Part

 1 5 |   kísértetet - amelyet egy másik kísértet - egy feketeszemű ördög
 2 10|                Tizedik fejezet~A KÍSÉRTET MEGJELEN ~Aki Podolinban
 3 10|         nyomban. ~Tehát ő volt a kísértet! - kiáltotta Riminszky. -
 4 11| Tizenegyedik fejezet~MERRE JÁR A KÍSÉRTET? ~Lenn a völgyi falucskában
 5 11|        hagyta magát elfelejteni. Kísértet lett belőle, mint a környéken
 6 11|  felelték egyhangúan a tótok. ~A kísértet pedig nem maradt meg a nizsderi
 7 11|         Nem igaz, nem igaz... ~A kísértet toppantott a lábával. ~-
 8 11|         tétovázva közeledett. ~A kísértet kitárta karját. ~- Az ajkamat
 9 11|         A férfi már ott állott a kísértet előtt. Annak vészes, őrjítő
10 12|      szunnyad az éjszakában ~- A kísértet jár odafönn - vélik a nizsderiek,
11 12|       nem törődnek a dologgal. A kísértet tehet, amit akar, senki
12 12|         csöndes, jó magaviseletű kísértet, mintha csak a tótok megjutalmazására
13 12|          sudár fenyőszálakba - a kísértet künn jár az égiháború közepette
14 12|     tovazörögnek országutakon, a kísértet pedig áll merőn valamely
15 12|        tudja a környéken, hogy a kísértet senkit sem bánt. Sőt aranypénzeket
16 12|      mozdulatlanul az ezüstruhás kísértet odafönn a bástyafokon. ~
17 12|          több... Persze, amint a kísértet észrevette, hogy leskelődnek
18 12|    sziklák. De hiszen azért volt kísértet! ~~Egy havas novemberi éjjelen,
19 12|        hogy a nizsderi várúr még kísértet korában sem feledkezhet
20 12|          hogy ki vagyok én? Én a kísértet vagyok. ~A vak ember felelt: ~-
21 12|        vagyon - felelt Péter. ~A kísértet megfogta az öreg Péter kezét,
22 12|  határozottan állították, hogy a kísértet senki más, mint az egykori