Part

  1 1 |              apja mesterségét, hogy az öreg majd kibújt örömében a bőréből.
  2 1 |               haza az apjának, hogy az öreg két hétig se bírta megenni.
  3 1 |                végrendelkezését: ~- Az öreg úr azt hagyta, hogy szaporítsd
  4 1 |               vannak, meg miegymás. Az öreg úr az utolsó percig nem
  5 1 |         félpatkót, ócska vasdarabokat. Öreg gazdasszonyának, bizonyos
  6 1 |                annyit egy csomóban; az öreg Riminszky pedig nemhogy
  7 1 |        juhászgazda volt, mint a többi. Öreg se volt, fiatal se volt,
  8 1 |          bocskorszíja, pedig már olyan öreg volt, hogy talán egy foga
  9 2 |              hogy Toporcon meghalt egy öreg tót asszony, bizonyos Prihoda
 10 2 |             bizonyos Prihoda Mária. Az öreg tót asszonyoknak az a sorsuk,
 11 2 |              több esze van, mint három öreg tótnak együttvéve. Ezt pedig
 12 2 |              bocskorod, menj Podolinba öreg nénikédhez, Marczinkánéhoz.
 13 2 |             nagy orrú, báránybőrsipkás öreg legény volt a kapunyitó.
 14 2 |      fejkendőjét, és halkan mondta: ~- Öreg nénikémhez jöttem. ~A törpe
 15 2 |          megkérdezni, hogy: mondd csak öreg Mik, ki csöngetett máma?
 16 2 |             máma? Mit feleljen erre az öreg Mik, mikor még a nevedet
 17 2 |         kicsinyt nagyot hallott már az öreg asszony. ~- Te voltál az,
 18 2 |               rongyos a bocskorod. ~Az öreg Mik, a leányka mellett állva,
 19 2 |              férfihang szólalt meg: ~- Öreg Mik. ~A vén szolga ijedten
 20 2 |                ismételte hangosan. ~Az öreg Marczinkáné erre sírva fakadt.
 21 2 |             Fél a nagy hótól. Az ilyen öreg embernek legjobb is már
 22 2 |               is adta már ezt nekem az öreg úr. Fiatal menyecske voltam,
 23 2 |        menyecske voltam, ő se volt még öreg úr. Hat pár volt belőle.
 24 2 |          bocskorokat viselt volna. ~Az öreg Mik köhögése hallatszott
 25 2 |              Marczinkánéra: ~- Lódulj, öreg seprő. Az én uram parancsolta,
 26 2 |           amilyen gyorsan csak tellett öreg csontjaitól, sietve tipegett
 27 2 |               így szólt hozzám: ~- No, öreg Mik, itt az alkalom, most
 28 2 |               a talpadon? Az angyalát, öreg Mik, tedd le a vitézi próbát. ~
 29 2 |               lakat, sehogy sem nyílt, öreg Mik, mondom magamban, ha
 30 2 |              fecsegtél, Mik - szólt az öreg asszony. - Éjjel-nappal
 31 2 |             szeme megtelt könnyel. ~Az öreg Mik még mindig harsogó hangon
 32 3 |               ha rájött a sorja, és az öreg emberek meghaltak itt is
 33 3 |               ingyenélője. Ez a vidám, öreg korhely változatos élete
 34 3 |                ő maga nem akart menni, öreg legény volt, közelebb a
 35 3 |             idegenről... Fiatal-e vagy öreg? Tót-e vagy magyar? De az
 36 4 |            arra elég gondja volt a két öreg cselédnek, Marczinkánénak
 37 4 |            Miknek, a lakatosnak; a két öreg cseléd már annyira összeszokott,
 38 4 |               amely gyöngédséggel csak öreg emberek tudják körülvenni
 39 4 |         emeleti folyosó vasrácsára. Az öreg Mik, aki ebben az időben
 40 4 |           meghalt, eltemettétek már az öreg Miket? Hol van az öreg Mik?
 41 4 |              az öreg Miket? Hol van az öreg Mik? Hol? - kiáltotta. -
 42 4 |          persze nem tudott felelni. Az öreg Mik diadalmasan rázta meg
 43 4 |       hózivatar lészen. Ezt felelné az öreg Mik, ha az ő gazdájának,
 44 4 |                hogy úgy kiáltozol? ~Az öreg Mik lekapta vidrabőr kucsmáját
 45 4 |              az ajtót maga mögött. ~Az öreg Miknek szinte tátva maradt
 46 4 |                Ancsurka, segíthetsz az öreg Miknek a Riminszky úr bundájánál.
 47 4 |               mert ő süket volt. De az öreg Mik elkeseredve vetette
 48 4 |            semmit sem csinálni. Sőt az öreg Mik, aki Riminszky távollétében
 49 4 |                a hála? - kiáltozott az öreg Mik. - Felfogadtunk az utcáról,
 50 4 |                Megvarrták a cipőt? ~Az öreg Mik szokásos bőbeszédűségével
 51 4 |            képzeletében látta, hogy az öreg szolga milyen hősies állásba
 52 4 |                vonultak fel előtte: az öreg Mik, a lakatos, amint a
 53 4 |              arra, hogy mit kalapál az öreg Mik örökösen a színben.
 54 4 |               táplálta, dédelgette. Az öreg Mik, aki nemigen szerette,
 55 4 |                 Ő majd - tudniillik az öreg Mik - készít neki egy olyan
 56 4 |              vagy az Anci, én pedig az öreg Prihodáné vagyok. Jer ide
 57 4 |                hirtelen így szólott az öreg Mikhez, aki mindenféle teákat
 58 4 |             bejöhet a macskájával. ~Az öreg Mik hamarosan elővezette
 59 4 |          Üljetek le itt - folytatta az öreg Mik. - Aztán játsszatok
 60 4 |           nagyon ijedtnek látszott. Az öreg Mik dirigálta a leányt: ~-
 61 4 |                  Az én gyerekem... ~Az öreg Mik elégedetlenül sodorta
 62 4 |           reuma kötötte szobájához. Az öreg Mik minden tudománya kudarcot
 63 4 |              megkapatva, rákiáltott az öreg Mikre, aki a sarokból álmélkodva
 64 4 |              úr? - kérdezte ijedten az öreg Mik, aki mellette ballagott. -
 65 4 |         odakünn - szólt Riminszky. ~Az öreg Miket módfelett meglepte
 66 4 |           beszélni Riminszky úrral. Az öreg Mik sem volt rest, hamar
 67 4 |               minden lehetséges... ~Az öreg Mik úgy kapta el a fejét,
 68 4 |           küldte a recepttel. ~- Menj, öreg Mik - mondta Riminszky úr
 69 4 |           dobhatta oda előre? Talán az öreg Mik? Nem, Mik nem gondol
 70 4 |                gyerekem vagy. ~Mire az öreg Mik visszajött a patikából
 71 4 |                és mindig nevetett. ~Az öreg Mik földhözvágta a sapkáját: ~-
 72 4 |        ördöngös macska! - üvöltötte az öreg Mik, és már rohant is az
 73 4 |          valakinek, hogy belelásson az öreg Mik vén koponyájába, ott
 74 4 |        vadonatúj kis lakat, amelyet az öreg Mik nem a furfangosságáért,
 75 4 |               a csinos lakatkában. ~Az öreg Mik kezében a kalapács,
 76 4 |              benn a vén koponyában, az öreg Mik alakját öltötte magára
 77 5 |              az évek. A fiatal órásból öreg órás lett, Heidelbergában
 78 5 |             sok esztendő elmúlott - az öreg órás estebéd idején így
 79 5 |            hízelkedve: ~- Ne haragudj, öreg. Nekem is vannak diszkrét
 80 5 |         fölnyílott, és Wart Sámuel, az öreg órásmester lépett be rajta. ~
 81 5 |               a pipájából: ~- Jól van, öreg bácsi. Én nekem egészen
 82 5 |               elég volt ahhoz, hogy az öreg Wart úr, aki ebéd ideje
 83 5 |          doktor úr, ha félreismerné az öreg Wartot és házát. Mi becsületes,
 84 5 |               egyet kérünk - és ezt az öreg Wart Sámuel nagyon kéri
 85 5 |              korán aludni menjünk. ~Az öreg Wart Sámuelnek erre úgy
 86 5 |            feletti, élet zajgását. ~Az öreg Wart úr szomorúan tette
 87 5 |                  mormogta habozva. ~Az öreg Wart Sámuelnek megcsillant
 88 5 |               előre? - kiáltott fel az öreg órásmester. - Az oboa és
 89 5 |            órával, amely inkább valami öreg nagyapónak látszott, mint
 90 5 |              mondtam - kiáltott fel az öreg Wart - hogy a heidelbergi
 91 5 |         pontosan kezdett el kopogni az öreg órás kezében, mintha már
 92 5 |           igazán jól érezni, amikor az öreg órás fejére került, ahol
 93 5 |              túlesett gondolataiban az öreg órásmester fején kényelmesen
 94 5 |            aludjon. Wart Sámuel úr, az öreg órás ragyogó szemüveggel
 95 5 |         tudjátok is ti, mi a zene? ~Az öreg órásmester azonban mégis
 96 5 |       virágzani kezdett üzlete, míg az öreg Wartot végképpen elhagyta
 97 5 |          Sámueltől a leánya kezét. ~Az öreg órás nagy felindulással
 98 5 |            bizonyos Raffaidesz. ~Ha az öreg órásnak nem lett volna olyan
 99 5 |             aki figyelemmel kísérte az öreg botocskát. Apa és lánya
100 5 |         hallani, dacára annak, hogy az öreg ember mindent elkövetett
101 5 |            ültek egymás mellett, és az öreg Wart néha elkeseredetten
102 5 |       cégérében, Lizi kisasszony és az öreg órás kibékültek, és megegyeztek
103 5 |                világosságot gyújtva az öreg baktereknek az utcákon és
104 5 |              Ez a zsivány talán még az öreg órást is meg akarja lopni. ~
105 5 |              bátran ideköltözhetsz. Az öreg Wart bácsi igen mulatságos
106 5 |            lépcsőkön lefelé kopogni az öreg botocskát, jókedvűen tárta
107 5 |               Nagyon derék - felelt az öreg Wart Sámuel, ezt is igen
108 5 |               csodálkozva hallgatta az öreg hiú ember muzsikáját, és
109 5 |             csendes elemet alkotta. Az öreg Wart úr lassan-lassan nem
110 5 |                 oboa már elpihent - az öreg Wart Sámuel és leánya között
111 5 |                    Ma este - kezdte az öreg Wart, kezében tartva éjjeli
112 5 |     hátrafordítja fejét, és egy nagyon öreg ember arcát láttam felém
113 5 |               jönni, Wart Sámuel? Elég öreg vagy már hozzá. ~Szomorú
114 5 |                megillető helyükre. ~Az öreg órás bácsi elgondolkozva
115 5 |              tudott mit felelni, és az öreg órás bácsinak se jutott
116 5 |          különösen hosszú fúga után az öreg Wart bácsi kimerülve tette
117 5 |          támasztotta karjára fejét. Az öreg Wart úr a pohárszék sarkában
118 5 |                arra Lizit, hogy azt az öreg keskeny kezet el ne bocsássa,
119 5 |             tudni - mormogta halkan az öreg órás -, hogy Kavaczky úr
120 5 |              mécsessel világított. ~Az öreg Wart Sámuel akkor már egy
121 5 |            feleletet nem kapott rá. Az öreg Wart közelebb intette Kavaczkyt,
122 5 |             bánatossá tette a haldokló öreg úr, ezért bizonyos türelmetlenséggel
123 5 |              és hálásan gondol majd az öreg Wartra. ~Kavaczky átvette
124 5 |              arccal így szólott: ~- Az öreg úrnak nagyon megromlott
125 5 |       átszólítanánk a szomszédból. ~Az öreg Wart a haldoklók csodálatos
126 5 |               magad viselni, ígérd meg öreg haldokló atyádnak. ~Lizi
127 5 |             édesapám - zokogta. ~De az öreg már nem felelt. Talán már
128 5 |             darabig mozgott, ketyegett öreg szerkezete, aztán mindig
129 5 |        fehérarcú kisasszonyhoz. ~A kis öreg órásmester elment azon szomorúfűzfák
130 5 |             összeköttetésben voltak az öreg órás bácsival, így a rézóra,
131 5 |             ólomnehezékeit. ~- Így ni, öreg! - mondta megelégedetten,
132 5 |             bátran helyettesíthetné az öreg urat, és az utca kései járókelői
133 5 |           gondolhatnák magukban: ~- Az öreg Wart Sámuel nem is halt
134 5 |            halála után. Mintha csak az öreg órásmester iránt érzett
135 5 |                mégsem kéne bánkódni az öreg Wart úr után. Igaz, hogy
136 5 |            vont. ~- Tudom biztosan, az öreg Wart úrnak se volna ellene
137 5 |        kiáltott föl Kavaczky. - Hát az öreg úr mire való? ~- Az öreg
138 5 |               öreg úr mire való? ~- Az öreg urat egy biztos gutaütés
139 5 |             tudott szóhoz jutni. ~- Az öreg úr meghalt volna? - mondotta. -
140 5 |               Riminszky, hogy aztán az öreg újra lecsukasson a vár legmélyebb
141 5 |                Hadd szegényt. Búsul az öreg házigazdánk után. ~- Hm -
142 5 |            Riminszky. - Van otthon egy öreg gazdasszonyom, akit még
143 5 |                mindig életben volna az öreg Wart úr. ~Szobaleányok,
144 5 |          zökkent. ~- Fogd be a szádat, öreg! Addig itt maradsz, amíg
145 5 |              perc. Lóra, Kavaczky! ~Az öreg Mik már el is kapta az egyik
146 5 |      nagycsizmás, vidrakucsmás, hetyke öreg legény, aki egy útszéli
147 6 |       macskájával oda letelepedjen. Az öreg Mik tovább foglalkozott
148 6 |           bolyongott a nagy házban. Az öreg Mik szívesen mutogatta neki
149 6 |            kevésbé furfangos zárak. Az öreg Mik alaposan megmagyarázott
150 6 |            kisasszonyka - folytatta az öreg Mik -, hajdanában még Riminszky
151 6 |            kezére, mint egy papucs, az öreg Mik is tiszteletteljesen
152 6 |            mondta a tisztelendő úr, és öreg barátok szokása szerint
153 6 |              hogy a nevén említsék. Az öreg Mik azonban, aki Riminszky
154 6 |               amikor megismerkedtem az öreg A-val. ~Marczinkáné, aki
155 6 |              az úr is idehaza van! ~Az öreg Mik ezalatt gyorsan behányta
156 6 |            alázatosan Marczinkáné. ~Az öreg Mik, aki eddig mozdulatlanul
157 6 |                el a mai nap emlékéül. ~Öreg szemeiből víz szivárgott
158 6 |           Lusta léptekkel ballagott az öreg Mik után. Riminszky útibundában
159 6 |                vele. Marczinkáné és az öreg Mik sietve öltöztette. Nagy
160 6 |          indulatosan Riminszky úr. ~Az öreg Miknek se kellett ismételni
161 6 |              csóválta a fejét, majd az öreg vállára ütött, aki tátott
162 6 |               első szobában egy nagyon öreg, fogatlan fehér kutya feküdt
163 6 |           Fáradtan emelte föl fejét az öreg kutya, de ugatni már nem
164 6 |                meggörnyedt vállú, nagy öreg tót ember lépett be. Ancsurka
165 6 |              magában. - Ha legalább az öreg Mik, vagy Marczinkáné itt
166 6 |           ruhája körül. Később az igen öreg kutya is bejött valahonnan
167 6 |               szert a várkisasszony az öreg Mik személyében, akinek
168 6 |           anyja künn a temetőben és az öreg Mik, akinek lakatja, amellyel
169 6 |         bársonymellényes és kékfrakkos öreg bácsi, nemde Ancsurka? Annak
170 6 |                Ancsurka, hogy ki az az öreg úr? Senki más, mint az én
171 6 | mulattatásomról. Azért, hogy már olyan öreg és csúf vagyok, mégis hamarosan
172 7 |                podolini házba, ahol az öreg Mik olyan vidáman zörget
173 7 |             Azóta sokszor gondoltam az öreg Mikre, Marczinka nénire
174 7 |         lakatokra. No majd elmondom az öreg Miknek! Nagyon megörül neki. ~
175 7 |            olyan vén házban szokás. Az öreg Mik... ~- Kalapál! - vágott
176 8 |       Ancsurkával valaki? Talán már az öreg Mik is elfelejtette, hogy
177 8 |          feltűnt mélyen a vár alatt az öreg Péter bácsi alakja. A térdig
178 8 |               többé nem fogom látni az öreg Mik fehér szakállát, és
179 8 |             értesz máshoz, mint szamár öreg urak fejének az elcsavarásához. ~-
180 9 |                erre járni? ~Ott ült az öreg, reszkető fejjel bólogatott
181 9 |               Riminszky. ~A vén fráter öreg szemével hamiskásan hunyorított. ~-
182 9 |              vén barát megnedvesítette öreg ajkát. A bornak egy részét
183 9 |               mennék, mert ott van egy öreg néném. ~- Hát akkor ülj
184 9 |          felelt csendesen Riminszky. - Öreg legény vagyok már. Tisztára
185 9 |               amidőn oda benyitott. Az öreg Mik, aki gazdája körül forgolódott,
186 9 |         különös ellágyulással nézte az öreg szolgát, aki csizmájába
187 9 |                   Tudod-e, mi történt, öreg Mik? Nyisd ki a füled, öreg!
188 9 |            öreg Mik? Nyisd ki a füled, öreg! Ellopták a kis Ancsurkát. ~
189 9 |        bizonyos, hogy nyoma veszett... Öreg Mik, kedves szolgám, tudnál-e
190 9 |              Toporcra és keresd fel az öreg Marczinkánét. Ha nála nincsen
191 9 |            hisz szép volt a szeme. ~Az öreg Mik mély felindulással bólongatott
192 9 |             sarkantyú a kamarában. ~Az öreg Miknek már nem kellett ismételni
193 9 |            arcát, tündöklő szemét. ~Az öreg Mik a földre zörrent, és
194 9 |               hálásan veregette meg az öreg Mik hátát. ~- Derék ember
195 9 |              holmikat. ~- Cseréld fel, öreg Mik, annyiszor cseréld,
196 10|       ragyogott, amelyet egy görbelábú öreg ember sűrűn fényesített.
197 10|                bérelt ki a leánynak és öreg nénikéjének, ahonnan majd
198 10|                fogyott el soha. Még az öreg Marczinkánénak is olyan
199 10|         felindulás közepette állott az öreg Mik, és a városi bakteroknak
200 10|                nagy uram - kiáltott az öreg Mik lelkendezve. - Csak
201 10|           perccel előbb - folytatta az öreg szolga - a kapun bejött
202 10|              éjjeliőr megerősítette az öreg Mik szavait. ~- Éppen a
203 10|              maga megnyugtatására. ~Az öreg Mik némán csóválta a fejét,
204 10|                 nyomban felköltötte az öreg Mik. ~Lovas ember hozott
205 11|               a podolini házban is. Az öreg Mik fényes új lakatokat
206 11|                 Péter. Fújj egy nótát, öreg, azokból a régiekből, amikor
207 11|              Kavaczky úr - mormogta az öreg - nagyon jó úr volt. ~A
208 11|         dallamai tódultak ki. Fújta az öreg elboruló arccal, Riminszky
209 11|                 Azt kérdezem én tőled, öreg, sok mindent tapasztalt
210 11|                és a kapu feltárult. Az öreg Mik kacskaringós lábain
211 11|              Riminszky nem mozdul. ~Az öreg Mik rázza jéghideg kezét,
212 12|                nem sírt utána, mint az öreg Mik, akinek utóvégre volt
213 12|         fehérszárnyú madár röpködne az öreg fej körül. ~Ment az öreg,
214 12|               öreg fej körül. ~Ment az öreg, mendegélt a kegyetlen éjszakában
215 12|              borral csókolózni, Filkó, öreg Filkó? ~Megsimogatta a kutyát,
216 12|            Bezzeg azóta alszunk bőven, öreg Filkó. ~A kutya megindult,
217 12|           tettünk volna egy lépést is, öreg Filkó? Ugye, nem, vén kutya?...
218 12|          feledkezhet meg teljesen régi öreg szolgájáról. Hátha ad újból
219 12|               te nem vagy más, mint az öreg Poprád, az én régi barátom.
220 12|            elfogytak, eljött vissza az öreg Péter, mert máshol nem tud
221 12|                 A kísértet megfogta az öreg Péter kezét, és bevezette
222 12|          podolini házban ott maradt az öreg Mik és hozzá költözött Marczinkáné,
223 12|       kolostorban tartották meg, és az öreg barátok nagyon örvendeztek,
224 12|            násznép között ott volt egy öreg vak ember trombitával a
225 12|           felejtett el. ~- Mit akar az öreg gentleman? - kérdezte mr.
226 12|             kiáltozása hallatszott, az öreg Mik mindig újabb és újabb