Part

 501 5  |             zöld mezők között ügettek, és megcsillant többször a folyó
 502 5  |         emberrel. Az utakat tudakolta, és figyelmesen nézett körül
 503 5  |                  Kavaczky hátramaradt, és hátat fordított a jelenetnek.
 504 5  |           leány leugrott a fatörzsről, és a diákhoz simulva, könnyű,
 505 5  |          Közben szerelmesen suttogtak, és sűrűn egymásra mosolyogtak.
 506 5  |               Riminszky utánuk nézett, és ezt mormogta magában: ~-
 507 5  |        megnyerte tetszését. Félrehívta és beszélgetett vele. Valami
 508 5  |           köpönyegéhez, görbe botjához és sovány útipoggyászához aligha
 509 5  |               Rózsaszínű volt az arca, és a szeme ragyogott. Egy kis
 510 5  |             kis virág volt a kabátján, és azt néha boldogan érintette
 511 5  |               jól van - felelt a diák, és mosolyogva nézett vissza
 512 5  |          Riminszky letérdepelt a fűbe, és kinyitotta a fekete táskát.
 513 5  |             van - felelte Schiller úr, és nagy érdeklődéssel szemlélte
 514 5  |               pisztolyokat kisorsolta, és a kezükbe adta. ~Egy másodperc
 515 5  |               adta. ~Egy másodperc még és erősen tapsolt. ~A diák
 516 5  |             füstje szállott csendesen, és a diák még mindig rózsásan,
 517 5  |             odaroskadt a halott mellé, és őrjöngve ráborult. ~- Menjünk
 518 5  |           Riminszky - mondta Kavaczky, és reszketett egész testében. ~
 519 5  |               leány fölemelte a fejét, és elváltozott hangon sikoltott
 520 5  |              Sebesen lovaikra ugrottak és elnyargaltak. ~~És elmúlt
 521 5  |            ugrottak és elnyargaltak. ~~És elmúlt tizenhat esztendő... ~
 522 5  |           várúr megszürkült, megvénült és soha egy pillanatig nem
 523 5  |              rá valaki a nagyvilágban, és jelt adott magáról. Néha
 524 5  |                Tehát még él - mondta. ~És eltette az ólomgolyócskákat
 525 5  |                a csodás, valószínűtlen és rendkívüli dolgokat tartogatja.
 526 5  |           cirkusztársasághoz vetődött, és Európa egyik leghíresebb
 527 5  |       cirkuszban elvégzi produkcióját, és egyáltalán nem törődik azzal,
 528 5  |        közönségnek. Jéghidegen köszön, és kíséret nélkül hagyja el
 529 5  |   Cirkuszigazgatók versengtek kezéért, és ennél többet nem is igen
 530 5  |                utána városról városba, és minden este ott ült az első
 531 5  |                a paripája félreugrott, és elvétette a mazurkalépést.
 532 5  |        megszakított minden barátságot, és a nizsderi várúr egyedül
 533 5  |                maradt a boroshordóival és a rezesbandájával. Wart
 534 5  |            megjelent a nizsderi várban és odaköltözött. ~ ~
 535 6  |             MIT CSINÁL TOVÁBB ANCSURKA ÉS A MACSKÁJA?~A podolini Riminiszky-házban
 536 6  |               A házigazda meggyógyult, és a medvebőrt többé senki
 537 6  |               foglalkozott lakatjaival és Marczinkáné, mint már annyi
 538 6  |             megkopogtatta a lakatokat, és mindegyikről tudott valamit.
 539 6  |                 Voltak furfangos zárak és kevésbé furfangos zárak.
 540 6  |              megtetszett Riminszkynek, és ezzel Ancsurka élete folyása
 541 6  |           elszökött Ancsurka karjából, és a háztetőre menekült. Onnan
 542 6  |             nézte nyivákolva az udvart és az udvarban történteket. ~-
 543 6  |               mondta a tisztelendő úr, és öreg barátok szokása szerint
 544 6  |            nyomban kilépett a színből, és hosszú karjával Ancsurkára
 545 6  |           arról, vajon ismered-e a kis és nagy betűket. És amennyiben
 546 6  |       ismered-e a kis és nagy betűket. És amennyiben nem ismernéd,
 547 6  |                szavait, előre sietett, és széket törölt a fráternek.
 548 6  |               vidáman pattogott a tűz, és a takaréktűzhelyen éppen
 549 6  |         lakatjait a szerszámos ládába, és a konyha egyik sarkában,
 550 6  |            vizsga - szólt János barát, és csuhája zsebéből egy darab
 551 6  |            ajtaja barnára volt festve, és Ancsurkának oda kellett
 552 6  |       mozdulatlanul állott a sarokban, és félreismerhetetlen bámulattal
 553 6  |             gyorsan megjárta a pincét, és gyöngyöző palackkal tért
 554 6  |          zsebébe mélyesztette a kezét, és titokzatosan egy pici lakatot
 555 6  |               szivárgott a szakállára, és ijedten állott vissza a
 556 6  |              kérdezte ártatlan hangon, és toll nem írhatja le csodálkozását,
 557 6  |                A fazekak is elfogytak, és János fráter hiába gurította
 558 6  |                nemes uram! - kiáltotta és sietve gurult karikalábán
 559 6  |             csuhájáról a kenyérmorzsát és komoly arculatot öltött. ~-
 560 6  |               Zúzmarás volt a bajusza, és nagy vadászcsizmában topogott. ~-
 561 6  |             történik vele. Marczinkáné és az öreg Mik sietve öltöztette.
 562 6  |            mindig ott ült a csatornán, és szomorúan nyávogott. ~-
 563 6  |              támasztott a csatornához, és a létrán oly fürgén futott
 564 6  |            mint egy vasszöget - mondta és átnyújtotta Ancsurkának
 565 6  |          betűket? ~Így szólt a fráter, és a házba visszament, habár
 566 6  |             Alkonyatra hajlott az idő, és az erdőben mindenféle árnyak
 567 6  |             még vissza-visszapislogott és az út mentén álló százéves
 568 6  |            tartotta kezében a gyeplőt, és a kis cica boldogan aludt
 569 6  |           bokrok szegélyezték az utat, és fönn a hegytetőn sötéten,
 570 6  |          Riminszky ekkor hátrafordult, és az ostorral a tetőre mutatott: ~-
 571 6  |              mindenféle tündérmeséket, és a tündérmesék egyszerre
 572 6  |          elindult valamely tót kislány és ment-mendegélt, míg az elátkozott
 573 6  |               emelkedtek a mesében is, és nagy fenyőfák állták el
 574 6  |               szán hirtelen megállott, és Ancsurka megdörzsölte a
 575 6  |                várkapu előtt állottak, és az csikorogva ereszkedett
 576 6  |                mondotta az asszonyság, és elkapta Riminszky kezét. ~-
 577 6  |               a pokrócokból, megfogta, és a földre emelte. ~- Megvan
 578 6  |           akinek sokat beszéltem rólad és macskádról. És a nénike
 579 6  |         beszéltem rólad és macskádról. És a nénike azt mondta, hogy
 580 6  |          macskáddal. Most itt vagyunk, és ezentúl jól viseld magad,
 581 6  |             szárnyas ajtó nyílott föl, és az ajtóban sugártermetű,
 582 6  |               Bő házi ruha volt rajta, és kis papucsai kicsúsztak
 583 6  |        Riminszky a kislányra mutatott, és kedélyes nevetéssel kiáltott
 584 6  |          Riminszky ledobta a bundáját, és fázósan dörzsölte a kezét: ~-
 585 6  |        kisasszony megsimogatta a fejét és arcát. Ancsurka észrevette,
 586 6  |        feleletét. Az asztalhoz lépett, és egy ezüstharangot megkondított. ~
 587 6  |      ereszkedett egy mély karosszékbe, és hidegfényű szemével tetőtől-talpig
 588 6  |           megtanítalak mindenre. Ha jó és okos leszel, nagyon jól
 589 6  |             semmit. ~- A füled se nagy és rózsaszínű. Hallani se szabad,
 590 6  |           ragyogtak az elefántcsonttól és aranytól. Nehéz, vastag
 591 6  |              Te ide állsz a hátam mögé és ha intek, elveszed a tányért
 592 6  |             evett tovább. Ettek, ettek és Ancsurka titkon nézte őket. ~-
 593 6  |            Vajon szerelmes pár ez a nő és a férfi? - gondolta magában. -
 594 6  |          ajtócskán mindig kopogtattak, és mindig újabb tálak varázsolódtak
 595 6  |               a ragyogó fényű lámpákat és pompás bútorokat. ~- Hát
 596 6  |              elhaladt az ablak mellett és természetesen kipillantott
 597 6  |            nyomban az úrnőhöz szökött, és ott hízelkedett, dörzsölődzött
 598 6  |          fejjel járta körül az asztalt és Ancira, bár az nyomban hadiállapotba
 599 6  |    helyezkedett: gombóccá összehúzódva és csendesen sziszegve, a vén
 600 6  |          táncolt mazurkát minden este, és dolgozott magas iskolát,
 601 6  |       Riminszky figyelmesen hallgatta, és olykor megcsillanó szemmel
 602 6  |           nyugodtan a várkisasszony. ~(És Ancsurka ebben a pillanatban
 603 6  |               hölgy Ancsurkára nézett, és a szeme villogott. ~- Riminszky
 604 6  |                a hóesés mély csöndjét, és a száncsörgés mindinkább
 605 6  |            szívére szorította a kezét, és úgy ügyelte a hallgatódzó
 606 6  |             Ancsurkának a fekvőhelyét, és sajátkezűleg csukott be
 607 6  |             várkisasszony lehangoltnak és szomorúnak látszott. ~Ott,
 608 6  |        Ancsurka az ablakhoz lopódzott, és sokáig-sokáig nézte a hópelyhes
 609 6  |           meghallgatná a tótok imáját, és hópelyhek helyett krumplit
 610 6  |              az anyja künn a temetőben és az öreg Mik, akinek lakatja,
 611 6  |                jutott úrnője parancsa, és találomra nyitott fel egy
 612 6  |              ajtót, utána egy másikat, és úrnője hálószobájába ért.
 613 6  |          különös álmatagság, önkívület és beteges sápadtság tükröződött
 614 6  |                 Ülj le ide a lábamhoz, és melegítsd a kezem, Ancsurka. ~
 615 6  |             asztalkán kiürített csésze és poharak állottak. Egy karcsú,
 616 6  |                 meghajtott fejjel ült, és a keze reszketett az Ancsurka
 617 6  |              volt egy bársonymellényes és kékfrakkos öreg bácsi, nemde
 618 6  |           Ancsurka kezébe kapaszkodik, és hallgatózni látszik. ~-
 619 6  |        Elmentek mind a folyosó végére, és bizonyosan tanácskoznak
 620 6  |             éjjel kijön a kriptájából, és mindent körülnéz, megvizsgál.
 621 6  |             fejét hátrafelé fordította és Ancsurka megrázkódott. Egy
 622 6  |                 A neve Kavaczky György és a vőlegényem volt. Nézd,
 623 6  |            akarom, visszajön. Itt áll, és néz engem napestig, hajnalig.
 624 6  |           hajnalig. Én beszélek hozzá, és felelek helyette. Mert fájdalom,
 625 6  |             Azért, hogy már olyan öreg és csúf vagyok, mégis hamarosan
 626 6  |               nem találkozhatnak soha. És ezt tudják ők is, azért
 627 6  |                pantallóban, félcipőben és kezében szalmakalapját tartva
 628 6  |        csakhamar rájött, hogy a csinos és kedves ifjú éppen olyan
 629 6  |          arccal zokog. Az ifjú eltűnt, és erre csendesen magához tért.
 630 6  |        Ancsurka, azt szerettem először és egyedül az életben... Ki
 631 6  |          kiáltott fel. ~Talpra ugrott, és félrevonta az ablakfüggönyt.
 632 6  |                hullottak. ~- Virrad... és Riminszky még mindig nem
 633 6  |              kis faliszekrényhez ment, és annak ajtaját felpattantotta.
 634 6  |      hallatszott. Aztán percek múltak, és a várkisasszony még mindig
 635 6  |                Az ablakhoz ment ismét, és gondolkozva nézett ki a
 636 6  |              nem bírt magán uralkodni, és izgatottan kongatta meg
 637 6  |                kaparászás hallatszott, és a szobába a vak ember lépett. ~-
 638 6  |             Nyergeljék meg a Szultánt, és állj vele te meg odakünn
 639 6  |               viseld magad. Most menj, és feküdj le. ~Lassú léptekkel
 640 6  |        szobában. ~Lefeküdt fekhelyére, és ébredező kis macskáját magához
 641 6  |           gazdasszonyunk a boszorkány. És tudod-e, hol vagyunk? Nem
 642 6  |           fenyők: ne menj, ne menj... ~És nagyon magához szorította
 643 7  |               tartott a folyosó végén, és a szomorú hangú hangszeren
 644 7  |             hangú hangszeren bánatosan és csendesen fújta el azt az
 645 7  |     Ancsurkának ez a zene is tetszett, és megveregette a trombitás
 646 7  |              Öregem, vedd hangszeredet és fújjad!" A macska tudja:
 647 7  |            barátkozásoknak a kis leány és a vén trombitás között.
 648 7  |           ellágyulva fújta hangszerét, és Ancsurka a sarokban ülve
 649 7  |               Riminszky eljön egyszer, és nyomban megváltozik minden.
 650 7  |            vidáman zörget lakatjaival, és Marczinkáné csöndesen, de
 651 7  |               nélkül meghúzta a haját, és Ancsurka erre sírva fakadt.
 652 7  |               egy tágas faliszekrényt, és onnan találomra kivett egy
 653 7  |            boldogan sétálgatott benne, és szeme folyton a háta mögött
 654 7  |           macska nyomában ugrándozott, és karmaival természetesen
 655 7  |            Anci! - kiáltotta Ancsurka, és futva menekült egyik szobából
 656 7  |             nézte a sárgaruhás leányt, és Ancsurka is elszégyellte
 657 7  |               ügyetlennek mutatkozott, és nem sikerült neki. (Riminszky
 658 7  |       várkisasszony! ~Riminszky leült, és figyelemmel nézett a leány
 659 7  |               Az arca rózsaszínű volt, és kék szeme ragyogott. Még
 660 7  |             valamiképpen másnak látta, és fehér homlokát megcsodálta.
 661 7  |                ügyetlenséggel mozgott, és tagjai kigömbölyödtek a
 662 7  |       megnőttél - ismételte csöndesen, és megcsóválta a fejét. ~Mintha
 663 7  |            megnőtt. Pedig hát megnőtt, és sárga bársonyruhájában senkihez
 664 7  |           ereiben, a fejétől a lábáig, és így szólt a leányhoz: ~-
 665 7  |            szólt a leányhoz: ~- Ülj le és mondd el, hogy mit csináltál
 666 7  |          Ancsurka fölvetette a szemét, és halkan felelt: ~- Azóta
 667 7  |                Mikre, Marczinka nénire és... ~- Nos? - kérdezte Riminszky
 668 7  |             Riminszky előrehajolva. ~- És a lakatokra. ~Riminszky
 669 7  |         mosolyogva nézett Riminszkyre, és bizalmasan kérdezte: ~-
 670 7  |               azóta, hogy te elmentél, és Toporcra költözött. ~Ancsurka
 671 7  |              szemét tágra meresztette, és rózsaszínű szája nyitva
 672 7  |             visszaereszkedett helyére, és a festmény előtt ott állott
 673 7  |                Sötétpiros volt az arca és acélszürke szeme mint éles
 674 7  |                szegeződött Riminszkyre és a leányra. Szótlanul állott
 675 7  |              udvarol. Nézzen a tükörbe és majd elszégyelli magát Riminszky.
 676 7  |                A szakálla, haja szürke és a pesztonkával mulat távollétemben.
 677 7  |               pirosra festette a hideg és a felindulás. A szemét lehunyta,
 678 7  |         felindulás. A szemét lehunyta, és lecsöndesedve ült le szembe
 679 7  |               meghódította szépségével és művészetével? És vajon kire
 680 7  |           szépségével és művészetével? És vajon kire is volna féltékeny?
 681 7  |                erőt vett szomorúságán, és elég vígan válaszolta: ~-
 682 7  |             Egy gombot kell megnyomni, és maga éppen úgy megjelenik
 683 7  |           Asszony volt már külsőleg is és letelepedve Riminszky mellé,
 684 7  |              egy kedves asszony mellé, és annak illatát élvezhetem. ~
 685 7  |         madárkát sem hagynák elveszni, és az árva gyereket sem küldték
 686 7  |            valami betegség fogott elő, és napokig szenvedtem magányosan,
 687 7  |                hogy körülöttem legyen, és igen jól elmulattatott a
 688 7  |             árva gyermeket fölnevelem, és magam mellett tartom öregségem
 689 7  |         Esetleg ápoljon betegségemben, és lezárja valaki a szemem,
 690 7  |        beszédre, haragosan állott föl, és duzzogva nézett ki az ablakon. ~-
 691 7  |            rajtam kívül nincs senkije, és csupán én tudom elmulattatni,
 692 7  |            régen ismerjük már egymást, és eddig sohasem adott okot
 693 7  |        mormogta -, emlékszem mindenre, és sohasem fogok elfelejteni
 694 7  |         szegény szerelmemet kivégezte. És még nem fizetett meg semmiért. ~
 695 7  |          Pétervárott eltörtem a lábam, és többé nem kaptam szerződést
 696 7  |       semmiféle cirkuszhoz, ön eljött, és Kavaczky nevében fölkeresett.
 697 7  |            nevében fölkeresett. Jöjjek és legyek a nizsderi vár asszonya.
 698 7  |             vár asszonya. Én eljöttem, és mikor kocsim az est sötétségében
 699 7  |           lelke egyensúlya megbomlott, és az esze ritka vendégként
 700 7  |             dolga, hogy borral kínált, és le akart itatni, mint valami
 701 7  |              elborult elméjű emberrel, és vártam az alkalmas pillanatot,
 702 7  |                az alakját. Hallucinált és rémlátásában az én alakom
 703 7  |       Kicsavartam a fegyvert a kezéből és a díványra dobtam, mert,
 704 7  |         gondolkoztam, hogy végzek vele és elmegyek. Sohase tudta volna
 705 7  |            Szépen letelepedtem melléje és okosan, világosan próbáltam
 706 7  |                Sokáig beszéltem hozzá, és ő kimeresztett szemmel hallgatott.
 707 7  |               kényszerített rá. Dalolt és öklével csapkodta az asztalt.
 708 7  |      szolgálatot teszek neki, magamnak és mindenkinek. Gyávának neveztem
 709 7  |         mindenkinek. Gyávának neveztem és gonosznak. Erre ő mindig
 710 7  |             szavak jól estek lelkének, és már éppen megnyugodni látszott,
 711 7  |             magát. A szeme fölvillant, és nyomban elfogadta a borzalmas
 712 7  |            együtt. Elővettem a mérget. És Kavaczky megmérgezte magát. ~
 713 7  |                megcsókolta? - kérdezte és megborzongott egész testében. ~
 714 7  |           elefántcsont-gombot a falon, és a szoba hátterében megjelent
 715 7  |           asszony odarohant a bábuhoz, és kétszer arcul ütötte; aztán
 716 7  |                fázósan emelkedett föl, és nesztelen lépésekkel osont
 717 8  |            árvaleány: ~Ma szombat van, és a kisasszonyom egész nap
 718 8  |                földre, majd fölugrott, és összetépett mindent, ami
 719 8  |               mindig-mindig szenvedni, és soha egy percnyi nyugalmat
 720 8  |          ellökött magától. Kikergetett és most itt ülök magamban Ancival
 721 8  |                hét szombatján vagyunk, és ő még mindig nem mozdult
 722 8  |            kutya az ajtó elébe feküdt, és ott nyöszörög, kaparász.
 723 8  |               még idekünn a vén Poprád és odabenn úrnőm?... ~Riminszky
 724 8  |         ígéretet tett, hogy visszajön, és elvisz innen, de szánkójának
 725 8  |             vagyunk - súgta a fülembe, és csöndesen betuszkolt. ~-
 726 8  |                csöndesen fölnyitottam, és figyelve hallgatóztam. ~
 727 8  |           szobát elhagyni. S itt ülünk és szomorkodunk. ~Anci rám
 728 8  |            Anci rám mereszti a szemét, és csodálkozni látszik, hogy
 729 8  |            Szép ruhád, szép cipőd van, és betűket vetsz papírra, mint
 730 8  |              Anci megcsóválta a fejét, és a körmét kinyújtotta a papiros
 731 8  |              felelt. Lehunyta a szemét és dorombolt. ~Itt az az újság,
 732 8  |                nem nyílott föl előtte. És talán a bánat siettette
 733 8  |           feküdt dermedten a küszöbön, és már egy csöpp élet sem volt
 734 8  |     óvatossággal vette karjába az ebet és elvitte. ~- Neki sem volt
 735 8  |               mint nekem! - mondotta. ~És talán éppen ezért szerette
 736 8  |                 hogy az én hajam szőke és nagyon dús, arcom pedig
 737 8  |               nagy hóban. Ásott, ásott és munkájával csak nagyon lassan
 738 8  |             mert a hó folyton hullott, és amit kiásott az árokból,
 739 8  |           óvatosan a gödörbe helyezte, és hóval bekaparta. ~Aztán
 740 8  |       estalkonyban... ~Éppen Ali Babát és a negyven rablót olvastam,
 741 8  |               szobájából hangos beszéd és sírás hallatszott. ~Csakhamar
 742 8  |             időben megharagudott reám, és nem akarta, hogy Riminszky
 743 8  |         szobából, úrnőm nem hívott be, és én magamban azt gondoltam,
 744 8  |              öreg Mik fehér szakállát, és a podolini klastrom-tornyocskát. ~
 745 8  |        podolini klastrom-tornyocskát. ~És ezen nagyon elszomorodtam. ~
 746 8  |             ajtó egyszerre fölpattant, és Riminszky úr kipirosodott
 747 8  |                amikor úrnőm is kijött, és így szólt Riminszky úrhoz: ~-
 748 8  |              Úrnőm lesütötte a szemét, és ebben a pillanatban nagyon
 749 8  |          asszony-cselédem. ~Így szólt, és megsimogatta az arcom. ~
 750 8  |                madár... ~Megsimogatott és szokása szerint így szólt
 751 8  |               Úrnőm szobájában maradt, és az égboltozaton, amely nagyon
 752 8  |       csillagok. ~A csillagokat néztem és szomorú dolgokat gondoltam
 753 8  |               ágyán ült, az arca fehér és a tekintete zavarosan szegeződik
 754 8  |              ragyogó kristályüvegekkel és pohárkákkal. ~A kristályüvegben
 755 8  |               valahol a hegyek között, és két messzefekvő állomás,
 756 8  |              néz. ~- Ülj le - szólt -, és melegítsd a kezem. ~Egész
 757 8  |             Egész lényében reszketett, és halotthalványan nézte a
 758 8  |         libácskák, kacsák ugrottak ki, és mohón enni kezdték a zöld
 759 8  |          felhők nagyon fehérek voltak, és egészen közel ereszkedtek
 760 8  |          felhők mind közelebb jöttek - és én nagyon könnyűnek, fiatalnak
 761 9  |                A szemével hunyorított, és szürke szemét Riminszky
 762 9  |               szárú csizmájára nézett, és keservesen felsóhajtott: ~-
 763 9  |            magát. Hiába, elunta magát, és búcsút mondott a várnak. ~
 764 9  |                egy darabig hallgatott, és magában gondolkozott. A
 765 9  |        Nizsderen. Hamarosan búcsúzott, és gyorsan sietett le a várból.
 766 9  |             várból. A hó már elolvadt, és a hegyek között langyos
 767 9  |        világoszöld ruhába öltözködtek, és a fenyőfák kemény burkolata
 768 9  |               De Riminszky húst evett, és hozzá bort ivott. ~Most
 769 9  |               szél, amely arcába fújt, és a kis bokrok színes rügyeikkel
 770 9  |       feküsznek, mélyen a füvek alatt, és kezük összefonva. A szél
 771 9  |               A szél elsuhan fölöttük, és azt sem tudják, hogy fölöttük
 772 9  |                a földön gyermekek, nők és férfiak járnak. Odalenn
 773 9  |            Kavaczky se iszik már bort, és Pogrányi valahol messze,
 774 9  |                nemigen volt filozófus, és a gondolatai, zsuffa-lova
 775 9  |       meghaltak szomszédai, ismerősei, és többé nem mozogtak. Még
 776 9  |              után a lábát kinyújtotta, és a föld alól semmi hír nem
 777 9  |             Hogy lesz-e szolgája, háza és gazdasszonya a másik világon,
 778 9  |           országutat széles bástyáival és mogorva tornyaival. A barátok,
 779 9  |           fegyveres kamarák kiürültek, és a puskaporos hordók helyén
 780 9  |           folyékony alakban. A lengyel és a magyar uraságok, akik
 781 9  |             óta nyitva volt állandóan, és csupán a hagyományok iránt
 782 9  |      bekanyarodott a kolostor kapuján, és az álmos páterek megdörzsölték
 783 9  |                ajándékozott a hazafias és jómagaviseletű kolostornak. ~
 784 9  |            Tehát háromszor csengettek, és a barátok erre a jelre valamennyien
 785 9  |              Öt nagyszakállú, szótalan és komoly férfiú gyülekezett
 786 9  |                a bolthajtásos szobába, és tiszteletteljesen mormogta: ~-
 787 9  |             már sok száz esztendő óta, és ez állványról még sohasem
 788 9  |                fölemelte a hordócskát, és az állványra tette. ~A falakon
 789 9  |         ezüstcsapot vett le a szögről, és hamarosan a hordóba illesztette. ~
 790 9  |                megeresztette a csapot, és aranyszínű nedv csurgott
 791 9  |                 mert mindig bort ivott és nem vizet. ~A főnök kezébe
 792 9  |              világosság felé tartotta, és szakértő szemmel vizsgálta. ~
 793 9  |              ajkához emelte a poharat, és csendesen hörpintett belőle.
 794 9  |           Megforgatta szájában a bort, és aztán csettintett nyelvével: ~-
 795 9  |     szüreteltek a Hegyalján - mondta. ~És az atyák áhítatosan néztek
 796 9  |            volt, fölállt az asztaltól, és midőn visszatért, egy nagy
 797 9  |                Lapozgatott a könyvben, és mialatt az atyák a bort
 798 9  |             vett a kapitány Erzsikétől és megírta, hogy a fejedelem
 799 9  |             rakosgatott titkon az idő. És Jánosról most már semmi
 800 9  |           atyafiak ellátogattak hozzá, és fejcsóválva vigasztalták: ~-
 801 9  |              uram emlékezetére! ~Ivott és az atyák vele ittak. A nagy
 802 9  |       Riminszky nagy fejét lehajtotta, és komor arccal nézte a bort.
 803 9  |       kristálytiszta boron. Mindig más és más figurák. ~És akkor,
 804 9  |            Mindig más és más figurák. ~És akkor, amidőn páter Georgius,
 805 9  |                kezek ökölbe szorultak, és a pincemester fráter olyan
 806 9  |             maradott tárogatót fúvott. És a falak visszhangozták a
 807 9  |            járt erre. ~Erre járt volt, és a hangszert itt felejtette. ~
 808 9  |           Rákóczi Ferenc, Magyarország és Erdély nagy fejedelme bekopogtatott
 809 9  |               barátok kaput nyitottak, és midőn a vándorló sarkantyús
 810 9  |                   A szabadság meghalt, és vele hal Rákóczi - felelt
 811 9  |               mindig uralkodik Magyar- és Erdélyországokban. ~A vándorló
 812 9  |              helykén fel volt pederve, és a szemük sötéten lobogott. ~
 813 9  |            amelyen a fejedelem hevert, és halkan fújdogálni kezdte... ~
 814 9  |                a szőke szakállú barát, és már mint ilyenkor szokás,
 815 9  |        szorultak, az arcok kipirultak, és a szemek felragyogtak. ~-
 816 9  |                országút erre elviszen, és mi mindent tudunk, ami a
 817 9  |            madárka jött Nizsder felől, és az országút néptelen és
 818 9  |                és az országút néptelen és elhagyott volt. ~Riminszky
 819 9  |                bársonyruha volt rajta, és uszályát fölemelte kezével,
 820 9  |             Nos? - kérdezte Riminszky, és eltolta a poharat. ~- Erre
 821 9  |               a poharat. ~- Erre jött, és megállott a kolostor előtt.
 822 9  |             vendégszerető kolostortól, és lovára ült. ~Lipovnicáról
 823 9  |             vásáros szekere erre járt, és a szekéren ott ült a pokrócba
 824 9  |         szerint megpihent a kocsmában, és vöröshagymát evett, hozzá
 825 9  |             Szuhinka uram vállat vont, és nemigen felelt. ~Mizsonyai
 826 9  |                uram a szekerén maradt, és szokása szerint egész éjjel
 827 9  |                Éppen egy csomó lengyel és szepesi gyolcsos tanyázott
 828 9  |          hagyta a nagy vasládák között és meghagyta neki, ha egy tejszemű
 829 9  |    hosszadalmasan elmondani. A lengyel és szepesi gyolcsosok nagyon
 830 9  |                ölelkeztek, csókolóztak és iddogáltak. Özvegy Susákné,
 831 9  |           földről az eltört kilincset, és megnyugtatólag mondta: ~-
 832 9  |                medvebőrre dobta magát, és valami különös ellágyulással
 833 9  |                eleresztette a csizmát, és a szája tátva maradt. ~-
 834 9  |                utat. Nyargalj Toporcra és keresd fel az öreg Marczinkánét.
 835 9  |    Ancsurkánkkal is? ~- Ülj lóra, Mik, és járj gyorsan. Köss sarkantyút
 836 9  |            gyorsan az ablakhoz lépett, és felnyitotta azt. A holdvilágos
 837 9  |              jött a fehérszakállú Mik, és mögötte a nyeregben ott
 838 9  |        uszályos ruhája lobogott utána, és aranyos cipőjén megreszketett
 839 9  |             öreg Mik a földre zörrent, és nagy komolysággal jelentette: ~-
 840 9  |      kisasszonyt Toporcon megtaláltam, és legjobbnak tartottam mindjárt
 841 9  |         csendesen mondotta: ~- A zárak és lakatok a házban mind a
 842 9  |                  Felvitte az emeletre, és ott a legnagyobb székbe
 843 9  |              bársonyból volt az ülése, és a lábai aranyozott oroszlánkarmokban
 844 9  |             ültek, nem pedig elveszett és megtalált tót leánykák. ~-
 845 9  |        leánykák. ~- Ülj itt, Ancsurka, és ha kedved tartja, soha se
 846 9  | szolgálóleányod lesz, ahány ujjad van, és mindnek te parancsolhatsz. ~
 847 9  |               bársonyból lesz a ruhád, és színaranyból a papucsod.
 848 9  |           álmodik. Lehajtotta a fejét, és titkon megcsípte a karját.
 849 9  |          felelt egyszerűen Ancsurka -, és gyalog folytattam utamat
 850 9  |      folytattam utamat Toporc felé. ~- És nem bántott senki útközben? ~-
 851 9  |          Riminszky úr hallgatva nézte, és nagyon kimelegedett. A következő
 852 9  |            következő percben lehajolt, és megcsókolta az Ancsurka
 853 10 |           rövid időn belül arra vitte, és az ódon háznak nyomát kereste. ~
 854 10 |                vajdák" laktak, ivással és egyéb nemes időtöltéssel
 855 10 |              tanyáját elnyelte a föld, és helyébe egy mosolygó, vidám
 856 10 |            leverték a mohos zsindelyt, és helyébe tarka, sokszínű
 857 10 |               ember sűrűn fényesített. És az ablakokból a zordon vasrácsok
 858 10 |                  Elutazott Podolinból, és mikor visszajött, a szomszédjai
 859 10 |            bajusza gácsérformájú lett, és az arca piros, mint a rózsa. ~-
 860 10 |         Riminszky az ifjú esztendőket, és honnan vette olyan hirtelen
 861 10 |             házat bérelt ki a leánynak és öreg nénikéjének, ahonnan
 862 10 |            lovat fogatott a kocsijába, és a bakra zsinóros, kardos
 863 10 |          szattyáncsizmát hord a lábán, és minden lépésnél finoman
 864 10 |               én vigyázok az árvádra." És akire Mária vigyáz, Riminszkyhez
 865 10 |            Járta üveges hintóján Lőcse és Podolin között az országutat.
 866 10 |        terjedelmes láda volt csatolva, és a ládában mindig akadt valami
 867 10 |            mert egyéb dolga nem volt - és nagyokat sóhajtott: ~- Istenkém,
 868 10 |                 megsodorta a bajuszát, és kedvetlenül dörmögött: ~-
 869 10 |                volna - a köntös ködből és felhőből -, és öleseket
 870 10 |           köntös ködből és felhőből -, és öleseket lépett. ~- A macskába! -
 871 10 |                 A négy ló tovaragadta, és csakhamar hazáig vitte. ~
 872 10 |          közepette állott az öreg Mik, és a városi bakteroknak magyarázott
 873 10 |             bejött valaki, bár a lakat és a zár érintetlen volt. Bejárta
 874 10 |                senkié. Kapom a lámpást és egy vasrudat - no, mert
 875 10 |               kapu csendesen felnyílt, és fehér árnyék suhant ki a
 876 10 |          útjára! ~Nyomban felöltözött, és elindult Nizsderre. ~Bezzeg
 877 10 |                vitte a kis tót faluba, és a lakosok lekapták a kalapjukat
 878 10 |                 Megállította a kocsit, és a hintóhoz intette a kapuban
 879 10 |           mondta, hogy beteg sem volt, és a koporsót máris elhozatta
 880 10 |           kolostor rendezi a temetést, és utána nagy tort rendelt
 881 10 |                 A nagy kapu kinyílott, és Riminszky hintaja döngve
 882 10 |              koporsó felé közeledett. ~És erre a sarkantyúpendülésre
 883 10 |      meglobogtatta volna a gyertyákat, és meglebbentette volna a szemfedőt. ~
 884 10 |                Riminszky felágaskodott és figyelmesen végignézte skarlátpiros
 885 10 |       aranypáncél volt a melle felett, és hosszú egyenes kard, hüvely
 886 10 |                ha hirtelen fölébredne, és szétütne a koporsó körül
 887 10 |              aranyozott sisak a fején, és hosszú sarkantyús szattyán-topánka
 888 10 |                volna az ajka mellé. ~- És a halottat senki sem őrzi? -
 889 10 |            halott felnyitotta a szemét és parancsolóan pillantott
 890 10 |               a kezében, ide belépett. És Timóteusz atya is megcsóválta
 891 10 |                okát? Kérdje önmagától, és hamarabb kap feleletet. ~
 892 10 |            egyenesen a kápolnába ment, és Riminszky csakhamar látta,
 893 10 |             bezárta a kápolna kapuját, és a kulcsot hosszú kabátjába
 894 10 |        felöltözve feküdt a koporsóban, és hűséges embereitől sorjában
 895 10 |                megkondult a toronyban, és ezalatt meghalt a nizsderi
 896 10 |               a halálból. ~Dél elmúlt, és a hegyoldalon kanyargó ösvényeket
 897 10 |             meghalt a szeretett várúr, és temetése nagy látványossággal
 898 10 |               lépcsőkön apródok álltak és páncélos, dárdás vitézek
 899 10 |         boroshordókat a pincemesterek, és a földszinti nagy lovagteremben,
 900 10 |                a pokolban sem nagyobb, és mindenféle kellemes illatok
 901 10 |           piszmogott néhány vénasszony és érzékeny lelkű cseléd. ~
 902 10 |          bolonddá. ~A papok énekeltek, és a halott csendesen feküdt. ~
 903 10 |          faragott vitézi sisak, páncél és kard. ~Emelik-emelik a koporsófedelet,
 904 10 |           koporsófedelet, még egy perc és örökre eltűnik az élők elől
 905 10 |                nyúltak szerszámaikhoz, és kalapálva zárták le karvastagságú
 906 10 |         nekifogott a munkának. Vésővel és kalapáccsal dolgozott. Annyira
 907 10 |              nyílott a koporsó oldalán és az ajtón először egy pár
 908 10 |          közepén. Vérből, húsból volt, és ép minden porcikája. ~-
 909 10 |              volt, megszökött a torból és fáradtan ült le a szarkofág
 910 10 |         irigyelt... No, gyere, ülj ide és próbálj meggyógyítani. ~
 911 10 |          szivartól, zsíros pecsenyétől és egyéb gyomorrontó csemegéktől. ~
 912 10 |           masina rendetlenül dolgozik. És az a legnagyobb baj, hogy
 913 11 |             kakasok, a nizsderi várban és a vár alatt még mindig tartott
 914 11 |      kialusszák magukat még Nizsderen, és ismét olyan csendesség lesz,
 915 11 |             volt, én hozom a tömjént. ~És hosszú lábaival megelőzve
 916 11 |              előállott Rocskay Teofil, és írásokkal igazolta, hogy
 917 11 |              mint a környéken mondták, és a márványkoporsóból ki-kijött,
 918 11 |           várta. ~Legelőször Lipovnica és Cservenka között találkoztak
 919 11 |           kezében hosszú hegymászóbot, és sietve ment a hegyeknek
 920 11 |              szembe jött a szolgabíró, és a tótok nyomban előadták
 921 11 |               látta, csóválta a fejét, és nevetett az egész dolgon. ~-
 922 11 |         lakatokat tett fel mindenhová, és naphosszat gyönyörködött
 923 11 |         gazdája nagylelkűsége folytán, és miután részeire bontotta
 924 11 |             nyárba hajlott már az idő, és szénaillattal meg juhtúrószaggal
 925 11 |              csárdában világosság van, és valami reszketeg trombitaszó
 926 11 |              rongyos vándor muzsikást, és főként szerette volna, még
 927 11 |           hetyke abauji gyerek volt -, és a kardja tokjával megzörgette
 928 11 |           huszár megrugdalta az ajtót, és a csaplár előbújt. Jámbor
 929 11 |              pénzt nyomott a markomba, és szó nélkül kitessékelt a
 930 11 |            Filkó! - szólt a trombitás, és a kis fekete kutya kimászott
 931 11 |             vette a visszaadott pénzt, és hallgatva ült vissza vak
 932 11 |                Igen nagyokat kacagott, és utána mélyen elhallgatott. ~-
 933 11 |                vén, horpadt hangszert, és fújni kezdte. Mintha a Kavaczky
 934 11 |           felemelte a hatalmas üveget, és le sem tette addig, amíg
 935 11 |           lefelé fordította az üveget, és egy csepp sem jött ki belőle. ~
 936 11 |               Riminszky nevetett ezen, és habozás nélkül követte a
 937 11 |              volna? ~Riminszky töltött és ivott. ~Péter egy tapodtat
 938 11 |           minap lengyelek jártak erre, és egy nagy butykost itt felejtettek. ~-
 939 11 |            lefekvés előtt csak itallal és asszonnyal szabad foglalkozni.
 940 11 |                 Ökölnyi ólomfeje volt, és nagy pecsétek lógtak a nyakán,
 941 11 |       le-letette, nagyokat szuszogott, és olykor beszédeket intézett
 942 11 |               hallgatta a szónoklatot, és bizonyára felelt is volna
 943 11 |               úr felé fordította arcát és nagyot hallgatott. ~- Mit
 944 11 |              ember fölemelte a karját, és Riminszky feje fölött mutatott
 945 11 |                 a fején aranyos sisak, és könyökével arra a hosszú
 946 11 |             csak állott mozdulatlanul, és Riminszkyre függesztette
 947 11 |            tudod mivel tartozom neked, és mivel vagy adósom nekem? ~
 948 11 |                voltál, mindenem voltál és megcsaltál, elhagytál. ~-
 949 11 |            férfinak a bátorsága, szíve és esze szorult. Senki sem
 950 11 |                 Elhagytál, megcsaltál. És akiért eldobtad az én gyémánt
 951 11 |           többé ne szeress. Kinevettél és kigúnyoltál, pedig tudtad,
 952 11 |                elhoztál a sziklavárba, és ott elrejtettél a magad
 953 11 |            mindenkit megcsaltál? Hazug és csalfa voltál. ~- Végül
 954 11 |              tapasztott kezeit levette és zavarosan, csudálkozva nézett
 955 11 |                Nem volt fiatal, kedves és szeretetreméltó, és te megölted
 956 11 |             kedves és szeretetreméltó, és te megölted őt? ~- Kavaczky
 957 11 |        állítottad az én szerelmesemet. És a te pisztolyod terítette
 958 11 |               csaltál, raboltál értem. És most elhagysz, eldobsz,
 959 11 |             mennyit szenvedek! Jer ide és mondd, hogy még mindig szeretsz.
 960 11 |              még mindig szeretsz. Jöjj és csókolj meg. Mondd, hogy
 961 11 |               Riminszky fölemelkedett, és tétovázva közeledett. ~A
 962 11 |               Jöjj, jöjj - sóhajtotta, és Riminszky ebben a percben
 963 11 |                Benne Riminszky úr ült, és fejét hátrahajtotta. A nyári
 964 11 |             fölébredt a hegyek fölött, és az út mentén a virágok felemelték
 965 11 |             előtte a négy fehér lóval. És benn mozdulatlanul ült a
 966 11 |             hintó. Benn mély kondulás, és a kapu feltárult. Az öreg
 967 12 |             nemigen lehet az ifjúságot és lenge szerelmet visszavarázsolni.
 968 12 |           dalra nyitja fel az ajkakat, és a szíveket megdobogtatja... ~
 969 12 |             föld alá, ahová való volt, és erre nyomban elcsendesedett
 970 12 |              minden az utolsó öltésig, és a templomokban hosszan harangoztak
 971 12 |          Riminszky úr már halott volt, és Mik az ajtókat csupán abból
 972 12 |                még nagyobbakat búsult, és Lőcse városában sem igen
 973 12 |                az egész Szepességből! ~És mikor már magas domb állott
 974 12 |            rohanó vizében. ~Néma a vár és környéke kihalt. A nagy
 975 12 |            kaput sohasem bocsátják le, és a bástyák fölött nem kanyarog
 976 12 |          harmadik hónapban megjelenik, és megnézi a gyermekfej nagyságú
 977 12 |        gyermekfej nagyságú lakatokat. ~És a várban néha mégis hárfapengés
 978 12 |          odafönn - vélik a nizsderiek, és nem törődnek a dologgal.
 979 12 |               orgonáz a hegyek között, és a mennykő belecsapkod a
 980 12 |              Meg-megáll a hegyormokon, és hosszan hallgatja az égi
 981 12 |         helyébe, a falat nem vakolták, és a nagy kövek eresztékeibe
 982 12 |          tovább csusszantak helyükből, és ha a gyík kidugta zöld fejecskéjét
 983 12 |             mintha előremászott volna, és a húszöles mélységbe pillant
 984 12 |          álldogáltak a hegyoldalakban, és a denevérek ezüstfelhőkön
 985 12 |          között éles szél süvöltözött, és a fenyőfák dideregve csapkodtak
 986 12 |       mendegélt a kegyetlen éjszakában és a kutyájával beszélgetett: ~-
 987 12 |             kürtöt a hátunkra kötöttük és elindultunk. Jöttünk, jöttünk... ~
 988 12 |           letelepedett az út közepére, és ez annyit jelentett, hogy
 989 12 |               öregember kifújta magát, és a hajába kapaszkodott. ~-
 990 12 |              valamely csárda ivójában, és mással csókolózni, mint
 991 12 |                 Megsimogatta a kutyát, és ellágyulva dörmögte: ~-
 992 12 |             Filkó. ~A kutya megindult, és a vak ember a nyomában. ~-
 993 12 |              bátyó táncolt ott. Ültek, és néztek bennünket, vén Filkó,
 994 12 |           elfogyott, jövünk Nizsderre, és keressük a kísértetet, aki
 995 12 |             alatt... A kutya vonított, és a vak ember hallgatózva
 996 12 |             Jár itt valaki? - kérdezte és megfordult, mintha lépéseket
 997 12 |             Itt leheveredett a földre, és kutyáját simogatva, halkan
 998 12 |               falak között. Voltak víg és szomorú napok; néha daloltunk,
 999 12 |            mégis itt hagyta a hordókat és a régi üvegeket. Azután
1000 12 |               bátyó volt a legöregebb, és ő maradt itt legtovább... ~