Part

  1 Val|      katona-eszével csodálkozva írja meg jelentését a városokban
  2 1  |             Hiába, őket a békés idők meg nem csalják! Egyszer mégiscsak
  3 1  |       költöztek, sohasem feledkeztek meg arról, hogy az őseik valamikor
  4 1  |          Megtalálta-e, nem találta-e meg - Riminszky sohasem beszélt
  5 1  |            Valami mérges légy csípte meg. A légycsípés két nap alatt
  6 1  |           annak a felét sem értettük meg. Körülbelül azt vettük ki,
  7 1  |     papirosok a nagy ládában vannak, meg miegymás. Az öreg úr az
  8 1  |            kívül egész hegyeket vett meg, ahol a nyájai kényelmesen
  9 1  |      legtöbbször gyalogszerrel tette meg. A nyájait a hegyek között
 10 1  |             is ráförmedt. ~- Fordulj meg, tudod, hogy nem szeretem
 11 1  |            akkor viszi arra az útja? Meg aztán elvitték Riminszkyhez
 12 1  |          nincs is olyan asszony, aki meg tudná főzni. Pedig hát volt,
 13 1  |        Riminszky juhhúsos kásáját is meg tudta főzni. Ez az asszony
 14 1  |              véka aranyat takarított meg a bocskorokkal... ~Azon
 15 1  |             szál emberből nem maradt meg más, mint a tüszője. Azt
 16 1  |              tudja, miért haragudott meg néha a vénasszonyokra? Néha
 17 1  |        Riminszkyt ilyenkor látogatja meg a gonosz szellem. Gyötri,
 18 2  |              sírásók fejszével ásták meg a sírt a hegyoldali kis
 19 2  |           Prihodáné is rosszkor halt meg - mondogatták. - Az első
 20 2  |         Nostyek Péter, Szalan György meg Jánoska, akik egyszerre
 21 2  |      egyszerre akarja az ő feleségét meg Ancsurkáját gazdaggá tenni.
 22 2  |         magadra, sohase felejtkezzél meg a jó Istenről. Ha pedig
 23 2  |             lovak párologva állottak meg, a fehérbajuszú úr hátrafordult: ~-
 24 2  |               felsegítette Ancsurkát meg a butyrát a hátulsó ülésbe.
 25 2  |        konyha ajtaja, és Marczinkáné meg nem jelenik. Nagyot kiáltott,
 26 2  |        Ancsurka? A jó Istenke áldjon meg. Milyen hideg van! Be régen
 27 2  |             kemény férfihang szólalt meg: ~- Öreg Mik. ~A vén szolga
 28 2  |             mintha nem értette volna meg annak a szájnak a mozgásából
 29 2  |           kisasszonykának - jegyezte meg. - Talán bizony az Úristen
 30 2  |           Aztán hízelkedve simogatta meg az Ancsurka arcát. ~- Megmondtam
 31 2  |         leánykám. Ezt pedig jegyezze meg mindenki jól magának. Mik
 32 2  |              széles mosolygás jelent meg groteszk arcán. A nagyujjával
 33 2  |           csukva a kapu? Ki olajozná meg a zárakat, lakatokat? Ki
 34 2  |              lakatokat? Ki reparálná meg az ajtókat, ablakokat? Én
 35 2  |              az alkalom, most mutasd meg, hogy mit tudsz? Hadd lássuk,
 36 2  |       szalmakunyhóban kínálták volna meg szállással Prihoda Annát,
 37 3  |           kedélyességével vakargatja meg az eledelüket habzsoló hízók
 38 3  |       beszédes ércek nyelvén értette meg a királyi komisszóval, hogy
 39 3  |           leromlott ruházatban húzta meg magát. Vastag falai mindig
 40 3  |            homlokukat, keményítették meg a tekintetüket. Az utolsó
 41 3  |             tudománnyal nem élhetett meg máshol, mint a nizsderi
 42 3  |           Nyomban, uraság. Pedig még meg sem csókolta az ifjú asszonyt. ~-
 43 3  |            vén szamár. Utállak, tudd meg, utállak... Most már az
 44 3  |               Kavaczky alakja jelent meg. Farkasbőr bunda volt rajta,
 45 3  |          változáson ment át, amelyet meg sohasem tapasztalt a trombitás.
 46 3  |              Csak a kupájával ütötte meg az asztalt. A nehéz ércedény
 47 3  |               hogy rabló vagy, aztán meg, hogy szökött katona...
 48 3  |             adom magam, ördög komám. Meg aztán még mindig megvan
 49 3  |              hentergett: ~- Most hal meg az utolsó Kavaczky. ~Beletellett
 50 3  |         Valami torz mosolygás jelent meg az arcán. Mintha azon nevetett
 51 3  |              még csak azt se engedte meg, hogy a vár küszöbét átallépje,
 52 3  |               Máskor Kranyokán esett meg, hogy Krumpli György, egyszerű
 53 3  |             ördög segélyével tartott meg. Nem történhetett semmi
 54 3  |         világított, a bokrok levelét meg lehetett volna olvasni mellette.
 55 3  |             kendővel. Sietve fordult meg. Én meg utána kiáltok: -
 56 3  |               Sietve fordult meg. Én meg utána kiáltok: - Hó, megállj!...
 57 3  |        bajusza, se szakálla. A szeme meg olyan volt, mint egy asszonyé.
 58 3  |             volt. Még arra sem ijedt meg, amikor negyednapra a kocsmai
 59 3  |           ezzel a hivatallal kínálta meg a teljhatalmú Komárominé. ~-
 60 3  |              a nizsderi várból kapta meg. A házaló zsidó fölkiáltott: ~-
 61 4  |          udvar közepéről: ~- Jegyezd meg, leány, hogy az én uram,
 62 4  |          felelnétek, ha Riminszky úr meg találná kérdezni, hogy milyen
 63 4  |           öreg Mik diadalmasan rázta meg nagy szakállát. ~- No hát
 64 4  |           Két nagy könnycsepp jelent meg hosszú szempilláin. ~- Aztán
 65 4  |         Kedvetlenül nézte a susztert meg a leányt. Mintha valamit
 66 4  |       cipőviselet. ~- A macska rúgja meg - dohogta. - Már csak szebb
 67 4  |  bőbeszédűségével felelt: ~- Igenis, meg. Fintor mester varrta, a
 68 4  |            uram, megvarrták a cipőt. Meg ám. Tizenkét gomb van rajta,
 69 4  |           ide Anci, hadd csókoljalak meg! ~Majd kérdezgetni kezdte
 70 4  |               Hol van az apád! Mondd meg, hol van az apád?... Elment,
 71 4  |              természetesen nem ivott meg. Tehát így szólott: ~- Valami
 72 4  |            Mik elégedetlenül sodorta meg a szakállát, mint aki nincs
 73 4  |          lakat volna, a kakas csípje meg, majd elbánnék vele - dörmögte
 74 4  |       ugrándozol, rúgkapálsz? Sorsod meg van pecsételve, mint valamennyi
 75 4  |             az emberi testben, akkor meg volna oldva az örök élet
 76 4  |             látszik, még sem győztem meg egészen, hogy meg kell halnia. ~-
 77 4  |            győztem meg egészen, hogy meg kell halnia. ~- Nekem is,
 78 4  |       történik az emberrel. Néha még meg is szokott házasodni. Tegyük
 79 4  |            He, vén betyár, tán te is meg akarsz házasodni? - kérdezte
 80 4  |             a csinosságáért vásárolt meg a legutóbbi országos vásáron,
 81 5  |              mindig nehezebben fogta meg szerszámjaival és a kerekek,
 82 5  |             kerekek embere nem látta meg, hogy arcának olyan színe
 83 5  |         ember. Nemcsak meghallja, de meg is érti. S megtudja belőle,
 84 5  |            az ablakszárnyat. - Csípd meg! - kiáltott a kutyára hazai
 85 5  |             A Poprád szelíden lapult meg a fal mellett, majd mikor
 86 5  |            szíve. ~- A kakas csípjen meg! - kiáltott fel, amidőn
 87 5  |       bicskájára mutatva így szólalt meg: ~- Odafenn az emeleten
 88 5  |    szerencsém, doktor úr. Tiszteljen meg, Kavaczky úr. ~Kavaczky
 89 5  |          Sámuel kedélyesen veregette meg a Kavaczky széles hátát: ~-
 90 5  |              doktor úr nem tisztelné meg asztalunkat ~Kavaczky tunyán
 91 5  |         Kavaczky megnyugodva szólalt meg: ~- Azt hiszem, mégsem a
 92 5  |           eltűnését, ennyit jegyzett meg: ~- No, a hárfának nem vagyok
 93 5  |             ábrándos. Hallgassa csak meg... ~Szokatlan fürgeséggel
 94 5  |             a hárfa hangjai zavarják meg csupán ennek a háznak a
 95 5  |              S akkor haragosan rúgta meg Poprádot, bár az semmi okot
 96 5  |            helyzetéből anélkül, hogy meg ne gondolta volna jó előre
 97 5  |          csukhatta volna boltját, ha meg tudott volna lenni bolt
 98 5  |       munkája bőven. S ekkor történt meg az, amely minden heidelbergai
 99 5  |             füttyentett - hátha csak meg akarja tréfálni egy ármányos
100 5  |           talán még az öreg órást is meg akarja lopni. ~Ott állott
101 5  |           komondor-ugatást hallottam meg a minap erre jártamban,
102 5  |               Mondja, hogyan bűvölte meg? Mióta önt látta, Popráddal
103 5  |          többé kutyádat, csak engedd meg, hogy néha hallgassam jóízű
104 5  |         fiatal barátjával. ~- Hát én meg azért kerültem ebbe a német
105 5  |           mert nemrégiben mindenáron meg akartam házasodni. Valami
106 5  |          Kavaczkyhoz. ~Kavaczky igen meg volt elégedve a dolgok fordulatával. ~-
107 5  |            tipegett, mintha sok száz meg száz rossz óra várná az
108 5  |       illetőleg saját magamat láttam meg... Mintha én, vagy egy hozzám
109 5  |         jutott sohasem eszembe, hogy meg is lehet halni. Hogy majd
110 5  |                Lizi ellágyulva fogta meg az öregember keskeny kezét: ~-
111 5  |              de kérem, ezt ne mondja meg senkinek, kedves Kavaczky
112 5  |       fejével: ~- Senkinek se mondom meg - dörmögte, habár hirtelen
113 5  |                 És azután is. Ígérje meg, kedves fiam, hogy azután
114 5  |              mindig. ~Miért állnának meg a legpontosabb órák Heidelbergában?
115 5  |             eddig. Jól vigyázz, hogy meg legyen veled elégedve. Ígérd
116 5  |         legyen veled elégedve. Ígérd meg hogy jól fogod magad viselni,
117 5  |           fogod magad viselni, ígérd meg öreg haldokló atyádnak. ~
118 5  |          Hirtelen előrelépett. ~- Én meg ígérem, hogy soha-soha el
119 5  |      kegyeletes hangulatban forgatta meg a kulcsot az órában. A sötétbarna
120 5  |            Kavaczky, hogy nem tanult meg oboázni gyermekkorában. ~
121 5  |              Wart Sámuel nem is halt meg, pedig mindnyájan azt hittük
122 5  |      rézmetszetek felé - nem zavarta meg senki. ~A "költő" is egyszerre
123 5  |              rossz szokásokat tanult meg. Néha csak reggel felé,
124 5  |           abba, hogy onnan kihúzzák. Meg akart halni. ~Kavaczky mérgesen,
125 5  |     látszólag nyugodt hangon szólalt meg: ~- Én úgyis nemsokára elmegyek
126 5  |           diák. ~- Azt még se teszed meg - kiáltott föl Kavaczky. -
127 5  |         volna ellene semmi kifogása, meg aztán úgy szeretem azt a
128 5  |             tudok meglenni nélküle. ~Meg sem várva Lizi újabb ellenvetését,
129 5  |          szép együttlétet az zavarta meg, hogy egyszer nem érkezett
130 5  |            hogy egyszer nem érkezett meg Magyarországból a szokásos
131 5  |    felkacagott. ~- Az ördögbe! Ismét meg akarsz talán házasodni? ~
132 5  |          György. - Lépj elő, és kérd meg nevemben Wart Erzsébet kisasszony
133 5  |          rendben. ~- Pénzért mindent meg lehet kapni. Remélem, hoztál
134 5  |      részeges barátod van - jegyezte meg egyszer Riminszky úr Kavaczkynak. ~-
135 5  |              a házban, és nem látott meg semmit. Sem a selymet, sem
136 5  |            Hát ön miért nem próbálja meg a házasságot? Tudomásom
137 5  |          helyéről: ~- Nem házasodnék meg - felelte kurtán. ~S már
138 5  |      díszruhavarrásban. Itt rendelte meg Kavaczkynak esküvői ruháját.
139 5  |           Riminszky ekkor haragudott meg csak igazán. ~- Tisztára
140 5  |    vármegyében egyedül ő reszkírozza meg az életét, hogy a nizsderi
141 5  |            ha nem haragos az uraság. Meg azután így faluhelyen nem
142 5  |             Száz lövésnek se örülnek meg úgy, mint egy kis vetőmagnak. ~-
143 5  |       szándékát békés úton valósítja meg. Kétszáz esztendővel ezelőtt
144 5  |          rossz álom! Kavaczkyt ugyan meg nem ijeszted; tudja ő azt,
145 5  |          alatt már mosolyog is. Csak meg akarta ijeszteni, meg akarta
146 5  |           Csak meg akarta ijeszteni, meg akarta tréfálni, ennyi az
147 5  |     feketeszemű ördög cipel magával. Meg sem áll talán vele a pokol
148 5  |             Parasztokat szólongatott meg, majd hosszasan tárgyalt
149 5  |         határozott hangon mondta: ~- Meg fogom ölni! ~Riminszky bólintott. ~-
150 5  |              a szerencsém. Hallgassa meg, uram, például ezt a verset! ~
151 5  |              néha boldogan érintette meg kezével. ~- A pisztolyokat
152 5  |       barátságosan nézett rá, mintha meg akarná ölelni. ~Riminszky
153 5  |             tapsolt. ~A diák fordult meg előbb. Még mindig mosolygott
154 5  |             sikoltott reá: ~- Verjen meg az isten, veretlen ne maradj!...~
155 5  |           egy pillanatig nem találta meg a boldogságot. Azaz igen,
156 5  |           Kavaczky boldogan forgatta meg tenyerében a sajátságos
157 5  |              mindössze annyit tudott meg, hogy a lovarnő egyike a
158 5  |          Mondják, hogy a művésznőnek meg se rebbent a tekintete az
159 5  |      művésznőt; semmit sem tudhattak meg róla. Kavaczky a nizsderi
160 5  |              az érdeklődése csappant meg, talán a nizsderi uradalom
161 5  |           nizsderi uradalom nem érte meg többé a fáradozását? Ki
162 6  |              majd jókedvűen forgatta meg a kulcsot a zárban. ~- Jeles
163 6  |         ezzel Ancsurka élete folyása meg volt pecsételve. ~Nemigen
164 6  |         rendelkezett, hogy győződjem meg arról, vajon ismered-e a
165 6  |              barát, hiába fehéredett meg a haja - szelíden legyintett. ~-
166 6  |          Tisztelendő úr, ha nem veti meg ebédünket, szívesen látjuk -
167 6  |          Evés közben sem feledkezett meg nagy, kiülő szemével figyelemmel
168 6  |             mély fenyőerdők jelentek meg, havas fenyők szegélyezték
169 6  |              jól viseld magad, ígérd meg, Ancsurka, hogy jól viseled
170 6  |             Csak a farkát mozdította meg. Riminszky barátságosan
171 6  |     Riminszky barátságosan simogatta meg kopott hátát. ~- Poprád,
172 6  |             arcú, szőke hölgy jelent meg. Bő házi ruha volt rajta,
173 6  |  csodálatosan bánatos hangon szólalt meg: ~- Köszönöm, Riminszky.
174 6  |              de nem Riminszky szólt, meg aztán a Riminszky hangját
175 6  |           hirtelen száncsörgés törte meg a hóesés mély csöndjét,
176 6  |             minden ajtót. ~- Jegyezd meg - szólt Ancsurkának -, hogy
177 6  |            Ancsurka? Jobban szorítsd meg a kezem. ~A szőke hölgy
178 6  |           tekintetét... ~- Csak nézd meg jól, ismerned kell őt. A
179 6  |            menyegzői ruhájában! Nézd meg, Ancsurka, jól! Tűnj el
180 6  |           türelmetlenkednek. Fordulj meg, Ancsurka. ~Azon a helyen,
181 6  |               és izgatottan kongatta meg a sarokban álló ezüstharangot. ~
182 6  |            megszólalt: ~- Nyergeljék meg a Szultánt, és állj vele
183 6  |            Szultánt, és állj vele te meg odakünn a vár alatt a mogyorós
184 6  |         tudod!... Most pedig fordulj meg, amíg öltözködöm. Ha leskelődöl,
185 7  |             Nesze, Ancsurka. Próbáld meg viselni. ~Ancsurka persze
186 7  |           korhelykedett, merre csalt meg? ~Riminszky csöndesen nevetett: ~-
187 7  |         nevetett: ~- Nemigen csaltam meg, Erzsébet. Miért is csaltam
188 7  |               Miért is csaltam volna meg? Én már nem vagyok ifjú
189 7  |                 Erzsébet, hallgasson meg. Én tartozom magának egy
190 7  |            amely vallomást már régen meg kellett volna tennem, hogy
191 7  |            az én életem. Maga ölette meg azt az embert, akit egyedül
192 7  |       kivégezte. És még nem fizetett meg semmiért. ~Riminszky vállat
193 7  |       tehettünk másképpen. A diáknak meg kellett halni akkor. Százszor
194 7  |        kellett halni akkor. Százszor meg kellett halni, mert el akarta
195 7  |         csupán furcsa oldalait látni meg a máskülönben szomorú emberi
196 7  |         elmegyek. Sohase tudta volna meg senki, hogyan halt meg a
197 7  |         volna meg senki, hogyan halt meg a nizsderi várúr. Sokáig
198 7  |            az az ördögi terv villant meg bennem, hogy Kavaczkyt rábeszélem
199 7  |              nézett rám: "Hát igazán meg kell halnom?" - kérdezte. "
200 8  |              takartam, hogy valahogy meg ne fázzon az úton, amikor
201 8  |              az arcom. ~Nem hallotta meg, hogy odabenn a szívemben
202 9  |             Riminszky Kázmér találta meg a nizsderi várban, akkor
203 9  |         Ejnye, ejnye, a macska rúgja meg - mormogta magában. - Nem
204 9  |            is hittem, hogy valamikor meg fogom kérdezni, hová lett
205 9  |         mindazokat, akik a kolostort meg szokták látogatni. ~A kapufülkéből
206 9  |        valaki, aki a régi szerszámot meg tudta szólaltatni, hol egy
207 9  | felhangzottak. A poharat sem vetette meg ezenközben, s egyszer Riminszky
208 9  |       Gondolkozz, Susákné, nem bánod meg, hová lehetett az a kisasszonyka? ~
209 9  |       Riminszky úr hálásan veregette meg az öreg Mik hátát. ~- Derék
210 9  |             Mondd, mivel jutalmazzam meg hűségedet? - kérdezte Riminszky
211 10 |         szomszédjai is alig ismerték meg. A haja megfeketedett, a
212 10 |              odavaló levegőt szívja, meg a vizet issza - Riminszky
213 10 |           valami ajándék Ancsurkának meg Marczinkánénak. A legszebb
214 10 |            asszony először felvette, meg se mert benne mozdulni.
215 10 |              sincs, jó uram. Szagold meg, légy szíves. ~Kinyitotta
216 10 |       betűket, figurákat, képeket. Ő meg hallgatta azt a kalapácsolást.
217 10 |          Pétert, a vak zenészt tűrte meg maga mellett. ~Péter három
218 10 |              valami víz nedvesítette meg a szemét. ~- Szegény! Tehát
219 10 |       gyertyák, fáklyák világították meg a kápolnát, de ha háromszor
220 10 |      nizsderi legényt állítottam ide meg egy vén embert, aki a legényekre
221 10 |              vak trombitást. ~- Húzd meg a harangot - mondta neki.
222 10 |      Riminszky eszén. ~A halott arca meg se mozdult. ~- Ismerem csalafintaságod,
223 10 |              itt vagyok én, gyógyíts meg. Kinevezlek háziorvosomnak.
224 10 |           Előbb a pulzusát tapogatta meg Riminszkynek, aztán a szívére
225 10 |        nincsen olyan cigány, aki ezt meg tudná reparálni, ha elromlott. ~
226 11 |           egyszerre különös nesz üti meg az ivók fülét. ~A terem
227 11 |         főbíró figyelmesen hallgatta meg tótjait. ~Mellette ült a
228 11 |        jámborok állítják. ~- Tán még meg is mernétek esküdni arra,
229 11 |            kísértet pedig nem maradt meg a nizsderi vár környékén.
230 11 |             az idő, és szénaillattal meg juhtúrószaggal volt tele
231 11 |              békességesen. Mert tudd meg, uram, hogy mikor temetés
232 11 |             kutya az útszéli árkokat meg a rejtett csárdákat szereti.
233 11 |               A másikat azért tartom meg, mert ez meg vásárokra,
234 11 |            azért tartom meg, mert ez meg vásárokra, sokadalmakban
235 11 |               Riminszky nevetett is, meg a fejét is csóválta ennek
236 11 |          tőled? ~- Azt nem mondhatom meg, uram - felelt komolyan
237 11 |    sarkantyús csizmáját a gerendához meg a pádimentumhoz! ~- Kavaczky
238 11 |           magunkra vagyunk. A kocsis meg a hajdú részeg. Talán ellopják
239 11 |         rossz napokban, jó napokban. Meg fiatalabb is voltam, meg
240 11 |             Meg fiatalabb is voltam, meg kend is fiatalabb volt,
241 11 |            különbséget tenni asszony meg férfi között. ~- Hallgass
242 11 |               Kázmér, miért vártalak meg itt? ~Riminszky lassan leereszkedett
243 11 |        megölted őt? ~- Kavaczky ölte meg. ~- Hazudsz, hazudsz, Riminszky...
244 11 |            hogy mindent tudok. Halld meg, mielőtt örökre elválnánk,
245 11 |           mindent. A diákot te ölted meg. A kezedben pisztoly volt,
246 11 |            szeretsz. Jöjj és csókolj meg. Mondd, hogy az enyém vagy,
247 11 |        karját. ~- Az ajkamat csókold meg. Jöjj, Riminszky, jöjj. ~
248 12 |           valamit keresne, amit soha meg nem találhat. ~Ha zivatar
249 12 |               gondoltam magamban. Te meg azt mondtad, Filkó, hogy
250 12 |              korában sem feledkezhet meg teljesen régi öreg szolgájáról.
251 12 |  összerázkódott. Hideg kéz érintette meg s érezte, hogy valaki megállott
252 12 |            Hiába keresem mindenfelé, meg nem találhatom. Lenn fekszik
253 12 |              gyakorlottságával tette meg az előkészületeket az elutazáshoz,
254 12 |     lipovnicai kolostorban tartották meg, és az öreg barátok nagyon