Part

  1 1 |              a házat, és bennelakóját Riminszky Kázmérnak. Riminszky Kázmér
  2 1 |     bennelakóját Riminszky Kázmérnak. Riminszky Kázmér volt a leggazdagabb
  3 1 |    folyton-folyvást a juhokat nyírná. Riminszky pedig otthon kényelmes házában
  4 1 |        egyszerre lenyírná a bundáját. Riminszky olvasna, a juhászok elkapnák
  5 1 |               volna a Lynt hegynél, - Riminszky pedig még mindig olvasna,
  6 1 |         hátulsó lábát. Így olvashatna Riminszky élete végéig, de még akkorára
  7 1 |            eszével azt gondolom, hogy Riminszky úgy élt, mint egy - kutya.
  8 1 |               másfelé se igen kereste Riminszky Kázmér a szerelem gyönyörűségét,
  9 1 |      felajánlották neki e méltóságot. Riminszky keserűen nevetett fel: ~-
 10 1 |             urak már azt várták, hogy Riminszky egy szép napon jelentkezik
 11 1 |       jelentkezik városi hajdúnak. De Riminszky nem jelentkezett. Elbujdosott,
 12 1 |     Megtalálta-e, nem találta-e meg - Riminszky sohasem beszélt róla, amikor
 13 1 |            emberek kitalálni szoktak. Riminszky Kázmértól oly távol állott
 14 1 |        Marczinkáné még a megboldogult Riminszky idejében került a házhoz.
 15 1 |          annyit egy csomóban; az öreg Riminszky pedig nemhogy megbánta volna
 16 1 |               tál kásáért! Én mondom, Riminszky. ~Hát a Riminszky mondása
 17 1 |             mondom, Riminszky. ~Hát a Riminszky mondása nem maradhatott
 18 1 |          kását. Hátha éppen akkor jön Riminszky vendégségbe, hátha éppen
 19 1 |          Tehát ő is megpróbálkozott a Riminszky juhhúsos kásájával. A szepesi
 20 1 |        kásának. ~- Majd megmutatom én Riminszky uramnak - mondta nagy önteltséggel -,
 21 1 |         álmában sem evett. ~De bizony Riminszky még a Dócziné kásájára se
 22 1 |             Még olyan is akadt, aki a Riminszky juhhúsos kásáját is meg
 23 1 |            miatt. ~Egyszer, ősz felé, Riminszky uram éppen azon a hegyen
 24 1 |              pedig még messzire volt, Riminszky számítása szerint. Amint
 25 1 |              a szél a remek illatot a Riminszky orrába. Marczinkáné főzte
 26 1 |              ott a juhászok ebédjét. ~Riminszky a földre dobta a kalapját. ~-
 27 1 | engedelmeskedett a gazda parancsának. Riminszky pedig nekiült a kásának
 28 1 |       magamnak... ~- Elég! - kiáltott Riminszky nagylelkűen. - Egy szekérderék
 29 1 |         szekérderék bocskorból, amire Riminszky elküldte a juhásztanyára,
 30 1 |           útja a juhásztanyára viszi. Riminszky pedig valahányszor jött,
 31 1 |        odafönn, a hegyek között, hogy Riminszky uram egy véka aranyat takarított
 32 1 |             bírták megenni a bestiák. Riminszky uram, amikor ennek hírét
 33 1 |              amelyeket a megboldogult Riminszky ajándékozott neki. Mindig
 34 1 |             éppen azért nem szeretett Riminszky az arcába nézni, ha rossz
 35 1 |            éjszaka lett; a rosszkedvű Riminszky szünet nélkül járt az emeleten.
 36 1 |            micsoda nagy bűn terheli a Riminszky Kázmér lelkét!... Míg aztán
 37 2 |                Én, és a gazdám, nemes Riminszky úr nem szeretjük a lármát,
 38 2 |               se én, se gazdám, nemes Riminszky úr. ~A törpe bőbeszédűsége
 39 2 |         pillanatig még látható volt a Riminszky feje. Ancsurka a kendője
 40 2 |    rőzselángjánál. Volt fa elegendő a Riminszky udvarán. Olyan hatalmas
 41 2 |            tellett bőven az erdőkből. Riminszky jókedvében a vármegyét befűthette
 42 2 |            előre? Az én gazdám, nemes Riminszky úr semmi egyebet nem kérdezett
 43 2 |               volna előre, hogy nemes Riminszky úr mit fog kérdezni. De
 44 2 |            beszél őkelme. Az én uram, Riminszky úr, a legjobb ember a világon.
 45 2 |              mondta az én uram, nemes Riminszky úr, akinek több őse volt
 46 3 |             Péter bátya, hogy itt van Riminszky úr. ~Riminszkyt mindig fogadja
 47 3 |             fogadja a nizsderi várúr. Riminszky szerette a bort, és az ő
 48 3 |               volt egész éjjel, és ha Riminszky úr megéhezett, Péter bátya
 49 3 |            mintha nappal lett volna. ~Riminszky rendesen hajnal előtt távozott
 50 3 |          szürkületben mindaddig, amíg Riminszky alakja el nem tűnt a hegyoldal
 51 4 |               úr bundáját, sapkáját. (Riminszky éppen valami hosszú útról
 52 4 |               leány, hogy az én uram, Riminszky úr holmijához csak nekem
 53 4 |               azért vagyok a szolgája Riminszky úrnak, udvarmestere, lakatosa,
 54 4 |            vagyok, mit felelnétek, ha Riminszky úr meg találná kérdezni,
 55 4 |              a vizsgát, aztán nyúlj a Riminszky úr bundájához. ~Ancsurka
 56 4 |             ha az ő gazdájának, nemes Riminszky úrnak eszébe jutna kérdést
 57 4 |     igyekezett. A nagy kiabálásra még Riminszky is kinyitotta a szobája
 58 4 |              kezdte a kiáltozás okát. Riminszky legyintett a kezével: ~-
 59 4 |              be a szádat - mordult rá Riminszky. - Járjon cipőben. Vegyen
 60 4 |             Marczinkáné. ~Így szólott Riminszky, és becsapta az ajtót maga
 61 4 |           segíthetsz az öreg Miknek a Riminszky úr bundájánál. Segíthetsz,
 62 4 |               A konyhaajtó kinyílott. Riminszky állott a küszöbön bundában.
 63 4 |        csinálni. Sőt az öreg Mik, aki Riminszky távollétében sokkal szigorúbban
 64 4 |              most pedig ellenszegülsz Riminszky úr parancsainak, te béka?!
 65 4 |               lépések hallatszottak. ~Riminszky mély hangja hallatszott: ~-
 66 4 |            legyen a cipő Fintor, mert Riminszky úr ezt parancsolta... Ne
 67 4 |               nem mondtam - dörmögött Riminszky. - Hát aztán? ~- Aztán? -
 68 4 |                felelt haragosan Mik. ~Riminszky erre nem felelt semmit.
 69 4 |  méltatlankodó sánta suszter és végül Riminszky, amint komoran néz alá a
 70 4 |             te vagy az én gyermekem. ~Riminszky úr betegen jött vissza abból
 71 4 |       kotyvasztott körülötte, amelyet Riminszky úr természetesen nem ivott
 72 4 |              lett volna az őrmestere. Riminszky tunyán intett. ~- Üljetek
 73 4 |                  szólt kemény hangon. Riminszky úr ekkor megfordult a medvebőrön.
 74 4 |             valami rejtett dolgokról. Riminszky végre megunta a nagy csöndességet,
 75 4 |            kezébe fogta a macskát, és Riminszky felé vitte. ~- Tessék! -
 76 4 |              a szeme könnybe borult. ~Riminszky ránézett: ~- Hadd el, nem
 77 4 |            nem lakat, mit csináljak? ~Riminszky úr éjjel sem tudta lehunyni
 78 4 |         kérdezett helyettük Rocskay. ~Riminszky dühöngése se hozta ki sodrából.
 79 4 |          Néked erős csontjaid vannak, Riminszky. ~Riminszky dühében az asztalra
 80 4 |         csontjaid vannak, Riminszky. ~Riminszky dühében az asztalra csapott: ~-
 81 4 |               már ilyent! Ne folytasd Riminszky, tudom előre, mit akarsz
 82 4 |               elég tót vagy magadért, Riminszky -, hogy Jarinkó, az erdei
 83 4 |           segítség. Úri becsületemre, Riminszky... ~- Először is ne tegezzen
 84 4 |            tegezzen az úr - sziszegte Riminszky, mert már nem tudott egyebet
 85 4 |              arccal ajánlotta magát. ~Riminszky egy percig a doktor után
 86 4 |                maradj odakünn - szólt Riminszky. ~Az öreg Miket módfelett
 87 4 |              elő, hogy gazdája, nemes Riminszky úr kiparancsolta volna őt
 88 4 |              gondolat azt súgta, hogy Riminszky talán mégis megtudja a doktortól,
 89 4 |             olyan bátran mer beszélni Riminszky úrral. Az öreg Mik sem volt
 90 4 |           uram, ez sem biztos dolog. ~Riminszky hümmögött valamit olyan
 91 4 |               Menj, öreg Mik - mondta Riminszky úr különös szomorúsággal. -
 92 4 |            Jer, Anci - szólt hozzá. - Riminszky úr látni akar. ~A két lábánál
 93 4 |            kedvesen látott vendég. ~A Riminszky szenvedő arcán valóban valami
 94 4 |             nem gondol az ilyesmire. ~Riminszky a medvebőrre mutatott: ~-
 95 4 |             patikából az orvossággal, Riminszky úr már ott ült a kanapén
 96 4 |         Becsületemre, kitűnő macska. ~Riminszky még mindig nevetett, és
 97 4 |             gyereke vagy? - folytatta Riminszky. ~Ancsurka behunyta a szemét: ~-
 98 4 |            található legnagyobb lakat Riminszky úr alakját vette föl, egy
 99 5 |         nizsderi uradalomnak bérlője, Riminszky Kázmér, Kavaczkynak régi
100 5 |           jöttem személyesen - kezdte Riminszky -, hogy ha talán nem volna
101 5 |                 mondotta. - Tréfálsz, Riminszky. ~- Becsületemre, láttam
102 5 |           Kavaczky fürkészve nézett a Riminszky szemébe. ~- Nem csupán kémkedni
103 5 |           csupán kémkedni jöttél ide, Riminszky, hogy aztán az öreg újra
104 5 |            vár legmélyebb pincéjébe? ~Riminszky felkacagott. ~- Az ördögbe!
105 5 |            Nagyon helyes - bólogatott Riminszky. ~- Jer, bemutatlak a menyasszonyomnak. ~
106 5 |        Riminszkyt Lizi kisasszonyhoz. Riminszky előre mosolygott magában,
107 5 |           Magyarországból a gyászhírt Riminszky barátom útján, hogy a nizsderi
108 5 |            atyám végső akaratának. ~- Riminszky! - kiáltotta Kavaczky György. -
109 5 |               kisasszony kezét. Menj, Riminszky, és jól végezd el a rádbízottakat. ~
110 5 |            kiszaladt a szobából, amíg Riminszky érte ment. ~- Rendben van
111 5 |           mint a karikacsapás - szólt Riminszky. ~- Tőlünk tanult magyarul -
112 5 |            esküvői előkészületekhez. ~Riminszky kissé korainak találta még
113 5 |                hoztál magaddal pénzt, Riminszky? ~Az esküvői előkészületeket
114 5 |           lehető gyorsasággal intézte Riminszky úr. A diáknak nem lehetett
115 5 |            van - jegyezte meg egyszer Riminszky úr Kavaczkynak. ~- Hadd
116 5 |    házigazdánk után. ~- Hm - dörmögte Riminszky úr. - Nem a lánya után? ~
117 5 |           nizsderi uradalomból. Ugye, Riminszky, még nem loptad el az egészet? ~
118 5 |            aranytekercseket izzadt ki Riminszky a tarsolyából. - Elég lesz
119 5 |        vidámság nem szállott arcára. ~Riminszky, ez a harcsabajuszú, annál
120 5 |                Ahogy vesszük - felelt Riminszky. - Van otthon egy öreg gazdasszonyom,
121 5 |           rajta - vágott közbe Lizi. ~Riminszky erősen a leány szemébe nézett. ~-
122 5 |               bók akar lenni a furcsa Riminszky beszéde. Lesütött szemmel,
123 5 |                mit tenne a helyében? ~Riminszky fölállott helyéről: ~- Nem
124 5 |             jobban szerette volna, ha Riminszky sohasem jön ide Heidelbergába.
125 5 |        kérdéseire, és egyszer, amikor Riminszky nagyon mentegetőzött előtte,
126 5 |              engem feleségül vegyen. ~Riminszky vállat vont: ~- A macskának
127 5 |          amikor az esküvőre megyünk. ~Riminszky talált egy szabómestert,
128 5 |             mondta elégedetten. - Hej Riminszky, kár, hogy nem hoztál magaddal
129 5 |           meghalt ősömnek a kardját. ~Riminszky hunyorított a szemével. ~-
130 5 |            Mit tudom én?! - dörmögött Riminszky. ~Riminszkynek volt egyben
131 5 |             Heidelbergában található. Riminszky napokon át tanácskozott
132 5 |        manapság hintón? ~- Csendesen, Riminszky. Hintón utazik az, aki a
133 5 |           kutyámnak, a Poprádnak is. ~Riminszky ekkor haragudott meg csak
134 5 |            sem utolsó dolog, barátom, Riminszky, ha az embernek valahol
135 5 |           ellenségeid - vetette ellen Riminszky. ~Kavaczky elgondolkodott: ~-
136 5 |               ellenség utánam. Mondd, Riminszky, használható állapotban
137 5 |                Tévedsz - vágott közbe Riminszky -, mindössze három van,
138 5 |           várasszonynak jókedve van. ~Riminszky bólogatott a fejével: ~-
139 5 |            azokat a tótokat odahaza. ~Riminszky csendesen köhintett. ~-
140 5 |             sastollas kalpag a fején. Riminszky, mint aki a dolgát jól végezte,
141 5 |              is, mint azelőtt mindig. Riminszky már várta a szobájában. ~-
142 5 |             bolond farsangi tréfája. ~Riminszky nyújtózkodva ásított: ~-
143 5 |                elszánt arccal fordult Riminszky felé: ~- Az egészben csak
144 5 |          játék. Helyesnek tartja ezt, Riminszky úr? ~Riminszky vállat vont. ~-
145 5 |            tartja ezt, Riminszky úr? ~Riminszky vállat vont. ~- Egy Kavaczkynak
146 5 |    szolgalelkek - mormogta Pogrányi. ~Riminszky nem sokat törődött a diák
147 5 |           szedte a ruháit, aztán ment Riminszky társaságában a lakodalmas
148 5 |     társaságában a lakodalmas házhoz. Riminszky kötelességének tartotta
149 5 |             fiatal emberek" dünnyögte Riminszky), hogy Kavaczky heidelbergi
150 5 |         várúrnak. ~- Menjünk - mondta Riminszky órájára pillantva. - Az
151 5 |               és dölyfösen mormogta a Riminszky fülébe: ~- Látod, Riminszky,
152 5 |           Riminszky fülébe: ~- Látod, Riminszky, milyen jó volna, ha hadaim
153 5 |            megreszkettette a falakat, Riminszky haragosan dörmögte: ~- Az
154 5 |              az a korhely? - mormogta Riminszky. - Csak nem bújt el az ivás
155 5 |                Hát mondd el - felelte Riminszky. - Siess vele, mert már
156 5 |                  hebegte Kavaczky, de Riminszky nem engedte folytatni. Dühösen
157 5 |         Fontosabb dolgok várnak rád. ~Riminszky roppant erős ember volt.
158 5 |      feltartóztatni többé Kavaczkyt. ~Riminszky felrúgta az ajtót, és három-négy
159 5 |               kisasszony? - kiáltotta Riminszky. ~- Elment, elvitték - felelt
160 5 |               a valóságtól, amit lát. Riminszky tulajdonképpen nem is haragszik
161 5 |          tréfálni, ennyi az egész... ~Riminszky azonban nem látszott tréfálni. ~-
162 5 |               szoba, a ragyogó tükör. Riminszky vitte lefelé a grádicson.
163 5 |       látszanak ezen a kedves napon. ~Riminszky sietésre nógatja Kavaczkyt,
164 5 |              Holló"-hoz volt címezve. Riminszky már messziről látja, hogy
165 5 |           számla azonban itt maradt. ~Riminszky csak a fogát csikorgatja,
166 5 |              gyámoltalan? - förmed rá Riminszky. ~A nagyszakállú törpe hebegve
167 5 |         lakatokról volt éppen szó... ~Riminszky úr nyeregbe zökkent. ~-
168 5 |               a vállát vonogatta, míg Riminszky türelmetlenül, hevesen kiabált: ~-
169 5 |              a hintó? - kérdezte tőle Riminszky. ~A fogadós megmutatta az
170 5 |         fogadós megmutatta az irányt. Riminszky oldalba nyomta az almásszürkét,
171 5 |              fel egy erdőcske szélén. Riminszky a szeme elé emelte a tenyerét. ~-
172 5 |            Egy perc sem tellett bele, Riminszky benyargalt a kocsma udvarára. ~-
173 5 |            erdőcskébe mentek sétálni. Riminszky leugrott a lováról, nyomában
174 5 |           mondta: ~- Meg fogom ölni! ~Riminszky bólintott. ~- Helyes! Megérdemli.
175 5 |               fordított a jelenetnek. Riminszky megemelte a kalapját. Fagyos
176 5 |           hírrel készülne őt meglepni Riminszky, oly vidáman mosolygott
177 5 |             reá. ~- Azonnal, tisztelt Riminszky úr... Nyomban rendelkezésére
178 5 |           sűrűn egymásra mosolyogtak. Riminszky sötét arccal követte őket.
179 5 |               fogadó vendégszobájába. Riminszky utánuk nézett, és ezt mormogta
180 5 |                barátom? - érdeklődött Riminszky. ~A vándorlónak felcsillant
181 5 |                például ezt a verset! ~Riminszky aggodalmasan nézett az udvarra.
182 5 |         Helyes, így szeretem - felelt Riminszky megdörzsölve a kezét. -
183 5 |              kedves izé... ~Így szólt Riminszky, a következő percben bemutatta
184 5 |            már előre küldtem - mondta Riminszky hidegen. ~- Minden jól van -
185 5 |            mintha meg akarná ölelni. ~Riminszky letérdepelt a fűbe, és kinyitotta
186 5 |         pisztolyokat - mondta komoran Riminszky. - Ért ön a pisztolyhoz? ~
187 5 |          tenyerébe adta beverés előtt Riminszky: ~- Valódi? ~- Úgy van -
188 5 |           lesz húsz lépés? - kérdezte Riminszky szekundáns társától. ~-
189 5 |                 felelte az komolyan. ~Riminszky kimérte a távolságot. Az
190 5 |         őrjöngve ráborult. ~- Menjünk Riminszky - mondta Kavaczky, és reszketett
191 5 |               a férfiak udvarlásától. Riminszky, aki a nizsderi várúr megbízatásából
192 5 |            mint a jégkeblű hölgynek. ~Riminszky minden találékonyságát összeszedte,
193 5 |        Erzsébet tudni sem akart róla. Riminszky kémeket fogadott, akik lépésről
194 5 |          ajándékát, a pisztolygolyót. Riminszky is beleunt az üldözésbe.
195 5 |               tudott volna eligazodni Riminszky eszejárásán. ~Egyszer valami
196 6 |            öreg Mik -, hajdanában még Riminszky úr is szerette a lakatokat.
197 6 |              Az öreg Mik azonban, aki Riminszky úr távollétében szorgalmasan
198 6 |               találok itt. Nos, tehát Riminszky úr úgy rendelkezett, hogy
199 6 |               Jer, Prihoda Anna, jer. Riminszky úrnak is több esze lehetne,
200 6 |           öltött. ~- Éppen jókor jön, Riminszky úr. A vizsga eredménye kielégítő
201 6 |           ballagott az öreg Mik után. Riminszky útibundában állott a kapu
202 6 |               közbe János fráter. ~De Riminszky ügyet sem vetett rá. Türelmetlenül
203 6 |                Jöjj, Ancsurka - szólt Riminszky. - Elviszlek valahová, ahol
204 6 |             van a macskája - kiáltott Riminszky. ~A kis bolond fehér cica
205 6 |                 kiáltotta indulatosan Riminszky úr. ~Az öreg Miknek se kellett
206 6 |              a leányka kendői alatt. ~Riminszky helyet csinált a szánban.
207 6 |      falucskákon vágtattak keresztül. Riminszky hallgatott, mintha befagyott
208 6 |         repült, a lovak nem fáradtak, Riminszky mozdulatlanul tartotta kezében
209 6 |            csaknem leszakadt az este, Riminszky hirtelen letért a rendes
210 6 |              emelkedett egy régi vár. Riminszky ekkor hátrafordult, és az
211 6 |             az asszonyság, és elkapta Riminszky kezét. ~- Szállj le, Ancsurka -
212 6 |           Szállj le, Ancsurka - szólt Riminszky úr. ~De türelmetlenségében
213 6 |             udvaron mentek keresztül. Riminszky nagy bundájában hosszakat
214 6 |              a farkát mozdította meg. Riminszky barátságosan simogatta meg
215 6 |               kicsúsztak ruhája alól. Riminszky a kislányra mutatott, és
216 6 |             szólalt meg: ~- Köszönöm, Riminszky. Szép öntől, hogy gondolt
217 6 |             öntől, hogy gondolt rám. ~Riminszky ledobta a bundáját, és fázósan
218 6 |               eleget tett annak, amit Riminszky úr parancsolt. A kisasszony
219 6 |            Riminszkyre nézett, de nem Riminszky szólt, meg aztán a Riminszky
220 6 |          Riminszky szólt, meg aztán a Riminszky hangját ismerte. A szőke
221 6 |             pedig menjünk vacsorázni. Riminszky, a karját! ~Fejedelmi mozdulattal
222 6 |            mozdulattal kapaszkodott a Riminszky karjába, aki a másik szobában
223 6 |           valami idegen nyelven szólt Riminszky úrhoz, aki gyorsan felelvén,
224 6 |              is mosolyogtak egymásra. Riminszky úr se gyerekember már, de
225 6 |             vén eb ügyet sem vetett. ~Riminszky a fogát piszkálva, észrevette
226 6 |         nyelvre fordította át a szót. Riminszky figyelmesen hallgatta, és
227 6 |           órát vont elő. ~- Siessünk, Riminszky, mindjárt tíz az óra; azután
228 6 |                   Kegyetlen! - felelt Riminszky tréfásan. - Nem fél, hogy
229 6 |      várkisasszony mégsem szereti úgy Riminszky urat, mint ahogy Riminszky
230 6 |            Riminszky urat, mint ahogy Riminszky úr óhajtaná.) ~Riminszky
231 6 |              Riminszky úr óhajtaná.) ~Riminszky úr komoran mondta: ~- Én
232 6 |               ha már megnyugodnék... ~Riminszky úr fölállott az asztaltól: ~-
233 6 |               konyakot a szánkójába. ~Riminszky fanyarul mosolygott. ~-
234 6 |            inni. Meglássa, megutálom, Riminszky! ~- Az ördögbe! - morgott
235 6 |              és a szeme villogott. ~- Riminszky ostobát beszél. ~Majd, mintha
236 6 |             hallottam, sok a farkas. ~Riminszky kiegyenesedett. Akkora volt,
237 6 |         felelt nyomban a kisasszony. ~Riminszky úr kezet csókolt a várkisasszonynak,
238 6 |            hullottak. ~- Virrad... és Riminszky még mindig nem ért volna
239 7 |            Valahogy azt remélte, hogy Riminszky eljön egyszer, és nyomban
240 7 |              barátságos konyhában. De Riminszky úr nem jött. ~Ancsurka már
241 7 |              ért, csaknem belebotlott Riminszky úrba. ~Riminszky egy pillanatig
242 7 |          belebotlott Riminszky úrba. ~Riminszky egy pillanatig meglepetve
243 7 |                Kutya mája! - dörmögte Riminszky. - De megnőttél, Ancsurka,
244 7 |                és nem sikerült neki. (Riminszky már régen védekezett a kézcsók
245 7 |           lehet, hogy azóta megjött. ~Riminszky előre ment, Ancsurka lábujjhegyen
246 7 |       kóborolhatott a várkisasszony! ~Riminszky leült, és figyelemmel nézett
247 7 |          kigömbölyödtek a ruha alól. ~Riminszky csak most vette észre, hogy
248 7 |    hasonlított azon nők közül, akiket Riminszky Kázmér eddig ismert. Valami
249 7 |              és... ~- Nos? - kérdezte Riminszky előrehajolva. ~- És a lakatokra. ~
250 7 |     előrehajolva. ~- És a lakatokra. ~Riminszky elnevette magát: ~- Ördöngös
251 7 |                   Otthon? - dünnyögte Riminszky. - Toporcon? ~- Dehogy.
252 7 |                  Dehogy. Podolinban. ~Riminszky erre újra nevetett: ~- Hát
253 7 |               vágott közbe Ancsurka. ~Riminszky vígan bólintott: ~- Marczinkáné... ~-
254 7 |             másodpercig. ~- Hogy van, Riminszky úr? - kérdezte fagyosan. ~
255 7 |             úr? - kérdezte fagyosan. ~Riminszky megzavarodva emelkedett
256 7 |             és majd elszégyelli magát Riminszky. A szakálla, haja szürke
257 7 |           mulat távollétemben. Ugyan, Riminszky... ~Riminszky nem felelt
258 7 |   távollétemben. Ugyan, Riminszky... ~Riminszky nem felelt nyomban. Elgondolkozva
259 7 |          féltékeny? - kérdezte évődve Riminszky. - Hogyan lehetne féltékeny
260 7 |           vígan válaszolta: ~- Tudja, Riminszky, némely dolgokban én is
261 7 |      viaszbábu... ~- Nono - dörmögött Riminszky. - Azt hiszem, eddig se
262 7 |            külsőleg is és letelepedve Riminszky mellé, azt kérdezte: ~-
263 7 |      korhelykedett, merre csalt meg? ~Riminszky csöndesen nevetett: ~- Nemigen
264 7 |               dologgal foglalkozott? ~Riminszky elkomolyodott: ~- Erzsébet,
265 7 |           olyan férfi, mint a többi. ~Riminszky kezet csókolt Wart Erzsébetnek. ~-
266 7 |         semmit. Hej, nagy ördög maga, Riminszky. Sok szárad a maga lelkén.
267 7 |               fizetett meg semmiért. ~Riminszky vállat vont. ~- Én ártatlan
268 7 |                a magáé is leszek?... ~Riminszky elvörösödött. ~- Az ördög
269 7 |            szerelemnek az alakjával. ~Riminszky fölsóhajtott: ~- Szegény
270 7 |             Helyes, megölöm magam, ha Riminszky is azt tanácsolja." Erre
271 7 |          Kavaczky megmérgezte magát. ~Riminszky hideglelősen nézett az asszonyra,
272 7 |             roskadt egy medvebőrre... Riminszky fázósan emelkedett föl,
273 7 |              könnytelt szemmel nézett Riminszky után. Odabentről a várkisasszony
274 8 |          Poprád és odabenn úrnőm?... ~Riminszky úr ígéretet tett, hogy visszajön,
275 8 |             itt az elátkozott várban? Riminszky úr se gondol már reám? Istenem,
276 8 |         haladt egy szán, de benne nem Riminszky úr ült. Sokáig néztem a
277 8 |              Csakhamar kiderült, hogy Riminszky úr jött úrnőm látogatására
278 8 |             reám, és nem akarta, hogy Riminszky úr velem találkozzon. ~Ezalatt
279 8 |          fontam. Hátha mégis meglátna Riminszky úr, s eszébe jutna neki
280 8 |            Podolinba visszahívni? ~De Riminszky úr nem jött ki a szobából,
281 8 |              egyszerre fölpattant, és Riminszky úr kipirosodott arccal lépett
282 8 |               is kijött, és így szólt Riminszky úrhoz: ~- Hagyja itt nálam
283 8 |           Hagyja itt nálam Ancsurkát, Riminszky. Anélkül is majd megbolondulok
284 8 |        egyedül, míg a leány itt van. ~Riminszky úr habozva pillantott rám. ~-
285 8 |             semmi bántódása. Ígérem. ~Riminszky úr még mindig habozni látszott.
286 8 |            fölkiáltani: ~- Vigyen el, Riminszky úr, vigyen el ebből az elátkozott
287 8 |                mint a meztelen kard. ~Riminszky úr vállat vont: ~- Utóvégre
288 8 |            nagyon sokáig sírtam, hogy Riminszky úr elment a várból. ~Úrnőm
289 9 |          Kilencedik fejezet~MERRE JÁR RIMINSZKY ~Ancsurka naplóját Riminszky
290 9 |          RIMINSZKY ~Ancsurka naplóját Riminszky Kázmér találta meg a nizsderi
291 9 |     várkisasszony vállat vont, amikor Riminszky Ancsurkáról tudakozódott. ~-
292 9 |           nemigen voltak mulatságok. ~Riminszky csóválta a fejét. ~- Ejnye,
293 9 |           Erzsébet figyelmesen nézett Riminszky arcába. ~- Bolond dolog
294 9 |                   Bolond dolog volna, Riminszky, ha magában mást gondolna,
295 9 |         hunyorított, és szürke szemét Riminszky arcába kapcsolta, mintha
296 9 |              olyan nagyon érdekelné. ~Riminszky magas szárú csizmájára nézett,
297 9 |             búcsút mondott a várnak. ~Riminszky egy darabig hallgatott,
298 9 |               megmozdultak a rügyek. ~Riminszky csöndesen ügetett zsuffa-lován
299 9 |               a birkáknak volt jó. De Riminszky húst evett, és hozzá bort
300 9 |         meghaltak, s innen elmentek. ~Riminszky úr nemigen volt filozófus,
301 9 |             bekvártélyozták magukat. ~Riminszky urat is csupán annyiban
302 9 |         csengetett a kapus; azonkívül Riminszky úrnak, aki ezen a környéken
303 9 |              Talán még az országút is Riminszky úré volt. A barátok megbecsülték
304 9 |          csendítettek most is, amikor Riminszky úr lován bekanyarodott a
305 9 |          fejek erre mind bólintottak, Riminszky pedig kigombolta macskabőr
306 9 |             néztek a hordócska felé. ~Riminszky helyeslőleg bólintott a
307 9 |               az asztalra könyökölt. ~Riminszky nagy fejét lehajtotta, és
308 9 |           amelybe csendesen belefújt, Riminszky az asztalra hajtotta a fejét. ~
309 9 |              Hagyj föl a muzsikával. ~Riminszky, aki eddig nemigen avatkozott
310 9 |             meg ezenközben, s egyszer Riminszky úr füléig hajolva így talált
311 9 |       tisztelendő testvér? - kérdezte Riminszky. ~A vén fráter öreg szemével
312 9 |  magaslatokról érkezett ide veled... ~Riminszky úr - mert hiszen nem tagadhatta -,
313 9 |          néptelen és elhagyott volt. ~Riminszky visszafojtott lélegzettel
314 9 |        lépegetett. ~- Nos? - kérdezte Riminszky, és eltolta a poharat. ~-
315 9 |       húshagyó messze van, galambom. ~Riminszky türelmetlenül intett: ~-
316 9 |        Mindegy az - türelmetlenkedett Riminszky. ~De észrevette, hogy bolondot
317 9 |           szolgálatban a kisasszony. ~Riminszky elgondolkozott. ~- Ismerem
318 9 |             érkeztek Primókára, amint Riminszky később megtudta. Szuhinka
319 9 |             aranycipős kisasszonyka. ~Riminszky izgatottan hallgatta a történetet: ~-
320 9 |         gondolsz, Susákné? ~Susákné a Riminszky arcába nézett: ~- Én eddig
321 9 |            tudakozódik, mint te vagy, Riminszky úr, annak bízvást lehet
322 9 |          bolondozz - felelt csendesen Riminszky. - Öreg legény vagyok már.
323 9 |         mintha rubintból lett volna. ~Riminszky rosszkedvűen hallgatta ezt
324 9 |               többé le nem törheted. ~Riminszky a medvebőrre dobta magát,
325 9 |               Mit tudom én - dörmögte Riminszky. - Csak annyi bizonyos,
326 9 |           hallatszott lenn a piacon. ~Riminszky úr nemigen aludt, gyorsan
327 9 |           megreszketett a holdsugár. ~Riminszky úr a következő percben odalenn
328 9 |             mindjárt magammal hozni. ~Riminszky úr hálásan veregette meg
329 9 |             meg hűségedet? - kérdezte Riminszky úr. ~Mik a csizmája orrára
330 9 |            Jer, Ancsurka, jer - szólt Riminszky a leányhoz. - Többé soha
331 9 |             amit hallott... ~Későbben Riminszky úr még azt is megkérdezte,
332 9 |               nizsderi várban viselt. Riminszky úr hallgatva nézte, és nagyon
333 10|               bizonyos volt. Az egyik Riminszky - valamikor - sok pénzt
334 10|     békétlenkedőket fölakasztottak... Riminszky állítólag így szólott volna
335 10|             ódon ház így megifjodott, Riminszky úr se maradt tétlenül. ~
336 10|         szüksége lesz rá. ~Hová tette Riminszky az ifjú esztendőket, és
337 10|        szegény szepesi egyházmegyét. ~Riminszky szakított az európai viselettel.
338 10|              a dolgot. ~- Bolond ez a Riminszky, az Isten elvette az eszét.
339 10|          valamikor. Hogyan vesz akkor Riminszky új bocskort? ~De hát ezek
340 10|               beszédek nem jutottak a Riminszky fülébe. Járta üveges hintóján
341 10|           szívja, meg a vizet issza - Riminszky akkor is boldog ember lehet. ~
342 10|          Később erről is gondoskodott Riminszky úr - mintha csak az Ancsurka
343 10|              ki hitte volna? Az egyik Riminszky bocskorokat vett, a másik
344 10|              hogy olyan szép vagyok? ~Riminszky - nagyon megszelídült ez
345 10|           azért már ne menj férjhez. ~Riminszky úr a díványon ülve, igen
346 10|       Ancsurka hangja. ~Történt, hogy Riminszky Lőcséről jövet, késő éjszaka
347 10|         országutat; a huszár a bakon, Riminszky a hintóban csendesen bóbiskolt. ~
348 10|           rántotta vissza a gyeplőt. ~Riminszky megdörzsölte a szemét. ~
349 10|               kiáltott nyugtalankodva Riminszky. ~A kocsis - régifajta ember
350 10|               A füzesek alatt. ~Ekkor Riminszky is látta a fehér, imbolygó
351 10|               A macskába! - dörmögött Riminszky. - Hát ez megint miféle
352 10|           akik lámpásaikat lóbálták. ~Riminszky kiugrott a hintóból. ~-
353 10|        jobbnak véltük visszamaradni. ~Riminszky - nemigen volt valami félős
354 10|            benned van, huncut - szólt Riminszky. ~Az éjjeliőr tisztelgett
355 10|         szíves. ~Kinyitotta a száját, Riminszky odadugta az orrát, majd
356 10|               ma nem ittál pálinkát. ~Riminszky fölment a szobájába. A sötétes
357 10|          sürgős levelet Riminszkynek. Riminszky felnyitotta a levelet, aztán
358 10|               a kísértet! - kiáltotta Riminszky. - Még ki sem hűlt, már
359 10|              harangja szólott, amikor Riminszky elhaladt a kolostor előtt. ~-
360 10|               szól - gondolta magában Riminszky. ~Megállította a kocsit,
361 10|               tort rendelt a halott. ~Riminszky a várnak kanyarodott. A
362 10|               nagy kapu kinyílott, és Riminszky hintaja döngve gördült be
363 10|               valaki elérhette volna. Riminszky felágaskodott és figyelmesen
364 10|            senki sem őrzi? - kérdezte Riminszky halkan özvegy Komárominétól. -
365 10|           visszakívánkozik a földre. ~Riminszky félfüllel hallgatta ezt
366 10|               a halál oka? - kérdezte Riminszky. Rocskay Teofil kiszabadította
367 10|         Teofil kiszabadította magát a Riminszky kezéből. Az ujjával a szívére
368 10|              De hát vajon miért kérdi Riminszky uram éppen tőlem a halál
369 10|              hamarabb kap feleletet. ~Riminszky fejcsóválva nézett a hóbortos
370 10|        egyenesen a kápolnába ment, és Riminszky csakhamar látta, hogy a
371 10|           hosszú kabátjába rejtette. ~Riminszky mint egy alvajáró bolyongott
372 10|               érzékeny lelkű cseléd. ~Riminszky közvetlenül a koporsó mellett
373 10|                  nem fogsz túljárni a Riminszky eszén. ~A halott arca meg
374 10|        Egyszerre csak azt veszi észre Riminszky, hogy vagy egy tucat markos
375 10|               elől a nizsderi várúr. ~Riminszky ekkor nem tarthatta tovább
376 10|   bársonyfüggöny takarta el a falat. ~Riminszky jött vissza. A jó úr igen
377 10|                 kiáltotta elkeseredve Riminszky -, maradj itt velem! ~-
378 10|             gyomorrontó csemegéktől. ~Riminszky dacosan tolta el a doktor
379 10|             reparálni, ha elromlott. ~Riminszky begombolta a kabátját. ~-
380 11|               kísértetnek bizonyult. ~Riminszky néha hallotta a kísértetről
381 11|            vannak. ~Így beszélt addig Riminszky úr, amíg csak hírből ismerte
382 11|               beletörődtek a dologba, Riminszky megbolondult vénségére;
383 11|              pedig megnyugodhatott. A Riminszky menyasszonyáról mindössze
384 11|                 Mintha már akkor is a Riminszky jövendőbelije lett volna. ~
385 11|            tele az egész Szepesség -, Riminszky Lőcséről jövet megpihent
386 11|           lágyan is gondolkozott néha Riminszky úr, bár ezt róla senki sem
387 11|             is felgyújtotta volna, ha Riminszky éppen azt parancsolja. ~-
388 11|             mulat odabenn? - kérdezte Riminszky szigorúan. - Nem tudod,
389 11|          csárdát? ~- Nono - dünnyögte Riminszky. - Valami rosszban járó
390 11|               szemű fekete kutyácska. Riminszky nyomban megismerte: ~- Hé,
391 11|         lócáról: ~- Kezedet csókolom, Riminszky uraság. A kutyám vezetett
392 11|               toporci csárdába, nemes Riminszky uram. Itt nem csap lármát
393 11|              ha egy se volna belőle. ~Riminszky nevetett is, meg a fejét
394 11|              az öreg elboruló arccal, Riminszky pedig fejét öklére támasztva
395 11|             ivó közepén állott a bor. Riminszky előparancsolta a legnagyobb
396 11|            csepp sem jött ki belőle. ~Riminszky nevetett ezen, és habozás
397 11|             az ördögöt láttam volna? ~Riminszky töltött és ivott. ~Péter
398 11|                Péter - mondta egyszer Riminszky, megtörülve verejtékező
399 11|               az asztal alatt, uram! ~Riminszky erre megint dohogott valamit.
400 11|                szomszéd - parancsolta Riminszky. - Ez a csiger nem nekünk
401 11|               Ide vele! - harsant fel Riminszky. - A lengyel pálinkában
402 11|             álmoknak nem parancsolsz, Riminszky úr. ~- De igen. Mindig azt
403 11|              mint valami dekrétumon. ~Riminszky próbálta kibetűzni a pecsétek
404 11|          égett borából - kiáltott fel Riminszky. ~A trombitás egyre fújta
405 11|              nehéz pálinka, mint akár Riminszky úron. A trombitát le-letette,
406 11|             ha felelni tudott volna. ~Riminszky úr egyszer elérkezettnek
407 11|         kísért a környéken?... ~Péter Riminszky úr felé fordította arcát
408 11|          ember fölemelte a karját, és Riminszky feje fölött mutatott a szoba
409 11|            hátad mögött, nemes uram. ~Riminszky megfordult. Mintha villám
410 11|            Eljöttem veled leszámolni, Riminszky - monda mély, zengő hangon. ~
411 11|            monda mély, zengő hangon. ~Riminszky eltakarta az arcát. Mintha
412 11|             kutyája nyakában volt. ~- Riminszky, tudod mivel tartozom neked,
413 11|             mivel vagy adósom nekem? ~Riminszky, a nagy bozontos ember szepegve
414 11|            hétszeres lakatok mögé. ~- Riminszky Kázmér, álmatlan éjjeleken
415 11|              miért vártalak meg itt? ~Riminszky lassan leereszkedett egy
416 11|            hogy nem félsz a haláltól, Riminszky Kázmér. Mitől is félsz te
417 11|          cérnaszálon csüng az élete. ~Riminszky ijedt mozdulatot tett. ~-
418 11|             meg. ~- Hazudsz, hazudsz, Riminszky... Halld, hogy mindent tudok.
419 11|           terítette le őt, szegényt. ~Riminszky felhorkant: ~- Nem igaz,
420 11|              volt a gyilkosságnak... ~Riminszky megtörten mormogta: ~- Mert
421 11|              eldobsz, elfelejtesz. Ó, Riminszky, ha tudnád, hogy mennyit
422 11|              csupán az enyém vagy... ~Riminszky fölemelkedett, és tétovázva
423 11|            ajkamat csókold meg. Jöjj, Riminszky, jöjj. ~A férfi már ott
424 11|           Jöjj, jöjj - sóhajtotta, és Riminszky ebben a percben arccal bukott
425 11|               négy fehér lóval. Benne Riminszky úr ült, és fejét hátrahajtotta.
426 11|             kiáltja tele tüdőből. ~De Riminszky nem mozdul. ~Az öreg Mik
427 11|             rázza. Odabenn nem mozdul Riminszky úr - többé már sohasem mozdul.
428 12|             mondtak, mint csupán azt, Riminszky urat is utolérte az, amit
429 12|            szíveket megdobogtatja... ~Riminszky urat csendesen eltemették;
430 12|               siratni régi gazdáján. ~Riminszky úrral nem sokat komédiáztak.
431 12|               harangoztak a nagyságos Riminszky úr tiszteletére, amikor
432 12|             minden virágot letépnek. ~Riminszky úr már halott volt, és Mik
433 12|              senki, aki örült volna a Riminszky úr váratlan halálának. ~
434 12|      legnagyobb úr utazott el innen a Riminszky Kázmér alakjában... el az
435 12|            fekete fakereszt jelölte a Riminszky másvilági helyét - történt,
436 12|             járt a kisasszony a derék Riminszky úrral; suttogtak, csókolóztak -
437 12|              határcsárdában megálltál Riminszky úr háta mögött - de Riminszky
438 12|         Riminszky úr háta mögött - de Riminszky úr most nincs itt. ~- Ő
439 12|          Kavaczky György, milyen volt Riminszky Kázmér. Ezekről a nagy jó
440 12|          Toporcon, míg leánya, akinek Riminszky úr föltalált végrendeletében
441 12|         utazást tett, hogy elfelejtse Riminszky urat, a nizsderi várat és