Part

 1 1 |    Álmodom, vagy ébren vagyok! - dörmögte. - Az álombéli kásának illatát
 2 3 |          asszonyokról beszélsz - dörmögte rosszkedvűen Kavaczky. -
 3 4 |        magát. ~- Elmegyek, Mik - dörmögte. ~A törpe a kapukulcshoz
 4 4 |        meg, majd elbánnék vele - dörmögte elkeseredve -, de hát nem
 5 5 | pillanatig. ~- Csinos teremtés - dörmögte és lábait újra szétterpesztette,
 6 5 |       mindenre hajlandó vagyok - dörmögte -, habár nem szeretném,
 7 5 |             Az ördög vigyen el - dörmögte. - Legalább valami zenét
 8 5 |        el. ~Kavaczky elkeseredve dörmögte: ~- Azok az átkozott románcok,
 9 5 |         lopják el éjszakánkint - dörmögte magában, és jókedvében még
10 5 |         Senkinek se mondom meg - dörmögte, habár hirtelen nem látta,
11 5 |         ülhetne itt közöttünk? - dörmögte. ~- Hagyja őt ott, ahol
12 5 |        házigazdánk után. ~- Hm - dörmögte Riminszky úr. - Nem a lánya
13 5 |     falakat, Riminszky haragosan dörmögte: ~- Az ördög bújjon a szokásaitokba.
14 7 |          magát. ~- Kutya mája! - dörmögte Riminszky. - De megnőttél,
15 9 |         No, akkor itt maradunk - dörmögte a leánynak -, mert se a
16 9 |          foga? ~- Mit tudom én - dörmögte Riminszky. - Csak annyi
17 12|          a kutyát, és ellágyulva dörmögte: ~- Semmit sem vethetünk