen eb erre elhallgatott, és csak néha vakkantott boldogságában. ~
 359 5  |                az utca közepére állott és hosszasan nézett fel az
 360 5  |              akarja lopni. ~Ott állott és nem sokáig kellett várakoznia
 361 5  |           köpönyeges levette kalapját, és csendesen integetett - lassan
 362 5  |                Dühösen kezdett ugatni, és kaparta az ablakot, hogy
 363 5  |           nevetett, az ablakhoz lépett és megnyomta, Poprád kimondhatatlan
 364 5  |            Rabló, zsivány! - kiáltotta és a furkósbotot feje felett
 365 5  |               a két férfi közé állott, és búsan ugatott. ~- Hallgasson
 366 5  |               aztán megint csak leült, és az idegenre meresztette
 367 5  |          farkasokkal szoktak birkózni, és farkasoktól erednek. Megveszem
 368 5  |            pipát! ~Kinyitotta a kaput, és Pogrányit előrebocsátotta.
 369 5  |            közeledett. Farkát behúzta, és félénken odalógva azt látszott
 370 5  |                Lángoló nagy szeme volt és göndör kis bajusza. Olyan
 371 5  |       Kellemetes, lágy hangon beszélt, és Kavaczky maga sem tudta
 372 5  |               itt - mondta Pogrányi -, és unatkozva töltöm az időmet.
 373 5  |                ismerek még itt senkit, és folytonosan otthon járnak
 374 5  |           bejárta a német egyetemeket, és azt szeretné, ha fiából
 375 5  |             fekszem kis szobácskámban, és estére sem keresem a bursok
 376 5  |                folyóparton sétálgatni, és nagyokat gondolkozni mindenféle
 377 5  |         írogatok, verseket olvasgatok. És ábrándozok, mindig ábrándozok... ~-
 378 5  |             vagy? ~Pogrányi sóhajtott, és nem felelt. ~Kavaczky tréfásan
 379 5  |                enyém. ~Majd felállott, és egy palack bort tett az
 380 5  |             asszonyszemélybe botlottam és apám, a várúr, szörnyen
 381 5  |             kis órásmester, a nagy óra és a pókhálós palack; majd
 382 5  |                szerelem - mosolyogta. ~És hogy egyebet is mondjon
 383 5  |               Ha nem volna olyan hideg és borzalmas a nizsderi várpince,
 384 5  |               mély az a pince. ~Mondta és megelégedetten hörpintett
 385 5  |             utcákon hazafelé kopogtak, és valahol egy távoli toronyban,
 386 5  |             fiatal leány van a háznál, és az öregember azt tartja,
 387 5  |       éjszakánkint - dörmögte magában, és jókedvében még a hűtelen
 388 5  |        lépésekkel tipegett a vén kalap és régi botocska társaságában
 389 5  |                foglalt helyet. A hárfa és az oboa felváltva andalították
 390 5  |        felváltva andalították a fiatal és a vén emberek szíveit, és
 391 5  |              és a vén emberek szíveit, és Poprád is ugatott odalenn
 392 5  |          kutyáját hallotta megszólalni és az oboa legszebb futamai
 393 5  |             öreg hiú ember muzsikáját, és a legöregebb fúga sem kerülte
 394 5  |              múltak el a tavaszi napok és esték. A két diák csendes
 395 5  |     pontatlannak a heidelbergai órákat és a botocska sem kopogott
 396 5  |             számára nagyobb dicsőséget és elismerést szerzett minden
 397 5  |             hónap. Az órásházban csend és nyugalom volt; Poprádnak
 398 5  |                kapott helyet. Kavaczky és Pogrányi néhanapján már
 399 5  |          köthessen egy szőke, halavány és kékszemű leány... ~Ha Poprád
 400 5  |                házban található fiatal és ódon szívek világában megesett.
 401 5  |              kezdte szeretni a csendes és komoly Kavaczkyt, Lizi kisasszony
 402 5  |                ifjak már aludni tértek és a hárfa, oboa már elpihent -
 403 5  |         elpihent - az öreg Wart Sámuel és leánya között lefolyt: ~-
 404 5  |              esztendeje jönni szoktam, és ahol ötven év alatt legfeljebb
 405 5  |               ott a sötét utcácskában, és midőn botomat kopogni hallotta,
 406 5  |        Ugyancsak botocska volt kezében és rajta szárnyas, rézgombos
 407 5  |        csónakázott harisnyás lábaival, és a botocska mellette kopogott.
 408 5  |        bizonyosan az utat. Csodálkozva és nem minden félelem nélkül
 409 5  |               ittam, fejem nem zúgott, és a szemüvegem is mintha tisztább,
 410 5  |     képzelődése! - gondoltam magamban, és mindjárt próbára is tettem
 411 5  |           álmot. ~Hirtelen megálltam - és ő is megállott ugyanabban
 412 5  |          próbálkoztam volna az álommal és valósággal, egyszerre azt
 413 5  |         csendesen hátrafordítja fejét, és egy nagyon öreg ember arcát
 414 5  |             még most is fülembe cseng, és a legkülönösebb, hogy ebben
 415 5  |              álltam ott, gondolkoztam, és mire elindultam ismét, már
 416 5  |          oboázni itt a csendes házban, és azokat a kerekecskéket,
 417 5  |                sem tudott mit felelni, és az öreg órás bácsinak se
 418 5  |             érzelmesen fújta az oboát, és vastag szemüvege alól hosszadalmasan
 419 5  |          nézegetett Kavaczkyra, Lizire és az ábrándos Pogrányira.
 420 5  |                pengett szokás szerint, és Kavaczky úgy bámult bele
 421 5  |      diófaszekrény ismeretes fiókjába, és olyan pillantást vetett
 422 5  |                  Jelenleg néhány rossz és pontatlan órán kívül nemigen
 423 5  |                mindig hazajöjj, délben és este. ~- Magam is szeretnék
 424 5  |               kacskaringós garádicson, és az oboa hangtalanul, némán
 425 5  |              lehet, minden lehetséges. És ennek a mindennek a lehetősége
 426 5  |              különösebb érdeklődéssel, és a sarokban álló nagyapó
 427 5  |            szokása szerint? Menj, Lizi és kopogtass ajtaján. ~Lizi
 428 5  |        csodálkozzon. Sietve felállott, és elhagyta a szobát. Egy vékonytermetű
 429 5  |              szobát. Egy vékonytermetű és búsan pislákoló mécses társaságában
 430 5  |               Kavaczky még ébren volt, és csupán a hosszúszárú csizmákat
 431 5  |                félig fekvő helyzetben, és az arca hamuszürke volt. ~-
 432 5  |         kérdésnek a felesleges voltát, és nem ismételte, bár feleletet
 433 5  |            közelebb intette Kavaczkyt, és halk, töredezett hangon
 434 5  |               haldokló észrevette ezt, és sietett megnyugtatni Kavaczkyt: ~-
 435 5  |         kinyújtotta reszkető kezét: ~- És azután is. Ígérje meg, kedves
 436 5  |     Tapasztalni fogja ezt kedves fiam, és hálásan gondol majd az öreg
 437 5  |            Kavaczky átvette a rézórát, és zsebébe tette. ~A haldokló
 438 5  |             fejét. Percekig hallgatott és Kavaczky aggodalmasan figyelte
 439 5  |                a sarokban ülő Lizihez, és a helyzet magaslatára emelkedve,
 440 5  |            szavait. Fölemelte a fejét, és kezével tiltakozó mozdulatot
 441 5  |           rézóra a zsebében ketyegett, és annak ketyegésében valamely
 442 5  |             lehajtott fejjel zokogott, és könnyes csókokkal hintette
 443 5  |            órához, egy ódon házikóhoz, és egy ódon házban egy szőke
 444 5  |         Kavaczky mindennap felnyitott, és kegyeletes hangulatban forgatta
 445 5  |             föld alatt, ahol az órások és királyok összefont karral
 446 5  |         helyettesíthetné az öreg urat, és az utca kései járókelői
 447 5  |            annyi kedves zene hangzott, és mély gondolatai közepette -
 448 5  |             Poprád kutya társaságában, és este is csak azért jöttek
 449 5  |             akikkel reggelig nótázott, és akkor Poprád mindenféle
 450 5  |                 Néha csak reggel felé, és úgy tudott hazatalálni az
 451 5  |   belekapaszkodott a köpönyege sarkába és vitte, vezette hazafelé
 452 5  |   költeményeket szaval az utca közepén és Poprád, hogy ő se maradjon
 453 5  |          alabárdos éjjeli bakterekkel, és Kavaczky gyors közbelépésének
 454 5  |               megfeledkezett kutyáját, és ezzel rendben lett volna
 455 5  |              nézett rá nagy bánatosan, és nem felelt semmit. ~Később
 456 5  |            csak bólongatott a fejével. És másnap csakugyan nem jött
 457 5  |              város túlsó végére lakni, és Kavaczky hiába hívogatta.
 458 5  |                ült Lizi kisasszonnyal, és nagyokat hallgattak. A leány
 459 5  |           csendesen ült hímzése felett és szelíden, szomorúan felelgetett,
 460 5  |         hirtelen felugrott a sarokból, és kalapját fejébe nyomta. ~-
 461 5  |             sietve hagyta el a szobát, és hosszú lépésekkel indult
 462 5  |           karjaival felkapta a költőt, és a levegőbe emelte. ~- Egy-kettő,
 463 5  |         ezentúl esténkint hárman ültek és Lizi pengette a hárfát. ~
 464 5  |               Most komoly a szándékom, és a menyasszonyom se valami
 465 5  |          hölgynek mutatja be Kavaczky, és szerfölött meglepődött,
 466 5  |                nagy elhatározással. ~- És ha azt mondanám, hogy saját
 467 5  |           Kavaczky György. - Lépj elő, és kérd meg nevemben Wart Erzsébet
 468 5  |                kezét. Menj, Riminszky, és jól végezd el a rádbízottakat. ~
 469 5  |                 A lány csinos, házias, és úgy beszél magyarul, mint
 470 5  |                barátommal, Pogrányival és lássunk az esküvői előkészületekhez. ~
 471 5  |              nyitott szemmel a házban, és nem látott meg semmit. Sem
 472 5  |              Mindig csak gondolkozott, és vidámság nem szállott arcára. ~
 473 5  |           Nemigen felelt a kérdéseire, és egyszer, amikor Riminszky
 474 5  |          Magyarországon is megfordult, és járatos volt a magyar díszruhavarrásban.
 475 5  |                vadgalambszínű nadrágot és rövid párducbőr kacagányt
 476 5  |           roppant büszke, dölyfös lett és hiú a nevetségességig. ~-
 477 5  |        Korenyák egy odavaló tót ember, és egész Szepes vármegyében
 478 5  |    rézmetszetek alá a széles asztalra, és egy nagy csokrot kapott
 479 5  |               Fehér topánkák kopogtak, és a barátnők nevetgélve jöttek,
 480 5  |      öltözködjünk, fiatal úri barátom, és ne sokat filozofáljunk.
 481 5  |        meghívott. Ott ültek, pipáztak, és vég nélkül fújták azt a
 482 5  |               Kihallatszott az utcára, és mindig szaporodott a diákok
 483 5  |        intézték el a lovagias ügyeket, és így a párbajok sokkal véresebb
 484 5  |               párbajok sokkal véresebb és sokkal veszélyesebb kimenetelűek
 485 5  |               a pisztolypárbajtól sem, és nem múlott el esztendő,
 486 5  |               Zajosan ünnepelték most, és ősi szokás szerint meghordozták
 487 5  |                a távollevő hölgy testi és lelki szép tulajdonságait,
 488 5  |            nézett körül, elvörösödött, és dölyfösen mormogta a Riminszky
 489 5  |                ha már szokás, állj fel és mondj valamit. ~- Az öregapám
 490 5  |        Kavaczky kezébe vette a poharat és felállott: ~- Csend legyen -
 491 5  |             éppen a holdvilágos éjről, és az éjben bolyongó kesergő
 492 5  |           folytatni. Dühösen felugrott és megragadta a Kavaczky karját. ~-
 493 5  |           Riminszky felrúgta az ajtót, és három-négy lépcsőt ugrott
 494 5  |                 Levegő után kapkodott, és nehéz hörgés tört elő melléből. ~
 495 5  |                rémet látna maga előtt, és titokban azt hinné, hogy
 496 5  |          Megragadta a Kavaczky karját, és vitte magával kifelé a menyasszony
 497 5  |          hevertek ruhadarabok, virágok és fátylak; aki innen elment,
 498 5  |             szellő száll a folyó felől és fecskék nyilaznak a vén
 499 5  |               fogát csikorgatja, fizet és kiadja a rendeletet, hogy
 500 5  |                 Lóra! ~Elszánta magát, és nyeregbe zökkent. Aztán