Part

 1 3|       másik név is csatlakozik - Sámuel. Egy felvidéki anekdota
 2 3|    légyen az a bizonyos Pogrányi Sámuel? - kérdezte Kovik tisztelendő
 3 3|   tulajdonosa, bizonyos Pogrányi Sámuel személyében. Kornidesz úr
 4 3|     küszöbét átallépje, Pogrányi Sámuel, a nizsderi vár új birtokosa
 5 3|         nem fogadott el érte: ~- Sámuel úr parancsolta - mondta
 6 3|         az volt a dologban, hogy Sámuel úr néha a legcsudálatosabb
 7 5|       mesterember, bizonyos Wart Sámuel. ~Hogy Wart Sámuel uram
 8 5|          Wart Sámuel. ~Hogy Wart Sámuel uram mennyire művész volt
 9 5|     mesterségéhez. Utóvégre Wart Sámuel uram e regénynek írója szempontjából
10 5|          kinőtt gyermekruháiból, Sámuel úr a rugókat mindig nehezebben
11 5|        idegen úr felől szerzett. Sámuel mester komoly arccal hallgatta. ~-
12 5|         ajtó fölnyílott, és Wart Sámuel, az öreg órásmester lépett
13 5|          lesz a kutyámmal? ~Wart Sámuel kedélyesen veregette meg
14 5|         a csontot szereti. ~Wart Sámuel sokatmondólag pislogott
15 5|       kutyám éhen maradna. ~Wart Sámuel amolyan németes kedélyességgel
16 5|     kérünk - és ezt az öreg Wart Sámuel nagyon kéri öntől -, hogy
17 5|      Majd midőn látta, hogy Wart Sámuel a boldogságtól magánkívül
18 5|     toronyóra. Az óraütésre Wart Sámuel megmozdult az asztal mellett,
19 5|       ugrott, és megrázta a Wart Sámuel kezét: ~- Imádom a zenét -
20 5|         pipa el ne aludjon. Wart Sámuel úr, az öreg órás ragyogó
21 5|          az az idő is, hogy Wart Sámuel urat legjobb barátja, a
22 5| helikonista is elhagyta. ~- Nem, Sámuel, nem - mondotta ez a hallgatag
23 5|       már csak bízd másra. ~Wart Sámuel szenvedélyesen kiáltott
24 5|         románcokat énekelt, Wart Sámuel hajtotta két tenyerébe fejét.
25 5|    gyorsan ajánlotta magát. Wart Sámuel egy ódivatú mécsessel utána
26 5|         belecsapott. ~- Pogrányi Sámuel a nevem - mondta az idegen. ~-
27 5|      derék - felelt az öreg Wart Sámuel, ezt is igen gyorsan mondta,
28 5|       inkább méltányolták a Wart Sámuel művészetét. Pogrányi csodálkozva
29 5|  bársonysapka váltotta fel. Wart Sámuel kezdett megelégedetten,
30 5|         megesett. Az özvegy Wart Sámuel fia gyanánt kezdte szeretni
31 5|          elpihent - az öreg Wart Sámuel és leánya között lefolyt: ~-
32 5|     Miért nem akarsz jönni, Wart Sámuel? Elég öreg vagy már hozzá. ~
33 5|         sohasem gondoltam. ~Wart Sámuel az asztalra eresztette a
34 5|        világított. ~Az öreg Wart Sámuel akkor már egy régi karosszékben
35 5|           Talán azért, mert Wart Sámuel nincs többé. Utóvégre ez
36 5|     csókokkal hintette be a Wart Sámuel kezét ~- Apám, édesapám -
37 5|        magukban: ~- Az öreg Wart Sámuel nem is halt meg, pedig mindnyájan
38 5|     órakulcsot nem talált a Wart Sámuel hagyatékában. Lizi talpig
39 5|       Csakhamar megjött Pogrányi Sámuel is. A diák csak korán reggel