Part

 1 3 | megfogyatkozott, hogy csupán egy vak ember maradt belőle, aki
 2 3 |          a helikont fújta. Ezt a vak embert a többiek elfelejtették
 3 3 |          elkeseredve hallgatta a vak trombitást, és egymás után
 4 3 |         nem hagyta békén. Amíg a vak trombitás meg-megpihent,
 5 3 |         senki, aki eltemetne. ~A vak ember megnyugtatta: ~- Hát
 6 3 |         ezzel a szóval fordult a vak muzsikushoz: ~- Arra felelj
 7 3 |        ugrott, rémülten nézett a vak trombitásra, aki egykedvűen
 8 3 |       neked, uram - sóhajtotta a vak trombitás. - Én bezzeg szerettem
 9 3 |       támolygott be a szobába. A vak emberek sajátságos ösztönével
10 3 |      mindig nem felelt semmit. A vak ember pedig már szerette
11 3 |  szavaira. ~A harmadik napon - a vak ember már félig aludott
12 3 |     szűrődhetett az éjszakába. A vak trombitás, aki az új birtokos
13 3 |         ágyából és felzörgette a vak trombitást a folyosói oldalon
14 6 |          rajta, hogy a vén ember vak. Remegő kézzel tapogatódzott,
15 6 |      Ugyan ki szólhatott tehát a vak embernek? ~A vak ember megfordult,
16 6 |         tehát a vak embernek? ~A vak ember megfordult, kicsoszogott
17 6 |      hallatszott, és a szobába a vak ember lépett. ~- Parancs! ~
18 6 |      alatt a mogyorós mögött. ~A vak ember szótlanul megfordult. ~
19 7 |         is igen kereste senki. A vak trombitás, akivel Ancsurka
20 7 |   szegezem a pisztolyt, amikor a vak trombitást a szobába szólította...
21 8 |          rózsához hasonlított; a vak emberek tudatlanságával
22 8 |         volna egyébhez is...) ~A vak trombitás mély árkot húzott
23 10| mindenkit, csupán csak Pétert, a vak zenészt tűrte meg maga mellett. ~
24 10|          várúr magához intette a vak trombitást. ~- Húzd meg
25 11|          méltóságos úr, csak egy vak muzsikus iszik magában.
26 11|         is a kutyádtól kapod? ~A vak ember megvakarta a fejét. ~-
27 11|     sorsom ekkor összehozott egy vak koldussal. Annak két kutyája
28 11|          és hallgatva ült vissza vak gazdájához. ~Riminszkyt
29 11|         Kavaczky úrral innál. ~A vak ember felemelte a hatalmas
30 11|           helyes - bólongatott a vak ember. - Kár, hogy itt nincs
31 11|       érzem a szagáról - szólt a vak ember. - Kavaczky úr mellett
32 11|         valamicskét - mormogta a vak ember. - Az arcodra még
33 11|     valahol a nizsderi várúr? ~A vak ember fölemelte a karját,
34 11|       volna, vacogott a foga. ~A vak trombitás csöndesen kibotorkált
35 12|   kanyarodott, egy bozontos fejű vak ember bandukolt, kezében
36 12|          A kutya megindult, és a vak ember a nyomában. ~- A helikont
37 12|           A kutya vonított, és a vak ember hallgatózva állott
38 12|         Én a kísértet vagyok. ~A vak ember felelt: ~- Mintha
39 12|         között ott volt egy öreg vak ember trombitával a hátán,
40 12|          nem tudták megtalálni a vak embert. ~~Ancsurka nagyon