Part

 1 5 |         és kérd meg nevemben Wart Erzsébet kisasszony kezét. Menj,
 2 5 |         dolgokat tartogatja. Wart Erzsébet a csodák ösvényén egy vándor
 3 5 |    nagyvárosban is nyomozott Wart Erzsébet után, mindössze annyit tudott
 4 5 |           a műlovarnővel. De Wart Erzsébet tudni sem akart róla. Riminszky
 5 5 |          karácsonyi éjszakán Wart Erzsébet megjelent a nizsderi várban
 6 6 |      asztaltól: ~- A konyhája jó, Erzsébet, de a pincéjéről nem is
 7 6 |           Tele van a vár pincéje, Erzsébet. ~A kisasszony makacsul
 8 6 | gúnyolódva felelt: ~- Ne féltsen, Erzsébet. ~- Már mondtam, hogy nem
 9 6 |         úrnője hálószobájába ért. Erzsébet az ágya szélén ült még mindig
10 6 |          mormogta, megrázva fejét Erzsébet. - Nagyon sokan jártak odakünn,
11 6 |       amilyen a tengerszem vize. ~Erzsébet lehunyt szemmel, meghajtott
12 7 |        leány kilépett a szobából, Erzsébet szenvedélyesen támadt Riminszkyre: ~-
13 7 |         Arra a senki gyermekére? ~Erzsébet fölnyitotta a szemét. Valami
14 7 |    tartott egészen viaszbábunak. ~Erzsébet nem válaszolt. Csöndesen
15 7 |              Nemigen csaltam meg, Erzsébet. Miért is csaltam volna
16 7 |       Riminszky elkomolyodott: ~- Erzsébet, hallgasson meg. Én tartozom
17 7 |      csókolt Wart Erzsébetnek. ~- Erzsébet, igaztalan hozzám. Remélem,
18 7 |        másé volt, mindig a másé. ~Erzsébet sötéten nézett maga elé. ~-
19 7 |         Tőlünk? - kérdezte élesen Erzsébet. - Talán bizony arra számított,
20 7 |           volt, hagyjuk a múltat, Erzsébet. Hisz sohase beszélgetünk
21 8 |       időben nagyon szenvedélyes, Erzsébet. ~Úrnőm lesütötte a szemét,
22 9 |    kérdezni, hová lett Ancsurka? ~Erzsébet figyelmesen nézett Riminszky
23 9 |           Szerettem a macskáját. ~Erzsébet elnevette magát. ~- Hiszen
24 10|          ajtók, amelyek valamikor Erzsébet lakosztályába vezettek,
25 10|        azt az arcot: ~- Nem, Wart Erzsébet - gondolta magában -, nem
26 10|       feje feküdt bíborpárnán. ~- Erzsébet! - hörögte - ne hagyj itt. ~
27 10|       megjelent. ~Ott állott Wart Erzsébet a kápolna közepén. Vérből,
28 10|     kápolna felé közeledtek. Wart Erzsébet egyetlen szökkenéssel eltűnt
29 11|   csudálkozva nézett körül. ~- Ó, Erzsébet - suttogta mintegy félálomban. ~
30 12|         Megösmerte a gyűrűt. Wart Erzsébet ujján viselte azt akkor,
31 12|          egykori várasszony, Wart Erzsébet. De hiszen Wart Erzsébet
32 12|          Erzsébet. De hiszen Wart Erzsébet meghalt, vetették ellen