Part

 1 1 |           tudott. Akkor felemelte a szemét, és az asszony rózsás arcába
 2 2 |            mindig nem nyitotta rá a szemét. Ancsurka tehát a földre
 3 2 |              alig merte fölemelni a szemét. A fehérbajuszú úr nem sokat
 4 2 |         Krisztus nem nyitotta fel a szemét, és íme mégis meghallgatta,
 5 3 |     megszólalt, Kavaczky lehunyta a szemét. Látszott az arcán, hogy
 6 3 |          Kavaczky György lehunyta a szemét. A várudvaron többé nem
 7 4 |          Ancsurka hiába hunyta le a szemét, hiába próbálta folytatni
 8 4 | csöndességet, és felnyitotta lezárt szemét. ~- Szeretném, ha nekem
 9 4 |     Riminszky. ~Ancsurka behunyta a szemét: ~- Senkié. Én árva vagyok. ~-
10 5 |         kezdetét fújta el, miközben szemét lehunyta. ~Kavaczky beleegyezőleg
11 5 |     gyanakodva meresztette volna rá szemét a sarokból, megfenyegette
12 5 |              és Kavaczky lehunyta a szemét a sötét sarokban, még pipáján
13 5 |      nizsderi várúr örökre lehunyta szemét, így az utolsó akadály is
14 5 |          diák tétován meresztette a szemét Riminszkyre. ~- Én mindig
15 6 |            fráter hiába gurította a szemét a tűzhely irányába, ott
16 6 |              Ancsurka felnyitotta a szemét. Ledőlt fatörzsek, hóval
17 6 |             Ancsurka megdörzsölte a szemét. A várkapu előtt állottak,
18 6 |        mereszti azt a nagy gömbölyű szemét. ~Ancsurkának a fejét hátrafelé
19 6 |             csodálkozva meresztette szemét úrnőjére. Az izgatottan
20 7 |               Ancsurka fölvetette a szemét, és halkan felelt: ~- Azóta
21 7 |       hallgatta ezeket a híreket. A szemét tágra meresztette, és rózsaszínű
22 7 |            hideg és a felindulás. A szemét lehunyta, és lecsöndesedve
23 7 |              Erzsébet fölnyitotta a szemét. Valami nagy szomorúság
24 8 |  szomorkodunk. ~Anci rám mereszti a szemét, és csodálkozni látszik,
25 8 |         erre nem felelt. Lehunyta a szemét és dorombolt. ~Itt az az
26 8 |        Erzsébet. ~Úrnőm lesütötte a szemét, és ebben a pillanatban
27 9 |     szemével hunyorított, és szürke szemét Riminszky arcába kapcsolta,
28 9 |          előtt, úgy rámeresztette a szemét, hogy szinte kipottyant
29 9 |         leány fehér arcát, tündöklő szemét. ~Az öreg Mik a földre zörrent,
30 10|            Riminszky megdörzsölte a szemét. ~A mezőn - a Poprád irányában -
31 10|         hátrahőkölt. Megdörzsölte a szemét, aztán újra a levélbe nézett. ~
32 10|       valami víz nedvesítette meg a szemét. ~- Szegény! Tehát önkezével
33 10|         hogy a halott felnyitotta a szemét és parancsolóan pillantott
34 11|       függesztette szürke, jéghideg szemét. ~- Eljöttem veled leszámolni,
35 12|          dördüléseket, belemereszti szemét a villámok vakító fényébe. ~
36 12|           valamely sziklacsúcson, s szemét az égre veti. ~A tótok keresztet
37 12|          rózsás arcát, tündöklő kék szemét és szőke fejét, amely fölé
38 12|          skarlátpiros ruhájában, és szemét figyelve függesztette a