Part

 1 1 |         mint vég nélküli ebédekkel. Midőn elalszom, elkezdek ebédelni,
 2 4 |             házirendre, mint akkor, midőn az úr otthon volt, nagy
 3 5 |            a csöppségért élt, halt. Midőn a rugókat igazgatta a beteg
 4 5 |           Lizi hangját hallotta. És midőn a felettünk kiismerhetetlen
 5 5 | gondolkozását, és így történt, hogy midőn Kavaczky de Nizsder délután
 6 5 |     Hallgatózott, elgondolkozott és midőn Lizi - nagy fehér kötény
 7 5 |             szokásom dalolni. ~Majd midőn látta, hogy Wart Sámuel
 8 5 |          üveg fejének dugóhúzóját - midőn ezt a nagy örömet látta
 9 5 |             Szilveszter éjszakáján, midőn visszagondolt az elmúlt
10 5 |      kisasszony könnyezett; máskor, midőn az akadozó órásüzlet következtében
11 5 |     hordanák el a várfalak tégláit, midőn házat építenek. ~Pogrányi
12 5 |             a sötét utcácskában, és midőn botomat kopogni hallotta,
13 5 |            előre - ő is megindult. ~Midőn így próbálkoztam volna az
14 5 |        vagyok! - mondta mosolyogva, midőn a vers végére ért. ~- Helyes,
15 5 |             vissza a kocsmaudvarra, midőn onnan kilépett. ~Sietve
16 6 |             aludt Ancsurka ölében. ~Midőn már csaknem leszakadt az
17 6 |       öntesz vagy elhozod az ételt, midőn azon a kis ajtón kopognak. ~
18 7 |            első nap megbarátkozott, midőn a várkisasszony távol volt,
19 7 |    kimeresztett szemmel hallgatott. Midőn már azt hittem, hogy meggyőztem,
20 9 |            fölállt az asztaltól, és midőn visszatért, egy nagy rézkapcsos
21 9 |         barátok kaput nyitottak, és midőn a vándorló sarkantyús csizmáit
22 9 |             volt Szuhinka uram is. ~Midőn egy-két óra múlva magához
23 10|           megtakarított ifjúságot. ~Midőn Ancsurka látogatására ment