Part

  1 Val|       százesztendős felírások hirdetik, hogy itt valamikor lengyel hercegek
  2 Val|              podoliniak már azt hitték, hogy soha többé vissza nem váltja
  3 Val|               jószággal? Annyit tettek, hogy néhány lándzsás katonát
  4 Val|  Magyarországban. Mi bizony azt hittük, hogy még mindig Zsigmond uralkodik. ~
  5 Val|         találtam, aki bizonyosan tudná, hogy fölséged előtt mely uralkodók
  6 Val|                 Csodálkozva hallgatták, hogy a habsburgi ház uralkodik
  7 Val|            Mintha arra vigyáztak volna, hogy az átaludott esztendőkből
  8 1  |                 különbözött a többitől, hogy állandóan szép sárgára volt
  9 1  |               viszonyok: elég az hozzá, hogy a vén házról soha nem mosta
 10 1  |              rettegtek volna a lakosok, hogy valamelyik órában ellenséges
 11 1  |           némelyek tudni vélték azt is, hogy Riminszkynek nagy birtoka
 12 1  |          majorságokba. ~Az ördög tudná, hogy hány nyája volt Riminszkynek
 13 1  |                juhok száma annyi volna, hogy a majorosok se tudnák már
 14 1  |            gyapjú olyan garmadává nőne, hogy magasabb volna a Lynt hegynél, -
 15 1  |               végtelen számadásba, azaz hogy semmi dolga sem volt. A
 16 1  |                 podoliniak azt mondták, hogy úgy él, mint egy király.
 17 1  |             magam eszével azt gondolom, hogy Riminszky úgy élt, mint
 18 1  |                nem volt tudomása arról, hogy a szerelem valamikor megkörnyékezte
 19 1  |            Toporcon, vagy Lublón. Igaz, hogy másfelé se igen kereste
 20 1  |            elmúlt háromszáz esztendeje, hogy a Riminszkyek Podolinba
 21 1  |          sohasem feledkeztek meg arról, hogy az őseik valamikor vajdák
 22 1  |                 annyira elszegényedett, hogy már nem rejtegethette a
 23 1  |         tanácsbeli urak már azt várták, hogy Riminszky egy szép napon
 24 1  |            értette az apja mesterségét, hogy az öreg majd kibújt örömében
 25 1  |              tetszett neki a juhászság, hogy kamaszkorában félesztendeig
 26 1  |                küldött haza az apjának, hogy az öreg két hétig se bírta
 27 1  |                  Az öreg úr azt hagyta, hogy szaporítsd a juhokat, mindig
 28 1  |               Körülbelül azt vettük ki, hogy a családi papirosok a nagy
 29 1  |                utolsó percig nem hitte, hogy egy nyomorult légycsípés
 30 1  |            Átutazó vásárosok beszélték, hogy látták néha egy-egy Riminszkyhez
 31 1  |                az aranyat. De meglehet, hogy ez is csak amolyan legenda
 32 1  |       podoliniak. ~Csak annyi bizonyos, hogy törött patkót, tengelyszöget
 33 1  |                hagyott heverni anélkül, hogy fel ne vette volna. Mikor
 34 1  |                rozsdás patkókat? Lehet, hogy ez csak amolyan babona volt,
 35 1  |                     Fordulj meg, tudod, hogy nem szeretem a boszorkányarcodat
 36 1  |             útban. Vagy az is meglehet, hogy boszorkány volt ez a Dócziné,
 37 1  |             valahányszor csak gondolta, hogy Riminszkyt útja a juhásztanyára
 38 1  |               odafönn, a hegyek között, hogy Riminszky uram egy véka
 39 1  |               Azon az őszön az történt, hogy hamarább hullott le a hó
 40 1  |         bocskora volt az idők folyamán, hogy már nem is tudott velük
 41 1  |              pedig már olyan öreg volt, hogy talán egy foga sem volt.
 42 1  |               podolini közvélemény azt, hogy Riminszkyt ilyenkor látogatja
 43 2  |                Ebben az időben történt, hogy Toporcon meghalt egy öreg
 44 2  |               asszonyoknak az a sorsuk, hogy meghaljanak és bizonyos,
 45 2  |                meghaljanak és bizonyos, hogy Prihoda Mária sem gondolta
 46 2  |                 Mária sem gondolta azt, hogy örök életű lészen a földön.
 47 2  |               az ő halálában csupán az, hogy olyan kemény téli idő volt,
 48 2  |             olyan kemény téli idő volt, hogy a sírásók fejszével ásták
 49 2  |          lelkének, csupán az fájhatott, hogy azt a leánykát nem vihette
 50 2  |             apjáról csak annyit tudott, hogy elment már ötödik esztendeje
 51 2  |               György sokszor emlegette, hogy Ancsurkának több esze van,
 52 2  |            onnan merítette Kusnya uram, hogy Ancsurka egyszeri látásra
 53 2  |              Ancsurka: ~- Nem lehet az, hogy az én édesapám éljen. Nostyek
 54 2  |             annyi dollárt küldtek haza, hogy tehénkét vásároltak az itthon
 55 2  |         gazdaggá tenni. De az is lehet, hogy egyszer csak elküldi a hajójegyet.
 56 2  |            elküldi a hajójegyet. Azzal, hogy menjetek utána... ~- A hajójegyet -
 57 2  |               józan s így történhetett, hogy a szegény Prihodáné megunta
 58 2  |               azt a tanácsot adta neki, hogy legjobb lesz, ha elmegyen
 59 2  |          Ancsurka azt gondolta magában, hogy bizony ez lesz a legjobb,
 60 2  |           Mindjárt észrevehettem volna, hogy mi járatban vagy. Bizony,
 61 2  |                 csak. Még azt se tudom, hogy ki vagy, mi vagy, honnan
 62 2  |                a gazdámnak megkérdezni, hogy: mondd csak öreg Mik, ki
 63 2  |               már azt is elfelejtettem, hogy Toporc a világon van. Mik
 64 2  |       rakásokban állott ott a tüzelőfa, hogy tán még a király udvarán
 65 2  |        kisleányos eszével arra gondolt, hogy be jó volna egyszer ebbe
 66 2  |               és háromszor is elmondta, hogy ilyen szépet ő még sohasem
 67 2  |              kérdezett tőlem, mint azt, hogy ki volt az, aki a kapun
 68 2  |                megálmodtam volna előre, hogy nemes Riminszky úr mit fog
 69 2  |                 Az én uram parancsolta, hogy menj hozzá. ~Bozontos szemöldöke
 70 2  |               az idegen leányzót arról, hogy ő nem közönséges ember. ~
 71 2  |              lelkecském - úgy megütött, hogy egész életére megsiketült
 72 2  |                 mindenki az én uramról, hogy vele nem jó kikezdeni. Legalábbis
 73 2  |              mintha arra lett volna jó, hogy velük kifelé hajló lábszárait
 74 2  |           mindig eszébe számon tartani, hogy be van-e csukva a kapu?
 75 2  |               alkalom, most mutasd meg, hogy mit tudsz? Hadd lássuk,
 76 2  |         hallgatna rád. Pedig tudhatnád, hogy az Úristennek nem lehet
 77 2  |            legyen gondja a jó Istennek, hogy mit beszél Podolinban Mikoviszki
 78 2  |      parancsolta - szólt Marczinkáné -, hogy fogadjalak szolgálatba,
 79 2  |               már gondoskodott is róla, hogy el ne tévedjen azon a nagy
 80 2  |             udvaron annyi tüzelőfa van, hogy tavaszig eltart? Ha egy
 81 2  |                Mik az imént arra nézve, hogy ezentúl csak olyan dolgokat
 82 3  |                megcsinálták a törvényt, hogy Magyarországon le kell rombolni
 83 3  |                 hát a törvény is olyan, hogy csak akkor hajtják végre,
 84 3  |          várakról kimondotta a törvény, hogy el kell tűnniök az ország
 85 3  |          örömüket vagy bánatukat? Igaz, hogy ezek az ágyúk olyankor is
 86 3  |                azért hozták a törvényt, hogy ne szóljon az ágyú, ha a
 87 3  |          olvasmányai révén azt hihetné, hogy a régi lovagvárakban csak
 88 3  |         háborúról. Pedig én azt hiszem, hogy öltek ott disznót is fagyos
 89 3  |           minden lehetséges, még az is, hogy a költőknek van igazságuk
 90 3  |            tudható teljes bizonysággal, hogy hol van az igazság. Azaz,
 91 3  |               hol van az igazság. Azaz, hogy a várak nem mind pusztultak
 92 3  |                 pusztultak el... Lehet, hogy talán másfelé is meghagytak
 93 3  |     fennmaradásának az a története van, hogy a várak lerombolására kiküldött
 94 3  |          bizottság nem tudta eldönteni, hogy tulajdonképpen hová is tartozik
 95 3  |             jutna eszébe az a gondolat, hogy annak a rongyos falucskának
 96 3  |              meg a királyi komisszóval, hogy Nizsder vára nem tartozik
 97 3  |                  lovagias ember volt -, hogy a hadüzenet után összegyűjthesse
 98 3  |             attól féltek volna a falak, hogy egyszer egy nagy vihar mindenestül
 99 3  |               aki előtt ismeretes volt, hogy a Pogrányi névhez még egy
100 3  |                keretébe. Elég az hozzá, hogy a nizsderi várúr olyan emberkerülő
101 3  |                 olyan emberkerülő volt, hogy élő ember még nem látta
102 3  |                  A legenda azt mesélte, hogy Nizsder várának egyszer
103 3  |              sem lehetett arra rávenni, hogy megházasodjon. De ha már
104 3  |                 volt a nizsderi várnak, hogy elkerülték azt még a varjúk
105 3  |             volt az utolsó Kavaczkyban, hogy akármennyit ivott, sohasem
106 3  |              sohasem volt részeg. Azaz, hogy részegnek elég részeg volt (
107 3  |             vonású arcnak mindegy volt, hogy milyen a színe. Elaludt
108 3  |              szemét. Látszott az arcán, hogy gondolatban igen nagyon
109 3  |                    Miért nem hagytátok, hogy legalább álmomban bosszút
110 3  |              ugyanis egyszer kisütötte, hogy Kavaczkynak valamelyik ősét
111 3  |              Különösen az bosszantotta, hogy nem tud vendéget kapni az
112 3  |                       És eljött az idő, hogy a híres kranyokai banda
113 3  |                annyira megfogyatkozott, hogy csupán egy vak ember maradt
114 3  |             vinni, vagy az is meglehet, hogy ő maga nem akart menni,
115 3  |                trombitás meg-megpihent, hogy kifújja magát, Kavaczky
116 3  |             bátyikám, azon gondolkozom, hogy ha meghalnék, nem is volna
117 3  |            felelj most nekem, bátyikám, hogy mit csinálnék a várral?
118 3  |                    hallottad-e már azt, hogy valaki minden ok nélkül
119 3  |            uraság, olyant is hallottam, hogy valaki leszállott a szekérről,
120 3  |         asszonyokhoz? Én úgy születtem, hogy ne szeressem őket, hogy
121 3  |                 hogy ne szeressem őket, hogy ne állhassam őket... ~-
122 3  |                   Most már az sem kell, hogy megsirass. Majd megleszek
123 3  |                  bolondságaihoz. Tudta, hogy öt perc múlva újra szüksége
124 3  |               alatt. Arra tért magához, hogy Kavaczky a fülébe kiabál: ~-
125 3  |              arkangyal! Fújjad, fújjad, hogy beleszakadj. ~A trombitás
126 3  |           ösztönével nyomban megérezte, hogy valaki idegen is van a szobában.
127 3  |            trombitás először azt hitte, hogy talán megcsalja hallása.
128 3  |           különös tapasztalásra jutott, hogy Kavaczkyval valami különös
129 3  |              most már bizonyosan tudom, hogy te vagy az ördög. Mikor
130 3  |                 azt gondoltam magamban, hogy az nem lehet mindennapi
131 3  |               között. Előbb azt hittem, hogy rabló vagy, aztán meg, hogy
132 3  |             hogy rabló vagy, aztán meg, hogy szökött katona... Most már
133 3  |               katona... Most már tudom, hogy egyik se vagy a kettő közül.
134 3  |               nagyon hallani a hangját, hogy megállapíthasson valamit
135 3  |              igazat. Ám az is meglehet, hogy igazat mondanak. Elég az
136 3  |                mondanak. Elég az hozzá, hogy a rejtélyes vendég három
137 3  |              fel: ~- Tudom - lihegte -, hogy ez a versengés azzal végződik,
138 3  |               versengés azzal végződik, hogy letörök, beletörök... De
139 3  |                megvan az a reménységem, hogy én leszek a győztes. Az
140 3  |                a nizsderi bíró. Tudták, hogy miért rendeli őket maga
141 3  |          legalább ez a csengő hirdesse, hogy egy Kavaczky haldoklik,
142 3  |              ingét és elborzadva látta, hogy Kavaczkynak sötétkék a teste.
143 3  |         Jánosnak ezalatt eszébe jutott, hogy nem egészen valószínű, hogy
144 3  |             hogy nem egészen valószínű, hogy itt, tél derekán, fenn a
145 3  |                A haldokló folytatta: ~- Hogy mindennemű ingatlanom, ingóságom
146 3  |             Mintha azon nevetett volna, hogy őt még megsiratják.~~A Kavaczky-ősök
147 3  |      ingatlanokat figyelemmel kísérnek, hogy a nizsderi várnak végrendelet
148 3  |           Rákóczit, eltávozott anélkül, hogy a várúr ezüst húszasokat
149 3  |                csak azt se engedte meg, hogy a vár küszöbét átallépje,
150 3  |           annyit tudtak az új várúrról, hogy Budapestről és Bécsből látja
151 3  |     legnevezetesebb az volt a dologban, hogy Sámuel úr néha a legcsudálatosabb
152 3  |             Máskor Kranyokán esett meg, hogy Krumpli György, egyszerű
153 3  |            földmíves abban találtatott, hogy a parasztokat mindenfelé
154 3  |             elhitetni, mint csupán azt, hogy egyenlőség van a világon.
155 3  |          foghegyről. - Szeretném látni, hogy ki parancsol nekem. ~- A
156 3  |              Majd megmutatom én nektek, hogy ki vagyok én!... ~Komárominé
157 3  |          keretébe. Csak annyi bizonyos, hogy a nizsderi várúr saját külön
158 3  |         Legalább még elfelejtik azt is, hogy élnek - mondta nagyvidáman. ~
159 3  |             mikor pedig észrevette azt, hogy a tótok rájártak a kútra,
160 3  |                 a külső világba. Lehet, hogy ezen az úton járt ki a várúr
161 3  |                  ügyelni a tótocskákra, hogy pálinkát ne igyanak. ~A
162 3  |              csak annyit tudtak felőle, hogy pontosan fizette a bérüket.
163 3  |                  Jelentsd, Péter bátya, hogy itt van Riminszky úr. ~Riminszkyt
164 3  |                 alatt jártam... Egyszer hogy, hogy nem, csak elébem toppan
165 3  |                 jártam... Egyszer hogy, hogy nem, csak elébem toppan
166 3  |                 Hát csak az - felelt -, hogy a vadász úrnak nem volt
167 3  |               nizsderi várúr azt üzeni, hogy befogjad a szádat, mert
168 3  |                amerikai vállat vont: ~- Hogy pödörje ki azt, ami nincs? ~
169 3  |                  Valójában ő sem tudta, hogy van-e bajusza a nizsderi
170 3  |           Egyszer még csakugyan kisüti, hogy a nizsderi várban asszony
171 3  |                 is félt most már attól, hogy huszonötöt csapat rá a várúr. ~
172 3  |                    Ebben meglátod majd, hogy milyen nagyra nőtt a bajuszod. ~
173 3  |          fölkiáltott: ~- Nem is tudtam, hogy Jehova a nizsderi várban
174 4  |               ennivaló is akadt bőven. ~Hogy a szolgálói teendőkben nagyon
175 4  |              összeszokott, összetanult, hogy mellettük nemigen akadt
176 4  |                parancsolni Ancsurkának, hogy szellőztesse ki az úr bundáját,
177 4  |                 lecsillapodott annyira, hogy elmondotta mindazt, amit
178 4  |                     Jegyezd meg, leány, hogy az én uram, Riminszky úr
179 4  |                úr meg találná kérdezni, hogy milyen nap is van máma?
180 4  |           annyit tudnátok neki mondani, hogy csütörtök vagyon. Talán
181 4  |              gazdám, ha csak azt tudja, hogy csütörtök van? Semmit. Az
182 4  |             fordult: ~- Megbolondultál, hogy úgy kiáltozol? ~Az öreg
183 4  |               homloka. ~- Nem szeretem, hogy bocskorban jársz, leány -
184 4  |            Riminszkyeknek az a bogaruk, hogy a lábára gondolnak legelsőbb
185 4  |                 csak akkor vette észre, hogy mit mondott, amikor már
186 4  |                kecsegéé, a sarka magas, hogy csak úgy ingadozott benne
187 4  |                az Úristen azt rendelte, hogy kisasszony legyen belőled,
188 4  |         csinálhatunk akkor?... ~Persze, hogy nem lehetett semmit sem
189 4  |                megvolt az az eredménye, hogy Prihoda Anna egész nap viselhette
190 4  |                 ennek a kisleánynak az, hogy többé bocskort nem viselhet?
191 4  |                világban. Nagyon hiszem, hogy az a furfangos Prihoda kifundált
192 4  |            Ancsurka képzeletében látta, hogy az öreg szolga milyen hősies
193 4  |                  és kíváncsi lett arra, hogy mit kalapál az öreg Mik
194 4  |              Mik, aki nemigen szerette, hogy ismét megszaporodtak a ház
195 4  |            akarta rábeszélni Ancsurkát, hogy bocsássa szabadon a macskát.
196 4  |             állítani. Csak az bizonyos, hogy nagyon odasimult az Ancsurka
197 4  |          váratlan fordulatra azt hitte, hogy megnyílik alatta a föld.
198 4  |               de senki sem mondta neki, hogy rosszul hallott. ~Csendesen
199 4  |                 mintha azt várta volna, hogy meggondolják a dolgot és
200 4  |               akinek az volt a szokása, hogy leült a haldokló tótok ágya
201 4  |               gondolod bolond fejeddel, hogy én tán meghalok? Egy rongyos
202 4  |          mondani... Azt akarod mondani, hogy nem akarsz meghalni. Tudom,
203 4  |             vagy magadért, Riminszky -, hogy Jarinkó, az erdei szellem
204 4  |              Mármost minden attól függ, hogy mikor köhint neked Jarinkó.
205 4  |                már csak megpróbálkozik, hogy hosszabbra nyújtsa az életét,
206 4  |            miről is van itt szó? Arról, hogy egy beteg csontot kellene
207 4  |               Erre az a válaszom, uram, hogy ha én nem egy darab csontot,
208 4  |            titka. Annyit azonban tudok, hogy enyhítsem, esetleg elmulasszam
209 4  |                sem győztem meg egészen, hogy meg kell halnia. ~- Nekem
210 4  |       parancsolat. Még nem fordult elő, hogy gazdája, nemes Riminszky
211 4  |            bolondos gondolat azt súgta, hogy Riminszky talán mégis megtudja
212 4  |                 doktor tán tud valamit, hogy olyan bátran mer beszélni
213 4  |         megházasodik, számíthat-e arra, hogy házasságának gyümölcse legyen? ~
214 4  |           pálcájával, mikor észrevette, hogy hallgatódzott: ~- He, vén
215 4  |               emeletre, mint aki tudja, hogy kedvesen látott vendég. ~
216 4  |                    Hát a torkoskodással hogy vagyunk? ~- Ma nem torkoskodtam. ~-
217 4  |               is az orvosságos üveggel, hogy ezer darabra zúzza azt. ~
218 4  |            ugyanis az volt a felfogása, hogy aki orvosságot használ,
219 4  |             megengedte volna valakinek, hogy belelásson az öreg Mik vén
220 5  |                  bizonyos Wart Sámuel. ~Hogy Wart Sámuel uram mennyire
221 5  |          történetnek a keretébe. Lehet, hogy nagy művész volt a rugók
222 5  |           világában, de az is meglehet, hogy mit sem értett a mesterségéhez.
223 5  |             házunk sokkal nagyobb, mint hogy ketten meglakjuk minden
224 5  |    kenyérkeresetre tesznek szert azzal, hogy diákokat fogadnak a házukba.
225 5  |           kerekek embere nem látta meg, hogy arcának olyan színe van,
226 5  |            énekeltek néha az utcasoron, hogy kedves álmai lettek e daloktól.
227 5  |                 nemsokára meghirdették, hogy két komoly és rendes magaviseletű
228 5  |               hogyan gondolja azt uram, hogy majd az eb lakótársat szerez
229 5  |                érti. S megtudja belőle, hogy ott, ahol ez a kutya ugat,
230 5  |                 vágott közbe: ~- Ugyan, hogy beszélhet így az édesapjáról? ~
231 5  |         lakásért? ~Lizi ekkor elmondta, hogy apja beleegyezése nélkül
232 5  |         mormogta -, olvastam valamikor, hogy furcsák a magyarok. Igen
233 5  |          gondolkozását, és így történt, hogy midőn Kavaczky de Nizsder
234 5  |                 éppen azon elmélkedett, hogy tulajdonképpen roppant unalmas
235 5  |                 adott magáról. Jelezte, hogy ő is a világon van. Két
236 5  |               azt veszi észre Kavaczky, hogy árnyék vetődik a szobába.
237 5  |               el. Azt gondolta magában, hogy az éjjeli ember majd csak
238 5  |                 büszkesége nem engedte, hogy egy hanggal is visszacsalogassa
239 5  |              szabad levegőre vágyódott, hogy elfelejtse bánatát. Hát
240 5  |                 volna, mint madár. Azaz hogy kakas-madár lehetett volna,
241 5  |                kisasszony, már mondtam, hogy igen jóravaló, rendes leányka
242 5  |             harangcsöndítés jelentette, hogy odabenn ebédre tálaltak. ~
243 5  |               már olyan rövidlátó volt, hogy csak hosszas vizsgálódás
244 5  |                   dünnyögte Kavaczky -, hogy csak a csontot szereti. ~
245 5  |               győzte egyre hangoztatni, hogy neki tulajdonképpen mindegy
246 5  |          kijelentés is elég volt ahhoz, hogy az öreg Wart úr, aki ebéd
247 5  |           nálunk jól; gondolja magában, hogy otthon van... Csak egyet
248 5  |             Sámuel nagyon kéri öntől -, hogy a kaput éjjel nyitva ne
249 5  |            kutyám ahhoz vagyunk szokva, hogy korán aludni menjünk. ~Az
250 5  |              kérdezte: ~- És a dalokkal hogy van a doktor úr? Barátja-e
251 5  |             dalolni. ~Majd midőn látta, hogy Wart Sámuel a boldogságtól
252 5  |              kérdezte: ~- És az oboával hogy van, doktor úr? Az oboát
253 5  |                akart volna meggyőződni, hogy még nem felejtette el a
254 5  |             kiáltott fel az öreg Wart - hogy a heidelbergi órák nem járnak
255 5  |        gondolattól annyira meglepődött, hogy szó nélkül kiosont a szobából
256 5  |              fekvő helyzetéből anélkül, hogy meg ne gondolta volna jó
257 5  |              szívott néha egyet-kettőt, hogy a pipa el ne aludjon. Wart
258 5  |                tette szájához az oboát, hogy megszólaltassa azon saját
259 5  |               ez volt annak is okozója, hogy már sok esztendő előtt kilépett
260 5  |                sem akarták méltányolni, hogy Wart uram saját műveinek
261 5  |               biztatták a helikonistát, hogy vágja hatalmas hangszerét
262 5  |             elkövetkezett az az idő is, hogy Wart Sámuel urat legjobb
263 5  |            beteg órák nélkül. Megesett, hogy unalmában szándékosan rontott
264 5  |                rontott el egyes órákat, hogy később megreperálhassa.
265 5  |         legtermészetesebb esemény volt, hogy a győztes Raffaidesz egy
266 5  |               és többé nem mutatkozott. Hogy Lizi mit mondott a dologhoz,
267 5  |            elfelejtettem neked mondani, hogy tavasz táján megkérte a
268 5  |            bizonyosan észrevette volna, hogy Lizinek az arca fehérebb
269 5  |         lehetett hallani, dacára annak, hogy az öreg ember mindent elkövetett
270 5  |               sóhajtani? Elég az hozzá, hogy abban az időben, amikor
271 5  |       kisasszonyt kényszerítették arra, hogy lehajtsa fejét és gondolkozzon,
272 5  |            Olyan mélyen elgondolkozott, hogy csak nagy későre vette észre,
273 5  |                nagy későre vette észre, hogy az ólomkarikás ablakokon
274 5  |              eldönteni. Annyi bizonyos, hogy nagyon látszott hallgatózni,
275 5  |                azt is észrevette volna, hogy nem csupán a szonáta hangjaira
276 5  |                 hirtelen megállapítani, hogy a románcokra haragudjon-e
277 5  |             végtére mégiscsak lehajolt, hogy megsimogassa Poprád lompos
278 5  |                gondja is nagyobb annál, hogy a heidelbergai tornyokban
279 5  |                kutya elhallgatása után, hogy odafönn halkan koppanjon
280 5  |                  és kaparta az ablakot, hogy csaknem betörte. ~A köpenyeges
281 5  |           aludni? Köszönje az úr annak, hogy magyarul szólott, különben
282 5  |               De ez mégsem járja, uram, hogy úgy elcsábította tőlem a
283 5  |          csaknem arra határoztam magam, hogy golyót küldök a hűtlen eb
284 5  |              kutyádat, csak engedd meg, hogy néha hallgassam jóízű ugatását,
285 5  |             látszott kérni Kavaczkytól, hogy bár oldalba rúgná a csizmasarkával.
286 5  |              pedig bizonyos volt benne, hogy sohasem találkozott vele
287 5  |       beszélgettek. Pogrányi elmesélte, hogy az édesapja pap egy alföldi
288 5  |                pályát. Magam sem tudom, hogy tulajdonképpen melyik pályához
289 5  |             Néha magam is azt gondolom, hogy költő veszett el bennem.
290 5  |            Becsületemre, nem is tudtam, hogy tied ez a kutya. Azt hittem,
291 5  |                 Igaz, most jut eszembe, hogy bort sohasem iszol. No,
292 5  |               bántott a szerelem. Azaz, hogy... No mindjárt elmondom. ~
293 5  |              szerelem - mosolyogta. ~És hogy egyebet is mondjon hozzátette: ~-
294 5  |              ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy két diák lakjon nála. Tudod,
295 5  |                az öregember azt tartja, hogy a leány érdekében jobb két
296 5  |               egyebet, mint csupán azt, hogy Pogrányi elragadtatásában
297 5  |         Pogrányi. - Csak azt nem tudom, hogy Wart úrnak, esetleg Wart
298 5  |          barátját. Megállapodtak abban, hogy Pogrányi már aznap elköltözik
299 5  |        megmondhatja Lizi kisasszonynak, hogy találtam lakótársat. A kutyám
300 5  |                 egy füstpöffenet jelzi, hogy a melódia, amelynek hatásában
301 5  |                kerülte el a figyelmét. ~Hogy a hárfát ugyancsak nagy
302 5  |            habozott, ha arról volt szó, hogy vérét vegye egy-egy pincebeli
303 5  |                engedelmet vett magának, hogy személyesen botorkáljon
304 5  |               szonettben énekelt arról, hogy akkor szeretne meghalni,
305 5  |             virágok nyílnak sírdombján, hogy a virágokból bokrétát köthessen
306 5  |              véletlen folytán pottyant. Hogy Pogrányival mi történt érzelmek
307 5  |                Csak akkor vettem észre, hogy magam is a falhoz szoktam
308 5  |            szoktam lapulni esti időben, hogy valami támasztékot leljek,
309 5  |             egyszerre azt vettem észre, hogy ő csendesen hátrafordítja
310 5  |              cseng, és a legkülönösebb, hogy ebben a pillanatban eltűnt
311 5  |           elindultam ismét, már tudtam, hogy nemsokára meghalok. ~Lizi,
312 5  |                 jutott sohasem eszembe, hogy meg is lehet halni. Hogy
313 5  |                hogy meg is lehet halni. Hogy majd nem fogok többé oboázni
314 5  |            meggyőződéssel -, úgy érzem, hogy nemsokára elmegyek oda,
315 5  |              órák, papa!... Az kellene, hogy mindig hazajöjj, délben
316 5  |             órás bácsi -, de nem tudom, hogy lehetséges lesz-e, azért
317 5  |          Hihetetlennek látszott előtte, hogy egyszer nem kopogna a régi
318 5  |        lehetősége indította arra Lizit, hogy azt az öreg keskeny kezet
319 5  |         mormogta halkan az öreg órás -, hogy Kavaczky úr ébren van-e?
320 5  |      megbízatáson sem, amint megszokta, hogy ezen az estén semmin se
321 5  |               habár hirtelen nem látta, hogy miféle haszna lehet Wart
322 5  |                Ígérje meg, kedves fiam, hogy azután is mindig. ~Miért
323 5  |           vágott közbe: ~- Már mondtam, hogy az órák miatt teljesen nyugodt
324 5  |            bizonyos ünnepélyességgel -, hogy a legpontosabb heidelbergai
325 5  |         megjavítaná. Csak annak örülök, hogy már rendbehoztam mindent.
326 5  |           tartoztál eddig. Jól vigyázz, hogy meg legyen veled elégedve.
327 5  |               veled elégedve. Ígérd meg hogy jól fogod magad viselni,
328 5  |          előrelépett. ~- Én meg ígérem, hogy soha-soha el nem hagyom
329 5  |              sajnálta magában Kavaczky, hogy nem tanult meg oboázni gyermekkorában. ~
330 5  |              eltűnt kis szobácskájában, hogy Kavaczky nem is értette
331 5  |                nyakig sárosan, porosan, hogy folytassák kalandozásukat
332 5  |               az azelőtti szelíd költő, hogy a kutya belekapaszkodott
333 5  |                nem volt éppen ellenére, hogy az órákkal kellett bajlódnia,
334 5  |              hirtelen csak arra ébredt, hogy Pogrányi egy rossz gitár
335 5  |                 utca közepén és Poprád, hogy ő se maradjon hátra, keservesen
336 5  |    közbelépésének volt csak köszönhető, hogy néha verekedésre nem került
337 5  |               ezt tőled. Hagytad volna, hogy összekaszaboljanak azok
338 5  |                 azzal jött haza a diák, hogy ő elköltözik innen. A szíve
339 5  |               vállát: ~- Nem is tudtam, hogy ilyen derék fiú vagy. No
340 5  |                öreg Wart úr után. Igaz, hogy jó ember volt, de azért
341 5  |         Mindennek a betetőzése az volt, hogy Pogrányit egyszer csuromvizesen
342 5  |                 akart beleegyezni abba, hogy onnan kihúzzák. Meg akart
343 5  |            ébredt volna tudatára annak, hogy tulajdonképpen miféle hivatás
344 5  |                oda lyukadt ki Kavaczky, hogy hirtelen felugrott a sarokból,
345 5  |                úgy szeretem azt a fiút, hogy nem tudok meglenni nélküle. ~
346 5  |             együttlétet az zavarta meg, hogy egyszer nem érkezett meg
347 5  |       személyesen - kezdte Riminszky -, hogy ha talán nem volna kedved
348 5  |             bizonyos spanyol királynak, hogy szeretné látni a temetését.
349 5  |           temetését. Mi történt azután, hogy ő meghalt? ~- Láttam letenni
350 5  |                harminchármat pukkantak, hogy Lublón már azt hitték, hogy
351 5  |             hogy Lublón már azt hitték, hogy itt van az orosz hadsereg. ~
352 5  |         kémkedni jöttél ide, Riminszky, hogy aztán az öreg újra lecsukasson
353 5  |             tetszett a dolog. ~- Lehet, hogy még boldog ember leszel
354 5  |               előre mosolygott magában, hogy vajon miféle kifestett arcú
355 5  |                Riminszky barátom útján, hogy a nizsderi várúr örökre
356 5  |                     És ha azt mondanám, hogy saját boldogtalanságába
357 5  |               gondolatai. ~Isten tudja, hogy min gondolkozott. Mindig
358 5  |              Lizi összerezzent. Érezte, hogy nem bók akar lenni a furcsa
359 5  |            barátját arról a szándékról, hogy engem feleségül vegyen. ~
360 5  |        szerelmes. Sohasem hittem volna, hogy ez a tunya, lusta fráter
361 5  |           Egyszer felsóhajtott: ~- Kár, hogy nincsenek itt a nizsderi
362 5  |             tükörben: ~- Nem is hittem, hogy ilyen csinos ember vagyok -
363 5  |      elégedetten. - Hej Riminszky, kár, hogy nem hoztál magaddal valami
364 5  |                olvastam egy történetet, hogy egy Krucsay nevű alispán
365 5  |             volt egyben az a gondja is, hogy előteremtse a leghíresebb
366 5  |                 ugyanis a fejébe vette, hogy ő nem utazik vasúton haza
367 5  |             Hadd lássa a fiatalasszony, hogy kihez ment férjhez. Az esküvői
368 5  |               igazán nem lehet ráfogni, hogy valami rendkívüli kutya.
369 5  |             Általában nem érezte többé, hogy él valahol messze egy sziklafészekben
370 5  |               fülig. Arra használhatók, hogy nevednapján elpukkanjanak,
371 5  |              reszkírozza meg az életét, hogy a nizsderi tarackokat elsüsse
372 5  |                 az udvarra Korenyáknak, hogy lőjön a tarackokból. Hadd
373 5  |              Hadd tudja az egész vidék, hogy a nizsderi várúrnak vagy
374 5  |         tótoknak mi hasznuk lesz abból, hogy a tarackok durrognak? ~Kavaczky
375 5  |               Némelyek még azt hihetik, hogy valami ünnep van. Ünnepkor
376 5  |          csendesen köhintett. ~- Lehet, hogy lesz egy áldott asszonyi
377 5  |              azt gondoltam - dadogta -, hogy az egész csak tréfa. Kavaczkynak
378 5  |         egészben csak az a legfurcsább, hogy egy leány boldogságára megy
379 5  |             megcsókolhatná Kavaczkynak, hogy ekkora úr létére feleségül
380 5  |             össze. Kavaczky úgy akarja, hogy Lizi kisasszony a felesége
381 5  |                 legyen. Elég szép tőle, hogy ezt a szándékát békés úton
382 5  |          emberek" dünnyögte Riminszky), hogy Kavaczky heidelbergi ideálját,
383 5  |                 nem múlott el esztendő, hogy pisztolygolyó halálra ne
384 5  |              szokás kezdett lábrakapni, hogy a diákok ivóestéken pohárral
385 5  |               az ivás elől? ~- Nem baj, hogy nincs itt - szólt Kavaczky. -
386 5  |             úton, úgy taszította félre, hogy annak eszébe se jutott feltartóztatni
387 5  |           pillantást vetett maga körül, hogy ijedten tisztultak előle. ~
388 5  |                  és titokban azt hinné, hogy rossz álom az egész. Hess,
389 5  |              nem ijeszted; tudja ő azt, hogy messze jár mindaz a valóságtól,
390 5  |               most itt a legfőbb ideje, hogy véget érjen a gonosz álom. -
391 5  |            sietett, nem törődött azzal, hogy rendben hagyja hátra a lakását
392 5  |                 az esküvő előtti napon, hogy kedvére megnézhesse magát
393 5  |                 pillanatig arra gondol, hogy ez a dal neki szól. ~Kilépnek
394 5  |          Riminszky már messziről látja, hogy a fogadó udvaráról hiányzik
395 5  |                 és kiadja a rendeletet, hogy vezessék elő a hátaslovakat.
396 5  |               hozta gazdája tudomására, hogy parancsát megértette. ~Kavaczky
397 5  |           mormogja tétovázva Kavaczky - hogy okos dolog a hűtelen után
398 5  |           szökős kisasszonykáját. Jobb, hogy előbb szökött el, mint később.
399 5  |             zökkent. Aztán körülnézett, hogy nem neveti-e valaki? Az
400 5  |                kocsmáros megmagyarázta, hogy a közeli erdőcskébe mentek
401 5  |    legsajátságosabb az volt a dologban, hogy a lovarnő a titkolózás homályával
402 5  |                 A legenda azt tartotta, hogy csak férfiruhában szokott
403 5  |                szokott kilépni házából, hogy megmeneküljön a férfiak
404 5  |            mindössze annyit tudott meg, hogy a lovarnő egyike a legkalandosabb
405 5  |           egyáltalán nem törődik azzal, hogy tetszett-e munkája a közönségnek.
406 5  |       jelentéktelen körülmény emellett, hogy orosz nagyhercegek gyémánt-küldeményeit
407 5  |          lovarnő szemeláttára. Mondják, hogy a művésznőnek meg se rebbent
408 5  |            találékonyságát összeszedte, hogy találkozhasson a műlovarnővel.
409 5  |                a lapokat bejárta a hír, hogy a híres műlovarnő lábát
410 6  |                sem terítette a sarokba, hogy Ancsurka macskájával oda
411 6  |            volna Ancsurkát, mint azzal, hogy elmondta, hogy egyik-másik
412 6  |              mint azzal, hogy elmondta, hogy egyik-másik lakatnak milyen
413 6  |          zárakra, s igen jólesett neki, hogy Ancsurka ezen álmélkodott. ~-
414 6  |             megírva Prihoda Anna felől, hogy mielőtt betölti tizenötödik
415 6  |              Nemigen sok idő múlott el, hogy tisztelendő Felkis János
416 6  |               nemigen volt hozzászokva, hogy a nevén említsék. Az öreg
417 6  |                 A macskába! Azt hittem, hogy valami kényes kisasszonyt
418 6  |          Riminszky úr úgy rendelkezett, hogy győződjem meg arról, vajon
419 6  |                egy pap. Hát a számokkal hogy vagyunk? ~A vizsgálatot
420 6  |           megakasztotta az a körülmény, hogy Marczinkáné a sütő ajtaját
421 6  |                pillanatig arra figyelt, hogy gondosan betakargatták-e
422 6  |                 Hadd lássuk, vén ember, hogy ismered-e még a betűket? ~
423 6  |             igen tudta elég bizonyosan, hogy ébren van. A toporci szalmafödeles
424 6  |                 És a nénike azt mondta, hogy hozzalak el téged a macskáddal.
425 6  |             magad, ígérd meg, Ancsurka, hogy jól viseled magad. ~- Ígérem,
426 6  |               viseled magad. ~- Ígérem, hogy jól viselem magam - felelt
427 6  |                kopott hátát. ~- Poprád, hogy vagy Poprád? - mormogta. ~
428 6  |                  Riminszky. Szép öntől, hogy gondolt rám. ~Riminszky
429 6  |             arcát. Ancsurka észrevette, hogy igen finom fehér kezén gyönyörű
430 6  |                a neved? Hát a macskádat hogy hívják? ~De már nem is várta
431 6  |                 nyomban meglátta rajta, hogy a vén ember vak. Remegő
432 6  |                    dünnyögte. ~- Szólj, hogy tálalhatják a vacsorát -
433 6  |                 is észrevette Ancsurka, hogy mielőtt a tálak megjelennének,
434 6  |          Riminszky tréfásan. - Nem fél, hogy megesznek a farkasok? ~-
435 6  |             szobra mögött azt gondolta, hogy a várkisasszony mégsem szereti
436 6  |                   Ancsurka megjegyezte, hogy egy csöpp bor nem került
437 6  |             csóválta a fejét: ~- Tudja, hogy nem lehet. Nálam, az én
438 6  |               Erzsébet. ~- Már mondtam, hogy nem féltem - felelt nyomban
439 6  |              félig kihajolt az ablakon, hogy minél tovább hallhassa a
440 6  |              meg - szólt Ancsurkának -, hogy este minden ajtó csukva
441 6  |              Ancsurka gondolta magában, hogy mily nagyszerű szobalányra
442 6  |                  igen természetes volt, hogy Ancsurka az ablakhoz lopódzott,
443 6  |                 megállapította magában, hogy sorsa akkor fordult jobbra,
444 6  |            sokféle volt a lépések zaja, hogy alig tudtam őket megkülönböztetni
445 6  |          engedelmeskedett. Ekkor látta, hogy az ágy mellett háromlábú
446 6  |             nappal is. Néha azt hiszem, hogy már itt van a szomszéd szobában,
447 6  |             bejönni. Tudod-e, Ancsurka, hogy ki az az öreg úr? Senki
448 6  |            bizonyosan tanácskoznak ott, hogy mitévők is legyenek. A középen
449 6  |                 az ura. Biztosan tudom, hogy minden éjjel kijön a kriptájából,
450 6  |                 mulattatásomról. Azért, hogy már olyan öreg és csúf vagyok,
451 6  |              Ancsurka csakhamar rájött, hogy a csinos és kedves ifjú
452 6  |        elfordította a fejét, azt látta, hogy úrnője hangtalanul, eltakart
453 6  |                 magában. - Érthetetlen, hogy hová lehetett. Számításom
454 7  |               trombitás vállát: ~- Kár, hogy a kisasszony nem hallotta. ~
455 7  |           Legalábbis igen ritka idő az, hogy így szól hozzám: "Öregem,
456 7  |                  ilyenkor azt gondolom, hogy nem is neki fújom, hanem
457 7  |                 sohasem lehetett tudni, hogy merről jött -, amikor Péter
458 7  |                végigvágott a trombitán, hogy kihullott a Péter kezéből.
459 7  |           tudott. Attól a naptól fogva, hogy Péter zenész megfenyíttetett,
460 7  |       Riminszkyt. Valahogy azt remélte, hogy Riminszky eljön egyszer,
461 7  |                Néha még azt is remélte, hogy elviszi innen kérésére vissza
462 7  |              óta volt a várban anélkül, hogy valami változás történt
463 7  |                annyiban történt valami, hogy Ancsurkának szebb ruhája
464 7  |                pillanatig úgy látszott, hogy nagy örömet okoz neki a
465 7  |                 nem volt itt, de lehet, hogy azóta megjött. ~Riminszky
466 7  |           Mintha csak ma látná először, hogy milyen is az az Ancsurka.
467 7  |        Riminszky csak most vette észre, hogy tulajdonképpen egy kifejlett
468 7  |               megzavarodott volna azon, hogy Prihoda Anna, a toporci
469 7  |                     Ülj le és mondd el, hogy mit csináltál azóta, amióta
470 7  |                  Soha nem hittem volna, hogy valamikor gondolni fogsz
471 7  |             Ancsurka. ~- Már nem. Azaz, hogy lehet, hogy most is főz,
472 7  |              Már nem. Azaz, hogy lehet, hogy most is főz, de már nem
473 7  |              Nagyon megöregedett azóta, hogy te elmentél, és Toporcra
474 7  |               Furcsa - mondta sokára -, hogy Marczinkáné megöregedett... ~-
475 7  |           megnőttél! Nem is igen tudom, hogy most már mit csináljak veled.
476 7  |              állott egy másodpercig. ~- Hogy van, Riminszky úr? - kérdezte
477 7  |                eddig mindig azt hittem, hogy éppen úgy rendelkezem maga
478 7  |                 pedig azt tapasztaltam, hogy maga nem egészen viaszbábu... ~-
479 7  |               meg kellett volna tennem, hogy semmi félreértés ne legyen
480 7  |                 leány. Megparancsoltam, hogy körülöttem legyen, és igen
481 7  |                 azt gondoltam magamban, hogy ezt az árva gyermeket fölnevelem,
482 7  |              tartom öregségem napjaira. Hogy akkor is elmulattasson,
483 7  |                 várkisasszony ahelyett, hogy ellágyult volna erre az
484 7  |                ember. Eddig azt hittem, hogy rajtam kívül nincs senkije,
485 7  |                sohasem adott okot arra, hogy kételkedjem önben. Mától
486 7  |               megbánja, ha arra gondol, hogy én tizenhat esztendő előtt
487 7  |            Talán bizony arra számított, hogy ha Kavaczkyé leszek, a magáé
488 7  |             Néha úgy gondolom magamban, hogy ha a diák nem szöktette
489 7  | szerencsétlennek az volt az első dolga, hogy borral kínált, és le akart
490 7  |                 az alkalmas pillanatot, hogy elhagyhassam őtet. Hadd
491 7  |       elhagyhassam őtet. Hadd gondolja, hogy csupán rossz álom volt az
492 7  |                 esdekelve térdelt elém, hogy később fegyvert fogjon reám.
493 7  |                dobtam, mert, megvallom, hogy a bosszú érzete hozott ide
494 7  |         megrontóján. Azon gondolkoztam, hogy végzek vele és elmegyek.
495 7  |                terv villant meg bennem, hogy Kavaczkyt rábeszélem az
496 7  |              próbáltam megértetni vele, hogy az ő sorsán már csak az
497 7  |       hallgatott. Midőn már azt hittem, hogy meggyőztem, kezébe adtam
498 7  |              Egy pillanatig azt hittem, hogy végez magával - vagy velem...
499 7  |           csaknem azon a ponton voltam, hogy fejének szegezem a pisztolyt,
500 7  |                 Valahogyan úgy éreztem, hogy nekem hivatásom Kavaczkyt