Part

 1 2 |             Prihoda Anna rózsaszínű arcát: ~- Te, Ancsurka, te! Te
 2 2 |          Ancsurka hidegtől kipirult arcát. A leányka belépett a sötét
 3 2 |              Megsimogatta a leányka arcát. ~- Olyan vagy, mint a Mária...
 4 2 |           simogatta meg az Ancsurka arcát. ~- Megmondtam ugye előre?
 5 3 |         aztán hirtelen eltakarta az arcát egy fekete kendővel. Sietve
 6 4 |       voltak. Az anyja simogatta az arcát és becézgette. Egyszer még
 7 5 |            és egy nagyon öreg ember arcát láttam felém fordulni, a
 8 5 |         haza?... ~Lizi eltakarta az arcát. Hihetetlennek látszott
 9 5 |  bolondságaival. ~Lizi felemelte az arcát: ~- Ne menjen érte - monda
10 6 |             megsimogatta a fejét és arcát. Ancsurka észrevette, hogy
11 6 |            megsimogatta az Ancsurka arcát: ~- Jól viseld magad, Ancsurka.
12 6 |         magához tért. Megtörölte az arcát. ~- Akit láttál, Ancsurka,
13 7 | várkisasszony a férfiöltözetben. Az arcát pirosra festette a hideg
14 9 |            Csak nézte a leány fehér arcát, tündöklő szemét. ~Az öreg
15 10|        Ancsurka megsimogatta a néni arcát: ~- Talán öt kérőd is akadna,
16 10|           pillantása éppen a halott arcát érte. ~Mozdulatlanul, leskelődve
17 11|        Riminszky úr felé fordította arcát és nagyot hallgatott. ~-
18 11|              Riminszky eltakarta az arcát. Mintha a hideg rázta volna,
19 11|            diák" kedves, rózsaszínű arcát? Barátod, Kavaczky György
20 12|        podoliniak még látták rózsás arcát, tündöklő kék szemét és