Part

  1 Val|              és a szegény podoliniak már azt hitték, hogy soha többé
  2 Val|       szegény szepesi városok. Akkor már nagyon régen sínylődtek
  3 Val|             a hűtelen folyó folyását már a nagy királynő sem tudta
  4 Val|           középkorias állapotain. ~- Már régen el fogjuk felejteni
  5 1  |           hogy a majorosok se tudnák már számon tartani, a gyapjú
  6 1  |              vén, fogatlan eb, amely már semmiben sem találja gyönyörűségét.
  7 1  |         annyira elszegényedett, hogy már nem rejtegethette a nyomorúságát.
  8 1  |              róla, a tanácsbeli urak már azt várták, hogy Riminszky
  9 1  |          alig látszott ki a földből, már úgy értette az apja mesterségét,
 10 1  |            el felsóhajtani: ~- Pedig már megszokhatta volna az úrfi. ~
 11 1  |            nevetve mondogatta: ~- Én már húsz esztendeje nem álmodom
 12 1  |      versengési kedv. A macskába, ha már Dócziné se tudta a bizonyos
 13 1  |       bizonyos kását megfőzni, akkor már nincs is olyan asszony,
 14 1  |          volt az idők folyamán, hogy már nem is tudott velük mit
 15 1  |           volt a bocskorszíja, pedig már olyan öreg volt, hogy talán
 16 2  |         temetőben. ~De hát Prihodáné már nemigen törődött az ilyen
 17 2  |            lelke bizonyosan ott járt már akkor, ahol köntöst sem
 18 2  |           annyit tudott, hogy elment már ötödik esztendeje valahová
 19 2  |              Mert sokat hallottam én már olyan szegény tótokról,
 20 2  |          ócska bocskorait. ~- Felelj már - türelmetlenkedett a szánkós. -
 21 2  |              kapukat ebben az időben már leemelték sarkaikról, de
 22 2  |          Ancsurka leszállott, a szán már tovább iramodott, és csakhamar
 23 2  |  Marczinkánéval, sűrűn meglátogatta, már csak az új bocskorok miatt
 24 2  |            vagy. Bizony, e bocskorok már enni kérnek. No, lépj be,
 25 2  |              kicsinyt nagyot hallott már az öreg asszony. ~- Te voltál
 26 2  |             láttalak. Jöhettél volna már hamarább, rongyos a bocskorod. ~
 27 2  |              Hát miért is nem jöttél már, Ancsurka? A macska vigye
 28 2  |              Az anyám meghalt, néni, már el is temettük. ~Marczinkáné
 29 2  |            világ folyásáról! Bizony, már azt is elfelejtettem, hogy
 30 2  |             öreg embernek legjobb is már odahaza ülni. No, de hozom
 31 2  |       batárba beleülni. ~Marczinkáné már jött az új bocskorokkal.
 32 2  |              Be nagyon régen is adta már ezt nekem az öreg úr. Fiatal
 33 2  |               mint a bocskorok. Most már viseld te egészséggel. ~
 34 2  |        tégedet, Ancsurka? ~A bocskor már a lábán volt Ancsurkának.
 35 2  |          szakállába és elfordult. ~- Már megint fecsegtél, Mik -
 36 2  |           íme mégis meghallgatta, és már gondoskodott is róla, hogy
 37 3  |             akkor, amidőn a várkutak már beomlottak. A várurak se
 38 3  |              a legislegutolsó. Utána már nem következett senki. A
 39 3  |            hogy megházasodjon. De ha már megházasodott volna is,
 40 3  |          vendéget. Csakhogy akkorára már éppen olyan híre volt a
 41 3  |          álom folytatását, de hát az már nem jutott eszébe. Csóválgatta
 42 3  |       elnéptelenedett. Pénze se volt már valami nagyon bőven az utolsó
 43 3  |         vendéget az országúton, mert már nem voltak cselédek. Kavaczky
 44 3  |           kiáltott rá -, hallottad-e már azt, hogy valaki minden
 45 3  |          elfújja a szél? Hallottál-e már olyant? ~- Hallottam, különbet
 46 3  |            tudd meg, utállak... Most már az sem kell, hogy megsirass.
 47 3  |                Úgy van, pajtás, most már bizonyosan tudom, hogy te
 48 3  |          hogy szökött katona... Most már tudom, hogy egyik se vagy
 49 3  |            semmit. A vak ember pedig már szerette volna nagyon hallani
 50 3  |         harmadik napon - a vak ember már félig aludott és fújta,
 51 3  |          Kavaczky rendeletére. ~- Ha már nem szólhatnak az ágyúim
 52 3  |      kiáltotta. - Egy-két percem van már csupán. Abban a faliszekrényben
 53 3  |       Komárominé a szamaras talyigán már indulóban volt, de erre
 54 3  |           másik huszonötöt is. Akkor már magánkívül volt a dühtől,
 55 3  |              ezen a tájon - Kavaczky már meghalt, a nizsderi várban
 56 3  |        kiáltok: - Hó, megállj!... de már csak az üres levegőnek beszéltem,
 57 3  |            sok ostobaságot beszéltél már megint. A nizsderi várúr
 58 3  |       amerikai. ~Dehogy is félt most már attól, hogy huszonötöt csapat
 59 3  |             György. ~Komárominé erre már kijött a sodrából: ~- Akkor
 60 3  |         elnevette magát: ~- No akkor már elmegyek abba az erdőbe.
 61 3  |          vagy, Krumpli György. Lásd, már gondoltam is rád. Adok neked
 62 4  |        lakatosnak; a két öreg cseléd már annyira összeszokott, összetanult,
 63 4  |            Mik meghalt, eltemettétek már az öreg Miket? Hol van az
 64 4  |              Hol? - kiáltotta. - Mik már nincs a világon? Hé? ~Ancsurka
 65 4  |        vagyon. Talán még annyit sem. Már most mit ér azzal az én
 66 4  |              rá. - Az első pár cipőt már csak hadd varrjam én neked.
 67 4  |              Vagy talán bécsié, mint már a kisasszonyoknál szokás.
 68 4  |             hogy mit mondott, amikor már kinn volt a száján. Ijedtében
 69 4  |        macska rúgja meg - dohogta. - Már csak szebb a bocskor. ~Aztán
 70 4  |    egyet-mást elmondani, de Toporcon már nem volt ismerős. ~- Felelj,
 71 4  |              a lánynál. Régen láttam már macskát; hozd el, Mik, hadd
 72 4  |             kezével: ~- Hallottam én már ilyent! Ne folytasd Riminszky,
 73 4  |    Magamfajta tudományos ember pedig már csak megpróbálkozik, hogy
 74 4  |            sziszegte Riminszky, mert már nem tudott egyebet mondani
 75 4  |            Egyébként elég érett vagy már. ~Benyitott Riminszkyhez: ~-
 76 4  |             a macskájával. A sarokba már oda volt dobva egy nagy
 77 4  |            orvossággal, Riminszky úr már ott ült a kanapén és nevetett. ~-
 78 4  |            üvöltötte az öreg Mik, és már rohant is az orvosságos
 79 5  |       énekeltek. ~S egyszer - amidőn már igen sok esztendő elmúlott -
 80 5  |           úgy, mint a heidelbergaiak már számos esztendő óta élnek.
 81 5  |               Lizi - ebben az időben már igen tömör szőke hajzata
 82 5  |        hirdetés után következő napon már jelentkezett is egy tagbaszakadt,
 83 5  |       csendesen. - De azért eljövök, már csak a maga kedvéért is,
 84 5  |           aztán elviheti - felelt és már nyitotta is az ablakszárnyat. -
 85 5  |              De Poprádnak mondhatott már akármit. A kutyát teljesen
 86 5  |       közeledett feléje. ~- Hát most már viszem a kutyát! - mondta
 87 5  |     sóhajtotta. ~Vajon hol járhatott már akkor Poprád! ~Reggel sietve
 88 5  |     kisasszony! ~Lizi mosolygott: ~- Már ébren, doktor úr? A doktor
 89 5  |        megvirradt. ~Lizi kisasszony, már mondtam, hogy igen jóravaló,
 90 5  |           dolog - mondotta. ~S ezzel már eltűnt a ház ajtajában.
 91 5  |              mestere ebben az időben már olyan rövidlátó volt, hogy
 92 5  | szarvas-agancsos kését, ezüstkanalát már az asztalra készítette,
 93 5  |             rajta ezen alkalommal -, már a befőttes üvegeket felbontotta,
 94 5  |       amelynek színében és illatában már régóta gyönyörködött, és
 95 5  |            és megszólaljon, mint aki már régen vár elmondani valójával: ~-
 96 5  |          hagyja... ~Kavaczky, miután már nem hallotta azt a nyugtalanító
 97 5  |            öreg órás kezében, mintha már a világ kezdete óta egyebet
 98 5  |           szomszéd szobából. S mikor már túlesett gondolataiban az
 99 5  |          volt annak is okozója, hogy már sok esztendő előtt kilépett
100 5  |          polgártársunkat, de a zenét már csak bízd másra. ~Wart Sámuel
101 5  |       amelyeket azonban nem hallott. Már percek óta megfeledkezett
102 5  |            az utca végéről. Kavaczky már megfordította kezében a
103 5  |             derekadat. ~Poprád ezzel már nem sokat törődött. Nagyon
104 5  |         diákok és korhelyek éneklése már régen elhangzott a sötét
105 5  |   elrejtőzködtek a kapuk alatt, most már nyugodt biztonsággal kopogtak
106 5  |           néhányat csaholt. Kavaczky már csaknem megbocsátott neki
107 5  |              heidelbergai tornyokban már régen elütötték az éjfélt
108 5  |  boldogsággal ugrott az utcára. ~Ezt már Kavaczky se nézhette tovább.
109 5  |         búsan ugatott. ~- Hallgasson már - szólt magyarul a köpenyeges. -
110 5  |           Popráddal nem lehet bírni. Már csaknem arra határoztam
111 5  |            úgy kezdte érezni, mintha már nagyon régen ismerte volna
112 5  |           vele bátran! Nem haragszom már. Hiszen kétszer is elszöktetted
113 5  |        palack bort tett az asztalra. Már éppen önteni akart belőle. ~-
114 5  |       megtehetnéd. Vén fiú vagyok én már. Az idejét se tudom, mikor
115 5  |   Megállapodtak abban, hogy Pogrányi már aznap elköltözik régi lakásáról
116 5  |             kiáltotta. - Rendben van már a dolog, megmondhatja Lizi
117 5  |            kezét, pedig rossz órához már nagyon régen csupán úgy
118 5  |      Kavaczky és Pogrányi néhanapján már friss virágokat hordtak
119 5  |           éjszakán - amidőn az ifjak már aludni tértek és a hárfa,
120 5  |              tértek és a hárfa, oboa már elpihent - az öreg Wart
121 5  |      mécsesét, amelynek társaságában már éppen hálószobája felé volt
122 5  |           utcácskába, amelyben talán már ötven esztendeje jönni szoktam,
123 5  |              vagy egy hozzám hasonló már várt volna reám ott a sötét
124 5  |          Wart Sámuel? Elég öreg vagy már hozzá. ~Szomorú méla hangja
125 5  |            és mire elindultam ismét, már tudtam, hogy nemsokára meghalok. ~
126 5  |         nemsokára elmegyek oda, ahol már nem ketyeg az óra, az örökös
127 5  |            van-e? Vajon nem feküdt-e már le, szokása szerint? Menj,
128 5  |        kopogtass ajtaján. ~Lizi most már nem csodálkozott ezen a
129 5  |            Az öreg Wart Sámuel akkor már egy régi karosszékben ült,
130 5  |   türelmetlenséggel vágott közbe: ~- Már mondtam, hogy az órák miatt
131 5  |     megkönnyebbülve Wart uram. - Így már szeretem a dolgot. Itt van
132 5  |            mozdulatot tett. ~- Nincs már olyan órás, aki az én szerkezetemet
133 5  |              Csak annak örülök, hogy már rendbehoztam mindent. Lizi,
134 5  |      édesapám - zokogta. ~De az öreg már nem felelt. Talán már nem
135 5  |           öreg már nem felelt. Talán már nem akart felelni, talán
136 5  |             nem akart felelni, talán már nem akart többet rendbe
137 5  |         valami igen nagy zavar volna már keletkezőben odalenn a föld
138 5  |           kreccsentett egyet-kettőt, már éppen amennyit tudott. ~
139 5  |          pedig mindnyájan azt hittük már felőle. ~De fájdalom, oboázni
140 5  |              jó ember volt, de azért már mégis öregember volt. ~Pogrányi
141 5  |             esküvő után mit keresnék már itt? Mikor lesz az esküvőd,
142 5  |          kiáltott föl Kavaczky. - Ha már eddig együtt voltunk, most
143 5  | harminchármat pukkantak, hogy Lublón már azt hitték, hogy itt van
144 5  |          lesz tréfálni! ~De Kavaczky már benne volt: ~- Lizi kisasszony,
145 5  |           lánya után? ~Kavaczky erre már nem is tartotta érdemesnek
146 5  |             tarsolyából. - Elég lesz már - mondogatta. ~De Kavaczkynak
147 5  |             meg - felelte kurtán. ~S már ajánlotta is magát. ~Lizi
148 5  |              a dolog. ~- Ugyan, menj már a bogaraiddal! Ki a manó
149 5  |            azelőtt mindig. Riminszky már várta a szobájában. ~- No,
150 5  |          nagyobb dolgok is történtek már, a világ még sem dőlt össze.
151 5  |              felé. ~Kavaczky hallott már erről a szokásról. A Pannóniában
152 5  |          szokásaitokba. Utóvégre, ha már szokás, állj fel és mondj
153 5  |        Riminszky. - Siess vele, mert már várnak. ~Kavaczky kezébe
154 5  |            álló, harcsabajusza alatt már mosolyog is. Csak meg akarta
155 5  |              volt címezve. Riminszky már messziről látja, hogy a
156 5  |               Kavaczky! ~Az öreg Mik már el is kapta az egyik csizmáját,
157 5  |           mutatkozott. A költő pedig már szavalni is kezdte egy piszkos
158 5  |           kezével. ~- A pisztolyokat már előre küldtem - mondta Riminszky
159 5  |              dolgokat. ~A pisztolyok már töltve. ~- Azt hiszem, elég
160 5  |    reménytelen szerelmekről, amelyek már a lovarnő útjába megakadtak.
161 5  |            feleségem. ~Az angol most már választ sem kapott, másnap
162 6  |     lakatjaival és Marczinkáné, mint már annyi esztendő óta mindig,
163 6  |              s így dohogott: ~- Most már csak a macskákat szereti. ~
164 6  |        betölti tizenötödik életévét, már kisasszony legyen. Hisz
165 6  |            ami igaz, voltak, akadtak már más lányok is Toporcon vagy
166 6  |         tűzhely irányába, ott semmit már föl nem fedezhetett, amikor
167 6  |               te kis béka. ~Ancsurka már az udvaron állott. ~- A
168 6  |           mókus. A következő percben már hozta nagy diadallal a fehér
169 6  |          hidakat raktak a hóra. Most már igazán elaludtak az erdők,
170 6  |              Ancsurka ölében. ~Midőn már csaknem leszakadt az este,
171 6  | megelevenedtek előtte. Chalupkánénak már nem volt foga, de mesélni
172 6  |             az öreg kutya, de ugatni már nem tudott. Csak a farkát
173 6  |           macskádat hogy hívják? ~De már nem is várta be Ancsurka
174 6  |          Riminszky úr se gyerekember már, de a szőke kisasszony is
175 6  |        kutyát: - Ennek is jobb volna már egy golyó, mint ez a nyomorult
176 6  |           kínlódás. Nagyon vén lehet már a Poprád. ~- Nem vénebb
177 6  |  összerezzent. ~- Igaza van. De most már menjen, menjen. Szeretném,
178 6  |             minden elcsendesedne, ha már megnyugodnék... ~Riminszky
179 6  |            magára kapva. - Szeretném már, ha megutálna. Vajon milyen
180 6  |             Ne féltsen, Erzsébet. ~- Már mondtam, hogy nem féltem -
181 6  |             hallani. ~Egy perc múlva már becsukódott mögötte az ajtó. ~
182 6  |            is. Néha azt hiszem, hogy már itt van a szomszéd szobában,
183 6  |      órásmester volt valamikor. Most már tudod, ugye, Ancsurka? Jobban
184 6  |         mulattatásomról. Azért, hogy már olyan öreg és csúf vagyok,
185 6  |         lehetett. Számításom szerint már négyre Podolinban kell lennie. ~
186 6  |         visszakapta a fejét. A lovag már nem volt a szobában. ~Lefeküdt
187 7  |            kis béka, ráncbaszedlek. ~Már föl is emelte a lovaglóvesszőt,
188 7  |     Riminszky úr nem jött. ~Ancsurka már hónapok óta volt a várban
189 7  |               ha még jobban kesereg. Már készült is ezt elősegíteni,
190 7  |        jóformán nagy kisasszony vagy már! ~Ancsurka szokás szerint
191 7  |            sikerült neki. (Riminszky már régen védekezett a kézcsók
192 7  |    megvagyunk, lassan vagyunk, ahogy már az olyan vén házban szokás.
193 7  |              felelettel Ancsurka. ~- Már nem. Azaz, hogy lehet, hogy
194 7  |          lehet, hogy most is főz, de már nem nekem. Nagyon megöregedett
195 7  |             is igen tudom, hogy most már mit csináljak veled. Férjhez
196 7  |            tért vissza. Asszony volt már külsőleg is és letelepedve
197 7  |             is csaltam volna meg? Én már nem vagyok ifjú ember, s
198 7  |         vallomással, amely vallomást már régen meg kellett volna
199 7  |         között. Olyan régen ismerjük már egymást, és eddig sohasem
200 7  |             Kavaczky ebben az időben már nem volt beszámítható állapotban.
201 7  |    megértetni vele, hogy az ő sorsán már csak az javíthat, ha megöli
202 7  |            szemmel hallgatott. Midőn már azt hittem, hogy meggyőztem,
203 7  |              gyávasága dühbe hozott. Már csaknem azon a ponton voltam,
204 7  |        szavak jól estek lelkének, és már éppen megnyugodni látszott,
205 8  |              ruhát, függönyt. ~Mikor már a körmei is véreztek, behívott
206 8  |           fájdalmat? ~- Szenvedtél-e már, sírtál-e már hosszú éjjeleken,
207 8  |           Szenvedtél-e már, sírtál-e már hosszú éjjeleken, amikor
208 8  |         egész héten nem tért vissza. Már a következő hét szombatján
209 8  |            kutya! ~Ha engem keresne, már régen megsimogattam volna,
210 8  |       fogatlan szájával, de mozdulni már nem tud. ~Vajon meddig szenved
211 8  |         csörgését nem hallom. ~Vajon már mindenki megfeledkezett
212 8  |               Riminszky úr se gondol már reám? Istenem, mi lesz velem?
213 8  |             volna kedvére úrnőm! Bár már ne járna magába odabenn
214 8  |   mindenfélét összefirkálok. ~- Most már igazán kisasszony vagy,
215 8  |            Ancsurkával valaki? Talán már az öreg Mik is elfelejtette,
216 8  |         csöndesebb, csöndesebb lett, már csak alig hörgött néha.
217 8  |             dermedten a küszöbön, és már egy csöpp élet sem volt
218 8  |            elvitte. ~- Neki sem volt már foga, mint nekem! - mondotta. ~
219 8  |       varázsol, itt ront, mint ahogy már a boszorkányok szokták. ~
220 9  |        várban, akkor amidőn Ancsurka már régen nem volt ott. ~Egyszerre
221 9  |            sietett le a várból. A hó már elolvadt, és a hegyek között
222 9  |         feküsznek a föld alatt, akik már nem látják az évszak változását.
223 9  |           bánatok. Kavaczky se iszik már bort, és Pogrányi valahol
224 9  |           élőket érdekli az, hogy ők már meghaltak, s innen elmentek. ~
225 9  |              legvénebb barát ismerte már mindazokat, akik a kolostort
226 9  |         csigerrel. A dupla csengetés már urakat jelentett, akiknek
227 9  |        szemüket. ~- Azt hittük, hogy már sohase jön hozzánk nagyságod -
228 9  |              vasból -, amely állvány már igen sok hordó bort tartott
229 9  |            hordókat a kolostor lakói már sok száz esztendő óta, és
230 9  |            János uram erre a levélre már nem küldött feleletet. Nem
231 9  |         menyecske odalenn Tiszaháton már el sem tudta gondolni, hogy
232 9  |    fájdalomtól, szomorúságtól. ~Most már nemcsak a hónapok múltak,
233 9  |             az idő. És Jánosról most már semmi hír sem érkezett. ~-
234 9  |            vigasztalták: ~- Ha élne, már régen itthon volna... Elpusztult
235 9  |             szőke szakállú barát, és már mint ilyenkor szokás, a
236 9  |             bornak egy részét bizony már csupán nyelvével kellett
237 9  |             a tárogatót se hallgatta már szívesen, csakhamar elbúcsúzott
238 9  |           élelmes kalmár. ~Hajnalban már útra keltek. A nagy szekér
239 9  |            gondoltam semmit. De most már azt gondolom, hogy aki után
240 9  |      Riminszky. - Öreg legény vagyok már. Tisztára annyi az egész,
241 9  |        Estére, amikor Podolinba ért, már olyan haragos volt, hogy
242 9  |              nincsen Ancsurka, akkor már sehol sincs. Akkor már elveszett.
243 9  |         akkor már sehol sincs. Akkor már elveszett. Örökre. Elvitte
244 9  |           kamarában. ~Az öreg Miknek már nem kellett ismételni a
245 9  |           mind a régiek. Ideje volna már újakkal felcserélni a régi
246 10 |           eleget dolgoztál, kapáltál már; majd én vigyázok az árvádra."
247 10 |             akadna, néniké. De azért már ne menj férjhez. ~Riminszky
248 10 |        Riminszky. - Még ki sem hűlt, már elindult kóborló útjára! ~
249 10 |              a kolostor előtt. ~- Ez már a nizsderi halottnak szól -
250 10 |     lélekharangot a toronyban, ekkor már mindnyájan tudtuk, hogy
251 10 |         Örökké nem élhet senki. ~Hát már most hogyan lehet ebből
252 10 |          udvarra. ~Az udvar sarkában már összegyülekeztek a falusiak.
253 10 |            éppen elszöknének - habár már előfordult az is. ~- Az
254 10 |        intézkedése a várúrnak. Akkor már felöltözve feküdt a koporsóban,
255 10 |           részletéről. A váron kívül már rakták a máglyákat, ahol
256 10 |              saját temetésedre, mint már annyi sokan. De engem nem
257 10 |             a koporsó födelét. Onnan már nem jöhet vissza, aki odabenn
258 10 |                 Nemigen bírtam volna már odabenn egy negyedóráig
259 11 |            Lenn a völgyi falucskában már hajnalt kukorikoltak a kakasok,
260 11 |          tort. ~A nagy lovagteremből már mindenki elpusztult, a cselédek
261 11 |             kéz: ~- Menjenek kendtek már a pokolba! ~Lukai fölhevülten
262 11 |            vett a lábáról. ~- Mintha már akkor is a Riminszky jövendőbelije
263 11 |        előtti héten - nyárba hajlott már az idő, és szénaillattal
264 11 |            Jaj, azok az aranyak! Bár már ne volna egy fia se belőlük.
265 11 |      rablónak, zsiványnak tartottak. Már éppen a Poprádnak akartam
266 11 |         aranypénz valódi. - De azért már szeretném, ha egy se volna
267 11 |             Nem is bánom, hogy azóta már semmit sem látok. Mi az
268 11 |            Másféle ember a helyedben már régen az asztal alatt ülne. ~-
269 11 |            dohogott valamit. Az arca már tüzes volt, a szeme vérben
270 11 |              sem bánok. Mit ér nekem már az egész világ! ~Újra az
271 11 |           Péter bátyó - kezdte -, mi már nagyon régen ismerjük egymást.
272 11 |          dolga - zörgött Péter -, én már nemigen tudok különbséget
273 11 |            Riminszky, jöjj. ~A férfi már ott állott a kísértet előtt.
274 11 |          mozdul Riminszky úr - többé már sohasem mozdul. Holtan jött
275 12 |        varrták a menyasszonyi ruhát. Már készen volt minden az utolsó
276 12 |              letépnek. ~Riminszky úr már halott volt, és Mik az ajtókat
277 12 |              Szepességből! ~És mikor már magas domb állott a podolini
278 12 |       csöndes, ártatlan vízcsöppeken már sokszor beköltözött a romlás
279 12 |           meredély szélére csusszant már. A bástya felső része mintha
280 12 |            mély bánat lakik, hogy az már a bánatnál is több... Persze,
281 12 |       kísértetet? Egy hónapja jövünk már, ugye, Filkó, amikor hírét
282 12 |          Korinszky, a toporci kovács már nem élt akkor s így elesett
283 12 |            podolini Riminszky-házból már gyermekek vidám kiáltozása