Part

 1 6|         tálakat, tányérokat. ~A várkisasszony hatalmasan evett. Néha valami
 2 6|     magánál - felelt duzzogva a várkisasszony. - Az én állataimat ne pusztítsa
 3 6|         a tea is megérkezett. A várkisasszony bő ruhaujjából egy kis gyémánt
 4 6|        maga - szólt nyugodtan a várkisasszony. ~(És Ancsurka ebben a pillanatban
 5 6|     mögött azt gondolta, hogy a várkisasszony mégsem szereti úgy Riminszky
 6 6|        Komárominénak - felelt a várkisasszony -, adjon egy üveg jó bort
 7 6| becsukódott mögötte az ajtó. ~A várkisasszony lehajtott fejjel hallgatta
 8 6|        mindinkább távolodott. A várkisasszony félig kihajolt az ablakon,
 9 6|       szobalányra tenne szert a várkisasszony az öreg Mik személyében,
10 6|       mert erről szólni, mert a várkisasszony lehangoltnak és szomorúnak
11 6|       lépést tett volna előre a várkisasszony felé, de Ancsurka csakhamar
12 6|       Aztán percek múltak, és a várkisasszony még mindig mozdulatlanul,
13 7|    nizsderi várban történtek. A várkisasszony jött, ment: senki sem tudta,
14 7|         megbarátkozott, midőn a várkisasszony távol volt, előhúzta trombitáját,
15 7|     tudja merre kóborolhatott a várkisasszony! ~Riminszky leült, és figyelemmel
16 7|     festmény előtt ott állott a várkisasszony rövid macskabőr-bundában,
17 7|       sajátságos látvány volt a várkisasszony a férfiöltözetben. Az arcát
18 7|    annak illatát élvezhetem. ~A várkisasszony tréfásan megfenyegette az
19 7|       szemem, ha meghalok... ~A várkisasszony ahelyett, hogy ellágyult
20 7|    Riminszky után. Odabentről a várkisasszony hangos, kétségbeesett sírása
21 9|      ment - senki sem tudta? ~A várkisasszony vállat vont, amikor Riminszky