Part

 1 1 |   méltóságot. Riminszky keserűen nevetett fel: ~- Megbolondultak az
 2 3 |        meg az arcán. Mintha azon nevetett volna, hogy őt még megsiratják.~~
 3 4 |       suszter felállott. Csúnyán nevetett, és gúnyosan felelt: ~-
 4 4 |         már ott ült a kanapén és nevetett. ~- Ördöngös macskája! -
 5 4 |  macskája! - kiáltotta és mindig nevetett. ~Az öreg Mik földhözvágta
 6 4 |    macska. ~Riminszky még mindig nevetett, és úgy kérdezte Ancsurkától: ~-
 7 5 |   édesapjáról? ~Kavaczky furcsán nevetett. Felelet helyett a kutyája
 8 5 |       sörtebajusza alatt furcsán nevetett, amikor a Lizi aggodalmait
 9 5 |    betörte. ~A köpenyeges halkan nevetett, az ablakhoz lépett és megnyomta,
10 5 |      magammal. ~Kavaczky dühösen nevetett: ~- Azért nyit fel bezárt
11 5 |       kutyára. ~Az idegen halkan nevetett. ~A kutya lesunyított fejjel
12 7 |    itthon van? ~Ancsurka furcsán nevetett: ~- Az előbb még nem volt
13 7 | Podolinban. ~Riminszky erre újra nevetett: ~- Hát csak megvagyunk,
14 7 |        meg? ~Riminszky csöndesen nevetett: ~- Nemigen csaltam meg,
15 10|      férjhez adlak. ~Marczinkáné nevetett: ~- Lehet, lehetséges...
16 10|     díványon ülve, igen nagyokat nevetett ezeken a bolondságokon.
17 10|   bolondságokon. Szívből, igazán nevetett, mintha csiklandozta volna
18 10|            Rocskay csúfondárosan nevetett: ~- Dehogy is fél. Egy kis
19 11|      látta, csóválta a fejét, és nevetett az egész dolgon. ~- A tótok
20 11|         volna belőle. ~Riminszky nevetett is, meg a fejét is csóválta
21 11|       jött ki belőle. ~Riminszky nevetett ezen, és habozás nélkül