Part

 1 5| Heidelbergában lakott egy becsületes órás mesterember, bizonyos Wart
 2 5|           lemúlott Heidelberga és az órás kis emeletes háza felett.
 3 5|          évek. A fiatal órásból öreg órás lett, Heidelbergában vénebbek
 4 5|          esztendő elmúlott - az öreg órás estebéd idején így szólt
 5 5|          felelt alázatosan Lizi. ~Az órás habozva, csendesen így folytatta: ~-
 6 5|          kendermag ebédre? Felelj az órás bácsinak! Szereted-e a kendermagot? ~
 7 5|           kezdett el kopogni az öreg órás kezében, mintha már a világ
 8 5|           jól érezni, amikor az öreg órás fejére került, ahol kényelmesen
 9 5|              Wart Sámuel úr, az öreg órás ragyogó szemüveggel nézett
10 5|           sem volt az oboázásról, de órás volt szintén. S mintha az
11 5|             a leánya kezét. ~Az öreg órás nagy felindulással hallgatta
12 5|     felindulással hallgatta a fiatal órás kérését, majd makacsul megrázta
13 5|           Lizi kisasszony és az öreg órás kibékültek, és megegyeztek
14 5|         megillető helyükre. ~Az öreg órás bácsi elgondolkozva nézett
15 5|              mit felelni, és az öreg órás bácsinak se jutott eszébe
16 5|              hazajárni - mormogta az órás bácsi -, de nem tudom, hogy
17 5|              mormogta halkan az öreg órás -, hogy Kavaczky úr ébren
18 5|             tett. ~- Nincs már olyan órás, aki az én szerkezetemet
19 5|            Apám - sikoltott Lizi. ~- Órás bácsi - kiáltotta megrendülve
20 5|      összeköttetésben voltak az öreg órás bácsival, így a rézóra,
21 5|              az egykori heidelbergai órás leányát abba a kötényébe