Part

1 2 |    megsimogatta a Prihoda Anna rózsaszínű arcát: ~- Te, Ancsurka,
2 5 |    diáknak. A diák mosolygott. Rózsaszínű volt az arca, és a szeme
3 5 |   előbb. Még mindig mosolygott rózsaszínű arca. Valami kimondhatatlan
4 6 |  semmit. ~- A füled se nagy és rózsaszínű. Hallani se szabad, csak
5 7 |        az az Ancsurka. Az arca rózsaszínű volt, és kék szeme ragyogott.
6 7 |   szemét tágra meresztette, és rózsaszínű szája nyitva maradt. ~-
7 9 |      behavazta az idő, de arca rózsaszínű volt, mert mindig bort ivott
8 10|     csakhamar hazáig vitte. ~A rózsaszínű, vidám házikó előtt félig
9 11| sohasem látod a "diák" kedves, rózsaszínű arcát? Barátod, Kavaczky