Part

  1 Val|            parancsoltak a népességnek. De akármilyen soká tartott
  2 Val|               egyet is elsikkasztani! ~De nem sikkasztott el egy hónapot
  3 Val|              bizonyos Wart Erzsébetet. De hiszen éppen ezt akarom
  4 1  |               nem volt a legfiatalabb, de a legvénebb sem az az emeletes,
  5 1  |         gulyákban, ménesekben fekszik. De hát itt nincsenek se földek,
  6 1  |                Riminszky élete végéig, de még akkorára se volna vége
  7 1  |                szerelem gyönyörűségét, de Podolinban semmiképpen.
  8 1  |             volna valami hivatalocska, de nem vállalta. Büszkén nélkülözött.
  9 1  |           jelentkezik városi hajdúnak. De Riminszky nem jelentkezett.
 10 1  |                felelt Klebák Mihály -, de annak a felét sem értettük
 11 1  |         marékszámra szórta az aranyat. De meglehet, hogy ez is csak
 12 1  |          Marczinkáné engedelmeskedett, de nem mulasztotta el felsóhajtani: ~-
 13 1  |           kásának. Késmárktól Lublóig, de talán még tovább is, az
 14 1  |                még álmában sem evett. ~De bizony Riminszky még a Dócziné
 15 1  |                lett több mint hat pár. De hát hat pár bocskor is nagy
 16 2  |             idekünn tölt a temetőben. ~De hát Prihodáné már nemigen
 17 2  |                   Lehet, lehetséges... De én ismerem azt a ravasz
 18 2  |            Ancsurkáját gazdaggá tenni. De az is lehet, hogy egyszer
 19 2  |       Korinszki nem volt éppen részeg. De az esztendők múltak, muladoztak,
 20 2  |             felakasztott a feszületre, de hát mit ér egy csöpp rongyos
 21 2  |              már leemelték sarkaikról, de a várfalak még megvoltak.) ~-
 22 2  |     megpróbálta a kilincset megnyomni, de mivel a kapu csak sehogy
 23 2  |               is már odahaza ülni. No, de hozom a bocskort. ~Ancsurka
 24 2  |             volna elég fa az erdeiben. De Riminszkynek nem volt olyan
 25 2  |        lépegetett a gyönyörű holmiban, de aztán úgy megszokta, mintha
 26 2  |         Riminszky úr mit fog kérdezni. De hát Mik tudja a dolgát,
 27 2  |               legjobb ember a világon. De csak addig, amíg öklével
 28 2  |            nagy kapukulcs volt csupán, de arra is elég büszke lehetett,
 29 2  |               én föl ne tudnék nyitni. De még a lakatokhoz is értek.
 30 3  |              búvóhelye a kurucoknak -, de hát a törvény is olyan,
 31 3  |                vár a törvény vasmarka, de mit ér a vasmarok, ha csak
 32 3  |     nemzetségek is tovább virágzottak, de mi volt az a régi élethez
 33 3  |     nagyuraknak haragos kedvük támadt, de hát éppen azért hozták a
 34 3  |              asszonyszemélyekhez való. De mikor a költők vették kezükbe
 35 3  |            mint a lantoló ritterekre. ~De hát lehet - minden lehetséges,
 36 3  |                a százhatvan vár közül, de annyi bizonyos, a törvény
 37 3  |                voltak Nizsder várának, de voltak kemény sziklából
 38 3  |                a lublói szolgabírónak. De hát ki az ördögnek jutna
 39 3  |                várból, a másik kihalt, de azért a sasfészek sohasem
 40 3  |           Szepes vármegye területéhez, de még az országhoz sem, hagyjanak
 41 3  |              összegyűjthesse a hadait. De a földesúrnak nem voltak
 42 3  |              le Lipót király törvénye, de antul jobban megviselte
 43 3  |                tanya lett volna a vár, de embernek egy kissé különös
 44 3  |             nem volnának olyan szépek. De hát a nizsderi várúrról
 45 3  |           rávenni, hogy megházasodjon. De ha már megházasodott volna
 46 3  |          vaddisznókra vadásztak volna, de hát nem volt asszonyféle
 47 3  |            rúdját a sziklafészek felé, de Borocskay nélkül elmenekültek
 48 3  |             bornak nem volt ellensége. De utóvégre neki is elég volt,
 49 3  |              verte a taktust. Igen ám, de nem volt merre szöknie.
 50 3  |              mondta néha elkeseredve), de tökéletesen nem tudta átengedni
 51 3  |              hosszadalmas ivások után, de hát annak a ragyavert, gyérszakállú,
 52 3  |            helyben a borozó-asztalnál, de csak félszemmel aludt. A
 53 3  |         keresgéli az álom folytatását, de hát az már nem jutott eszébe.
 54 3  |           Kavaczky eszébe: ~- Igen ám, de nem volna, aki megsiratna! ~-
 55 3  |               öreg? Tót-e vagy magyar? De az idegen hallgatott, némán
 56 3  |               fújta a Rákóczi-indulót. De hát a legendák nem mindig
 57 3  |             hogy letörök, beletörök... De könnyen nem adom magam,
 58 3  |                 Hívjátok - mormogta -, de nem azért, mintha gyónni
 59 3  |         senkinek, legfeljebb magamnak. De azért csak hívjátok el a
 60 3  |        hívjátok el a tisztelendő urat. De hívjátok Korubányt is, a
 61 3  |         rendeli őket maga elé a várúr. De ha nem is tudták volna a
 62 3  |               onnan kihangzó lépteket. De az ajtó nem nyílott... ~
 63 3  |             egy kis mérgezés az egész, de most hagyjuk ezt. Hol van
 64 3  |                szoba csukott ajtajára. De az ajtó nem nyílott. ~-
 65 3  |            karmolta, tépte a papirost, de a haldokló nem engedte,
 66 3  |              ördög sem törődött vele. ~De hát a legendának vége lett. ~
 67 3  |             tette Szent-György napján, de a várkapuk csukva maradtak,
 68 3  |           talyigán már indulóban volt, de erre megállott. ~- Verjetek
 69 3  |               és sohasem muzsikáltak. ~De hát ki is volt a rendkívüli
 70 3  |               döngtek a vár folyosóin, de soha hangosan nem beszélt,
 71 3  |             kiáltok: - Hó, megállj!... de már csak az üres levegőnek
 72 3  |               az amerikai ostobaságán. De Krumpli Györggyel nem lehetett
 73 3  |            igaz - szólt az amerikai. - De sok a vaddisznó. ~- Annál
 74 4  |           tennivalója egy harmadiknak. De még mintha vén, összeszáradt
 75 4  |          Ancsurka váratlanul cipőhöz. ~De nem nagyon örült ám a cipőnek.
 76 4  |           sarkában, mert ő süket volt. De az öreg Mik elkeseredve
 77 4  |             értette mindjárt a dolgot, de hát leány volt, és lassan-lassan
 78 4  |           valamit mondani akart volna, de meggondolta magát. ~- Elmegyek,
 79 4  |               sóhajtva tette hozzá: ~- De hát ha az úr parancsolta,
 80 4  |           többé bocskort nem viselhet? De fájt neki, mert még éjjel
 81 4  |               zárogathat, nyitogathat. De Ancsurka sehogy sem akarta
 82 4  |            volna egyet-mást elmondani, de Toporcon már nem volt ismerős. ~-
 83 4  |              háromszor is körülnézett, de senki sem mondta neki, hogy
 84 4  |               mégis csak visszahívják. De nem hívta senki. Elkeseredve
 85 4  |                    Tessék! - mondotta, de a szeme könnybe borult. ~
 86 4  |                dörmögte elkeseredve -, de hát nem lakat!... Ha egyszer
 87 4  |               lábam le tudnátok vágni, de benn, odabenn egy beteg
 88 4  |               hozzászólani a dologhoz, de felelt és kérdezett helyettük
 89 4  |                nem szoktatták a tótok. De filozófus létére könnyen
 90 4  |                 tudom. Senki sem akar. De senkit sem szokás megkérdezni
 91 4  |              Nekem köhöghet Jarinkó... de azért egyszer én is csak
 92 4  |                életét, mint a tótokét. De hiába próbálkozik. Becsületemre
 93 4  |           attól az ötvenéves embertől. De ha olyan erős valaki, mint
 94 4  |              lakatokat szeretne látni! De egy macskát?... ~Bekiáltott
 95 4  |               ki a padláslyukból. Juj, de hideg van odafent. A konyhán
 96 4  |            Azért összetörte az üveget, de mégsem volt teljes az öröme.
 97 5  |            rugók és kerekek világában, de az is meglehet, hogy mit
 98 5  |             csak ennyi volt: ~KAVACZKY DE NIZSDER~A látogató ezzel
 99 5  |                látott rajtuk. Kavaczky de Nizsder lehetett igen tisztességes
100 5  |              igen tisztességes férfiú, de a kutyája az semmi esetre
101 5  |              ember. Nemcsak meghallja, de meg is érti. S megtudja
102 5  |       furcsának találta az okoskodást, de mert igen kötelességtudó,
103 5  |         Kavaczky. - Ott várúr az apám, de a múltkoriban összevesztünk,
104 5  |              lakás dolgában. ~Kavaczky de Nizsder egykedvűen vállat
105 5  |            alatt - mondta csendesen. - De azért eljövök, már csak
106 5  |           történt, hogy midőn Kavaczky de Nizsder délután megszólaltatta
107 5  |                lányhoz illik. Kavaczky de Nizsder a sörtebajusza alatt
108 5  |          néhányszor rászólt a kutyára, de azt nem lehetett lebeszélni
109 5  |                Poprád el-elhallgatott, de aztán csak folytatta az
110 5  |           álldogálást, és tovább megy. De bizony az nem mozdult. Sőt
111 5  |              fejed, te becstelen dög. ~De Poprádnak mondhatott már
112 5  |            mintha keresne ott valakit. De nem talált senkit. Senkit,
113 5  |                 Poprád! - mondta néha, de senki sem felelt. ~- Poprád! -
114 5  |             erre a különös hasonlatra. De Kavaczky de Nizsder minden
115 5  |                hasonlatra. De Kavaczky de Nizsder minden inkább lehetett
116 5  |             éjjel ellopták a kutyámat. De Poprád hűséges volt, és
117 5  |         mindegy - felelt egykedvűen -, de mi lesz a kutyámmal? ~Wart
118 5  |        érdemesnek tartott kijelenteni. De ez a kijelentés is elég
119 5  |              csontos, hosszú ujjaival, de az arca borús maradt. Majd
120 5  |                régi kalapot. ~Kavaczky de Nizsder, amikor végre körülnézett,
121 5  |              zenélni fogunk. ~Kavaczky de Nizsder, aki sohasem kelt
122 5  |        becsülünk mint polgártársunkat, de a zenét már csak bízd másra. ~
123 5  |                sem volt az oboázásról, de órás volt szintén. S mintha
124 5  |                nemigen kérdezte senki. De mégis szóba került egyszer
125 5  |           fehérebb lészen a rendesnél. De a dologról többé nem beszéltek,
126 5  |                időben, amikor Kavaczky de Nizsder hosszú pipája társaságában
127 5  |       elgondolkozzon. ~Amikor Kavaczky de Nizsder a sarokba került,
128 5  |              valamit a dalból Kavaczky de Nizsder, bajos volna eldönteni.
129 5  |           nagyon látszott hallgatózni, de a figyelmes szemlélő azt
130 5  |               érve halkan füttyentett, de a füttyre nem kapott feleletet.
131 5  |           tréfálni egy ármányos kutya, de Poprádnak hiába füttyentett. ~
132 5  |                 No lesz most nemulass! De minden rossz szándékának
133 5  |             nagy meggondolással ugyan, de végtére mégiscsak lehajolt,
134 5  |                lompos fehér bundáját. ~De nem felejtette hozzátenni
135 5  |          hangon a köpönyeges férfiú -, de nekem nem kell másnak a
136 5  |        elkeseredéssel kiáltott fel: ~- De ez mégsem járja, uram, hogy
137 5  |                rúgná a csizmasarkával. De Kavaczky méltóságos volt,
138 5  |               megbocsátani kutyájának. De talán nem is tudott volna
139 5  |       Huszonkettő - felelt Pogrányi. - De azt hiszem, ha harminckettő
140 5  |                bort sohasem iszol. No, de a kedvemért megtehetnéd.
141 5  |                el huszonkét esztendős. De engem sohase bántott a szerelem.
142 5  |               a szerelem örvényében... De hát szerencsére elég mély
143 5  |                amely sarokban Kavaczky de Nizsder pipázott, természetszerűleg
144 5  |                nemcsak az aranypénzek, de még az ezüst tallérok is
145 5  |              mormogta az órás bácsi -, de nem tudom, hogy lehetséges
146 5  |               diófaszekrény fiókjában. De hát lehet, minden lehetséges.
147 5  |            csizmákat küldte el aludni. De a csizmák a sarokban állottak,
148 5  |             Kavaczky a szobába lépve. ~De csakhamar belátta ennek
149 5  |          kevesebb lesz Heidelbergában, de kérem, ezt ne mondja meg
150 5  |             Apám, édesapám - zokogta. ~De az öreg már nem felelt.
151 5  |                    Így jutott Kavaczky de Nizsder egyszerre egy nagy
152 5  |           rossz óra: áll minden óra -, de a heidelbergai órák ezután
153 5  |                azt hittük már felőle. ~De fájdalom, oboázni nem tudott
154 5  |             órákkal kellett bajlódnia, de a Pogrányi dolga sehogy
155 5  |              Igaz, hogy jó ember volt, de azért már mégis öregember
156 5  |               nagyon sokat gondolt rá. De hát Lizikével jóformán sohasem
157 5  |               jutott valamit kérdezni. De Kavaczkynak ritkán jutott
158 5  |                egyszerűen, csendesen. ~De Kavaczkyval nem lehetett
159 5  |                szokásos pénzküldemény, de eljött helyette a nizsderi
160 5  |         hadilábon állott az apjával -, de a megdöbbenés miatt percekig
161 5  |             itt nem jó lesz tréfálni! ~De Kavaczky már benne volt: ~-
162 5  |        előkészületeket tehát csendben, de lehető gyorsasággal intézte
163 5  |                lesz már - mondogatta. ~De Kavaczkynak háromszor annyi
164 5  |            eszembe jutni a házasságot. De azért gondolkozom rajta
165 5  |               valami ritka agár volna, de a Poprádra igazán nem lehet
166 5  |          elgondolkodott: ~- Nincsenek, de éppen úgy lehetnének. Mit
167 5  |             gondolkozol, barátom uram, de nem egészen egyenesen. A
168 5  |           tisztaeszű ember lett volna. De hát nem jó nagyurak szeszélyeibe
169 5  |              természetesen a kórusnak, de nemigen tudott többet róla,
170 5  |            körüknek valamennyi tagját, de annál inkább ismerték a
171 5  |             lelki szép tulajdonságait, de nem hiányzott ezekből az
172 5  |       Megvallom... - hebegte Kavaczky, de Riminszky nem engedte folytatni.
173 5  |                a barátja karját. Halk, de határozott hangon mondta: ~-
174 5  |                    Helyes! Megérdemli. De betartjuk a párbajszabályokat. ~
175 5  |         találkozhasson a műlovarnővel. De Wart Erzsébet tudni sem
176 6  |             aztán kisasszonyok lettek. De hát mindegyiknek volt valami
177 6  |       harmadiknak szerencséje volt... ~De egy kis fehér macska révén
178 6  |            lett kisasszony Podolinban, de talán az egész vármegyében
179 6  |             szólt közbe János fráter. ~De Riminszky ügyet sem vetett
180 6  |              nyakába akasztotta volna, de nem lehetett. ~- Jöjj, Ancsurka -
181 6  |       Chalupkánénak már nem volt foga, de mesélni tudott. Az ő meséiben
182 6  |        Ancsurka - szólt Riminszky úr. ~De türelmetlenségében nem tudta
183 6  |               föl fejét az öreg kutya, de ugatni már nem tudott. Csak
184 6  |                macskádat hogy hívják? ~De már nem is várta be Ancsurka
185 6  |           Ancsurka Riminszkyre nézett, de nem Riminszky szólt, meg
186 6  |          Ancsurka. ~- Szép szemed van, de ha akarom, nem szabad látnod
187 6  |       Riminszky úr se gyerekember már, de a szőke kisasszony is régen
188 6  |            vagy Marczinkáné itt volna. De nincs itt senki. ~Anci,
189 6  |            összerezzent. ~- Igaza van. De most már menjen, menjen.
190 6  |               A konyhája jó, Erzsébet, de a pincéjéről nem is akarok
191 6  |                kulcsokkal foglalkozni. De mégse mert erről szólni,
192 6  |          vetkőzéshez látott. ~Igen ám, de az ablakfüggöny egy részecskéjén
193 6  |     pádimentuma alatt. ~- Most elment, de amikor akarom, visszajön.
194 6  |           tenyerébe hajtotta fejét. ~- De nemcsak ő gondoskodik a
195 6  |            előre a várkisasszony felé, de Ancsurka csakhamar rájött,
196 6  |              régen otthon kell lennie. De hát mért nem értesített
197 7  |                hová lett, honnan jött? De nem is igen kereste senki.
198 7  |               emelte a lovaglóvesszőt, de aztán meggondolta magát.
199 7  |              és Marczinkáné csöndesen, de vidáman mozog a barátságos
200 7  |                a barátságos konyhában. De Riminszky úr nem jött. ~
201 7  |                egy kicsit hosszú volt, de Ancsurka boldogan sétálgatott
202 7  |                  dörmögte Riminszky. - De megnőttél, Ancsurka, mióta
203 7  |           akart csókolni Riminszkynek, de ügyetlennek mutatkozott,
204 7  |                előbb még nem volt itt, de lehet, hogy azóta megjött. ~
205 7  |               lehet, hogy most is főz, de már nem nekem. Nagyon megöregedett
206 7  |              csókolni a kisasszonynak, de ez csak ennyit mondott a
207 7  |             szomorúság látszott abban. De erőt vett szomorúságán,
208 7  |          hűtlenségen érjük. Bolondság, de igaz: eddig mindig azt hittem,
209 7  |               sem szóltam felőle soha. De egyszer valami betegség
210 7  |             régen az enyém lett volna. De a másé volt, mindig a másé. ~
211 8  |          hiszem, végét járja a vén eb, de úrnőm nem engedi maga elé. ~
212 8  |             régen megsimogattam volna, de reám ellenségesen morog.
213 8  |              Kapkod fogatlan szájával, de mozdulni már nem tud. ~Vajon
214 8  |            visszajön, és elvisz innen, de szánkójának csörgését nem
215 8  |               a mosóleányok énekelnek. De Péter bácsi elzárta az ajtót. ~-
216 8  |            hegyi úton haladt egy szán, de benne nem Riminszky úr ült.
217 8  |      országokba, idegen emberek közé - de én szívesen elmennék velük
218 8  |             igaz - feleltem Ancinak. - De hátha egyszer mégis kíváncsi
219 8  |                színét ugyan nem látta, de tapintásából azt érezte,
220 8  |                Podolinba visszahívni? ~De Riminszky úr nem jött ki
221 8  |                   Szívesen itt hagyom, de maga az utóbbi időben nagyon
222 8  |                boszorkány hatalmából. ~De nem mertem egy kukkot sem
223 8  |             tudok arról, hogy élek. ~- De te ezt nem érted, te béka.~-
224 9  |              kedves arcocskája volt... De hát unta magát. Hiába, elunta
225 9  |                 igen rossz kedve volt, de maga sem tudta, hogy miért. ~
226 9  |           szerint a birkáknak volt jó. De Riminszky húst evett, és
227 9  |              megbecsülték az uraságot, de tisztelték Riminszkyben
228 9  |              éppen délre járt az idő. ~De ha nem lett volna dél, akkor
229 9  |          tízakós hordókhoz használtak, de volt olyan kicsike csap
230 9  |                haját behavazta az idő, de arca rózsaszínű volt, mert
231 9  | menyecskefelesége nemhogy tartóztatta, de küldte: ~- Eredj, apámuram,
232 9  |             kérdé levélben az urától. ~De hát Kállay János uram erre
233 9  |        parancsolta - gondolta magában, de azért a szíve összeszorult
234 9  |         szomorúan az árva menyecske -, de vajon hol találjam föl én
235 9  |            asztalra hajtotta a fejét. ~De az atyák többsége sem igen
236 9  |                vagyunk itt Lipovnicán, de az országút erre elviszen,
237 9  |          türelmetlenkedett Riminszky. ~De észrevette, hogy bolondot
238 9  |             Szolgálatban voltam idáig, de az úrnőm elkergetett. ~Szuhinka
239 9  |              holdvilágos éjszaka volt, de fölhagyott szándékával,
240 9  |                 a szekerét megtalálta, de a szekérről hiányzott az
241 9  |            eddig nem gondoltam semmit. De most már azt gondolom, hogy
242 10 |          püspöknek lehet több báránya, de nem minden báránynak van
243 10 |             mindenkit láthat Ancsurka. De ugyan van-e Lőcsén olyan
244 10 |            muzsikál az ezüstsarkantyú? De még zöld mentét, arannyal
245 10 |                Riminszky új bocskort? ~De hát ezek a beszédek nem
246 10 |          rendezhetett volna be belőle. De több esze volt, hogy boltot
247 10 |              varrónők nem fáradtak el, de a kelme sem fogyott el soha.
248 10 |          elgondolkozva tette hozzá. ~- De lehet, hogy négy is akadna... ~
249 10 |               kérőd is akadna, néniké. De azért már ne menj férjhez. ~
250 10 |               az árnyék után siettünk, de miután lépése nem kopogott
251 10 |          vagytok, emberek? - kérdezte, de csupán a maga megnyugtatására. ~
252 10 |           világították meg a kápolnát, de ha háromszor ennyi lett
253 10 |      háromszor-négyszer a szarkofágot, de nem vette magának azt a
254 10 |             bökött: ~- Itt volt a baj. De hát vajon miért kérdi Riminszky
255 10 |     temetésedre, mint már annyi sokan. De engem nem tehetsz bolonddá. ~
256 10 |           pillanatban a halott arcába. De csak egy másodpercig tartott
257 10 |           helyére a szarkofág oldalán. De mivel egyedül nemigen bírt
258 11 |         végrendelet iránt érdeklődött, de ekkor előállott Rocskay
259 11 |                volna rajta oly sokat! ~De a nizsderi várúr nem hagyta
260 11 |          szembe a szolgabíró kocsija. ~De szembe jött a szolgabíró,
261 11 |              minden másvilági lénytől, de később csaknem megbarátkoztak
262 11 |             kísértetről szóló híreket, de mert személyesen nem látta,
263 11 |                muzsikus iszik magában. De aranypénzzel fizet. Valódi
264 11 |                 Látni nem látok ugyan, de a lábam még elég jó. Neki
265 11 |               zacskó aranypénzem van. ~De uram, nem tudtam nyugodni,
266 11 |            mert az aranypénz valódi. - De azért már szeretném, ha
267 11 |          parancsolsz, Riminszky úr. ~- De igen. Mindig azt álmodom,
268 11 |        kibetűzni a pecsétek felírását, de nemigen ment neki. ~- Szaniszló
269 11 |            nótáját. Péter bátyó ivott, de lassan-lassan rajta is erőt
270 11 |             van, úgy van, Péter bácsi, de még ma sem vagyok sokkal
271 11 |         ugyancsak össze akartál zúzni, de a gyémánt erősebb volt a
272 11 |               toppantott a lábával. ~- De igaz. Sok esztendő előtt
273 11 |                 kiáltja tele tüdőből. ~De Riminszky nem mozdul. ~Az
274 11 |              Mik rázza jéghideg kezét, de mindhiába rázza. Odabenn
275 12 |              el; a bástyák, a sziklák. De hiszen azért volt kísértet! ~~
276 12 |               Ugye, nem, vén kutya?... De hát hallottunk az aranyakról.
277 12 |              lépéseket hallott volna. ~De szavára nem felelt senki,
278 12 |           daloltunk, máskor búsultunk, de mindig csak megvoltunk valahogyan.
279 12 |            csak megvoltunk valahogyan. De most sehogyan sem vagyunk. ~-
280 12 |              Vagy élni, vagy meghalni, de mindig itt lenni, ahol Kavaczky
281 12 |             Riminszky úr háta mögött - de Riminszky úr most nincs
282 12 |              város kapujáig kergették, de napok múlva újra visszajött...
283 12 |             várasszony, Wart Erzsébet. De hiszen Wart Erzsébet meghalt,